Pest Megyei Hirlap, 1965. október (9. évfolyam, 231-257. szám)
1965-10-28 / 254. szám
4 iMhHap 1335. OKTOBER 29, PENTEK Pincékből a napfényre hi ország IcgfiEgyoi szövetkezeti özemiiáza Kisipari szövetkezetek álma a MIEKÖZ új üzemháza ki alakításától a fehér köpeny mir denki számára kötelező éttei mi viseléséig nem „takarékoskodtak” a figyelmességgel. Az emberek számára második otthonná változtat* I ták a munkahelyet. A szövetkezet vezetői a hitel visszafizetésének öt esztendeje alatt is a maximális osztalékot akarják a tagságnak kifizetni, éppen úgy, mini az ^lőbbi esztendőkben. SZÁZ AUTÓBUSZ indul vasárnaponként kirándulókkal a Bükk, a Mátra és a Dunakanyar festői vidékeire. Sokan veszik igénybe ezeket a járatokat és már többen jelentkeztek az úgynevezett „disznótoros" autókirándulásokra is, amelyek során Pest környék különböző községeiben vesznek részt az utasok hangulatos disznótoron. Puskavégre került a vajszlói vadmacska Éveken át pusztította a Vajszló környéki erdők vadjait, madarait egy hatalmas vadmacska. Az erdészet kerületvezető vadásza, Lovas Béla négy estén lesett rá, mire sikerült pukavégre kapnia. Az óriási vadmacska korát legalább tíz évre becsülik, súlya nyolc kiló és hossza 108 centiméter, vagyis majdnem akkora, mint egy fiatal őz. Az erdészek véleménye szerint napi egy kiló húst fogyasztott. Kutyaiskola Kutyatenyésztő-telepet létesítettek Mezőtúron, a helyi állami gazdaság álattenyész- tő farmján. A kutyaiskolában a nemzetközi kiállításokon több díjat nyert sima szőrű magyar vizslát és a drótszőrű foxit tenyésztik. A ,,növendékek” mielőtt elhagyják a telepet „tanfolyamon" vesznek részt: a drótszőrű foxikat patkányfogásra képezik ki. Méltánylást érdemlő fellebbezés Mindenki azt állítja, hogy a hivatalos jelentés, jegyzőkönyv, vagy egyéb más irat unalmas, száraz olvasmány. Én is így vélekedtem ezidáig, azonban rájöttem, hogy nem voltam eléggé figyelmes. Ugyanis a figyelmes olvasó sok érdekességet fedezhet fel ezekben az iratokban, ha egy kis időt rájuk szán. Megéri. A hivatalos jelentéseket elsősorban kalandos, fantasztikus regényeket kedvelő olvasók figyelmébe ajánlom. Lehet-e izgalmasabb dolog annál, mint amikor az ember „méltánylást érdemlő körülményeket lát fennforogni?” Képzeljük csak el. Már egyszerű, mindennapi körülmények fennforgása sem közönséges dolog. Pardon! Kezdjük csak ott, hogy milyen hideglelős látvány lehet, ha a körülmények csak úgy forognak, minden előzetes bejelentés nélkül, s ráadásul fenn, a nagy magyar levegőben. Ha ehhez még hozzászámítjuk, hogy ezek méltánylást érdemlő körülmények, akkor joggal elvárhatjuk, hogy ne csak úgy általában forgolódjanak, hanem rendesen, szépen, mert méltánylást érdemlő körülmények esetében ez a minimum. Költői fantáziával megáldott olvasók értékelhetik a legjobban azt az esetet, amikor „két lakásnak nincs árnyékszéke, ők a bokrokba bújnak ennek híján”. Elképzelheti az ember, hogy milyen nehéz helyzetben vannak szegény, csóró lakások, meg árnyékszék sem jutott nekik. Sebaj, bokor van elegendő csak vigyázni kell a megfelelő elosztásra: egyszobás lakás — kis bokor, kétszobás *— nagyobb bokor, háromszobás — a iegnagyobbik bokor. A négyszobás lakás tartsa kutya kötelességének, hogy beépített bokrot használjon. Az is különös, hogy miket tud fenntartani egy bizonyos épületrész, egy bizonyos fal, a tető helyett. „Az épület délnyugati, ledőlt része — mely életveszélyes állapotokat tart fenn — lebontandó. „Itt is a kedves olvasó képzeletére ap- pellálnak: a fal ledőlt, romokban hever, de ő egy hős, mert azért arra képes, hogy életveszélyes állapotokat, még utolsó erejével, fenntartson. De nem könnyű annak a becsületes dolgozónak sem, akit a bíróság arra ítélt, hogy: „szoba-konyha lakrészét követő hátsó részét életveszélyes állapota miatt bontsa le”. A szerencsétlennek nem elég az, hogy szoba-konyha lakrészét utánfutó hátsó résszel verte meg az isten, — plusz még életveszélyes állapotúval is, — ráadásul hozzá kell kezdenie haladéktalanul a lebontáshoz. A gyengébb idegzetű olvasó lelki szemei előtt vagy nyomasztó álmaiban megjelenik majd a jobb sorsra érdemes ürge, amint rémült igyekezettel téglákat, cserepeket, gerendákat, s egyebeket rángat elő . . . szóval innen-onnan. Balladai homály fedi viszont egy özvegyasszony egyébként méltánylást érdemlő körülményeit: „fellebbezéssel élt!” Magányos özvegyasz- szonyokról sok mindent el lehet képzelni, de ez azért abszurdum, biztosan suttognak az utcában, hogy ez egy szégyentelen, nem általi egy fellebbezéssel élni! Szegény férje, forogna a sírjában, ha tudná! Tekintettel arra, hogy a határozatok kiadása után joga van az embernek felszólalni, én is, e sorok írója, nyelvünk védelmében, a Pest megyei Tanács vb 540—2, 1954, 1955/1965. sz. határozatában valamint K. B. ügyvéd lapunkhoz írt hivatalos levelében foglalt bürokratikus sablonok ellen fellebbezéssel élek! Bocsánat: tiltakozom! (J. E.) Április 4-én nyílik mrg a Közlekedési Múzeum A gőzgéptől a sugárhajtású repülőgépekig Az európai viszonylatban is rendkívül gazdag értékekkel rendelkező Közlekedési Múzeum még a háborúban megsérült épületét helyreállítottak. Megkezdődött a múzeum anyagának rendezése is, ez azonban hosszabb időt igényel. A következő hónapokban ugyanis fel kell újítani, restaurálni kell a múzeumi tárgyakat, illetve ösz- szc kell gyűjteni az eddig különböző helyen tárolt kiállítási anyagot. A tervek szerint a Köz- leKéd.ési . Múzeumot 1936. április 4-én nyitják meg „A közlekedés fejlődése a gőzgéptől a sugárhajtású repülőgépekig" című kiállítással. A közönség láthatja majd a legapróbb gőzgépek modelljeit, a különböző típusú mozdonyok kicsinyített mását, s ugyanakkor pillantást vethet a közlekedés jövőjébe. Kevés a vadliba Az északról délre húzó vadlibacsapatok más évben október vége felé már valósággal ellepik Közép-Európa egyik legnagyobb madárpihenő helyét, a hortobágyi pusztát. Az idén késik a vonulás, nagyon kevés a vadliba a Hortobágyon. Az idő sem kedvez a vadlibák számára, az őszi aszály kiszárította a szikesekben,- a kisebb vizeket, nincsenek úgynevezett „totyogók”, csak a természetes vizek adnak lehetőséget a tanyázásra. Az ország legészakibb vi dékén, Borsod megyében viszont már megkezdődött a vadlibahúzás. A T akta-közben, valamint a Tisza mentén, Tiszadorogon, Szilpuszla határában „menetrendszerű” pontossággal tűntek fel a vadlibacsapatok, s megszállták a víz melletti már zöldellő őszi vetéseket. A vadászok a húzós három napja alatt több mint ötven vadlibaéket figyeltek meg és az első zsákmány is puskavégre került már. Tiszaluc környékén, ahol más években legelőször tűnnek fel a Hortobágy felöl érkező vadlibák, az idén még nem volt „húzás”. i- Havazás Erős havazásokat jelentettek az iráni Azerbajdzsán nyugati és keleti körzeteiből. A hótakaró helyenként eléri a 30 centimétert. Az új környezetben kellemesebb a munka, gyorsan növekszik a Diesel-próbapadok termelése Nem látott még tengert. Hajóra se szállt, hogy a vizeket járja. Semmi olyasmit nem csinált, ami összhangban volna a nevével. Tehát se nem Pikk, se nem kapitány. Viszont iszik. Huszonhét éves, haja ritka, szeme beesett-, karvaly orrú és vézna. Minden este ott ül a kisvárosi kávéház sarolcasztalánál, s vele együtt az elmaradhatatlan Lídia, házőrző kutya tekintetével kopóttas festett hajával, hervatagon. De soha sem ülnek ott ketten. Mindig akadnak barátok, hecckedvelök, egy este erejéig feltűnni vágyók, akik fizetnek a kapitánynak a mutatvány kedvéért. A mutatvány pedig minden este bejön. Nem is mutatvány, inkább valami különös és borgongató nagy jelenetféle. Nem tart sokáig, talán öt perc az egész. Ilyenkor felfigyelnek a „nem bennszülött" vendégek, de azok is, akik már sokszor látták, hallották. Akkor kezdi, amikor a pincér már szép sorban elhelyezte előttük a konyakokat. Kihúzza magát, erős embert miméi, arcán megvető grimasz ül. A hangja is gőgös. — Na, fiúk, így iszik a Pikk kapitány! Két ujjal egyet üt az asztalra, homlokára, pohár szélére, szék karfájára és a lány fejére, s iszik. Egyszerre nyeli le a fél konyakot, beleborzong. Aztán újabb kört hozatnak, mindig az fizeti, aki eltéveszti az ütögetési sorrendet, amit a kapitány megszab. Persze, hogy eltéveszti valaki, néha szándékosan is, mert Pikk kapitány szomjas. Es többször el kell téveszteni. Tartja még magát, feje se bukik meg. Csak akkor elég, amikor mindkét tenyerét az asztalra teszi. Szónoklathoz készül. A pincér ilyenkor odamegy, kiveszi a kapitány szivarzsebéböl az elkészített tízest. Az a tizes egy pohár ára. A szónoklat előtt — mint szo- rítóba szólító gongütés — itt a földhöz- vágott pohár csörömpölése hallik. Minden este hallik. Akkor kezdi a beszédet, nagy fejbiccentésekkel, sehova sem nézve, vontatottan. — Pikk kapitánynak csak az Ital az istene. Pikk kapitány halott. Megölte ő< egy fruska vacak kis szerelme. Pedig a kapitány nagy lett volna, igazi ura a tengereknek. De jött egy nő, egy csitn, és azt akarta, hogy szeressem. PIKK KAPITÁNY Itt szünetet tart. majd felüvölt: — Menj ki, takarodj! Ez volt az utolsó mondat minden este. A lány készült már erre. Keskeny, fekete táskáját előre hóna alá vette, tétován lépkedett a kávéházi bámészkodók között. Az utcán a trafik előtt megállt. Mindig megállt, a kapitányt haza kellett vinnie, mert a nagy jelenet után inni se tudott, járni is alig. £s, ahogy mentek botladozva, lassan, szótlanul, már senki sem csodálkozott rajtuk. Ügy tűnt, mintha ők ketten csupa idegen közegben haladnának: idegenek a házak, az utcák, az emberek. Így ismétlődik ez már évek óta; csak az elfogyasztott ital mennyisége lesz kevesebb. A kapitány nem bírja úgy az italt, mint régen. Már ez is cserbenhagyja lassan, csak az elmaradhatatlan Lidia van vele, házőrző kutya tekintetével. Lidia, akivel szépen kezdték néhány évvel ezelőtt. De akkor még húszéves volt a fiú és orvostanhallgató. Lídia pedig festetlen arcú és üde. Otthagyott a fiúért mindent: iskolát, otthont, szülőket. Albérletben laktak Pesten. A tehetős apa, aki mit sem tudott viszonyukról, küldte a pénzt. „Egy kicsit azért topis vagyok” — írta időnként a fiú, s a papa természetesen zsebbe nyúlt. Lídia dolgozni akart. — Így neked is könnyebb lesz és ruhára is kell gondolnunk — mondta. A fiú tiltakozva utasította „rendre". — Te örült, az robot. Szürke, unalmas, méltatlan hozzánk. Mert ö az ilyesmit megvetette. Mindent, ami izzadtságszagú, amit szorgalom szült, ami próza. — Csak könnyedén — ismételgette, s ilyenkor mindig gesztikulált a kezével. Akkor is így beszélt, amikor a mulatóhelyen karórával kellett kiegészíteni a pénzt. Akkor is, amikor már túl sok volt a tartozása, melynek kiegyenlítéséhez kevésnek bizonyult a jómódú szülök apanázsa. „Csak könnyedén” —, de kell a pénz. Egyre több. Könnyedén engedett a csábításnak, mely sok pénzzel kecsegtetett. Tiltott műtétet hajlott végre másodévesen, nem egyet, talán ötöt is. Börtönbe került, három évet kapott. A szabadulás után már odavolt a könnyedség, a biztonság. A semmit sem próbált gyerekember most omlott össze igazán. Az egyetem természetesen nem fogadta, a karrier reménye szertefoszlott. Elhangzott közelében néhány megjegyzés a „fiatal úrról", hogy lám, hiába a jómód, a kisvárosi villa, az apa tisztes egzisztenciája az előkelő neveltetés. Korábbi ismerősei, barátai, kerülték vele a találkozást, tartózkodóak és siettek, nagyon siettek, ha megszólította őket. A szülők sem fogadtak már vendégeket, elmaradoztak a szombat délutáni látogatók, pihent a romi- kártya, nincs többé bridzsparti. A reggelit szótlanul fogyasztják ők hárman, a mamának szoborszerűen mozdulatlan az arca és hűvösen magázza a fiát. És a fia e világot, meg Lídiát vádolja maga helyett. Lídiával le kell számolnia. Megpróbálja. Lökdösi a lányt a Tisza felé, lefelé a parton, s amikor az már térdig a vízben áll, sárral dobálja. És őrjöng, mert gyalázatosán gyáva, aljas, ráadásul részeg is. Két napig dolgozik a csatornázóknál, de felhagy vele és kijelenti: — Undorító, fúj, micsoda emberek közé kerültem. Nekem méltóbb halál jár. S kinevezi magát Pikk kapitánynak. Iszik, ha fizetnek neki. Lídiát visszaveszi, hiszen kell az „előadáshoz” és jó néha az a házőrző kutya tekintet. Józan pillanataiban néha elszorul a torka. De ez igazán nem lényeges. Az asztallap a lényeges, a poharak és az ütögetések sorrendje. S a hang. ahogy mondja: — Nos, fiúk, igy iszik a Pikk kapitány. így. Huszonhét évesen, mások olcsó szórakozására. A kisváros nem sajnálja öt, nem kegyetlenek, és nem kárörven- dők. Csak nem szeretik, ha valaki olyan szánalmasan könnyen felad mindent. Pikk kapitány ember se volt, az lenni se próbált. Hankóczi Sándor i előtt alaposan áttanulmá- ! nyozni a térveket, mért a 1 látszólagos ráfizetés bőséges nyereséggé válik, a valóban modern üzemben. Ez történt a MIRKÖZ Diesel- és Hűtőtechnikai Ktsz esetében. Jóllehet a kezdet kezdetén 200 000 forintos többletköltséget vállaltak, üzemházukat mintegy másfél millióval olcsóbban építették fel. Száznyolcvan tonna betont és betonvasat faragtak le a műhelyekből, s a kétemeletes irodai traktus helyett három emeletet építettek, így 1000 négyzetméterrel növelték a hasznos területet, hogy a műszaki fejlesztési részlegnek is bőven legyen helye. A forgácsológépeket nem ágyazták j szokásos módon betonba, hanem öntöttvas gumitőkékre i állították. így nemcsak ren- j geteg építőanyagot takaritot- I tak meg, hanem a későbbiek I folyamán, ha a gépek átcso- j portosítására lesz szükség, azt ■ gyorsan, minden bontás nélkül végre tudják hajtani. Hasonló meggondolás alapján az egyes üzemrészeket sem választották el egymástól téglafallal. Könnyen mozgatható, fa-üvegválasztók jelzik egy-egy műhely végét, j amelyet tetszés szerint bő- j víthetnek és csökkenthétnek, j .I Szinte példa nélkül áll az! a gtnd, amivel a szövetkezet j ! \ czetői a lehető legkelleme- | ; sebbé, kulturáltabbá igye- ! ! keztek tenni a munkakörül-! ■ I menyeket. A szírtdinamiKa legújabb eredményeinek fel-j használásától, a modern bel-! ső építészeti formák alkalma-! zásáig, a virágos környezet: Nemrég avatták fel Budapesten a Iun.KOZ Diesel- és Hűtőtechnikai Ktsz üzemházét. Ezzel — mint a szövetkezet vezetői mondják — új élet kezdődik náluk. A másfél évtizede alakult szövetkezet dolgozói eddig 45, egymástól távoleső pincehelyiségben készítették a külföldön is megbecsült Diesel- próba padja ihat, hűtővitrinjeiket. A korábbi években gyártottak itt zseblámpát, cukortartót, felsorolni is nehéz, mi mindent. De ameny- nyivel nőtt a világpiaci kereslet a Díese'-próbapadok, hűtőtechnikai berendezések iránt, olyan mértékben szorultak ki a szövetkezet cikk- listájáról az apróbb termékek. Uaemház kell! öt esztendővel ezelőtt döntött így a szövetkezet közgyűlése, és elképzelésüket támogatták a felsőbb szervek is. A MIRKÖZ áddigl eredményei alapján megkapta a 12,2 millió forintos hitelt. Megkezdődött a munka. Pontosabban: megkezdődhetett volna. A határidő-eltolódás ez esetben nem az építőipari Vállalat miatt következett be. A MIRKÖZ vezetői alaposan tanulmányozták a tervdokumentációt és arra az elhatározásra jutottak: 200 000 forintot érő tervek helyett másikat készíttetnek, hogy csak korszerű elemeket építsenek üzemházukba. És itt a tanulság, amelyet minden beruházó vállalat, szövetkezet levonhat a MIRKÖZ példájából, függetlenül a beruházás nagyságrendjétől. Érdemes a munkák megkezdése
