Pest Megyei Hirlap, 1965. november (9. évfolyam, 258-282. szám)

1965-11-14 / 269. szám

Ez is „kulcskérdés": Kire loccsan a víz? A Gubodi utcában pereg­nek a filmfelvevő gépek. A Vízművek segítségével ez­úttal megrendezett csőtörés történik. A felzúduló vizen egy gépkocsi halad majd ke­resztül. A Kulcslcérdés író­jának elképzelése szerint az j autó ráfröccsenti a vizet egy ' arra sétáló kislányra, és Tú­ri cipész kirakatára. Minden előkészület rend­ben „folyik’. Ám az autó semmiképpen sem fröccsent akkora „vízsugarat”, amek­korára a filmben szük­ség lenne. Nosza, segít a bajon Bánk László, első asszisztens. Vöd­röt kér a szomszédból, s szí­nültig megtölti latyakos víz­zel. Indulhat az új felvé­tel. Á jelenet pereg, a fel­tört víz elárasztja az utcát. — Halad a gépkocsi és a sétáló kislány is, akinek meg kell ijednie a felfröcs- csenő víztől, sártól. De a kislány nem ijed meg, hanem sietve tovább halad. Bánk László „korri­gál": széles mozdulattal ön­tésre lendíti a szennyes víz­zel teli vödröt, de vissza is rántja a kezét, nehogy a kislányra zúduljon a pisz­kos víz. A következő pilla­natban harsány kacaj: a vödör tartalma Bánk László fejére zúdul... És kezdődik elölről a fel­vétel, amíg sikerül. (dózsa) PEST HEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA DÓZSA SZOBRA A CEGLÉDI JÁRÁS ÉS CEGLÉD VÁROS IX. ÉVFOLYAM, 269. SZÁM 1965. NOVEMBER 14, VASÁRNAP Megkezdték a Kulcskérdés forgatását A filmfelvételek híre élénk érdeklődést váltott ki váro­sunkban. Sokan figyelték ed­dig is a műszaki előkészülete­ket, a Kossuth tér átrendezé­sét, a Dózsa-szobor elmozdítá­sát, az új szobor felállítását, amely körül zajlik majd a film szatirikus cselekménye. Egvre-másra jelentkeztek a legkülönbözőbb korú statisz­ták is. Pénteken aztán meg is kezdték a film forgatását, a Gubodi utcában és a járásbíróság előtt. A késő délutáni órákban a film alkotói — élükön Má­riássá Félix Kossuth-díjas rendezővel és Hegyi Barnabás operatőrrel — felkeresték a városi tanács vezetőit, és meg­— Új szobor a Kossuth téren — Ezer ceglédi statiszta dig élethűek, mozgalmasak Nehezebbek ugyan a műter­mi felvételeknél, de a sok szín, hangulat, elevenség meg­éri a fáradságot — mondja Máriássy Félix, a film főren­dezője. — A film megalkotásában a legszebb pillanat mindig az, amikor az első bemutatón fel­csattan a közönség tapsvihara — folytatja. Mi mindig a leg­többet igyekszünk nyújtani a közönségnek. A bemutatóig azonban végig rejtély marad a siker, amelyre pedig minden alkalommal feszült belső szo­rongással várunk. És hozzátehetjük: o közön­ség is. D. beszélték a film készítésével kapcsolatos együttműködést. A vendégek elmondták, hogy az egész város szeretettel fogadta a film alkotóit, művészeit. Rövid időn belül mindenki megfelelő szállást kapott, s akikhez fordultak, mindenki — egyének, társadalmi szer­vek, vállalatok — készséggel segítették a technikai feltéte­lek előteremtésében. — Hány ceglédi statisztál a felvételeken? — Ezer közreműködőre van szükségünk — közölte Ónodi György gyártásvezető. — Mikorra várható a film bemutatója? — A jövő év első felében feltétlenül vetítésre kerül a Kulcskérdés. A ceglédiek nagy érdeklődéssel és szere­tettel segítenek a külső felvé­telekben. Viszonzásul elintézzük, hogy az ősbemutatót a ceglédi közönség előtt tarthassuk meg. — Nem zavarja a felvéte­leket a sok érdeklődő és kí­váncsi nézelődő? — A külső felvételek min­Utcai vadász Elvitathatatlan: itt a va­dászszezon — a vadászok örömére, vadak riadalmára. Két vadásztársaság is van városunkban — meglehető­sen nagy vadászterülettel. Van tehát, ahol érvénye­sülhet a vadászszenvedély. Miért durran akkor fényes nappal a puska a Mátyás király utcában? Talán a fácánok berepültek oda, hogy a vadásznak ne kell- jejfcMfávadvia á szeles me­zőkre? Ö, dehogy! Nem ilyen fi­gyelmesek és önfeláldozóak a fácánok. De a vadász sem igazi vadász. Szenvedélye azonban van. Ha nem is éppen „vadászi”, csak amo­lyan pusztító. Madarakra vadászik az ebadta — lég­puskával. Verebekre! Nem is cinkékre, dehogy! Akár cinkékre, akár ve­rebekre: az utca nem va­dászterület, még a légpus­kás fiatalembernek sem! (-ez) Átmenetileg eltűnt a Kossuth térről — a Kulcskérdés for­gatásával kapcsolatban szükségessé vált térátrendezés miatt. Reméljük, hogy megfelelő helyen és méltóbb alap­zaton — a filmfelvételek befejezése után — minél előbb viszontlátjuk a szobrot Tóth István felvétele Kömleménykutaíás a moziban — Előzetes hozzászólás — Jeleztük már lapunkban, hogy a Szabadság mozi veze­tősége közvéleménykutatást tervez a mozi működésével kapcsolatban. A helyes el­gondolást követte a tett is: el­készültek a kérdőívek, s azo­kat szétosztják a mozilátogató közönség között. Nyolc kér­dés található a kérdőíven. El­ső helyen áll a következő: Mit vár ön a filmszínházunktól, hogy kellemesen érezze ma­gát? A többi kérdés vég­eredményben e bevezető kér­dés részletezése. Kíváncsian várjuk ma­gunk is a kérdésekre beérke­ző válaszokat, melyek — minden bizonnyal — sok hasznos tanácsot adnak majd a mozi vezetőségének. Nem akarunk hát ennek elébe vágni. Inkább arról írnánk, amiről nem beszél — és a mozi vezetőségének tapintata következtében nem is be­szélhet — ez a kérdőív. S mindjárt meg is fogalmaz­zuk a magunk kérdését: Mit várunk a közönségtől annak érdekében, hogy maga a kö­zönség jól érezze magát a moziban? Mindenekelőtt azt, hogy mindenki vegye már egyszer tudomásul, hogy a filmvetí­téseket a mozinak pontosan kell megkezdenie. S meg is kezdi. Igenám, a késve ér­kezők lépten-nyomon za­varják a már bentlevők szó­rakozását. J ennek megszün­tetése érdekében a mozi ve­zetőségének határozottabban kell fellépnie, azaz: a késve érkezőket csak a szünetben engedjék be a nézőtérre. Ez a többség érdeke! S ezenfelül: városunkban ma még igen sok moziláto­gatónak meg kellene tanul­nia, hogy mi illik — mi nem illik a moziban. Nem illik például előadás közben beszélgetéssel, hangos meg­jegyzésekkel, a jelenethez nem vágó kurjongatásszerű neve­téssel zavarni a film cselek­ményét figyelők szórakozá­sát. Nem illik és nagy ne­veletlenségre vall az is, hogy egyesek földimogyorót ropog­tatnak, tökkmagot majszol­nak a nézőtéren, s azok héjái elszórják a székek alatt. Az sem helyes, hogy egyes kés­ve érkezők mindenáron a Batthyány utcai bejáraton akarnak bejutni, s ha a jegykezelők nem akarják be­engedni őket — illetlen meg­jegyzéseket tesznek. Bizonyára a beérkező vá­laszokban még több hasonló modortalanságról írnak majd a rendes mozi látogatók. A magunk részéről előzetesen egyelőre csak ennyit akar­tunk elmondani — indítékul is a válaszokhoz. (ferencz) BARAB00 Gyilkos házőrző Kutyája ölte meg Rasmus­sen asszonyt — állapította meg a nyomozóhatóság a Wis­consin állambeli Baraboo- ban. Az is kiderült, hogy a hatvanéves asszony annyira ragaszkodott a hűségesnek ép­pen nem mondható házőr­zőhöz, hogy tűrte az állat ha­rapásait, amelyek miatt leg­utóbb két hétig kórházi ke­zelés alatt állt. Hétfőn az­után halálra marva találták meg otthonában. HALADÓ TÁNCTANFOLYAM indul vasárnap délelőtt 10 órakor a Kossuth Művelő­dési Ház emeleti tánctermé­ben. Tánctanár: Tetz Hédi. Korszerű közlekedés csak korszerű úthálózaton Százkilencvenkétezer négyzetméter utat portalanítoftak ebben az évben elavult és nehezen járható makadámúi akat, és helyet­tük korszerű, portalanított utakat adunk át a forgalom­nak. (—ssi) A gépjárművezétő és az országúton közlekedő kerék­páros tud leginkább szá­mot adni arról, hogy meny­nyivel könnyebb, biztonsá­gosabb a gondozott úton ve­zetni. Az utóbbi hdsz esztendő­ben nagyon elhanyagolódtak az utak, ezért szükség vélt rendbehozásukra, portalaní­tásukra. A 4-es fő közlekedési út Budapestről kiindulva átsza­lad városunkon, kelet felé. A 41-es útvonal a fővárost köti össze Szegeddel, az or­szág egyik legnagyobb váro­sával. Ezeken az utakon mostanában állandóan dol­goznak. Portalanított a Tá- piószelei út, a Nagykátai, igen jó a közlekedés a porta­lanított Törteli út egy ré­szén, jól halad a Csemö—La- josmizse felé vezető út épí­tése. Szédületes munka ennek a hatalmas úthálózatnak a ja­vítása és karbantartása. Ácsai András, a KPM Közúti Igazgatósága ceglédi kirendeltségének szaktechni­kusa elmondta, hogy a ki- rendeltségen huszonnyolc út- őr és hat segédmunkás dol­gozik. Az ő feladatuk az utak javítása, karbantartása. — Munkájuk egyik leg­fontosabb része a kátyúzás, így nevezzük azoknak a lyu­kaknak, gödröknek az el­tüntetését, amelyeket főleg a gépjárművek gumikerekei okoznak a nagy forgalom kö­vetkeztében. Ezeknek a ká­tyúknak az eltüntetésére egy év ab tt háromezer tonna anyagot használtunk fel. — Az út legnagyobb ellen­sége a víz, meg a sár. Na­gyon fontos, hogy biztosít­suk a víz könnyű és zavar­talan lefutását. Ennek érde­kében embereink hatvanezer négyzetméteren végeztek pad­kavágást kézi erővel és há­romszázötvenezer négyzetmé­teren géppel. — A 4-es közlekedési vo­nalon hatvan tonna 0,45 ős lágyulású bitument használ­tunk fel a betonhézagok be­tömésére. Dolgozóink a b: tument száznyolcvan fokra felhevítve öntik a hézagokba. — A ceglédi területen nyolc­vanhétezer négyzetméteren végeztünk portalanítást és a nagykőrösi szakasz dolgozói­val együttműködve a járás te­rületén száztízezer négyzet­méternyi utat portalanítot- tunk. És a jövő évi tervek? — kérdeztük. — Egy bizonyos.•- hogy a jövő évben felszámoljuk az tosan mozgolódtak. Végül is a: egyik nem bírta tovább. — Mi lesz? Meddig tartji még fel a kartársat? Adja odt a panaszkönyvét! — Űgyis van! Elő a panasz­könyvvel! — Megérdemli! — Az ilyent be kell írni e panaszkönyvbe. — Gyerünk hát, mama. Mi­re vár? Az asszony szemében köny- nyek csillogtak, amikor bele­kotorászott a kosárba és las­san, óvatosan odatette a pult­ra a panaszkönyvét. Molnár Jóska levette a füle mögül a plajbászt és miután félhangosan morogta maga elé, beírta az asszony panaszköny­vébe: — „Gorombán és szemtele­nül viselkedett. Egyáltalán nem volt tekintettel arra, hogy az eladó is ember, sőt érzé­keny ember. Fenyegetőzött és úgy viselkedett, mintha ö len­ne az egyedüli úr a boltban. Aláírás”. Amikor a könyvet összecsap­ta, visszaadta az asszony­nak, aki megszeppenve csúsz­tatta vissza a kosarába. — Most mondja, mit kér? — Három kiló marhahúst, pörköltnek! Jóska villámgyorsan csapta a húst a mérlegre. Az asszony fizetett a pénztárnál. Átvette a húst és lábujjhegyen kiment a boltból. A többiek csendben, suttogva kérték az árut és il­ledelmes köszönés után távoz­tak. Több panaszkönyvi beírásra nem került sor. Tudniillik Jóska felébredt álmából és gyorsan kiugrott az ágyból. (rossi) Kérem a panaszkönyvet! csendben, hogy dolgozni tud­jak! — Azt szeretném én látni! — csapott a pultra a terme­tes — keményen. — Mit gon­dol, hogy lopom az időméi? Nézze meg az ember. Vége van annak a világnak, amikor még a mészárost is megnagy- ságosuraztuk. Adjon húst! A hang indulatos volt és goromba. A többi asszony egy pillanatra elcsendesedett. Mind a termetes asszonyság felé fordult. Jóska a körülményekhez ké­pest elég nyugodt volt, s csak akkor szólalt meg, amikor az asszony elhallgatott: — Kérem a panaszkönyvét! Az asszony elsápadt. Rémül­ten nézett Molnár Jóskára. — Mit akar tőlem? — Megmondtam világosan! Tessék ideadni a panaszköny­vét. — De hát bocsánat, én nem tettem semmi olyasmit, ami miatt maga ezt a csúfságot megtehetné velem. — Kérem a panaszkönyvét! — támaszkodott a pultra Mol­nár Jóska. — Addig nem va­gyok hajlandó egy dekát se mérni. Az asszony elsápadt. Az iz­zadtság kiverte a homlokát. — De, kedves kartárs. nem kell olyan érzékenynek lenni. — Vagy ideadja a panasz­könyvét, vagy gyerünk tovább. A huszonkilenc asszony tü­relme fogytán volt. Dühösen néztek a termetesre. Indula­Mőlnár Jóska frissen és l könnyedén lökte fel a húsbolt j rolóját. Már vagy két órája S szorgalmasan dolgoztak oda- \ bent. A bárd nagyokat dob- \ bant a tőkén, a csontfűrész si- ! mán fütyülve mélyedt bele a \ legvastagabb velőscsontba is. ! Szüretidő volt. Jó húsleves, \ ízes marhapörkölt nélkül pe- \ dig az nem sokat ér, s vagy \ harmincán vártak már az üz- \ let falának támaszkodva. Csu- \ pa asszony. Fiatalok és öregek. ! Amint a roló felcsikorgott, a | tömeg megmozdult, egymást i törték az asszonyok, hogy mi- : né! hamarabb sorra kerülje- : nek. \ Molnár Jóska már a pult ! mögött állt. Hetykén, hófehér \ köténnyel a nyakában. Jobb ! kezében a frissen köszörült ! kés. Ügy nézett végig az asz- j szonyok hadán, mint egy dia- I dalmas hadvezér. \ — Kérek három kiló marha­! húst, pörköltnek —, kiáltotta i elsőnek egy terebélyes asz- \ szony. I — Egy kiló hátszínt, két ki- ! ló szép elegyes húst adjon j paprikásnak — kiáltotta egy \ másik. ! — Adjon nekem négy kiló ! vastag lábszárat! ! És így tovább. Jóska még i csak meg sem mozdulhatott, s : máris harminc asszony cséro- \ gott, kiabált. ! — Nekem adjon, mert megy | a vonatom! \ — Értse meg, hogy három > unokámra zártam rá az ajtót. \ — Nekem mérjen! ! — Mondja, meddig áll még, ! mint egy fancsali feszület? — ! emelte fel a hangot újból a ! termetes asszonyság, i — Ameddig nem maradnak Nyugdíjasok találkozója Á'1 'nyugdíjasok', . nevében Ozsgyányi Pál volt köz­gyám emlékezett meg a ta­nácsházán eltöltött időkről. A barátságos beszélgetések keretében felelevenedtek a két világháború közötti ne­héz napok, a felszabadulás utáni lelkes munka évei. Az idős közalkalmazottak és a tanács jelenlegi dolgozói megállapodtak abban, hogy ezt a kapcsolatot tovább is ápolják és a jövőben rend­szeresen megrendezik a nyugdíjasok találkozóját. A városi tanács szakszer­vezeti bizottsága kedves meglepetéssel emlékezett meg idős nyugdíjasairól. Pénteken este, a szakszerve­zeti bizottság rendezésében vacsorára hívták össze az öregeket. A harminc rríegjelient nyugdíjas előtt Szelepes én yi Imre, a végrehajtó bizottság elnöke emlékezett meg az együtt eltöltött évtizedekről, majd Halasi István köszön­tötte a megjelent régi köz­alkalmazottakat.

Next

/
Thumbnails
Contents