Pest Megyei Hirlap, 1965. szeptember (9. évfolyam, 205-230. szám)

1965-09-09 / 212. szám

MST M£CT£> 1965. SZEPTEMBER 9, CSÜTÖRTÖK A tanító néni álmos. Éjszaka utazott és még nem volt ideje aludni. \De fáradt is. A vasútállomá­sig négy kilomé­tert gyalogolt, ne­héz bőrönddel. Fáradt és álmos — és boldog. Most vizsgára készül, de nem sajnálja a beszélgetéssel el­töltött időt. A leendő tanító néni gyakorló évét töltötte a távoli falucská­ban. Kis, paraszt­házból átalakított iskolában, hu­szonnégy gyerek között. Huszon­négy első osztá­lyos gyerek kö­zött. Huszonnégy cigánygyerek társaságában. Tanította őket. Először arra, hogy hetente hat na­pon iskolába kell járni, és nem tet­szés szerint, ha­nem nyolc órára. Ez volt az egyik legnehezebb lec­ke. Az első hét után már nem kellett minden csemetéért kü- lön-külön elmen­ni, s a legnotóriu- sabb iskolakerü­lők is hozzászok­tak a nyolc órai „kezdéshez". A tanító néni­nek lavórt kellett vennie. Lavórt, hogy megmoshas­sa az apró, sz'ur- tos kezeket. Hogy ezekbe a kezekbe füzetet, könyvet adhasson. Füzetet, köny­vet, ceruzát. De honnan? Mert nem volt sem fü­zet, sem könyv, sem ceruza. Az első hét után a szüléket már nem nagyon érdekelte, hogy a fiatal, ta­nítónő jelölt min­den délelőttre az TANÍTÓ NÉNI iskolába csábítot­ta gyerekeiket, de azzal sem törőd­tek, hogy vajon leányaiknak van-e füzetük, könyvük. A nem­törődömség bur­ka túlságosan ke­ménynek bizo­nyult. A cigány­családok hallani sem akartak ar­ról, hogy ők a ta­nítás elengedhe­tetlen eszközeire pénzt áldozza­nak. A tanító néni csak pillanatnyi­lag keseredett el. De nem hátrált meg. A tanácstól, a termelőszövet­kezettől kért anyagi segítséget. Kért, s kapott is. A második hét vé­gén, már mind a huszonnégy gye­reknek volt köny­ve és füzete. — Tanító néni, eltűnt a tintám... — kesergett egy reggel az egyik kislány. Ez jelentette a legnagyobb gon­dot. A gyerekek gátlástalanul vették el egymás holmiját, a tan­teremben semmit sem lehetett biz­tonságosan benn­hagyni. — Minden óra végén összepa­koltam, s szünet­ben a táskám is velem volt az ud­varon — emléke­zik vissza a taní­tó néni, s még hozzáteszi: — Kezdetben... Igen, mert alig telt el egy hó­nap, s már nem lehetett olyan dol­got hallani: „Ki vitte el a ceruzá­mat? Az előbb még itt volt!" Mert a gyerekek a gondoskodásért megszerették az alig húszéves ta­nító nénijüket, s napról-napra fo­gékonyabbak let­tek a jóra. Egy­szer így dicseke­dett az egyik gye­rek: — Tanító néni, apuval tegnap megtanítottam le­írni a nevét... Családlátoga­tásra ment. A ci-' gánysor távol esik a falutól. Gyalog indult el, de félúton elébe jött az egyik ta­nítványának az apja szekérrel. A házak előtt min­denhol kint áll­tak a családok, s végül is a szabad­ban telepedtek le beszélgetni. Et­től kezdve min­dennapos látoga­tója lett a „ci­gányfalunak”. A felnőtteket taní­totta írni-olvas- ni. A járásnál is hallottak mun­kájáról, s a kí­váncsiság egész tanári bizottságot csalt ki a tanító néni osztályának vizsgájára. Hu­szonnégy gyerek­kel kezdett, füzet és könyv nélkül, s huszonnégy gyereknek adha­tott évvégén bu­kásmentes bizo­nyítványt. A tanító néni álmos és fáradt. De boldog, s elbi­zakodottság nél­kül elégedett is. Egyik kis tanít­ványa írta levél­ben: „Szeretjük a tanító nénit. Tes­sék 1 visszajönni hozzánk...” Tóth István Társadalmi segítséggel javítsanak a turistaházak állapotán Ülést tartott a megyei népi ellenőrzési bizottság Fontos vizsgálati jelenté­seket tárgyalt meg e havi ülésén a Pest megyei Népi Ellenőrzési Bizottság. Mint ahogy arról már a közel­múltban beszámoltunk, na­pirendre került a turista­házak működéséről készített jelentés is. Az élénk vita után a NEB elfogadta az el­lenőrző jelentésben rög­zített megállapításokat. A Turistaházakat Kezelő Vál­lalat igazgatója felszólalásá­ban elmondotta: nemrég ke­rült a vállalat élére és mun­katársaival együtt arra tö­rekszik, hogy a fontos tu­rista és idegenforgalmi ér­dekeket teljesítő épületek tatarozását, karbantartását il­letően — minél előbb ered­ményes előrehaladást érje­nek el. Közölte azonban, hogy ezt teljesen csak ab­ban az esetben tudja a vál­lalat megvalósítani, ha illetékes felettes szer­vétől a szükséges pénz­ügyi és egyéb támoga­tást megkapja. Az ülés résztvevői örömmel vették tudomásul az elhang­zottakat és többen, igen he­lyesen, javasolták: jó lenne, ha a Turistaházakat Kezelő Vállalat igénybe venné a társadalmi erők, a termé­szetbarát egyesületek önkén­tes támogatását is. Ezután került sor a pót­alkatrész-ellátás helyzetének vizsgálatáról szóló jelentés megtárgyalására. Az ülés el­fogadta a jelentésben sze­replő megállapításokat és több fontos határozatot ho­zott, amelyekben az illeté­kes megyei és országos szer­veknek javasolja a pótalkat­rész-ellátás megjavítását. BERZSENYI NAPOK A Hazafias Népfront ok­tóber 11—17 között Berzse­nyi-napokat rendez Egyhá- zashetyén, a költő szülőfa­lujában. Az ünnepségekre meghívják az ország vala­mennyi — Berzsenyi nevét viselő — intézményének, ter­melőszövetkezetének, iskolá­jának képviselőit. Megjelent L-től R-ig is Megjelent a Magyar Iro­dalmi Lexikon második kö­tete, amely több mint ezer illusztrációval, 640 oldalon, mintegy két és fél ezer szó­cikkben L-től R-ig dolgozza fel irodalmunkat Benedek Marcell szerkesztésében. Az Akadémiai Kiadó gondozá­sában megjelenő lexikon har­madik, befejező kötete már nyomdában van, s előrelát­hatólag két-három napon be­lül az olvasók kezébe kerül. Nemzetközi lápkongresszus Keszthelyen A Nemzetközi Lápkutató Társaság felkérésére az idén hazánkban, a keszthelyi Ag­rártudományi Főiskola rende­zésében kerül sor a 9. nemzet­közi lábkongresszusra. 25 or­szág képviselői több mint 150 előadást jelentettek be. A külföldi részvevők száma mintegy 300, a hazaiaké több mint 50 lesz. A tanácskozás vasárnap Keszthelyen ünnepi plenáris üléssel kezdődik. Szeptember 9. rózsái AZON a huszonegy eszten­dővel ezelőtti szeptember 9-én már két napja bolgár földön verték a fasisztákat a szovjet seregek, a bolgár partizánok harca általános felkeléssé te­rebélyesedett, Szófiában a közlekedési dolgozók sztráj­koltak és a nép tüntetett Vár­nában, Plevenben és másutt megnyíltak a börtönök és p. lefogott hazafiak csatlakoztak a partizánokhoz, akik már nemcsak falvakat, hanem egész városokat szabadítottak fel.. És 1944. szeptember 9- én összeomlott a monarcho- fasiszta diktatúra^ megalakult az első bolgár népi kormány, a Hazafias Arcvonal kormá­nya. A karlovói és a kazanüki síkságról azokban a szeptem­beri napokban a rózsacsokrok nem a rózsaolaj'készítő üze­mekbe áradtak, hanem a né­met fasisztákat üldöző szov­jet harcosok, bolgár partizá­nok és a hozzájuk csatlako­zott bolgár katonák sisakját díszítették. Szófiában valósá­gos virágszőnyeg fogadta a felszabadítókat, s köszöntötte szeptember 9-ét, a bolgár tör­ténelem nagy és igazi forduló­pontját, a felszabadulást. BULGÁRIA akkor szegény, elmaradott agrárország volt, fejletlen iparral. Amikor _ a nép szeptember 9. után szám- bavette az ország vagyonát, a leltárban kevés dolog szere­pelt. Mindössze 90 ezren dol­goztak a négyezernyi vállalat­ban. S bár Bulgária már ré­gen a „rózsák országa” híré­ben állt, a régi rendszer a kincset érő rózsaföldeket is pusztulásra ítélte — ezen is az új népi hatalomnak kellett változtatnia. Azóta huszonegy esztendő ■ telt el. Ma a Bolgár Népköz­es színvonalnak, s ugyanakkor tízszeresére növekedett a köz­szükségleti cikkek gyártása. AZ IPARFEJLESZTÉSBEN fontos szerepet játszik a KGST-országokkal való együttműködés, amelyre Bul­gária különösen'' nagy gondot fordít. Ezen belül évről évre nagymértékben bővül a ma­társaság ipari-agi'árállam, mo­dern iparral, egyesített és gé­pesített mezőgazdasággal, ma­gas kulturális színvonallal, ál­landóan növekvő jóléttel. Bulgáriának ma már saját A híres bolgár Aranyhomok tengerpart. Ebben az eszten­dőben 1 millió külföldi nyaraló fordul meg Bulgáriában gépgyártása, fekete- és szí­nes fémkohászata, vegyipara van. Az ország ma 33-szor több elektromos energiát ter­mel, mint 1939-ben, az utolsó háborúelőtti esztendőben. Ta­valy tovább bővítették pél­dául a Marica-Keiet hőerőmű­vet, a ruszei hőerőművet, az ivajlovgrádi vízierőmű-rend- szer. pedig egy 114 ezer kilo­watt kapacitású elektromos centráléval bővült. Az ugyan­csak az 1964-ben átadott új gyárak közé tartozik a Medet rézdúsító kombinát, a Pleven j melletti üveggyár, a Sztara Zagora melletti nitrogén- műtrágya kombinát új részle­ge. Az ipar egész termelésé­nek mennyisége 1964-ben ti- zenkilencszerese volt az 1939­gyar és a bolgár népgazdaság sokoldalú együttműködése. Rohamosan növekedett a szocialistává alakított bolgár mezőgazdaság termelése is. Az idén az előirányzat szerint gabonafélékből 314 kilogramm lesz az egy főre jutó terme­lés. Minden téren hétmérföldes léptekkel haladt előre a test­véri szocialista Bolgár Nép- köztársaság. Az idei szeptem­ber 9-én a Szófiába áramló ünneplő tömegek rózsái a szocialista rendszer vívmá­nyait köszöntik, s azokat, akik huszonegy esztendővel ezelőtt fegyverré! kezükben döntötték meg a diktatúrát, nyitottak utat a megvalósult holnapok­hoz. Sebes Tibor Bulgária szántóföldjeinek 20%-a öntözhető. Ez évben be^ fejezték a Kardzsali víztároló építését, amely az Arddó folyón épülő víztároló-láncolat első objektuma Csökkent a vidékiek Budapestre vándorlása A fővárosi munkaközvetítő irodák statisztikája szerint az utóbbi három évben lényege­sen csökkent a vidékiek Bu­dapestre vándorlása. 1962. első felében például — ebben az évben volt egyébként a „tetőzés” — még csaknem 37 000 vidéki keresett munkát a főváros­ban, az idei év hasonló idő­szakában már csak 25 000. A felköltözők eredeti fog­lalkozását vizsgálva, megál­lapítható, hogy míg a három évvel ezelőtt — ugyancsak féléves viszonylatban — a fővárosba törekvő fa­ABONYIÁK - NAGYABONYBAN Az Abonyi Földmúvesszö- vetkezet Rozmaring együtte­sének tizenkét tagú tánccso­portja, valamint a Gudi-Far- kas Mihály vezette zenekar kétnapos vendégszereplésben . vett részt a csehszlovákiai Dunaszerdahelyen és Nagy- abonyban. A csoport szerep­léséről Lajkó Károly, A MÉ­SZÖV osztályvezetője a kö­vetkezőkben számolt be. — A Rozmaring-együttes a Csemadok meghívására vett részt Bihari Józsefnek, a ne­ves cigányprímás- és zene­költőnek tiszteletére rende­zett emlékünnepségen. Bihari ugyanis a csehszlovákiai Nagyabony községben szüle­tett, de a mi Abonyunk is a magáénak tekinti. Nálunk az elmúlt esztendőben rendezte meg a földmúvesszövetkezet az emlékünnepséget s erre meghívtuk a dunaszerdahelyi járás küldöttségét. A Rozmaring-együttes első fellépésére Dunaszerdahelyen került sor, második alkalom­mal pedig a nagyabonyi sza­badtéri színpadon. Aranyérmes siarvasbika Sikerrel járt a somogyi erdőkben tartózkodó nyugat­német vadászok első cserké­sző útja. A hét elején az észak-somogyi erdőgazdaság­ban az egyik vadászvendég egy páratlan, tizenhatos szarvasbikát lőtt: a szak­emberek megállapítása sze­rint a bika agancsa arany­érmes. lusiak csaknem 20 szá­zaléka volt mezőgazda- sági dolgozó, addig ez az arány az idei első félévben 7 százalékra csökkent. Hat hónap alatt mindössze 679 mezőgazda- sági dolgozó helyezkedett el Budapesten, ők is főként a falusi „holt szezon” időszaká­ban, s inkább csak idény­munkára jelentkeztek. A statisztikából kiderül az is, hogy az utóbbi időben a csa­ládosok csak ritkán vál­nak meg véglegesen falu­juktól, mert a termelőszövetkezeti jövedelem igen sok helyen azonos szintű, vagy megkö­zelíti az ipari béreket. Ez­zel szemben egyes budapesti vállalatoktól — például a Közlekedési Építőipari Vál­lalattól — kilépő dolgozók egy része kifejezetten ter­melőszövetkezetben kívánt el­helyezkedni. Szeretik a könyvet A szobi járási könyvtár felügyelete alatt működő könytárhálózat könyvállomá­nya a múlt év végén már csaknem 28 ezer kötet volt. Ebben tizenötezer kötet szép- irodalmi, hat és fél ezer egyéb munka. A beiratkozott könyv­tári tagok száma 4287, a já­rás lakosságának majd tizen­öt százaléka, tehát több a 12,3 százalékos megyei át­lagnál. A könyvtárak ható­körét legkevésbé a paraszti lakosság körében sikerült ki­terjeszteni. A propaganda- tevékenység fokozásának leg­főbb akadálya az, hogy az Ipoly menti községekben a könyvtárak elhelyezése és berendezése egyáltalában nem felel meg a követelmények­nek. | TÖRTÉNET X — Akarsz egy sablonos történetet? — kér- i di barátnőm az eszpresszóban. — Nézd meg X azt a nőt! — S egy távolabbi asztal felé mu- \ tat. X A nő, akit meg kellett néznem, idősebb volt X már, rosszul festett vörös hajjal és macska- X bundában. A kiszolgálónő feketét hozott neki, X megköszönte, kavargatta, de nem kóstolta 5 meg. Az ajtót nézte kitartóan, mereven. X — A férjét várja — folytatja barátnőm —, $ itt dolgozik a szemközti VASERT-nál. Min- X dennap várja... X Kiderül, hogy a férj valamikor anyagbe- X szerző volt egy gyárban, ugyanott, ahol a ba- \ rátnőm dolgozott. Jó humorú ember volt, X negyvenes, kopott bőrkabátot viselt éveken \ át télen, tavasszal, ősszel s egy irdatlan ak- X tatáskát cipelt. Szombatonként ebbe az ak- X tatáskába pakolta a kétkilós kenyeret, húst, X zöldséget. A többiek irigyelték kicsit a felesé- X gét ezért, akit nem ismertek. Az anyagbeszer- X zö sohasem mutatta be nekik, csak annyit X tudtak róla, textilmunkásnö. \ Egyik télen a férj szinte egyik napról a X másikra megváltozott. A bőrkabátja maradt X Ugyan, de nyakába színes, élénkmintás sál X került, haját másképpen nyiratta és néha el- X merengett. X — Valami nő lehet a dologban — suttog- X ták a kollégák és igazuk volt. X A nő — egy vézna lány valamelyik la’oor- X ból —, húsz sem lehetett még, gondozatlan \ vörösesszőke haja a vállát verdeste, a szem- X öldöke majdnem fehér. X Az anyagbeszerző szombatonként nem pa- X költ többé kenyeret a táskájába, ellenben fü- ^ työrészett. Később valaki karonfogva látta a X körúton a kis véznával, köszönt is neki az X anyagbeszerző hangosan, jókedvűen. X — Szóval már nem is titkolja a dolgot — ^ suttogták és várták a fejleményeket. Az anyagbeszerzőt egy napon nagyon meg- X verték a gyárkapu előtt. Egy őszülő hajú asz- X szony verte esernyővel és közben artikulát- X lan hangon kiáltozott. A felesége volt. A véz- i na lány ott állt az anyagbeszerző mellett, X mintha megbénult volna, de az asszony őt X nem bántotta, mintha nem is lenne ott. X A férfinek sokáig véraláfutásos volt az ar- X ca és nem sokkal az eset után kilépett a gyár- i ból. Egyszer találkozott egy kollégájával, el- X mesélte, hogy válik, elveszi a lányt, mihelyt X megfelelő albérleti szobát kapnak valahol. X A közvélemény tárgyalt egy darabig, aztán X megnyugodott. Sajnálták kicsit az anyagbe- ^ szerzőt, hiányzott nekik. Aztán elfeledkeztek X róla. X s Eltelt néhány év. X A férfit egyszer a régi feleségével látták X üldögélni egy vendéglőben. Kisfröccs volt X előttük, békésen beszélgettek. Az asszonynak X akkor már vörösre volt festve a haja, és a X száján rúzs. Valaki hozta a hírt, hogy lottón X nyert valami nagyobb összeget, öröklakást ^ vett az anyagbeszerzőnek és kocsit ígért. En- 5 nek fejében örök hűséget kívánt. Azt mond- X ják, azóta egy lépést sem tehet nélküle. X — Ott jön — lökte meg barátnőm a karó- § mat és valóban nyílt az ajtó. Egy szürke fel- ^ öltős férfi jött be, mély ráncok barázdálták i az arcát, körülnézett, majd a vörös hajú asz- X szonyhoz indult, aki mosolygott és még min- X dig nem itta meg a feketét. Néhány perc múlva eltávoztak. Elöl ment X az asszony, a bundája kicsit hosszú volt és a ^ retikülje lehetetlenül bordó. A férfi komoly X arccal követte. Engedelmesen ment utána az X asztalok között s csak a hajlott háta jelzett X némi kétségbeesést. X B. I. |

Next

/
Thumbnails
Contents