Pest Megyei Hirlap, 1965. október (9. évfolyam, 231-257. szám)

1965-10-26 / 252. szám

MST MEcrei &Cú4ap 1965. OKTOBER 26, KEDD ÓRIÁS KÖZSÉG GONDOK i. Az érdligeti Fürdő utca új árka körül támadt bonyodal­mak — amelyekről nem régen részletesen beszámoltunk — nagyjából megszűntek. A kes­keny úttestre lapátolt agyagos földtömeget nem szállították ugyan el, csak elegyengették, és így, legalábbis egyelőre, közlekedhetnek rajta a gyalo­gosok is, a járművek is, bár nem alaptalan az aggodalom, hogy az őszi esők ragadós, mély sárrá áztatják ezt a Po- tyemkin-burkolatot. A sebti­ben szétvert átjárók helyett betonlapokból összetákolt ideiglenes hidacskákat is kap­tak az utcaménti kertes telkek lakói, akik mégis szorongva várják a gyor­san közeledő teli hónapo­kat. Az árokügyről szóló beszá­molónkról hosszabb levelet kaptunk Máthé Dezsőtől, Érd község tanácsának vb-elnöké- től. Köszönetét mond, amiért az ároküggyel kapcsolatban fölfigyeltünk Érdre, erre a fő­város tőszomszédságában fek­vő községre, amely több mint harmincezer lakosával és közel tizenegyezer kataszteri holdnyi területével — majd hatezer hold belőle a beépített terület — ez idő szerint Európa leg­nagyobb faluja, tele gonddal, problémával, és viszonylag a legkisebb lehető­séggel kommunális igényeinek kielégítésével. Idézzük az érdekes levél né­hány részletét. — Érd körülbelül akkora, mint a régi, tizenegy kerületre osztott Budapest volt. Utcái­nak hossza 385 kilorriéter, de szilárd burkolat csak 15—20 kilométeren van. Évente leg­feljebb négy kilométer hosszú járdát építhetünk, ahhoz te­hát, hogy minden utcában leg­alább az egyik oldalán járda legyen, közel száz esztendő kellene. Ahhoz pedig, hogy a község minden sűrűbben la­kott részébe eljusson a vil­lany, a már meglevő hálózatot kereken ötvenhat kilométer hosszú új vezetékkel kellene kiegészíteni. Ha minden évben annyi új vezetéket építhetnek Érd területén, mint amennyit a múlt évben építettek — ta­valy hét kilométerrel bővült a hálózat — nyolc év alatt befe­jeződne a község villamosítása, az Idén azonban mindössze másfél kilométer vezeték épült, jövőre pedig egyet­len métert sem kaptunk. — A felnőtt lakosság ki­lencven százaléka a fővárosi és a környékbeli ipari üze­mek dolgozója, aki munkahe­lyén a legkorszerűbb neon­világítás mellett dolgozik, ebédjét kultúrált üzemi étkez­dékben fogyasztja ei, otthoná­ban viszont petróleumlámpa lényénél vacsorázik, ha ugyan kap petróleumot vagy lám­paüveget az érdi boltokban. Különben meg kell elégednie: a gyertyaviiággal. Aztán így folytatja az érdi i vb-elnök: — Szocialista rendszerünk | viszonylag rövid idő alatt igen ] sokat adott népünknek, de az | igények még fokozottabban; nőttek. Hogy milyen magasan i túlszárnyalták a lehetősége- i két, azt talán éppen nálunk, ; Érden lehet a legjobban ér- j zékelni. Budapest vonzása való- ] Sággal zúdítja Érdre az i új lakókat. A bevándorlók legtöbbje ki-1 bérelt vagy megvásárolt tel-1 kén minden hatósági enge-1 dély nélkül tákol össze magá- : nak valami suffni-szerű kuli- ! pinty ót, aztán rövidesen je-! lentkezik a tanácsnál víz-,! villanyigényével, később rend- ; szerint lakásigényével is. A j hatalmas kiterjedésű község; bolthálózata igen szegényes. > Az új üzleteket a régi, apró-! cseprő szatócsboltok szűk he- j lyiségeiben rendezték be,! amelyekben a vásárlók szá-! mára alig van hely. Rátérve a Fürdő utcai árok ! kérdésére, azt írja az elnök, ! hogy I I a lakosság panasza jogos ! nemcsak ebben a kérdés- j ben, hanem több száz ! más kérdésben is. \ község vezetői, akik ma- i Takarékos nemzet Mire gyűjtenek a lengyelek? A „kulipintyók” guk is szenvedő alanyai ezek­nek a problémáknak, min­dent megtesznek a bajok or­voslásáért, amihez azonban a község saját ereje édeskevés. A felsőbb vezetés adhatna csak nagyobb segítséget en­nek a régi rendszerben bű­nös telekspekulációkkal óriá­sira duzzasztott településnek, hogy a lakosság jogos igé­nyeit gyorsabb ütemben elé­gíthesse ki. — A panaszok jogosak — hangsúlyozza ismét az elnök — a türelmetlenkedők azon­ban gondolhatnának arra is, hogy az elmúlt húsz év alatt azért sok jó is történt Érden. Az állam már sok régi prob­léma megoldásához nyújtott lehetőséget, a községi tanács törekvéseit tehát nagyobb türelemmel és több megértéssel kellene a lakosságnak támogatnia. Máthé Dezső vb-elnök le­vele végén meghívta a Pest megyei Hírlap szerkesztősé­gét: nézzük meg Érd problé­máit a helyszínen. Éltünk az alkalommal. Tapasztalataink­ról legközelebb... Magyar László Film a zebráról El kell ismerni, hogy egy kicsit különös. A lengyelek soha sem tartoztak a takaré­kos népek közé. Éppen ellen­kezőleg — inkább könnyel­műeknek és tékozlóknak tar­tották — és nem éppen ok nélkül — őket. És íme, az utóbbi években bebizonyoso­dott; mégis takarékos nemzet. Tanúskodnak erről a lakos­ság állandóan növekvő beté­tei az Általános Takarékpénz­tárban. Nehéz megmondani, hogy vajon ezt a jellemváltozások, vagy a lengyelek beállított­sága idézte-e elő. Valószínű­leg, nem, mert ugyanakkor hagyományos a lengyel ven­dégszeretet. Erinek a népnek megmaradtak a jellemvoná­sai. Illik inkább ahhoz a felté­telezéshez hajlani, hogy a számok növekedése a taka­rékkönyvekben, hatványkite­vői a társadalmi gazdaság nö­vekedésének. Általánosságban véve az emberek panaszkod­nak, hogy ha nem is rosz- szabb, de nem is jobb. Hogy lényegében az ország fejlődik és a fejlődés egyre nagyobb — ezt azt átlag állampolgár a saját zsebén nem érzékeli. teoretikus mérlegelés. 1960 vé­gén a lakosság pénzbetéte a PKO-ban (magyar OTP) elér­te a 15,5 milliárd zlotyt. Az utolsó napok adatai szerint ez meghaladta a 42 milliár- dot! Ugyanebben az időben a takarékbetétek száma meg­növekedett 8,5 millióról 17 millióra. Tehát minden má­sodik állampolgár takarékbe­tétkönyv tulajdonos. Az átla­gos betét 2000—2300 zloty, vagyis magasabb, mint egy munkás átlagos keresete. Még néhány karakterisz,- tikus adat, bizonyítva a taka­rékosság fejlődését. Az utolsó hónapokban percenként (!) 20 új takarékbetétkönyv érkezik és 45 000 zloty fut be a PKO kasszába. Ki takarékoskodik? Hogy lehet mégis megmagyarázni Filmszalagon örökítette meg a Nagykörút és Rákóczi út keresztező'déséhek forgalmát a Magyar Tudományos Akadé­mia műszerügyi szolgálatának kutatófilmrészlege. Kamerá­jukkal, amelyet a KÖZÉRT fölött, az egyik negyedik eme­leti lakás ablakából vízszinte­sen kinyúló karra rögzítettek, három nézőszögből fényké­peztek. Az egymást követő képeken jól látható, hol és hogyan tor­lódnak meg a zebrán az ellen­tétes irányokból indult cso­portok és hogyan vándorol ez a tömörülés ide-oda. A gyalo­gosok „turbulenciája” — ka­vargása — egyeseket átlósan sodort keresztül a zebrán, sőt egy párban haladó nőt és fér­fit teljes 90 fokkal „perditett meg'” — arccal a zebra oldala felé fordított el — a tömeg. Igaz, a forgalom igen nagy: van a filmnek olyan kockája, amelyen egyidejűleg 300 em­ber közlekedik a zebrán. ezt a szemmel látható ellent­mondást? Valószínűleg ugyan­úgy, mint a másik ellentmon­dást, hogy a lengyelek velük- született hajlamossággal pa­naszkodnak, valamint nincse­nek tisztában .azzal, hogy ... az étvágy nő az étel mérté­kében. A háború utáni első szakaszban, a legsürgősebb, a legelemibb költségek voltak. — Most elérkeztek a maga­sabb fokú igényekhez: hűtő- szekrény, televízió, jobb la­kás, autó, külföldi kirándulás. Erre takarékoskodnak most és arra — ahogy bebizonyoso­dott — teljen a takarékos­kodásra. Adjuk át végül is a szót a számoknak, mert ezek be­szédesebbek, mint bármilyen I 41 százalék takarékoskodó — munkás, 25 százalék szel­lemi dolgozó, 11 százalék is­kolás fiatal (18 évig), nem egészen 9 százalék toborzódik a technikai intelligencia és alkotó (szerző), valamint a szabad szaltmájúak képvise­lői között, 4,5 százalékot al­kotnak a mezőgazdaságiak (többségük nem a PKO-ban gyűjti pénzét — rendeltetése inkább a városi lakosság ki­szolgálása —, hanem a falusi szövetkezetekben), 5 százalék kézműipar, kereskedelem és magánipar, a maradék rész a lakosság más csoportjaira jut. Ez a szociális összetétele a takarékoskodóknak rendkí­vül beszédes. Mindenekelőtt nem a legjobban keresők ta­karékoskodnak, hanem éppen azok, akik átlagosan keresnek. bogókat, hazai és külföldi tár­sasutazásokat. A képet érde­mes még kiegészíteni, hogy 1964-ben a forgalomban levő könyvek tulajdonosai 600 mil­lió zloty, kamatot kaptak. Az autónyereménybetétkönyvek- re 2000 személyautót sor­soltak ki. Ennyit a PKO tevékenysé­géről. Szakemberek állítják, hogy a lakosságnak legkeve­sebb niég kétszer annyi pén­ze van bankon kívül. Nagy rész jut ebből valószínűleg az említett szövetkezeti és iskolai takarékra is. Bizo­nyos, hogy jelentős pénz fek­szik a lakásokon is, a tradí­ciói; „harisnyákban”. Természetesen, ez utóbbi takarékoskodók elvesztik a kamatokat, vagy a nyere­ményt, de ez már az ő dol­guk. Fontos azonban a kö­vetkeztetés. Az, hogy gyakor­latilag minden lengyel taka­rékoskodik. Roman Frenkel ^ $ I Szomorú vasárnap | S Izgatottan vártuk az előadás S kezdetét. Korán érkeztünk. A S S mozi előtt beszélgettünk a ba- S rátnőmmel. § Unalmas volt. Bementünk. ^ Az előcsarnokban leültünk. X S Aztán ... aztán egyszer csak S S elsötétedett minden. Nemcsak S S előttem. A zsúfolt helyiségben ^ § kialudtak a villanyégők. Elein- S t^ nevetgéltünk. ^ A pénztárosnő — mint akis mindenre előre felkészült — S S petróleumlámpa fénye és bűze § X mellett várta a fejleményeket. § S Jegyet már nem adott ki. Fél ^ S óra múlva egy öklét rázó férfi ^ kiabálta: ^ ^ — Adják vissza a jegyem § árát, nem érek rá. Végtére X S ma vasárnap van. S S — Negyed hétkor nekem is ^ S máshol kell lennem — sopán- s kodott egy fiatal lány. § A pénztár pöttömnyi ablaka s ^ előtt veszekedő, szitkozódó S ^ emberek. ^ Az igazgató — mint egy jó- ^ S torkú szónok — nyugtatta az § izgága tömeget, senkit sem ér$ károsodás, másnap visszafize- S ^ tik a jegyek árát, mert a pet- X ^ róleümlámpa fénye mellett ez S ^ lehetetlen. Egyébként ezeket a § s jegyeket érvényesítik majd a ^ ^ következő hétre. ^ — Hogyne, akkor dolgozunk, s ^ nem érünk rá moziba menni X !; — dühöngtek egyesek. $ Szólt a telefon, az igazgató § nyugtatta a kedélyeket, az em- ^ s berek zsibongtak. $ Néhány kamaszfiú szemtele- s ^ nül feleselt, hogy micsoda fe- X ^ Időtlenség a mozitól, végtére X $ is délután fél négykor vasár- § ^ nap más program is akadt ^ 5 volna, ha tudják, hogy sötét ^ J lesz ... ^ Es öt óra előtt néhány perc- X ^ cél kigyulladt a villanyfény a x ^ moziban. ^ Kellemes vasárnap. Csak azt ^ nem tudom, hogyan fordulha- ^ ^ tott ez elő Budapesten, 1965 § egyik októberi vasárnapján az s ^ egész budai részen? S S a film? Az szerencsére X ^ kárpótolt mindent. § i — gáspár — § s s a.\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\w\\v Mire takarékoskodnak? Allványbontás Mintegy másfél éve restau­rálják a pesti Vigadó kő­homlokzatát a Kőfaragó- és Épületszobrászipari Vállalat dolgozói. A munka meggyor­sítására közvetlenül a mű­emléképületben is berendez­tek egy kőfaragó műtermet. Így a díszes homlokzat res­taurálását már lényegében befejezték. A Deák Ferenc és a Vigadó utcában máris bont­hatják az állványokat, s a dunai homlokzatnál csak két kőerkély kicserélését kell megvárni, hogy eltüntessék a díszes falakat eltakaró geren­daállványokat. J0L NEVELT DISZNÓK a derekát. Emlékez­tette Aranyost, hogy tavaly, amikor egy találmányon törte a fejét, előre járatta a száját, s Tapasztó Gábor, a minden lé­ben kanál motorsze­relő, a sajátjaként adta be a nagyszerű találmányt... — Azóta rimán- kodhat nekem, maga az atyaisten is, előre annak se szólok, sem­miféle találmányom­ról — jelentette ki eltökélten Antal. Már november kö­zepén jártak, húsz holdnyira zsugoro­dott az ötszáz hol­das kukoricatábla, kevés híján betakarí­tották a cukorrépát is. Baranyit baleset érte. Valamivel töb­bet ivott a kellőnél, lepottyant a bicikli nyergéből, három na­pig ágyban fekvő be­teg volt. ‘Egyszer csak hallja ám Ara­nyos, hogy visítoznak odaát a disznók, mar- j ák-rágják az akol- deszkát veszettül, rosszul nevelt disz­nók módjára. w1 égy nappal ké- ÍY sőbb korán keli Aranyos. Igyekezett a magtárba, apróma­got forgatni. Ez al­kalommal nem ke­A többség: bűtorra, televí­zióra, autóra, új lakásra. So­kan gyűjtenek hazai vagy kül­földi nyaralásra. Mások meg­határozhatatlan céllal, de vannak olyanok is, akiket t a PKO-köiiyv segít a jobb gaz­dálkodásban. A PKO sok takarékossági formát vezetett be. A for­galomban levő normál, PKO- könyvecskén . kívül, melyek­hez évenként százalék járul, az Általános Takarékpénztár speciális karakterű könyvecs­kéket is kiad. Például lakás­betét. Ez garanciát ad arra, hogy meghatározott időn be­lül új lakást kapjon a tulaj­donos , a havonként befize­tett összeg ellenében. _ Vagy az autónyereménybetétköny- vek, amelyekre negyedéven­ként rendeznek sorsolást. Át­lagosan 1000 betétkönyvre 1 autó jut. Hasonlóan, bár más­hogy, előnyösebb arányok­ban sorsolnak. PKO-betét- könyvre motorbicikliket, ro­A székesfehérvári Vörösmarty Színházban az elmúlt na­pokban adott hangversenyt Beethoven műveiből Amadeus Webersinke professzor, a Német Demokratikus Köztársa­ság Nemzeti-díjas zongoraművésze. A hangverseny bevé­telét az árvízkárosultaknak ajánlotta fel í í n aranyi Antalnak, i JJ a dombháti Kos- \ suth Tsz tehenészé- \ nek olyan disznói j voltak, amelyek nem ! hosszában legeltek a ! tarlón, hanem ke- : resztben. Baranyi I szívből örült ennek, \ hiszen amíg szálan- ! ként, keresgélve sze- • degették a kalászt, I nyugovóra tért a nap, ; mire az étkes disz- \ nők jóllakottnak i mondhatták magu- \ kát. A keresztből fél ; óra alatt teletömték ; tágas bendőjüket, ‘utána jót ittak, le- ‘ heveredtek, s napról- napra gömbölyödött a hátuk meg a toka­szalonnájuk. Egyszer, már jóformán a leg­végén a nyárnak, oda toppant T Beret- vás István, a terme­lőszövetkezet elnöke, ahol a Baranyi serté­sei étkeztek. — Azt a kutyaúr... — mondta cseppet sem lelkesen és meg sem állt a tehénistál­lóig. Tirem sokkal azután 1* Baranyi eladta a keresztben legelő süldőket, befizetett kétszáz forint bünte- téspénzt a pénztárba, s megvette a szom­szédja, Aranyos Pál négy szép kocáját. Teltek a napok, elér­kezett az ősz, elmúlt a szeptember, már- már a végéhez köze­ledett az október, amikor Aranyos Pál átballagott kedves szomszédjához. — Mondd csak Anti — pillantott az akol- ban szundikáló disz­nókra Aranyos — miféle jószágok ezek? — Hogyhogy mifé­lék? — Hajnalonként nem visitoznak. Az én disznóim, mihelyt megcsörren a kezem­ben a vödör, olyan visítást csapnak, az ember szinte bélésü­kéiül. Baranyi Antal megsodorta manap­ság már nem éppen divatos, de őmagának nagyon tetsző, disz- nósörtét utánzó baju­szát és elmosolyodott. — Ezek, Pali jól nevelt disznók... Aranyos Pál egy­szerre kerekítette tágra a szemét meg a száját, s megrökö­nyödve mondta: — Nem értelek, Anti. Maholnap az ötvenedik esztendő­met taposom, de jól nevelt disznókról még sose hallottam! F urdalta a kíván­csiság Palit. Bort ígért Antalnak, méghozzá a javából, a hároméves hársle­velűből, ha elárulja féltve őrzött titkát. Baranyi nem adta be $ rült a Cserepes dűlő-i re, nekivágott a szán- ^ tásnak, majd a Bara- § nyi tanyája mögött ^ egyenesen a fehér ^ magtár irányába^ baktatott. Hirtelen ^ beszélgetés ütötte ^ meg jó hallású fülét. > Megtorpant. Baranyi § beszélgetett a serté-^ seivel. S — Még ezt a fci-fc csit, na, kapjátok be \ még ezt a kicsit... § Bagolylátta kukoricát ^ meg cukorrépát már^ úgysem sokáig esz- ^ tek ... Na, húzódja- i tok beljebb. így ni. A S maradékot lapátra S söprőm. Az ember ^ sose tudhatja, ki jár ^ errefelé ... — Most már érte-§ lek, Anti — lépett \ elő a sertésól háta ^ mögül Pali. — Vilá- ^ gosan értelek ... jpttől kezdve haj-§ JOj valónként ^ ugyanúgy visítoztak ^ Baranyi disznói, ha ^ megcsörrent a vödör, ^ mint általában a ^ rosszul nevelt, de jó n gyomrú disznók. Ami s nem csoda, hiszen ^ hallgatásuknak titka ^ a bagolylátta kukori-§ ca és cukorrépa volt, ^ amit zsákszámra hor-^ dott nekik a gazda-$ juk, a közös tábláról, s s aminek Aroni/os| Pál közreműködésé- ^ vei — vége lett..| Busi Vince &

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents