Pest Megyei Hirlap, 1965. október (9. évfolyam, 231-257. szám)

1965-10-03 / 233. szám

Úttörők a hazáért Húsz éve, hogy zászlót bon­tott az úttörőmozgalom. A húszéves szervezet és a nép­hadsereg napja megünneplé­sére — a járási úttörőel­nökség felhívására :— szep­tember 26-án, vasárnap reg­gel látványos kerékpártúra formájában „startolt" az Út­törők a hazáért mozgalom. Az őrsök zászlóikkal fris­sen, vidáman indultak el a jelzett útvonalon. A terüle­ten két célpont volt kije­lölve, az újszilvási erdő fácánosa és a tápiósági sor- tyogós. Hetven pedagógus és hetven ifivezető irányításá­val összesen ezer úttörő ért célba, négyszáz az újszil­vási és hatszáz a tápiósági körzetben. Az úton külön­böző ügyességi és egészsóg­Ho!nap: járási tanácsülés Holnap délelőtt 9 órai kéz* dettel ülést tart a járási ta­nács, amelyen Mészáros Judit művelődésügyi osztályvezető jelentést terjeszt be az 1964/ /65. évi népművelődési felada­tok végrehajtásáról. A járási tanács és a közsé­gi tanácsok 1966. évi költség- vetési tervjavaslatát Kiss Ti­bor, elnökhelyettes nyújtja be jóváhagyás Végett. Tájékozta­tó jelentés hangzik el az 1966. évi községi községfejlesztési tervjavaslatok elkészítéséről. A halálból rantoHák vissza Hétfőn délben Terek Károly farmosi lakos, a Ganz-MÁ- VAG dolgozója Farmos meg­állón v az érkező szerelvény előtt akart átszaladni. Meg­botlott. Ügy látszott, a vonat elé esik, de néhány bátor utas visszarántotta. A kocsi első lépcsője így is elkapta és lába tört. A sérült embert a vona­ton bevitték a nagykátai állo­másra, ahonnan a mentők a ceglédi baleseti kórházba szál­lították,. Befejeződött Tápióbicske teljes villamosítása Kedden a műszaki átadás­sal befejeződött Tápióbicske teljes villamosítása. Ez alka­lommal a falu1 vezetői dísz­ebéden vettek részt. Fogorvosi rendelés a pár,disk és a bicskeiek részére ■ Régi vágya teljesült pénte­ken Tápióbicske és Pánd la­kóinak. Tímár Gyula fogorvos megkezdte a két község lakói részére, a rendelést. Itt mind­járt megjegyezzük: jó lenne, ha az iskolában is elkezdenék a rossz fogak javítását. A fog­orvos a többletmunkát szíve­sen vállalná, csak az illetéke­sek engedélyét várja. (pápai) ügyi feltételeket kellett meg­oldaniuk, akadályokat le­küzdeniük. Mindezek mel­lett térképvázlatokat készí­tettek. A közös találkozás után a legközkedveltebb hadijátékba kezdtek, számháborúztak. Puffogtak a durrancsok, vi­lágítottak a rakéták. Az értékelés szerint az új­szilvást körzetből a Ságvári Endre úttörőcsapat Partizán Örse, a Mező Imre úttörő­csapat Rigó őrse, a tápió- sági körzetből a nagykútai Földvári Károly úttörőcsapat Hattyú őrse érte el a legjobb eredményt. Az értékelésen túl, mint küldött, minden úttörő meg­találta a helyét a versenyen. Becsülettel végigkiízdötték a nehéz utat. Minden Örs fel­adatot vállalt magára, par­kosításban, vi Tagosításban, hősi sírok ápolásában, idős tanító nénik fáradságos mun­kájának megkönnyítésében, öregek és betegek megsegí­tésében, és ami részükre a legfontosabb: a lelkiismeretes, becsületes tanulásban. (Urbán) A NAGYKATAI JÁRÁS RESZERE II. ÉVFOLYAM, 76. SZÁM 1965. OKTOBER 3. VASÁRNAP Jók a kilátások a KátaiÁllami Gazdaságban Tóth Istvánnak, a Kátai Ál­lami Gazdaság mezőgazdászá­nak gondja: a növényter­mesztés. Talajmunkák, őszi betakarítás — ezek töltik ki a napjait. Nem köpnyű bent ta-. lálni az irodában, hiszen munkahelye a határ. — 106 holdon termesztet­tünk búzát, és a tervezett 15 mázsa helyett ténylegesen csak 13 mázsát sikerült beta­karítani. Viszont a 109 hold őszi árpa nagyszerűen fizetett: 20 mázsa lett az átlag 17 helyett. A túlteljesítést az magyaráz­za, hogy a vetést optimális időben, jó vetőmaggal, minő­ségi talajmunkóval végeztük el. Szüreti mulatság Tápiószentmáríonhan ’ív Az idén vitathatatlanul a iápiószeutmártoniak vitték ei az elsőséget mind a szüret megkezdése, mind a szü­reti mulatság terén. A Rá­kóczi Tsz fiataljainak szü­reti felvonulását több ezer ember nézte végig. Húsz lo­vas, tizennyolc szőlőkoszo­rús pár vonult végig a köz­ség útjain. Nem volt hiány meg bohócokban sem, a gyer­mekek legnagyobb örömére. A felvonulást utcabál követ­te a művelődési ház előtti té­ren. Várallyai Béla képriportja A járási labdarúgó-bajnokság mai műsora Kóka—Tápiószentmárton. Tápiógyörgye—Tóalmás, Tá- piószőllős—Tápiószecső, Szent- mártonkáta—Pánd, Szentlő­rinckáta—Tápíóság. Tovább tanul a dohánvos A kákái Kossuth Termelő- szövetkezetben dolgozó Var­ró István, mint tsz-tag, 28 éves korában határozta ■ el magát továbbtanulásra. Ne­héz kezdet volt egy családos ember részére. Fiatal felesége többet szeretett volna szóra­kozni férjével, s áz időt fér­je a tudás érdekében, a ta­nulásnak szentelte. Határozott ember módjára jelentkezett a ceglédi me­zőgazdasági technikumba. Sikeres - felvételi vizsgája után nagy szorgalommal kezd­te el a tanulást. Majd Pesten folytatta a tanulmányait, s . ez év áprilisában Vácott érett- | ségizett. *— Milyen munkakörben ldolgozik a mezőgazdasági t technikum elvégzése óta? — i Szeretheti munkakörét, mert \ örömet kifejező mosoly jele- : nik meg az arcán: — Dohány-, szőlő- és nö- ; vényvédelemmel foglalkozom. : A kedvenc területem a do- ; hány. Közelebbről csak most j ismerkedem a nagyüzemi do­hánytermeléssel. Sok szak­könyvet vettem meg. Sokat kell még tanulnom. — Hogyan tudta a legjobb eredményt elérni? •— Fiatalabb koromban szenvedélyesen jártam szak­köri foglalkozásokra. Solcat foglalkoztam technikai dol­gokkal. Alaposan megtanul­tam a matematikát, fizikát és géptant. A 32 éves Varró Ist ván nem elégedett meg az eddig elért eredménnyel. Bár felesége to­vább nyugtalankodik, ö a Gö­döllői Agrártudományi Egye­temre jelentkezett. Olyan op­timistán beszél a közeledő fel­vételi vizsgáról, hogy egész biztosan sikerül. Megérdemel­né, szorgalmas ember. Urbán László — A gyengébb szőlőtermés­ben az időjárás a „ludas". A tervezett holdankénti 28 má­zsás átlag helyett 23—25 má­zsára számíthatunk. Gulyás Márton bácsi, a szőlészet ve­zetője lelkesen dolgozik, s így ez az eredmény a rossz időjárás mellett jónak mond­ható. Örömmel állapítja meg Tóth István, hogy jók a kilátások a közeli és a távoli jövőre. Úgy néz ki, hogy a talajmun­kákat és vetéseket időben el tudják végezni. Sokat segít a termelésben a megalakult szocialista trakto­ros brigád, A gépműhely dol­gozói minőségi munkát végez­nek az alkatrészhiány ellenére is. Takács József és Mezei László gépkocsivezetők gyor­san és pontosan szállítanak. — A brigádvezetők a leg­jobb támaszaim — fejezi be Tótit István —, jó munkatársakat találtam Vincze Kálmán, Gyetvai András. Gyetvai Sándor és Gulyás Márton személyében. (Molnár) MASZEK UTASELLÁTÓK Nemcsak a Tápió mente kö­zölte a „ Maszek Utasellátó” lebukását, a hírt a monori já­rás lapja is átvette. A hír úgy szólt: „lebukott”. Hát nem, nem bukott le, csak megbüntették, s azóta is méri a pálinkát a vonalon. De nemcsak ő, hanem sokkal fia­talabb, erőteljesebb szemé­lyek is, mint például Dardos Alfréd és neje, Gáspár Béla és neje tápiószecsői lakosok. De az a fiatalember is, aki így kínálja a pálinkáját: — Aki még nem vette be az adagját, annak én beadom. Ezeken kívül a vonatokon még működnek sörárusok is, akik a sörgyárból hazafelé jö­vet nemcsak egy-két liter sö­rüket adják el — mint pél­dául az a szccsői nő, aki két nagy műbőr szatyorban hord­ja a sörösüvegeket — hanem jóval többet is. Vajon ők is úgy járnak-c, mint áz a gyömrői házaspár, akiket körülbelül másfél éve foglak le és büntettek meg keményen, ilyesfajta üzérke­désért. Elég nagy büntetés a 808 forint, de ezt könnyen kiárul^ jak ezek az emberek. Hiba, hogy csak nagyon ritkán tar­tanak a hatóságok ilyen irá­nyú razziákat a vonatokon. Buszforduló — potyára? Csaknem 30. ezer forintért épült meg Pánd Tápióbicske fe-lőli bejáratánál az új auto- buszforduió. Sajnos csak né­hány autóbusz jár oda meg­fordulni, a többség a régi és veszélyes i’ordülóhelyeket használja ma is (tanácsháza, cukrászda). Pedig a balesetek megelőzése és a község lakói érdekében épült a buszfordu­ló. Nagyon szeretnék a pán­ti iák, ha minden egyes pándi járat az új íordulóhelyen for­dulna meg, és nem kellene az arrafelé lakóknak begyalogol­ni a község közepén levő meg­állókhoz, minden esetben. A pándiak bíznak abban, hogy a MÁVAUT vezetői a szükséges intézkedéseket rövi­desen megteszik. (Mj) Haiezer darab ötszáz éves érem, ősi székely áldozóedény, László-korabeli bölény szarvkürt a szelei múzeum új szerzeményei közölt Levélben kértük fel Blas- kovich Jánost, a tápiószelei múzeum igazgatóját, hogy tá­jékoztassa a Tápió mentét a múzeum kiemelkedő értékű és érdekességü új szerzemé­nyeiről. A levelet ismertet­jük. A Történeti Múzeum érem­tárának ajándéka képpen mondhat a szelei múzeum magáénak ötezer-nyolcszáz- hetvenöt darab Mátyás, II. Ulászló, II. Lajos. Zápolyai János, stb. korabeli nagyká­tai éremleletet. Található köztük jópár külföldi érem, ezüst dénárok és kevés obu- lus. Két új, hasznos könyv­vel gazdagodott az amúgyis értékes könyvtár. Vayerné Zibolen Agnes könyve Jó­kai képzőmű vészeti munkás­ságát mutatja be, s a má­sik dr. Mezősi Károly: Pe­tőfi és családja Dömsödön. Ez utóbbi a Múzeumok Me­gyei Igazgatóságától érke­zett. Bárány Katalin Nagykátá- ról XIX. századból való taj- tékpípát ajándékozott a mú­zeumnak. A ritka szép pipát nemesi címer, ezüst kupak dí­szíti. 11. Rákóczi Ferenc arc­képe korabeli ismeretlen fes­tő müve. Olajfestmény, rá­mája is nagy érték. A mes­ter Rákóczit valószínűleg az 1708. augusztusa, a fejedelem tragikus trencsényi szakadék­ba zuhanása után festhette. Erre lehet következtetni töb­bek között abból, hogy a mes­ter Rákóczi baloldali — sér­tetlenül maradt — arcát áb­rázolja. Érdekes darab Szabó Fe­renc tápiószelei lakos aján­déka is; egy bronz íróasz­taldísz. írótolltartó vagy kulcstartó lehetett az eredeti rendeltetése. A szelei múzeum birtokába került a székelyek legendás ősi pogány áldozóedénye, me­lyet ők ■ az ősi csíki székely krónika szerint Görögország­ból hoztok magukkal. A kró­nika azt is elmondja, hogy az edényből utoljára Szent László király Ivott egy szé­kely lakodalomban, miután elhatározta, hogy a pogány szertartásoknak még a csö- kevényeit is megszünteti. Mindenhol, még a székelyek­nél is. És valóban meg is szüntette, mert ezután a la­kodalom után sem Szent Lászlót, sem az ősi áldozó kürtöt nem látta többé a szé­kely földön senki... László király ugyanakkor az ősi múltat megbecsülő ki­rály is volt, aki ha a pogány áldozásoknak zádokfa emlé­két tűzbe is vettette, a V ala­kú zádokfáról előzőleg lesze­dette az ezüst borításokat, és bölényszarv ivókürtre áttet­te fel azokat. A bölényszarv párját pedig fúvó vadász­kürtnek készíttette el. Az értékes darabokat Munkács várában őrizték. A vár egy félreeső vadászszobájának szúró-vágó fegyverekkel lele- aggatott falitábláját díszíthet­te. Nos. a két bölényszarv kö­zül az érdekesebb és az ér­tékesebb most a szelei mú­zeumban Blaskovich igazgató őrizetében van. Enhéi érde­kesebb és ritkább régészeti kincset nemcsak találni, de itt hazánkban Attila sírjának feltárásáig elképzelni sem le­het. Arcok a munkásvonáton töm, fogom a táskám és kirne- j gyek a peronra. Az állomás ] elölt húz el a vonat. Az utolsó \ előtti kocsiban vagyok, vala-l hol a raktáraknál szállók le. ; Elhagyom az állomást, a ! zsebemhez kapok. Gyorsan o: táskámat is végignézem, hát- j ha ott van a doboz cigaretta; és a kis finom kínai patent j öngyújtó. A vonaton hagy-! tam, az ablaknál, a kis asztal-! kán. Visszarohanok, a vonat a; jelzőnél húz ki az állomásról...! A két férfi most is feléb-! redt. Most is megnéztek en-! gém. Én három perccel előbbi kiálltam a peronra, mielőttl leszálltam volna. A két férfi< látta, hogy a kis asztalkánj hagytam a doboz cigarettát ésj a kis finom kínai öngyújtót. j Ajándékba kaptam, emlék, i Paradicsommadár van az ol-! dalán. Nem szóltak utánam,) hogy ,.fiatalember, itt hagytál a..." I Tolvajok? I Deregán Gábor í Járta. Aztán egyik reggel elmaradt. Vajon ráakadt-e az emberére? Azóta se láttam őt. Talán meg se ismerném. Arcvoná­saira se emlékszem, csak ar­ra. hogy nagyon kétségbe volt esve. Pedig, aki elcserélte a tás­kát, biztos hogy közöttünk volt, a vonaton. Amit sajnálok Hatötvenes, indul reggel, Szolnokig. Gyorsított. Felülök, pazar kényeiéin. Egyedül ülök az ablaknál, három ülés üres: mellettem egy, s kettő velem szemben. Rágyújtok, Fecské­re. kis kínai patent öngyújtó­val. Két férfi ül, amott az ab­laknál, megnézik. Munkás­formájú emberek, fáradtak, újra visszahajtják fejüket a karjukra. Az állomásoknál felébrednek. Mindig megnéz­nek engem is. Nagykáta váltóin kanyarog a vonat. Felveszem a kabá­Akit sajnálok Sohasem felejtem el annak az embernek az arcát. Ha jól emlékszem, talán tavaly ilyen­kor volt. Minden reggel vé­gigjárta az egész vonatot, jó pár napig, a reggelit, a Kele­tiből indulót, a hathuszast. Minden fülkében megállt és végigmondta: — Emberek. Nincs-e'maguk között, aki vé­letlenül elcserélte kedden le­szálláskor a táskámat az övé­vel. Fontos irataim voltak benne, meg apróságok, meg egy kevés pénz. Mindent meg­tarthat, csak az irataimat ad­ja vissza, mert nekem azok nagyon fontosak. Minden reggel elmondta ezt, így, minden fülkében. Az el­ső, második reggel még itt-ott megkérdezlek. Milyen táska Volt? Barna akta. Aztán ha- lyott-e helyette magának va­lamilyent? Hagyott, ez is bar­na. akta ez is, kopottabb. de nem baj, csak az iratok ... Hát csak járja a vonalot, jó­ember ...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents