Pest Megyei Hirlap, 1965. november (9. évfolyam, 258-282. szám)

1965-11-18 / 272. szám

1965. NOVEMBER 18, CSÜTÖRTÖK élf.Gl ^CíHflP Életveszély Délegyháza községi tanács­ülése egyhangúlag utasította Kovács Istvánné vb-elnököt, lépjen érintkezésbe minden illetékessel, tegyen meg min­den lehetőt, hogy a Lakosság a legrövidebb úton, minden veszély nélkül közelíthesse meg a vasútállomást, amelyet a Kavicsbánya Vállalat rend­kívül forgalmas, sorompóval sehol sem ellátott iparvágá­nya választ el a falu házai­tól. Naponta kétszer négyszáz „bejáró” — és ezen felül persze sok más utas is — surran át tolató, vagy bár­mely pillanatban meginduló vagonok előtt, alatt, sőt tete­jükre kapaszkodva, rajtuk keresztül. Építsen valaki az iparvá­gány és az állomás hét sínpárja felett átjárót — akár a MÁV, akár a vál­lalat — ezt követelték a ta­nácstagok. Sok esztendő után az tette aktuálissá követelésüket, hogy a legutóbbi tanácsülés óta egy, az iparvágányon áthaladó traktor két pótkocsiját poz- dorjává zúzta a tolató vonat (Több vagon kisiklott és szin­tén megrongálódott.) Ezenkí­vül a vágányokon túl az állo­más másik oldalától néhány száz méterre rövidesen új ho­mok- és kavicsbánya, meg Pofavíz nélkül ^ helyettese sokat segít. Annál kevesebbet Kemence község S elnöke. Itt működik a rende­hi­§ — Valami lyadék. s — Nem az kell. De azt n szem, jobb ha ezt az orvosra ^ bízzuk. ^ — Nem az kell? Akkor nem szóltam semmit. .. I ★ § Már elment, de magam S előtt látom a fiatal doktor- s nőt. Nehéz lenne azzal vá- s dőlni, hogy olyan igényeket § s támaszt, amelyek az „isten- s § hátamögött” túlon-túl nagy- v ^ világiak. Hiszen hivatali la- ^ § kásablaka mellett ujjnyi rése- S ken fütyül be a szél, lakó- s S szobájának fala nedves, s ez- s S zel alig törődik. S Sokkal többről van itt szó. S § Az „isten háta mögötti” szem- > § lélet hadakozik a XX. század ellen. vidéken. Ha dologhoz lát- hat, bizonyos, hogy egy-két § év múltán, még az a né- ^ hány szúrósszemű ember is § megértőbben pillant majd s S — Doktor Kaposi Mária. 8 Agilis doktornő. Idén hagy- % 8 ta ott at egyetemi padokat. 8 8 A hasonló korúak világmeg- 8 8 váltó, kiapadhaUtUan amin- 8 x ciójával fut ívelni kezdő gí- 8 8 lyáján. Most mégis leroskad 8 8 a székre. 8 8 — Mi bántja? 8 — Október eleje óta kapom 8 8 a fizetést, és a mai napig 8 fi sem csinálok érte semmit. x 8 — Semmit? 8 — Semmit .. . Szaladgálok fi 8 kályha után, kiabálok, hogy 8 8 a rendelő s a lakás vécéjére 8 8 tegyenek szellőzőt, fedjük le 8 8 a kutat, nehogy fertőződjön. 8 § Hogy a szennyvízcsatornát kos- 8 * sék össze a derítővel, nem fi folyhat ki'a rendelőből a sza- 8 K badba. Hogy a motor le ne fi 8 égjen, ami majd a vizet hoz- 8 st»-.. 8 fi Tulajdonképpen elégedett 8 8 lehetne. Néhány rövid hét 8 fi alatt harcolt ki alapvető dől- 8 8 gokat, amelyek egy mai fi 8 egészségügyi Intézményhez, a 8 8 körzeti fogorvosi rendelőhöz 8 8 elengedhetetlenek. De még 8 8 most ma is hiányzik felsoro- 8 8 lásának utolsó tétele. A viz. fi 8 — A víztartályra a hidrofor- fi 8 ra hiányzik a nyomásmérő s 8 8 az olajkapcsoló. Ha ez nincs, 8 8 a vizet szivattyúzó villanymo- 8 8 tor túlnyomása bajt okozhat, 8 8 vagy tönkre teheti a motori- 8 8 kus berendezést. Egyébként 8 8 a Szobi Járási Tanács elnök- fi óriási gépekkel felszerelt ha­talmas kavicsosztályozó nyí­lik meg, ahol szintén több tucat délegyházi talál mun­kaalkalmat. Tehát ezentúl még több községbeli ember teszi ki veszélynek életét munká­ba menet és jövet. Igaz, a síneket a sorompónál is keresztezhetnék, csakhogy ez mintegy kétkilométeres kerülőt jelent, amit legtöbb­jük nyilván nem akar meg­tenni, és inkább választja a közelebbi, bár veszélyes utat. Ami ugyan helytelen, mégis nagy onl érthető. Éppé* ezért az ülésen sok izgatott közbeszólást váltott ki a vb-einök beszámolója arról, hogy többszöri szóbeli érdeklődésre eddig mindig elutasító választ kapott. ,A vállalatnál azt mondták, hogy az osztályozó 15 milliós beru­házási keretébe „nem fért be­le” semmiféle felüljáró. Egyik tanácstag erre epésen megje­gyezte, hogyha valami baj történik, akkor az SZTK keretébe belefér az ezáltal okozott költség. Mások viszont úgy vélték, hogy a MÁV-nak kellene gon­doskodni a kis községük nagy állomása veszélytelen megkö­zelítéséről. Ez az állomás a kavicsbánya napi 150—200 va- gonos forgalmán kívül Dél­egyháza, Dunavarsány, Ma- josháza és Áporka további napi 30—50 vagonos teherfor­galmát bonyolítja le, emellett azonban az utasok és gyalog­járók biztonságos közlekedé­sére szintén tekintettel kelle­ne lenni. Kétségtelen, a felüljáró építése nagyon költséges len­ne, a sorompónál pedig át­kelhetnek a síneken a gyalo­gosok. Kinek-kinek talán meg­ér ezer méter kerülőt a saját testi épsége. Am az állomást semmi­képpen nem szabad elzár­ni az iparvágány tolató tehervagonjaival. Ha ez a vágány az állomás épülete felett és nem alatta torkollna a fővágányokba, aminek, feltehetően, különö­sebb nehézsége alig lehet, ol­csóbban oldódna meg egy falu közlekedésének nagy probélmája. S>ö. $ S — Mi az oka? § — Azt hiszem az, hogy mind- S ^ ketten más-más színvonalat § tartunk szükségesnek ... S A szobi elnökhelyettest csen- ^ S geti a telefon. § S — Miben segíthetnénk? . . . s x Igen, tudok róla, de azért jó, S § hogy említi. Sajnos, ott ko- S ^ rabban kontármunkát végez- ^ tek, de megsürgetem a nagy- § S marosi vízvezeték-iparost, ő ^ S majd segíteni fog. S A kemence! tanácselnök: S S — A doktornő nem akar dől- s S gozni. S S — Miért? S — Miért, miért! Mert min- ^ S den kell neki, még televízió is. ^ S — Televíziót kért? S — Hát... nem kért, de ta- ; S Ián még az is kellene neki. S — Nem is ez a baj, azt mond- ! ^ ják, víz nincs. — Dehogy nincs! Korábban ! , is dolgozhatott volna, kan- | 5 csóban is oda lehet tenni a ; S vizet. Mondtam is neki — ; x már így mondtam — az em- | S bér pofájába nem víz kell, $ ha kihúzzák a fogát. § — Hát mi? — Valami gyógyszeres fo­SZEDIK A MOHÁT A PILISBEN A Pilis-hegység sziklás or­mainak északi oldalán nagy területen zöldell a moha. Reg­gelenként benépesednek a sziklák, a környék lakói szé­les pengéjű késekkel fejtik a mohát. Az összegyűjtött koc­kákat azután fapálcikákra he­lyezik, s így szállítják a fő­városi virágüzletekbe. A nö­vény gyűjtése jól jövedelmez, egy 30—40 kilós szállít­mányért 250—300 forintot kapnak. ESZTIKE A teremben sokan ültek, I ünneplőruhás nők, férfiak. Égtek a csillárok, nagy volt a ! csend és mindenki a sötéthajú | asszonyt nézte, aki beszéd köz­ben fehér papírlapot sodorga- tott. — Ne, haragudjanak, amiért felolvastam a mondanivaló­mat. Nem szoktam meg, hogy beszéljek. ★ — Esztike, Esztike, nem lesz ez így jó! Miért nem intézke­dik már? — lábolja a ragadós földet Varga Pál, az üllői Kos­suth Tsz-elnöke. — Hol van­nak a ládák? öt kocsi hozta őket reggel a répának! — Ide nem — rázza a fejét Béki Ferencné brigádvezető, Esztike. — Két kocsival hoz­tak, azt meg meddig tartott megszedni? Mi is dühösek va­gyunk, mert csak semmi ha­szon fejében melegszünk itt a tűz mellett, ahelyett, hogy csi­nálnánk valamit. Kilenc múlt és még semmire sem mentünk. Ekkor végszóra zötyögve fordul a dülőútra a pótkocsis teherautó, égig rak­va üres ládákkal. — Na, végre — kiált min­denki. S a sok asszony, akik eddig körülvettek, szétrebben, mint a galambcsapat. Esztike is habozik egy cseppet, mit te­gyen; mondja-e tovább, ho­gyan élnek náluk az asszo­nyok, vagy intézkedjen. Hogy felcsap a zaj, hullanak a lá­dák, csak perdül, futtában ki­áltja, jövök vissza! Hiába, a föld nem ismeri az udvariaskodást. Tíz hold sár­garépa van itt egy tagban, het­venkét hold meg amarrébb. S jó része még várja, mikor sze­dik fel egyre hidegülő ágyá­ból s viszik a biztonságosabb zsarókahegyi verembe, vagy a vasadi MÉK-tárolóba. Sokat hajolt s fog még roppanni a Béki-brigád tagjainak a dere­ka a vastag kendők alatt, amíg elmondhatják: — Na. asszo­nyok, ezzel is végeztünk, r jöhet a pihenő. — Itt vagyok — piheg visz- sza Esztike. — Nem a miénk, a MÉK-é a láda, negyven fo­rintot ér darabja. — Ha törik, tőlünk vonják le az árát, a biztosítéknak adott összegből — magyaráz­zák együtt az elnökkel a nagy vigyázat okát. Közben ez jön, amaz kérdez Békinétől. Határozott, erélyes- szavú — egyszóval vezető. — Ó, ott más volt a kong­resszuson. Itt itthon vagyok, ez a munkám — magyarázko­dik. — Meddig tart az iram? — Most nagyon kell hajta­nunk. November végére vi- i szont befejezünk mindent, itt I a hideg. Alig várják már a ‘ gyerekek, és az egész lakás, hogy végre velük is többet tő-' rődhessünk. Hegyivel áll a varrnivaló, a nagytakarítás, a sok aprómunka, ami elmaradt. Decemberben jönnek az ünne­pek, a disznóvágás. Márciusig, amíg újra kezdjük a kertésze­tet, otthon sem látszunk ki a háztartásból. — A háromezerkétszáz hol­dunkból négyszáznyolcvan holdon van száraz kertésze­tünk — ismerteti az elnök. — A négyszázhetven tag három brigádba osztva dolgozik, és mindegyiknek van növényter­mesztési, kertészeti csoportja. Most a gépkocsivezetők jönnek, valami baj van a szállítóle­véllel. Rövid vita velük, aztán új­ra a miénk Esztike. — Sokan vagyunk nők, két­százötvenen. Az idősebbek is bejárnak dolgozni. Közülünk négy vezetőségi tag. Eddig még nem volt okunk panaszra, ha jól szólunk, meghallgatják. Sok vitánk van a vezetőkkel és egymással is, csakhogy most már inkább afelől, ho­gyan dolgozhatnánk haszno­sabban. Az is igaz, jobbára üzemi dolgozók feleségei fog­tuk meg a kapát, a volt gaz­dánál- közül nem sok koptatja a tsz küszöbét. Pedig nem ál­lunk már rosszul, havi ezer­kétszáz forint a nők átlagkere­sete télire is, amihez róég hoz­zájön a háztáji. Csak hát ne­kik a'piacozással még több jön. Már megint nagyon sok lett a ló a faluban ... Közben a répaszedők már nagyon messzire jutottak. Alig látni őket a nagy tábla végén a könnyű permetező ködesőben, öreg bácsika tör­deli a gallyakat, táplálja a tü­zet. ládákat rak ülőhelynek, hogy mire visszajönnek a sor­ban az asszonyok, legyen hol kicsit megmelegedniük. — Jöjjenek egyszer télen — fordul még vissza Békiné utol­jára — aráikor nyugodtan le­ülhetünk a meleg szobában. Lenne miről beszélgetni sokat. Mert míg itt hajladozunk, tele a fejünk gondolattal, hogy ho­gyan lehetne jövőre úgy be­osztani a dolgokat, hogy a tsz­szel együtt még gyorsabban jussunk előbbre. K. M. Arab est ­Pénteken, november 19-én fél hat órai kezdettel arab estet rendeznek a gödöllői Juhász Gyula Irodalmi Szín­pad keretében. Bevezető elő­adást mond Katona Tamás műfordító. A műsorban fellép Szentpál Mónika, Molnár Éva, Bulányi Gyula, valamint az Iraki Munir Besir gitár­művész és a nyolctagú Kurdi arab táncegyüttes. Az értékes­nek ígérkező műsor a Juhász Gyula Irodalmi Színpad idei második rendezvénye lesz. Sikeres esztendő: 12 helyett 13 hónap Vezetőségválasztás az isaszegi Vegyesipari Ktsz-ben Ünnepi hangulat uralko­dott a napokban az isaszegi Vegyesipari Ktsz-ben, mert a III. negyedévi szokásos mér­legbeszámoló után vezetőség­választó közgyűlést is tartot­tak. a% egészség *é. fogorvosi háza fe­»vai luiza »Xi- a T6th György $ SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSS*. N Csempézett szo­bában műanyag- szalagon szerelik az új hűtőgép­motorokat az Ipa­ri Műszergyár­ban. Az üzem­részt most adták át rendeltetésé­nek. Innen látják cl motorral a Le­hel hűtőgépek gyárát. Jövőre 80 ezer kompresszort készítenek az ik- V'di motorok íel- -znáiásával. Foto: Tóth A kis szövetkezet 1948-ban alakult és sok hányattatás után érték el mostani ered­ményeiket. Különösen az utolsó négy év hozott nagy változást A szövetkezet, amely egykor düledező épületben állandó bamkzárlat terhével küzdött, ma rendezett külsejével nagy­ban emeli a község ké­pét S ugyanez vonatkozik anyagi helyzetükre. Fodrász-, cipész-, szabó-, asztalos-, és kárpitos részlegeik a lakosság megelé­gedésére dolgoznak, akár­csak a vasasműhely. Idei eredményeik alapján tizenkét hónap helyett 13 havi fizetést adhatnak a ta­goknak. Évi tervük megköze­lítette az ötmillió forintot, amelyet november elejéig 96 százalékra teljesítettek. Persze, azért itt sem minden tejfel. A közgyűlésen sok szó esett a hibákról is. A felszó­lalók nagyobb önállóságot kértek a részlegvezetőknek. Szó esett arról is, erősíteni kell a munkafegyelmet, vitas­sák meg a termelési kérdé­seket, tegyék elevenebbé a munkaversenyt. A tagok szeretnék, ha többet fog­lalkoznának az apró- cseprő ügyekkel és a munkavédelemmel. A közgyűlés végül ismét bizalmat szavazott a jelenlegi vezetőknek; újraválasztották őket A NEHEZEN NEVELHETŐ SZÜLŐKRŐL (IV.) A nagymama — Kedves osztályfőnök úr, ne haragudjon, hogy én jövök a kis Pisti unokám ügyében... De tetszik tudni, az én sze­gény fiam nagyon elfoglalt ember! Rengeteget dolgozik! Szinte éj jel-nappal! A me­nyem meg? No, ne szólj szám, nem fáj fejem! Tessék tudomásul venni, hogy szegény Pisti a múltkor azért késett el, azért kapta azt az osztályfőnöki intést, mert folyton elalszik, mint az anyja... Az is mindig elké­sik a munkából. A fiam, az még soha, de soha nem késett el. A gyerek meg ebben, saj­nos, az anyjára ütött. — Ugye, kedves nagymama vezeti a háztartást Pistiéknél? — Én, természetesen. Nem is engedek én senkit a tűz­helyhez. A menyem csak ta­karít, bevásárol, meg az a kis mosás-vasalás van neki. De ettől is úgy odavan, hogy már tavaly ki akart maradni az esti egyetemről! Pedig a gyerek nevelését is teljesen le­vettem a válláról! Abba sem engedek beleszólni! No, ez volt az „aktív” nagy­mama! És az ellenkezője: a mártír nagymama, őt család- látogatás során ismerjük meg: — Tessék helyet foglalni minálunk ... bár nem tudom, mikor jön haza a fiam, a me­nyem délutános... hajaj... Kínos csend, amit végül is az osztályfőnök kérdése tör meg. — Nagy gond lehet a ház­tartás?! — Nagy bizony, meg a gye­reknevelés. Én ugyan nem szólok bele. Elég a magam ba­ja. Tőlem aztán mindegyik felboríthatja a házat. Ha ha­zajön szegény fiam, csak ne­ki panaszolom el, hogy ezek a gyerekek milyen tiszteletle­nek, hogy feleselnek. No, az­tán ő ad nekik! Jancsit a jó­múltkor délben, amikor há­romszor kellett rászólni, hogy vigye le a szemetet, este úgy megverte szegény fiam, hogy azért nem tudott három na­pig iskolába menni! És a har­madik fajtája: a „komplex“ nagymamák, akik az első típus aktivitását és a második típus mártír passzivitását egyesítik maguk­ban. Ök saját szerepüket any- nyira a középpontba állítják, hogy a szülő tekintélyét is ké­pesek tudatosan aláásni. Fő­zés közben nevelgetve az unokát, bizony gyakorta el­hangzik, hogy — Az apád, az a csirkefogó! (Vagy az anyád az.. .a ...) Annak a fajtája vagy! Mindhárom példa esetében a gyermek nevelése kerül ve­szélybe. Nézzük mi van az első ház­tartásban! A „szegény fiam”, aki annyit dolgozik, már ak­kor sem jön haza rendes idő­ben, amikor éppen véletlenül nincs is dolga! Hát minek? Hogy otthon sajnálja a mama? Az asszonyka pedig? Aki ugyan nem főz, de ezen túl mindent csinál... és ami a legkimerítőbb, ami miatt reg­gel alig lehet lelket verni be­lé az, hogy remegő gyomorral igyekszik udvariasan nyugtáz­ni a nap mint nap ismétlődő tanácsokat: Igen, mama! Jól van, ma­ma! így lesz mama... A gyermek? Nyíló kis értel­mével már ő is lát valamit Nem sokat! De már annyit feltétlenül észrevesz, hogy ott­hon nincs valami rendben . . Hogy ebben az olykor patta­násig feszült légkörben nem jó élni! A mártír nagymama eseté­ben ugyancsak a gyermeket éri a legnagyobb „károso­dás”. Hiszen amikor elő­ször szólt a nagymama, az tulajdonképpen csak annyit mondott, hogy „tele lesz lassan a vödör!” Másodszor, egy óra múlva fjedig: „Le kéne vinni a szemetet!” és csak ebéd előtt mondta, hogy „vidd már le Janes: azt a szemetet!” — amire ő azt felelte, hogy „Jó, mind­járt!”. Mire a nagymama már kiabált: „Nem mindjárt, ha­nem rögtön!” Na! Ezzel le­vitte a szemetet. De ki gon­dolta volna, hogy este, ami­kor hazajön az iskolából, édesapja két „haláli” nyakle- vessel fogadja! És ma sem érti, hogy miért kapta.­A harmadik eset már az elrettentő példák sorába tar­tozik. Az apjával (vagy az anyjával) együtt szidják! Persze, hogy tiltakozik a szi­dalmak ellen! Jogalapot érez arra, hogy megvédje az ap­ját, vagy az anyját olykor a saját nagyanyjától, de né­ha az eset azzal folytató­dik, hogy „lecsirkeiogózott” apjától is kikap, s szerinte igazságtalanul! Akkor pedig a nagymami veszi szárnyai alá. De álljunk csak meg a ne­gatív előjelű példákkal. Ilát nincs jó nagymama ? Dehogy nincs! Sőt a három kirívó példa mindegyike is alapjában véve áldozatos, jó nagymama. Hol hát a hiba? Tehet-e a nagymama arról, hogy meg­öregedett? Hogy teher szá­mára a háztartás vezetése és a gyermeknevelés? Hát tehet arról, hogy másfajta nevelési elveket vall ő, mint mi? Nem. Dehogy is tehet ezekről. Mindezek tudatában a szü­lőn tehát a sor, hogy rend­kívül ügyes, a nagymama korát mindig tiszteletben- tartó „manőverezéssel” fenn­tartsa magának a nevelés jogát. Ha olyan természetű a nagy­mama, akkor hagyják meg neki a gyermeknevelés illú­zióját, de ha még elég fia­tal, akkor a legteljesebb nyílt­sággal szögezzük le: kínló­dott velünk eleget, mama! Nem engedjük, hogy még a miénk­kel is vesződjön! Az a szülő, aki ilyen hatá­rozottan szab határt a nagy­mama nevelői tevékenységé­nek, soha nem kerülhet csőd­be! összegezve: a „nagymama­problémával” kapcsolatos je­lenségek többnyire termé­szetes jelenségek. Csak ak­kor kerülhetők el, ha gyer­mekeink nevelésének gond­ját nem bízzuk még saját anyánkra sem, és sohasem felejtjük el, hogy a nagy­mama legfeljebb csak ap­róbb segítséget nyújthat e munkához. De gyermekeink neveléséért a felelősségben sepkivel, még vele sem osz­tozhatunk. Kolozsvári Gyula

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents