Pest Megyei Hirlap, 1965. október (9. évfolyam, 231-257. szám)

1965-10-02 / 232. szám

\ MST »item 'K^Cirhm 15M55. OKTOBER 2, SZOMBAT John Gähriel Borkum Egyetlen kézmozdulattal hal meg. Lábai még tovább viszik. még beszél, lélegzik, anatómiailag még él, csak a lelke halt meg ezzel a szem- villanásnyi kézmozdulattal. Hangja megtölti a lovagter­met■ mikor régi, egyetlen ba­rátjának beszél álmairól, ar­ról, ami élteti még, arról, ami a nyolcévi börtönbüntetés után nyolcévi önkéntes rab­ságra késztette, arról, amiről tulajdonképpen ö is tudja, hogy soha nem fog megtör­ténni. Tudja, de nem akar­ja tudni. Várja, hogy érte jöjjenek a sikkasztó, erköl­csileg elveszett, börtönviselt bankigazgatóért, várja, hogy egyszer bekopogtatnak érte és visszahívják, mert nélküle nem tudnak boldogulni. Ál­mai voltak, nagy tervei, amit senki nem tud megvalósítani, egyedül csak ő, s amikor er­re rájönnek, könyörögni fog­nak, hogy segítsen. Miköz­ben hangosan álmodik, a 16 év alatt magába szuggerált gondolatról, s erről beszél, kezei fürgén, kicsit mester­kélt gyorsasággal emelked­nek a magasba szavainak hangsúlyozására. S aztán ész­reveszi a barát kicsit szánal­mas, gúnyos mosolyát, azt, hogy a másik már tudja, hogy ez soha nem fog megtörtén­ni. John Gabriel Borkman- ra már senkinek nincs szük­sége. A keze lassan leha- nyatlik. Félúton, valahol megáll. Tétovázik. Higgye, ne higgye? Valóban nem kell már senkinek? Megme­revedik. Talán egy pillanat, talán egy óra. Szinte meg­áll a színpadon a levegő. Az­tán leereszti a kezét nagyon- nagyon lassan. Az ember megfullad a nézőtéren. Borii­mon nem szól, nem mozdul, nem horgasztja le fejét, nem csillan könny a szemében. A keze lóg ernyedten, úgy. mint­ha soha többé nem mozdulna. John Gábriel Borkman meghalt. Ezzel az egyetlen kézmozdulattal. Akkor pusz­tult el, amikor egy szánako­zó mosoly rádöbbentette, hogy nyolc évre hiába zár­ta el magát a lovagterem ho- dályába, hiába vár a kopog­tatásra, ő az emberek szemé­ben már akkor meghalt, ami­kor belépett a börtön kapu­ján. Hiába volt minden. S ta-lán ha a börtön után meg­próbálja, egészen lentről, még sikerülhetett volna. Most már késő. Elfáradt. Feléb­resztették álmából, de ö már nem tud fölébredni, csak meghalni. A halo'tt Borjcman lép már ki azon az ajtón, amelyet nyolc évvel ezelőtt magára zárt, de a „beteg farkas” nem üvölt többé. Lábai viszik a levegőre, a téli éjszakában fél a kilátóra, ahonnan képze­letében látja a város fényeit és álmában annak megvaló­sulását, amiről egész életé­ben álmodott: „Hallod? zúg­nak a gyárak. Az én gyá­raim .. . Hallgasd csak. A kerekek forognak, a henge­rék villognak körbe-kőrbe. Érzem, hogy az ércerek fe­lém nyújtják hajlós, ágas-bo- gas csábiló karjaikat.. Aztán a teste teljesíti köteles­ségét. Megáll a szíve. Egy halott szíve. Igen, az embe­rek általában akkor halnak meg, amikor rádöbbennek, hogy senkinek nincs rájuk szüksége. Ibsen minden drá­májában meg fullaszt ja a le­vegőt. de ezt ma már alig érezzük. A színpadon mintha a nagy öregek ideje lejárt volna. Ma Miller, Williams, Beckett hódít, s még egyikük sem töltötte be 50. életévét. Ibsen beporosodott. A néző nem érzi, hogy milyen sűrű a levegő, a kor ízlése mást kíván. Egyetlen percre, egyet­len pillanatra mégis meg­dermed a levegő. Páger An­tal egyetlen kézmozdulatával mondta azt és úgy el, amit Ibsen ma már négy felvo­nással sem tud: egy okos, de gyönge ember tragikus életét, egy örökérvényű em­beri érzés gyilkos valóságát. Sebes Erzsébet Hitelre ad az automata Az Egyesült Államokban, különösen gyáxüzemek kan­tinjában, bevezették az árut hitelre kiszolgáltató automa­ták rendszerét. Ezekbe az automatákba nem pénzér­mét, hanem alumínium la­pocskát kell behelyezni, amit az automata átlyukaszt és ennek fejében kiszolgáltatja a kívánt árut. Az átlyu­kasztott alumínium lapocs­kát, ha már nincs rajta több hely, le kell adni az üzem bárosztályán, s a vásárolt árut a dolgozó béréből vonják le meghatározott részletekben. A NAGY VÁRAKOZÁST, ritka kivétellel, nem igazol­ják a művek: a híres kül­földi író híres könyvét le­fordítják, elolvassuk, s nem értjük, a különben jó köny­vet miért . harangozták úgy be, mint egyedül üdvözí­tőt? Nagy port felvert film: levetítik filmszínházainkban, s a közönség fejcsóválva ban­dukol haza, mi volt ebben a különös? így voltak vala­hogy irodalomértök, kedve­lők és szeretők a Magyar Irodalmi Lexikonnal is. Ami­kor szállongani kezdtek a hírek: gyűjtik az anyagot, már feldolgozzák, már 'szer­kesztik, úgy fokozódott’a vá­rakozás. Az érthető vára­kozás, hiszen majd’ negy­ven esztendeje, hogy hasz­nálható irodalmi lexikon ke­rült kiadásra, s azóta nem­csak a lexikon anyaga bő­vült — új szerzőkkel, művek­kel, műfajokkal —, hanem a szemlélet, az értékítélet alapja is más lett... A AVAGY A BÁSTYÁN Fotó: Kotroczó ROMA A zsinaf napirendjén: a válás hivatkozva (Amit Isten ösz- szekötött, ember nem választ­hatja szét) mereven elzárkó­zott a válás egyházi elisme­résétől. I 732 karátos gyémánt Minas Gerais brazíliai ál­lamban a világ egyik legna­gyobb gyémántját találták meg: 732 karátos, rózsás szí­nű drágakő. Nagy-Britanniá- ba küldik, hogy ott megvizs­gálják és feldarabolják. Érté­két mintegy ötmillió dollár­ra becsülik. marxista irodalomkriiáka je­lenős gazdagodása lehetett volna az új lexikon,, ha va­lóban betölti vállalt ‘ felada­tán ..A bosszúságok második k jietc” — írtuk cikkünk alcímeként, jelezve, hogy an­nak idején — az első kö­tet megjelenésekor — a Pest megyei Hírlap hasábjain is szóvátettük a lexikon okozta bosszúságokat; indokolatlan szerzőkihagyásokat, illetve fel tüntetéseket, a szerkesz­tési elvek következetlenségét, az óvatoskodást — holott a lexikon alapvető feladata a nyílt tényközlés — s ugyan­akkor a zavaró hibák — év­szamok összekeverése, név- elírások stb. — tömkelegét. Az volt az első kötet, bosszúság, most kézbe vehetjük a — má­sodikat ... HA TÚLTESSZÜK MA­GUNKAT a tapintat diktálta illemen, s nevén nevezzük a gyereket, azt mondhatjuk: a lexikon szerkesztői a jogos siajtóbírálatok tömegéből sem­mit sem tanultak, sőt, min­dent elfelejtettek. Mert a Ma­gyar Irodalmi Lexikon máso­dik kötete — sz irodalomsze­rető közönség legnagyobb saj­nálatára — máginkább hival­kodik azokkal a hibákkal, té­vedésekké), amelyeket az első kötet kapcsán kivétel nélkül minden kritikus elmondott. Azt már többen szóvátették — például Tabi László, a Népsza­badság hasábjain —, hogy a két kötetre tervezett lexikon háromra hízik. Nem szép do­log felültetni a közönséget — a magunk részéről csak ennyit tennénk hozá, aki megvette az első kötetet, az már fut a pénze után, tehát kénytelen a másik kettőt is megvásárolni, nem is olyan kevés pénzért... Ez azonban még a kisebb hiba lenne, ha a tényanyag nagy- szerűsége és fontossága indo­kolná a jelentős — teljes köte­tet kitevő — bővítést. De nem ez indokolja, hanem valami hihetetlen nagyvonalúság, amellyel a lexikon szerkesztői helyet biztosítanak minden­nek, ami csak a könyvéiszethez tartozik, függetlenül az iro­dalomtól. A kettő ugyanis ket­tő; nem azonos egymással. így találunk szép számmal olyan szócikkeket, amelyeknek nincs helye irodalmi lexikonban: valaki átdolgozott egy regényt, rádiójáték lett belőle, s az át­dolgozó nemcsak honoráriu­mot kapott érte, hanem — he' lyet a lexikonban. Más „szer­zőnek” két kritikáját közölte egy folyóirat: ok a lexikon nyújtotta haBhátatlánságrá. így vagy úgy. de a lexikon ha­sábjain könnyen osztogatták a helyet. Az említetteken túl például azzal, hogy nemcsak a szerző, „anyakönyvi kivona­tát” közük — , tehát születési helyét és évét —, ami helyes, hanem azzal Is, hogy a „beje­lentőlapot” mellékelték. így megtudjuk, hogy ki hol tanár, szerkesztő, lektor — és h-a hol­nap felmond, állást változtat? ahelyett, hogy csak annyit tudnánk: ez és ez a polgári foglalkozása. Van, akinél „a rádió külső munkatársa” meg­jelölés szerepel (434. old.), másnál megtudjuk, hogy „ügy­védi gya korlatot folytatott Bp- en” (568. old.) a harmadiknál pedig, hogy jelenleg melyik társadalmi szervezetünk sajtó- előadója. Túl azon, hogy a fe­lesleges sorok hizlalták — töb­bek között — ilyen bosszan­tóan tocsogóra a második kö­tetet, az ilyesfajta közlések a lexikon komolyságát veszé­lyeztetik. A lexikonból ugyan­is azt szeretném megtudni, hogy kedvenc, vagy nem sze­retett, ismert, vagy ismeretlen szerzőm mit tett az irodalom épületének magasításáért —, vagy éppen rombolásáért —, de azt semmi esetre sem, hogy miért kapja a fizetését... A lexikont forgató polgár szá­mára kihámozhatatlanok azo-n szerkesztési elvek, amelyek le­hetővé tették az ilyen szócik­kek — nem megírását, mert a szépszámú szócikk szerzői kollektíva éppen ezzel is do­kumentálhatja alaposságát hanem —, közlését. A MÁSIK, szintén súlyos, a lexikon alapvető értékét ve­szélyeztető elvre utaló kifogá­sunk: a közhelyek, a semmit­mondó frázisok túltengése. Mit tudok meg abból, hogy költőnk „magányos életérzés válságát bizakodó útkeresés váltja fel”? (563. old.) Az út­keresés mindig bizakodó, mert ha másban nem is, de abban bízhatunk, hogy az út­kereső — utat keres ...! — Miben, kiben bízva, milyen utat keres a költő? Avagy er­re válaszolva állásfoglalásra kényszerülnek? Miért kell már szemérmesnek sem ne­vezhető — sokkal inkább ál­szentnek, hibává váló óvatos­kodásnak — elhallgatással megtéveszteni az olvasót, nem közölve vele. hogy bizony a költő írt nem téves, hanem ellenséges, nyíltan reakciós költeményekét is (pl. 400 old.), hogy az író „válsága” nem ■valami elvont, lelki katarzis volt, hanem nyílt szembefor­dulás a népi rendszerrel! Ott ugyanis — méltatlanul a té­mához, de mégis a pesti ki­szólást idézve, mert ez fedi a valóságot — „nem kunszt” nevén nevezni a dolgokat, ahol általános szócikkekről van szó. Egy irodalmi irány­zatot ellenségesnek vagy hi­básnak 'nevezni — könnyű. Egy szerző egyik vagy másik munkáját már sokkal nehe­zebb. És vannak, akik nem is vállalták ezt a nehezebbet, bár a lexikonszerkesztésben az ilyesmi — felfogásunk sze­rint — nélkülözhetetlen. A következetes következet­lenség sok más tekintetben is megtalálható — mégpedig igen sűrűn — a lexikon olda­lain. Miért kell megnevezni egyik napilapunk szerkesztő­jét, a másikét pedig nem? Mi­ért írják azonos oldalon a Lo- rándot hol Lórándnak, hol pe­dig Lorántnak? Miért nagy­betű egyik helyen az. ami másutt kicsi? Apróságok? Azok — persze, csak ez utób­bi három — de nem egy iro­dalmi lexikonban! IGAZ, VANNAK ERÉNYEI IS E LEXIKONNAK. Már maga az, hogy megjelent. Az is. hogy sok tekintetben adott újat. jót, helyes értékelést. Az is. hogy formájában modern. Tudjuk, tökéletes lexikon nin­csen: de vajon ennyire tisz­tázatlan szerkesztési elvekkel készültnek, következetlennek, pontatlannak, bosszúságokkal telinek miért kellett lennie? Mészáros Ottó a bosszúságok második kötete ! i TALÁLKOZÁS ! ; — Engedd el a kezem,... Pista, engedd el. ! — Bocsáss meg ... Elgondolkoztam. Üljünk lie. i —De..'. J — Üljünk le. \ — Mi van veled? Hogy vagy? ! — Megszépültél. ! — Né marháskodj. i — Komolyan mondom. Szép vagy, Ágota, i Nemcsak a gyűrű miatt, de tényleg asszonyos. I — Hét éve nem láttál. 5 — Nem felejtettelek el. J — Komolyan? ^ — Ez nem volt természetes. Kitől hallottad \ ezt a „komolyan”-t? § — Mi ez, nyelvlecke? $ — Szép vagy. I — Ezt már mondtad egyszer. § — Emlékszel... $ — Igen, emlékszem a leveledre. Valahol § meg is van. Tizenöt évesen szerelmedről es­$ küdöztél. \ — Ne nevess ki. Igaz volt. $ — Hülyeség. Gyerek voltál. § — Te is. 5 — Na és? $ — Buta kérdés. Anyám az utcán megmutat­t ta a férjedet. \ — Áh, Bandit. Értékes ember. § — Az lehet, $ — Miért mondod ezt olyan lekicsinylőén? 5 — Puhány. ^ — Nem gondolod, hogy sokat megengedsz ^ magadnak? A férjem. ^ — Akkor meg te is tudod. \ — Sértegetni alaarsz? \ — Nem. Csak egy tényt állapítottam meg. § Mosolyogtam rajtad. ^ — Bandi miatt? Miért nem mondod, hogy ^ kinevettél? § — Felesleges. Látom, tudod. § — Megértjük egymást. § — Utolsó percében már a csirke is közös ne­5 vezőn van a rókával. A csirke belenyugszik a ^ változluthatatlánba, a rólca pedig elfogyasztja. 'SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/sssfSSSSSSS, \ J — Azért ültettél le, hogy állatmesékkel \ traktál j? — Nem értelek. — Mit nem értesz? ! — Igaz, régen volt. de úgy ismertelek, mini; aki nem alkuszik meg senkivel. Az élettel \ sem. i — Na, és? ; — Hagyd már azt a buta „na és”-t! — A'e lovagolj a szavakon. — Szertelen voltál. Minden kellett neked,! ami jó. Bandi nem az. — öt hagyd ki, — Jó. Havonta menetrendszerűen csak egy-; szer mentek színházba, és kétszer moziba,; mert kocsira spóroltok. Vendégségbe nem jár- ; tok. hogy ne kelljen senkit visszahívni. Ko-j rabbi újságaidat lemondjad, csak a Népszai'gi jár.., — Mit akarsz ezzel mondani? — Tudod te azt. Csalc magadnak sem mered ; bevallani. ; — Mit tudok? — A külszín az, hogy milyen ideális. tal&i-\ rékos. előre gondolkodó kis párocska vagytok. j S amikor egyedül vagy otthon, akkor sírsz. \ — Honnan tudod? ; — Anyád mesélte. ; — Nem igaz. \ — Erőtlen ez a tiltakozás. Ne haragudj.! hogy kegyetlen vagyok, de téged szerettelek ! életemben először. Már kinőttem.. — Gyerekek voltunk. Régen volt. — Nem felejtettem el. Szereted Bandit? ; — A férjem. \ — Miért mentél hozzá? — Hagyjuk. Parancsolj, tésztát... — Miért mentél hozzá? — Ne kínozz. Könyörgöm ... — Miért mentél hozzá? ! — Huszonöt éves vagyok... Féltem, hogy\ egyedül maradok ... — Ágota ... — Pista ... — Csókolom. Irénke néni.'.. Ilyen ha- \ mar... Beszélgettünk Ágotával. Nagyon fi-; nőm ez a sós• rúd. Majd szólok anyámnak, $ hogy kérje el a receptjét... Tóth István > Vetéstől a betakarításig Cukorrépa-termesztés kézierő nélkül Elismerje-e a katolikus egyház a válást? — ez a probléma foglalkoztatja a töb­bi között e napokban a vati­káni zsinatot. Zoglhbi, az egyiptomi melchiták bíbo­rosa javasolta: kivételes ese- § tekben — amikor például a | fiatal házastárs hűtlen el- ^ hagyás következtében egye- ^ dúl marad — engedélyezze ^ az egyház a válást, s ismer- ^ je el az új házasságot. Jour- \ net svájci bíboros válasza- $ ban a krisztusi tanításokra $ § Nagy jelentőségű be­mutató szemtanúi voltunk a gödöllői Agrártudományi Egyetem lőrinci kísérleti te­lepén. Az egyetem gépészmér­nöki kara mintegy száz szak­ember előtt a cukorrépa ter­mesztés gépesítésében elért eredményeiről adott számot. A kísérlet célja: gépesítés a vetéstől — a betakarításig, a kézi mun­kaerő teljes mellőzése. A kísérlet során alkalma­zott szovjet és magyar mono­germ, (vagyis egycsírás) és drazsírozott vetőmag egy­aránt csökkenti a csírázás utáni egyelés szükségességét. A gyomirtó vegyszerek, kü­lönösen a Pyramin kiszórásá­val, a növényápolás, kézi ka­pálás lényegesen könnyebbé válik. A vetést az SZTSZN—6 jel­zésű szovjet szemenkénti ve­tőgéppel végezték. Gépi erőt alkalmaznak a növényápolásban is, az egye- lést német konstrukcióval, úgynevezett rilkító hálóboio­! náva! és forgó réparitkitóval i végzik. A kísérletek 20—25 száza­lékos kézi erő megtakarí­tásához vezettek. Az újfajta vetőmagokból , kelt répa cukortartalma nem j marad el számottevően az i eddig használt Poly—3-as 1 magból kelt répáétól, a ter- ! méseredmény pedig jobbnak ; mutatkozik. A kézi erő legnagyobb ré- ! szét igénybe vevő munkafá­zis, a betakarítás gépesítésé­re szovjet répakombájnnal folytatnak kísérletet. Bár a kombájnos betakarítási mód még termésveszteséggel jár, úgy tűnik, ez a további kí­sérletezések során csökkenthe­tő, s az Agrártudományi Egyetem kísérlete a bemijta- I tón felmerült aggályok mel- | lett is egész hazai cukorrépa I termesztésünket gyökeresen j megváltoztatja majd, s kitű- I nő eredményekhez vezet. I .. d-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents