Pest Megyei Hirlap, 1965. szeptember (9. évfolyam, 205-230. szám)

1965-09-03 / 207. szám

KÉPEK A KONZERVGYÁRBÓL IX. ÉVFOLYAM, 207. SZÁM 1985. SZEPTEMBER 3, PÉNTEK Komámasszony, itt az olló! A. konaerrgyár 11. iel&pén&h cíanh ésói június I-ítii r>ersentfbcn vonatuk uz 1. telep dtnkézöivel Lapunk hasábjain néhány nappal ezelőtt araól írtunk, hogy a konzervgyár II. telepé­nek cimkézői verseny mozgal­mat kezdeményezlek az I. te­lep cimkézői vei. Bélteki Lajos, az I. telep részlegvezetője tá­jékoztatott bennünket a ver­senyszervezés körülményeiről és azokról a nehézségekről, amik a versenymozgalmat las­sítják. A legkézenfekvőbb konkrétum az volt, hogy az L telep cimkézői minden körül­mények között tartják magu­kat a versenyhez és június 1-e óta úgy dolgoznak, aho­gyan azt a versenyben vál­lalt feladatok előírják. Az éremnek két oldala van. Cikkünk könnyen félreértésre adhatott alkalmat és ezért fel­kerestük a konzervgyár II. telepének raktárát, ahol Ban­de Jánosné részlegvezető és Forgács József raktáros va­lóban értékes tájékoztatásával sikerült kiegészíteni azt, amit az I. telepen feljegyeztünk. — Nálunk emberemlékezet óta kézi címkézés folyt — mondotta Forgács József. — Szemben az I. teleppel, ahol már régebben dolgozik a né­met gyártmányú címkéző gép. A múlt évben megérkezett Berlinből az új címkéző gép, amelyet mi kaptunk, s amely édes testvéne annak, amely az I. telepen dolgozik. Ilyenformán megnyílt a lehe­tősége annak, hogy a két te­lep cimkézői versenyt szervez­zenek. A gyár igazgatója ezt különben javasolta az egyik termelési tanácskozáson. — Mi ezt a javaslatot na­gyon komolyan vettük — kap­csolódott bele a beszélgetés­be Bende Jánosné. — Értekez­letre ültünk össze, amelyen részt vett Antal László telep­vezető, továbbá a raktárosok és a szocialistabrigád-vezetők. Ennek a megbeszélésnek volt eredménye az, hogy verseny­szempontjainkat írásban rög­zítettük és rövid úton meg is küldtük az I. telepre. — Beletelt abba egy jó VIRÁGOK A HAZAK ELŐTT Akik városunk szépségéért fáradoznak : A múlt években sokat be­széltünk és írtunk róla, har­coltunk a szép, virágos Nagy­kőrösért. Sorozatban jelentek meg a házak előtti virágágya­kat méltató fényképek. Érdemes volt-e jó példák­kal szolgálni, hasznos csele­kedet követte-e a fogadalma­kat, felajánlásokat? Feltétlenül igennel kell vá­laszolni a kérdésre. Persze, ez nem azt jelenti, hogy most már városunk minden utcája „virágoskert”, s ezután nyu­godtan ülhetünk habárainkon. Szép számmal akad még po­ros utca, sivár, kopár porta. A kritikát azonban hagy­juk máskorra. E sorok azok munkáját méltatják, akik reg­gelenként szorgalmasan lo­csolják, egész nyáron gondoz­zák a házuk előtt levő virá­gokat, széppé, vonzóvá teszik lakásuk bejáratát. Bizonyára sokat gyönyör­ködnek az arrajárók a Kecs­keméti utca 30. szám előtti pi­ros „Salvia rengetegben”. Nem hagyják szó nélkül a Szolnoki u. Hl. számú ház előtti dáliákat sem. Talán egy pár nevet is meg­említünk. megérdemlik. Szabó Lajos (Petőfi u. 57.) háza eleje tavaly is szép volt. Köves az udvar, így az utcán gyönyörködnek a petúniában, bársonykában. Szépen fejlődik az új. tor­mási városrész. A látogatót vi­rágok köszöntik p házak előtt. De még mindig nem elége­dettek, tovább csinosítják ezt a részt. Medgyesi Sándorék (Béke u. 2.) például jövőre rózsát sze­retnének a mostani szegfű, tá­tika és muskátli mellé. Lengyel Lászlóék {Májusfa u. 16.) előtt most még csak ördögszem és bársonyka dísz­ük, de változatosabbá kíván­ják tenni virágágyukat. Szinte dísze az utcának Székely Márk (Esedi u. 36.) portája. A sok színes virág, s a fák­ra felfutó hajnalka minden igényt kielégít. Nem lehet panasz a Szolno­ki útiakra sem. Patik József (Szolnoki u. 118.) és Tóth Albert (Szolnoki u. 119.) már évek óta szorgalmasan locsol­ják a sok szép petúniát. Király Miklósék (Szolnoki u. 121.) előtt pedig kardvirág és tátika díszeleg a maga egy­szer őségében. Akaratlanul is odanéz az úton haladó az Örkényi út 36. és 40. számú házak előtti szép virágokra, s dicsérettel illeti a házigazdát a Szolnoki u. 58. $ szám alatt. á y Sorolhatnánk tovább is, de ^ reméljük, ez a pár kiragadott C példa is ösztönzőleg hat, s g jövőre még több virágoskert- g ben gyönyörködhetünk a há- ^ zak előtt. (szentpéteri) ^ hónap, mire választ kap­tunk. Nem is írásban, csak szóban és ebben az I. telep illetéke­sei megbeszélésre hívtak meg bennünket. Később azonban megérkezett az írásos válasz is. Ezen nem is csodálkoztunk, hiszen mindig tapasztaltunk valami olyasfélét, hogy mi az I. telep cimkézőivel szem­ben csak olyan másodrangú szerepet játszunk. Mi az I. te­lep cimkézőit jó! ismerjük, szívesen mentünk át bizonyos tapasztalatokra akkor is, ami­kor az új gép megérkezett Onnan azonban legfeljebb a címkéző gépek vezetője né­zett át néha hozzánk, más nem kíváncsi arra, hogy mit csi­nálunk. — Pedig éppen most, a ver­senyszervezés idején nagyon fontos lett volna, ha az I. te­lepről átjött volna Bélteki La­jos, hogy szemtől-.;zembe lás­sa azt a munkát, ami nálunk folyik. Persze, mi ezt nem mondtuk, de az a tény, hogy az I. telep pontosan any­nyira van a II-től, mint a II. telep az I-től. — A szakszervezet javasla­tára mégis átmentünk, ott a szakszervezet helyiségében megbeszéltük a versenymoz­galmat és annak alapján ké­szültek el az új versenyfelté­telek. Mi ezeket a feltétele­ket elfogadtuk. — Minden ellenkező felte­véssel szemben — mondotta befejezésül Bendé Jánosné — nálunk június elseje óta fo­lyik a verseny. Nyáriasan Ne keressük, hogy me­lyik hivatalban történt. A fiatalember mezítlá­bas szandálban, hófehér soriban és rövidujjú ici- vülhordott ingben vágó­dott be. A tisztviselő leomolyan végignézte. Tekintetében szigorú megrovás, végül türelmét vesztve, kemé­nyen rászólt a fiatalem­berre. — Hogy jön be maga ide a hivatalba? Miért nem mindjárt fürdőruhában, vagy egyszál törülköző­ben? Mit gondol maga? A fiatalember elpirult. Ilyen fogadtatásra nem számított. Nehezen találta meg a védekezést. — Kérem, ebben a nyá­ri hőségben az emberek százával járnak így az utcán. Miért nem jöhet­nék így — éppen ide? A tisztviselő tovább folytatta a vitát. — Van­nak formák, amiket illik betartani. Mit szólna ma­ga, ha, én ilyen szerelés­ben ülnék itt az íróasz­talnál? A vitatkozás hőfoka lassan engedett, Én nem szóltam közbe. Ehhez nem éreztem jogot. Most azonban elgondolkodom azon, hogy tulajdonképpen kinek, volt igaza? A fiatalembernek, vagy a különösebb ok nélkül felpaprikázott tisztviselő­nek? Éj termék a sárgadinnye | befőtt. Ezt az ízletes befőttet i Lugosi Ferencné készíti elő, | ő rakja egyenletesen az üve- | gekbe. MIT LATUNK MA A MOZIBAN ? A „Preludió”-a.kció. Magya­rul beszélő NDK-film. Csak a moziban látható, a tv nem közvetíti! Tíz éven alul nem ajánlott! Szélesvásznú. Kísérőműsor: Cini és Cin- ciri. Előadások kezdete: délután fél hat és nyolc órakor. Befejeződött a cséplés Terv szerint halad a vetőszántás A módosított tervet ugyan két nappal „megtoldotta” a cséplés, de végre mégis kész. Az utolsó napokban hat cséplőgép startolt az Arany­ban, a Hunyadiban és a Rá­kócziban, tegnapra nyolc va­gon csépelnivalójuk volt — kész. A behordással nem volt semmi probléma. Az őszi munkák is megkezdődtek, s elmondhatjuk, szépen indul­tak. Tizenhárom traktor veti az őszi kalászosokat, takar­mánykeveréket a1 határban. Szerda estig ezerszáz holdat hagytak maguk mögött. A vetőszántás jól tartja az időszakos tervet, eddig há- romezerhétszázhetven holdat munkáltak meg a traktorok. A mélyszántást az csökkenti, hogy városunkban a tarló és másodvetések a tervet ezer- kilencvenegy holddal túl­szárnyalták — de ezenfelül nincs lemaradás a mélyszán­tásnál sem. Piaci találós kérdés A harcsabajuszú magyar a piacon álldogál. Előtte kar- kosárban gyönyörű Vilmos körték mosolyognak. Akko­rák, mint az öklöm. Az em­ber minden érdeklődőt meg­nyugtat. — Olyan édesek, mint a valóságos méz! Hat forin­tért potyázom kilóját. Jól ismerem az öreget. Nem­egyszer jártam a háza táján és azt is tudom, hogy egyet­len. gyümölcsfája nincsen. Az udvaron nyolc hatalmas eperfa ágaskodik. A találós kérdés a követke­ző: hogyan árulhat akkor ilyen szép körtéket? Ez a kérdés és íme gyor­san megadom a választ. Né- hányszáz méterre a közös szórványban gyönyörű kör­tefák kínálják az ízes gyü­mölcsöt. A többi már' nem is tarto­zik rám. Inkább a csőszre és a szabálysértési hatóságra. Be sem fejeződött, még a szezon, máris? Igen! A borsó- töltő automatákat a jövő évi borsószezonra készíti, illetve generálozza Bozó Pál és bri­gádja. Vasárnap bukta járja az ízes ebéd befejezéséhez. Bo­tocska Ferencné helyettes sza­kácsnő bizony sokszor emeli meg ezt a jókora tepsit, amíg az utolsó is kisül az ebédhez. (God ány felvételei) A Bozsik-dinasztia A családfő húsz szarvas- marhát gondoz az Arany János Tsz-ben. Havi jöve­delme meghaladja a három­ezer forintot. A népes Bo- zsik-család gondtalan jövő elé néz. A termelőszövetke­zet megfelelő lakást bizto­sított számukra. — Nem könnyű munka! — mondja Bozsik Ferenc. — Reggel háromkor kezdünk, öt órára, mire a fejés kez­dődik, a jószág jóllakott és az istálló ragyog a tisztaság­tól. öt órakor a feleségemmel együtt hozzáfogunk a fe­jőshez. Bizony, mire a százhúsz-száz harminc liter tej megvan az ember nem nagyon érzi í csuklóját. Dehát ötven fii lér literenként, naponta hat- van-hetven forint csak a fe jésből megvan. — Persze, eddig csak i munka felét mondtam, jner' délután elölről kezdődik min­den, pontosan úgy, ahogyar azt reggel háromkor kezd jük, csak éppen, hogy nerr hajnali háromkor, hanen délután három órát mutat az óra. — Ezenkívül minden dié­tásért száz forintot kapok. Ha a borjú egészségben meg­éri a tíz napot, újabb száz­húsz forint üti a markomat. Leválasztáskor minden ki­logrammos súlygyarapodásért 1,60 forint jár és ha a növen­dék háromhónapos korára eléri a százhúsz kilót, két­száz forintot kapunk. — Minden kifejt száz li­ter tejért egy liter tej jár. Ezt a gondozó megkaphatja természetben vagy ha úgj tetszik, kifizetik készpénzben, literenként három forintjával. — Nekünk azonban erre nincsen szükségünk! — szói közbe Bozsikné. — A háztáji tehénkénk, a Virág megadje. naponta a tizennyolc liter fe­jecskét. . Most, hogy gyenge­; fias, most is viszek hét-nyoic ; liter tejet az üzembe. Három süvölvény hallgat- | ja a beszélgetésünket: Bozsik I Feri, Pista és Laci. — Nó, gyerekek, hát ti mik ; lesztek, ha megnőttök? : — Gondozók! — vágják rá ! egyhangúlag. : — Azok! — bólint Bo­i zsikné. — Most is minden i idejüket a legszívesebben az ; apjuk mellett töltik, az is- | tállóban. i Laci gyerek sunyit és ne- í vetve jegyzi meg. — In- \ kább ott, mint az iskolában. SPORT BIRKÓZÁS: Kiskunfélegyházán ver­senyt bonyolítottak le: a már hagyományossá vált, nagy tömegeket mozgató if­júsági kötöttfogású Kiskun viadalt. 15 sportkör nyolc­vanhat versenyzőjének vé­gig színvonalas, meglepően' nagyszerű mérkőzéseinek so­rozatát láthatta a ldkes kö­zönség. A tiszteletdíjas versenyen a nagykőrösi versenyzők ki­emelkedő eredményt értek el, sok nagynevű egyesület előtt, a félegyházi csapat után a második helyen végeztek összesített csapat eredmény­ben. Egyénileg a nagykőrösi eredmények; 50 kg; (nyolc induló) bajnok Sárosi Tibor, 53 kg. (hét induló) bajnok Sárosi Béla, 53 kg. III. helyen Szigetvári Dénes, 56 kg. (ti­zenegy induló) IV. hely Paros György. Csapatban: 1. Kiskunfélegy­háza, 2. Nagykőrös, 3. Duna­újváros, 4. Kecskemét. 5. Sze­ged, 6. Jászberény, 7. Hód­mezővásárhely, 8. Kalocsa, 9. Cegléd, 10. Csongrád, 11. Baja, 12. Lajosmizse, 13. Sző- reg, 14. Tiszakécske, 15. Kis­kőrös. Az első három csapat ed­zőjét a kiváló nevelésért kü­lön emlékplakettel jutalmaz­ták (szalkay) : I A fodrászüzletben l kezdődött a beszélge- • tés, miközben a busz- \ ra várakozott idős \ Cseri Sándor. : Kilencvenegy éves, : hiszen 1874-ben, a | Vadas utca 11. szá- i mű házban látta meg \ a napvilágot. Azóta is ott lakik, ö a kör­nyék legöregebb em­bere. Naponta a déli busszal megy be a városba. Kiballag a megállóhoz, feltartja görbe botját, s a ve­zető már mint isme­rősnek nyitja a jár­mű ajtaját. Két éve az Arany­kalászban ebédel, he­ti jegyet vált. Isme­rik már a szokását, kedvenc ételeit szája- íze szerint készítik el. Levesből két tányér­ral is megeszik, s bár van még öt foga, job­ban örül, ha tésztá­val kedveskednek neki. Ebéd után jólesik egy-egy pohár sör. Közben megjött a Már a kilencvenkettedikben busz, de megígértük egymásnak, hogy másnap ugyanitt folytatjuk. Nem sokat késett a következő napon. Zsebéből becsomagolt fényképeket vett elő. Az egyikről pár hó­napos kislány neve­tett ránk. — Az unokám — mondta büszkén —, azóta már neki is en­nél nagyobb kicsije van. Nem is kérdeztem, magától mesélt: — Huszonnyolc éves voltam, amikor meg­nősültem. Három gyermeket neveltem fel. Ma már négyen szólítanak nagypapá­nak, s dédunokáimat is nagyon szeretem. A Kecskeméten el­töltött katonaévekről, a két világháborúról beszélt. Az a szó, hogy betegség, szá­mára nyolcvanöt éves koráig ismeretlen volt. Azóta sem pa­naszkodik egészségé­re. Húsz éve él özve­gyen. Két barátjával együtt sűrű látogatói voltak az alszegi egy­letnek. Ma már csak ő él hármójuk közül. Két évvel ezelőtt egy alszegi mulatsá­gon azért eljárta még a híres „sipka táncot” — ezt még most is emlegetik a környékbeliek. Előkerült a másik fénykép is. Bő gatyá­ban a kultúrház előtt áll Cseri bácsi — hét éve készült a kép. Tavaly nyáron sza­kadt el az utolsó, y///zz////////z///////////////> múltat idéző ruhada- i rabja. Telente egyszer-1 kétszer felveszi mégj o hatvanöt éves subá- j ját. Egy évvel ezelőtt] „nyugdíjazta” nagy: becsben tartott pipá­ját, azóta nem do-; hányzik. Beszélőtehetségét, gondolkodását, hu­morát nem koptatta meg az idő. Nem történhet olyan dolog a „Szabó családban”, amiről ő ne tudna. Mindig szí­vesen kapcsolja be a rádiót, ha cigányzene szerepel a műsorban. Sohasem gondol a halálra. Hogy szeretne-e megint húszéves len­ni? — erre igennel válaszolt. Kiegyensú­lyozott, nyugodt éle­te volt. Sohasem pa­naszkodott, most is van egy kis spórolt pénze a takarékban. Azzal váltunk el, hogy századik szüle­tésnapján ismét írok róla. (szentpéteri)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents