Pest Megyei Hirlap, 1965. október (9. évfolyam, 231-257. szám)
1965-10-05 / 234. szám
1985. OKTOBER 5, KEDD \MMap S Eldobált milliók Lányok a paprikaszőnyegen Üres az iskola — Nem várt szorgalom — Kevés láda A TERMELÉSTECHNIKA FEJLŐDÉSÉVEL egyenes arányban mind nagyobb szerep jut a szerszámoknak, az ésszerű szerszámgazdálkodásnak. Ma már nem mennek ritkaságszámba a több tízezer forint értékű, ún. összetett megmunkáló szerszámok, s ha figyelembe ve5szük, hogy egy közepes üzem évente milyen nagy mennyiségű — és értékű! — szerszámot használ fel, máris érthetővé válik, hol dobáljuk el a milliókat Mert eldobáljuk. Ki, a hulladékvas halomra, a selejtda- rabok közé. Törött, kopott — újat hoznak ki a raktárból. Ez is, mint általában a termeléstechnika többi kérdése nem egyrétű. Ott kezdhetjük a fonal felgombolyításáV hogy általában a szerszámgyártási kapacitás szűk keresztmetszetet jelent, a sok helyen megszüntetett —, mert korszerűtlenül, igen nagy ráfordítással dolgozó — szerszámüzemek helyett eddig még nem sikerült megnyugtatóan megoldani a központosítottabb szerszámellátást, s nem egy megyei üzemben a termelés visszave- tői között első helyen a szerszámhiány szerepel. A sok munka kapkodást, hajrát szül, s ennek következménye — természetesen a gondatlan munka, s a kellő ellenőrzés hiánya is közrejátszik —, hogy igen sok az eleve selejt szerszám, amelyet az üzem azonnal javításra küld vissza, anélkül, hogy fillér értékű terméket is gyártottak volna azzal. A szerszámgyártásban és elosztásban megvalósítandó kooperáció a jelenleginél sokkal jobb színvonalat, szervezettséget és előrelátást követek A szerszáméllátás ugyanis jóval túlnő az egyszerű technikai kérdésen: a szerszámhiány miatt gépe mellett tétlenül állni kényszerülő munkás nem technikai, hanem nagyon is „zsebbevágó” ügyet TV.FIGYELŐ Szombat este a képernyő előtt Színházi előadást ígértek szombaton estére a televízió műsorszerkesztői. Molnár Ferenc: Olympia című műve szerepeit a tervezett műsorban. Mást kaptunk helyette, mégsem jártunk rosz- szul, bár az indulás még nagjon döcögős volt. Vico Toriani kisstadion! műsorából kaptunk először negyvenperces ízelítőt. ízetlen volt, akár a többször felmelegített étel. A negyven perc alatt egyetlen új, általa még nem énekeit számot se hallottunk. Köztük az ízléstelen Liszt-twistet. A legtöbb elhangzott szám már két esztendeje lemezen is kapható. Amennyire friss és derűs volt egy héttel ezelőtt Ines Tadio — ugyancsak ennek a fellépésnek keretében elhangzott — műsora, annyira elcsépelt volt ez. tartózkodnak a műhelyekben, s akkor is elsősorban papírokkal, s nem a gépekkel, szerszámokkal foglalkoznak. A TÉNYEK BIZONYÍTJÁK annak igazát, hogy itt köny- nyen hozzájuthatnánk milliókhoz, ha — egyáltalán érdekelnének bennünket ezek a milliók. Míg ugyanis üzemeink többsége beruházásokért, új gépekért ostromolja irányító szerveit, arra már jóval kevesebb figyelmet fordít, hol kereshetne ő is néhány százezret, amivel zsebében máris könnyebben — és sikeresebben — kérhetne, javasolhatna. Üzemeink a szerszámgazdálkodásban csak műszaki feladatot látnak, holott itt is elengedhetetlen az okos, meggyőző szó, a felvilágosító munka, azaz a pártszervezet, a szakszervezeti aktivisták közreműködése. Meg kell érteni, hogy — bármenynyire természetesnek tűnik ez, igenis meg kell magyarázni — a szerszámot sem adják ingyen, sőt, a termelési költségek jelentős hányadát a szerszámok képviselik! A fontosságához mért helyet kell biztosítani a szerszámgazdálkodásnak, s akkor — de csak akkor — a társadalom erőforrásait növelik a ma még pocsékba ment, eldobált milliók. Mészáros Ottó Egy hete üres a ceglédi Kossuth-gimmázium. A gyerekek a környez» gazdaságokban dolgoznak. A Kertimag- termelő Vállalat a Ceglédi Kísérleti Gazdaság és a Táncsics Tsz foglalkoztatja őket A kecskéscsárdai Kertimag- termelő Vállalatnál vetőmagnak érik a paprika. A kiterített piros paprikaszőnyegek körül bikiniben foglalatoskodnak a diáklányok. Október elejéhez képest ritkaságszámba menő kánikula van. A munka könnyű: paprikaszedés, válogatás. A másik gimnazista csoport a ceglédi kísérleti gazdaságban paradicsomot és almát szed. A II/D bejáró osztály. Bár számukra nem kötelező bejönni, mégis 26 lány s .fiú van itt. Éppen az almafák alatt hűsölnek. — Nincs láda — mondják — egy órája kényszerpihenőt tartunk. Az almával telt ládák katonás rendben várnak elszállításra. Mire a Táncsics Tsz-be érünk, az ott dolgozók már ebédszünethez készülődnek. A paradicsommal teleszedett ládákat kicipelik a tábla szélére, s az árnyékos fák alá telepednek. — Menü? — Ki mit hozott Rántott csirke, vajaskenyér — mondják az I/C-s lányok. lát benne, s véleményét is ehhez mérten formálja. AZ EMLÍTETTEK, S MÉG néhány mAs kérdés — például a szerszámacélok minőségének további javítása, a túlkemény, ún. rideg lemezek arányának csökkentése stb. — általában nem oldhatók meg üzemi méretekben, de a szerszámgazdálkodásban igen sok olyan kérdés van, amelyekre a választ az üzemekben, is megadják, ha — keresik azt! Egyik üzemünkben a pártszervezet által életrehívott műszaki bizottság megvizsgálta a szerszámfelhasználást, s megállapította, hogy nagyobb gondossággal, körültekintőbb fel- használással hozzávetőleg 15— 20 százalékos élettartam növekedést lehetne elérni, ami forintra átszámítva — az adott gyár viszonyai között — évente 1 400 000 forint megtakarítását tenné lehetővé. És ez — bár nagyüzemről van szó — csak egyetlen hely! Cegléden, a Közlekedésépítési Gépjavító Vállalatnál a szocialista brigádok jelentős erőfeszítéseket tettek a szerszámgazdálkodás javítására, több helyen — például az MGM diósdi gyárában — műszaki komplex brigádok foglalkoznak a szerszámregenerálással, s ezzel százezreket takarítanak meg az üzemnek, de — a népgazdaságnak is. A legtöbbet azonban ott lehet tenni — a gépeknél — ahol / elhasználják a szerszámot, ahol dolgoznak vele. És sajnos, eddig itt történt a legkevesebb. A csigafúró igen egyszerű szerszám, értéke sem nagy, de csak akkor, ha egy csigafúró törik el. Ha azonban már nyolcvan, száz, akkor forintban is tetemes összeget képvisel, s ugyanakkor a beletört csigafúró kiszedése sem tartozik a kifizetődő dolgok közé... Ennél jóval értékesebb szerszámok törnek el a szakszerűtlen kezelés miatt! A törés a rossz szerszámhasználat végletes esete. Sokkal kevésbé feltűnő az, hogy nem megfelelő szerszámot használnak fel a művelethez, jóval értékesebbet a szükségesnél, mert „éppen ez volt kéznél”. Igaz, nem egy esetben a kényszerűség viszi rá az üzemvezetőket, művezetőket, hogy hozzájáruljanak ebhez, mert különben állna a gép és a munkás, de más esetekben pusztán a kényelmesség. Igen sok múlik a jó beállításon, a rosszul beállított szerszám — túl azon, hogy törhet stb. — hamarabb tönkremegy, kopik, sűrűbben kerül javításra — azaz itt is milliókat dobálunk el, csak azért, mert a művezető nem ellenőrzi megfelelően a gépeket, s embereit, mert a műszaki osztály gyártóeszköz gazdálkodási csoportjának technikusai keveset Vendéglátóipari napok Pincérverseny, gyermekzsúr, halvacsora A Váci Vendéglátóipari Vállalat október 10-től október 20-ig vendéglátóipari napokat rendez a Gödöllőtől Szobig terjedő területen. Színes, változatos a program. Vasárnap délelőtt . a felszolgálók ügyességi versenyt rendeznek Vác főútvonalán. A következő napokban „Ki mit tud?” vetélkedő lesz a vendéglátóipari tanulók számára. A vállalati labdarúgók megmérkőznek a húsosok futballistáival. A Pest megyei Ruházati Kiskereskedelmi Vállalattal karöltve divatbemuta- tós vacsorát szerveznek. Az ifjú szakácsok bemutatják magyaros ételremekeiket. Gödöllőn cukrászati bemutatót, a Hattyú presszóban gyer- mekzsúrt, Dunakeszin halvacsorát, Aszódon süteménykiállítást iktattak a műsorba. Húszadikán a váci Fehér Galamb étteremben rendezendő nyilvános terítési bemutatóval s a felszolgálótanulók udvariassági versenyével zárul a tíznapos, valóban változatos VVV-program. (P. r.) — A kereset? — Nyolcórai munkával' harminc forint körül — mondja a felügyelő tanár. Sokan vagyunk, s a kezdeti napokban kevésnek bizonyuld a láda. Néha órákat álltunk. — A gazdaságok nem számítottak ilyen intenzív munkára — mondja a gimnázium igazgatója. — Ezért volt némi fennakadás. Mindenütt nagyon elégedettek a gyerekek munkájával. — Mennyi összjövedelemre számíthatnak? — Pontosan nem tudjuk még. A Kertimagtermelő Vállalatnál hét osztály 30 vagon paprika leszedését végzi el, A IV/E a paprikaszőnyegen A pénz a tanulóké Elégedettek a ceglédi gazdaságok mintegy 50 ezer forint munkabér fejében. — Kié lesz a pénz? — A tanulóké. Minden osztály maga dönthet, mire fordítja. Ha úgy tetszik, szét is oszthatják maguk között. D. J. Foto: Gábor Kényszerpihenőt tart a II/D A szombat esti program folytatása azonban kárpótolt a gyenge indulásért. A televízió kabaré- színházának második részét láthattuk. Három nevet elöljáróban: Marton Frigyes rendező és a két konferanszié: Kellér Dezső és Kabos László, ök hárman nagyvonalakban meg is határozták a másfélórás program sikerét. Nem új műveket hallottunk — a rádió szombat esti kabaré-műsorainak legsikerültebb produkcióit, ötletes keretbe ágyazva. Különösen a műsor első fele, a Kellér-blokk aratott osztatlan sikert. Titka Kellér Dezső kellemes, mindig telibe-találó humorában rejlik. Már a bevezető játék, az El Alamain kitűnő alkotás a maga nemében. Hőse a mindennapok kisembere, aki a második világháború éveiben, az El Alamain-i győzelem örömében kitűnő éjszakával lepi meg asz- szonyát. Könnyelműen. Mert attól kezdve a felesége szinte mindennap talál okot az ünneplésre, így fordul visszájára a dolog. Az örömből keserű kényszer lesz. A remek figurát Rajz János játszotta kitűnően. Jól sikerült az Irodalmi kávéház paródiája (Rátonyi Róbert, Márkus László, Zsolnay Hédy, Csákányi László, Mikes Lilla, Vidám fiúk), mig a Miért rosszak a magyar slágerek című produkció elsősorban sziporkázó szellemességével nyerte meg a nézők tetszését. (Szirmay Márta, Koós János, Szögyéni Agnes, Szegő Tamás). Kedves, derűs színfoltja volt a műsornak Alfonzé magánszáma. A műsor második részét Kabos László konferálta mulatságosan, s ezúttal mérsékletességgel. Házmester-monológja kitűnő. Tetszett a Lakáscsere — őszinte módra című jelenet (Lórán Lenke, Hlatky László), míg a Rendkívüli adásnap című tv-paródia (Bárdy György) elsősorban ötletességével aratott sikert. Kellemes másfél óra volt. Elfelejtettük, hogy az Olympiát hirdették erre a szombat estére. P. P. I Remetei látogatás Telkin ! — Szeretnék egy kicsi igazi 5 székely humort — mondom S Nagy Lajosnak, a telki ta- ^ nácselnöknek —, de nincs $ érkezésem átalmenni a Ki- ; rályhágón, se pénzem, se ! útlevelem. ^ — A búza kicsit gyengén , sikerült s a törökbúza, azaz ^ a tengeri, sem ereszt olyan 5 bőségesen, mint a múlt esz- $ tendőben, így hát humor, s $ jókedv tekintetében is alatta $ maradtunk a sok évi átlag- S nak... ^ Jószíwel töpreng, aztán J Nagy Sándorékat ajánlja } szíves figyelmembe a Rá- $ kóczi utcában. Az öreg $ ugyan mintha nagyothalla- ^ na mostanában s mókázni ^ sem szeret tulajdonképpen, $ de Nagy néni talán tartogat $ még valamit gyergyóremetei 5 humorkészletéből. 5 5 Diskurzus a kakassal ^ Hát így kerülök Nagy Sán- $ dorékhoz. Az „első házban” ^ senki, a konyha is üres, a ^ tyúkokkal diskurálgatok te- § hát, meg egy hetykelépésű ^ kakassal. Aztán mégis csak ^ előkerül Sándor bácsi a fé- ^ szer homályából. Nem tud- ini mi okból: bicska van a kezében. Székely ember alig képzelhető el kisfejsze, s bicska nélkül. — Az mi célt szolgál az a bicsok? — teszem fel a fogas kérdést. Azt mondja ő is benne van az általános fegyverkezésben, de ha óhajtom, ezennel leszerel. — Óhajtom — válaszolom, s kérdem: hol van Nagy néni? — Ö az általános krumpliásásban működik közre — adja meg a választ az öreg. Mert Nagy néni még bírja a hajladozást, nem úgy mint Nagy bácsi, ki szerény termelőszövetkezeti nyugdíjat élvez s azonkívül jelentős sérvet és derékfájást. Míg Nagy nénire várunk, megbeszéljük a világ sorát. Ez úgy történik, hogy én azt kérdezem, amit akarok, Nagy bácsi pedig ettől teljesen függetlenül mondja a magáét. — Ejsze már nem is emlékezik Remetére, úgy megszokta a budai hegyeket, kedves bátyám? — Eljöttünk édes fiam, mert lássa-e, mindig a jobbra s a könnyebbre törekszik az ember... — Én annál szebbet nem # láttam ... Köröskörül a gyer- gyói hegyek s a síkságon, mint kilenc tyúk a csirkéivel: ül a kilenc gyergyói község. Remete, Ditró, Szárhegy, Alfalu, Üjfalu, Cso- mafalva, Kiliénfalva, Vasláb s Szentmiklós... — S nagyon jó esztendő, ha nyolc mázsát terem a búza, szőlőt pedig esetleg csak borul látunk ... Tíz sovány holdat hagytam ott, amikor elindultam az asz- szonnyal s a gyermekekkel... S tudja-e mit jelent az erdőlés? Odamaradt az erdőlég is Hát hogyne tudnám. Sze- mem-szám elállóit, hogy mekkora fákat vágnak ki s cipelnek le a hegyről a szívós hegyi lovak s a még sokkal szívósabb hegyi emberek. Igaz, olyankor nincs móka; az isten maga is megcsóválja a fejét és a mennyek sűrűjébe rejtőzik az éktelen, keserves, szívből fakadó székely káromkodástól ... Hát az erdőlést is otthagyta Sándor bácsi? Megérkezik Nagy néni s átveszi az interjúalany szerepét. Egyszerre megtelik az udvar jóízű székely ara ak- kal s szelíd lejtésű dátumokkal. Nem is merek ceruzát ragadni, nehogy szertehulljon a telki varázs. — Jaj, tán nincs magánál magnetofon? — ijed meg egyszer az asszony. Kifordítom a zsebem: sajnos nincs egy fia felvevőkészülékem se egyelőre. Legfeljebb a fül meg a szív. Kicsit úgy voltak egy időben, mint a reklám. Beírták néhányszor történetüket a sajtóba, belebeszéltették őket a rádióba, s különös harisnyanadrágjukban és szőttes szoknyájukban nélkülözhetetlen szerepet játszottak a különféle pesti felvonulásokon. Hogyne. Ki hallott ilyent? Párszáz székely család felkerekedik húsz éve messze Csíkországban és új hazát keres a Duna mentén. S Telki ma csupa remetei ember, Budajenő pedig csupa ditrai. Mit őriznek a fiókok és a lelkek Szeretném kutatni s megtalálni: mit őriznek a fiókok és lelkek mélyén az óhazából. Nagy néni régi dallamokat keresgél: „Utca, utca, remetei utca ...” Nagy bácsi jókarban lévő ruhadarabot hoz elő. — Hát ez miféle? — Valamikor s-zokmán volt, aztán úgy mondtuk: ujjas. Ma meg kabát... Még az asszony szőtte odahaza ... De nem hordom. Harisnyanadrág sehol sem látható. Az utolsót tavaly előtt hordta el Kösmődi Bálint. „Ö még abba halt meg.” Nagy néni tavaly a szőttes szoknyát hazavitte: hátha Remetén megveszi valaki. De már odahaza se hordják — mondja bánkódó mosoly- lyal. Két hétig reggelenként fátyolos szemmel nézett a kilenc falut övező hegyekre. Nézte a „Várhegyet”, a „Keresztet”, a „Büköt”, a „Limbust” s távolabb a „Kelemen-havasok” zord vonalát. Aztán visszajött s azt mondja Telkire: itthon. Most is a hegyekre néz: ott szemben a „Nagy Kopasz”, az Anna- kunyhó s az „Éleskő” ... A Nagy Kopasz felől fiatal lány közeledik. Most jön haza Gizella, az unoka Pestről, a szikvízgyárból. Duzzadó erő, ifjúság. Tavaly Gizella is járt óz „óhazában”. — Milyen emléke van a látogatásról ? Azt mondja: széttaposott a hegyek hazájában egy egészen új félcipőt. András László
