Pest Megyei Hirlap, 1965. szeptember (9. évfolyam, 205-230. szám)

1965-09-11 / 214. szám

«sr Mcciei 1965. SZEPTEMBER 11, SZOMBAT Árok, árok, c/e mély árok... Az idén megnyitott érdlige- td nemzetközi camping sze­zonvégi külföldi vendégei mintegy három héttel ezelőtt nagy érdeklődéssel figyeltek föl annak a kis brigádnak a munkájára, amely csákányok­kal, ásókkal, lapátokkal föl­szerelkezve megjelent a hely­színen és néhány méternyire a tábor bejáratától, a hepe­hupás makadámmal burkolt keskeny Fürdő utcában nagy­szabású földmunkába fo­gott. A csákányok csapásai alatt egymásután omlottak ösz- sze a kertek bejárataihoz szolgáló régi, betonból, téglából vagy deszkából készített átjárók. A Fürdő utca munkából ha­zatérő lakói — végigbukdá­csolva a rögtönzött agyag­torlasz tetején, tanácstalanul álltak meg a lábuk előtt tá­tongó két-három méteres mélység előtt. Szomorú lát­ványt nyújtanak azok is, akik kertjük piacra beért kincsei­vel reménytelenül keresik a külvilágba vezető átjárót. A szorgalmas brigád ma már több mint egy kilométer távolságban jár . kiindulási pontjától, valahol a Völgyi úton, a Kutyavár felé. A Für­dő utca már mindvégig jár­hatatlanná vált. Baloldalán az árok mélyében szabadba kerültek az alig néhány évvel * ezelőtt a fagyhatár alatt lefektetett .. ivóvízvezeték nyomó- és Rohammunka az érdligeti Fürdő utcában A pénzt el kell költeni Áthághatatlan agyagtorlasz, lebontott átjárók bekötőcsövei a postai ká­belekkel egyetemben. — Mi magunk sürgettük a legjobban ezt a munkát — — mondják a lakosok —, de ennek nem ez lett volna a módja. A csatornát nem lett volna szabad teljes hosszúsá­gában kiásni egyszerre, hanem csak szakaszonként. Mindig csak annyit, amennyit végleg be lehet fejezni. Most azt be­szélik, hogy az árok így, ilyen nyers állapotban marad tava­szig. Pedig ebből- igen nagy bajok származhatnak. Az őszi eső, a téli fagy és a tavaszi áradás bizonyosan bomlasztja a mély árok oldalait, bedűl­nek a kertek utcai kerítései is. Aztán mi lesz az agyagtor­lasszal, amely esős időben még a gyalogközlekedést is lehetetlenné teszi. Legalább ezerötszáz dol­gozó jár ezen az utcán munkahelyére. A napokban a felháborodott lakosság rögtönzött megbeszé­lést tartott. Itt is elhangzott néhány aggodalmas kérdés. — Mi lesz, ha tűz üt ki va­lahol? Hogyan jutnak el hoz­zá a tűzoltók? — Hátha valakinek mentő­re lesz szüksége? Hogy jut be hozzá a mentőautó? Történeti táncok, ijászverseny Ma kezdődnek a visegrádi napok Az idén először megren­dezésre kerülő Visegrádi na­pok műsorába iktatott ünnep­ségek sorozata szombaton kezdődik. Délután a Magyar- országi Nemzetiségek Köz­ponti Táncegyüttese a Mátyás- palota teraszán történeti tán­cokat mutat be, köztük azt á „Kilencen voltak .'..” című kétrészes tánckompoziciót, amely a tragikus kimenetelű rigómezei ütközet egyik meg­ható epizódját eleveníti töl korabeli népi tánc- és zene- motivumok fölhasználásával. A n*agy érdeklődéssel várt bemutató után este lampio- nos víziparádé lesz a Dunán. Vasárnap délelőtt nemzet­közi íjászversenyt rendez­nek a nagyvillámi réten, dél­Hét végi víziprogram o váci Pokol-csárdához és Felsőgödre Szombat-vasárnapi őszies hétvégén a természetjárók tíz­ezrei kerekednek fel a váro­sokból. Szombaton többek között a Spartacus a váci Po­kol-csárdához hajókirándulást, a MÁV igazgatóság turistái pedig a Holló-tetőre gyalog­túrát szerveznek. A vízitúrá­zók jelvényszerző verseny ke­retében Felsőgödre eveznek. t * MISKOLC Üj címer Miskolc város fennállásának 600. évfordulója alkalmából új címert terveztek, amely­nek közepét három kék vonal keresztezi — jelképezve a vá­ros folyóit: a Szinvát, a Hé­ját, és a Sajót. A címer felső mezejében egy kohász figura, alsó részében pedig Nagy La­jos király portréját ábrázoló hajdani várospecsét látható. Az új jelvényt Katona László grafikusművész készítette. Főzik a szilvóriumot az in ár esi földmuvesszövetke- zeti pálinkafőzőében. A napi i 330—400 liter pálinka főzé- j sére alkalmas üzem egész j éven át dolgozott, korábban: vegyes, gyümölcsből, majd: barackból s a napokban már i szilvából főzi a pálinkát. i után pedig ugyancsak a Má­tyás- palota teraszán neves fő­városi művészek és a váci Vox Humana Énekkar közre­működésével palotamuzsika lesz. A visegrádi napok alkal­mával nyílik meg a nagy- villámi kilátóban rendezett vártörténeti és fényképkiállí- tás. Mivel az érdekeltek közül a helyszínen senki sem tudta megmondani, hogy mindez, ami a Fürdő utcában történik, melyik hatóságnak vagy szervnek az érdeme, a megyei tanács építés- és vízügyi osz­tályához fordultunk tájékoz­tatásért. A szabadságon levő osztályvezetőt Radovits József helyettesíti. Az érdligeti csa­tornaépítés bonyodalmairól tőlünk értesült. Azonnal ma­gához kérette a vízügyi cso­port vezetőit, akik aztán rész­letesen föltárták a helyzetet. A terület vízügyi rendezése már régóta időszerű. Érd köz­ség az idén kétszázötvenezer forintot kapott a megyei ta­nácstól a Fürdő utca és a Völgyi út élővíz levezető csa­tornájának építési költségeire. A csatorna tervét — a jelek szerint igen felületesen — a Pest megyei Tanács Tervező Irodájában készítették el. Ki­vitelezésére eredetileg a Kö- zépdunavölgyi Vízügyi Igaz­gatóság vállalkozott, de a nyári árvizek miatt megsoka­sodott tennivalói miatt utólag lemondott róla. így történt, hogy maga Érd község vállal­ta a munkát házi kezelésben. A kitűzést a község mér­nöke végezte el, aztán gyors ütemben megin­dult a munka. A cél az volt, hogy a rendelkezésre álló ösz- szeg idei fölhasználását ok­vetlenül biztosíthassák. Radovits József osztályve­zető-helyettes a jelentés meg­hallgatása után utasította a vízügyi csoportot, hogy hala­déktalanul tartson helyszíni vizsgálatot és tegye meg a szükséges intézkedéseket az igen nagy mértékben veszé­lyeztetett közérdek és a telje­sen jogos magánérdek védel­mére. Magyar László r~> / \ i .. .. I -| ősszel 50 új film kerül a közönség elé. A képen ezek közül OU KÖZŰI 1 . ügynek, a Cliff Richard és Shaddws együttes színes, széles­vásznú angol revüfilmjének, a Csodálatos életnek egyik jele­netét láthatjuk BOEING - BOEING Nem élünk kolostorban — Vonatrablás magyar módra A Kis Színpadon az első be­mutatót szeptember 17-én tartják, Marc Camoletti: Le­szállás Párizsban című vigjá- tékából. A darab „Boeing- boeing” címmel már Nyugat- Európa csaknem valamennyi színpadán szerepelt nagy si­kerrel. Az egy párizsi fiatal­emberről szóló történetet Mé­szöly Dezső fordításában mu­tatják be. A darab szereplői; Kabos László, Gálcsiky János, Farayó Vera, Felföldy Anikó, Csala Zsuzsa, Géczy Dorottya és Vass Mari. Ugyancsak a Kis Színpadon mutatják majd be Csizmarek Mátyás: Nem élünk kolostor­ban című vígjátékát, amely­nek zenéjét Berky Géza, a verseket pedig Brand István szerezte. A két főszereplő: Ka­zal László és vendégként Mag­da Gabi lesz. A bemutatót no­vemberre tervezik. Ugyancsak a Kis Színpad műsortervében szerepel Fehér Klára új vígjátéka, a „Vonat­rablás magyar módra”. Pesti álmok A Kamara Varietében „Pes­ti álmok” címmel megtartot­ták az évad első bemutató elő­adását. A Brandt István, Ha­lász Rudolf, Harsányi Béla, Csizmarek Mátyás és Bágya András műveiből összeállított varietéműsorban a műfaj szá­mos neves művésze szerepel. Tagfelvétel az Állami Budapest Táncegyüttesbe Az Állami Budapest Táncegyüt­tes felvételt hirdet: korhatár nél­kül jelentkezhetnek mindazok a férfiak és nők, akik a hivatásos táncos pálya iránt érdeklődnek. A felvételi vizsgát szeptember 13, 14, 15 és 16-án délelőtt !)—12 óra kö­zött tartják a Törekvés Művelő­dési Házban (Budapest, X., Köny­ves Kálmán körűt 25 alatt). Jelent-, . . _ T _ . .. . kezni személyesen lehet a hely- cimere: «*P- *•> Corvin tér 8. színen. i elküldeni. Az Állami Budapest Táncegyüt­tes a Vegyipari Dolgozók Szak- szervezetének Bartók Táncegyüt­tesével közösen amatőr utánpót­lás csoportot is szervez. Az ama­tőr táncegyüttesbe írásban lehet jelentkezni, amelyet szeptember 20-ig a Budapest Táncegyüttes keli nevess ki érte, egész egy­szerűen jólesik magyarul beszélni, s tudni, meg is ér­tik, nem mint Zsuzsival, hogy a férje szegény csak ült, unatkozott, mert egy sza­vunkat sem értette, a gyere­keket meg nem is nagyon ér­dekelte, hiszen mit mond nekik az, hogy a Haller-pia­cot átépítik, meg a Mária Valéria helyén ott maga­sodik tucatnyi hat-nyolc emeletes ház. Zsuzsit persze érdekelte, s emlékszel még a Gálik fiúra? Te, hogy az a Zsuzsi még mindig milyen csillogó szemmel kérdezett róla, mi van vele, hogy van, s egész elszontyolodott, amikor mondtam, hogy már évek óta nem láttam. — Na jó, most már nem mesélem Zsuzsiékat, azt majd akkor, ha holnap eljössz, leg­alább a fényképeket is meg­mutogatom, mert á vöm csi­nált egy vastag paksamétra .valót, de ne jelejtsd elhozni a szemüveged, mert tudod, hogy az enyém nem jó, s akkor fuccs a fénykép-nézegetésnek, pedig érdekesek nagyon, s minden képről eszembe jut majd valami, ami biztos érde­kel, ha érdekel. Persze, ezt csak viccből mondtam. — Amit még most el kell mesélni neked, de ne mondd, hogy nem igaz, mert igaz, ve­lem történt meg, én nem te­szek semmit hozzá, úgy mon­dom el neked, ahogy történt, s akkor majd te is meglátod, milyen kicsi ez a világ. Zsu­zsié^ a második héten addig győzködtek, míg ráadtam a fe­jem, hogy velük megyek, nem akartam, hogy miattam felbo­ruljon az életük, de hát mit csináljon egy öregasszony a strandon? Na jó, mondtam, majd csak lesz valahogy, leg­alább valami jó magyar könyved lenne, mondtam Zsu­zsinak. de hát nincs annak a lakásában egy szem se, én nem is tudom, hogyan felejtheti el valaki ilyen könnyen, honnan származott, mi a hazája, én mondom neked, tiszta külföl­di lett az én lányom! Szóval beleegyeztem a strandolásba s kezdtünk kijárni a Copapaba- nara. ezt megtanultam, pedig belebicsaklik a nyelvem még most is, igaz, úgy végképp nem tudom kimondani, aho­gyan ők, de hát te beéred eny- nyivel is, ha nem brazilosan ejtem, igaz. El sem hiszed, mi­lyen érdekes hely ez, ilyet én még nem láttam, mit mondjak neked, mintha a Körút egyik oldalán lennének a házak, de a másikon nem, hanem a ten­ger, szép sárga homok, s tele emberekkel, napernyőkkel, gu­mimatracokkal, szóval, ahogy az a strandokon lenni szokott, az úton meg autók, rendes for­galom. szóval nagyon érdekes. Mindig csak délelőtt mentünk, mert itt ez így úri dolog, s a vöm nagyon ad arra, hogy öt ne nézzék akárkinek, hát te jól tudod, hogy az ilyen nagy fláncról nekem megvan a vé­leményem, de hát még Zsuzsi­nak sem mondtam, mert lát­tam, neki nagyon imponál a dolog, hogy ő ilyen úriasszony, én már úgyis elvesztettem ezt a lányom, még az a jó, hogy klárika pótol mindenért, csak hát már sikerülne egyszer ki­hordania a picit, hogy itt is le­gyen egy unokám ... — Jó, igazad van, a Copaca- banaról meséljek. Szóval én üldögéltem a napernyő alatt, míg ezek ugrándoztak meg fű­ződtek, bolondozott Zsuzsi, hogy bevisz a vízbe, mondtam, még csak az kellene, a két fiú is huncutkodott, kicsit már megbarátkoztak velem, azután egyik délelőtt, amikor mind­annyian a vízben voltak, egy­szer csak odajön egy idős asz- szony, nálam öregebb, s meg­szólal tiszta magyarsággal: Zsuzsanna, megismersz? Hát gondolhatod, hogy én mit érez­tem, azt hittem, ott halok meg rögtön, mert ilyet én éltem­ben elképzelni nem tudtam, hogy ez megtörténhet. Csak néztem, néztem, fogalmam sem volt, ki lehet, ö meg mosoly­gott, furcsán, szomorúan, ahogy — ha restelljük is be­vallani — csak mi tudunk, öreg asszonyok. No, nem akar­lak idegesíteni vele, megmon­dom, ki volt: a Biedermanné, emlékszel, az első udvarban laktak, a második emeleten, Ajtkay úrélc mellett, tudod, a cselédjükkel, azzal a pösze kis Ilonkával milyen jóban vol­tunk. Igen, igen, a Biederman­né. Harmincnyolcban jöttek ki, azóta itt van. — Persze, nem győzött kér­dezni, már belefájdult a fejem a felelgetésbe, Zsuzsiék közben odajöttek, de hát csak tátogat­tak, s amikor elment, akkor mondták, hogy tudom-e, ki- ez, mondtam, persze, hogy tu­dom, a Biedermanné, mire ők, dehogy tudom, a fia fél Rio tulajdonosa, iszonyúan gazda­gok. Jó, mondtam én, akkor is meghívott, hogy holnap men­jek el hozzá, egy borítékról mutattam meg neki a címet, felírta, s azt mondta, hogy el­küldi az egyik kocsit értem. Hát ha láttad volna Zsuzsié­kat, a férje azonnal, hogy szól­jak róla, mert ő nagy üzleteket tudna kötni ezzel a Bieder- mann-fiúval, mert ebben a vá­rosban az történik, amit az akar. • — Elmentem, hát tényleg egy palotában laknak, akkora kertje van, hogy én félnék benne sétálni, kedves volt az asszony nagyon, úgy tett, mintha nem is az Ilonkához, hanem őhozzá jártunk volna veled. Késő estig beszélget­tünk, a fia csak beköszönt, azt sem kérdezte, ki vagyok, ro­hant el. És tudod, majd még elmesélem holnap a részlete­ket, de még annyit, hogy a vé­gén, a búcsúzáskor mondta, ö most már nyugodtan meghal, mert mindig arra volt kiván­csi, mi történhetett a házban, mióta eljöttek. Pont a házban. Mert ezt ö sehonnét nem tud­hatta meg, hiába járat magyar újságot, ilyesmivel az nem foglalkozik. És mondta, ad emlékül valamit, ékszerládikát szedett elő, már gondoltam, úristen, mit akar ez adni ne­kem, s akkor előhúzott egy pa­pírkarikát, tudod mi volt, hát nem hiszed el, egy Pick-szalá- mi papírja. Hogy ő ezt azóta őrzi, s most nekem. adja. — Most már tényleg befeje­zem, mert Klári harmadszor kiabál, hogy jéghideg lesz a vacsora, s addig, tudod, ők sem kezdenek hozzá, akkor holnap gyere okvetlen, te biz­tosan nem neveted ki Bieder­manné szalámipapírkarikáját, mert Kláriéit ezt tették, nem értik, mi van ebben nagyon szomorú ... Mészáros Ottó COPACABANA hogy az nem brazil, hanem spanyol, dehát miért nem brazilul beszélnek Brazíliá­ban, hanem spanyolul? Szó­val az apjukkal spanyolul, az anyjukkal angolul, ritkán magyarul, gondolhatod, mi lesz ebből a két gyerekből, mire felnőnek, azt is elfe­lejtik, hogy az anyjuk miféle nációhoz tartozott, pedig én azt szerettem volna egész életemben, hogy két stramm unokám legyen, hát a kettő meg is van, úgy testre stram­mok is, dehát ha beszélni is alig tudok velük ... — Várj egy pillanatot, ide­húzom a széket, mért eddig csak álltam, nem tudtam, hogy te hívsz, megérzed, hogy itthon vagyok, hiszen dél­előtt jöttem csak meg ... Na, most már ülök, mondom to­vább. Szóval bevitték a re­pülőtérről, jó nagy kocsi­juk van, dehát ez ott nem ügy, meg tudod, engem soha nem érdekelt az ilyesmi, nem kergettek az asztal kö­rül gyerekkoromban, ha nem ismertem az autómárkákat, mint a te unokáid. Szép a lakásuk, öt szoba, egy va­gyont fizetnek érte, de tényleg egy vagyont,, ott áll a ház egy hegy lába alatt, va­lami Cukrosüvegnek hívjak vagy minek. Zsuzsi magya­rázta, de én mondtam neki. kislányom a te anyád már csak ilyen butácska marad, nekem soha néni volt időm tanulni, dolgozni kellett, azt csak az tudja, aki csinálta, mit gürcölt, az ember egy ka­laposnál, hogy két gyereket felnevelhessen, mégpedig tisztességgel. Zsuzsi erre ne­vetett, hogy ne agitáljam, s ha bármire is szükségem van, szóljak. Mondtam ne­ki, mire lenne már nekem szükségem? Van nyugdíjam, itt a lakás, nekem már bú­tor, ruha nem kell, amit nassként megkívánok, arra igazán futja. Dehát már megint magamról beszélek, mintha te mindezt nem úgy tudnád, mint én, dehát ne X — Igen, itthon vagyok, $ már nagyon kellett, éppen ^ elég volt ez a három hónap. ^ Persze, hogy szép volt, jó volt, | de nagyon elég volt, hidd el 5 nelcem. Igaz, nem sokfelé X jártam életemben, de ez X tényleg nagyon szép. Ha- ^ talmas város, el sem hiszed, ^ ha nem láttod. Egy órát ^ autózhatsz benne, s még ak- ^ kor is a város belsejében X vagy. Rio de Janeiro, a lá- § nyomék vártak a repülőté- X ren, a két unoka, hát gon- \dolhatod, bőgtem, hogy ne- ^ kém ezt kellett megérni, hat- ^ vaukét éves koromra, nya- ^ kam közé kapni a lábam, s t futni át, a világ másik fe- X lére, hogy lássam a két uno- ^ kám, dehát elmentem, úgyis ^ tudom, többet az életben én X már nem látom őket, mert ^ hiába küld Zsuzsi jényké- ^ pet, jól tudod, az más. t — Jól vannak persze, Zsu- $zsií az a férfi a tenyerén $ hordja, dehát én nem tud- X lám vele beszélni, csak Zsu- §zsin keresztül, mert szegény ^ nem tud egy mukkot sem X magyarul, azaz annyit, hogy i mama, dehát erre is Zsuzsi X tanította meg. míg vártak a Xrepülötéren. Ezzel fogadott, Xhogy mama, azután már ^ beszélt a maga nyelvén, mit, §azt már Zsuzsi mondta, hogy Xmennyire örül, s igazán nem | hitte, hogy kiengednek en- t gém. Mondtam neki, már X miért ne engednének, min- Xdenki kaphat útlevelet, hál X még egy magamfajta öreg- X asszony, aki a lányához megy. ^Zsuzsi nevetett, de a férje X csak bólogatott, mintha azt i mondaná, mondja csak ma- X ma, mondja, úgysem hiszem X el. Na jól van, de nem rész­letezem, nincs nekem sem- X mi bajom ezzel a férfival, X bár jobban örültem volna, §ha szegény Zsuzsimnak ma- X öyar férje van, gondolha­ttad, a gyerekek éppen csak X törik a magyart, az apjukkal ^ brazilul beszélnek, dehát ezt X csak én mondoms mert Zsu- &zsi kinevetett, s azt mondta,

Next

/
Thumbnails
Contents