Pest Megyei Hirlap, 1965. november (9. évfolyam, 258-282. szám)
1965-11-16 / 270. szám
rt9t MEGYEI <M£trfap 1965. NOVEMBER 16, KEítTJ Apró, „szemét"-ügy Tisztábbak a Dunakeszi utcák Apró változás, mégis sokat jelent: Dunakeszi tisztább, rendezettebb. Az utcák képén első látásra semmit sem lehet észrevenni. Vellnar Lajos, a községi tanács elnöke kérdésemre mosolyogva válaszol: — Annyi a változás, hogy nincs szemét az úttesten, sem az utcák közepén. Apróság, nem érdemes vele foglalkozni. Igen, de megyénkben sok község szép fekvését, külső képét rontja az utcákon halomba gyűlt szemét. A lakók közül nem mindenki tekinti szívügyének, PEROCSENYBŐL NEHÉZ AZ ÚT... hogy rendes legyen az út a portája előtt— és sokszor hónapokig díszeleg a házak előtt a szemét. Dunakeszin hogyan sikerült elérni, hogy megtisztuljanak az utcák? — Bevezettük a házi szemétszállítást, olyan módon, hogy szerződést kötöttünk a tsz-szel — mondja Vellner Lajos — így a megállapodás szerint két lóvaskocsi járja a községet, megadott időpontban, megadott útvonal szerint. Akárcsak Budapesten — a lakók kötelessége, hogy hetenként kétszer elszállíttassák a hulladékot. — Költség? — Helyiségenként két forint i havonta. — S eddig, ha valaki egyénileg szállíttatta el? — Száz forintért vitték el a fuvarosok azt a mennyiséget, amit mi most 63 forintért. Köztisztasági rendeletet hoztunk. A helyi adottságoknak megfelelően, mindenki köteles a háza előtti részt rendben tartani, ha ezt elmulasztja, a tanács a „rendbontó” költségére elrendelheti. — Előfordult, hogy valaki nem vette figyelembe a rendeletet? — Eddig még nem. Csak a vállalatokkal van baj: nem akarják a megállapított két forintot kifizetni. A lakosság vállalta — meg is lehet nézni most az utcákat. Valóban szépek, gondozottak. Apró változás — azonban nem árt, ha eláruljuk, hogyan érte el a dunakeszi tanács azt, hogy tiszták legyenek az utcák — más községek okulására. ________ (j.) — Arab estet rendez pénteken délután fél 6 órai kezdettel a gödöllői járási művelődési házban az irodalmi színpad. M éi\Jaíi íe ah ar vmorzóo íóch ni u B. I. és M. V. perőcsényi kislányok, a szobi gimnázium első osztályos tanulói. Szeptember elseje óta. Október végén mindkettőjük mamája megjelent az iskolában és közösen bejelentette, kiveszi a lányát, ki akar maradni mind a kettő, nem bírják a tanulást. Új iskola, még csak hároméves a szobi gimnázium, történetében természetesen azért előfordult már egyszer-kétszer év végén, a vizsga előtt vagy után, hogy egy-egy diák búcsút mondott padjainak. Olyan eset azonban, mint ezé a két kislányé, hogy két hónappal az iskolakezdet után hátat akarnak fordítani az intézetnek, ez idáig még soha. Igaz, hogy idén először vannak perőcsényi diákjai az iskolának. Lehet, hogy a két kislány áldozatkész szüleinek, akik havi 300 forint kvártélypénzt fizetnek, rosszulesik, talán szégyellik is, hogy gimnazista lányaik egyik-másik felelete rosszul sikerült? Vagy a kislányokat riasztotta meg a kezdet néhány sikertelensége? Ezért ülünk most szemben egymással, a barna Ilivel, a szőke Valival, két csinos, kedves, kék iskolaköpenyben feszengő, elfogódott bakfissal. Ott van az iskolájuk igazgatója is. Feltesszük a kérdést: — Miért? Hallgatnak. Kérésre, unszolásra is csak jó sokára szólalnak meg, akkor sem mondanak egyebet, megerősítik, csupán, hogy ki akarnak maradni a gimnáziumból. Miért? — ismételjük, de helyettük Réti Miklós, az igazgató felel: — Nem is a saját hibájukból, de több tantárgyban vannak nehézségeik. Ez azonban Autót vesznek a jövedelemből JV® a háaiúji árutermelés Mtömsöslün Fiatal, mozgékony, tettre- kész ember Dobos József, a Dömsödi Földművesszövetkezet felvásárlási üzemág- vezetője. Sóvárogva beszél arról, hogy ha elfogadták volna a tervét, akkor jövőre már másfélmillió tojást vásárolhatott volna a földművesszövetkezet a faluban. Dömsödről van szó, ahol 1963-ban még csak 35 ezer tojást adtak el az államnak a háztáji gazdaságok. Nem nyugszik addig, amíg a háztáji gazdaságok tojóállományát le nem cserélik Hampshire fajtájúval, hogy mások is elérjenek olyan eredményeket, mint az isii* Somogyi Józsefék 150 pulykát neveltek és 250 libát hizlalnak az idén. kolaigazgató. 300 tyúkja van, amelyek évente egyenként átlag 202 tojást tojnak. Ritka szép teljesítmény ez! •í. háztáji árutermelés lehetőségei azonban koránt sem merülnek ki a tojása termeléssel. Dömsödön újabban fellendült a libahizlalás és a nyúltcnyósztés. Lelkes, bizakodó hívei már szakcsoportot is alakítottak. Hasonló tömörülés gondolatával foglalkoznak a libahizlalók is. Dobos József szerint jövőre a szakcsoport Is működni kezd. Meglátogattunk néhány portát. Közülük Jakab Imréék kertj e-udvara tetszett meg ... ...... . , , . . legjobban. A családi ház Jakab Imre tomotolcsert keszi- mögött körülbelül egy hol das tett, hogy megkönnyítse az kert, amelyben Jakab Imré- asszonyok munkáját. né és lánya éppen salátát (Dozvald felv.) palántázott. Az idén 47 ezer fej salátát adtak el ebből a kertből a földművesszövetkezetnek. Azonkívül termett — másodnövényként — a ház körül még 11 mázsa zeller és aratástól kezdve havi 1500 forint értékű egyéb zöldség. Jakab Imréné és lánya ezenkívül 180 hízott liba értékesítésére kötött szerződést az fmsz-szel és ezekben a hetekben teljesíti szerződéses kötelezettségeit. Sokat dolgoznak, nem vitás, de a jövedelmük sem szerény. Mire fordítják a háztáji tiszta jövedelmét? „Autót akarunk venni!” — mondják, s bár azon még nem gondolkodtak, hogy milyent, de abban biztosak; hogy t?'ik mutatósra is. N. I. nem ok a kimaradásra év elején. Szorgalmuk nem hiányzik, csak tanulni kell megtanulniuk. Várják meg a félévet, akkor majd őszintén megmondom, hogy érdemes-e tovább jámiok? Addig persze segít az iskola. Egy-egy jó tanulópárt osztottak be melléjük, az igazgató is korrepetál velük. Például oroszból, amit — bár kötelező tantárgy az általános iskola felső tagozatában — Ili és Vali eddig nem tanult. Perőcsényen nem volt orosztanítás, mert nem volt orosztanár. Sőt, más szaktanár is mindössze egyetlen az iskola hét pedagógusa közül. De mégha valamennyi tanár felsőtagozatos képesítéssel, vagy akár egyetemi diplomával rendelkezett, és képzettsége mellett még a tanítás nagymestere is lett volna, a kezük alól kikerülő átlagos képességű növendék, akkor is csak másoknál küzdelmesebben állhatna helyt a középiskolában. Most egyszerre két évfolyamot egy osztályban tanítva, a legjobb pedagógus is hiába' veti latba minden tudását, tehetségét, nem érhet el azonos eredményt olyan iskolával, ahol a tanítás osztályonként folyik. — Ez az, ami a perőcsényi gyerekek számára nagy tehertétel az indu1 ásnál a középiskolában — jegyzi meg Kiss Nándor, járási népművelési felügyelő. Perőcsényben — ebben a börzsönyi hegyek között megbúvó kis faluban — ez idén. is csupán hatvanöt növendéke van a felsőtagozat négy osztályának. Kicsiny szám ez ahhoz, hogy még több nevelőt helyezzenek ebbe az iskolába és így biztosítsák minden egyes osztály külön .tanítását. — De hiszen a vámosmiko- lai körzeti iskola tárt karokkal várná a perőcsényi felső- taigozatokat — mondja Csele József, a járási művelődési osztály vezetője. — Ha várja, miért nem odajárnak? — Másfél kilométernél is rövidebb bekötőút miatt, amelyen nem közlekedhet autóbusz. A perőcsényi tanácsházán halljuk: — Úgyszólván a világtól elvágva élünk itt. Mi gyalog járunk még ma is a falutól az országúiig, csak ott ülhetünk buszra. Hiába kérjük hosszú esztendők ófa, hogy hozzák már rendbe a községbe •vezető egyetlen utat... Hogy Ilinek meg Valinak nehéz a kezdet a gimnáziumban, annak tehát bizony sokban talán leginkább a rossz út az oka. A bekötőút, amely nem halad egy irányban iskolapolitikánkkal. Megakadályozza, hogy a perőcsényi gyerekek a többiekkel, városiakkal és falusiakkal egyforma eséllyel láthassanak hozzá tanulmányaik folytatásához. Hamarjában nem is tudom, ezen az egy községen kívül akad-e a megyében még egy, ahová nem járhat autóbusz. Azt viszont annál inkább, hogy a perőcsényi általánosból más Ilik meg Valik, Janik, meg Petik készülődnek középiskolába. Nem lesz könnyű az útjuk. Az autóbusz talán még ezen a mostani rossz úton is könnyebben jutna el Perőcsénybe. Szokoly Endré Új fajták — magasabb igények Ä Mezőgazdasági Minősítő Tanács — legutóbbi ülésén — több mint nyolcvan ■ féle, a nagyüzemekben termesztett valamennyi fontosabb szántóföldi és kertészeti növényre állapította meg a köztermesztés igényeit. Ezentúl a legfontosabb követelmények: az új növényfajták alkalmasak legyenek a gépi betakarításra, jól hasznosítsák a műtrágyát és az öntözést, ellenállók legyenek a betegségekkel, valamint az időjárási szélsőségekkel szemben. A zöldség- és gyümölcsfajták egy részének rendelkezniök kell a gyorsan fejlődő konzerv- és mélyhűtőipar követelte tulajdonságokkal. A nyersfogyasztásra kerülő fajtáknak a hazai és a külföldi vásárlók változó ízlését, növekvő igényét kell kielégíteni. FEJEDELMI TÖBBES Szenvedélyes újságolvasó vagyok. Reggel, ha felkelek, első dolgom., hogy éhgyomorra elolvasom a lapokat. Nem valami szabályos módon., ó-görög szokás szerint hátulról, visszafelé. Mert kedvenc oldalam a sport. Nem azért, mintha én egy fene- nagy sportember lennék, hanem mert fogalmazásában, kifejezéseiben van valami, ami megfog. Hogy röviden fejezzem ki magam, kedvencem: a sportból! fejedelmi többes. Mert aszomgya: leléptük az osztrák sógorokat, (én, te, ő, mi, ti, ők). Nem ragozom tovább, mert sikereim folytatódnak. „Elintéztük a németeket is, csali úgy dör- gött.” „Megvan a londoni repülőjegyünk is.” Ilyenkor aztán sportszívem nagyot dobban (lehet, hogy a sok feketétől és cigarettától, és zsebemben megmarkolom a busz-vo- naljegyet, mert jön az ellenőr). De sikereink vannak az öttusában is. Hüh, de mekkora! (Ragozást lásd fenn.) „Ott álltunk a dobogó legfelső fokán.” (Itt egy kissé zavarban vagyok, mert nem tudom, hogy milyen magas az a legfelső fok. Mert őszintén szólva, a lépcsőt nem szeressem. És utolsó pénzemet is liftre herdálom el.) De ne csak a sikereknél időzzünk. Vannak itt kudarcok is: a külföldi versenyen csak huszadikak lettünk. (Elkeserítő.) Aztán a sorok írója megvigasztal — rendszerint — mert hogy ha tekintetbe vesszük az 1936-os év kukorica termelését, a két világháborút, a vietnami helyzetet és azt, hogy a vendéglátó iparban is akadnak még visszaélések, akkor ez az eredmény mégsem olyan tragikus, csupán egyedi kisiklás, melyet lelkiismeretes, jó felkészüléssel, némi költségtöbblettel helyre lehet hozni. Addig is vonuljunk, rejtekhelyre, ahol ezek a feltételek biztosíthatók. Igen, erről van szó. Lelkiismeretesebb felkészülés, sportszerűbb élet — érzem én kérem ennek a súlyát és már fé- lig-medddg meg is fogadom magamban, hogy eldobom a nálam levő féldoboz cigarettát, a rumos fekete he- - lyett tejet kérek a presszóban (konyakkal), aztán megveszem a térképet, hogy kellő rejtekhelyei találjak. Egy budai kis- presszó volt az állomáshelyem. Ahol egyik kar- társnőmmel próbáltam taktikai megbeszélést folytatni. Most nem arról van szó, hogy rossz volt a fekete (előfordult ez már másutt is), de hogy a húsz férőhelyes helyiségbe egyszerre harminc ismerős, rokon, koma gyűljön össze ... Nem részletezem, de kezemet sportszívemre téve. én kerestem újabb és újabb rejtekhelyét (bizonyítja állandó izomlázam), de ott is találkoztam óvoda- és iskolatársaimmal, rég elfelejtett szomszédokkal, közvetett és közvetlen munkatársaimmal, hitelezőimmel, a ház- felügyelővel, a vicivel, a feleségem legjobb barátnőjével. összesítve: feleségem kiütéssel győzött. Mentség: kis ország vagyunk. Hát lehet itt rejtekhelyen felkészülni?! De aztán ne csodálkozzanak, hogy jövőre még huszadikok sem leszünk. Pásztor Péter Találkozás - magnószalagon Látogatás egy megszépült könyvtárban EGY CSERÉPKALYHA a legbarátságtalanabb helyiséget is otthonossá tudja varázsolni. S ott hatalmas cserépkályhák vannak. Persze nemcsak ezek teszik barátságossá. A falak mellett példás rendben tartott könyvespolcok. Középen asztalok, fotelek. Méltó rend, tisztaság; a kultúra otthona ez: könyvtár. — Tavaly előtt még barátságtalan kis lyuk volt — emlékezik Termesz Gézáné, a ráckevei járási könyvtár vezetője az átalakítás előtti évekre. Most jóval tágasabb. Külön ifjúsági és felnőtt olvasója, kölcsönzőhelyisége, feldolgozó szobája van. A vezető magas, jóságos arcú, ősz asszony. 1953 óta vezeti a könyvtárat. Szereti az olvasókat, bizonyára örömmel járnak hozzá. Különösen a gyerekek. HÉTFŐN AZONBAN NINCS ITT SENKI. Kedd, csütörtök és péntek, a kölcsönzési nap. — Kár, hogy nem beszélgethetek olvasókkal, örülnek-e a megszépült könyvtárnak. — Jöjjön velem, bemutatom magának egyik legrégebbi látogatónkat. Egy magnó fekszik az asztalon. Bekapcsoltuk, várjuk a hangot. Megszólal... A RIPORTER KÉRDEZ: — Borbély néni, mióta jár ide a könytárba? — Van annak már 10 éve is. — S milyen könyveket szeret olvasni? — A történelmi regényeket. Jókait. Mindig mesélem a menyemnek kapálás közben, hogy mit olvastam. Gyakran éjfélig is elolvasgatok. Lánykoromban én tudtam legjobban olvasni a családban. Én voltam a családi felolvasó. — Tudja-e, Borbély néni, hány könyve van a könyvtárnak? — Mindig nézem rajtuk a számokat. Néha húszezres is akad. — Annyi persze nincs, a könyvek mindig cserélődnek. Hamar elrongyolódnak, különösen a legjobbak. 9100 könyvünk van. — Azt mondják, ez is nagyon jó könyv, amit most viszek, a Rab Ráby. Becsomagolom, majd szépen papírba, mert egy kicsit beteg már. MÍG SZAVAIT HALLGATJUK, Borbély néni talán épp a Rab Rábyt meséli munka közben a menyének. A könyvtár örökös vendége lett egy magnó, s egy riporter jóvoltából. — A magnó a sajátom — mondja Termeszné. — A riporter? — Én vagyok. A kölcsönzés mellett ez a legkedvesebb elfoglaltságom. Sok olvasóval csináltam már interjút. A cigány lakosság dalait akarom most felvenni. Ezeket a tekercseket számtalanszor meg tudnám hallgatni. Dozvald János ^ s | Indiszponált | | a gyerek j ^ Negyedik emeleten lakom, ^ § lift nincs, néhány fölösleges § kilóm viszont van, így hát § X többnyire megfontoltan hala- s S dók fölfelé. A második emele- S § tig csak megy a dolog, ott ^ ^ azonban mindig megállók egy ^ kicsit — hörögni. Szomszéd- c S asszonyomnak jó füle van. ki- * S gzól, hogy menjek be, s amíg s ^ kifújom magam, főz egy kávét. ^ Szilárd jellem vagyok, siet- S nem kell haza, így csak a har- ^ § madik unszolásnak engedek. ^ ^ Míg csomagjaimmal lecihelő- ^ ^ döm a hokedlira, a szomszéd- asszony előveszi a kávé dobozt. « ^ Kinyitja — üres. — Te jó ég, reggel még öt S deka' volt benne! Ez az em- s S bér . . . csak nem itta meg az S S egészet?! Na megállj, gyere ^ S haza ... $ Az előszobából gyanús pus- § ^ mogás hallatszik, s az ajtónyí- ^ lásban megjelenik két szőke s S üstök, emeletesen. Az alsó s s Ferkóé, aki most nyüvi a má- s S sodik általánost, fölötte vagy ^ ^ harminc centivel Jancsi leske- ^ ^ lődik befelé. Mindketten fülig ^ ^ pirosak. S — Anyukám, ne szólj apu- s x nak. — kezdi a nagyobbik — S S a kávét mi ittuk meg. ^ — Négy duplát? — hüledezik § ^ a jó édesanyjuk. ^ — Nem: két csuporral — he- * S lyesbít bátyja árnyékában a s s kicsi. Tudod, hazajöttünk a s ^ suliból és olyan fáradtak vol- S ^ tunk szellemileg . . . S ny. é. i x s *SfSSSSSSSSS/SSSSSS//S/SSSSSSS/SSS/S/SS/S.'\
