Pest Megyei Hirlap, 1965. október (9. évfolyam, 231-257. szám)

1965-10-10 / 239. szám

1965. OKTÓBER 10, VASÄRNAP

“ZJCivlan

9

y^y^ombra épült, vagy f M 1 sárga ház áll az ok- ' m M tóberi veröfényben.

Nem virággal díszített, városi. Hamisítatlan paraszti udvarház. Az udvaron csépiéire vár a zörgő héjú, bab. A szín alatt gépek. Messzire hallatszik a jól táplált hízók elégedett röfögé- te, az aprójószág kárálása.

A kapuban erőteljes, nagydarab egy tömbből faragott ember áll útrakészen. Az egyik kezében mankót, a másikban szerszámos táskát szorongat.

— A lakatoshoz készültem — szabadkozik a nem várt vendég láttán s mutatja táskáját: tengelyvasak, jókora csavarok lapulnak benne.

— Valami elromlott?

— Uj tárcsa készül — magyarázza. — Olyan, ami a terephez igazodik. A hagyományos tárcsa a mi egyenetlen, dombos földjeinken nem jó. Sok gondunk-bajunk volt vele. Középen mindig műveletlen maradt a föld. De most kifogtunk rajta! — lelkesedik s nevet hozzá hangosan, szívből. — Négy önálló tárcsasorból áll majd az új ...

Többesszámban beszél, pedig az új gép kitervelője ő maga. Hogy a szemébe mondom, gyorsan témát változtat s a hóna alá szorított mankóra bök.

— Ez hátráltat a munkában. Már négy hete ... Felborultam a motorral. Térdtörés ...

Aztán invitál:

— Kerüljön beljebb nálunk!

A nagy, sárga épület Jáky

Antalnak, az érdi Barackvirág Termelőszövetkezeti Csoport elnökhelyettesének háza. Ablakai letekintenek a mélyedésbe, az enyhén kanyargó útra. melyen egy ezredéve a római hadak vonultak. A látvány történelmi hangulatot áraszt s ez megkönnyíti az emlékezést.

— Harminchat évvel ezelőtt, mint másodéves közgazdászhallgató, egy nagy kiterjedésű őszibarackligetről álmodoztam, amely az érdi országú ttól egészen Battáig ér... Kinevettek érte. Azt mondták, hiányzik egy kerekem... Mit válaszolhattam volna? Százhatvan négyszögöl volt a magam valósága. Azon kezdtem el...

ízesen, derűsen beszél az életéről.

— Tudja, mi az, hogy szilaj- gulyás? Igen? De azt biztosan nem hiszi, hogy én voltam az utolsó szilajgulyás Érden.

— Pesttől egy kőhajításnyi- ra?

— Az apámtól örököltem ezt a mesterséget. Háromszázhatvan marha volt a kezem alatt... Három éven át. Ezer- kilencszázhúsztól huszonháromig ...

Hat elemi, polgári iskola,

kereskedelmi, egyetem.. A harmincas évek közepén az angol földművelésügyi minisztériummal levelez. Ösziba- rackügyben. Mutatja a megsárgult papírokat.

— A legtöbb őszibarackot Dél-Afrikából importálták Angliába. 1935-ben például százhuszonhétezer font sterling értékben. Az az őszibarack a forró egyenlítőn át érkezett Angliába. Ha ezt veszem alapul, London—Budapest nem is távolság .,.

0 özgazdász oklevelét ÍJr a gyümölcsértéke- sítő szövetkezetek '<—' közgazdasági jelentősége című értekezésével nyerte el az egyetemen. A munkakönyvé mégis mást mutat. Könyvkötő, cégtáblafestő, hivatalnokember az OTl-nál. Magyarázatképpen egy régi, szakadozott anyakönyvi kivonatol tesz elém. Rajta piros ceruzával vastagon kétszer aláhúzva: sörgyári munkás.

— Itt még így szerepelt apám. Nem volt jó ajánlólevél ...

Negyvennégy márciusában menekülnie kell a faluból. Egy gyűlésen fegyveres összefogásra szólítja az embereket a németek ellen. A bíró barátion megsúgja neki: csomagoljon, amíg nem késő. Látta a nevét a listán. Az indok nem a német elleni összefogásra buzdító beszéd. Egészen más. Orosz nyelvet tanult ...

— Akkor még csak tizenegyen tanultunk oroszul a Közgazdasági Egyetemen ... — Eltűnődik. — öt gyerekem van. Mind az öt többé- kevésbé érti ezt a nyelvet.

Látom az arcán, nem szándékos ellenpontnak szánta, egyszerűen csak kikívánkozott belőle. Ezen a szálon folytatódik tovább a szó.

— Anti fiam, a legidősebb, autószerelő szakmát tanult. Nem ez volt a vágya, nem is akar megmaradni a kitanult szakma mellett. Tornatanár szeretne lenni. Talán jövőre végre sikerül neki... Addig óraadó orosz nyelvtanárként dolgozna a legszívesebben.

A sorban utána András következik. A Kertészeti Főiskola első éves hallgatója. Benne maradt meg leginkább az apa földszeretete. Margit közgazdasági technikumba jár. Negyedéves. Agnes harmadik gimnazista. Tamás még általános iskolás. S hogy teljes legyen a sor: a feleség tanítónő.

A szükebb családról a nagyobbra fordul a beszélgetés.

— Hatvanegyben alakult meg nálunk a csoport. Száz- nyolcvan tag, ezerháromszáz hold. Ebből háromszáz szórványgyümölcsös, ötvenöt pedig új telepítés. Ez a mi anyakönyvi kivonatunk. De talán megnéznénk. Úgy érdekesebb __

I

ndulnánk, de nem jutunk tovább a szomszéd szobánál. Az íróasztalon, a félbehagyott munka kuszaságában tervrajzok sorakoznak egymás mellett.

— Uj eke terve — mondja olyan természetes egyszerűséggel, mintha csak azt mondaná, odakinn süt a nap. Nem hagy időt a kér- dezősködésre, szabadkozva magyarázni kezd: — A fák alatt is fel kell lazítani a talajt. Olyan gépünk nincs, ami traktorvontatással megoldaná. Muszáj volt gon- doVtozni valami praktikus megoldáson...

Az udvaron a szín mellett visz az út a kapu felé. A kisgépek között egy furcsa, háromkerekű traktor strázsál. Ezt közelebbről is látni kell.

— Ilyen okos kis gépet hol kapni? — faggatom.

— Házi készítmény — derül kérdésemen. — Tudja mi minden van ebbe beleépítve? Szivattyúmotor, Moszkvics, Lanchia, Csepel, Wartburg alkatrészek... A szükség diktálta, hogy összehozzuk. A gyümölcsösben az ilyen kicsi, mozgékony gép a leghasznosabb.

Órákig lehetne nézelődni itt, a tágas színben. Minden kisgé.pen van valami új, valami hasznos korrigálás. De Jáky Antal sürget: októberben már korán sötétedik. A j határnézést elmulasztani pe- j dig nem lehet. Nem illő.

A határ legmagasabb pont-! jára vezet.

— Talán még emlékezik: — mondja csendes szóval — ; a harminchat évvel ezelőtti; álommal kezdtük a beszél-: getést. Nézzen körül. Ott ■ kanyarog az érdi országút, j arról ■ meg idelátszik a bat- j tai hőerőmű. S mit lát a : kettő között?

Hatalmas kiterjedésű őszi-: barackliget közepén állunk, j Jobbra is, balra is kato- j nás rendben sorakoznak a j fák, mint egy óriás hadse- \ reg katonái. A győztes vezér \ diadalával szemléli a meg- i álmodott valóságot.

— Száznyolcvan hold őszi- i barack! Százhuszonöt hold a ] Búzakalász Termelöszövetke- j zeté, a többi a mienk.

em kérdezem, hogy j / Mm boldog-e. Csak rá j f (M m kell nézni — már \

^ "—" nem a térdetörött, ] mankóval járó em- i bér áll mellettem, hanem a i húszéves legény, aki mind- : ezt valósággá álmodta. Egy\ tömbből ■ faragott, robusztus \ alakja megnőni látszik a ké- \ szülödő alkonyaiban.

Prukner Pál >

A HATÁRBAN

Fotó: Kotrocró

‘'■"""""""/S"""""""""S"'"S'SSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS///SSSSS//S/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SS/SSS/SSSSSSSSSS/.

atc*#

Az erdő fáinak

wsss/^ssssssssssssssssssssss/^ssrrsssssss/^ssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssjssssssssssssssssssssssssssss;

RANDEVÚ

Fotó: Kotroczó

sárguló lombjait lágy ujjakkal zizegtette a szél. A le- : velek meg-megrezdültek és, ! fénylésük aranyszínűvé vált,' ! ott, ahol az alkonyati napfény ! egy-egy sugara foltot rajzolt ; reájuk. Az országúton egyik j autó a másikat érte, de a lo- ; vak reájuk se hederítettek. Az > egyik almásderes, a másik j szürke. „Virslibe valók” —

! gondolja Mihály és gondolja ! még azt is: valamikor ilyen í gebéket nem fogott volna a sa- ! ját kocsija elé. Akad a tsz-ben | sokkalta különb is, ilyen, ame- ! lyik akár a hegyet elhúzná a S helyéből, de hát Deli sógor, az ! állatgondozó, aki szegről-vég- ; ről rokona is, azt mondta:

! — A négy malacodat ezek is

! elviszik.

i El is vitték. Igaz, hajnalban ! indult és már javában állt a j vásár, amikor beállt velük a ; piacra. Szerencsére, a portéká- j ja hamarosan elkelt, a pénz a ! bukszájában lapui. Ügy értve,

! hogy a maradék, mert vett két ! kész inget, vánkoshuzatot, a ! hússzékben öt pár kolbászt és ! akkora rúd szalámit, hogy el- ! töri a lábafejét, ha ráejti. Nem ! szégyen az, hogy péktől hor- I dozza a kenyeret, hentestől a j füstöltet, mert Mihály özvegyi ! sorsra jutott. Három éve el- ; múlt, hogy eltemette a felesé- ! gét, azóta úgy tengődik, hogy ! a tsz-beli asszonyok közül ! egyik is, a másik is kitakarft- i ja a szobáját, a korosabbak, a : ráérőbbek, a levetett szennye- i sét is kimossák.

• Rágondolni is keserves arra,

; hogy otthon magányos szoba ■ várja, és ha felkattintja a vil- | lányt — tavaly vezették be a ! faluba — ülhet összetett kéz- ! zel a ládán, vagy a karszékben, nincs aki kérdezze: „Megjöttél? Elfáradtál?”

— Jó napot, adjon isten!

Kalapja széléhez nyúl, viszonozván a köszönést és mondja szóval is:

— Adjon...

— --------------------- kövérI Alacsony termetű, | kés--------------------------- aszszony lépeget az erdei úton, a nagyobbik gyerekét kézenfogva vezetve, a másikat, hároméves formát a karján cipeli, fújtatva, zihálva.

— Nem nehéz? — kérdezi Mihály, s az asszony restell- kedve felel:

— Nehéz, de úgy se sokáig ölelgethetem.

A lovak anélkül, hogy az ember megrántaná a gyeplőszárat, avagy másképpen intené őket erre, megállnak.

— Pécsre?

Az asszony szomorúan bólint. Mintha nem is a gyerek, hanem a bánat viselése lenne a terhesebb, nekitámaszkodik a kocsilőcsnek:

— Viszem őket az árvaházba.

— Mind a kettőt?

— A tanácselnök levelet írt, hogy fogják ott őket.

— Hát az apjuk?

Az asszony elvereslő arcáról olvassa le, hogy rossz szóra igazította a száját és próbál is másítani rajta:

— Mindenki a saját baját érzi-nyögi...

— Engem az nyöget, hogy nem voltam megesküdve a Lajossal. Ötödik éve ígérgette .. . Traktorista, de amióta a baleset érte az éjszakai műszakon, bekerült a tsz- irodára. Együtt dolgozik a dauerolt hajú Elvirával... Nem én találtam ki, tudva tudja mindenki, hogy abban a régi világban a főbíró úr kedvese volt.

— Ha megesküdtek volna, az se sokat segít annyi rha egy válás, mint valamikor ...

A hasonlat nem jutott eszébe, szerencsére az asz- szony közbevágott:

— Itt a nagy munkaidő, reggeltől estéiig a tsz földjén hajladozom, a kicsinyeimet kire hagyjam?

Mihály hol az asszonyt, hol a két gyereket nézte. A kisebbik ránevetett, már inkább a lőcsszélben ült, mint az anyja karján.

— Kapaszkodjon fel a kocsimra.

— Tréfál?

— Tegye fel a gyerekeket, magának is jut hely az üléskosáron.

— A tanácselnök megírta a levelet, várják az árvaházban a Miskát, meg a Pistikét.

— Hát aztán? Hadd várják. Vagy talán attól fél, hogy énnálam koplalnak? A búzámat be se őrletettem, mert nincs, aki megszitálja a lisztet, nincs aki megsüsse kenyérnek... Négy malacot eladtam, hármat befogtam hízónak, termett a háztájiban .annyi kukorica, hogy teljen a számukra bőven ...

— Édesanyám, hova megyünk?

Mihály tenyere összetalálkozik a gyeplőszáron azzal a másik, puha kézzel és úgy mondja, mintha nótába kezdene:

— Hazamegyünk kisfiam ... haza ...

Csend. Csak a kerék nyi- kordul, és a magas cserfa legmagasabb ágán gerle mondja a magáét. Mihály rá- ráles az asszonyra. Fél fejjel magasabb lehetne ... igaz, jó erőben van, bírja a munkát ...

Ketten megkereshetnek négyszáz munkaegységet... A gyerekek számára ott a napközi, az óvoda ...

— Ne féljen, az én kezem megszokta a kapanyél szorítását ... Kenyeret olyat sütök, hogy kalácsnak is bediene.

A telihold felfényesedik az égen, csillagok koszorúja hunyorog felettük. A hegyoldalon látszik már a falu, az ablakai egymás után sugározzák a villanyfényt.

Mihály mondja:

— örül majd a Bundás.

Kérdezi az asszony:

— Csak a kutya várja?

— Szent Mihálykor múlt három éve, hogy eltemettem az asszonyt.

— Gyerek nem maradt?

— Akár a nyesett fűz, olyan vagyok én: se ágam, se levelem.

A kocsi befordul az udvarra. Nem nagy a ház, zsúpfedelű, a zsúp se új rajta, de talán az eső nem folyik keresztül rajta.

a két karjába

(—7—------------; tétovázik, az

I Az asszony | almásderes

hátranéz,

türelmetlenül rágja a zablát: „Siessünk, te szerencsétlen ...” Megkapaszkodik a ló tomporában, úgy ül fel. A kisebbik elterpeszkedik az ölében, Miska kettőjük között szorong. De már kezében a gyeplőszár és még közelebb húzódva az emberhez kérdezi:

szorítja Pistikét, úgy emeli le az üléskosárról. A laban- cos farkú kutya vinnyogva fut elébük.

— Megjöttünk Bundás — simítja az ember,' aztán nyújtja a kulcsot a picike asszonynak.

— Amíg elhajtom a lovakat a tsz istállójába, gyújtson be a tűzhelyen... Az üléskosárban talál kolbászt, szalámit, kenyeret... a kék lábasban forraljon tejet, hidegen ne igyák a kicsik.

Indul, megáll, topog egyhelyben:

— Hogyan hívják? Vagyis... a nevedet kérdezem.

— Katica, de Lajos, főképpen eleinte Katkának szólított.

Fogja a gyerekei kezét, megy fel a lépcsőn. Csikóidul a zárban a kulcs, egy perc se telik bele, fénysugár hull az ablakon keresztül az udvar gazos, gyepes részére. Jut belőle Mihály arcára is, amelyen feldereng a mosoly.