Pest Megyei Hirlap, 1965. október (9. évfolyam, 231-257. szám)

1965-10-17 / 245. szám

10 ft.ST MECVEI k/Cúiap 1965. OKTOBER VJ, VASÄRNAP Heti jogi tanácsaink Családi körülmények miatt külön szobára jo­gosultak a különböző nemű személyek. D. I. olvasónk írja, hogy háromszobás lakásban felesé­gével, 18 éves lányával és 20 éves fiával lakik. A különbe- járatú szobát kiigényelték, hi­vatkozással arra, hogy mi csak két szobára vagyunk jogosul­tak, mert a rendelkezés sze­rint kettőnél több személyből álló család esetén minden to­vábbi két személynek jár egy lakószoba. Olvasónkat megnyugtatjuk, mert a háromszobás lakás nem haladja meg jogos lakás­igényüket, ezért igénybevétel­nek nincs helye. Nem kíván­ható ugyanis az, hogy külön­böző nemű, bár a családhoz tartozó személyek, nagy fel­nőtt emberek, egy szobában lakjanak, és az sem volna he­lyes, ha a szülőkkel lakna egy szobába bármelyik felnőtt gyermekük. Olvasónk aggálya tehát alaptalan, mert a tanács nem veheti igénybe a kiigényelt szobájukat. Nem lehet az albérlő­nek felmondani azért, mert a bérlő életközös­ségre lépett. Albérletemet a bérbeadó felmondta, mert házasságon kívüli életközösségre léptem. A felmondást nem fogadtam el, s a bérbeadó most bíró­sághoz fordult. Milyen kilátá­saim vannak egy peres eljá­rás esetén? — kérdezi P. M.- né vecsési olvasónk. A lakásrendelet szerint a bérbeadó felmondhat az al­bérlőnek, ha a családi körül­ményeiben lényeges változás áll elő. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a házassá­gon kívül létesített életközös­ség nem teszi indokolttá az al­bérlet felmondását. A házasságkötés, gyermek- születés, gyermek házasságkö­tése indokolttá teszik "a fel­mondást, úgyszintén az is, ha a bérlő olyan személyt fogad a lakásba, akit családjogi vagy egyéb szerződés alapján eltartani köteles. Mivel elet- társa.t^a törvény szerint sen- kisem köteles eltartani, ezért a házasságon kívül létesített életközösség miatt nem lehet felmondani. Lclszámfclesleg címén csak különösen indo­kolt esetben lehet fel­mondani annak a mun­kaviszonyát, akinek 15 éves megszakítás nél­küli folyamatos munka- viszonya van. 1950, január 1-én léptem először munkaviszonyba. Az­óta két ízben változtattam állást, és az utolsó munkahe­lyemre 1939-ben kerültem. Állásvaltoztatásaim hozzájá­rulással történtek, és mind­két esetben harminc napon belül elhelyezkedtem. Leg­utolsó munkahelyemen mun­kaviszonyom folyamatosságát 1950. január 1-től ismerték el, és a pótszabadságot is ettől az időtől számították. Most még­is megszüntették munkaviszo­nyomat, és létszámfelesleg cí­mén elküldték a vállalattól. Sérelmesnek tartom a válla­Si-woldosság... Évezredes álom, örök cél, Egyidős az ember­iig rel' Mintlcn korban ezt kereste, ezért élt és dolgozott az ilSl ember. És mindenki másutt kereste és másban találta ! meg. Keressük ma is. Megváltozott körülményeink között ter- ! mészetesen megváltoztak a célok, az eszmények és életideálok ; is. Megváltozott az ember viszonya a termelőeszközökhöz, a ; magántulajdonhoz, a társadalomhoz. A nagy történelmi átala- : kulás anakronisztikussá tett számtalan olyan életideált, mely- | ben az előttünk járó generációk életük értelmét látták. Cj ! körülmények között él az ember, de hordozza régi eszményeit, [ régi vágyait. A szülő a saját boldogságideálja szerint szeretné ! boldogítani gyerekét és csodálkozik, ha az általa szépnek tar- : tott célokért gyereke nem lelkesedik. Vannak, akik a pénzt, : a javakat hajszolják, mert úgy érzik, hogy csak ez boldogít. : Mások „karriert” akarnak csinálni. De a karrierről alkotott i elképzeléseik egészen mások, mint amilyenek a mi társadal- I munkban elképzelhetők. Megváltozott a nő helyzete, más lett : a szerelem tartalma, számtalan házasság válságba került. Ezer kérdés vár még feleletet. Ezért indítjuk meg ezt a sorozatot. Ismert közéleti nagy­ságok mellett, megyénk névtelen dolgozó emberei mondják majd cl, hogy miért boldogak, vagy miért boldogtalanok. El­mondják, hogy miben látják életük értelmét. A nyilatkozatok és munkatársaink riportjai mellé várjuk olvasóink leveleit is. Kérjük, írják meg a felvetett kérdésekről véleményüket. írják meg, boldogságuk, vagy boldogtalanságuk okát. A megjelent írásokról mondják el véleményüket, észrevételeiket. Csak a kedves olvasó tevékeny részvételével lesz valóban hasznos és tanulságos ez a vállalkozás, melynek írásait vasárnapi szá­maink tizedik oldalán találhatják meg. Várjuk leveleiket, melyre kérjük írják rá: Boldogság. Gazda bácsi újra jelentkezik: mi lenne, ha... ? Az ilyen emberek, tehát a mindig jobbat, a mindig újat keresők, s ezért harcolók — fontos ténye­zői annak, hogy egy tár­sadalom boldogabb — mert erkölcsiekben és anyagiak­ban mind gazdagabb — le­gyen. Ismét szünet a beszélgetés­ben: egyik újító érdeklődik vitás ügyének sorsa iránt. Gazda bácsi néhány szót mond csak neki, megnyugod­va távozik. ® A gyári, újítpmozgalomról ' beszél: kinöa .öröme, hogy,, az újítások kozott igén sok1 áz anyaglakarékosságra vonatko­zó. A Motorkerékpárgyár tmk- j a például az első félévben 130 ezer forintot takarított meg hulladékanyagok felhasz­nálásával. — Csak aki jól be­legondol, az érti meg, micso­da érték egy darab vas is. Az ércet kibányászták, kioivasz- tották, formába öntötték, hen­gerelték — mit soroljam? Nincs olyan darabka anyag, amihez ne tapadna emberi munka, s az üzemekben ehhez kell szabni az anyag becsüle­tét! Sajnos, ettől' azért még messze vagyunk. Azt már kö­zelítjük, hogy amit maga csi­nál a munkás, annak több a becsülete. Arra azonban még kevesen gondolnak, hogy amit a társaik csináltak, az is ugyanolyan értékes legyen a szemükben. Nem dúskálunk a nyersanyagokban, éppen ezért ha többre akarunk jutni, töb­bet kell tenni az anyag meg­becsüléséért is. — A társadalomnak — ha azt akarja, hogy polgárai bol­dogok legyenek, márpedig a mi szocialista társadalmunk ezt akarja — értékelnie kell az apró, a kis tetteket is. Tud­ni kell a kicsit is megbecsül­ni, mert a mának és a hol­napnak nemcsak kiemelke­dőkre, nagy tetteket véghez vivőkre, hanem becsületes kö­zepesekre, szorgalmasokra, kötelességeiknek napról nap­ra eleget tevőkre is szüksége van. Valamikor — harminc esztendeje —, ha valamit kita­láltunk, nagy szó volt, ha a művezető annyit mondott; ,.jó”. Most a közösséget szol­gáló cselekvésnek jóval na­gyobb a becsülete, de ebből soha nem lehet elég. ösztö­nözni kell, mert minden nap többet követel. ösztönözni? Gazda Géza azok közé tartozik, akik soha nem nyughatnak. Örül annak, hogy sikerült sokakat meg­győznie: tanuljanak. Mert nem elég az újat keresni, tud­ni kell azt is, hol lehet meg­találni! — Mi annak idején a magunk pénzéből végeztük el a műszaki szabad líceumot, piost nyitva áll mindenki előtt a kincsek — mert a tu­dás kincs — forrása. Az isko­la persze iskola, az élet pedig élet, csak a kettő együtt kép­zelhető el. Ne szégyelljenek az egyetemről jött fiatal mérnö­kök egyszerű munkásoktól is tanulni. Van mit! A Magyar Nyelv Értelmező Szótárában A BOLDOGSÁG MEG- HATAROZASA: „Érzelmi állapot; a sors­sal, körülményekkel való (teljes) megelégedettség.” (Családi, földi, házi, leírha­tatlan, mérhetetlen, meny- nyei, végtelen boldogság.) A BOLDOG MEGHATA- ROZASA: „Sorsával, állapotával, körülményeivel teljesen megelégedett, s ennek ér­zésétől áthatott (személy, csoport, közösség). A BOLDOGTALAN MEGHATAROZASA; „Olyan személy, csoport, aki, amely szerencsétlen, illetve ilyennek érzett sor­sa, körülményei miatt szenved.” Mind több cigarettavég a hamutartóban, s mind szenve­délyesebb szavak. Magáért? — En már öreg ember va­gyok, nekem már igazán mindegy lehetne, mi hogyan van. Dehát élhet-e úgy az em­ber, hogy bármi is mindegy legyen? Nincs olyan dolog, ami az egyes embert ne érin­tené! így vagy úgy, mindig közős sorsunkról van szó, s ezért nem lehetünk közömbö­sek. — Valaha szokás volt, hogy az öreg, tapasztalt szakmun­kásokat fiatalabb társaik — urazták. Nem azért, mert a tőkéseket majmolták, hanem mert így vélték kifejezni tisz­teletüket. Azt tartom, ma sem lehet nagyobb tisztesség, mintha az ember elnyeri tár­sai tiszteletét, elismerését. Az erre való törekvés, külön-kü- lön, s társadalmi összesség­ben, ugyancsak a boldogság feltételei között szerepel. A családi élet öröméről be­szél, arról, otthona mindig biztos támasza volt. — Az em­ber nem lehet kétféle, más a munkahelyén, megint más ott­hon. Úgy hiszem, hetvenhat évemmel már elmondhatom: az élet nemigen marad adósa annak, aki nem ölhetett kéz­zel lesi, jut-e valamire? Az élet visszaadja azt, amit az ember hozzárakott a munká­jával. Én azt tartam, aki gyorsan él, az röviden él. Aki azonnal akar mindent, aki mohó, akinek soha semmi nem elég, aki csak a maga boldogulásáért kapar, látszat­ra igen, de lényegében nem lehet elégedett, boldog ember. Csak akkor lehet elégedett, ha útja Végén visszatekintve azt látja: nem töltötte el ha­szontalanul az életét, valami marad utána. Akár egy épü­let, mert kőműves volt, akár vasak tonnái, mert kohász­ként azt öntött, vagy egy könyv, mert író volt. Szürkül már kinn, jön az este. Gazda bácsi — Gazda Géza elvtárs — elteszi szem­üvegét, megfogja kopott tás­káját, s hazafelé indul, nyu­godt léptekkel megy ki az egyes kapun, úgy, mint min­den hétköznap, immár negy­venöt esztendeje. (m. o.) VENDEGLATO NAPOK I960. OKTÓBER 10-TŐL 20-IG a Váci Vendéglátóipari Vállalat rendezésében MA: délelőtt fél 10-től a Hattyú eszpresszóban (Vácott) gyermekzsúrral egybekötött bábműsor. A Pokolcsár­dában disznótoros ebéd és vacsora, népi zenével. Aszódon, a tiszti klubban cukrászati bemutató és tombola, 12 órától. A váci Duna eszpresszóban cukrá­szati bemutató, tombolával, 11 órától. HOLNAP: Vadkacsa kisvendéglőben (Vácott) vad-ételkülönleges- ségek 12 órától. Dunakeszin a Pavilon étteremben hal­vacsora. Halkülönlegessé­gek. Népi zene; magyar- nótaénekessel. Öveges József; „Sosem vártam a boldogságot mástól\ csak önmagámtól(i--------------------- különböző korszakai­A történelem | ban sok könyvet írtak ---------------------- az élet céljáról s a bol­dogság tudományáról. J ómagam sohasem töprengtem azon, hogy ugyan miért is élek, és hogyan lehetek bol­dog. Éreztem mindkettőt — és aszerint csele­kedtem. Engedjenek meg néhány példát — az életemből. Mezítlábas kisgyermek koromban pillana­tig sem gondolkoztam, vajon életem célja-e a libalegelietés a nyári hónapokban, hanem igyekeztem évente azt a negyven libát a leg­kitűnőbben felnevelni az árokparton és a tarlókon, mert tudtam, hogy nagy szükség van az ellenértékűkre: kell a pénz ruhára, könyvekre. 1------------------------------1 fiatal özvegyen, I Drága édesanyám | négy gyerekkel,------------------------------ reggeltől estig d olgozott, végezte a házimunkát, de sosem hallottam tőle: hát ezért élek? Milyen boldog volt, ha egy pár cipőre valót összetakarékos­kodhatott nekünk! örömében sírva ölelgetett bennünket, amikor jó bizonyítványt vittünk haza. Más jutalmunk nem volt, nem is lehe­tett volna, mint az ő öröme. Még most is hal­lom. amint főzés, vasalás közben énekelget — boldogságában. Ma pedig? Hány, százszor jobb sorban, gondtalanul élő asszonytól hal­lottam már: hát ezért élek?! Egyetemi hallgató koromban sem tettem mást, csak tanultam, szakkönyveket olvastam és — kitűnőre vizsgáztam. Soha, egyetlen pil­lanatra sem töprengtem az élet célján, sem azon, hogyan lehetek boldog. Hiszen boldog­sággal töltött el minden jó munkával, tudá­som gyarapodása közben eltelt nap, minden elismerő szó, minden siker. Sohasem vártam a boldogságot mástól, csak önmagámtól! ■-------------- között — megvallom — I Társaim I akadtak filozofikus termé- --------------- szetek is. Volt, aki meg­kérdezte tőlem: „Miért élsz te? Inkább fel­akasztanám magam, mintsem így éljék.'’ Nem is élt úgy! Húszéves korára betegsé­get szerzett. Az egyetemről tanulmányi elégte­lenség miatt eltanácsolták. De ... bizonyára boldog volt, és ami fő: másokat is boldogí­tott ... H asonló példákért nem is kell a múltba visszamenni... Ma sem vagyok filozófus elme. Teszem kö­telességemet, igyekszem tőlem telhetőén a legjobban elvégezni azt a munkát, ami hely­zetemből adódóan rám hárul. Es ma is bol­dog vagyok, minden jó munkában telt nap után. Ha most felelnem kell arra a kérdésre: mi az élet célja, így fejezném ki: a legjobban megállni a helyünket abban a kis világban, ahová a sors állított bennünket, s másokat is segíteni abban, hogy ezt tehessék. Sohasem kellett keresnem a boldogságot! Családomban, környezetemben kiskoromtól fogva ezt az előbbi életcélt láttam, s megva­lósításában megtaláltam mindazt, ami élete­met boldoggá tette.---- elképzelni olyan helyet, | Nem tudok I ahol több szépséget ta­-------------------- lálnék, mint a nagy ter­mészetben, ahol jobban felüdülhetnék, mint a szabadban. Tőlem — az összes szórakozóhe­lyek bezárhatnának. Bocsánat — csak magamról van szó. Ha polgártársaim igénylik az italboltokat, a lo­kál „ipart ’, — lelkűk rajta. Nekem meggyő­ződésem, hogy a felüdülés és a boldogságke­resés ezen intézményei éppen az ellenkező ha­tást érik el, s semmiképpen sem növelik a munkás, alkoto élet eredményeit. S itt már nemcsak rólam van szó. Ez már közös ügy, mert az élvezethajhászás megne­hezíti azok életét, akik másként látják az élet célját, s másban találják a boldogságot. matos munkaviszony esetén csak különösen indokolt eset­ben lehet a dolgozónak fel­mondani. Jogos volt-e a vál­lalat intézkedése? Kérdezi K. B. halásztelki lakos. A Munka Törvénykönyve szerint átszervezés, létszámfe­lesleg címén csak különösen indokolt esetben lehet fel­mondani annak a munkavi­szonyát, aki ugyanannál a vállalatnál 15 éve dolgozik. Vonatkozik ez arra az esetre is, ha a dolgozó ezen időn be­lül áthelyezéssel változtatott munkahelyet. Olvasónk eseté­ben a munkahelyváltoztatás nem áthelyezéssel történt. A pótszabadság szempontjából helyes volt a folyamatosság elismerése, de az ön által he­lyesen hivatkozott felmondási korlátozás esetére nem vonat­kozik, mert nem áthelyezés­sel szűntek meg a korábbi munkaviszonyai. Panasza te­hát nem alapos. Lakáscsere esetén a bérlővel egyidejűleg a vele együttlakó szemé­lyek is kötelesek a la­kást elhagyni. Albérlőként lakom M. J.- nél. Főbérlőm a lakást elcse­rélte. Az új bérlő nem kí­ván engem megtartani, vi­szont a régi bérlő sem akar magával vinni, mert az új la­kásban nincs megfelelő albér-' leti helyiség. A cserélő felek egyikének sem kellek tehát és i mindkét bérlő jól akar járni I az én terhemre. Hová fordul-: hatok a bérlők ezen magatar-: tása miatt engem fenyegető\ sérelem orvoslásáért? — Kér- j dezi D. K. pilisi lakos. A lakásügyi rendelkezések I szerint, ha a lakásban albér-1 lő lakik, a cserélő felek köte- i lesek az albérlő megfelelő el-; helyezéséről gondoskodni. Ez j történhet úgy, hogy az albér-! lő vagy ottmarad a régi la-! kásban, és ehhez az új bérlő i is hozzájárul, vagy pedig el-j lenkező esetben köteles magá-; val vinni a cserélő fél a lakó- i ját az új lakásba is. Termé-! szelesen gondoskodás történ- > hét önről úgy is, hogy hozzá- ! járulásával más lakásban biz»! tosítanak részére albérletet. : Olvasónknak aggodalomra: nincs oka, mivel a csere kap-; csán nem kerülhet olyan; helyzetbe, hogy lakás nélkül j marad. Ha a régi bérlő nem! akarja magával vinni és az új! sem akarja megtartani, for-? dúljon a tanács lakásosztályá- ä hoz, ahol a két fél lakáscseré-; jét nem fogják engedélyezni.; Mit kell érteni a jogos $ lakásigény mértéke $ alatt? A lakásrendelet szerint 5 minden családot, amely ket-$ tőnél nem több személyből $ áll, minden olyan személyt, $ aki egyedül él, egy-egy lakó- ^ szoba illeti meg. A család-^ hoz kell-e számítani a háztar- J tási alkalmazottat, és az al-? bérlőt? — Kérdezi P. J. abo-^ nyi olvasónk. A jogos lakásigény mérté- $ kének megállapításánál a bér-! lő családjához tartozónak kell ^ tekinteni mindazokat, akik ro- ^ koni vagy személyi kapcsolat^ alapján laknak a lakásban. i Az albérlőt és családtagjait, 5 valamint a háztartási alkal- $ ! mazottat külön családként kell $ számításba venni. Itt válaszolunk T. I. nagy- $ körösi olvasónknak is, arra a 5 kérdésére, hogy idős nagy-? bátyját figyelembe keil-e ven- $ ni, a jogos lakásigény mérté-^ kének megállapításánál? Mi-$ vei olvasónknak bátyja a bér- ^ lő hozzájárulásával lakik a 4 lakásban, a bérlő családjához? kell számítani, ezért jogos la-§ kásigényük mértékénél három $ személyt (férj, feleség és $ nagybátyja) kell figyelembe $ venni és három személy után ^ kétszobás lakásra jogosultak, i Dr. M. J. I ' Fölriimmkát Gépesítő Vállalat ^ Bp. V., Vigyázó Ferenc u. 3. $ (Tel.: 126—790) azonnali hatállyal $ FELVESZ ács, kőműves és vasbetonszerelő 5 szakmunkásokat, valamint vizfaá- 5 zott kotrómestereket, dóser- és ? , grédervezetőket, kenőgyakorno- ? kokat és az 1966. évben indítón- ! dó tehergépjórmüvezetöi tanfo- ^ lyamra 22. évét betöltött dolgo- ? zókat. Előnyben részesülnek a $ dunántúli és a Duna—Tisza közi 5 lakosok. Jelentkezés helye: a ! vállalat munkaügyi osztálya, va- 5 lamint székesfehérvári kirendelt- ? I ségünk, Székesfehérvár. Seregé- ? lyesi út 83. Tét.: 28—60. I ------------------------------------- í ^ Odakinn füstöl, zajong, zúg 5 a gyáróriás, a Csepel Vas- ? és Fémművek. Idebenn csen- ^ des a szó, s minduntalan fél- bemarad: nyílik az ajtó, csó- ■! kólóm Gazda bácsi, szervusz Gazda bácsi, Gazda bácsi se- § gíthetne, Gazda bácsi nézze ^ már meg —• így kezdődnek ? a mondatok. Gazda bácsi: 76 I éves, mégis, mindennap ott ? van a gyárban, ott ül asz- i! tálánál, a központi újítási § irodán, igaz — már nyug- $ díjasként. Nevétől egy or- § szág volt hangos, Kossuth- ^ dijat kapott, kezdemér.yező- ? je volt annak a mozgalcm- ^ nak, amely ma is él, sőt, ? annyira velejárója lett min- I dennapjaipknak, . Jiogy . akjár- ? csák a “népdallá lett 'cfeiök' 5 sértőinek, e mozgalom el- 5 indítójának nevét sem te- ^ szik már hozzá, csak azt ? mondják: anyagtakarékosság. I © 5 öreg ember, rengeteg ta- 5 pasztalattal, öreg ember, s 5 mégis tele érdeklődéssel, új $ iránti fogékonysággal. Het- I venkét éves volt, amikor j nyugdíjba ment. 1948 óta í legfőbb patrónusa a hatal- | más gyár újítómozgalmának, ! s 1920 óta dolgozik Csepe- S len. Elégedett? J — Dolgoztam egész éle- ! temben. Tizenhat éves korom- j tói családfenntartó voltam, s J megtanultam, mindenért ke- 5 ményen küzdeni kell. Elége- ! dett vagyok: soha nem vol- ! tak különleges igényeim, í Félbetöri a cigarettát, nem J szabad sokat szívnia. Picit ! hunyorít, úgy nézi a füstöt, ! komótosan rakja mondatok- ! ká a szavakat: — Ahhoz, j hogy az elégedettség töme- í ges lépvén, azaz általános ! társadalmi érzés, úgy hi- i szem, még sok dolog kell. ; Elsősorban az, hogy min- I denki megértse: a közössé- ! gért végzett munka, az össz- ! érdekeket szolgáló cseleke­> det adhat csak igazi elége- ! dettséget. Kell hozzá más is: ! az, hogy ne azok mozdulja- ; nak felfelé, akik másak vál- í Iára taposnak, ne mellőz­> zenek tehetséges embereket, > ne féljenek azoktól, akik bát- ! ran kimondják az újat, akik ! mernek töretlen útnak vágni, t Arról beszél, hogy még j mindig sok a szubjektivitás, ! a felszínesség, s még nem g eléggé alapos a szakma ; szeretete. A szakma — le- ä gyen bármi — nemcsak ! szükséges, hanem nélkülöz- í hetetlen. — A boldogság ott j van, hogy a társadalom i döntő része úgy érzi: mun- $ kája, cselekvése úgy sike- g rült, ahogyan akarta, s ezért g nemcsak anyagi, hanem er- t kölcsi elismerésben is ré- ä szesül. Említhetem itt az ä újítókat: sok olyan isme- S rek, aki nem kapott soha j nagyobb pénzt azért, mert ! törte a fejét. kísérletezett, S próbálkozott. Mégis, újra és

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents