Pest Megyei Hirlap, 1965. október (9. évfolyam, 231-257. szám)
1965-10-08 / 237. szám
rwi MEGYEI KhfCírlap 1965. OKTOBER 8, PENTEK Vietnami mérleg: Száznegyvenezer amerikai katona Újabb partraszállás — Kedden 15 gépet lőttek le a VDK felett Nguyen Cao Ky „tanulmányútja" Malaysiábaw Saigontól 72 kilométerre délkeletre, Vung Tau kikötőjében csütörtökön reggel megkezdték az első amerikai gyalogos hadosztály 11000 katonájának part- raszállítását. A hadosztály újabb egységeit — annak 4000 katonája már korábban Dél-Vietnamba érkezett — közvetlenül az Egyesült Államokból, Kansasból szállították a dél-vietnami „húsdarálóba”. Ezzel a Dél-Vietnamban állomásozó amerikai haderők létszáma az VPI szerint 140 000 fölé emelkedett. Hanoiban közölték, hogy újabb jelentések szerint a kedden Eszak-Vietnam ellen intézett amerikai légitámadások során nem tíz, hanem tizenöt támadó gépet lőttek le. A sugárhajtású gépek pilótái közül többen fogságba estek. A kedden lelőtt gépekkel az 1964. augusztus 5-e óta Eszak- Vietnam felett lelőtt amerikai gépek száma 644-re emelkedett. Nguyen Cao Ky dél-vietnami miniszterelnök csütörtökön befejezte háromnapos malaysiai látogatását és visz- szaindult Saigonba. A látogatás célja — a tábornok egyik korábbi kijelentése szerint — „ a kommunizmus elleni harc módszereinek tanulmányozása”. KASMÍR: Sztelanopulosz amerikai segítséget kér li(>7 „panasa** a -V.1 H E N Sztefanopulosz, görög mi- nisaterelnök egy, az UPI hír- ügynökségnek adott interjúban bejelentette, hogy csütörtökön az Egyesült Államokhoz fordult Görögország gazdasági megsegítése ügyében. Szerinte amerikai segítség nélkül Görögország társulása a Közös Piaccal „a görög gazdasági élet teljes rombadönlé- sét eredményezheti”. A görög miniszterelnök a továbbiakban megjegyezte, hogy miután az Egyesült Államok egyedül nem képes valamennyi ország fejlődésének a terheit viselni, a görög kormány felkér minden más ismert szervezetet és a magántőkét is, hogy a görög gazdasági életet segítse. Á NATO-val szemben Szte- fanopulosz két „panaszt” emelt. Az egyik szerint a NATO-államok valamennyien megígérték gazdasági segítségüket Görögországnak, s csupán kis mértékben teljesítették ígéretüket. A másik NATO-ellenes panasz Ciprusra vonatkozik. Ha a NATO egy olyan szervezet — mondotta Szteianopulosz —, amely tiszteli saját alapelveit, akkor ezeket az elveket a ciprusi nép önrendelkezési jogára, szabadságának és jogainak megvédésére is ki kell, hogy terjessze. Radhakrisnan Prágából Bukarestbe utazott Radhakrisnan indiai köz- társasági elnök Csehszlovákiában tett háromnapos hivatalos látogatása után csütörtökön reggel Prágából elutazott Bukarestbe. Javult a helyzet a tűzszüneti vonalon Bhutto külföldi útra indult — Indiai jegyzék Kínához EGYPERCES KOMMENTÁRUNK: Százhúszmillió N EW-YO Q. K V Thant ENSZ-főütkár szerdán jelentést adott ki az indiai—pakisztáni határhelyzetről. A tűzszüneti vonalon levő ENSZ-megfigyelők véleményére hivatkozva, U Thant közölte, hogy a helyzet „észrevehetően javult”. Bnice F. McDonald tábornok, az ENSZ indiai—pakisztáni megfigyelő missziójának vezetője úgy vélekedik, hogy a tűzszünet egyes körzetekben mégis veszélyeztetett azáltal, hogy a szembenálló erőket helyenként csak tizenöthúsz méter választja el. Karachi A Reuter-iroda jelentése szerint csütörtökön Kara- chiból külföldi útra indul Bhutto pakisztáni külügyminiszter. A Reuter értesülése szerint Bhutto először Moszkvába utazik, hogy megbeszéléseket folytasson a kasmír! helyzetről a szovjet vezetőkkel. \ A szovjet főváros után valószínűleg New Yorkba megy, hogy élére álljon az ENSZ-ben megindított pakisztáni diplomáciai offenzivának. Ü j - D e 1 h i Az indiai külügyminisztérium szerdán jegyzéket juttatott el a kínai nagykövetségnek. Indja amiatt tiltakozik, hogy állítólag hétfőn a szikkimi Jak La hágón át egy szakasz kínai katona behatolt indiai területre. Lapzártakor érkezett: Kiújultak a harcok Lapzártakor érkezett hír- ügynökségi jelentések szerint csütörtökön kiújultak a .kasmírt harcok. A szembenálló felek — India és Pakisztán — az eddigiekhez hasonlóan, egymásnak ellentmondóan ismertetik a hadihelyzetet A harcok kiújulása miatt India és Pakisztán kölcsönösen egymást vádolva hivatalosan tiltakozott a Biztonsági Tanács elnökénél, s jelentést tett a kasmíri ENSZ-megfi- gyelőknek. M a, amikor a varsói Kultúra és Tudomány Palotájának üléstermében összeül a 6. szakszervezeti világkongresszus, naptárilag, sőt szinte még az órát tekintve is, éppen húsz esztendeje a modern világ szakszervezeti mozgalma legnagyobb eseményének. Most húsz éve, 1945. október 8-án fejeződött be a párizsi Chaillot-palotában az I. szak- szervezeti .világkongresszus, amely sok-sok esztendő harcainak eredményeként megalkotta a Szakszervezeti Világszövetséget. Varsóban most, húsz év után nem az emlékezés, vagy akár a húsz esztendő mérlegének megvonása a fő feladat; sokkal inkább a jelen kérdései, a holnap feladatai. Mégis szólni kell a húsz évről, hiszen a Chaillot-palota és a varsói terem küldötteinek és megbízóinak száma közötti különbség sokat mondó fejlődéséről beszél. Párizsban 56 ország 346 delegátusa 67 millió szervezett munkás nevében szavazott az SZVSZ megalakítására. Varsóban 90 ország több mint 120 millió szervezett dolgozóját képviselő 600 SZVSZ-küldött van jelen és harmincmillió, nem az t SZVSZ-hez tartozó szervezett dolgozó képviselői is ott ülnek a lengyel főváros felhőkarcolójának nagytermében. Az SZVSZ mindennapos tevékenységének, az általa vezetett nemzetközi akcióknak puszta felsorolása is vaskos kötetet töltene meg. A dolgozók nemzetközi szolidaritásáért, a szakszervezeti szabadságjogokért, a béke védelmében, a leszerelési tárgyalások támogatásáért nagy harcok százait vívta és vívja a Szakszervezett Világszövetség. Varsóban most három nagy beszámoló alapján vitatják meg a küldöttek a nemzetközi szakszervezeti mozgalom előtt álló, feladatokat. Az első beszámoló — előadója honit Saillant, az SZVSZ főtitkára — a Nemzetközi szakszervezeti egység megerősítésének lehetőségeit vizsgálja. A második beszámoló — előadója Lttis Padilla, az SZVSZ latin-amerikai titkára — a nemzeti függetlenségért, a neokolonializ- mus ellen vívott küzdelem helyzetét elemzi, majd, külön is taglalva az újonnan függetlenné . vált országok szakszervezeti mozgalmának lehetőségeit és feladatait. A két évtizede érvényben levő alapszabályoknak az azóta végbement változásokhoz, a jelen követelményeihez való igazítása a témája a Varsóban vitára bocsátandó harmadik beszámolónak. A VI. szakszervezeti világ- kongresszus a dolgozók nemzetközi összefogásának erősítését kívánja szolgálni a szak- szervezeti mozgalom közös és általános érvényű követeléseinek és harci terveinek világos megfogalmazásával. Újabb bombamerénylet Dominikában Godoy „alapos vizsgálatot“ ígér SANTO DOMINGO Ezen a héten a harmadik bombamerényletre került sor Dominika fővárosában. Ezúttal az Ahora nevű hetilap épületében. Az első bomba egy szabadtéri filmszínházban egy gépkocsit rongált meg, a második egy bárban hét amerikai katonát és négy polgári személyt se- besített meg. Rafael M. Morillo, az említett hetilap kiadója a legutolsó bombamerénylettel a jobboldali elemeket vádolja. A kár, becslése szerint, 80 000 dollár. Az Ahora élesen bírálta az amerikaiak katonai beavatkozását a dominikai bel- ügyekbe és azokat a magas rangú dominikai tiszteket, akik a forradalmi megmozdulás ellen fordultak. Szemtanúk szerint a legutóbbi merénylet során öt géppisztolyos ember hatolt erőszakkal az épületbe és szaladt azután - ki a • bomba robbanása előtt. Godoy dominikai elnök ígérete szerint a főügyész „alapos vizsgálatot” indít az ügyben. Vizsgáljak a kvassai zsilipéi (Folytatás az 1. oldalról) hogy a nyári, igen magai vízállás idején kikezdte az áí a soroksári Duna-áfoat nyitó zsilipet is. Sok emberünk, eszközünk dolgozott itt, ho^y elejét vehessük egy nagyojfc arányú betörésnek. — Mi lett volna a következménye? A Kis-Duna vízsziníjé több méterrel a nagy folyó* szint alatt állt. Beláthatatláá területeket öntött volna él, ha a folyó ideszabadul. — A támadást kivédte!«. Most szárazon áll a ha jód c- eresztő-zsilip. — Kiszivattyúztuk ä vizet, hogy a megrepedezett betonfalakat kijavítsuk, s újjáépítsük a nyílászáró nagy vaskapukat is. — A kamera szerepe? , — A külső, víz alatt álló építmény állapotát vizsgáljuk Ha felderítünk nagyobb hibákat, repedéseket, töréseket, azok helyét pontosan megjelöljük, s aztán az építőkön a sor. A Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet járműve a hozzákapcsolt felvevőgéppel csütörtökön állt szolgálatba. Remélhető, hogy gyorsan feltérképezi mindazt, amit ma halandó ember számára láthatatlanná tesz a Duna szürke, zavaros vize. A hibákat — legalábbis azok nagyobb részét — még az ősszel kijavítják. Tavasszal szabad lesz az út. t. gy. FiRON andras (4) összetett kártyához hasonló csúcsával e négy emeletnyi magas torony fantasztikusan ugrik ki az őt körülvevő mai épületek közül. Egy szép délelőtt, amint arra jártam, városnéző autóbuszt és nemeit turistákat láttam előtte álldogálni. Az idegenvezető, hamisítatlan és utánozhatatlan cseh németséggel és prágai kedéllyel mutatta be a középkor e remekét: — Hölgyeim és uraim! Itt látják maguk előtt a híresnevezetes Lőportomyot. Kicsi híján félezer éves. Falai látták az itt portyázó svédeket, kőcsipkéi a hétéves háborút is túlélték. De másról is nevezetes e torony. Az a hír járja róla, hogy dús gótikus kőcsipkékből — valahányszor ártatlan leány megy át alatta — le-lepottyan egy-egy apró darab ... Nos, hölgyeim és uraim, mint mondottam, évszázadok óta áll itt e torony, rendületlenül, rendíthetetlenül, érintetlenül. Ma már villamosok is járnak alatta, s bízunk benne, hogy még egy fél évezreden át hirdeti majd az egykori építészek, művészetét, tehetségét... Pillanatig sem kétlem, hogy német turisták sokáig emléwss/ss*ssssssssssswsssssss/ssssssssss< | Emlékiratok \ ^ Úgy latszik, Konrad Ade- ^ nauer, a volt nyugat-német s kancellár, aki — idős kora el- S s lenére — ma is a revansista, ^ S militarista körök egyik vezér- ^ § alakja, lassan mégis csak ^ ^ megöregszik. Ezt éveinek szá-N ^ mán kívül más is bizonyítja, x J Az a tény például, hogy el- x S határozta emlékiratainak köz- S S readását. § S A stuttgarti Deutsche Ver- ^ S lagsanstalt körlevélben hívta s ^ fel a figyelmet a készülő és s ^ rövidesen megjelenő műre. A s terjedelmes körlevél igazán ^ x nem fukarkodik az adatokkal.^ N Megtudhatja belőle az olvasó, ^ § hogy — például — a kiadás ^ köteteinek összsúlya mintegy s ^ 155 250 kilogramm lesz. Ha X § egymás mellé állítanánk a x S könyveket, körülbelül 35 kilo- $ S métert tennének ki, egymásra ^ § rakva pedig hat kilométer ma- $ gas „hegyet”. A kiadás összes s ^ példányai laponként széttere- s J geive Ibid négyzetkilométernyi x ^ területet fednének be, az ^ S egyes lapokat egymás után le-§ S rakva pedig 1870.5 kilométer^ ^ hosszú távot kapnánk. A pa-fc § pírgyár pontosan ezer köbmé-s ^ tér fát használt fel a kiadás- x J hoz, ami megfelel egy három X X hektárom 40—50 esztendős er- S S dő faállományának. S Érdekes és — főleg — pre- ^ § v cíz statisztika, meg kell hagy-s ni. Persze, egy könyvismerte- s § tőnél az sem mellékes, amiről X s a könyv szól. Vagyis: a tarta- S S lom. § S Igaz — s nyilván a kiadó is c ^ ügy vélte —, lévén egy vete- s ^ rán háborús (iszító emlékira- x táiról szó, erről Jobb hallgat- X 5 ni! § s * -ka- $ hogy nálunk is vannak ilyen emberek, mint ahogy az is kétségtelen, hogy azért ilyesmit Budapesten, csúcsforgalomban eddig még nem láttam. És hasonlóképp nem láttam olyasmit, amit a prágai Stepanská utcában volt alkalmam egy ízben megfigyelni. Az iskolából rajzottak ki a gyerekek. Dél volt. Talán valamivel csendesebben történt ez a rajzás, mint minálunk, de ez még csupán temperamentum dolga. Hanem egy kis srác kivált a társai közül, odaállt egy hatalmas teherautó mellé, és kézzel-lábbal gúnyolni kezdte a sofőrt. Tulajdonképpen erre figyeltem fel. Néztem,' mit: csinál erre a sofőr. Eleinte | nevetett. Azután kiszólt az ab- j lakon, hogy „eredj haza Pe-| pik, kihűl az ebéded”. De a] gyerek nem hajlott a jó szó- i ra. önmagát felülmúlva gú-i nyolódott, csúfolódott a sofőr-i rel. Orrán furulyázott, sza- j márfület mutatott, billegette j magát. Egyszerre csak kiug-! rótt a fülkéből a sofőr. „No — | gondoltam magamban — lesz! itt nemulass. Lelki szemeim-! mel már láttam a két ha tál-; más pofont, amelyet hasonló $ esetben a prágai sofőr bár-J mely magyar kollégája oda-$ ragasztott volna a kölyök ké- $ pére ... Nem így történt. A $ sofőr kis futás után fülön-^ csípte a gyereket, karonfogta, $ elindult vele az iskola felé, ^ bement vele oda — s mint ké- ^ sőbb megtudtam — felvitte az ^ igazgatóhoz, s így szólt: .,Tisz- $ telt igazgató úr, ezt a gyere-1 két jobban meg kéne nevel-^ ni” — aztán megbökte a sáp- ^ kája szélét és a gyereket ott- ^ hagyva távozott. § i (Folytatjuk) k tudtam. Látva zavaromat, németül megismételte: — Uram, ön Prágában van. S ha nem tudná, nálunk itt vannak bizonyos előírások. A járdának ezen az oldalán jövünk és azon megyünk... A viszontlátásra __ I gaza volt. De később legalább ennyire meglepett, amint a borbélynál várakoztam, s láttam, hogy a mellettem ülő érettségizendő gimnazista fiú miképp pattan fel helyéről, amikor benyitott az ajtón egy nyugdíjaskorú férfi, s miképp kínálja fel a helyét, bár úgy emlékszem, volt a műhelyben szabad szék több is. Azután pedig feltétlenül ide kell sorolnom azokat a jeleneteket, amelyeknek a ködös, esős novemberi prágai hajnalban voltam tanúja. Ä kis, piros prágai villamosok meglehetősen lassúak, s még annál is ritkábban járnak. A hajnali és a délután csúcs- forgalom közben zsúfoltak, akár a mi 6-osaink, a Körúton. Tágas, nyitott peronjaikra azonban a gyermekkocsi is felfér. Tudnivaló ugyanis, hogy a cseh kismama soha nem viszi karján a bébit, hanem mindig kocsiban tolja. S a szörnyű hajnali ködben, a zsúfoltan érkező villamosról a gyermekkocsi láttán bizony mindig leszálltak jónéhányan, férfiak, morgás nélkül, s megragadták a kocsit, mosolyogva emelték fel a peronra, a mamával együtt. Arról tán már szólnom sem kell, hogy a prágai nők e szivességet kedvesen meg is köszönték. Zúgolódás egyáltalán nem volt, pedig egyik-másik férfi igazán lemaradt a villamosról, a hajnali ködben... Természetesen nem lehet általánosítani az iménti kis jelenetekből, mert kétségtelen, konfekciós színvonal. S nem változtat ezen az sem, hogy a cseh átlagízlés jóval lezse- rebb a mienknél, hogy a cseh turisták Budapesten előszeretettel vásárolnak maguknak néhány magyar divatlapot is... Nem a divatot, hanem a régi gyökerű demokrácia kézzel fogható jelét tiszteltem ebben. A prágaiak városukra és önmagukra alighanem büszkék lehetnek. A főváros lakója nem „prágai ember” és nem is egyszerűen „prágai” (mint nálunk, ha valaki „pesti”), hanem — „prazsák”, vagy ha nő, akkor „prazsanlca”. S ez a prazsák lefordítathatatla- nul nyomatékos Szó, nem jelző, hanem főnév. Hát szóval valamelyik nap a Vencel téren sétálgattam, nézegettem a kirakatokat. Nem ügyeltem rá, észre sem vettem, hogy Prágában van valamiféle ésszerű gyalogjáró közlekedési rend, a fekete-fehér mozaik járdákon is érvényes a jobbra tarts elv. Amint ide-oda ődöngtem, itt- ott beleütköztem néhány emberbe, s bocsánatot kértem, míglen egyszer csak elém állt egy szikár úr, akár valamely múlt századbeli regényben szereplő, őszhajú arisztokrata, s erélyesen rámszólt. — Bocsánat uram, ön Prágában van! — mondotta csehül. A meglepetéstől szólni sem kezni fognak a cseh történelem e csodás tanújára ... V. Bocsánat, nram, ön Prágában jár... Elég az épületekből, mégha soha nem is lehetne róluk eleget írni. Most inkább az emberekről, a véletlen és a szándékos találkozásokról. Tizenegy évvel ezelőtt a Prágába érkező magyar ember az utcákon feltétlenül úgy érezte, hogy valami megfoghatatlanul furcsa közegben mozog. Nem az épületek stílusa, nem a nyelv, még csak nem is a mienkénél jóval lassúbb, nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb életritmus tette ezt, mert ezek különbözőségére a látogató már felkészült előre. Valami más volt feltűnő, anélkül, hogy az első napokban rájöttem volna. Jóllehet, a futó-turista nem is veheti észre, én azonban egy szép napon rádöbbentem: ebben a városban az öltözködés után nem lehet megmondani, hogy ki a munkás, ki az orvos, ki vidéki, vagy városi, ki a társadalom melyik csoportjához tartozik! Nagy szó volt ez az ötvenes években. Ma már nálunk is tűnőfélben vannak e ruhabeli különbségek, Prágában azonban már akkor általános volt a jó
