Pest Megyei Hirlap, 1965. október (9. évfolyam, 231-257. szám)

1965-10-21 / 248. szám

IX. ÉVFOLYAM, 248. SZÄM 1965. OKTOBER 21, CSÜTÖRTÖK esték, csak nőknek i\Tők akadémiája, asszonyklub Bolgár vendégek Kőrösön A divatról: Nádor Vera — Mit fognak csinálni a körösi asszonyok, lányok a télen? — ezt a kérdést tettem fel Mezősi Istvánnénak, a vá­rosi nőtanács titkárának. — Hétfőn este tartottunk egy előadást a pártbizottsá­gon. Dr. Szépe Margit igaz­gató főorvos asszony beszélt a helyes táplálkozásról. Ezzel az esttel indult meg idén a nők akadémiájának előadás- sorozata. Immáron ötödik év­ben rendezzük meg. — Milyen előadások sze­repelnek az akadémia programjában? f — Sok érdekesség. Csupa nőket érdeklő dolog: a világ eseményeiből. Vendégünk lesz Révész József, a tele­vízió munkatársa. A világ divatjáról, az ízléses öltöz­ködésről és a ruhatervezés kulisszatitkairól Nádor Vera divattervezőt és művészeti vezetőt faggatjuk majd. — De jön ide pedagógia- szakember is, az Országos Pedagógiai Intézetből, aki gyermekeink neveléséhez ad tanácsot. — A nők akadémiája mel­lett milyen egyéb le­hetősége lesz a nőknek estéik eltöltésére? — Az asszonyklub. Itt csü­törtökönként a háztartási bi­zottság segítségével tv-l néz­hetnek, kézimunkázhatnak az érdeklődők. Terveinkben sze­repel a bolgár nőszövetség és a budapesti háztartási bi­zottság asszonyainak ven­dégül látása. — A feleség szerepében most „debütálókra” nem gondoltak? — Az ebben az évben férj- hezment, a házasságot most kóstolgató ifjú asszonyok­nak is szervezünk klubot. Velük a háztartás anyagi egyensúlyban tartásáról, csa­ládtervezésről szeretnénk be­szélgetni. Segíteni az indu­lásnál. .— Úgy tudom, a mi váro­sunkban sok helyen vannak állami gondozásban levő gye­rekek, „családi nevelésre” kiadva. A „nevelő” szülők­nek bizonyára sok esetben nem könnyű a feladatuk. Nekik segíteni — ez is 4 szerepel a nőtanács ter­vei között? — Gondoltunk erre. Az ifjúságvédelmi bizottság — budapesti előadókkal — be­szélgetéseket szeretne szer­vezni a gyermekek sorsáért aggódó-érdeklődő emberek és az állami gondozott gyere­kek szülei részére. Érdekes, sokszínű műsor. Kézimunka, főzés, gyermek- nevelés. Kinek-kinek érdek­lődése szerint. (b. h.) Csak beszélgetni tértek be Október 16-án „Diszkrét dolgozók a Vénusz cukrász­dában” címmel cikket írtunk arról, hogy két hölgy vendé­get húsz perces várakozási idő alatt sem szolgáltak ki a Vénuszban. A két hölgyet va­lóban nem szolgálta ki Lász­ló Ferencné, az akkor ügye­letes kiszolgáló, mivel csak beszélgetésre tértek be, il­letve az üzletvezetőt keresték, aki azonban nem ért rá, így dolga végezetlenül mentek ki húsz perc múlva a presszó­ból. „Nem mehettem haza üres kézzel!“ Elítélték a megrögzött tolvajt Halász Sándor ötször volt büntetve különböző bűncse­lekmények miatt. Július 19-én azzal küldte el Nagykőrösre a fiát, hogy vásároljon gyümölcsöt, mert a budapesti piacokon drá­gább a gyümölcs, mint vi­déken. A fiú a reggeli vo­nattal megjött, szétnézett a piacon és utána megállapí­totta, hogy a nagykőrösi árak hasonlóak a fővárosi árakhoz, nem vásárolt. Ért­hetetlen okból azonban nem indult vissza Budapestre, ha­nem eltöiltötte az időt Nagy­kőrösön, majd . este lefeküdt a vasútállomás várótermében. Édesapja este a tíz óra kö­rül érkező vonattal leuta­zott Nagykőrösre, a fiát meg­találta az állomáson és erre azt indítványozta, hogy sze­rezzenek gyümölcsöt az éj­szaka leple alatt. El is indultak a Lencsés- Világos dűlő felé. Útközben az idősebb Halász Sándor két ládát vett magához a konzervgyár göngyölegtelepé­ről. Gödény István gyümöl­KÉSZÜL AZ ÚT... Mondott szóból ért az ember! Ötven holdat szántott egy hét alatt a szótartó traktoros Kollár László, a Petőfi Ter­melőszövetkezet erőgépvezető­je a gabonabetakarítás óta ál­landóan szánt, tárcsáz és gyű- rűshangerez. — Teljes erővel nyomjuk a vetőszántást! '■— jegyzi meg. Utána pedig hajrá, megy a mélyszántás addig, amíg a ke­| meny fagy be nem szorít ben- j nünkeft. ! — Egész héten itt szántot­| tam az Alsójáráson. Szavamat | adtam ara, hogy október 18- án ezen az ötvenholdas táblán kezdhetik a felszíni munkát a vetés számára. Én a szántást, ha fene fenét eszik is, addig elvégzem. — Könnyen ment? — segí­tem a kurta kérdéssel a to­vábbi szót. — Nézze meg, hogy milyen rögös á föld! >— mutat1 egy körülbelül negyvenkilós gö­röngyre. — Olyan kemény, mint a valóságos kőszikla. De bíztam az UTOS-ban, amely nagyon jól viselkedett egész nyáron, meg bíztam magam­ban is, ha egyszer megígérek valamit, én szavamnak állok. Mert Bánhegyesi Sándor, az üzemegység vezetője olyan ember, aki megérdemli, hogy a mondott szót megtartsa az ember. — Ezért a múlt héten min­den este tíz-tizenegy óráig nyomtam a munkát. Most járja az utolsó három hold, erre meg rászántam a vasár­nap délelőttöt. Tizenegy óra­kor jelenteni akarom az iro­dán, akármilyen korán kezd­hetik a felszíni munkát a ve­tés számára. — Délután pedig nagy, jó­ízű pihenés. — Nem! — csóválja meg a fejét. — Megígértem az asz- szonynak a mozit. És amilyen szótartó ember Kollár László, biztos, hogy ebben is tartja a szavát. (Rik-) Készítik az utat a Tormásban. Először a hatalmas földtö­meget mozgatják meg, ami „útban” van. A földet a vasútállo­másra hordják. Vasúti töltést készítenek belőle az állomás és a felüljáró között. (Papp felv.) Terített asztal a Dózsa Tsz szérűje Egyhangúan duruzsol a ros­ta, bamáspirosan csurog a köles. Néhány lépéssel arrébb hatalmas domb muharmagból. Paróczai Sándor egymaga la­pátol. Égy pillanatra megáll a munkában. Egy fél marék muhart tart elém. Valósággal süti a tenyeremet. — Azért lapátolom, hogy be ne fülledjen. Bizony na­gyon könnyen bepenészedik a mag, akkor pedig lőttek az át­vételnek. A napraforgó tisztításán már nagyrészt túl vannak. Garmadába rakott zsákokban vár elszállításra a mag. Azért a szérű szélén még mindig akad néhány zsákravaló. Fogadatlan vendégek lepik a szérűt. A szürkétollú veréb­had csipogva szedeget. Néha meglendül a raj és a közelben levő pocsolyában nagyokat isznak a jóllakott madarak. — El kellene őket kergetni! — jegyzem meg. — Szedeges­senek másutt olcsóbb hulla­dékot vagy éppenséggel kárte­vő bogarakat. Paróczai Sándor bólint. — Lehet, hogy kárt tesznek, dehát ki győzné ezeket csúz­lival vagy éppen légpuskával. Eszembe jut gyerekkori 'él­ményem, az ízes verébpörkölt. El is mondom gyorsan, hogy a drótfonatos kertajtót hasz­náltuk csapdának. Felpeckel­tük egy darab fával, amelyhez zsineget vezettünk, s amikor a verebek lepték a kiszórt ma­got, zsupsz, megrántottuk a spárgát és néha húsz verebet is fogtunk. Paróczai Sándor figyelme­sen hallgat. Lehet, hogy ő is megpróbálja? Mert mindig jobb a több! Letelt az idő, hazafelé tart már Bűz Benjámin, az Arany János Termelőszövetkezet éj­jeliőre. Szemén nyomot hagyott az éjszakai virrasztás. Annyira azonban nem fáradt, hogy egy kis beszélgetésre szívesen meg ne állna. Kezdjük az időn. Foga van, pláne korán, amikor a nap felkel. Folytatjuk azon, hogy hazatér és elhúzódik, hogy pó­tolja az éjszakai mulasztást. Kis vargabetűvel eljutunk a forintig. — Kilencszáz egy hónapra, kora tavasztól késő őszig, egé­szen addig, amíg van mire vi­gyázni. — Akkor most már nemso­kára kitelik az idő. esősében próbálkoztak, de ha­marosan észrevették, hogy ennél kiadósabb fogás is lehetséges, mert a Gödény udvarán levő ólban csirkék vannak. Halász visszaküldte fiát az állomásra, ő maga pedig negyvenegy csirkét tett a két ládába, majd a magával hozott zsákkal és a csirkeól- ban talált drótfonattal a lá­dákat lekötötte. Elcipelte a két ládát az ál­lomásra és a hajnali vonat­tal elutaztak Budapestre, el­mentek a Lehel-piacra. Ott Halász Sándor arra utasí­totta a fiát, hogy a csirké­ket adja át egy asszony­nak, aki a csirkékért je­lentkezik. Ö maga pedig el­ment a munkahelyére. A fiú hasztalan várta az átvevőt, végül is a csirké­ket kilogrammonként 32 fo­rintért eladta. A nagykőrösi rendőrség egy nap alatt bravúros nyomo­zással elfogta a tetteseket. A városi bíróság Halász Sándort visszaesőként, beha­tolás útján elkövetett lo­pásban és ifjúság elleni bűn­tettben mondotta ki bűnös­nek, s ezért — nem jogerősen — kétévi és hathónapi sza­badságvesztésre ítélte. Fia ítélete: négyhónapi javító- nevelő munka, tízszázalékos bércsökkentéssel. SPORT Kosárlabda: Férfi NB II. Kinizsi—Közgazdasági Egyetem 63:65 (30:25) Budapest, vezette: Mosonyi, Szabó III. A Kinizsi Padányi, Varga — Ábrahám — Zsákai H of­fer összetételű csapattal kez­dett. Mindkét csapat szoros emberfogásra rendezkedett be és ez a taktika mindkét csa­patnak egyformán kedvezett. Nem volt könnyű mérkő­zés! A körösi játékosok nagy győzniakarással léptek pá­lyára. Ennek érdekében min­dent ‘ megtettek. Talán egy kis szerencséje is volt a csa­patnak azáltal, hogy a pályán orvos volt, aki a bokasérü­lést szenvedett Vargát harc­képessé tudta tenni fagyasz­tással. Varga Laci sérülten is a mezőny legjobbja volt. Amikor már kilátástalanná vált a mérkőzés, távoli ered­ményes kosárra dobásaival nagyban hozzásegítette csapa­tát a győzelem kivívásához. Kitűnő teljesítményt nyúj­tott Tóth is, aki a végjáték­ban tudása legjavát nyújtot­ta. Utolsó két kosara a győ­zelmet jelentette. Ábrahám játékát végig küzdő, nagy do­bókedv jellemzi. Erejét jól osztotta be, végig egyenlete­sen jól játszott. Zsákai az első félidőben volt igen jó, szokott kosárbiztos, a máso­dik félidőre kissé elfáradt és inkább csak egyéni akcióra vállalkozott. Hoffer a szo­kott formáját játszotta ki. Padányi, Barta és Papp dr. játékát a kemény védekezés és jó irányítás jellemzi, Ma- tuska az utolsó percekben hasznosan játszott. Kosárdobók: Varga. Zsákai 16—16, Tóth 12, Ábrahám 9, Hoffer 7. Padányi 6, Barta 2, illetve Gonbócz 20, Luther 16. Szepesi 10. MIT LÍTUNK MA A MOZIBAN? Volt egyszer egy öregem­ber. Magyarul beszélő szovjet film. Rendezte Grigorij Csuh- taj. Kísérőműsor: Kemenceépí­tők. Előadások kezdete: őt és fél nyolc órakor. Pillanatfelvétel a múltból és a jelenből dővel ezelőtt. Ugyan minek is öregíteném magamat? —si. NAGYMAMIRA emlék­szem. Pontosan úgy, ahogyan az élet decembere hófehér­rel megszórta a halántékát. Ott ült közöttünk, és fürge; ujjaival pergette a kötőtűt. I A cserépkályha tisztességtu- > dóan duruzsolt. Nagymami ! a gyalogszéken guggolt, és! néha odatámasztotta reumás! derekát a kályha oldalához. \ Fordítsunk most nagyot az l idő kerekén. Az országút mellett két\ fényes kocsi parkol a szálas \ fűben. Utasai valahonnan a! városból indultak el, hogy! egy utolsó kirándulással bú- \ csúzzanak az idei szép idő-( tői. A FÜVÖN terítés. A más- \ fél literes borosüveg őrzi a) csemegéket. A két férfi el- \ mélyedve veri az ördög bib- \ liáját. A két asszonyka ház- \ tartási vagy divatproblémák-! kai labdáz, a gyerekek ja-! tékkardokkal idézik az isa- $ szegi csatát. , Valamivel távolabb há-! romlábú vadászszéken kupo- j rodik a fehér hajú na.gyma- 5 mi. Ujjai közt frissen per- $ geti a kötőtűt. Talán az \ unokáknak készül a téli zok- \ ni vagy a vőmuramnak a \ kesztyű. NAGYMAMI nem pihen, \ pontosan úgy, mint... nem; is tudom, hogy hány észtén-! Hát ez hogyan történt ? — Bizony úgy! — bólint Bűz bácsi. — Aztán elég a pénz egy esztendőre? — A többivel együtt igen­csak! — Melyik többivel? — Láttam, hogy vállalnak a fogatosok, a traktorosok, állattenyésztők.'' Hát csak nem maradok ki én se. Nekem is írtak két hold kukoricát, vál­laltam egy hold borsó minden munkáját, még a kaszálást is. Volt hatszáz öl paradicsom, kétszáz öl cukorrépa, ugyan­annyi takarmányrépa vállalá­som. — No, most ■számoljon. A paradicsomért kaptam három­ezret, a csöves kukoricából , húsz mázsa jutott, meg nyolc : zsák krumpli. Hátra van még ;a takarmányrépa meg a cu- i korrépa. — Érti-e már, miért mon- ! dóm, nagyon bőven elég a többivel együtt? Paprikaszállítmány s A kertészetekben a legfontosabb feladat a fagy elől be- 5 takarítani a termést. A Rákóczi Termelőszövetkezet központi ^ kertészetére már jöhet a fagy: csak nagyon kevés paprika ma- ^ radt a földeken. % (Papp felv.) legyen. A máso-. dik is. Mi ez? Aj harmadikat Fe- i hérvari kapta. No; ugyan? Utána is-i mét kettőt. Ej-\ nye, ejnye! De j nincsen semmi\ baj! Fej-fej mel- \ lett haladtak. Hű,] a csillagát. 4mul-i tam. Nem tudtam,; hogyan magyaráz-'; zam ezt a hihe-; tetlen véletlent.; A huszadik is ] Knoll Pistára esett. • Knoll tizen- ] kettő. Fehérvári; nyolc. Ilyenfor-l mán Pista a bi-t zalmi. Ez eddig rend- ] ben van. De egyet ] nem értek. Hová] lett az én szava-] zatom. Vagy le-\ hetséyes, hogy i még én sem sza-] vaztam magamra?; — Tiltakozom! \ (rossi) : Milyen büszkén fogom mutogatni, hogy húsz szava­zat közül tizenki­lenc énrám esett. Vagyis egyhangú­lag. Egy szavazat természetesen másnak jut. Utó­végre is én nem szavazhatok ma­gamra. Knoll Pista ka­lapjába dobáltuk az összehajtott ■papírszeleteket. A szavazatszedő bi­zottság két tag­ja megszámolta a beérkezett szava­zatokat. Pontosan húsz. Tehát min­denki szavazott. A kibontott pa­pírokat kisimo­gatták. Baranyi- né ceruzával a kezében várta, hogy jegyezze az egyes szavazato­kat. Az első Knoll Pistára esett, annyi baj Bizalmit vá­lasztottunk. Az egész egyszerű formaság. Nem volt vitás, hogy a kollektíva újra engem választ. Három év óta végeztem ezt a fontos társadalmi munkát. Ügy gon­dolom, senkinek sem lehetett elle­nem panasza. A szakszervezeti bélyegeket gon­dosan házhoz szállítottam. A tagdíjakkal pon­tosan elszámol­tam. Lehet, hogy néha egy kicsit erélyes voltam, de ezt esetenként az ügy fontossága megkívánta. Titkosan sza­vaztunk. Ezt én indítványoztam. Miért ne legyen a mi választásunk tiszta és példás.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents