Pest Megyei Hirlap, 1965. október (9. évfolyam, 231-257. szám)
1965-10-22 / 249. szám
1965. OKTOBER 22. FENTEK rr.sr maci K^CirSap 3 AZ ÖN NORMAZO MEÓZÓ Rutin és hajtás MM a thál hú ram As áttörök Fiatal emberek, mégis: múltjuk van. Olyan, amellyel büszkélkedhetnének, de — nem teszik. Ok kezdték, de ma már társaik vannak, s hajtani kell, ha azt akarják, az élvonalban maradjanak. A verseny — verseny, itt mindig a jelen számít, az elért eredmény, a tegnapi sok mára kevés, s ki tudja, holnap mi lesz az elég? A Gödöllői Gépgyár hat dolgozója — ez az Április 4. szocialista brigád. Azaz: háromszoros szocialista brigád... 1961-ben alakítottak brigádot: az alapítók közül négyen ma is tagok; két új ember jött, Horváth Gyula 1963-ban, Albert Lajos pedig ebben az esztendőben. Eddig minden évben elnyerték- a szocialista címet, s hogy valóban érdemesek voltak rá, azt legjobban az bizonyítja: esztergályosoknál nem mindennapi két joguk van, mégpedig az ön- meózás és önnormázás. Berki László, a brigád vezetője, s Mihalik Mihály, a helyettese — szavaikkal — *öreg bútorok” a vállalatnál. Tizennégy éve dolgoznak itt: együtt voltak inasok a MÁ- VAG-ban, együtt szabadultak, hosszú éveken át egymást váltották a gépen, együtt számoltak el — ma szemvillanásokból megértik egymást. A szocialista brigádmozgalom megszületésekor a kommunista Berki volt az, aki „kapcsolt”, s szervezkedni kezdett, Mihalik Mihály azonnal társául szegődött, majd Kostyál László és özse Mihály — akik akkor kerültek a gyárba — jelentette a létszámnövekedést, s ők négyen azóta is — együttmaradtak. — Minden emberre ráfér az igazítás, s mi úgy gondoltuk, könnyebben igazítjuk magunkat másmilyenné, ha nem egyedül, hanem többen csináljuk — fogalmazza meg az összetartozás miértjét Miha’ik Mihály. A gyárban elsőként szálltak harcba a cím elnyeréséért; s az úttörők követőkre találtak, mind több követőre. Pedig nem szűkmarkú vállalásokat tettek, „ha csinál az ember valamit, akkor azt valóban komolyan csinálja” — fogalmazzák akkori álláspontjukat, azt, amihez ma is hűek. A kis közösség összetartó neje mássá teszi a különben csak kenyérkeresetet jelentő munkát; Horváth Gyula Hatvanból jár be minden nap, lett volna másutt munka, de — nem biztos, hogy ilyen közösség is lett volna ott... Maradt. Most technikumba jár, két másik brigádtársával, Mihalik Mihállyal és özse Mihállyal együtt Munka és tanulás — ez most a két döntő dolog a brigád életében. Négyen, akik a lakótelepien ’aknák, össze-összejönnek időnként családostól, beszélgetnek, tv-t néznek, de alapvetőnek azt tartják, amit a gép mellett, a műhelyben érnek el. És ez — nem kevés! Megalakuláskor tettek egy olyan vállalást, ami kissé meghökkentette az új mozgalmat érdeklődve figyelőket: a brigád vállalta, hogy maga hajtja végre időről időre a normakarbantartást. Bizalmat kértek — megkapták! — A munkában két dolog érvényesül: a begyakorlottság és az, mennyire hajtja magát az ember. Rutin és nagyobb erőbedobás, valamint egyszerűsítési, észt is feltételező, nemcsak fizikai erőkifejtést kívánó ötletek — ha mindez együtt van. akkor a vállalás nem marad papíron, valóság lesz — emlékeznek vissza akkori fogadkozásukra, s arra a drukkra — sikerül-e? —, amit ma már bevallhatnak ... Igaz, kissé „lezserek”: nem tudják megmondani, évente hány normaórát takarítanak meg. Nem számolgatjuk, minek? — hangzik a válasz. Azaz nem tartják lényegesnek, hogy „adminisztrálják” a brigád munkáját, azt tartják lényegesnek, ami valóban az: a munka. Az esztergályos sokféle munkát végez, s a visszatérő alkatrészeknél — tehát amelyeket hónapról hónapra újra és újra gyártásba vesznek — egy idő után nagyfokú begyakorlottságra tesz szert. A fékdob normája például 80 perc volt. A brigád — a begyakorlottság, azaz a rutin megszerzése után — önszántából, vállalásához hűen végrehajtotta a normakarbantartást: 11 percet leadtak a normaidőből, ma 69 perc a norma! A peremes toldatok készítésénél — egy ésszerűsítési javaslat végrehajtásával — két műveletet összevontak, s így darabonként hat percet takarítottak meg. Nem nagy idő? Havonta több százat készítenek — így már a több százszor hat perc tekintélyes időmegtakarítássá nő! Évente három-négy alkalommal önnormáz a brigád; felküldik a technológiának, s ezzel kész is. A bizalom és a becsület — jóval több ez, mint amit a maguk kiállította normalapok rubrikáiban szereplő számok jelentenek! Az öntudat valahol ott teljesedik ki, ha valaki elsősorban önmagát tudja kritikus szemmel nézni. A brigád első lépése az önnormázás jogának megszerzése volt, s hogy ennek becsülettel megfelelnek, azt az is bizonyítja: volt olyan munka, ahol irreálisan szűknek tartották a normaidőt, s valóban — korrigálták is azt jelzésük alapján. Brigádgyűlésen. egymás között nincs ok arra. hogy a másikat noszogassák: mindenki magától várja el a többet, s ez a legtisztább, leghatásosabb eszköz a jobbra, értékesebbre. 1963-ban tette meg a második lépést a brigád: kérték, hogy önmeóval dolgozhassanak. Három hónap próbaidő vezette be ezt: a meó a „leg- szőrösszívübben” vizsgálta a brigádtagok munkadarabjait. Nem volt közötte selejt! Megkapták a jogot, s azóta egyetlen reklamáció, egyetlen észrevétel sem hangzott el. Csak erkölcsi dicsőség lenne? PÍem, nem az! A művelet meó elhagyásával nemcsak kevesebb minőségi ellenőrre van szükség. hanem gyorsabb lett a munkadarabok átfutása is, s ha hozzávesszük, hogy ma már az önnormázásban és az önmeózásban az Április 4 brigád nyomába több kollektíva is lépett, akkor érthetjük meg igazán Berkiék kezdeményezésének jelentőségét. Természetesen van selejt — évente egy-kettő... De már a gépnél marad, nem kerül tovább, maga a munkás jelenti, selejtet csinált. A jelentéktelen mennyiségű selejt a szakmai színvonal erőssége mellett tanúskodik, az pedig hogy maga jelenti a selejtet — a munkás öntudatának új vonását jelzi, azt, ami arra is válasz — mitől szocialista egy szocialista brigád?! Kissé tréfásan, de a lényegre tapintva „önkiszolgáló” • brigádként emlegetik őket: s olykor azzal ugratják Berkiéket, mikor vezetik be az „önbérelszámolást”. .. ? A tréfa mögött az elismerés hangja csendül fel: a harmincévesek brigádja szakmai, emberi rangot vívott ki magának, s a gyár nemcsak elismeri ezt a rangot, hanem — követendőnek is tartja. — Fiatal emberek vagyunk, céljaink vannak, s ezekhez a célokhoz a jobb munkán át vezet az út — mondja Mihalik Mihály — s a jobb munkához mi hozzátartozónak érezzük azt is; magunktól akarjuk ezt a jobbat, ne kelljen a sarkunkban lenni senkinek, ne BRIGÁD felszólításra, ösztökélésre csináljuk, amit csinálunk, hanem önszántunkból, azért, mert magunk érezzük úgy, ez a jó, ez a tisztességes. Havonta 2300—2400 forintot visznek haza; valameny- nyien nősök. Ulti közben arról is beszélnek, hogy mit szeretnének, miről álmodoznak, de arról is, mit akarnak. A brigádvezető és helyettese többszörös kiváló dolgozó, mellettük azonban mások is azzá nőttek. A többi brigáddal rendszeres és jó a kapcsolat; 1963-ban Brnóban jártak a vásáron, jutalomként; elmentek vasat gyűjteni, mert ezt is „kell”; ma is emlegetik Dóka Lászlót, akkori főművezetőjüket, aki nagyon sokat segített a brigád megalakulásakor; Mihalik Mihály a brigádban végzett munka alapján lett párttag; ma annak örülnek, hogy negyedévenként előre tudják a feladataikat, mert az üzemvezetőség előre megtárgyalja ezt a brigádokkal. Hétköznapok. A gép mellett, egymás között, a műhelyben. És a Berki-brigád mégsem érzi, szürkének, robo- tosnak, egyhangúnak ezeket a hétköznapokat, ök alakították mássá — olyanná, ahol a munka valóban becsület dolga, s a becsülettel végzett munka szülötte — az alkotó öröm. Alkotó öröm, pedig Berkiék csak esztergályosok... Mészáros Ottó INDIA: újabb szállítmányt kér PÁRIZS: elégedett BAGDAD: dicsér Márka lett a vecsési fehérnemű a háziipari szövetkezet az idén is jelentékeny nyereséggel zár. I No, és az erkölcsi elismerés | sem mellékes, amiből Vecsés I révén is mind több jut a ma- I gyár háziipamak. —sp— India újabb szállítmányt vár, Párizs dicséri a kollekciót, Bagdad akárcsak Velence, vagy Róma, elégedett a magyar fehérneműekkel. Zsebők József né, a Vecsés és Környéke Háziipari Szövetkezet elnöke pedig örömmel újságolja, annyi a megrendelés, hogy ki sem tudják elégíteni az export igényeket. Ily módon aztán Vecsés hírneve az elmúlt négy-öt év során éppen a háziipar jóvoltából mesz- sze túljutott már az ország határain. Amíg hat-hét évvel ezelőtt már-már arról volt szó, fel kell számolni a vecsési háziipart, most már az új részlegek felállítása és a munkaerőhiány okoz gondot. Évről évre ugrásszerűen növekszik a szövetkezet termelési értéke; idén szeptember 30-ig például ötmillió forint értékű finom női fehérneműt, hálóingeket, pongyolákat és gyermekruhákat készítettek a különböző részlegekben. Ebből kétmillió forintnyi termék került ki exportra. Jelenleg a központi részlegek dolgozóin kívül a szövetkezet 320—330 bedolgozót is foglalkoztat a monori járás különböző részében. Éppen most szervezik a maglódi bedolgozó részleget. Az év vége még odébb van, annyi bizonyos és nem is titok, hogy Ilideglevegős terményszárító Igen, így nevezik már Abonyban a József Attila Termelőszövetkezetben az eredetileg széna szárítására készült berendezést. Ugyanis nemcsak a szálas takarmányok szárításához, hanem már a különféle termények „tartósításához” is alkalmazzák — eredményesen. Most például, ahogy Füle János üzemegységvezető elmondotta, a kukorica szárításához is igénybe veszik. MA: GÉPESÍTETT KUKORICABETAKARÍTÁS A tápióbicskei Április 4 T&z-ben igyekeznek meghonosítani a vezetők és a tagok a kukorica termelés teljes gépesítését. Erre elsősorban az ösztönzi őket, hogy kevés a kézi munkaerő ’ a gazdaságban. Az idén 130 holdon vegyszerrel irtották a gyomokat s olyan tiszta ez a tábla, mintha háromszor kapálták volna kézzel. Most ősszel a Szentmárton- kátai Gépállomás siet segítségére a szövetkezetnek. Két SZK—4-es kombájnját adapterrel szerelte fel, s munkába állította a tsz vegyszerrel gyomirtott tábláján. Egy- egy gép napi teljesítménye 5—7 hold. A szövetkezet vásárolt egy Farmer típusú szárítóberendezést, amellyel a kombájnokkal letört, illetve lemorzsolt kukoricát szárítják. A kombájn feltépi a szárat is. amelyet elszór a táblán. Kellő mennyiségű műtrágya adagolása után mélyen szántják a területet. A gépesített betakarítás iránt érdeklődnek a járás töb------------------- ,/,/,//«„//„////„ b i szövetkezeteinek vezetői is, ezért a járási tanács mezőgazdasági osztálya, ma tapasztalatcserére hívta... a nagyüzemek vezetőit. A gépállomás egyébként bemutatja az SZ—100-as traktorral üzemelő nyolc ekefejjel dolgozó ekéjét is. Eredményes keresztezés Egy kilóval több gyapjú A Körös-vidék két nagy juhtenyésztő mezőgazdasági üzemében — a Mezőhegyesi Állami Gazdaságban és a füzesgyarmati Vörös Csillag Termelőszövetkezetben — évek óta kísérleteznek a magyar fésűs merinói anyajuhok és az asz- kániai telivér kosok keresztezésével. A nagytestű, finom gyapjút termelő szovjet juh- fajtával való keresztezés az említett gazdaságok több éves tapasztalatai szerint egy kilóval javította az állomány átlagos gyapjúhozamát GOMBA - EV VÉGÉIG lönbség. A tekintély látszólag tehát biztosítva van. De hol van biztosítva a munka eredményessége, az emberek fejlődése, a belső kontroll, a holnap, a szocializmus érdeke? Sehol. Az ilyen vezető ostoba tekintélyféltésből egy olyan szerv vezetője lesz, ahol neki ugyan talán lehet a falakon belül, de a szervnek, üzemnek az életben már nem lehet tekintélye — mert minden tekintély legbiztosabb mércéje; a munka sikere! GYAKRAN, néha már talán unos-untignak tűnőén hangoztatják a dolgozók meghallgatásának rendkívüli nagy jelentőségét. Közgyűlés, termelési tanácskozás, ankétok adnak fórumot, lehetőséget; keretet! — ahhoz, hogv nyilvánosságra kerüljenek az alkotó gondolatok. Ezekről a tanácskozásokról készülnek jegyzőkönyvek, feljegyzések ezeken a tanácskozásokon rengetegszer bólintanak a fejek, ott fenn, az emelvényen és rengetegszer nem történik semmi. Talán nem is azért, mert a vezetők lebecsülik a dolgozók véleményét. javaslatát, talán nem is azért, mert féltik a pozíciójukat — hanem csak felületességből. Ám a pusztáján kiáltott szavak, a visszhangnélküliség óhatatlanul azt az érzést ébreszti az emberekben: hiába szólunk, mert nincs kinek szólni. Neve, beosztása ugyan van. ám valójában ő mégsincs, hisz a szó nem jut el hozzá sohasem. Nos, a tekintély nem az összevont szemöldökön, az ércesen csengő hangon, a beosztás iránti tisztelet mindenáron való megkövetelésén múlik — hanem az emberen. Aki érti a szakmáját, ismeri és felmérte saját képességeit, aki akar és tud is hallgatni, az okos tanácsokra, aki betartja és betartatja a törvényt, elsősorban azonban magatartásának, intézkedéseinek következetességével, helyes érveivel és csak szükség esetén a törvény szankcióival. De azzal is ha kell! Annak van tekintélye, aki nem is három kérdést ad fel, mint a mesebeli király, de mindennap és sokat, hogy hallja és tudja munkatársai véleményét: aki nem fél attól, hogy valamit nem tud, mert éppen az ő érdeme, hogy vannak olyanok körülötte, akik ilyen vagy olyan kérdésben tudnak segíteni, aki a felelősséget nem téveszti össze a presztízzsel, a törvényt — önmagával. HOGY TÉVEDNI ROSSZ, kellemetlen dolog? Ki tagadná, senki sem kívánja, hogy bárki is hencegjen, ha valami ügyetlenséget követett el. De azt mindenki elvárja mindenkitől, különösen attól, aki vigyáz a tekintélyére —, hogy legyen ereje, bátorsága és az ügy iránti tisztelete annyi, hogy elismerje tévedését, kijavítsa, akár beosztottjai segítségével is. Nem azt becsülik, aki tévedhetetlen, mértél sem hiszik, hogy ilyen ember legyen, hanem azt, aki éppen azért támaszkodik dolgozó társaira, hogy minél ritkábban és minél kisebbet tévedjen. S levonja az életből a kellő tanulságokat! Gyurkó Géza § Nem is hinné az ember, hogy november felé menet is találnak, S szedhetnek gombát, az erdők mélyén. Az Erdei Termékeket Gyűjtő N és Feldolgozó Vállalat 12 országba szállítja a keresett terméket. Íme a ^ skála: S — Eger, Miskolc környékén szedjük még a fekete trombita gom- ^ »iát, amely fűszeres ízű, és illatos. Szentendrétől Királyrétig a pátyi ^ nagyerdőben és Budakeszin is gazdag a választék. A favorit a var- ^ gánya gomba. Ezt ie és sok másfajtáját szárítva válogatják, csomagol- ^ ják és küldik ki Európába s a tengeren túlra. A legnagyobb konkur- ^ rens Formoza, ahonnan nagy mennyiségű csiperkét öntenek a piacra. A mese királya- a valóság tekintélye A MESEBELI KIRÁLY lányát és fele királyságát adja, mert a juhász okos fickónak bizonyult és megfelelt minden kérdésre, sőt, még ő tudott olyat kérdezni, amire szégyenszemre a királyi atya koponyájában nem találtatott igaz válasz. Mert a mesebéli király, vagy hogy inkább a meséket színesre szövő népi elme nagyon jól tudta, hogy nem az a baj, ha a király esetleg nem tud valamire válaszolni, a baj ott kezdődik, ha a juhász se tud semmire. A királyok lehetnek nagyok, fényesek, gazdagok, de csak akkor, ha a nép minden okosságát nem restek felhasználni. A meséket ugyan a gyerekeknek szánták és szánjuk, de nem árt azért néha a felnőttek társadalma számára sem levonni egy kis tanulságot. S ez már nem mese! Hány olyan vezető akadt már, aki egyszerűen nem volt hajlandó tudomásul venni beosztottjai okos tanácsát, egyszerűen azért, mert a beosztottja. És a tekintélyre vigyázni kell! Hányszor fordul elő az életben, hogy egyszerűen presztizsokok miatt nem kerülnek bevezetésre újítások, ötletes elgondolások, mert úgymond: hová vezetne, ha mérnöki szintű ötlettel segédmunkás kopogtathatna sikerrel az újítási megbízott ajtaján... A „király” feladja a kérdést, néha nem is hármat, de többet is, s ha a „juhász” megválaszolja, megkaphatja a fele, vagy az egész munkakönyvét is. Mert a tekintélyre vigyázni kell. De hát mit is értünk mi vezetői tekintélyen? S egyáltalán lehet-e, kell-e különbséget tennünk emberi és külön vezetői tekintély között? EGYIK TERMELŐSZÖVETKEZETI ELNÖK elmondotta, hogy arra még nem volt szüksége az elmúlt és már nem is kevés esztendők alatt, hogy akár egyszer is hivatkoznia kellett volna elnöki tekintélyére. Olyan emberként ismerték és szerették meg, úgy és azért tisztelik, ahogyan mint elnök dolgozik. Nem azért, mert elnök, hanem azért, mert mindcin fontoskodás nélkül, az okos tanácsokat meghallgatva, észérvekkel érvelve végzi nap mint nap a munkáját. Nem bujkál a törvény „előírásai”'mögé, ha kellemetlen dolgot kell mondani: tudják, ha nem is hangsúlyozza unos-untaian, hogy az állam, a szövetkezés törvényeit képviseli az állam és a szövetkezés érdekében. — Azt szeretem, ha okos emberek vannak körülöttem. Az se baj, ha okosabbak mint én — tette hozzá nevetve egyik üzemünk egyébként jól képzett igazgatója, amikor a vezetői tekintélyről', presztízsről esett szó. És igaza van. Nem az a jó vezető — dolgozzék bár kisebb, vagy nagyobb beosztásban — aki soha egyetlen pillanatig nem lankad bebizonyítani, hogy nála különb, a dolgához, a vállalat, szövetkezet ügyéhez jobban értő ember nincs egész környezetében. Mert vagy képtelen ezt bebizonyítani — s még ez a jobbik eset — s akkor máris elvesztette emberi, tehát vezetői tekintélyét is; vagy már eleve úgy választja meg munkatársait, hogy szembeötlő legyen a tudás közti kü