Pest Megyei Hirlap, 1965. október (9. évfolyam, 231-257. szám)

1965-10-09 / 238. szám

íendre IX. ÉVFOLYAM, 78. SZÁM 1965. OKTÓBER 9, SZOMBAT PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA ' s • : 11 700 lakos 1400000 forinttal járul hozzá a város jövő évi tizenhatmilliós költségvetéséhez MOZIMŰSOR Ma és holnap a filmszín­házban a Limonádé Joe című színes, zenés csehszlovák filmparódiát játsszák. Képünk ebből mutat be egy jelenetet. beszámolót; míg Valach Ist- vánrvé 10-én 10 órakor Rákóczi Ferenc utca 5. szám alatti la­kásán, Trieber Márton 10-én 10 órakor Mikszáth utca 6. szám alatti lakásán, Mészáros Imréné 11-én 17 órakor a Községgazdálkodási Vállalat irodahelyiségében (városi ta­nács), Zábránszky Béláné 15- én 17 órakor Iskola utca 4. szám alatti lakásán, Becsei László 15-én 18 órakor Nagy­váradi utca 6. szám alatti la­kásán és Kiss Ferenc 16-án 19 órakor Egresi út 2. szám alatti lakásán választói részé­re tanácstagi fogadóórát tart. SZENTENDREI KÖVEK VÁCOTT Vácon is népszerűek a szentendrei kőbánya termékei. A Géza ’király téren épülő új gimnázium alapját is a Duna másik oldaláról hozott kőtömbökből készítik (Néninger Géza felvétele) nikai és intonációs hibáktól eltekintve, jól adták elő, mégis szeretnék két kórust és két művet kiemelni. Az egyik a Liszt Ferenc- kórus (Razga József) előadá­sában felhangzó újdonság, Szokolay: Miniatűr kantátá­jának nagyszerű bemutatá­sa. Ez a darab és előadásá­nak módja az új modern zene, és a közönség tetszésé­nek (végre!) találkozása volt. A másik a veszprémiek (Pásztó Klára) lelkes, de kis­sé fátyolos hangzású kórusá­nak. Kodály: Adventi ének című művének előadása volt. Ügy látszik Kodályt újból és újra fel kell fedezni a ma­gunk számára is. Az elhang­zott mű nem a közismert Ko­dály darabok közül való, mégis annyira Kodály, any- nyira magyar és annyira túl­nő minden vallási tartalmú dogmán, mint minden igazi nagy mű. mint minden iga­zi nagy művészet. Ez az est jó ötlet volt. Ér­demes volt megrendezni, ér-, demes volt meghallgatni. (hallgató) ~J(cdueA „türefmelfen .. t“ aunonqol ügy adódott — talán a költ­ségvetések szeszélye, vagy puszta véletlen folytán, hogy a városban egyszerre több he­lyen is tatarozták, festették a különböző üzleteket, hivata­lokat. Az Állami Biztosítót, a Városi Gyógyszertárat, az OTP-t. Szóval valóban „szé­pen összejött”. Az ilyen tatarozás-sorozat nem valami különös élvezet. Azonban mégis meg kell tör­ténnie. Hiszen: „A Dunakanyar ka­pujában, a festői, romantikus városban ilyen elhanyagolt, piszkos helyiségeknek nincs helye! Tatarozni, festeni, rendbehozni! — Nem ismer magára, ked­ves dühöngd türelmetlen? Ezek az ön szavai. Evek óta halljuk őket. Végre foganatja is van. És ... most mégis baj? — Nem baj, de nem így, egyszerre! — mondja ön. — Higgye el, így helyes. Most legalább egyszerre ki­dühöngheti magát, nem kell részletekben. Vagy talán ép­pen ez a baj? Dühödt szeretettel üdvözli: Agárdi Péter ORVOSI ÜGYELET Szombat déltől hétfő regge­lig a város ügyeletes orvosa dr. Göllner Pál körzeti orvos (Ignatovity Jakov u. 1.). Október 10-én, vasárnap a járás ügyeletes állatorvosa dr. Patócs András körállatorvos, Tahitótfalu. Az ügyeletes szolgálat a város területére nem vonatkozik. ÉLESLÖVÉSZET A városi tanács végrehajtó bizottsága értesíti a város és a környező községek lakossá­gát, hogy október 11-én, 12- én, 13-án, 14-én, 15-én, 16-án, 18-án, 19-én az izbégi katonai lőtéren éles lőgyakorlat lesz. A lőtér veszélyességi határán felállított figyelmeztető táb­lák mögötti területre a meg­jelölt napokon belépni életve­szélyes, szigorúan tilos! ANYAKÖNYVI HÍREK Születtek: Csereklye András, Ha­rasztasi Marianna, Karancsi Irén, Lázár Etelka, Dollinger Aliz Etel­ka, Dudor Gabriella, Marin Attila. Házasságot kötöttek: Dombai János és Bayer Brigitta, Benko- vits Gyula és Elsik Erzsébet Ka­talin. "Meghalt: özv. Atyimity Sebőné. Kulturális napok, 1965 SZÉP ESTE VOLT Az idei kulturális napok egyik leghangulalosabb, leg­sikeresebb rendezvénye volt a vasárnap megtartott kama­rakórus találkozó. Köszönet illeti valamennyi csoport- ve­zetőjét és a nagy áldozatokat hozó kórustagokat. Minden résztvevő együttes meglehetősen hosszú műsort adott, így az előadás kissé el­húzódott, a dicséretesen pon­tos kezdés ellenére. Bizony fél tizenegy is elmúlt, mire véget ért a fesztivál. Csak azért említem meg, mivel nem „szakemberek'’ töltöt­ték meg a termet, s a XVI. század klasszikus értékű kó­ruszenéjének „ilyen meny- nyiségű” előadása kissé fá­rasztó volt. Szerencsére, egyrészt min­den együttes más jellegű szá­moltat is hozott, másrészt a már nemzetközi hírű fuvola- művész Kovács Loránd Mo­zart fuvolaversenye első té­telének ragyogó előadása Freimann Magda kíséretével és végül a záró összkar di­namikusan vezényelt számai (Makiári József) segítettek fel­oldani a preklasszikus stílus zárt, kissé egysíkú harmó­nia-, hangulat- és érzelem­világát. ' Ismételten hangsúlyozom: minden együttes ragyogóan szerepelt. A műveket stílu­sosan és kisebb-nagyobb tech­Felhcborcdjunk vagy ’ szégyenkezzünk? A Szomjúság vasárnapi le­leplezése előtt történt. Szom­baton a szobor végleges felál­lítása, a kis szökőkút bekap- : csolása lilán, a szobrot annak i rendje és módja szerint le­pellel vonták be. Ki gondolta : azt, hogy Szentendrén más­nap reggelre a lepelnek hűlt , helye lesz? Ki gondolta vol- ; na, hogy érellen tréfából, ilyen kellemetlen „hírbe hoz­zák” a várost a televízió, az [ újság és az ünnepségen meg­jelent vendégek előtt? Felháborodjunk mindezen j vagy szégyenkezzünk azon, hogy mennyire éretlenek va­gyunk és annyira megbízha­tatlanok, hogy még hosszú négy órára scni telik a becsü­letből? Felháborodunk a tetten és szégyenkezünk önmagunkon, hogy képtelenek vagyunk ren- | det teremteni saját portán- j kon. Hiszen a szombat éjjeli hangoskodások, a mégcsak I nem is a mellékutakon törté- 1 nő személláda-leszakílások, az aulóbusz-mcgállótábláinak ! megrongálása, trágár dalok kórusban történő előadása — mindez lassan a város meg­szokott programjává kezd válni. Felháborodjunk vagy szé­gyenkezzünk mindezen? Nem! Inkább tegyünk ellene! Agárdi a város háztartásának vezeté­sébe. A körzeti tanácstagok, a pénzügyi állandó bizottság közvetlenül vettek részt a költségvetési munkákban, a város intézményeinek és inté­zeteinek ellenőrzésében, s ha összehasonlítást teszünk évről évre a városi költségvetések számai és lényege között: megállapíthatjuk, hogy fejlő­dünk, erősödünk. H. L. Innen indult Újsághír: A budapesti zenei verseny fuvolaverse­nyén Kovács I,oránd, az Állami Hangversenyzene­kar tagja lett az első. A tv operatőrje pillanatra mutatta csak. Átvette a díjat. A nemzetközi zenei verseny első díját. A szentendreiek felkapták a fejüket, s ki-ki hangosan, vagy csak magában megszólalt: „Ni csak, a Lord”. Néhány éve diákként, később akadémistaként gyakran ját­szott idehaza.” Alclcor csak sejtettük, amit most bizonyí­tott. Kivételes tehetség. Mű­vész. Gratulálunk, Lord. elhelyezésükre és igazán gondtalan eltartásukra. Napközi otthonaink férőhe­lye negyvennel emelkedik, összesen 240 lesz az elhelyez­kedők száma. Ez sem áll még mindig arányban gyermekeink számával, pedig Itt is évi 71S 000 forint a népgazda­sági befektetés! Zeneiskolánkban ötven fő­vel 225-re nőtt az itt tanulók száma, s itt 299 000 forint a ráfordítás összege. A város könyvtárai ebben az évben mintegy 600 kö­tettel fognak gazdagodni, de ne felejtsük el, hogy a vá­ros költségvetését csak a há­rom fiókkönyvtár: az ifjúsági, a pismányi és az izbégi érin­ti. Központi könyvtárunkat, a járási könyvtárt teljes egészé­ben a járás költségvetése táp­lálja, s ezeken felül minden üzemünknek állandóan fejlő­dő saját könyvtára van. Nagy eredménye kulturális fejlődésünknek, hogy 14 000 forint költséggel létrejön az izbégi művelődési terem. íz­bég, az egykor elhanyagolt mostohagyermek, éveken át a kocsigyár kultúrtermét tudta csak alkalmi műsorokra, ren­dezvényekre igénybe lenni — helyiséghiány miatt azonban ez a terem még az üzem dol­gozói elől is el van zárva. Jól jön tehát az új helyiség. Mit látunk még a számok­ból, mire hívja fel figyel­münket a pénzügyi osztály fő­könyvelője? Általános iskoláink 2 353 000 forintot kapnak, az állami gimnázium pedig 1 300 000 fo­rintot kap jövőre. Időközben bejött a szobába Sashalmi Lászlóné, a pénz­ügyi osztály vezetője. Elis­meréssel mondja, hogy gazdálkodási életünkben mind közvetlenebbül ér­vényesül a társadalmasí­tás, vagyis a társadalom i minden tagjának beavat­kozása, ..Könnyű fejleszteni a vá­rost és eredményekkel dicse­kedni — a mi forintjainkból!” Szeretnek még ma is ilyesmit mondani a tévesen gondolko­zók. igaz. hogy mindig keve­sebben. Mert ahogyan Deme­ter Lászlóval, a városi tanács pénzügyi osztályának főköny­velőjével beszélgetek hivatali szobájában, kezemben a város 1966. é\i költségvetési terve­zetével. melyet a múlt heti tanácsülés már megtárgyalt — a számok egészen mást mutat­nak. Kiderül, hogy a ma 11700 lakosú városunk csak saját költségvetési erőből 16 194 000 forinttal fog gazdálkodni az eljövendő évben, s ebből az összegből mind­össze 1 400 000 forint a la­kosság adóiból származó bevétel! Megkérem Demeter főköny­velőt, mondja el azt, ami min­den szentendreit érdekel, hogy az 1966. évben miben fogunk erősödni, gazdagodni? Jövőre 1100 méter belső utat újítunk fel, ami azt je­lenti, hogy év végével 14 ki­lométeres hosszúságú saját felépítésű -burkolt útunk lesz. Aki kevésnek találja ezt a számot, annak elmondjuk, hogy pontosan egymillió-két­százezer forintba kerül egy kilométer út megépí­tése! 1966. végére 1074-re emel­kedik a közvilágítási lámpák száma, s ez évi 718 ezer fo­rintjába kerül költségveté­sünknek. A bölcsődei férőhelyek szá­ma csak 5 fővel emelkedik. Szép jövőjű Pismánunkban húsz közkút nyílik meg, s a Szabadságforrás út 2. szám alatt (a rendőrséggel szemben) gyermekegészségügyi in­tézmény létesül. Ezzel egyik régi kívánságunk válik valóra. Igaz, hogy a szociális otthon férőhelyeinek száma csak há­rommal emelkedik, tehát mindössze 25 megfáradt em­ber elhelyezését biztosítja, de ne felejtsük el, hogy népgaz­daságunk 343 000 Ft-ot fordít Tanácstagi beszámolók és fogadóórák Kunsági Sándor október 10- én délelőtt 10 órakor a III. sz. óvodában, Babák Árpád 10-én 15 órakor Szarvas hegy 2. szám alatti lakásán, Bara- csi Sándor 15-én 18 órakor Tavasz utca 6. szám alatti la­kásán és Bándli Lajos 16-án 17 órakor Honvéd utca 11. szám alatti lakásán ,tanácstagi A KÖZELMÚLTBAN vá­rosunkban, a Római sánc utcában kisebb ásatásokat végzett a Magyar Nemzeti Múzeum. A Dr. Nagy Lajos utca sarkán álló telken házépítkezéssel kapcsolatosan kezdődtek el a földmunkák. Rövidesen értékes emlék maradványai kerültek a fel­színre: római kori ókeresz­tény temetői kápolna alap­falai mutatkoztak a kuta­tóárokban, mintegy fél mé­ter mélységben. A kápolna körüli területen a további kutatások során római kori sírok kerültek elő. A há­rom hétig tartó 1 feltárási munkák igen értékes ered­ménnyel zárultak. A sírkápolna és a hozzá­csatlakozó temető a leletek tanúsága szerint a római uralom utolsó időszakából, a IV. század harmadik har­madából származik. A kis, négyszögletes kápolna egyik oldalán egy sírkamra helyez­kedett el, melynek falait vörösre festett vakolat fed­te. A római kori ókeresz­tény temetőkben az ilyen kápolnához csatlakozó sír­kamrában általában a kö­zösség szentéletű, vagy már­tír 'tagját temették el, s kö­réje temetkeztek a közösség többi tagjai. A kis kápolna a már koi'ábban előkerült leletek alapján díszesebb ki­vitelezésű lehetett. Sajnos a sírkamrát még a római kori sírrablók kirabolták, s erre a sorsra jutott a kápolna körül most feltárt 11 sír egy része is. Az érintetlen sírokban talált leletek az el­hunytak keresztény voltát mutatták. A jellegzetes ke­resztény emlékek, agyág- és üvegpoharak, valamint kor­sók mellett egyéb leletanya­got is szolgáltattak a sírok: így például római pénzek, vaskések, vascsatok, csont- fésűk, gyöngyök stb. kerül­tek elő. A SÍROKAT általában nagyobb kőlapokból állítot­ták össze, s egy-egy ilyen sírládába egész családok te­metkeztek. A sírládákhoz építőanyagként a korábbi, már felhagyott temetők sír­köveit is felhasználták. így került elő az egyik sírból a 45 éves korában, az I—II. század fordulóján elhunyt * : Ásatás a Római sánc utcában Calio-nak, Blasus fiának fel­iratos sírköve. A sírokon és a kápol­nán kívül még egy értékes eredménnyel zárult a feltá­rás. A sírok között és a sírok alatti részen ugyanis korábbi időből származó épületmaradványok láttak napvilágot. Az ásatás során kitűnt, hogy a temető te­rületén a III. században lakó­házak álltak. Ezek a házak a közeli római katonai tábort övező polgári településhez tartoztak. A kőből és vá­lyogból épült falaknak ■ csak az alapjai maradtak meg. A leletek — edények, pén­zek, használati tárgyak — azt mutatták, hogy ezek az épületek a II—III. század fordulóján épülhettek, s va­lószínűleg a III. század má­sodik felében egy ellenséges betörés alkalmával pusztul­tak el. Az elpusztult házak helyét később, a IV. század folyamán temetőnek hasz­nálták. Ekkor ugyanis a pol­gári lakosság az állandó el­lenséges betörések elleni vé­dekezésül a katonai tábor biztonságot nyújtó falai közé telepedett be. A KORÁBBI KUTATÁSOK alapján úgy tudtuk, hogy a polgári település csak a tá­bortól nyugatra, a mai gép­állomás területén helyezke­dett el, a most feltárt ro­mok viáüont.' azt mutatják, hogy ez a település sok­kal nagyobb volt, s a tá­bor déli oldalára is kiter­jedt. A közelmúltban befeje­zett ásatás leletei a szent­endrei múzeumba kerültek, s a'Magyar Nemzeti Múzeum tervbe vette, hogy a kápól- nát és a körülötte fekvő temetőt, a leletek jelentő­ségére való tekintettel a jö­vő év elején teljesen feltár­ja. A feltárás után a városi tanács segítségével egy ki­sebb romkertet alakítanak majd ki, mely minden bizony­nyal értékes színfoltja lesz városunknak. Dr. Soproni Sándor Olvasóink panaszolják Jogos az elkeseredése azok­nak, akik a Kossuth Lajos utca vegében levő TEFU- iroda környékén laknak. A TEFU előtti nyilvános víz­csap tárnája nyitott, s a ku­koricacsutkától kezdve a leg­különbözőbb bomló és egész­ségtelen hulladékok rontják a könyék levegőjét. A lakók a közegészségügyi felügyelettől kérnek megfe­lelő intézkedést!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents