Pest Megyei Hirlap, 1965. szeptember (9. évfolyam, 205-230. szám)

1965-09-30 / 230. szám

MST

MEGYEI

1965. SZEPTEMBER 30, CSÜTÖRTÖK

»Az embernek Moszkvák» kell utazni»...“

Antonioni beszámolója a L'Europeo-ban

Michelangelo Antonioni, a világhírű olasz filmrendező , aki részt vett a moszkvai filmfesztiválon, majd utána — ahogy mondta — „egy kicsit csavargott” Moszkva környékén és ellátogatott Leningrád- ba is, a „L’Euro- peo” című római hetilap hasábjain beszámolt a Szovjetunióban szerzett élményeiről. Az intellektuális hangvételű filmek rendezője — Moszkvában az „II de- serto rosso”, vagyis „A vörös sivatag” című új filmjével szerepelt — nem fukarkodott bizo- ■5 nyos kritikai megjegyzésekkel sem, összbenyomása azonban igen kedvező

volt. Mint szó szerint írta: „Az embernek Moszkvába kell utaznia, s nem azért, hogy rövid idő alatt valóban megbízható értékeléseket csinálhasson, hanem hogy meggyőződjön róla:

Antonioni a moszkvai filmfesztiválon

gyakran milyen olcsó fogásokkal él a szovjet életről szóló olasz tájékoztatás”.

Antonioni leírta Romanov szovjet miniszterrel való hosz- szabb beszélgetését és elmondta, hogy a szovjet filmügyek vezető funkcionáriusával folytatott eszmecseréjéből két — számára meglepő — tapasztalatot szerzett.

Először is megtudta — „s ezt később is bebizonyítottunk láttam” — hogy a Szovjetunióban

nincs filmcenzúra.

„Pedig ezt nálunk még a tárgyilagosságra törekvők is állították. Érdemes elgondolkodni ezen ...” — fűzte hozzá az olasz filmrendező. Meglepte és elgondolkodtatta Antonionit az is, hogy Romanov miniszter közölte vele: a Szovjetuniónak — amikor filmeket importál — tekintettel kell lennie arra, hogy a filmeket legalább harminc nyelvre kell szinkroRAJT: OKTOBER ELSEJEN

Őszi megyei könyvhetek

Október I. és december 15 között rendezik meg az idén az őszi megyei könyvheteket.

Az árusításba mintegy 19 ezer földművesszövetkezeti bolt, körülbelül 9 ezer földművesszövetkezeti bizományos kapcsolódik be. A KISZ-esek, az úttörők és a társadalmi szervezetek aktívái segítségével országszerte megrendezik a házról-házra árusítást.

A választék bőséges lesz: már most kereken százmillió forint értékű szépirodalmi és szakkönyv van a falusi üzletekben, illetve a bizományosoknál.

A tipikus védelmében

Tv: Kár a benzinért — magyar filmvígjáték

Moliere több darabjában szerepel az újdonsült polgár, aki nem tudja hogy éljen hirtelen megduzzadt vagyonában, spóroljon, vagy ellenkezőleg, az arisztokrácia fényűző szokásait majmolja, „ké- nyeskedjen” — és sorolhatnánk még az akkori korra tipikus helyzeteket.

Karinthy mintegy kísérleti kémcsőbe helyezi szereplőit — hogyan viselkednek a szokat- lanságban? A lélek és a társadalom tipikusairól tudósít, hiszen bizarr humorának mikroszkópjába a valóságot helyezi.

Svejk infantilizmusa azért ü 1, mert gyermeki gondolataiban a K. u. K. hadsereg, a monarchia, a morbid háború tipikus alakjait,. eszméit, helyzeteit látjuk tükröződni.

Hivatkozhatnánk Ilf és Petrov, Parkinson, Art Buchwald humorforrásaira. Ez a forrás mindig a valóság — de az igaz is, nem csupán a valódi.

S bár a nevetés, a pillanat reakciója nem tűr kritikusi meggondolást — mégis, rekeszizmaink is ezt a szabályt igazolják. Tipikus az, amivel a film indul, hogy a hazánkfia, ugyebár, úgy általában összespórolja pénzét egy autóra, és vásárlóképes vágyakozással megáll a Népköztársaság úti gépkocsiüzlet kirakata előtt? Hiába az autók növekvő száma, nem tudott meggyőzni a jelenet, nem én döntöttem ezt el, de a nevetőingerem.

Tipikus helyzet az, hogy a külkerületben lakó sokgyermekes művezető, ki az újítási díjból vásárol egy használt tragacsot, a szomszédok pletykás pillantásától kísérve elzö- työg a Balatonra a hétvégén, — hogy izzadtam piszkosan térjen vissza a fárasztó természettől az üdítő munkahelyre? Tipikus, nem azért mert mindenki autót vásárol, hanem, mert.a, jelenet »- nálunk valóban' élő. kisemberről szól, akinek- cs.eUesét-botlását autójának gumikerekei, ingatag sátra, rosszcsont gyerekei, és a hétköznapokból kitörni, vágyó felesége közölt őszinte nevetéssel kísérjük.

Tipikus szereplő a filmbeli igazgató, aki száraz hangon

KÖNYVESPOLC

Edmundo Desnoes:

Minden rendben

Modern virágkompozíciók

A kertészet és a művészet egyik közös területéről: a virágkötészetről rendezett előadássorozatot és gyakorlati bemutatót az Agrártudomá- nyi Egyesület szerdán a Technika Házában. Az előadók — a Kertészeti és Szőlészeti

Főiskola tanárai — a virág- kötészet alapvető kérdéseiről, művészeti problémáiról, régi és új anyagainak alkalmazásáról tájékoztatták a hallgatókat: a kertészeti vállalatok és termelőszövetkezetek mintegy 200 virágkötőjét.

Egy fiatal kubai író őszinte, kendőzetlen vallomása ez az érdekfeszítően izgalmas kisregény a fiatal Kuba megszületéséről. Hőse, Sebastian, nem hős a szó igazi értelmében, de még csak közkatonája sem a forradalomnak. Sebastian már-már arisztokratává finomult nagypolgár fiú, aki fényűző életet él, de akit a pénz, az aütó, a kényelem, a köny- nyű szerelmi sikerek nem boldogítanak. Hogy milyen ember tulajdonképpen, azt az író így fogalmazza meg: „Nem értek egyet Batistával, de ez nem azt jelenti, hogy összeesvisszautasítja az angliai kiküldetést, mivel a vállalati zuhanyozó felállításán akár jelen lenni, akinek nincs csinos unokahúga, és nem veszi soha igénybe a vállalati gépkocsit? Tipikus, mert kivétel — aki a tipikusra utal. Be is jön a nevetés.

Igaz az, hogy ha egy házaspár nálunk összeveszik, két autót vásárol, s egymással karamboloznak, bosszantásból? (Bónyi Adorján a harmincas években írt egy könnyű regényt az Uj Időknek, amely ugyanezt a helyzetet ábrázolja. A humor ott ült, mert a történet a felső tízezerben játszódott, s ennyiben elhihető volt.)

Néhány éve történt, hogy Antonioni, az olasz filmrendező stílusát követő filmjeinket „sétáló filmeknek” nevezte el a pesti közönség, miközben a kritika hangot adott elmarasztalásának, mondván azt is, nem helyes átvenni nyugati stílusirányzatokat. Úgy hiszem, nem az volt a baj, hogy az érintett magyar filmekben sokat sétáltak, hiszen nálunk is sétálnak az emberek. Ha a mi életünkről, a nálunk tipikus vagy a tipikus helyzet teremtette kivételes egyéniségekről szól a film, akkor azt .sétálva” is sikerrel teheti. Ha viszont dramaturgiai irodákban szerkesztett- szereplőket, ügyes, de légüres szituációkat, kiagyalt környezetet mozgat, akkor nem vált ki nevetést, sírást, érdeklődést, még ha a színészek sétálás her lyett akár egy egész filmen át cselekednek, szeretnek vagy gyűlölnek, törnek, zúznak, vagy épp — karamboloznak. Altkor kár a benzinért.

P. A.

************************************** r A

Tarkaest

Hazahozták a televíziómat a szervizből. Ezideig üres volt a ház, senki nem tette be a lábát. Gondoltam, ma szombat, tarka estet hirdet a műsor, bizonyára jól mulatunk majd. Az Esti mese mackója éppen az ágyba készülődött, amikor csöngettek. Három barátnőm. Klári, Rózsi és Vera érkeztek.

— Erre jártunk — mondták kórusban, s én tudtam, a szerviz gyors munkájának köszönhettem látogatásukat.

Horváth Tivadar konferan- sziéja következett. Alighogy elkezdte a mondókáját...

— Tudjátok milyen borzasztó dolog történt velem? Majdnem elkergettek hazulról, olyan csúnya szilvát kaptam — sopánkodott Klári.

— Azért a fél kilóért ilyen hűhót csapni?! Bezzeg én ökölnyi szemű szőlőt vásároltam itt, a Kovácsnál — rázta az öklét Rózsi az orrom előtt.

Vera csak sóhajtozott, aztán elmondott egy jó lekvárbefőzési receptet. A műsor közben, a Stan és Pan film után, ismét a konferansziéval folytatódott.

— Azért a Kovács nagyon drága — szögezte le Klári. — A csarnokba járok, a Hold utcaiba. Es mégis becsaptak. Legközelebb a Fény utcaiba megyek.

Aztán a három nő egymás szavába vágva feleselt, kiabált, vitázott.

A tarka est már a detektív- regény dramatizált változatát követő többi csemegét tálalta, s barátnőim is áttértek a gyümölcsről és a kompótról a tésztasütésre.

Vera elmesélte, hogy felrobbant a gázsütője. És a haja megpörkölodött — mutatta, s közben a képernyő melletti lámpa elé állt, hogy jobban lássuk. Klári a gyerek új úszótréneréről mondta el, milyen istenien tanít és így tovább ...

Mire a három jóhangú énekes következett, kirohantanv mert megfájdult a fejem.

Barátnőim részvéttel nézték amint lecsúszott a torkomon a tabletta.

— Biztosan az izgalmas Tabí- darabtól fáj, szegénykém — sajnálkoztak, s aztán szinte egyszerre ugrottak fel.

— Köszönjük a szíves vendéglátást, igazán nagyon jól sikerült ez a műsor... —! áradoztak.

Azt hiszem, a következő! „tarka”estet máshol nézem j meg. ;

— gáspár — !

nizálnia. Ezt a nagy munkát pedig valóban csak a legjobb filmekre érdemes fordítani...

Antonioni megnézte Moszkvában Bondarcsuk új filmjét, a Lev Tolsztoj regényéből készült „Háború és béké”~t, ,^Szilárd, két lábán álló alkotás” — jegyezte meg — többek között — róla. A fiatalok stúdiójában látta egy fiatal, kezdő — ahogy Antonioni kedvesen írta, „még nevet sem viselő” — rendező „ök ketten” című kisfilmjét és erről azt írta: „Művészi, érzelgősségtől mentes”.

A szovjet és az olasz

filmközönség

ízlése — állapította meg Michelangelo Antonioni — nem azonos, de „talán sehol nincs olyan lelkes, az alkotókat és az alkotást annyira tisztelő közönség, mint amilyennel Moszkvában és Leningrádban találkoztam”.

Az olasz filmrendező különben Moszkvát „hatalmasnak és erőteljesnek” nevezte, s hozzátette: „Nem csoda, hogy még Napóleont is megriasztotta a nyilván már akkor is érezhető erő”. A le- ningrádi „fehér éjszakák”- ban — a filmművész érzékeny szemével — „sok bájt és finom 6zomorúság”-ot látott. Színházakat — mint írta, nagy sajnálatára — nem láthatott, de „kihallgatott” több olasz és francia művészt, akik elragadtatva nyilatkoztak — többek között — arról a leningrádi színházról. ahol mostanában Cserka- szov is játszik.

Érdemes még egy apró

epizódot idézni

Antonioni cikkéből. Ehhez a leningrádi Ermitázsban lejátszódott epizódhoz az olasz rendező nem fűzött sem pozitív, sem negatív megjegyzést. íme, szó szerinti leírása :

— Megkérdeztem egy leánykát, aki ott állt Picasso egy sötétkék képe alatt, hogy vajon tetszik-e. „Jobban tetszik az ott álul” — felelte. „Az ott alul” egy Rembrandt- kép volt.

—1.

Az áriaverseny győztesei

Szerdán a Zeneakadémián kihirdették a VIII. nemzetközi zenei verseny utolsó szakága, az áriaverseny döntőjének eredményét. A férfiak versenyének első díját Vasile Majtinoiu, Románia versenyzője, ■ a Galati színház magánénekese nyerte.

A nők versenyének első díját a bjzottság nem adta ki. A második díjat Teresa May-Czyzowska, a varsói kamara operatársulat tagjának ítélték.

Új köntösben a Kutyakaparó

A Nagykőrösi Földművesszövetkezet igazgatósága a múzeumi hónap alkalmából a kocséri határban levő Kutyakaparó csárdát új köntösbe öltöztette. Emellett a csárda múltját bemutató tablókat is készítenek.

Oktkóber 31-én az avatásra kü’önautóbuszokat indítanak Nagykőrösről.

Forgó felhőkarcoló

C. J. Paderewsky San Diegó-i építész forgó alapra helyezett felhőkarcoló tervén dolgozik. A sajátságos „kacsalábon forgó” felhőkarcoló napjában nyolcszor tel- < jósén megfordulna a tengelye körül, hogy minden lakója gyönyörködhessen a tengeri kilátásban.

I _____________________

| | Cérna - a szoknyán |

$ ---------------------------------------^ A -villamosmegállóhoz közele- ^ dik az asszony először a fe- ^ kete pullóverjét látni, aztán ^ azt is, hogy a szoknyája zöld és hogy egy hosszú cérna- S szál ragadt rá, még hurkot is | vet, jó hosszú szál és vakí- ^ tóan fehér.

^ Megáll az asszony a cérna- ^ szállal, várja a villamost, én 8 pedig figyelni kezdem — § csak úgy, időtötésből — ki ^ fogja majd figyelmeztetni, § hogy vegye le a cérnát.

§ Az asszony ácsorog, a vil- 8 Lamos várat magára és senki § nem szól. Két lány megy el ^ előtte, ránéznek a cérnára, ^ aztán továbbmennek. Fiatal- ^ ember — no ez nem is cso- ^ da — házaspár, öregasszony ^ — egy közömbös vagy ér- ^ deklődő pillantás — lehe- 8 tetlen, hogy ne vegyék ész- | re. Semmi.

^ Megérkezik a villamos, a ^ cérna felmegy a villamosra, ^utazik tovább a zöld szoknyán vajon meddig? Vajon 8 mikor szól valaki annak az | asszonynak?

$ j— -------;—: Trafik a kör$ I Csevegés | úton.

^ ----------------- Bélyeget

$ kérnék, mondom, de • senki ^ sem figyel oda. A két eláru- ^ sító beszélget. Régi dolog ^ ez, de mindig az újdonság ^ erejével hat. És bosszantó.

§ — Tudod — mondja az

$ egyik — rájöttem, hogy mégiscsak kék színűre festetem.

— Igazad van — mondja a- másik — én is azt csinálnám a helyedben.

Ha nem sietnék, megkérdezném, hogy miért nem zöldre festeti, az jobban áll a szeméhez, feltéve, hogy pul- lóverről van szó és nem konyhaszekrényről. De sietek. És különben sem figyelnek rám. Egészen addig míg ki nem megyek az üzletből. Akkor az egyik, a fiatalabb odanéz. Aztán legyint. Talán azt mondja: oly mindegy. Majd jön másik. És ha nem?

j—------7— Arra figyelek fel,

| L6CS0 I hogy vitatkoz------------ nak.

— Most Balogékhoz menjek vagy a ' cipészhez? — kérdi az asszony idegesen.

— Mind a kettőhöz szívem — hangzik a válasz szelíden, csendesen, biztatóan.

— És aztán majd éjjel főzzek, igaz?

— Dehogy, szívem — folytatódik a szelídség — majd én megfőzök, legyél nyugodt.

Ezt a férfit meg kell nézni. Fiatal, középmagas ember, a villamos fogantyújába kapaszkodva, kezében nylonháló. A hálóban paprika, paradicsom és abban a fehér papírban bizonyára kolÚtközben

bász. Lecsót főz majd a férfi és így már értem. Jó lecsót akar. Ezért az engedelmesség, & biztatás. Lecsót, szeretnek főzni a férfiak.

Ha kelkáposzta lenne a szatyorban, akkor most az asszony vagy csak a Balogékhoz mehetne el vagy csak a cipészhez.

Esetleg egyikhez sem.-j———— 12-es autóbusz

I A Ilftllg | — csúcsforga--------------- lom — tolongás.

Valaki vonalat kér és két forintot ad.

A kalauznő tízfilléreseket szed össze és ez nem is furcsa. Szokás. De mosolyog hozzá és ez már valami. Sőt elnézést is kér. így:

— Ne haragudjon a kedves utas a tízfilléresekért, de váltás lesz és az aprót olyan sokáig kell számolni ...

A mosoly tovább tart. A kedves utas pedig dehogy haragszik — elérzékenyül. Ha leszáll, talán vesz egy csokor szegfűt a feleségének. Vagy tíz deka cukrot a fiának. A kalauznő egyébként kövér volt és szeplős. Csak a hang. Az a bizonyos hang, amely éppen annyi bosszúságot tud megelőzni, amennyit előidéz.

$

, -------r—7 Vasarnap 5

I Elozekenyseg | délután $--------------:------- — Nép- $

s

tadion. Sok a férfi, kevés a $ nő. De ezeknek a nőknek $ most nagyon jó dolguk van. $ Nápolyit ropogtatnak, fagy- • laltot kanalaznak — ezek- $ tői a nőktől többször meg- ( kérdik, jól ülnek-e, ne terít- $ senek az ülésre még egy új- ^ ságot és egyáltalán, hogy $ érzik magukat, ugye na- $ gyón kellemes itt a jó friss $ levegőn. És hogy örülhet- $ nek, hogy a férjurukra hall-^ gattak, otthonhagyták azt a ^ kis mosogatást, majd elvég-í zik este. Hát nem aranyos 5 az Albert, ahogy futkározik a § labdával, nem jobb-e ez' az $ egész, mint egy vacak film $ a Mastrpiannival vagy pláne ^ egy délután a Klári néniék- ^ nél. &

) \

Ez így tart egészen a haza- $ indulásig. Az autóbusznál ^ való tolongás közben — kü- ^ Ionosén a kedvenc csapat & váratlan veresége esetén —8 a férj már megkérdezi, hogy § vajon az a kemény, rágós $ hús lesz-e vacsorára, amit ^ már délben is csak nehezen ^ tudott megenni? És szó sincs ^ tv-nézésről, mert álmos az em- ^ bér, fáradt és holnap dolgozni kell. I

y

Jövő vasárnap délelőtt a ^ férj a konyhába settenkedve 8 újból megkérdi majd, hogy $ nem szükséges-e krumplit ^ tisztítani az ebédhez. A ko- ^ rai ebédhez. S

(b. i.) *

küvést szövök ellene . . Engem nem boldogít, hogy diktatúrában élek, de túlságosan gyáva vagyok ahhoz, hogy változtassak a helyzeten“’.

Sebastian újságíró. Nincsenek elvei. Egy kicsit anarchista, egy kicsit cinikus, s ha olykor kételye támad erkölcsi vagy társadalmi kérdésekben, a megválaszolásuk elől a félvér Norma dús testiségében, vagy Nancynak, az amerikai milliomoslánynak szeszélyes szerelmében keres feloldódást. Csakhogy ezt a teljes feloldódást egyre ritkábban sikerül megtalálnia. Norma és Nancy . két, egymástól távoleső, külön : világ. Ami a kettőjük között i van, az Sebastian élete. A i munkásság elszántságától a

• Batista önkényuralmát támo- > gató polgárság közömbössé• géig és gyávaságáig — ez csa- ; pongó életének két szélső ha- ! tára. Ilyen végletek között há- ! nyódva érthető, ha Sebastian : vágyik valami elfogadható I emberi cél után.

I Egy túlságosan leleplező ; erejű cikke kapcsán ismerke- Idik meg közelebbről Batista j rendőreivel és kópéival. Ez a I találkozás indítja el őt azon az i úton, amely az ellenállók felé I vezeti. Különös módon nem az \ ellenállók hősiessége vonzza, i hanem az önkényuralom egyre : láthatóbb, s a maga bőrén is ! tapasztalt gazságai taszítják j őt a forradalom katonái felé. j Ily módon találja meg élete : értelmét, s indul el azon az : úton, amely a forradalmi harc i s talán a hősi halál felé vezeti.

; A fiatal kubai író bizonyos I értelemben hasonló életutat járt be, mint hőse. Sebastian. Ahogy önmagáról mondja: „Beleúntam a társadalomba, s feleségemmel a Bahama-szige- tekre költöztem: egy vitorlá'- sunk és egy camping-sátrunk volt. Majd egy évig voltunk ott. De rájöttem, hogy a természet még az embernél is. kegyetlenebb ... 1960-ban tértem haza: lelkesített a Forradalom.”

A Minden rendben fordulatosán megírt, modern szerkesztésű és hangvételű, őszinte alkotás. Érdemes elolvasni. (Európa Könyvkiadó.) —p—