Pest Megyei Hirlap, 1965. november (9. évfolyam, 258-282. szám)

1965-11-17 / 271. szám

Huszonnyolc ügyes gépkocsizó Érdekes ügyességi autóver­senyt rendezett a Magyar Autóklub helyi csoportja va­sárnap délelőtt a Kossuth téren. A oél a szórakozás mellett a vezetői készség és az autóügyesség fejlesztése volt. A síkos pályán több ne­héz feladatot kellett a ver­senyzőknek megoldani. A zi- mankós idő ellenére több száz lelkes néző kísérte fi­gyelemmel a rajthoz állt 28 versenyző küzdelmét. A ver­seny kiértékelésére és az ün­nepélyes díjkiosztásra a Kossuth Étterem pálmakert­jében került sor. Eredmé­nyek: 1000 cm’-en felüli ka­tegóriában. Szénái Jenő (Sko- da-Felicia). 2. Dr. Gyetvai Ist­ván (Opel-Rekord). 3. Varga Ferenc (Skoda). 1000 cm*-en aluli kategóriában: 1. Dr. Or­bán Sándor (DKW). 2. Dr. Rátonyi Dénes (Trabant). 3. Dr. Szakter Mátyás (Wart­burg). A női versenyzők kö­zül 1. Korompay Márta (Sko­da). 2. Dr. Kuczi Jánosné (Ford Taunus). 3. Dr. Orbán Sándorné (DKW). PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA IX. ÉVFOLYAM, 271. SZÁM 1965. NOVEMBER 17, SZERDA Hat héttői a tervidösauk vége előtt Behozzák a lemaradást a cipőgyáriak A gyorslábú idő rohan, s versenyben velük az esemé­nyek is. Ami tegnap szenzáció volt, ma már legfeljebb csak az emlékezetben él. A cipő­gyáriak is lassan elfelejtik a Gubody utcai „nyomortelepet” a tágas, egészséges, jól felsze­relt új üzemben. Abban, ami­be csaknem mindnyájan a tár­sadalmi munkaórák tizeit, szá­zait építették be. A közeledő tervév vége azonban akaratla­nul is felidézi az építkezés­sel járó nehézségeket, amik viszont átmenetileg visszafog­ták a termelést is. — .1 legnagyobb eredmény — l9GG-ban csak varrott cipők AT Oszvégi számvetés a kocséri Új Életben Hízómarha exportra — Több baromfi Készpénzfizetés 1966-ban — Jönnek a fiatalok A télre készülődnek a ko­cséri Új Elet Tsz-ben. A ha­tárban ugyan még a mélyszán­tás hajrája folyik. A zárszám­adásig hátra van jó néhány hét. Barhács János elnökkel ^végigfutunk” az idei gazda­sági év eredményein, lássuk, mi várható majd a közgyűlé­sen. Hogyan realizálódnak fo­rintban is a termelési tervek? — A kenyérgabona-tervün­ket szinte dekára a terv sze­rint teljesítettük: százhar­minc vagonnal terveztünk, annyit is takarítottunk be. — A kukorica jobb is volt a tervezettnél. S az állattenyésztés? — Éppen a napokban ad­tunk át olasz exportra tizen­három hízómarhát. Négyezer darab kilós csirke is nemré­giben hagyta el az ólakat. Egyébként az idénre 110 ezer csirkét terveztünk, de 160 ez­ret neveltünk fel. A legutóbbi tervméréskor ugyan még mutatkozott le­maradás az állattenyésztésből származó bevételekben. A mérlegig azonban még hetek vannak hátra. S a kertészet? — Amolyan „háziverseny” alakult ki a kertészetiek és az állattenyésztők között. Nem „szabályos” ez a verseny, fel­tételek sincsenek megszabva, hiszen a munkaterület sajá­tosságai is mások. Jó érte­lemben vett virtusból versen­genek ... — A százötven holdas pa­radicsomunk mintegy húsz százalékát ugyan a flitoktóra tönkretette, mégis holdankénti átlagban 128 mázsát értünk el. Régebben iitt csak 80—85 má­zsa termett. Jó volt a papri­katermésünk j;s. S mit ér egy munkaegység az Üj Életben? — Huszonkettőt terveztünk. Ezt biztosan tartjuk is, de azon vagyunk, hogy többet fi­zessünk. A -tervmérós adatai ezt bi­zonyítják is. E mellett fél­milliónál nagyobb biztonsági tartalékot is képeznek jövőre. Kell is, hiszen jövőre kész­pénzfizetési rendszert szándé­koznak bevezetni. A készpénzrendszer jobban vonzza különösen a fiatalsá­got. Egyre többen jönnek. Mostanában alig múlik el közgyűlés vagy küldöttérte­kezlet, hogy néhány fiatal ne kémé a felvételét. Ezért majd engedélyt kérünk a felettes szervektől a készpénzfizetés bevezetésére — mondotta nagy bizakodással az elnök. (bányász) — Tizennyolcezer pár ci­pővel lemaradtunk — mondja Tímár Károly igaz­gató. S valóban objektív okok sorakoznak magyarázatul: az év eleji anyaghiány, az építkezés előre haladtával a kétfelé szakadt munkahely. A benti telepen folyt a cipők aljakészítése, kint gyártották a felsőrészt és dolgozták egy­be a kettőt. Aztán a költözkö­dés ... Magyarázatul mondja csak el ezeket az igazgató, nem mentségül. Hiszen nem is kell mentegetőznie, mert a termelési tervet év vé­géig teljesítik. „Adósak” maradnak azon­ban a tervben előírt nyereség forintösszegének egy részével. A gyár termelése ugyan így is nyereséges, csak nem az előírt mértékben. — Építkezni és önköltséget csökkenteni egyszerre, felül­múlta az erőnket. Számoltunk is ezzel, s nyíltan meg is mondtuk dolgozóinknak, hogy elmarad a nyereségrészesedés. A vezetőknek is? — Természetesen. Nyereség- részesedést csak az az üzem vagy vállalat fizethet, ame­lyik túlteljesíti a tervben elő­irányzott nyereséget. Ez vo­natkozik vezetőre és beosztott­ra egyaránt. A legnagyobb nyereség viszont — a helyben any- nyi családnak kenyeret adó új üzem — megvan, s abban 1966-ban már csak varrott talpú gyermekcipőket gyártanak — négyszázezret. S több és minőségileg is jobb munka meghozza majd a többletnyereség nyomán járó nyereségrészesedést is. (fzl) Tanácstag beszámolója Dr. Kása Miklós, a 23. szá­mú körzet tanácstagja, no­vember 18-án, délután 6 óra­kor a mezőgazdasági techni­kumban tanácstagi beszámo­lót tart. AZ ODRY ÁRPÁD IRODALMI SZÍNPAD „Édes anyanyelvűnk” című műsorával a dabasi járási művelődési házba látogatott vasárnap'délután, , Autósok ügyességi versenye... . és ahogy rajzolónk látta. (Lencsés rajza) tart rémületben Napok óta egy rémhír tart ré­mületben. Csak tudnám, kitől hal­lottam. Annyi emberrel találko­zom naponta, ne­héz megjegyezni, mit — kitől hal­lok. Az is lehet­séges, hogy senki­től sem hallot­tam. Egyszerűen csak hallucinál- tam. Mert — kép­zeljék csak el — nincs a napnak talán egyetlen perce sem, hogy ne hallanék mia­kitől valamit. Nem is lehet más­képpen az én fog­lalkozásomban. Ha nem beszél­nek önszántuk­ból az emberek; rájuk kérdezek, s máris elindul a folyamat, azaz — elkezdek hallani. S ha már benne vagyok a svung- ban — ki tudja szétválasztani: — mikor hallok, s mikor hálluciná- lok? Akár így, akár úgy, de tény és való ez a rémhír, amitől rémüldö­zők: a jó öreg gö­rög bölcs, az a Szókratész, itt él közöttünk rang­rejtve, s titokban valami iskolafélét nyitott. Erről azonban — mo­som kezeimet — semmiféle konk­rét bizonyítékom nincs. Én ezt csak hallottam, vagy — hallucináltam. De, hogy valami­lyen formában mégiscsak itt le­het, arra számta­lan bizonyítékom van. Éspedig: A múltkor meg­dicsértem egyik vállalat portását, mert minden eset­ben kinyitja a be­járati nagykaput, amikor ki kell nyitnia. Másnap reggel keményen cseng a telefon. Egy még kemé­nyebb hang ordít a telefon túlsó vé­gén: hogy meré­szelt ilyent ten­ni velem? — De én magáról... hát igazán... én még csak nem is... — dadog­tam rémületem­ben. — De meg­dicsérte azt a... pernahajdertl <— Hát persze, hogy meg — tértem magamhoz. —Ve- gye tudomásul, az engem bánt, azzal engem tönk­reteszi Figyel­meztetem önt a nagy Szókratész szavaival: „ne bántsd az én kö­reimet!” Igen, ez a por­tás Szokratészt idézte. Kell-e en­nél nagyobb bi­zonyíték arra, hogy itt van a tisztes öreg kö­zöttünk. De ez csak hagyján. Múltkoriban ömaga, a saját személyében hí­vott fel. — Édes tanítványom kezdte volna az oktatást, ám én közbevágtam: — De, aranyos Mes­ter, hiszen ön már... — Nem igaz, nem igaz! Én élek, csak te feledkeztél meg rólam, s az én bölcs tanításom­ról: ne bántsd az én köreimet! — Nagy Mester, én önről nem írtam semmi bántót, megbocsásson. — De írtál a hordók­ról, amiknek egyik ősében én lakoztam. Emlé­kezz, mit mond­tam én egykor a rómainak! — s azzal lecsapta a kagylót. Soroljam-e to­vább a bizonyíté­kokat — a közbe­esőket? Ugye, szükségtelen? Semmi kétség: itt él a Mester kö­zöttünk, az ö ta­naival ... Vagy mégse? Ugyanis erre is nyomós bizonyí­tékaim vannak. Először is: Szók­ratész előbb tízig számolt, mielőtt szólt vagy csele­kedett. Másod­szor: mindig jó­zan önmérséklet­re tanított. Har­madszor: önisme­retre nevelte ta­nítványait ... és így tovább. Ezen tulajdonságok egyike sem fedez­hető fel az én ,.Szckratészem- ben”. Az ellenke­zői azonban igen. S most már fo­gadni is mernék: ál-Szokratész volt az istenadta, a portás pedig ennek a tanítvá­nya. S hogy ez mennyire így van. önmaguk bi­zonyították be nekem, amikor a napokban talál­koztunk. — Rólunk csak jót vagy semmit! — mondták kó­rusban. S amint elhaladtak, lát­tam az ál-szakái- lat tartó pertli vé­gét a tarkójukon. Ferencz Lajos Alkalmi munkában - gépko esi tulajdonos Gépkocsija helyett önmagát „tankolta" Hubertusszal fSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSs* re Szép tűzű láng Ilyenkor, november közepén, korán sötétedik már. Ég a villany a kis szobában. Alig múlt öt óra. Most érkeztem haza. Egy hónapig voltam távol. Két nap múlva újra búcsúznom kell. Hideg vizet merítek a tenyerembe. Belemártom az arcom. Frissül a vér a bőröm alatt. Sóhajtok teli tüdővel, megtisztu­lást, nyugalmat érzek. Édesapám az asztalnál ül. Vacsora után szel még a kenyérből és csak úgy üresen eszi meg, jó étvágy- gyal. így szokta mindig. Nehéz ujjai lassan mozognak. Apám­nak kérges a keze. Édesanyám a kályhához húzódik. Fázik a háta, Hűvös van már odakint. Mióta megjöttem, engem néz. Kutatja, az arcom, figyeli mozdulataim. Ha ránézek, mosolyog, és előre húzza kendőjét. Anyámnak ősz haja van. Leülök én is a kispadra. Hallgatunk. Az öreg vekker trap- pol, zajos iramban. — Hogy vagy, fiam? — szól ariyám és megfogja a ke­zem.-!- Jól. nyugodjon meg, nincs semmi baj. — Erőbe’ vagy, látom — mondja, apám. Találkozik a pillantásunk. Mosolyognak. Kisimul az arcuk, ipám kihúzza a derekát. Anyám szemében fény csillan: szép tűzű láng. Melegen simogat tekintete, amikor rám néz alázatos örömmel, mint a gyerek, ha ajándékot kap. Megint hallgatunk. Csend, van. Mély, tiszta, meleg csend. Apám előveszi az újságot, talán már harmadszor is ma. Anyám foltoznivalót szed össze és hosszú, fekete cérnával varrogatja össze — a gondolatait. Ülök és nézem őket. Hosz- szan, merengőn. Egyszeresük mesélni kezd apám kérges keze, anyám ősz haja... Jr Szegényesen éltünk mindig. De jutott nekünk is, amire kellett. Nyolc éve, hogy mentőautó szirénája hasított a család nyugalmába. Apámnak vér futott ki a szája szögletében. Az orvos lehajtotta a fejét. Apám homlokát a halál tapogatta. De Reggel Lajos, ceglédi la­kos, gépkocsitulajdonos, ez év januárjáig gebines gép­kocsivezető volt a MÁVA- ÜT-nál. Munkaviszonya meg­szűnése után — mint val­lotta — „alkalmi munkából” élt és így havi 1500 fo­rintot keresett. Egy ilyen „alkalmi” munkája során, ez év május 8-án, lakodal­masokat szállított Törteién, közben Hubertusszal tankol­ta fel — önmagát. A köz­úti közlekedésrendészeti el­lenőrzés alkalmával a rendőr jelzésére meg sem állt, a gép­kocsi lámpáit viszont eloltot­ta és nagy sebességgel tovább hajtott. A rendőr a lakosság segítségével megállapította a gépkocsivezető kilétét és ké­sőbb még aznap este meg is találta gépkocsiját Cegléden, az egyik cukrászda előtt. A bíróság felelősségrevonta az ittas gépkocsivezetőt, s az ittas állapotban történt vezetés miatt három hónapi börtönbüntetésre ítélte és három évre eltiltotta a gép­járművezetéstől. Egyben el­rendelte az 1965. április 29- én kiszabott három hónapi felfüggesztett börtönbünteté­se végrehajtását is, amit ugyancsak ittas vezetésért szabott ki rá a járásbíróság amikor az „alkalmi munkás’’ gépkocsitulajdonos ugyancsak Hubertusszal töltekezett. (—esi) Újonc tornászaink is remekeltek A megyei újonc tornász- baj no'kságot szombaton Vá­cott bonyolították le. A ceg­lédi lányok jól megállták a helyüket, nem hiába készül­tek szorgalmasan e nagy ver­senyre. A ceglédieken kívül in­dult még a versenyen a Váci Sportiskola, a Péceli MÁV és a Nagykőrösi Sportiskola. A ceglédiek teljesítményét dicséri, hogy a legerősebb vá­ci csapatot összetett verseny­ben maguk mögé utasítot­ták. A csapat tagjai: Krenyócz Judit, Punkóczi Éva, Etédi Anna, Verba Edit, Horváth Erzsébet és Kerekes Katalin — kitűnően szerepeltek. A csapat legjobbja: Kere­kes Kati — nem tudta tu­dása legjavát nyújtani, sok hibát vétett, s így csak a 7. hely jutott számára. A szeren- kénti versenyben csak a ge­rendát nyerték meg a váciak. Talajon első Verba Edit. Ugrásban első Etédi Anna. Korláton első Kerekes Ka­talin. Az összetett egyéni verseny­ben az első hat között négy ceglédi és két váci verseny­ző van. Legjobban Verba Edit szerepelt, második lett. A tornaszakosztály vezető­sége nagy reményt fűz az újonc tornászokhoz. Öröm­mel állapítják meg, hogy jó nevelőmunka folyik az álta­lános iskolákban, különösen a Földváry Károly iskolában. ★ Mint már előzőleg hírt ad­tunk róla, az Országos Se­regszemle második fordulójá­ra vasárnap a Sportcsarnok­ban került sor. A szemle két meghívott versenyzője, Kra- tochwill Erzsébet és Marti­novics Ági Jól szerepelt, bár egy-egy szeren rontottál; A tatai edzőtáborba jutás kér dése még nem dőlt el, mert nemcsak a szemlén elért he lyezés dönt, hanem a verse nyen jelenlevő bizottság pon tozta a tehetségeket s ez dönt majd a bejutás felől. A ceglédi lányok újabb nagv feladat előtt állnak- Pest me gye válogatottjaként vasár­nap Székesfehérváron Fejér megye válogaóvtja ellen lép­nek színre. Bujáki Gyula ""SSSS'SSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS* erős szíve volt! Él! A rokkantsági nyugdíj néhány száz forint. Akkor mentem gimnáziumba. Sokan tanácsolták: „Küldjétek dolgozni a gyereket, hadd hozzon ő is pénzt. De ők azt akar­ták, hogy tanuljak. Vállalták a nehezebbet. Nem sok idő telt el. Üjra mentő állt a házunk előtt. Anyám is kórházba került. Kellett a pénz. Orvosnak, ápolóknak, min­denkinek. Az életért, kíméletért fizetni kell. De visszatértek és élünk tovább. Még szerényebben, a visz- szakapott reményekkel. A szeretet többet ér a pénznél. Le­érettségiztem. Nem engedtek dolgozni: „Ha eddig kibírtuk, megleszünk ezután is. így kerültem egyetemre. Már négy éve annak. Apám keze még kérgesebb lett. Anyám haja még fe­hérebb. ★ S most itt ülök a kispadon. Behunyom a szemem és látom kisimulni arcukat. Annak örülnek, hogy én jól vagyok. Nehéz életük jutalma ez az öröm. Elfáradnak mindennap. Egyre kér­gesebb lesz a kezük, dér hull a hajukra. S most úgy érzik, nem hiába. \ Itt ülök és arra gondolok, vajon meg tudom-e köszönni valaha is nekik ezt? Vissza tudok-e fizetni mindent, nem is a pénzt, hanem ezt az életadó szeretetet. amellyel emberré formáltak. Ha száz évig élnének — talán. De az is kevés len­ne rá. Azt érzem most, hogy szigorú törvény szabja meg: fiainknak adjuk meg azt, amit apáinktól, anyáinktól kaptunk. Csörren a pohár, felriadok. Apám borral kínál. — Igyál, kóstold meg az új bort. — Egészségére, apám! Egészségére, anyám1 — A hónap végén levágjuk a kocát —, szól anyám —, lesz vagy két mázsa. Legalább majd sok finom falatot pakol­hatunk neked. Kinézek az ablakon. Sötét van. Hideg csap az arcomra. Jó itt bent. Énekel a kályha. Nem az, más melegít most engem: a szép tüzű láng. Csak soha ne kellene kimenni innen! Ha elfáradok, apám kérges kezét érzem tenyeremben: — b~' rság! Ha csüggedek, anyám ősz haja csillog előttem: — remélj! S két ágban világít előttem a szép tűzű láng... Kohlmayer Adám

Next

/
Thumbnails
Contents