Pest Megyei Hirlap, 1965. október (9. évfolyam, 231-257. szám)

1965-10-22 / 249. szám

1965. OKTOBER 22. FENTEK rr.sr maci K^CirSap 3 AZ ÖN NORMAZO MEÓZÓ Rutin és hajtás MM a thál hú ram As áttörök Fiatal emberek, mégis: múltjuk van. Olyan, amellyel büszkélkedhetnének, de — nem teszik. Ok kezdték, de ma már társaik vannak, s hajtani kell, ha azt akarják, az élvonalban maradjanak. A verseny — verseny, itt min­dig a jelen számít, az elért eredmény, a tegnapi sok mára kevés, s ki tudja, holnap mi lesz az elég? A Gödöllői Gép­gyár hat dolgozója — ez az Április 4. szocialista brigád. Azaz: háromszoros szocialista brigád... 1961-ben alakítottak brigá­dot: az alapítók közül négyen ma is tagok; két új ember jött, Horváth Gyula 1963-ban, Albert Lajos pedig ebben az esztendőben. Eddig minden évben elnyerték- a szocialista címet, s hogy valóban érde­mesek voltak rá, azt legjob­ban az bizonyítja: esztergályo­soknál nem mindennapi két joguk van, mégpedig az ön- meózás és önnormázás. Berki László, a brigád veze­tője, s Mihalik Mihály, a he­lyettese — szavaikkal — *öreg bútorok” a vállalatnál. Tizennégy éve dolgoznak itt: együtt voltak inasok a MÁ- VAG-ban, együtt szabadultak, hosszú éveken át egymást vál­tották a gépen, együtt szá­moltak el — ma szemvillaná­sokból megértik egymást. A szocialista brigádmozgalom megszületésekor a kommunis­ta Berki volt az, aki „kap­csolt”, s szervezkedni kezdett, Mihalik Mihály azonnal tár­sául szegődött, majd Kostyál László és özse Mihály — akik akkor kerültek a gyárba — jelentette a létszámnöveke­dést, s ők négyen azóta is — együttmaradtak. — Minden emberre ráfér az igazítás, s mi úgy gondoltuk, könnyebben igazítjuk magun­kat másmilyenné, ha nem egyedül, hanem többen csinál­juk — fogalmazza meg az összetartozás miértjét Miha’ik Mihály. A gyárban elsőként szálltak harcba a cím elnyeréséért; s az úttörők követőkre találtak, mind több követőre. Pedig nem szűkmarkú vállalásokat tettek, „ha csinál az ember valamit, akkor azt valóban komolyan csinálja” — fogal­mazzák akkori álláspontju­kat, azt, amihez ma is hűek. A kis közösség összetartó ne­je mássá teszi a különben csak kenyérkeresetet jelentő munkát; Horváth Gyula Hat­vanból jár be minden nap, lett volna másutt munka, de — nem biztos, hogy ilyen kö­zösség is lett volna ott... Maradt. Most technikumba jár, két másik brigádtársával, Mihalik Mihállyal és özse Mi­hállyal együtt Munka és ta­nulás — ez most a két döntő dolog a brigád életében. Né­gyen, akik a lakótelepien ’ak­nák, össze-összejönnek időn­ként családostól, beszélgetnek, tv-t néznek, de alapvetőnek azt tartják, amit a gép mel­lett, a műhelyben érnek el. És ez — nem kevés! Megalakuláskor tettek egy olyan vállalást, ami kissé meghökkentette az új mozgal­mat érdeklődve figyelőket: a brigád vállalta, hogy maga hajtja végre időről időre a normakarbantartást. Bizalmat kértek — megkapták! — A munkában két dolog érvényesül: a begyakorlottság és az, mennyire hajtja magát az ember. Rutin és nagyobb erőbedobás, valamint egysze­rűsítési, észt is feltételező, nemcsak fizikai erőkifejtést kívánó ötletek — ha mindez együtt van. akkor a vállalás nem marad papíron, valóság lesz — emlékeznek vissza ak­kori fogadkozásukra, s arra a drukkra — sikerül-e? —, amit ma már bevallhatnak ... Igaz, kissé „lezserek”: nem tudják megmondani, évente hány normaórát takarítanak meg. Nem számolgatjuk, minek? — hangzik a válasz. Azaz nem tartják lényegesnek, hogy „adminisztrálják” a brigád munkáját, azt tartják lénye­gesnek, ami valóban az: a munka. Az esztergályos sokféle munkát végez, s a visszatérő alkatrészeknél — tehát ame­lyeket hónapról hónapra újra és újra gyártásba vesznek — egy idő után nagyfokú begya­korlottságra tesz szert. A fék­dob normája például 80 perc volt. A brigád — a begyakor­lottság, azaz a rutin megszer­zése után — önszántából, vál­lalásához hűen végrehajtotta a normakarbantartást: 11 per­cet leadtak a normaidőből, ma 69 perc a norma! A peremes toldatok készítésénél — egy ésszerűsítési javaslat végre­hajtásával — két műveletet összevontak, s így darabon­ként hat percet takarítottak meg. Nem nagy idő? Havonta több százat készítenek — így már a több százszor hat perc tekintélyes időmegtakarítássá nő! Évente három-négy alka­lommal önnormáz a brigád; felküldik a technológiának, s ezzel kész is. A bizalom és a becsület — jóval több ez, mint amit a maguk kiállította normalapok rubrikáiban sze­replő számok jelentenek! Az öntudat valahol ott tel­jesedik ki, ha valaki elsősor­ban önmagát tudja kritikus szemmel nézni. A brigád első lépése az önnormázás jogá­nak megszerzése volt, s hogy ennek becsülettel megfelel­nek, azt az is bizonyítja: volt olyan munka, ahol irreálisan szűknek tartották a norma­időt, s valóban — korrigálták is azt jelzésük alapján. Bri­gádgyűlésen. egymás között nincs ok arra. hogy a másikat noszogassák: mindenki magá­tól várja el a többet, s ez a legtisztább, leghatásosabb esz­köz a jobbra, értékesebbre. 1963-ban tette meg a máso­dik lépést a brigád: kérték, hogy önmeóval dolgozhassa­nak. Három hónap próbaidő vezette be ezt: a meó a „leg- szőrösszívübben” vizsgálta a brigádtagok munkadarabjait. Nem volt közötte selejt! Meg­kapták a jogot, s azóta egyet­len reklamáció, egyetlen ész­revétel sem hangzott el. Csak erkölcsi dicsőség lenne? PÍem, nem az! A művelet meó el­hagyásával nemcsak kevesebb minőségi ellenőrre van szük­ség. hanem gyorsabb lett a munkadarabok átfutása is, s ha hozzávesszük, hogy ma már az önnormázásban és az önmeózásban az Április 4 brigád nyomába több kollek­tíva is lépett, akkor érthetjük meg igazán Berkiék kezdemé­nyezésének jelentőségét. Természetesen van selejt — évente egy-kettő... De már a gépnél marad, nem kerül to­vább, maga a munkás jelenti, selejtet csinált. A jelentékte­len mennyiségű selejt a szak­mai színvonal erőssége mellett tanúskodik, az pedig hogy maga jelenti a selejtet — a munkás öntudatának új voná­sát jelzi, azt, ami arra is vá­lasz — mitől szocialista egy szocialista brigád?! Kissé tréfásan, de a lé­nyegre tapintva „önkiszol­gáló” • brigádként emlegetik őket: s olykor azzal ugrat­ják Berkiéket, mikor veze­tik be az „önbérelszámo­lást”. .. ? A tréfa mögött az elismerés hangja csendül fel: a harmincévesek brigádja szakmai, emberi rangot ví­vott ki magának, s a gyár nemcsak elismeri ezt a ran­got, hanem — követendő­nek is tartja. — Fiatal emberek vagyunk, céljaink vannak, s ezekhez a célokhoz a jobb munkán át vezet az út — mondja Mihalik Mihály — s a jobb munkához mi hozzátartozónak érezzük azt is; magunktól akarjuk ezt a jobbat, ne kelljen a sar­kunkban lenni senkinek, ne BRIGÁD felszólításra, ösztökélésre csi­náljuk, amit csinálunk, ha­nem önszántunkból, azért, mert magunk érezzük úgy, ez a jó, ez a tisztességes. Havonta 2300—2400 forin­tot visznek haza; valameny- nyien nősök. Ulti közben ar­ról is beszélnek, hogy mit szeretnének, miről álmodoz­nak, de arról is, mit akar­nak. A brigádvezető és he­lyettese többszörös kiváló dolgozó, mellettük azonban mások is azzá nőttek. A többi brigáddal rendszeres és jó a kapcsolat; 1963-ban Brnóban jártak a vásáron, jutalomként; elmentek vasat gyűjteni, mert ezt is „kell”; ma is emlegetik Dóka Lász­lót, akkori főművezetőjüket, aki nagyon sokat segített a brigád megalakulásakor; Mi­halik Mihály a brigádban végzett munka alapján lett párttag; ma annak örülnek, hogy negyedévenként előre tudják a feladataikat, mert az üzemvezetőség előre meg­tárgyalja ezt a brigádokkal. Hétköznapok. A gép mellett, egymás között, a műhely­ben. És a Berki-brigád még­sem érzi, szürkének, robo- tosnak, egyhangúnak ezeket a hétköznapokat, ök alakí­tották mássá — olyanná, ahol a munka valóban be­csület dolga, s a becsület­tel végzett munka szülötte — az alkotó öröm. Alkotó öröm, pedig Berkiék csak esztergályosok... Mészáros Ottó INDIA: újabb szállítmányt kér PÁRIZS: elégedett BAGDAD: dicsér Márka lett a vecsési fehérnemű a háziipari szövetkezet az idén is jelentékeny nyere­séggel zár. I No, és az erkölcsi elismerés | sem mellékes, amiből Vecsés I révén is mind több jut a ma- I gyár háziipamak. —sp— India újabb szállítmányt vár, Párizs dicséri a kollek­ciót, Bagdad akárcsak Velence, vagy Róma, elégedett a ma­gyar fehérneműekkel. Zsebők József né, a Vecsés és Környé­ke Háziipari Szövetkezet elnö­ke pedig örömmel újságolja, annyi a megrendelés, hogy ki sem tudják elégíteni az export igényeket. Ily módon aztán Ve­csés hírneve az elmúlt négy-öt év során éppen a háziipar jóvoltából mesz- sze túljutott már az ország határain. Amíg hat-hét évvel ezelőtt már-már arról volt szó, fel kell számolni a vecsési háziipart, most már az új részlegek fel­állítása és a munkaerőhiány okoz gondot. Évről évre ugrás­szerűen növekszik a szövetke­zet termelési értéke; idén szep­tember 30-ig például ötmillió forint értékű finom női fehér­neműt, hálóingeket, pongyolá­kat és gyermekruhákat készí­tettek a különböző részlegek­ben. Ebből kétmillió forintnyi termék került ki exportra. Jelenleg a központi részle­gek dolgozóin kívül a szövet­kezet 320—330 bedolgozót is foglalkoztat a monori járás különböző részében. Éppen most szervezik a maglódi be­dolgozó részleget. Az év vége még odébb van, annyi bizo­nyos és nem is titok, hogy Ilideglevegős terményszárító Igen, így nevezik már Abonyban a József Attila Termelőszövetkezetben az eredetileg széna szárítására készült berendezést. Ugyanis nemcsak a szálas takarmá­nyok szárításához, hanem már a különféle termények „tartósításához” is alkalmaz­zák — eredményesen. Most például, ahogy Füle János üzemegységvezető elmondot­ta, a kukorica szárításához is igénybe veszik. MA: GÉPESÍTETT KUKORICABETAKARÍTÁS A tápióbicskei Április 4 T&z-ben igyekeznek meg­honosítani a vezetők és a ta­gok a kukorica termelés tel­jes gépesítését. Erre első­sorban az ösztönzi őket, hogy kevés a kézi munkaerő ’ a gazdaságban. Az idén 130 holdon vegyszerrel irtották a gyomokat s olyan tiszta ez a tábla, mintha háromszor ka­pálták volna kézzel. Most ősszel a Szentmárton- kátai Gépállomás siet segít­ségére a szövetkezetnek. Két SZK—4-es kombájnját adap­terrel szerelte fel, s munká­ba állította a tsz vegyszer­rel gyomirtott tábláján. Egy- egy gép napi teljesítménye 5—7 hold. A szövetkezet vá­sárolt egy Farmer típusú szárítóberendezést, amellyel a kombájnokkal letört, illetve lemorzsolt kukoricát szárít­ják. A kombájn feltépi a szárat is. amelyet elszór a táb­lán. Kellő mennyiségű műtrá­gya adagolása után mélyen szántják a területet. A gépesített betakarítás iránt érdeklődnek a járás töb­------------------- ,/,/,//«„//„////„ b i szövetkezeteinek vezetői is, ezért a járási tanács me­zőgazdasági osztálya, ma ta­pasztalatcserére hívta... a nagyüzemek vezetőit. A gép­állomás egyébként bemu­tatja az SZ—100-as traktorral üzemelő nyolc ekefejjel dol­gozó ekéjét is. Eredményes keresztezés Egy kilóval több gyapjú A Körös-vidék két nagy juh­tenyésztő mezőgazdasági üze­mében — a Mezőhegyesi Álla­mi Gazdaságban és a füzes­gyarmati Vörös Csillag Terme­lőszövetkezetben — évek óta kísérleteznek a magyar fésűs merinói anyajuhok és az asz- kániai telivér kosok kereszte­zésével. A nagytestű, finom gyapjút termelő szovjet juh- fajtával való keresztezés az említett gazdaságok több éves tapasztalatai szerint egy kiló­val javította az állomány átla­gos gyapjúhozamát GOMBA - EV VÉGÉIG lönbség. A tekintély látszó­lag tehát biztosítva van. De hol van biztosítva a munka eredményessége, az emberek fejlődése, a belső kontroll, a holnap, a szocializmus érde­ke? Sehol. Az ilyen vezető ostoba tekintélyféltésből egy olyan szerv vezetője lesz, ahol neki ugyan talán lehet a fa­lakon belül, de a szervnek, üzemnek az életben már nem lehet tekintélye — mert min­den tekintély legbiztosabb mércéje; a munka sikere! GYAKRAN, néha már ta­lán unos-untignak tűnőén hangoztatják a dolgozók meg­hallgatásának rendkívüli nagy jelentőségét. Közgyű­lés, termelési tanácskozás, an­kétok adnak fórumot, lehető­séget; keretet! — ahhoz, hogv nyilvánosságra kerüljenek az alkotó gondolatok. Ezekről a tanácskozásokról készülnek jegyzőkönyvek, feljegyzések ezeken a tanácskozásokon rengetegszer bólintanak a fejek, ott fenn, az emelvé­nyen és rengetegszer nem történik semmi. Talán nem is azért, mert a vezetők le­becsülik a dolgozók vélemé­nyét. javaslatát, talán nem is azért, mert féltik a pozí­ciójukat — hanem csak fe­lületességből. Ám a pusztá­ján kiáltott szavak, a vissz­hangnélküliség óhatatlanul azt az érzést ébreszti az em­berekben: hiába szólunk, mert nincs kinek szólni. Neve, beosztása ugyan van. ám valójában ő mégsincs, hisz a szó nem jut el hozzá sohasem. Nos, a tekintély nem az összevont szemöldökön, az ércesen csengő hangon, a beosztás iránti tisztelet min­denáron való megkövetelé­sén múlik — hanem az em­beren. Aki érti a szakmáját, ismeri és felmérte saját ké­pességeit, aki akar és tud is hallgatni, az okos tanácsokra, aki betartja és betartatja a törvényt, elsősorban azonban magatartásának, intézkedé­seinek következetességével, helyes érveivel és csak szükség esetén a törvény szankcióival. De azzal is ha kell! Annak van tekinté­lye, aki nem is három kér­dést ad fel, mint a mesebeli király, de mindennap és so­kat, hogy hallja és tudja mun­katársai véleményét: aki nem fél attól, hogy valamit nem tud, mert éppen az ő ér­deme, hogy vannak olyanok körülötte, akik ilyen vagy olyan kérdésben tudnak segíteni, aki a felelősséget nem téveszti össze a presz­tízzsel, a törvényt — önma­gával. HOGY TÉVEDNI ROSSZ, kellemetlen dolog? Ki ta­gadná, senki sem kívánja, hogy bárki is hencegjen, ha valami ügyetlenséget köve­tett el. De azt min­denki elvárja mindenkitől, különösen attól, aki vigyáz a tekintélyére —, hogy legyen ereje, bátorsága és az ügy iránti tisztelete annyi, hogy elismerje tévedését, kijavít­sa, akár beosztottjai segít­ségével is. Nem azt becsü­lik, aki tévedhetetlen, mértél sem hiszik, hogy ilyen em­ber legyen, hanem azt, aki éppen azért támaszkodik dol­gozó társaira, hogy minél rit­kábban és minél kisebbet tévedjen. S levonja az életből a kellő tanulságokat! Gyurkó Géza § Nem is hinné az ember, hogy november felé menet is találnak, S szedhetnek gombát, az erdők mélyén. Az Erdei Termékeket Gyűjtő N és Feldolgozó Vállalat 12 országba szállítja a keresett terméket. Íme a ^ skála: S — Eger, Miskolc környékén szedjük még a fekete trombita gom- ^ »iát, amely fűszeres ízű, és illatos. Szentendrétől Királyrétig a pátyi ^ nagyerdőben és Budakeszin is gazdag a választék. A favorit a var- ^ gánya gomba. Ezt ie és sok másfajtáját szárítva válogatják, csomagol- ^ ják és küldik ki Európába s a tengeren túlra. A legnagyobb konkur- ^ rens Formoza, ahonnan nagy mennyiségű csiperkét öntenek a piacra. A mese királya- a valóság tekintélye A MESEBELI KIRÁLY lá­nyát és fele királyságát ad­ja, mert a juhász okos fickó­nak bizonyult és megfelelt minden kérdésre, sőt, még ő tudott olyat kérdezni, amire szégyenszemre a királyi atya koponyájában nem találtatott igaz válasz. Mert a mesebéli király, vagy hogy inkább a meséket színesre szövő népi elme nagyon jól tudta, hogy nem az a baj, ha a király esetleg nem tud valamire vá­laszolni, a baj ott kezdődik, ha a juhász se tud semmire. A királyok lehetnek nagyok, fényesek, gazdagok, de csak akkor, ha a nép minden okosságát nem restek fel­használni. A meséket ugyan a gyere­keknek szánták és szánjuk, de nem árt azért néha a fel­nőttek társadalma számára sem levonni egy kis tanulsá­got. S ez már nem mese! Hány olyan vezető akadt már, aki egyszerűen nem volt hajlandó tudomásul venni beosztottjai okos tanácsát, egyszerűen azért, mert a be­osztottja. És a tekintélyre vi­gyázni kell! Hányszor for­dul elő az életben, hogy egy­szerűen presztizsokok miatt nem kerülnek bevezetésre újí­tások, ötletes elgondolások, mert úgymond: hová vezetne, ha mérnöki szintű ötlettel segédmunkás kopogtathatna sikerrel az újítási megbízott ajtaján... A „király” felad­ja a kérdést, néha nem is hármat, de többet is, s ha a „juhász” megválaszolja, meg­kaphatja a fele, vagy az egész munkakönyvét is. Mert a tekintélyre vigyázni kell. De hát mit is értünk mi vezetői tekintélyen? S egyál­talán lehet-e, kell-e különb­séget tennünk emberi és kü­lön vezetői tekintély között? EGYIK TERMELŐSZÖVET­KEZETI ELNÖK elmondotta, hogy arra még nem volt szük­sége az elmúlt és már nem is kevés esztendők alatt, hogy akár egyszer is hivatkoznia kellett volna elnöki tekin­télyére. Olyan emberként is­merték és szerették meg, úgy és azért tisztelik, ahogyan mint elnök dolgozik. Nem azért, mert elnök, hanem azért, mert mindcin fontosko­dás nélkül, az okos tanácso­kat meghallgatva, észérvek­kel érvelve végzi nap mint nap a munkáját. Nem buj­kál a törvény „előírásai”'mö­gé, ha kellemetlen dolgot kell mondani: tudják, ha nem is hangsúlyozza unos-untaian, hogy az állam, a szövetkezés törvényeit képviseli az ál­lam és a szövetkezés érde­kében. — Azt szeretem, ha okos emberek vannak körülöttem. Az se baj, ha okosabbak mint én — tette hozzá nevetve egyik üzemünk egyébként jól képzett igazgatója, amikor a vezetői tekintélyről', presztízs­ről esett szó. És igaza van. Nem az a jó vezető — dolgozzék bár kisebb, vagy nagyobb beosz­tásban — aki soha egyetlen pillanatig nem lankad bebizo­nyítani, hogy nála különb, a dolgához, a vállalat, szö­vetkezet ügyéhez jobban értő ember nincs egész környeze­tében. Mert vagy képtelen ezt bebizonyítani — s még ez a jobbik eset — s akkor máris elvesztette emberi, tehát ve­zetői tekintélyét is; vagy már eleve úgy választja meg munkatársait, hogy szembeöt­lő legyen a tudás közti kü­

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents