Pest Megyei Hirlap, 1965. október (9. évfolyam, 231-257. szám)

1965-10-28 / 254. szám

4 :'¥/ií/rlfiP 1965. OKTOBER 28, CSÜTÖRTÖK ÓRIÁS gondok in. w&'^y: -%2 <2*t^ 1 » **** ^ Á/" "l. 1 • '' A . jUllIflil. > was«» rI§*XlS Termelők és fogyasztok érdeke szerint Űjfalusi Ferenc, a megyei tanács építési, közlekedési és vízügyi osztályának vezetője éppen szabadságon volt, ami­kor az érdligeti Fürdő utca árkának dolga napirendre ke­rült. Azóta elfoglalta újból hi­vatalát és értesülve a bonyo­dalmakról, alaposan áttanul­mányozta .az iratokat, meg­hallgatta referenseit és meg­tette a szükséges intézkedé­seket. Az építésügyi osztály jól ismeri Érd súlyos helyzetét, de ennek enyhítésére többet nem tehet, mint amennyire a szűkre szabott keretek le­hetőséget nyújtanak. Ez pedig a jogos érdi igényekhez mérten bizony édes-kevés. n» Az egész budai járás j például — érzékeltette a tény- | leges helyzetet Űjfalusi Fe­renc — erre az évre mind­össze másfél kilométer vil­lanyhálózat-bővítést kapott, holott az elismert igénye öt­ven kilométerre lenne. Hogy ebből a másfél kilométerből mennyi jut Érdre, amelynek ugyancsak elismert igénye egymagában annyi, mint az egész járásé, vagy talán több is annál, könnyen elképzel­hető. Épül az iskola Amikor a világításról, a vezetékhálózat bővítésről be­széltünk Máthé Dezső vb-el- nökkel, nagyon jól érzékel­tette ezt az aránytalanságot — Meglevő villanyhálóza­tunk hossza — mondotta — eléri a háromszáz kilomé­tert. Ez bőségesen elég len­ne akármelyik Pest megyei városnak is. Ahhoz azonban, hogy Érd minden lakottabb részébe eljusson a villany, még ötvenhat kilométer hosszú új vezetékre len­ne szükség. Pedig hát a világítás terén értük el eddig a legnagyobb eredményt. Érd nagyságát bizonyítja a vasút is. öt vasútállomása van. Csodálkozni ezen sem lehet, hiszen a község tulaj­donképpen hat faluból áll, neve is van mindegyiknek: Ófalú, Újtelep, Parkváros. Érdliget, Tuszkulánum és Újfalu. Harmincezer lakÓ6ág- ból mindegyikre ötezer jutna, több mint amennyi egy-egy magyarországi nagyközségben él. Elgondolkoztató számok ezek. Mintha azt bizonyíta­nák, hogy jogosan igényli költségvetési és fejlesztési ke­reteinek tágítását. A második vatikáni zsinat — összesen 153 ülés után — befejezte a vitát a nem egy­szer éles polémiákat ki­váltó szkémák fölött. Kedden és szerdán már szavaztak a négy ülésszak egyik legvitatottabb témája, a vallásszabadság ügyében, amely körülbelül huszonöt­ször került ■ átdolgozásra. Ma kezdődnek a szavazá­sok a szkémák egésze felett. Csütörtökön egyébként meg­kezdődik a vatikáni zsinat negyedik és egyben befejező ülésszakának utolsó felvo­nása. Az október 28-i ün­nepélyes ülésen — a nap különben XXIII. János pá­pává választásának 6. év­fordulója — részt vesz VI. Pál is. A pápa megkezdi az első megszavazott szkémák Tavasszal Ásatások kezdődnek Kardoskúton Az Orosháza melletti Kar- doskút határában előkerült leletek alapján a történészek megállapították, hogy már az időszámítás előtt is la­kott volt ez a vidék. Ukrajna pusztáiról bevándorolt lovas nomád nép, később pedig avarok, szkíták, kelták tele­pülése húzódott itt. Az utób­bi időben is sok értékes le­letet hoztak felszínre a mély- szántó ekék. Ezért a Magyar Tudományos Akadémia régé­szeti csoportja tavasszal ása­tásokat végez Kardos kút ha­tárában. A feltárásra szánt több holdas területen a mű­szeres bemérések már meg­történtek. Kétszer terem az Olimpia A Szőlészeti Kutató Intézet Mathiász János telepén beér­lelte másodtermését az Olim­pia nevű új csemegeszőlő-hib­rid. A fajta az i.dén kerül nagyüzemi elszaporításra. A ropogós, kissé hosszúkás bo- gyójú, kiváló minőségű cseme­geszőlő, amelynek első termé­se a Csabagyöngyével egyidő- ben szüretelhető, a másodvi­rágzásból is értékesítésre al­kalmas fürtöket nevel. jóváhagyását, amelyek ilyen módon a katolikus egyház dekrétumává emelkednek majd. Bendegúz A balatoni hajózás történe­tében először építenek új, vas- testű vízijárművet Siófokon. A Mohácsi Hévátkelő Vállalat részére készülő nyolcvan sze­mélyes — a vízibuszhoz ha­sonló — hajót szerdán ünne­pélyesen bocsátották vízre a siófoki öbölben. Ezután kerül sor a motor és a bútorok be­szerelésére. A Bendegúz név­re keresztelt hajót a szerződés­ben vállalt december 31-i ha­táridő helyett két héttel előbb adják át rendeltetésének. Évről évre visszatérő jelen­ség, hogy éles viták kelet­keznek. a termelőszövetkeze­tek vezetői és a zöldség-gyü- mölcsfelvásárlást bonyolító szövetkezeti vállalat a MÉK között. Ha összevetjük a termelők és felvásárlók közötti vitát a fogyasztók panaszaival, ak­kor kitűnik, hogy milyen és hányféle fogyatékossága van a zöldségfelvásárlás és érté­kesítés rendszerének. Közismert, hogy a zöldségfélék termesz­tése, szedése, tárolása, szál­lítása nagy körültekintést és hozzáértést igénylő munka. A zöldségtermelő szövetkeze­tek szakemberei „kényes kultúrá”-nak nevezik. Lehet jól és sokat termelni egy-egy területen, de könnyen rá is lehet fizetni. Sok függ az időjárástól, a szakértelemtől, és sok múlik a lelkiismereten. Ugyanakkor az is közismert, hogy a zöldségfélék milyen fontos szerepet töltenek be hazánk exportjában és a köz­élelmezésben. Éppen ezért jogosan merül fel a kérdés: mi az oka annak, hogy a zöldségfélék felvásárlása és értékesítése körül oly sok a megoldatlan kérdés? Az egyik vélemény szerint elgondolkodtató, hogy a zöld­ségféléket felvásárló szövet­kezeti szervek jelenlegi anya­gi ösztönzői nem veszik elég­gé figyelembe a termelők és fogyasztók érdekeit. Egy-egy MÉK-vállalat ugyanis akkor tud nagyobb nyereséget, jobb gazdálkodást kimutatni, ha aránylag olcsón vásárol és drágán adja tovább a nagy- és kiskereskedelemnek az árut. Mások vélekedése szerint az is súlyos gondokat okoz, hogy a jelenlegi felvá­sárlási és értékesítési rend­szer nehézkessége miatt gyak­ran a termelőknél megy ve­szendőbe sok* értékes zöldség­féle, ugyanakkor amikor az ország más vidékén — vagy esetleg a közeli nagyobb vá­rosban — az illető áru hiánycikk. Ilyen esetben ke­rülnek szóba a szállítási, ra­kodási, tárolási és egyéb ne­hézségele, ám ez a helyzeten mit sem változtat. Az idei nyáron a felvásár­lást és értékesítést irányító szövetkezeti szervek néhány eredményes kísérletet tettek az említett bajok megszün­tetésére. Több esetben al­kalmazták azt a módszert, amikor — MÉK-diszpozíció alapján — egy-egy zöldség- termesztéssel nagyobb mé­retekben foglalkozó tsz köz­vetlenül és rendszeresen szál­lított árut kiskereskedelmi szerveknek. A végleges ér­tékelés szerint ez a módszer továbbra is alikalmazhatónak látszik. Másutt meghonoso­dott, hogy a termelőszövet­kezetek elárusítóhelyeket tar­tanak fenn s azok áruellátá­sát ők maguk oldják meg. A vásárlók szerint ezekben az árudákban mindig friss és jó minőségű zöldségfélét lehet kapni. Ez utóbbi tény bizonyítóka annak, hogy a termelőszövetkezetek saját kereskedelmi tevékenységé­ben van fantázia. Nemcsak a termelőszövetkezetek szem­pontjából, hanem a fogyasz­tóik jobb ellátása, valamint a felvásárlásban és értéke­sítésben eddig meglevő hi­bák megszüntetésének lehe­tősége miatt is. A tapasztalatok ellenére a termelőszövetkeze tek közvetlenül értékesítő te vékenysége rendkívül las­san bontakozik ki. Ennél, egyik oka, hogy számos MÉK- vállalat vezetője úgy véli: ha a zöldségfelvásárlás és értékesítés nem egy kézben összpontosul, abból piaci anarchia támad. Indokolatla­nul félnek a jó és nemes ver­sengéstől, hogy ki tud gyor­sabban, folyamatosan jobb és olcsóbb áruval megjelen­ni a piacon. Ily módon szá­mos esetben a termelőszövet­kezetek helyes elképzeléseit, kezdeményezéseit gátolják. Az idei zöldségszezonnak a végéhez közeledünk. A mos­tani és a múlt években szer­zett tapasztalatok alapján le­hetőség van. arra, hogy a még vitás kérdéseket tisztázzuk a termelők, a fogyasztók és az egész népgazdaság érdeke szerint. A tanulságok elem­zése nyomán meghozandó intézkedések lehetnek csak biztosítékai annak, hogy a ter­melőszövetkezetek termelési és értékesítési tevékenységét az eddigieknél jobban felka­rolják: és ilyen módon is több és jobb minőségű áru kerül­jön exportra és a hazai fo­gyasztóknak egyaránt. Horváth László Magyar László MA MEGKEZDŐDIK a vatikáni zsinat utolsó felvonása, Érd sokat szerepel a me­gyei tanács beruházási iro­dájának napirendjén is. Mül­ler Endre, az iroda vezetője, jól ismeri a helyzetet, jól tudja, hogy mire lenne igen sürgősen szüksége az óriás­ra duzzadt községnek. Ezek­nek a tagadhatatlanul jogos igényeknek a gyors ütemű ki­elégítése azonban — mint mondja — meghaladja a gazdasági lehetőségeket. — Az érdi igények jogosak — teszi aztán hozzá — a tü­relmetlenség mégis méltány­talan, mert hiszen Érd az utóbbi években már sok mindent kapott. Hogy csak a nagyobb arányú új beruhá­zásokat említsem: nem ré­gen épült fel tizenkétmillió forintos költséggel a tizenhat tantermes érdi gimnázium, most épül szintén sok millió forintos költséggel Érdlige­ten az új, tizenkét tantermes általános iskola, amely a jö­vő tanévre készül el. Két új gyógyszertárt kapót a község az ötéves terv időszakában. Kapta az új, első osztályú campinget — arra is három­millió forintot költöttünk — legutóbb két új perembolt épült egyenként 290 ezer fo­rintos költséggel. Útépítésre kétmillió fo­rintot fordítottunk. Aztán hozzáteszi: — Érd a jövő évben sem marad ki a fejlesztésből. Egyik régi, jogos kívánsága teljesül. Végre szép, korszerű mozit kap. Műszaki tervezése most folyik és építését előre­láthatólag még ebben az év­ben megkezdjük. IDILL A SZŐLŐHEGYEN AZ ÉN SZŐLŐSGAZDÁM egyre volt kíváncsi: miért ké­sik a lánya, meg a veje? — Mióta házat építettek többet marakszanak, mint ré­gen. Televíziót, autót vettek. Egy német filmen pedig új­fajta bútort láttak. Aszerint rendezkedtek be. Mostmár külön rekarnén hálnak. Meg­tehetik, urak, a férj üzem­gazdász, a feleség felszol­gál a kocsmában. Még jegy­ben jártak, szívesen susto- rogtak a gerendás konyhá­ban, lesték a csillagokat in­nét a présház ablakából is. Mert akkor a szeretetnek éltek, most meg csak a hen­cegésnek. A dombról, gyalogszerrel ereszkedett le a menyecske. Szép, szőke, gömbölyű . ido­mú asszony. Apjának elmond-' ta, hogy összeveszett urával, mert azt mondták neki, hogy tegnap a főkönyvelő­nőt kocsikáztatta. — Lári-fári — legyintett az apa. — Láss csak munkához! A menyecske alig szedett le egy puttonyra való szőlőt, mikor megjelent férj ura is. Skodán futott be. De nem a dűlő felé tartott, hanem va­lami defektjavításba fogott. — Én a te helyedben másutt keresném a defektet — szólt vejének az após. A vő elszé- gyellte magát. Indult felesé­géhez, puttonyosnak. Próbálta békíteni a menyecskét, szép szavakkal, de az rákiáltott: — Ne barcogj, mint egy dámbika! Erre nagy nevetés tört ki. A feszültséget a huncut lá­nyok nótáikkal oldották fel: ... Ráléptem a venyigére. Azt is tudja kend. Venyigéről tyuhaj venyigére, Fáj a szíven a szőkére, Azt is tudja kend. A MENYECSKE úgy tele­szedte a puttonyt, hogy a fér­je, ahogy térült-fordult: fújta­tott, mint a nyomtató-ló. A természet fukar kezekkel mért. A szorgos kezek már kora délután elvetették a szü­ret gondját. Gőzölgött a jószagú birka­gulyás. Erre megjelent a ré­szeg sekrestyés is. Körbeülte a víg társaság a kondért. Az asztalnál az idősebbek, a gaz­da és veje evett. Hiába volt a kérlelés, nem ült ura mellé a durcás menyecske. Megmond­ta: jön oda a barátnője! — Az is kell a Skodához — élcelődött az apa. Különben nem gyújt a motor. — Aztán lányát pirongatta: Micsoda do­log mendemondák miatt fel­borítani a békét! A sekrestyés életében nem ihatott ennyi jó bort, mert még soha nem mondott olyan oko­sakat, mint akkor a hegyen: — Az időben mondá az Üdvözítő: Bolond házasok, kik nem akarván keveset tűrni; és a földön poklot csinálnak ma­goknak ... Mert nem a sze­retet, hanem a hívság rabjai. A beszéd hatása alatt — szemlátomást — juhászodott a menyecske. Mert is a kondér- ból jó falatokat, ura tányérjá­ba. A sekrestyés nyelt egyet az óborból és modern dolgokra terelte a szót: — A világ romlásához fog vezetni, hogy manapság már ember és asszony — faiun is — külön rekarnén hál. Nagy ve­szélyt rejt ez magában. DERÜLTEK A TANÍTÁ­SON. Ittak, daloltak a vendé­gek, barátok míg egy fekete felhő szét nem riasztotta őket. Szedelőzködött a szép me­nyecske is. Berúgta a Skodát a férj. Hívta párját, de az olyat mondott, hogy az idő is elszomorodott. Pillanatok múl­tán szakadt az eső. A Skodát sem volt tanácsos besározni. — Itt maradtok éjszakára. Megháltok a priccsen — ren­delkezett az apa, veje s lánya dolgában. — Vele? Soha! — Csattant fel az asszony. — Akkor az urad .hál á bal­sarokban, a szalmán, te pe­dig a másik oldalon, a prics- csen — döntött az apa. A szép menyecske bánatosan szedte elő a rossz kabátokat, hogy betakarózzék. Nem úgy a férj. Az elegáns plédeket ho­zott be a Skodából és azokat terítette magára. Síri csend honolt a présházban. Egér se moccant. Mi a maradék bográcsot fogyasztottuk a pince gádorá­ban és poharazgattunk. A fiatalok odabent gon­dolkodtak: A férj a ré­gebbi szüretekre emlékezett: Milyen szép volt minden mikor udvarolt. Felesége lány­korában, hogy taposta a szőlőt, hogy villogtak izmos combjai. A menyecskét is megragad­ták a présházi emlékek: Itt szövődött szerelmük. Milyeh boldogan sustorogtak itt, a hold fénye mellett. Később, bentről, hangok szű­rődtek ki: — Nem fázol? — kérdezte urát az asszony —, mert án vacogok. A FÉRFI NEM FÄZOTT. Közömbösen szólt: Ha kell az egyik takaró, elviheted. Gyere érte! Az asszony mérgében dobott egyet magán. Majd kiszállt a prices lelke. Nem ment a ta­karóért. Sírásba kezdett ... Erre a férj elindult mindkét takaróval az asszony felé. Az asszony rikoltott: — Ide nem jössz! Hiába volt a durcásság, mert a férfi nem torpant meg. A prices reccsent. De a menyecs­ke sem didergett tovább. Reggel mikor rájuk nyitot­tuk az ajtót, látjuk ám, hogy édesdeden alszik a fiatal pár. Az asszonyka patyolat vállán pihent a férfi izmos, erős kar­ja. — Látjátok gyermekeim, — ébresztgette őket az én bölcs szőlősgazdám — kötődhettek napestig, de ha „egy párná­ra” hajtjátok a fejeteket: Reg­gelre ki is békültök. Galgóczy Imre $ A BORTERMELŐ EMBER ^ gazdag humorú, színesen ado- § mázik, természete szerint ^ vendégszerető, nem ismeri az ^ intrikát. Esze bölcs. Munká- ^ ját — kultúrának — tartja. ^ Présházában megfordul vas- ^ utas, ügyvéd, traktoros, éle- § tét igenlő művész. A jó bor- § tói kitárulkozik a, szív, kifej- ^ lődik a retorikai képesség. ^ János bátyám is szőlősgaz- ^ da. Nála szüreteltem az őszön. ^ Diákéveimben, március idu- ^ sán, formás szónoklatokban ^ éltette Kossuth Lajost, meg | a szabadságot. Én szavaltam a Nemzeti dalt. Kokárdánk is | volt; jókora. ^ Mivel az élet nemcsak ün- ^ népekből áll, a jó szónok ^ megmutatta, hogy a férfikar, ^ a gesztuson kívül, lendületet ^ tud adni a kapának is. Ezt a ^ 14 fokos rizling is tanúsítja. S Zeng is tőle a „totális béke- | dal”, hogy „Szeressük egy- | mást gyerekek”... ^ A szüret az nem munka. ^ Inkább ünnep. Kora reggel, ^ ahogy a dűlő felé tartottam, ^ Jegenye, a sekresztyés bolyon- ^ gott mögöttem. Noét biztat- ta: Isten mondja, Noé fiam, | Noé! Kóstoljuk meg, hogy | az óbor jó-é!? ^ János bátyám már az edé- ^ nveket, kádakat készítette. ^ Kis poharazás után rozsét ^ törtünk a bogrács alá. Jó ^ egészséget köszöntve, kész- | ségesen jött a szomszédok, ^ barátok apraja, nagyja! ^ Akadt szakember a prés- ^ hez, kádhoz. Csivitelt a lány- ^ sereg a tőkék között.

Next

/
Thumbnails
Contents