Pest Megyei Hirlap, 1965. szeptember (9. évfolyam, 205-230. szám)
1965-09-11 / 214. szám
res T MEcrei *JCiriap 1965. SZEPTEMBER 11, SZOMBAT A francia külpolitika célja a népek együttműködése De Gaulle nyilatkozata zavart és nyugtalanságot okozott a nyugati világban Veszélyben az Európai Közös Piac és a NATO léte? Párizs De Gaulle csütörtökön délután tartotta meg nagy érdeklődéssel várt sajtóértekezletét, csaknem ezer francia és külföldi újságíró előtt. A legnagyobb feltűnést De Gaulle nyilatkozatának az a része keltette, amelyben a Közös Piac válságával foglalkozott. De Gaulle hozzáfűzte, Franciaország nem egyezik bele nemzeti szuverenitásának korlátozásába, a sorsa feletti döntést saját kezében akarja tartani. Hasonló határozottsággal foglalt állást De Gaulle, amikor a NATO kérdését fejtegette. Hangsúlyozta, a francia kormány szükségesnek tartja az Atlanti Szövetséget, mai szövetségeseinek szövetségese marad, de 1969-ig, a szerződés lejártáig véget kell vetni a jelenlegi helyzetnek, amelyben Franciaország alárendelt szerepre van kárhoztatva a NATO-ban. A francia köztársasági elnök a továbbiakban rámutatott: Franciaország visszanyerte szabad kezét a nemzetközi politikában és abban a helyzetben van, hogy kívül maradjon a tömbök vetélkedésén és az „együttműködés bajnokának” szerepét töltse be. A népek együttműködésének megvalósítása — távoli perspektívában — a francia külpolitika alapvető célja. A népek együttműködéséről szólva a köztársasági elnök kitért Franciaország és a szocialista országok viszonyára. Hangoztatta, hogy a francia kormány tárgyalásokba kezdett csaknem valamennyi kelet-európai országgal. Nagy fontosságot tulajdonít a francia—szovjet kapcsolatok fejlődésének, Maurer román és Cyrankiewicz lengyel miniszterelnök párizsi látogatásának. De Gaulle csütörtöki sajtóértekezlete élénk visszhangot keltett szerte a nyugati világban. Kiváltképpen a Közös Piac válságáról és a NATO szerkezeti átalakításáról szóló javaslatai keltettek nagy feltűnést és több helyen megütközést is. Több nyugat-európai fővárosban már arról beszélnek, hogy a Közös Piac napjai meg vannak számlálva és várható a NATO felbomlása is. Az Egyesült Államokban hivatalosan még nem reagáltak De Gaulle sajtóértekezletére, de számos olyan megnyilatkozás hangzott el, amely mindenképpen összefüggésbe hozható a francia elnök kijelentéseivel. Csütörtökön tette le ugyanis a hivatali esküt Harlan Cleveland, az Egyesült Államok NATO-hoz akkreditált új nagykövete. Ebből az alkalomból beszédet mondott Dean Rusk amerikai külügyminiszter, sürgette a 16 esztendeje megalakult NATO katonai paktum megerősítését, és a NATO tagállamai között az együttműködés fokozását. A nagykövet beiktatása alkalmából Johnson elnök is nyilatkozatot tett közzé és Ruskhoz hasonlóan ő is állást foglalt a NATO megszilárdítása mellett, Johnson sürgette a NATO- nak, mint szervezetnek a megerősítését, szorgalmazta a NATO-nak, mint a politikai együttműködés eszközének fejlesztését és síkraszállt a közös atomhaderő megteremtéséért. Johnson nyilatkozatát néhány órával azután tették közzé, hogy De Gaulle sajtóértekezlete véget ért. Tehát ez a nyilatkozat közvetlen válasz a francia elnöknek, noha a Fehér Ház szóvivője nyomatékosan hangoztatta, hogy Johnson nyilatkozata és De Gaulle sajtóértekezlete között „semmifele összefüggés nincs”. Cyrankiewicz lengyel miniszterelnök Párizsban \J A R. so Józef Cyrankiewicz, a lengyel minisztertanács elnöke, a francia kormány meghívására Párizsba utazott. A miniszterelnököt útjára elkísérte Marian Naszkowski külügyminiszter-helyettes és Franciszek Modrzewski külkereskedelmi . miniszterhelyettes. Jozef Cyrankiewicz lengyel miniszterelnök pénteken délelőtt megkezdte tárgyalásait a francia kormány képviselőivel. A kormányelnök hosz- szabb eszmecserét folytatott Couve de Murville külügyminiszterrel, aki ezt követően ebédet adott a lengyel küldöttség tiszteletére. A délutáni órákban De Gaulle fogadta Jozef Cyrankiewiczet az Elysée palotában. Amerika Kambodzsát is bombázni akarja Újabb légitámadások a dzsungel ellen Az amerikaiak titkolják vietnami veszteségeiket S A I <j Guam szigetéről felszállt B—52-es amerikai stratégiai bombázók pénteken reggel szőnyegbombázást hajtottak végre egy Saigontól mintegy 550 kilométerrel északkeletre levő erdőség ellen. Amerikai részről sem a támadásban részt vett gépek számát, sem a támadás eredményét nem közölték. Chu Laitól délre, a Batan- gan-fclszigeten amerikai és dél-vietnami csapatok folytatták az úgynevezett „Piranha” hadműveletet. Egy amerikai szóvivő azt állította, hogy az amerikai tengerészgyalogosoknak csütörtökön este sikerült a szabadságharcosok egy csoportját bekeríteniük. Az amerikai veszteségekről a szóvivő hallgatott. A dél-vietnami szabadságharcosok Saigontól 130 kilométerrel délnyugatra csütörtökön kézifegyverekkel lelőttek egy hadianyagot szállító amerikai helikoptert, amelynek négyfőnyi legénysége életét vesztette. A kambodzsai kormány jegyzékben tiltakozott az ENSZ Biztonsági Tanácsánál az amerikai hadvezetőség azon terve ellen, hogy kambodzsai területet bombázzanak. A thaiföldi haditengerészet szóvivője ugyanis olyan kijelentést tett, amely szerint amerikai részről^,,egy északvietnami hadosztály kambodzsai területen működő parancsnokságának bombázását készíti elő”. Szárazföldi hadműveletek Kelet-Pakisztánban (Folytatás az 1. oldalról) tani tankot tett harcképtelenné és visszavert több pakisztáni ellentámadást. Üj-Delhi lakóit pénteken reggel három alkalommal is riasztották. Utóbb kiderült, hogy csak egy pakisztáni repülőgép közelítette meg az indiai fővárost, a légvédelem össztüze azonban a gépet elriasztotta a bombázástól. Karachi pakisztáni várost csütörtökön este immár a hetedik légitámadás érte. Karachi belvárosában hallani lehetett a külvárosokban becsapódó bombák robbanását. A sorozatos légitámadások halálos áldozatokat is szedtek a polgári lakosság köréből. Az indiai hírügynökség szerint eddig 70 indiai polgári személy, rawalpindi közlemény szerint pedig 20 pakisztáni vesztette életét a bombázások során. A Reuter pénteken reggel gyorshírben jelentette, hogy Pakisztán leállított minden export és importforgalmat Indiával és elrendelte az indiai tulajdonban levő javak kisajátítását. Arthur Goldberg, a Biztonsági Tanács e havi elnöke, súlyos aggodalmát fejezte ki az indiai—pakisztáni háború miatt. A Kasmír birtokáért kirobbant konfliktust „a jelenleg legégetőbb problémának” nevezte. Az AFP tudósítása szerint U Thant, az ENSZ főtitkára Rawaipindiben folytatja békítő tárgyalásait Ajub Khan pakisztáni elnökkel és Bhutto külügyminiszterrel. Katasztrofális tűzvész Az Antara hírügynökség jelentése szerint a dél-szu- matrai Palembang városában tűzvész pusztított, amely 3000 embert tett hajléktalanná. TOROK GEPEK CIPRUS FÖLÖTT A ciprusi kormány közölte a Biztonsági Tanács elnökével, hogy török repülőgépek megsértették Ciprus légiterét. Japán tengerészek tiltakozása TÖR ló A japán tengerészek országos szakszervezete követelte a japán hajóstársaságoktól, ne engedjék meg, hogy hajóikat a Vietnamba, vagy más hadműveleti területekre irányuló rakományok szállítására használják fel. Az őszi munkák „rajtja" (Folytatás az 1. oldalról) radt biztonsági tartalékként a tsz raktáraiban. Érvényt szereznek a decemberi párthatározatnak is, amely ugyancsak nagy segítséget jelent az ésszerűbb, takarékosabb költséggazdálkodáshoz. Mielőtt kiadnák, elköltenék, minden fillér helyét alaposan megnézik. Megkülönböztetett gondot fordítanak a gépi erő teljes igény- bevételére. Jelenleg is 31 traktor dolgozik nyújtott műszakban, hajnali öt órától este kilencig. Amíg a nagyobb betakarítás megkezdődnék, a szántó traktorok előkészítik a magágyat a vetések alá. Tegnap estig már az 1700 holdnyi őszi kalászosok területének 70 százalékát szántották fel — s ennek legnagyobb részét el is munkálták. A vezetőség elve: inkább előbb kerüljön földbe a mag, mint később. Javában dolgoznak már a vetőgépek is: vetik a rozsot és az őszi árpát. Sokat várt a szövetkezet a magrépatermesztéstől. Négy átalakított kombájn csépeli a répamagot, s úgy néz ki, 23—24 vagon magot tudnak majd értékesíteni. A kukorica még zöld, három-három és fél hetet késik más esztendőkhöz képest a törése. A jövő hét elején kezdik meg a cukorrépaszedést. Mindenesetre az ősz eleji munkák „rajtja” jól sikerült. Sok múlik még az időjáráson, de a szövetkezet tagjai felkészültek a nehezebb feladatokra is. (s. p.) Vihar Japánban Nyugat-Japánban szélvihar pusztít. Az óránként 274 kilométeres sebességgel száguldó Shirley tájfun eddig 12 embert ölt meg. egy hajót elsüllyesztett és egy másikat pártra vetett. A vihart követő hatalmas esőzés 8000 lakóházat öntö t el. több mint ötven ház összedőlt. puskások úgy vadásznak rájuk, mint holmi nyúlra? Ennek pedig mindannyian ki voltunk téve. Én is. Mindenkinek akadtak haragosai, s ha ez a cécó tovább tart, a bérgyilkos szakma jobban divatba jön, mint régen a csőnadrág. Úgy telefonálgattunk volna az orvlövészeknek, mint manapság a pótmamáknak. A törvényes rend — ez az igazi! így lehet csak élni. S főleg életben maradni. Mindenkit véd a jog, s nekem ez rendkívül jólesik. Erről azonban nyilvánosság előtt, társaságban nem illik beszélni, mert rögtön kész a válasz: ne tartson szemináriumot! Már pedig ez így igaz. Mit gondolnak, miért nem disszidáltam, amikor lehetett? Egyszerű az oka: sehol sem lehet úgy élni, mint Budapesten — ha rend van. Az okosnak itt minden szabad. S az az okos, aki tudja, hogy mit szabad. Magamat pedig nyugodtan ebbe a kategóriába sorolhatom. S ez nem nagyképűség, mindössze szerény elismerése tehetségemnek. VII. FEJEZET $ Amelyben kiderül, hogy néha szép teljesítmény életben 5 maradni. A Brixol tabletta nem tökéletes találmány, bár en- $ nek semmi köze sincs ahhoz, hogy az utóbbi időben kissé $ furcsán viselkednek az emberek. ^ tam ennyi ideig. Gondolják ^ csak el, hogy hány körmön-^ font címeres gazember buzgói-^ kodott nagy odaadással kiírtá-fc somon — aus radírén, mint^ ahogy a művelt francig mond- § ja, mert az feltétlenül tud né- ^ metül. S (Folytatjuk) ü Lehet, hogy ez az önéletrajz nem csupán az én hórihorgas detektívem kezébe kerül. Talán utókortársaim is olvassák e sorokat. Elképzelem, néhá- nyan csodálkoznak majd kissé zaklatott életemen. Szerintem a mélyen tisztelt Utókornak azon kellene csodálkoznia, hogy egyáltalán fennmaradmet, az ünnepek után azonnal megkapja a pénzét. Ebben megnyugodott. Azt viszont elfelejtette megkérdezni, hogy milyen ünnepek után lesz a visszafizetés, én meg nem siettem felvilágosítani. Az ember legyen körültekintő megállapodásainál. A tandíjat különben is illett megfizetni és a fogtechnikus, mint már említettem meg is fizette. Nem kell azonban félni, bőven maradt mit a tejbe aprítson. Végszükségben pedig bármikor zálogba csaphatta anyósának arany protézisét. Ilyen lehetősége sincs mindenkinek. Nem is töprengtem tovább a fogtechnikus família sorsán, szörnyen untam ezt a családot, angóramacskástul együtt. Örültem, hogy végre sikerült megszabadulnom tőlük és rakodó legényeiktől. Ideje is volt. mert az élet visszatért rendes medrébe. Az én életem is. A zűrzavar ideje elmúlt, s bár nem vagyok meggyőződé- ses ateista, erre csak azt mondhatom: hála istennek, Hát nem jobb békességben élni? Kik szeretik, ha részeg den szappanozás, pamacsolás nélkül kezdte szőrteleniteni. Sziszegett a delikvens kegyetlenül és sovány vigasz volt a számára, hogy a borotválás után elismerték: jé, tényleg azonos! Ezt azonban már nem vártam meg, hanem a fal felé fordulva gyorsan lekaptam ál- szakállamat. Éppen idejében, mert már szólt az önkéntes figaró: — Kérem a következőt! A karhatalmista nyúlt is felém, de félúton megdermedt a karja. — Hát maga nem szakállas? — Én? Mindig utáltam a szakállt. Nen higiénikus viselet. — Hogy került akkor ide? — Azt hiszem, ezt én kérdezhetném! — Elnézést. Nagyon kérem, ne haragudjék. Történhetnek kisebb hibák ebben a tolongásban. Remélem, ezt belátja? — Ó, hogyne, tökéletesen — feleltem készségesen, s lezser léptekkel elhagytam a rendőrőrsöt. Még másnap délután is bélremegésem volt az átélt izgalomtól. Mindenesetre abbahagytam az álszakáll viselést, mert rendkívül egészségtelen divatnak bizonyult. A fogtechnikusnak pedig üzentem: hagyja abba az üldöztetéseBELSPED-legénnyel kerestetett életre, halálra. Hónapokig álszakállal jártam. Erre is ráfizettem, mert egy téli estén egy karhata’- mista azt hitte, hogy ez nálam politikai fitogtatás. Egy másik szakállassal együtt bekísért a rendőrőrsre. Ott elkérték tőlünk a személyazonossági igazolványainkat. Nézték a rendőrök, de sehogyan sem akartak ránk ismerni a fényképekről. Szerintem senki sem hasonlít a saját személyazonossági képéhez. r. érmé- szetesen a szakáll csak rontotta a helyzetet. A társam azonban nagyon szívósko- dott, hogy ő azonos önmagával, és kéri, hogy ezt ne vonja kétségbe senki. — A fényképen nincs szakálla! — felelte higgadtan a karhatalmista. — Azután kezdtem növeszteni — válaszolt hetykén a legény. Ekkor az egyik rendőr azt tanácsolta, hogy helyezzék ismét a régi állapotba, hogy kiderüljön az igazság. Borotválják meg. Udvariasan kendőt kötöttek a nyakába, karosszékbe ültették, majd négyen lefogták. Nem ok nélkül. Az ötletes rendőr ugyanis töredezett élű, ócska borotvát húzott elő a zsebéből, s minime, a bizonyság: az ember ne várjon hálát, elismerést azoktól, akikkel jó. tett. Ha vaiaki kiment a vízből egy tüdőlötyögéses vénasszonyt, akinek amúgysincs már egy hete hátra, rögtön hősnek nevezik. Kitüntetik, pénzt kap, megrohanják az újságírók, és mindegyik lap leközli a fényképét. Én egy kilenc tagú családot húztam ki a legmélyebb hínárból, s a végén örülnöm kellett, hogy nem rugdalnak össze. A fogtechnikus ugyanis tíz
