Pest Megyei Hirlap, 1965. október (9. évfolyam, 231-257. szám)

1965-10-20 / 247. szám

Sok sikert, fiatalok!

Az első kapavágás

UJ HAZAK A PISMÁNY-HEGYEN

Az ősz a betakarítás időszaka. Serény kezek szedik a gyümölcsöt, törik a kukoricát, szüretelik a szőlőt. Nem szokatlan látvány tehát, ha a földeken, a kertekben szorgalmasan dolgozó emberekkel találkozunk...

Csütörtök óta a Szabadság- forrás felé igyekvők mégis érdeklődve állnak meg néhány pillanatra az úton. És nem a Pismány-hegy őszi Bzínekben pompázó lankáiban gyönyörködnek. Egészen más az, ami leköti figyelmüket

Az útmenti gazborította jókora földdarabon ingujjra vetkőzött fiatalemberek árkokat ásnak.

Sokat bajlódik csákányuk, ásójuk, a köves, tarackos, nedves földdel. De vidáman, megállás nélkül dolgoznak. Kezük nyomán észrevehetően mélyülnek az árkok.

Vajon mi készül itt?!

Az érdeklődő meglepődik, amikor a feleletet hallja: házak épülnek ide! Méghozzá nem is akármilyenek! A KISZ 1. számú építőközösségének huszonkét fiatalja kezdett hozzá jövendő otthona felépítéséhez!

Alig néhány órája történt az ünnepélyes ..első kapavágás” és máris nagy lendülettel, jól halad a munka! Miért is- ne igyekezne mindegyikük, hiszen évek óta titokban dédelgetett álmaik indulnak must .a megvalósulás felé!

— Valamennyien kevés pénzé, fiatalok vagyunk . ..

Számunkra még tízezer forint is óriási összeg, nemhogy az az őtven-hat- vanezer forint, amelyre szükségünk lenne a házépítéshez,

nem számítva természetesen a telekárakat — mondja Gott- lasz György, a lakásépítők egyik ..szervezője".

— Mindnyájan - igen nehéz lakásviszonyok között élünk,

és bizony a városi tanács, a tömegszervézetek, a szentendrei üzemek segítsége nélkül, ki tudja, talán csak évek múlva, vagy talán soha sem juthattunk volna el a mai, Száváié. Ezt különben nem is kell hangsúlyoznunk. Míg a beszélgetés folyt, a többiek egy pillanatra sem álltak. Mélyítették az árkokat.

Gratulálunk a nagyszerű

VAR AZ ERDŐ

24-én, vasárnap a Petőfi úttörőcsapat egésznapos kirándulást szervez. Pilisszent- lászló, Paprét, Urakasztala, Vízverés, Baráthalom, Borjúfő, Nagyvillám, Visegrád útvonalon, Visegrádtól autóbuszon Szentendrére. Találkozás vasárnap reggel negyed nyolckor az állomáson. Útiköltség 18 forint. Minden érdeklődőt — nemcsak úttörőket — szeretettel várnak! Túravezető: Sima Antal.

Víkendházhetörő

A rendőrség egy megrögzött bűnöző ellen indított eljárást: víkendházbetörés és egyéb bűncselekmények miatt őrizetbe vették Palik Sándor harmincöt éves segédmunkás, pomázi lakost.

munkra ünnepi naphoz. Olyan nagy öröm ez, hogy szóban ki se tudjuk igazán fejezni. Külön öröm számunkra, hogy mellettünk van az egész város! A tanácstól telket kaptunk, a vállalatoktól elfekvő anyagokat, szállítóeszközöket, építőipari gépeket... Ez mind csökkenti építési költségeinket! A többit mi adjuk: kis tölcénket és amiben gazdagok vagyunk, fiatal erőnket!

— Ha minden jól megy — veszi ál a szót l'ügedi József — a jövő óv végére elkészül valamennyi ház. Azt hiszem, nem túlzók, ha azt mondom, ez lesz a város egyik legszebb lakótelepe! Egyemeletes ikerházakat építünk, kétszintes modern megoldással.

Elmondják, hogy a KÖJÁL, az OTP, a Telekkönyvi Hivatal, soron kívül foglalkozott ügyükkel, így kerülhetett sor, még ez évben a munka megkezdésére.

A közösségi szellem is kikezdeményezéshez, a munkához.

Sok sikert fiatalok!

(Horányi)

MOZIMŰSOR

Ma a filmszínházban az Ar- sene Lupin című francia filmvígjátékot vetítik. A film egy nagystílű kalandor történetét mutatja be.

Holnaptól, csütörtöktől vasárnapig a Patyolat-akció című magyar filmvígjátékot játsszák.

Borkedvelő, néhai Krúdy Gyula egyik novellájában bűbájosán írja le az egykori Szentendre bolthajtásos, pici zöldasztalos, vasúti kiskocsmáját, ahol az utolsó vonatig ott felejtkezett a telekkönyvi ügyben életében először idetévedt „idegen”.

De hogy akár boldogult italbüfénkről, akár a Vasúti villasorban levő mai utódjáról mit írna Krúdy Gyula — bár nagyon szeretem ezt a kis várost — elképzelni sem akarom, s nem is merem! Nem kocsmakerülő, italboltellenes szigorú nénikék hívták fel a figyelmemet — távolról sem ilyenek. Két nagyon jó hangulatban levő, pityókás barátom kötötte a lelkemre este hét órakor: most lépjek be oda, ha nagyon csúnyát akarok látni. Mert nekik — úgy mondták — elég volt. A helyiségbe nyílik a mosdó, melynek ajtaját persze mindig nyitva felejtik, levegő, szellőztető berendezés nincs, s az oda betérő csak piszkot talál és légytömeget!

Magam is beléptem. Már ez is nehéz volt, mert az ajtóban duhaj tömeg ácsorgott. Nehezen befurakodtam és körülnéztem. Jóbarátaim valóban nem túloztak.

A legelhanyagoltabb utca sem olyan mocskos és sáros, mint a bolt padlója volt.

S a. mennyezet? Feketéllett a légytömegtől.

Az italbolt élelmezési üzlet is, tehát rendben kell tartani.

Nem ismerem a közegészségügyi hatóság ide vonatkozó szakvéleményét. Én csak megbotránkozott részeg barátaim tanácsára léptem be oda — életemben először. És hiszem: utoljára.

Pedig olyan meghatóan írja le Knidy Gyula a bolthajtásos, zöld asztalos pici vasúti kiskocsmát. Kocsmát, nem vendéglőt!

Nyílt levél:

a jó istenhez és a postához

Hunok nyomában Mongóliában

Elragadt a HÉV

Vasárnap délelőtt tíz órára Csillaghegyen kellett volna lennem. Otthon megnéztem gondosan őrzött menetrendemet, mely szerint 9.1ö-kar indul a vonatom és szokott, kényelmes tempóban már pont kilenc órakor az á’lomáson voltam. A hatalmas menetrend táblán még egyszer meggyőződtem az. indulási időről. Ám az indulást jelző óra 8.36-ot mutatott, mely időben vonat indulás nincs is. Megszoktam azonban már nagyon régin,' hogy ezeket az órákat csak megtévesztő állomás- díszül rakták ki, s a iMargií- hídi állomástól eltérően itt csak nagyon ritkán és ötletszerűen szokták hozzányúlni — tehát megváltottam jegyemet s betelepedtem a bent álló hosszú szerelvénybe. Meglepetéssel veszem észre ú'rág olvasás közben, hegy 9 óra u:án öt perccel a vonat megindult: „Ssn'da gyanú” támadt lelkemben, jó: tudván, hogy kellemes vasárnapi papákon rendkívül vonatok, sőt, úgynevezett ..tvr'.sfavonaíok'’ is járnak, maí'yek megállás hőikül vágtatnak végig a vonalon, — azonban megnyugtattam magam azzak hogy a hangos bemondó egy árva Hangot nem adott. Nem figyelmeztetett senkit sem. hogy e vonat a menetrendtől eltérőén 9.05-kor indul és őrrnnn Pomázon és Arpád- hídrő" áll mag. pedig valóbban úgy történt.

Méiobúsari néztem végig Csillaghegy és Rom-aífürdő lankáit és dombjait, mígnem

A múzeumi hónap keretében pénteken este magyar—mongol expedíciók címmel tartott előadást a művelődési otthonban dr. Erdélyi István muzeológus.

A szép számú érdeklődő jelenlétében, élményszerűén számolt be a négy magyar- mongol expedíció munkájáról, melyek közül kettőn ő maga is részt vett. A hallgatók érdeklődéssel hallották a türk, hun és avar sírokban talált értékes régészeti leletekről elmondottakat, amelyeket vetített képekkel tett élőbbé az előadó.

Előadás után sokan és sokat kérdeztek a hallgatók, nemcsak az expedíciókról, hanem a nép életéről is.

Megjelent az előadáson a mongol követség másodtitkára, Batocsirin Dasceren elvtárs és a követség egyik munkatársa is.

I

t

L

•jf r "

s i A

á ,y,

rí O

V

X %

c

o

f

S)

n . ti

íW

' 2

j ■ 4

if

A

i

A

l ,

n

m 3

/

3) >

, /

t

Jt

U

/f

•

/)

ST\

0.

b

(A mongol szöveg magyar fordítása: A mongol nagykövetség munkatársai nevében

szeretettel köszöntjük Szentendre város lakosságát. Éljen a megbonthatatlan magyar—mongol barátság! Batocsirin Dasceren.)

Idő: szombat délután 16 óra 22 perc.

Tárcsázom.

— Halló 113?

— Igen, itt a posta.

— Kérem, három napja nem kaptunk postát. Levelet várok, elmennék érte.

— Bet<pg a kézbesítő. Körülbelül kétszázötven levél fekszik itt. Nem tudjuk kiválogatni. „Privát" levelet különösen nem!

— De nem kaptunk például rádióújságot sem!

— Sajnálom, amíg beteg a kézbesítő, nem tudjuk kiadni!

— Ez mégiscsak furcsa!?

Kattanás. A túloldalon letették a kagylót.

Kommentárt fűzzünk hozzá? Miinek?! Segíteni úgysem tudunk, pedig úgy gondolom, a postadíjban benne van... Csak azt kívánhatom, hogy a jó isten mihamarabb gyógyítsa meg a postást! Mert itt úgy látszik, már csak ö segíthet!! Vagy más is?

A beszélgetés tanúja:

Agárdi Péter

Tájékoztató a bortermés bejelentéséről

(Kivonat a rendeleiből)

A közeledő szüretre tekintettel, a pénzügyőrség az alábbiakat közli:

A bortermelők kötelesek a szüret befejezését követő hat napom belül a területileg illetékes pénzügyőri szakaszhoz termésbejelentést tenni. Bejelentőlap nyomtatványt a községi tanácsok és a pénzügyőri szakaszok, az igénylőknek díjtalanul adnák.

Be kell jelenteni az összes készített mu&tmennyiséget, azt is, amelyet a bejelentés megtétele előtt már értékesítettek vagy az állami pince- gazdaságnak eladtak. A szőlőként értékesített termést nem kell bejelentem. Ugyancsak be kell jelenteni a készített törkölybort, továbbá a bejelentés idejében készletben levő óbort, a bor, a must, tárolási helyét is. A tárolóhely változását 24 órával előbb a pénzügyőri szakaszon be keli jelentem.

Bortermelőnek kell tekinteni azt a természetes vagy jogi személyt, aki szőlőterület felett rendelkezik, azon termelést folytat, és a termésből mustot, bort állít ele

Bejelentési kötelezettség terheli azt a természetes vagy jogi személyt is, aki nem minősül bortermelőnek, de szerzett szőlőből, gyümölcsbö. mustot, bort állít elő.

A termelőszövetkezetek a tagjaik részére kedvezménye sen kiosztott borok után literenként 40 fillér, a többi tér meló a háztartásában kedvezményesen elfogyasztható bormennyiség után 80 fillér bor forgalmi adót köteles fizetni Mustot vagy újbort óborra' összekeverni, továbbá óbor; törkölyre felöntéssel kezelni csak a pénzügyőrséghez va! előzetes bejelentés és ellenőr zés mellett szabad.

A termésbejelentési kötc lezettség fennáll a szőlőn ki vül egyéb gyümölcsből erjesztés útján előállított gyümölc- borokra is.

.Részletesebb felvilágosítás az érdeklődőknek a pénzügy őri szakaszok adnak.

Pest megye Pénzügyes Vámőri Parancsnokság

Sírkőavatás! Felejthetetlen j férjem. Stampf Béla volt kereskedő sírkőavatása október 2í-én (vasárnap) de. 11 órakor lesz a leányfalui temetőben.

végre Árpád-iiídnál leszállhat- tam. Szerencsém, hogy kalauz nem lépett a kocsiba, így büntetést nem kellett fizet-; nem. Arpád-hídnál mindössze i négyen szálltunk le, akik az- i nap nem óhajtottuk Óbuda j panorámáját látni; két utas j Csillaghegyen, egy Aquincum- j ban remélt leszállani, s míg ] én csendes derűvel váriam ba ] a húsz perc múlva kifelé in- 1 duió vonatot, persze, ismét je- ! gyem megváltása után, ők i hangosan káromkodtak. Én i nem. Nem valiáserkölcsi elfő- ; gultságból. Nem, én kilenc > éves korom óta, tanulóbérle- j les diákkoromtól törzsutasa > vagyok e „kedves” köziekedé- ; si társulatnak, s minden ta-j gadhatatüan fejlődése és 1 eredményei mellett időm volt! már hozzászokni hervadhatat-! lan hibáihoz is.

»

Hiszen Szentendrén miértj harsogták volna bale az őszi j csendbe a vonat rendkívüli j voltát? Amikor rendes hét- j köznapokon minden egyes vo- j natnál indulás előtt több íz-! ben bemondják, hány percj múlva, mikor indulunk. Miért] tennék meg ezt vasárnap is,: amikor e! is térünk a me- i natrendtől? A vonat utasai ] közül mindössze négyen vol- j tunk, akik rosszul jártunk, s | a többség, nagyon helyesen.: gyorsan e'.jutott a Margit-' hídhoz. Számít ez az elenyésző kisebbség a többség mellett?

Én azt hiszem, számít! De ügy látszik, a HÉV nem így gondolja.

(H. L.)

:

| Beszélgetés három „öreggel44 a 100 éves kéziszerszámgyárban

: Magyarország még az 1849- : es bukást követő Habsburg- önkényt nyögte, amikor 1865- ; ben Szentendre szélén, a he- : gyekbe vezető út mellett lét- : re jött a kéziszerszámgyár. í Akik akkor kezdték a mun- i kát ebben a kis üzemben,

\ régen pihenőre tértek, így ma | nagyapakorú unokáik mond- i ják el: milyen is volt hajda- I nában, ez a ma is alig vaia- ; mivel több, mint száz mun- \ kast foglalkoztató gyáracska ] Kunyik István, Kiss Sándor, • Kloczok Károly pergetik a szó \ fonalát a 40—50 év előtti j munkássorsról. Sokszor leírt, ', elmondott és mégis érdekes ! történet kerekedik a beszélge- \ tés során.

] — Amikor ötven évvel ez\ előtt, 1915-ben, inasként ide ! kerültem — meséli Kunyik \ István —, én is a kovácsmű- ; helyben kezdtem, a „kín.zó- j kamrában”. Durva fegyelem \ uralkodott itt akkor, de még ! utána is, egészen a felszaba- ! dulásig, Csak az lehetett inas, ! aki vállalta a bentlakást. > Havonta egyszer volt kimenő. 5 Magukból kivetkőzött embe- ! rek voltak a kovácsok, az linas rabszolgaként élt. Pofozták őket, amikor és amivel ériék. Hozzájuk hajítottak tüzes vasat, meleg fogóval nyakon szorították. Őket is úgy „nevelték” valamikor. De ütötte az inast a tulajdonos, a művezető, az irodaliszt, a segéd. Délután négy órakor mehetett szabad levegőre — a tulajdonos, Gajári Leó gazdaságába szénát gyűjteni, kapálni. Vasárnaponként pihenőül ott volt az istállói munka, mert Gajári állatokat is tartott.

. — Leégett a körmünk, amikor a koksz kemencékbe nyúltunk a vasdarabokért — veszi át a szót Kiss Sándor. — És nagyon gyorsan kellett mozognunk, mert röpült felénk a vasdarab. Aki itt inasként kibírta, igen kemény ember volt és sokat kellett lenyelnie.

— A munka is bizonytalan volt — szól közbe Kloczok Károly —, a tulajdonos általában kétévenként csődöt jelentett, s a munkások mehettek a szélrózsa minden irányába. Állhatták sorba és vállalhattak munkát fillérekért. De ha állandó is volt a munka, rettegni kellett a balesettől, mert a gyárvezetőség a ] munkásokat hol bejelentette \ az OTI-ba, hol nem. Ha ép- j pen akkor érte baleset, ami-', kor nem volt bejelentve, ott- i hon maradhatott — fizetés \ nélkül. Gajári Leó ilyenkor j „kegyes” volt, küldött az ille- \ tőnek olykor-olykor némi élei- \ met.

— Mégis — fejezi be Ku- \ nyik István — szeretem ezt j az üzemet. Itt nőttem fel, sok! mindenen mentem keresztül.'. Együtt éltem az itteniekkel, i együtt örültem velük, ha\ akadt ilyesmi annak idején\ — és együtt bánkódtam a bú-\ sulókkal. Gajári Leó és utóda,', Stromayer eltűntek. Ma már', nem „kínzókamra” a kovács-', műhely, s a mostani ipari ta- i nulók mosolyognak, ha néha-i néha a mi inaséletünkről me-\ sélünk. Talán nem is hiszik\ el, hogy ilyesmi is lehetett. ] Számukra ez ismeretlen dolog. \ És ez a jó!

Bólogat rá a másik két\ „öreg”, s a kovácsműhely falé ] tekint, ahonnan motorzúgás, i kalapácsolás hangja omlik: szét az udvaron.

— lyl — i

Ha Krúdy Gyula újra idejönne