Pest Megyei Hirlap, 1965. október (9. évfolyam, 231-257. szám)

1965-10-24 / 251. szám

1965. OKTOBER 34, VASÁRNAP MST Hcr.r 3 Ä« VÄi- #' s • r £;íM«’ TIMFÖLDGYÄR AJKÄN (Foto: Kotroczó) tgfSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSJSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSXSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSJ Készenlétben a figyelőszolgálat Védekeznek a csócsároló ellen Ezen az őszön — a kedve­zőtlen időjárás miatt is — dű­li ödtebben támadnak földjein­ken a különféle kártevők. Fő­képpen a csócsárolók akoznak sok gondot a gabonatermesz­tő gazdaságoknak. Leginkább a kalászosok után történő ga­bonavetéseket fenyegeti a csó- csárolóveszély. Megyénkben eddig — mint illetékes helyen elmondották — 13 232 holdon észleltek fertőzést, ezeken a területeken nyomban meg is tették a szükséges intézkedé­seket. A figyelőszolgálat egyébként állandóan készen­létben áll, a körzeti agronó- musok rendszeresen figyelik a határt, s ahol fertőzés mutat­kozik, ott azonnal megkezdik a védekezést. SEREGELYFELHOK Bács megye szőlőskertjei felett megjelentek a sok kárt okozó seregélyfelhők. Ä hívatlan vendégek az elmúlt években csak a Duna menti szőlőket dézsmálták, az idén pedig már a megye egész területén „szüretelnek”. A szakemberek becslése szerint eddigi „vendégeskedésük’’ együttesen körülbelül öt hold teljes termésébe került. Miért ideges a gombai főagronómus? „Nem számít nálunk, ha tönkremegy 8—10 mázsa ter­mény” — tör ki a keserűség Csonka Ernőnéből, a gombai Üj Élet Termelőszövetkezet majorjában. Hogy bizonyítson is, beletúr a baromfiólak elé kitett penészes, csépeletlen napraforgóba, s mutatja a fe­ketére rothadt fejeket. — Befülledt — jegyzik meg gúnyosan a körülállók. A va­lóság: nyersen szedték le a napraforgó egy részét, prizmá­ba rakták, csak éppen elfelej­tették idejében szétdobálni a több mint tíz holdnyi termés javarészét. — Ha látták, hogy füstölög, rothad — mondtam az embe­reknek — miért nem hívták fel a vezetőség figyelmét? Vezetőségi tag, ugyancsak egy asszony válaszol: nem mer itt kérem, senki sem szólni. Izmán János párttitkárt ta­lálom az irodán, aki azt mondja: — Sajnos, igazuk van az asszonyoknak, én is meggyő­ződtem róla, hogy baj van a napraforgóval. Ám, nemcsak a tagok, de az ellenőrző bízott­Az egészségvédelem: közügy Elkészült a Vöröskereszt téli programja A Magyar Vöröskereszt me­gyei szervezete bővíti prog­ramját a most következő ok­tatási idényben. Elsősorban az egészségügyi felvilágosítás terén szeretnénék minőségi változást elérni. A télen elsősegélynyújtó tanfolyamokat rendeznek 465 résztvevővel, elsősorban a termelőszövet­kezetekben és a gépjavító üzemekben, ahol a legtöbb a baleseti lehetőség. A 47 köz­egészségügyi tanfolyamon 850 hallgatót oktatnak, főleg tsz- egészségügyi felelősöket, akik egyúttal a tisztasági mozgal­mat is szervezik. Szükséges ez, különösen a tsz-ek gaz­dasági udvarainak tisztasá­gán. rendjén van még javí­tanivaló. De fontos cél, hogy az állami gazdaságokban és a gépállomásokon is közügy legyen az egész­ségügyi felkészültség és a rend. Felkérik tehát a körzeti or­vosokat, állatorvosokat, és a gyógyszerészeket, tartsanak felvilágosító, nevelő előadá­sokat az ott dolgozóknak. Gondolnak a fiatalokra is. Az anyák iskoláján több mint 1400 nő vesz részt, míg a házi betegápolási tan­folyamokon az ápolási teen­dőkön kívül a helyes táplál­kozásról és a diétás főzés­ről is tanulnak. A húsz üzemegészségügyi tanfolya­mon, 365 hallgató előtt, az általános munkaegészségügyi ismereteken kívül, a speciá­lis foglalkozási ártalmak meg­előzését is ismertetik. Hosszabb nyitvatartási idő Nem tartanak szünnapot Korszerűsítik a Rétes Csárdát Ezen a nyáron a 4-es mű- út menti Rétes Csárda is tekintélyes idegenforgalmat bonyolított le. Vasárnapon­ként, de hétközben is a ha­zai autós vendégek mellett sok száz külföldi autós tu­rista talált pihentető fel­üdülést a vendéglőben. Mi­vel a Rétes Csárda az egy­re növekvő igényeket már nem tudja kielégíteni, most bővítik, korszerűsítik. Uj ét­termet rendeznek be a meg­levő mellé, megnagyobbítják a parkolóteret, az udvaron autómosó létesül. Addig is, amíg az építkezésre a jövő év elején sor kerül, a belső ta­tarozást végzik el, korszerű­sítik a berendezést is. Koráb­ban sok panasz hangzott el amiatt, hogy a csárda túl korán bezár, s amellett a hét valamelyik napján zárva tart. A vendégeknek ezt a panaszát is orvosolták, jelenleg már reggel 7 órától este 10-ig van a vendéglő nyitva s nem tart szünnapot. Az ételek és italok választéka is bővült ság se nagyon mer már itt szólni. Egyébként mutatok ma­gának ennél furcsábbakat is. Nem számoltak utána... Kocsiba ülünk s a Máriási- gyümölcsösben állunk meg. A múlt év tavaszán Itt —, ahogy a titkár meséli — nem is cse­kély összegű anyagokból, hete­kig tartó munkával, nyári szállást építettek a baromfiak­nak. Amikor elkészült, 1—2 hónapig 3 ezer csirke lézen­gett benne, az idén már nem is használták. Lassan a telep csákiszal- májává változott, aki érte, az hordta az értékes anya­gokat. Csak a többszöri figyelmezte­tés után bontották le az épít­ményeket és szállították be az épületanyag egy részét. A nád­palló —, aminek nagy hasznát vehetné a szövetkezet — itt hever, megy tönkre. Hogy mi­be kerül ez a semmi hasznot sem hozó házi beruházás a szövetkezetnek? — nem szá­moltak utána. A szójaügy Sok embert foglalkoztat Gombán az úgynevezett szója­ügy is. Poprádi Ferenc elnök kísérletképpen a határ legja­ván, 23 holdon szójababot ül- tettetett. Idáig ez rendjén is lenne, csakhogy elfelejtették az ültetvényt bekapální. Mi termett rajta? Giz-gazos vad­muhar. Érdemes lenne utána­számolni, mibe került a szán­tás, a trágya, a tíz mázsa szó­ja, amit belevetettek. Tovább lehetne még sorolni azokat a problémákat, amelyekről rész­ben a párttitkár, meg az utunkba kerülő emberek be­széltek. Mert az sem tetszik a ta­goknak, hogy a főagronómus részére a vezetőség — most amikor ége­tő takarmánygonddal küszkö­dik a szövetkezet — túlóra cí­mén 5 mázsa 10 kiló árpát méretett ki. Az öt dühös ember Ülünk a párttitkár szobájá­ban, amikor egyszercsak bevá­gódik az ajtó, és felzaklatottan Pongrácz Sándor főagronómus toppan elém. — Mit keres maga itt, ki küldte ide magát szaglászni? — Nem értem a kérdést — mondom —, mire Pongrácz kirohan a szobából s négy újabb dühös emberrel tér vissza. Bagó Károly vezetősé­gi tag, Méhész István elnök- helyettes, Tordai János üzem­egységvezető és Bállá Dezső- né, vesznek körül s egymás után mordulnak rám: — Mit keres itt? Kezdem ni, mint értek. magam úgy érez- akit körtelopáson Hanem a hang az egyre magasabb, egyre durvább és elviselhetetlenebb. A főagronómus fél- és alá szaladgál a szobában, s válto­zatlanul azt követeli, mond­jam meg. ki küldött a szövet­kezetbe. Mondom erre: hát ha annyira kíváncsi, a járási pártbizottságon hívták föl a figyelmemet: nézzek körül. Újabb dühös kifakadás s mondják, jobb lenne, ha azok is ott (!) inkább a maguk dol­gával törődnének, ne piszkál­nának bennünket állandóan. Aztán az újságírók is csak irka-firkáinak, kapálni bezzeg egy se jön. A nyomdafestéket sem tű­rő, de a becsületsértést és a rágalmazást bőségesen kimerí­tő részleteket nem idézem. Megkezdték a vizsgálatot Nincs értelme a további „társalgásnak”. Nem sikerült választ kapnom, de azért be­szélek még a községi tanács titkárával, aki elmondja; régi probléma ez, velük is így viselkednek a szövetkezet egyes vezetői. Számtalanszor foglalkozott már a közös vagyon védelmé­nek ügyével a végrehajtó bi­zottság, de az erről készült és továbbküldött jegyzőkönyvek nyomtalanul eltűntek. Faragó Antal községi párt­titkár ennyit mond: — Sokat tudnék én is me­sélni a szövetkezet vezetőinek rossz modoráról. De a kisebb- nagyobb szabálytalanságokról is, amiről a község lakói nem­egyszer eltúlozva beszélnek. Mi már sokszor szóvá tettük, nézzenek alaposabban a dolgok mélyére. Előfordult, hogy olyan revi­zort küldött ki a járási, aki két éve tartozott a szövetkezetnek az itt vásárolt disznó árával... Szó szerint ezt mondta. Ezek után nem nehéz kitalál­ni; miért ideges a gyöngén gazdálkodó gombai Uj Élet Termelőszövetkezet főagronó- musa. Aztán az is bosszant­hatja, hogy a járási tanács és a járási pártbizottság meg­kezdte a vizsgálatot. Remi­jük, a kellő körültekintés ki­deríti az itt mutatkozó hibá­kat, a hanyagság, a nemtörő­dömség okait és fegyelmileg, anyagilag is felelősségre von­ják a vétkeseket. Súlyán Pál Elvek és utak Nézz a tükörbe, be önmagáddal: mindent úgy tattél-e, ahogy szavakban mondtad, hód siklott más út­ra a cselekvés, amit csak fe­deztek, de nem vezettek az elveid — ha voltak ilye­nek! —, hited szép szó csu­pán, vagy harcokban — győ­zelmekben és bukásokban telt küzdelmekben — pengé­vé edzett acél, mély vágni, de óvni is tud? Színpadról hangzik a szó, fiatal fiú mondja szenve­déllyel, bár élete — a tizen­kilenc vagy húsz esztendő — még nem érlelhette érzéssé szívében, agyában a monda­tok értelmét. Szöveget mond — ugyanúgy szöveget, mint sokszor mi, felnőttek, ma­gunk, akiik másról beszé­lünk és másként cselek­szünk; a próba tart tovább, előadásra készülnek a szín­játszók; de elvek és utak mindennapi próbája már nem színpadi ügy. Szavaink és tetteink egyezősége vagy eltérése naponta számadásra késztet, s ha akarjuk, ha nem, a tények állítják ki ró­lunk a bizonyítványt. A váci nagyüzem volt igazgatójának pere — első- és másodfokon egyaránt — az egész város érdeklődésének középpontjá­ban állt. Sókan — a gyár­ban, s a városban — ma is azt mondják: „rendes ember volt”. És hozzáteszik; 'bele­rángatták”. Csak a nagyon józanok, a nagyon következe­tesek mondják ki: elvek és utak nem lehetnek kétfélék, aki rossz útra lép, előbb- utóbb elveivel is megalkudni kényszerül. »7 nmhpri magatartásnak, ÍU CllliiM I cselekvésnek is vannak törvényszerűségei; a kétszínűség, a farize usság, szavakban a becsületes, a gyakorlatban a becstelen kö­vetése előbb vagy utóbb bu­káshoz vezet. Bukáshoz, sze­mélyi, egyéni értelemben, s bukáshoz a társadalom .tag­jaként. Az említett volt igaz­gató nemcsak maga előtt bukott meg, hanem azok előtt is, akiit hittek és bíz­tak benne, akik joggal vél­ték úgy, szavai és tettei egy­bevágnak, amit igazgató­ként, tehát vezetőként ostoroz és elitéi, azt „magánember­ként” sem teheti meg. A volt igazgató példája nem az egyetlen, s még csak nem is a ritka esetek közül való. Mint munkaruhát, sokan úgy teszik le élveiket munkaidő alatt és után, hogy — azok­kal ellentétesen cselekedje­nek ... Takarékosságra inte­nek, s maguk pazarolnak; bírálatra ösztönöznék, de a legkisebb kritikát is kama­tostól (torolják meg; több munkát követelnek, de ma­guk a keveset is alig végzik el; szerénységről papolnak, s maguk úgy élnek, hogy csak azoknak lehet szava, akik dicséretet zengenek; erkölcs­ről és humanitásról szóno­kolnak, de csak azt tartják erkölcsösnek és humánusnak, ami önös érdekeiket szol­gálja; s mindez független at­tól, hogy az ilyen vagy olyan „ranglétrán” ki milyen he­lyet foglal el. Az erkölcste­lenség nem beosztás függvé­nye: csak hatósugara függ attól, ki követi el. Jó dolog, hogy amikor a szép szavakat hangoztató, melldöngető emberről kiderül, tetteiben szánalmas törpe, a közvéleményben — kisebb és nagyobb közösségekben — a felháborodás hullámai magas­ra csapnak fel. Ámde — ke­vés. A szakadékba esett vagy ugrott emberen már nem se­gít a siránkozás. Az segített volna, ha figyelmeztetik: mer­re visz az útja, s ha nem hallgat a szóra, megfogják a kezét, s ha ez sem használ, Fából faragott történelem Kiss István, gyulai népművész élete legnagyobb alkotásá­ra készül: 500 alakos fafaragásos képen örökíti meg a gyulai vár történetét. A két méter széles és egy méter magas műal­kotás három részre oszlik: az első kép bemutatja a vár meg­alapításának történetét az alapító Róbert Károly portréjával, a második kép a gyulai vár ostromát ábrázolja a híres Kere- csényi kapitány védelmével, a harmadik pedig a helyreállított vár mai képe lesz. A gyulai népművész gondosan tanulmá­nyozta a vár történetét, hogy a legfontosabb eseményeket tör­ténelmi hűséggel ábrázolhassa. kkor — visszarángatják! Ahogy az orvostudományban a gyógyítás helyére mindinkább a megelőzés lép, úgy k e 11 e- n e a társadalmi életben, az emberek egymás közötti viszo­nyában is megelőzni a „beteg­séget”, nem megvárni, míg va­laki belebukik elvei és tettei tragikusságig vitt konfliktusá­ba, hanem becsületes és nyílt szóval újra és újra hangoztat­ni, merre vezet az út. 1/ fl |, azonban, akik nem l&'lü'iít ügyelnek arra, mit mondanak mások, mennek a maguk feje után. Vannak, akiknek csak egy igazság lé­tezik — a maguké. Akik csak egy okos embert ismernek — magukat. Akik maguk szabják az erkölcsöt, akik azt hiszik, ők a törvény, ők a hatalom — bármilyen parányi hatalom is ez — akik úgy élnek, hogy: vannak ők és igen, valahol van a társadalom ... Ellen­szenves figura? Az, persze, hogy az, de az ellenszenv nein cselekvésre átváltható érzés. Sőt, inkább leszerelő, egy helyben maradásra kész­tető. Az említett igazgató ese­tében is voltak, akik ellen­szenvvel, majd utálkozva nézték mindazt, ami történt. Ennél tovább azonban nem jutottak el, s a történtek be­bizonyították, ez mennyire ke­vés! Kevés, mert az elvekkel nincs baj: a párt nagyon vilá­gosan, s mindenki számára érthetően megfogalmazta — többek között a párt VIII. kongresszusán is — a szocia­lista erkölcs s a szocialista ember ismérveit, de a gya­korlatban, az elvek végrehaj­tását jelentő hétköznapokban még sok a kívánni- és tennivaló. A párt azt is na­gyon határozottan leszögezte, hogy elvek és utak, tehát sza­vak és tettek nem válhatnak el egymástól, s évek óta az országos politika jól bizonyít­ja ezt. Ám a végrehajtás so­rán, az utat járva, tévedhet az egyes ember, de — nem tévedhet a kollektíva! Ez utóbbi a lényeg. Nem elég szenvedélyesen kikelni az el­veit sutbadobó. megcsúfoló, szavaival ellentétesen élő s cselekvő ember ellen, hanem ugyanilyen szenvedéllyel harcba is kell szállni! íilvan társadalmi lég­ül Uiyon kör megteremté­se, ahol a másként beszélő és másként élő ember előbb panoptikumi figurává válik, majd egész egyszerűen lé­tezésében lehetetlenné, nem egycsapásra, nem rövid idő alatt megoldható feladat. Hi­szen sok-sok olyan hétköz­napi apróság van, amelyben majd’ kivétel nélkül min­denki ériníett fél; elvben nincs, aki ne helyeselné a munkafegyelem megszilárdí­tását, de amikor rajta ké­rik számon az elvesztegetett időt, felháborodik miatta; méltatlankodunk, hogy rossz minőségű árut adtak el az üzletben, de a gyárban ha­sonló kerül ki a kezünk alól; elvek és utak egyeztetése, közelítése, majd párhuza­mossága elsősorban olyan feladat, amelynek végrehaj­tását mindenki a maga éle­tében kezdheti el. Csakis ek­kor tesz szert olyan erköl­csi alapra, amelyen állva már követelhet, másokat is ösztökélhet. A valóban tu­datos emberi, tehát közös­ségi magatartás kialakítása sokféle tényező függvénye: elvek és utak egyezősége az egyik legfontosabb tényező. Semmi nem ronthatja annyi­ra emberek hitelét, mint a kétarcúság; hitelüket vesz­tett emberek pedig nem kép­viselhetnek semmit ered­ménnyel. KI hisz nekik? A szocializmusnak nem prédi­kátorokra. szavakban igen­lőkre, helyeslőkre, hanem el­veiket a gyakorlatban kö­vetkezetesen, jottányi elté­rés nélkül megvalósító em­berekre van szüksége. Élvei­ket hittel vallókra, útjukat engedmények nélkül járókra. Olyanokra. aWk nemcsak az elveket vállalják, s közben csak a masuk nec'envéjenek megsütése érdekli őket. ha­nem az utat is vállalókra, a hétköznapokban helytállók­ra, akik nap mint nap be­csülettel vizsgáznak szavak és tettek egységéből. Mészáros Ottó

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents