Pest Megyei Hirlap, 1965. november (9. évfolyam, 258-282. szám)
1965-11-17 / 271. szám
Huszonnyolc ügyes gépkocsizó Érdekes ügyességi autóversenyt rendezett a Magyar Autóklub helyi csoportja vasárnap délelőtt a Kossuth téren. A oél a szórakozás mellett a vezetői készség és az autóügyesség fejlesztése volt. A síkos pályán több nehéz feladatot kellett a versenyzőknek megoldani. A zi- mankós idő ellenére több száz lelkes néző kísérte figyelemmel a rajthoz állt 28 versenyző küzdelmét. A verseny kiértékelésére és az ünnepélyes díjkiosztásra a Kossuth Étterem pálmakertjében került sor. Eredmények: 1000 cm’-en felüli kategóriában. Szénái Jenő (Sko- da-Felicia). 2. Dr. Gyetvai István (Opel-Rekord). 3. Varga Ferenc (Skoda). 1000 cm*-en aluli kategóriában: 1. Dr. Orbán Sándor (DKW). 2. Dr. Rátonyi Dénes (Trabant). 3. Dr. Szakter Mátyás (Wartburg). A női versenyzők közül 1. Korompay Márta (Skoda). 2. Dr. Kuczi Jánosné (Ford Taunus). 3. Dr. Orbán Sándorné (DKW). PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA IX. ÉVFOLYAM, 271. SZÁM 1965. NOVEMBER 17, SZERDA Hat héttői a tervidösauk vége előtt Behozzák a lemaradást a cipőgyáriak A gyorslábú idő rohan, s versenyben velük az események is. Ami tegnap szenzáció volt, ma már legfeljebb csak az emlékezetben él. A cipőgyáriak is lassan elfelejtik a Gubody utcai „nyomortelepet” a tágas, egészséges, jól felszerelt új üzemben. Abban, amibe csaknem mindnyájan a társadalmi munkaórák tizeit, százait építették be. A közeledő tervév vége azonban akaratlanul is felidézi az építkezéssel járó nehézségeket, amik viszont átmenetileg visszafogták a termelést is. — .1 legnagyobb eredmény — l9GG-ban csak varrott cipők AT Oszvégi számvetés a kocséri Új Életben Hízómarha exportra — Több baromfi Készpénzfizetés 1966-ban — Jönnek a fiatalok A télre készülődnek a kocséri Új Elet Tsz-ben. A határban ugyan még a mélyszántás hajrája folyik. A zárszámadásig hátra van jó néhány hét. Barhács János elnökkel ^végigfutunk” az idei gazdasági év eredményein, lássuk, mi várható majd a közgyűlésen. Hogyan realizálódnak forintban is a termelési tervek? — A kenyérgabona-tervünket szinte dekára a terv szerint teljesítettük: százharminc vagonnal terveztünk, annyit is takarítottunk be. — A kukorica jobb is volt a tervezettnél. S az állattenyésztés? — Éppen a napokban adtunk át olasz exportra tizenhárom hízómarhát. Négyezer darab kilós csirke is nemrégiben hagyta el az ólakat. Egyébként az idénre 110 ezer csirkét terveztünk, de 160 ezret neveltünk fel. A legutóbbi tervméréskor ugyan még mutatkozott lemaradás az állattenyésztésből származó bevételekben. A mérlegig azonban még hetek vannak hátra. S a kertészet? — Amolyan „háziverseny” alakult ki a kertészetiek és az állattenyésztők között. Nem „szabályos” ez a verseny, feltételek sincsenek megszabva, hiszen a munkaterület sajátosságai is mások. Jó értelemben vett virtusból versengenek ... — A százötven holdas paradicsomunk mintegy húsz százalékát ugyan a flitoktóra tönkretette, mégis holdankénti átlagban 128 mázsát értünk el. Régebben iitt csak 80—85 mázsa termett. Jó volt a paprikatermésünk j;s. S mit ér egy munkaegység az Üj Életben? — Huszonkettőt terveztünk. Ezt biztosan tartjuk is, de azon vagyunk, hogy többet fizessünk. A -tervmérós adatai ezt bizonyítják is. E mellett félmilliónál nagyobb biztonsági tartalékot is képeznek jövőre. Kell is, hiszen jövőre készpénzfizetési rendszert szándékoznak bevezetni. A készpénzrendszer jobban vonzza különösen a fiatalságot. Egyre többen jönnek. Mostanában alig múlik el közgyűlés vagy küldöttértekezlet, hogy néhány fiatal ne kémé a felvételét. Ezért majd engedélyt kérünk a felettes szervektől a készpénzfizetés bevezetésére — mondotta nagy bizakodással az elnök. (bányász) — Tizennyolcezer pár cipővel lemaradtunk — mondja Tímár Károly igazgató. S valóban objektív okok sorakoznak magyarázatul: az év eleji anyaghiány, az építkezés előre haladtával a kétfelé szakadt munkahely. A benti telepen folyt a cipők aljakészítése, kint gyártották a felsőrészt és dolgozták egybe a kettőt. Aztán a költözködés ... Magyarázatul mondja csak el ezeket az igazgató, nem mentségül. Hiszen nem is kell mentegetőznie, mert a termelési tervet év végéig teljesítik. „Adósak” maradnak azonban a tervben előírt nyereség forintösszegének egy részével. A gyár termelése ugyan így is nyereséges, csak nem az előírt mértékben. — Építkezni és önköltséget csökkenteni egyszerre, felülmúlta az erőnket. Számoltunk is ezzel, s nyíltan meg is mondtuk dolgozóinknak, hogy elmarad a nyereségrészesedés. A vezetőknek is? — Természetesen. Nyereség- részesedést csak az az üzem vagy vállalat fizethet, amelyik túlteljesíti a tervben előirányzott nyereséget. Ez vonatkozik vezetőre és beosztottra egyaránt. A legnagyobb nyereség viszont — a helyben any- nyi családnak kenyeret adó új üzem — megvan, s abban 1966-ban már csak varrott talpú gyermekcipőket gyártanak — négyszázezret. S több és minőségileg is jobb munka meghozza majd a többletnyereség nyomán járó nyereségrészesedést is. (fzl) Tanácstag beszámolója Dr. Kása Miklós, a 23. számú körzet tanácstagja, november 18-án, délután 6 órakor a mezőgazdasági technikumban tanácstagi beszámolót tart. AZ ODRY ÁRPÁD IRODALMI SZÍNPAD „Édes anyanyelvűnk” című műsorával a dabasi járási művelődési házba látogatott vasárnap'délután, , Autósok ügyességi versenye... . és ahogy rajzolónk látta. (Lencsés rajza) tart rémületben Napok óta egy rémhír tart rémületben. Csak tudnám, kitől hallottam. Annyi emberrel találkozom naponta, nehéz megjegyezni, mit — kitől hallok. Az is lehetséges, hogy senkitől sem hallottam. Egyszerűen csak hallucinál- tam. Mert — képzeljék csak el — nincs a napnak talán egyetlen perce sem, hogy ne hallanék miakitől valamit. Nem is lehet másképpen az én foglalkozásomban. Ha nem beszélnek önszántukból az emberek; rájuk kérdezek, s máris elindul a folyamat, azaz — elkezdek hallani. S ha már benne vagyok a svung- ban — ki tudja szétválasztani: — mikor hallok, s mikor hálluciná- lok? Akár így, akár úgy, de tény és való ez a rémhír, amitől rémüldözők: a jó öreg görög bölcs, az a Szókratész, itt él közöttünk rangrejtve, s titokban valami iskolafélét nyitott. Erről azonban — mosom kezeimet — semmiféle konkrét bizonyítékom nincs. Én ezt csak hallottam, vagy — hallucináltam. De, hogy valamilyen formában mégiscsak itt lehet, arra számtalan bizonyítékom van. Éspedig: A múltkor megdicsértem egyik vállalat portását, mert minden esetben kinyitja a bejárati nagykaput, amikor ki kell nyitnia. Másnap reggel keményen cseng a telefon. Egy még keményebb hang ordít a telefon túlsó végén: hogy merészelt ilyent tenni velem? — De én magáról... hát igazán... én még csak nem is... — dadogtam rémületemben. — De megdicsérte azt a... pernahajdertl <— Hát persze, hogy meg — tértem magamhoz. —Ve- gye tudomásul, az engem bánt, azzal engem tönkreteszi Figyelmeztetem önt a nagy Szókratész szavaival: „ne bántsd az én köreimet!” Igen, ez a portás Szokratészt idézte. Kell-e ennél nagyobb bizonyíték arra, hogy itt van a tisztes öreg közöttünk. De ez csak hagyján. Múltkoriban ömaga, a saját személyében hívott fel. — Édes tanítványom kezdte volna az oktatást, ám én közbevágtam: — De, aranyos Mester, hiszen ön már... — Nem igaz, nem igaz! Én élek, csak te feledkeztél meg rólam, s az én bölcs tanításomról: ne bántsd az én köreimet! — Nagy Mester, én önről nem írtam semmi bántót, megbocsásson. — De írtál a hordókról, amiknek egyik ősében én lakoztam. Emlékezz, mit mondtam én egykor a rómainak! — s azzal lecsapta a kagylót. Soroljam-e tovább a bizonyítékokat — a közbeesőket? Ugye, szükségtelen? Semmi kétség: itt él a Mester közöttünk, az ö tanaival ... Vagy mégse? Ugyanis erre is nyomós bizonyítékaim vannak. Először is: Szókratész előbb tízig számolt, mielőtt szólt vagy cselekedett. Másodszor: mindig józan önmérsékletre tanított. Harmadszor: önismeretre nevelte tanítványait ... és így tovább. Ezen tulajdonságok egyike sem fedezhető fel az én ,.Szckratészem- ben”. Az ellenkezői azonban igen. S most már fogadni is mernék: ál-Szokratész volt az istenadta, a portás pedig ennek a tanítványa. S hogy ez mennyire így van. önmaguk bizonyították be nekem, amikor a napokban találkoztunk. — Rólunk csak jót vagy semmit! — mondták kórusban. S amint elhaladtak, láttam az ál-szakái- lat tartó pertli végét a tarkójukon. Ferencz Lajos Alkalmi munkában - gépko esi tulajdonos Gépkocsija helyett önmagát „tankolta" Hubertusszal fSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSs* re Szép tűzű láng Ilyenkor, november közepén, korán sötétedik már. Ég a villany a kis szobában. Alig múlt öt óra. Most érkeztem haza. Egy hónapig voltam távol. Két nap múlva újra búcsúznom kell. Hideg vizet merítek a tenyerembe. Belemártom az arcom. Frissül a vér a bőröm alatt. Sóhajtok teli tüdővel, megtisztulást, nyugalmat érzek. Édesapám az asztalnál ül. Vacsora után szel még a kenyérből és csak úgy üresen eszi meg, jó étvágy- gyal. így szokta mindig. Nehéz ujjai lassan mozognak. Apámnak kérges a keze. Édesanyám a kályhához húzódik. Fázik a háta, Hűvös van már odakint. Mióta megjöttem, engem néz. Kutatja, az arcom, figyeli mozdulataim. Ha ránézek, mosolyog, és előre húzza kendőjét. Anyámnak ősz haja van. Leülök én is a kispadra. Hallgatunk. Az öreg vekker trap- pol, zajos iramban. — Hogy vagy, fiam? — szól ariyám és megfogja a kezem.-!- Jól. nyugodjon meg, nincs semmi baj. — Erőbe’ vagy, látom — mondja, apám. Találkozik a pillantásunk. Mosolyognak. Kisimul az arcuk, ipám kihúzza a derekát. Anyám szemében fény csillan: szép tűzű láng. Melegen simogat tekintete, amikor rám néz alázatos örömmel, mint a gyerek, ha ajándékot kap. Megint hallgatunk. Csend, van. Mély, tiszta, meleg csend. Apám előveszi az újságot, talán már harmadszor is ma. Anyám foltoznivalót szed össze és hosszú, fekete cérnával varrogatja össze — a gondolatait. Ülök és nézem őket. Hosz- szan, merengőn. Egyszeresük mesélni kezd apám kérges keze, anyám ősz haja... Jr Szegényesen éltünk mindig. De jutott nekünk is, amire kellett. Nyolc éve, hogy mentőautó szirénája hasított a család nyugalmába. Apámnak vér futott ki a szája szögletében. Az orvos lehajtotta a fejét. Apám homlokát a halál tapogatta. De Reggel Lajos, ceglédi lakos, gépkocsitulajdonos, ez év januárjáig gebines gépkocsivezető volt a MÁVA- ÜT-nál. Munkaviszonya megszűnése után — mint vallotta — „alkalmi munkából” élt és így havi 1500 forintot keresett. Egy ilyen „alkalmi” munkája során, ez év május 8-án, lakodalmasokat szállított Törteién, közben Hubertusszal tankolta fel — önmagát. A közúti közlekedésrendészeti ellenőrzés alkalmával a rendőr jelzésére meg sem állt, a gépkocsi lámpáit viszont eloltotta és nagy sebességgel tovább hajtott. A rendőr a lakosság segítségével megállapította a gépkocsivezető kilétét és később még aznap este meg is találta gépkocsiját Cegléden, az egyik cukrászda előtt. A bíróság felelősségrevonta az ittas gépkocsivezetőt, s az ittas állapotban történt vezetés miatt három hónapi börtönbüntetésre ítélte és három évre eltiltotta a gépjárművezetéstől. Egyben elrendelte az 1965. április 29- én kiszabott három hónapi felfüggesztett börtönbüntetése végrehajtását is, amit ugyancsak ittas vezetésért szabott ki rá a járásbíróság amikor az „alkalmi munkás’’ gépkocsitulajdonos ugyancsak Hubertusszal töltekezett. (—esi) Újonc tornászaink is remekeltek A megyei újonc tornász- baj no'kságot szombaton Vácott bonyolították le. A ceglédi lányok jól megállták a helyüket, nem hiába készültek szorgalmasan e nagy versenyre. A ceglédieken kívül indult még a versenyen a Váci Sportiskola, a Péceli MÁV és a Nagykőrösi Sportiskola. A ceglédiek teljesítményét dicséri, hogy a legerősebb váci csapatot összetett versenyben maguk mögé utasították. A csapat tagjai: Krenyócz Judit, Punkóczi Éva, Etédi Anna, Verba Edit, Horváth Erzsébet és Kerekes Katalin — kitűnően szerepeltek. A csapat legjobbja: Kerekes Kati — nem tudta tudása legjavát nyújtani, sok hibát vétett, s így csak a 7. hely jutott számára. A szeren- kénti versenyben csak a gerendát nyerték meg a váciak. Talajon első Verba Edit. Ugrásban első Etédi Anna. Korláton első Kerekes Katalin. Az összetett egyéni versenyben az első hat között négy ceglédi és két váci versenyző van. Legjobban Verba Edit szerepelt, második lett. A tornaszakosztály vezetősége nagy reményt fűz az újonc tornászokhoz. Örömmel állapítják meg, hogy jó nevelőmunka folyik az általános iskolákban, különösen a Földváry Károly iskolában. ★ Mint már előzőleg hírt adtunk róla, az Országos Seregszemle második fordulójára vasárnap a Sportcsarnokban került sor. A szemle két meghívott versenyzője, Kra- tochwill Erzsébet és Martinovics Ági Jól szerepelt, bár egy-egy szeren rontottál; A tatai edzőtáborba jutás kér dése még nem dőlt el, mert nemcsak a szemlén elért he lyezés dönt, hanem a verse nyen jelenlevő bizottság pon tozta a tehetségeket s ez dönt majd a bejutás felől. A ceglédi lányok újabb nagv feladat előtt állnak- Pest me gye válogatottjaként vasárnap Székesfehérváron Fejér megye válogaóvtja ellen lépnek színre. Bujáki Gyula ""SSSS'SSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS* erős szíve volt! Él! A rokkantsági nyugdíj néhány száz forint. Akkor mentem gimnáziumba. Sokan tanácsolták: „Küldjétek dolgozni a gyereket, hadd hozzon ő is pénzt. De ők azt akarták, hogy tanuljak. Vállalták a nehezebbet. Nem sok idő telt el. Üjra mentő állt a házunk előtt. Anyám is kórházba került. Kellett a pénz. Orvosnak, ápolóknak, mindenkinek. Az életért, kíméletért fizetni kell. De visszatértek és élünk tovább. Még szerényebben, a visz- szakapott reményekkel. A szeretet többet ér a pénznél. Leérettségiztem. Nem engedtek dolgozni: „Ha eddig kibírtuk, megleszünk ezután is. így kerültem egyetemre. Már négy éve annak. Apám keze még kérgesebb lett. Anyám haja még fehérebb. ★ S most itt ülök a kispadon. Behunyom a szemem és látom kisimulni arcukat. Annak örülnek, hogy én jól vagyok. Nehéz életük jutalma ez az öröm. Elfáradnak mindennap. Egyre kérgesebb lesz a kezük, dér hull a hajukra. S most úgy érzik, nem hiába. \ Itt ülök és arra gondolok, vajon meg tudom-e köszönni valaha is nekik ezt? Vissza tudok-e fizetni mindent, nem is a pénzt, hanem ezt az életadó szeretetet. amellyel emberré formáltak. Ha száz évig élnének — talán. De az is kevés lenne rá. Azt érzem most, hogy szigorú törvény szabja meg: fiainknak adjuk meg azt, amit apáinktól, anyáinktól kaptunk. Csörren a pohár, felriadok. Apám borral kínál. — Igyál, kóstold meg az új bort. — Egészségére, apám! Egészségére, anyám1 — A hónap végén levágjuk a kocát —, szól anyám —, lesz vagy két mázsa. Legalább majd sok finom falatot pakolhatunk neked. Kinézek az ablakon. Sötét van. Hideg csap az arcomra. Jó itt bent. Énekel a kályha. Nem az, más melegít most engem: a szép tüzű láng. Csak soha ne kellene kimenni innen! Ha elfáradok, apám kérges kezét érzem tenyeremben: — b~' rság! Ha csüggedek, anyám ősz haja csillog előttem: — remélj! S két ágban világít előttem a szép tűzű láng... Kohlmayer Adám
