Pest Megyei Hirlap, 1965. november (9. évfolyam, 258-282. szám)

1965-11-16 / 270. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA ÚJ LABORATORIUM Újjávarázsolták és korszerűen felszerelték az Élelmiszer- ipari Szakközépiskola kémiai laboratóriumát. IX. ÉVFOT.YAM, 270. SZÁM 1965. NOVEMBER 16, KEDD Együtt és mégis egyedül A legidősebb 93 éves — A* otthont bővíleaii kellene Kell, de az igazit nem pótolja Szemükben egy idegen vi­lág. A magányé. Sokan van­nak együtt, mégis mind egye­dül. Szociális otthon. — Sokkal több a jogosult, mint amennyit fel tudunk venni. Nálunk állandóan telt­ház van. A üresedés ritka. Idén mindössze kettő. Ez per­sze jó is. Bővülnünk kellene. — Sok a városban az egye­dül élő creg és beteg ember? — Nagyon. Több helyre lenne szükség. Sajnos nem megy. A falakat nem lehet kitolni, bármennyire szeret­nénk is. — Mindent megkapunk, amire szükség van. A kar­bantartási költséget leszámít­va. Az kevés. Nem veszik figyelembe, hogy régi vagy újabb építésű-e a ház. Négyzetméterben számolnak. Bár ebben az évben 65 ezer forintot kaptunk pótlólag. Ebből az elmés-osztályunk épületét hoztuk rendbe. — Az anyagiakkal hogyan állnak? — Akinek nyugdija, vagy más jövedelme van, az annak nyolcvan százalékát, maximá­lisan négyszáz forintot fizet gondozási díj fejében. Az államnak ez az otthon évente másfél millió forintjába ke­rül. A mi bevételünk 147 ezer forint. — Mivel töltik az öregek napjaikat? — Olvasnak, horgolnak, pi­páznak. Tavasztól őszig, aki bírja és kedve is van hozzá, a gazdaságunkban dolgozgat vagy a varrodában. — A legidősebb lakó? — Kilen cvenhárom éves. Magas az átlagéletkor. A nőknél hetven éven felül van, a férfiaknál hatvanöt és hetven között — A „magántulajdon” nem okoz problémákat? — Ajaj, de még mennyit! Érzékenyek. És nagyon vi­gyáznak az otthon megma­radt emlékeire. Érthető. A gondozók szeretete nem ha­sonlít a családéhoz, és nem is pótolja azt. Mi megpróbál­tunk otthont teremteni, de ez mégsem az, amit a gyere­kek, unokák nyújtanak. A meleg, a kényelem és a jó étel még nem minden. — Van tv-nk, rádiónk, fil­meket vetítünk. Magnóra vesszük régi dalaikat és visz- szajátszuk nekik — meséli B. Szűcs István igazgató. Az öregek üldögélnek a tár­salgó melegében. Egyik olvas, másik szunyókál és van olyan is, aki csak néz-néz a távol­ba, gondolatok nélkül. Mé­lyen ülő szemükben egyedül­lét. Babkávé vagy cikória? Nem mindegy. Pedig ez is, az is kávé. (b. h.). [ Napirenden: Mi les* a gépjavító kis* sorsa ? A párt-végrehajtóbizottság holnapi ülésén információs jelentést ad az ipari bizottság a gépjavító ktsz termelési pro­filjának és perspektívájának alakulásáról. Emellett az ok­tatási törvény végrehajtásá­nak helyzetéről is jelentést kap a vb. JAVÍTANAK - DE MIVEL? Alkatrészhiány — Zsúfoltság — A hiba nem mindig a munkában van Az állami gépjavító állo­más munkáját tárgyalta a legutóbbi vb-ülésen a városi tanács. Vigh István igazgató elmondta, hogy nehézségek­kel küzd a vállalat. Egyet­len műhelyük van, ebbe öt­Nem kedvezett az idő a szőlőnek sem Csak négyszázhúsz hektoliter — Egy vagon jonatánalma jó kezelés is hiány­Állami gazdaság, Gerely, Az irodában Godó Jánost, a pin­cészet vezetőjét és Pécsi Amb­rust, a szakszervezeti titkárt erős szakmai vita közepette találom. Előttük papir, ceru­za. Szorozzák-osztják az elért eredményeket. Éppen jókor érkezem. — Köztudott, hogy országo­san gyenge a szőlőtermés. Ná­lunk is így van? — A kedvezőtlen időjárás bizony .sok helyén keresztül­húzta a számításokat. Nálunk is csak jó féitermést adott a szőlő. Mindössze 420 hekto­litert szűrtünk. Kedvező idő­járás mellett és jó kezeléssel ennek a kétszerese is lehetett volna. — A zott? — Ez az 57 hold szőlő nem nagyüzemi művelésre alkal­mas területen fekszik. Szétap- rózódottsága megnehezíti a kezelést is. Társult hozzá a peronoszpóra és a hideg idő­járás. — És az almaszüret? — Száz mázsát jóval meg­haladja. Úgy számítjuk, hogy kiválogatás után 80 százaléka exportra alkalmas lesz. — Tervek? — Széttagolt szőlőnket foko­zatosan, új telepítésekkel nagyüzemi művelésre alkal­massá tesszük. (fehér) vesn-hatvan embert kell be­zsúfolni. Legalább egy gép­javító színt át kellene alakí- taniok műhelynek. Beszélt az alkatrészek be­szerzésének bonyodalmairól. Gyakran kell olyan fólmeg- , oldáshoz folyamodniok, ami miatt reklamálnak. Miután új alkatrészt nem lehet kap­ni, kénytelenek a régit fel­újítani, és visszátenni a gép­be. Természetesen ennek az élettartama csak negyedany- nyi, mint az újnak. A ga­ranciális hibákról elmondta Vigh igazgató, hogy azoknak egy (és nem is csekély) része a karbantartás hiányából ered. A munkások tanulásáról, a felnőttoktatás helyzetéről beszélve megemlítette, hogy az állomáson dolgozó embe­rek közül sokan tanulnak. Ketten általános iskolába járnak, nyolcán a kecskemé­ti mezőgazdasági technikum­ba, és van két egyetemistá­juk is. December első hetében traktorostanfolyamot indíta­nak, száz emberrel szeretné­nek indulni, de eddig csak harmincöt jelentkező van. Várják az érdeklődőket. December 17. Furíunn hoszásíii látnfjat ? December 17-én délelőtt 10 órakor Nagykörösön rendez:' a lottósorsolást. Reméljük ez- j úttal is városunkhoz szegődik a szerencse. MII LÁTUNK MA A MOZIBAN 7 Távoli világ. Tanganyika. Két színes szovjet útirajz- film egy műsorban. Magyar híradó. Előadások kezdete: öt és fél nyolc órakor. A napokban átadott új laboratóriumban Lajos Erzsébet második osztályos növendék szívesen végzi a rábízott mérést (Foto: Fleischmann) Hát erre mi szükség volt? Ifj. Gondi József hajvágás­ra tért be a fodrász szövet­kezet Szolnoki úti fodrász­üzletébe. Közben egy óvatlan pillanatban elcsente Barta Jó­zsef borotváját. A fodrász minden kétséget kizáróan megállapította, hogy a borotvát csak Gondi vihette el és ezért több esetben is kérte, hogy adja vissza a szá­mára nélkülözhetetlen szer­számot. Gondinak esze ágában sem volt, hanem ehelyett indulato­san megfenyegette a fodrászt, be­hogy ha el nem hallgat, csületsértésért feljelenti. Ezzel aztán be is telt a mérték. A fodrász a rendőr­ségen feljelentetést tett. így került az ügy a szabálysértési hatóság elé, ahol Gondit há­romszáz forintra megbírsá­golták. A makacsul tagadó fiatal­ember végül mégis elismerte a borotva eltulajdonítását. Azt is bevallotta, hogy a borotvá­ra semmi szüksége nem volt és azt az utcán eldobta. Szüretelik a fekete retket rintos kilogrammonkénti áron. A nagyobb részét pedig elföl­delve tartósítják, téli és kora tavaszi értékesítésre, amikor majd jobb áron lehet adni. A retekföldön a brigádtagok a termést gondosan megtisztít­ják, lelevelezik, szállító ládák­ba rakják. Minden száz kilo­gramm feltisztított retek után húsz forint munkadíjat kap­nak. A vitamindús feketeretek egyébként elég keresett cikk a nagyvárosok piacain. Reggeli­hez, vacsorához salátának fo­gyasztják, sokan házi gyógy­szernek is használják, légző­szervi megbetegedések ellen. (kopa) Előadás a zöldségtermesztésről Holnap este 6 órakor a Sza­badság Termelőszövetkezet al­szegi klubjában dr. Konrád Zoltán Zöldségtermesztésünk helyzete és a fejlesztés fő fel­adatai címen tart előadást. A GÉPSZERKESZTÉS­BEN a megszokott apró zö­rejek és zajok csak aláhúz­ták a csendet. Szép őszi dél­előtt volt. Az ablakokon ke­resztül meleg napfény szö­kött a rajztáblák fehér me­zejére. Mindenki egyszerre kapta fel a fejét, amikor szokatlan zaj vágta el a csendet. Kopogtattak. Csak idegen lehet, mert ismerős soha nem jelezte előre a jöttét. Hatvan év körüli bácsika lépett be az ajtón. Nagy adjisten jónapottal köszönt. Megállt az ajtóban, levette kalapját és némi zavarral kérdezte: „Beszélhetnék-e néhány szót az itt dolgozó mérnök úrral?” A szerkesz­tés vezetője felemelkedett helyéről. — Tessék idefáradni. AZ ÖREG KOMÚTOSAN odaballagott, és leült a fel­kínált helyre. — Mi járatban tetszik len­ni? Hát, tudja mérnök úr, nekem már az apám is fú­ró-faragó ember volt. Csi­nált az még szélmalmot is. Csupa fából. Néztem is so­kat, amikor dolgozott. Ta- nítgatott szívesen. Mikor nagyobbacska lettem, ak­kor sokat beszélt az olyan szerkezetről, amit csak egy­szer kell elindítani és megy Az örökmozgó az magától tovább. Nem mondta, de én tudom, hogy sokat törte rajta a fejét. Már akkor elhatároztam, hogy én megcsinálom azt a masinát. Kifundáltam sok­mindent, de mindig közbe­jött valami, amire nem gondoltam. Meg nem is volt rá sokszor időm. Tavaly az­tán nyugdíjas lettem. Tsz- nyugdíjas. Dolgozni azért szoktam még a közösben, de most már jóval több időm van. Nekifogtam a dolog­nak. Magam vagyok, a gye­rekek kirajzottak, az asz- szony meg nem él már. Azt hiszem, sikerült. Megcsinál­tam a folyton mozgó masi­nát. No, hogy a dolog vé­gére érjek, azt kérném én, hogy tessék már szívesen megnézni a szerkezetet. Jó lenne, ha mérnökember lát­ná az indulást. Sokat ta­nult, tanácsot adhatna, meg miegymás. A szerkesztés vezetője csendben hallgatta a bácsit. Mit csináljon? Próbálja megmagyarázni, hogy örök­mozgót nem lehet csinálni? A bácsi őszinte bizalommal nézett rá. Megsajnálta. Miért próbáljon egy álmot a tu­domány fényeivel szétzúzni? Megszólalt: aztán tessék mondani, hol kellene meg­nézni azt a szerkezetet? Az öreg megkönnyebbülten só­hajtott. TUDTAM ÉN, hogy el tetszik jönni. Itt lakom nem olyan messze. Megadta a címet. Megegyeztek, hogy este hatra odamegy a mér­nök, meg egy technikus, aki szintén látni szerette volna a szerkezetet. Pontosak voltak. Az öreg már várta őket. Betessékelte vendégeit a konyhába. Kan­osában bor állt az asztalon. Poharak kerültek elő. Koc­cintottak. Az öreg ismét töltött. Jó bor volt. Meg­itták a második pohárral is. Mire szóba került a látoga­tás célja, már az ötödik koc­cintásnál jártak. Vendéglá­tójuk átvezette őket a szom­széd helyiségbe. Szoba lehe­tett valamikor, de látszott, hogy már régen csak házi műhelynek használják. KÖZÉPÜTT ÁLLT a szer­kezet. Egy szék támláján létraszerű alkotmány volt keresztbe fektetve. Egyik fe­le le volt kötve a padlphoz, Karácsonyra rántott csirkét — és hozzá friss fejessalátát Évek óta szeptember vége felé megfelelő mennyiségű na­poscsibe érkezik a felvásárló telepre. Főleg azokra a háztáji baromfitenyésztőkre gondol­nak, akik az év során akár szerződés keretében, akár szí - badpiaci áron becsülettel szei lították a felvásárlás számára. Gondolnak azokra, akik tojást, baromfit, hízott baromfit hoz­tak értékesítésre. Az idén mintegy kétezeröt­száz naposcsibét osztottak ki a termelők között, igen méltó nyos, 2—3,50 forintos áron. A fiatal jószágok szépen fejlőd nek és az ünnepek táján már piacra kerül a szívesen látott rántanivaló csirke, és ha a ter­melőszövetkezetek hajtatóhá­zai kitesznek magukért, akkor az ünnepi ebéden még friss fe­jes saláta is lehet. ANYAKÖNYVI HÍREK Született: Szűcs József és Ványi Irén fia: Zoltán, Czintos András és Szűcs Erzsébet fia: István. Hal vani László és Kovács Lidia leány." : Anikó, Barna János és Töt*; Katalin fia: János, Szabó Györg; és Mézes Rozália leánya: Lenke Papp László és Gál Mária leányr-■ Zsuzsanna, Kánmán Sándor é Berki Klára fia: Sándor, Orbár. László és Basa Piroska leánya: Dóra, Szőke Albert és Nagypái Rozália fia: Ambrus. Névadó ünnepség: Bacsó Lászlc és Perlaki Irén leánya: Irén, Po- docska Ernő és Tóth Margit leá­nya: Ágnes. KlSZ-esküvő: Kecskés Imre és Fricska Ilona. Meghalt: Nyitrai ístvánné Hege- düs Mária, Rostás Tibor, Kőházi- Kis Balázs, Cseh Istvánná Bugyi Borbála, Papp István, Kisprumik István, Fábián Lajosné Kóródi Éva, Horváth Margit, Dobos Gyu­la. Miközben csúszott a határidő — No, emberek itt fogunk építeni; de hol az anyag? — Ja, egy kicsit összeraktuk, nehogy beázzék. (Ifj. Gaál karikatúrája A nyáron a kalászosok után a Szabadság Termelőszövetke­zet földjein másodtermény­ként közel húsz hold fekete­retket vetettek. A vetés szép termést hozott, melynek fel­szedéséhez a napokban fogtak hozzá. — A feketeretek holdan­ként mintegy 40 mázsa termést ad — mondotta Bűz Albert brigádvezető. A termés egy részét, most értékesítik, egyfo­S a másik fele majdnem a \ mennyezetig ért. Szövevényes spárgaháló- § zat vonult keresztben hosszá- § ban a létrán. Erről a háló- § zatról különböző hosszúságú ^ szárakon agyaggolyók lóg- i tak le. Szótlanul nézték egy \ darabig, míg az öreg meg- $ törte a csendet: — Ha elvágom azt a \ madzagot, ami a padlóhoz \ rögzíti a szerkezetet, akkor \ a felső rész lebillen. Ugyan- \ akkor azonban a lebillenő § oldali golyók visszahúzód- ^ nak a szék támlája felé és \ a másik oldalon levő go- \ lyók kintebb kerülnek. Így \ a létra arra fog billenni. $ PRÓBÁLJUK MEG, szólt | a technikus. A gazda el- $ vágta a madzagot. A létra $ lebillent és szörnyű robaj- \ jál zuhant a padlóra. A túl- $ oldali agyaggolyók felvágód- \ tak a mennyezetre, és lever- \ ték a villanyt. A sötétben \ agyageső szitált a kísérlete- $ zők nyakába. Csendben men- § tele vissza a konyhába. ^ — Ne keseredjen el bá- s tyám — szólt a technikus. ^ — Tökéletesíteni kell még \ a szerkezetet. A harmadik kancsó után ^ indultak haza. Érezték, § hogy a föld mozog alattuk. § Remélt'-k hogy nem örök- i ké. | (Róka) %

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents