Pest Megyei Hirlap, 1965. szeptember (9. évfolyam, 205-230. szám)
1965-09-29 / 229. szám
Épül a Hunyadi Tsz-ben a keverőtorony Jövőre már csapon engedik a permetlevet a gépekbe IX. ÉVFOLYAM. 229. SZÁM 1965. SZEPTEMBER 29, SZERDA Itt a piros, hol a piros? Kisasszaninapí szokás ■ Búbolás záptojással Jelzési kap az apadt tojás Régi nóta, hogy a kisasz- *zony napja utáni tojásokat érdemes elrakni, mert, mint az egykori háziasszonyok mondták, ezek a tojások egész télen elállnak. Akár igaz ez a tapasztalat,, akár nem, az bizonyos, hogy még ma is ragaszkodnak ehhez a tojástermelők és szégyen, nem szégyen, de péntektől kedd reggelig egyetlen fia tojás nem került be a felvásárló helyre, pedig lenne még bőven. Van. aki telerakja az ubor- kás üveget és leköti pergamennel, Van olyan, aki bádogfazékban helyezi el a friss tojásokat, leöntve őket mésszel. Hallottam olyanról is. aki a kamrába leterített búzában helyezi el a télire szánt tojásokat. Október derekán, novemberben elkezdenek tojni a jércék és ekkor kerül szépen, lassan értékesítésre az elrakott tojás, mert akár eláll, akár nem. de a friss tojásnak nincsen párja. Pláne, ha a háziasszony a saját konyháján használja fel. Az apadt tojás pedig hadd menjen a felvásárláshoz meg a piacra. Csak éppen egy ponton számítanak rosszul a termelők. Tavasz óta szigorúan lámpáznak. Minden darab tojást átvizsgálnak és amelyik nem megfelelő, azt visz- szaadják a termelőnek. Nem kerülhet forgalomba sem a tavaszi keltetés során, sem az ősszel elrabolt tojás. A huncutság azonban végtelen es feneketlen. Észrevették, hogy egyes termelők azokat a tojásokat, amiket minőségi okokból nem vesz át a felvásárló telep — azokat rögtön elviszik a piacra. Nemrégen kedélyes eset történt. Az egyik vásárló a saját záptojásaival bubolta meg a lelkiismeretlen eladót. Énnek a huncutságnak is véget vetettek azzal a valóban ötletes rendelkezéssel, hogy egy-egy piros i:onással megjelölve kapja vissza a termelő a tojását, azzal aztán már mehet a piacra! Nyugodt lehet, — így mar nem talál rá vevőt. Ma: itt i>ff ff ni i tmrtrsttttf f te ff ti ti ti ti rtíftt Hegedűs Rozália megyei tanácstag ma délelőtt 10—12 óráig tanácstagi fogadóórát tart a városi tanács földszinti vb-íermébeö. Pontosan úgy végezték a Hunyadi Termelőszövetkezet újonnan telepített nagyüzemi szőlőtermelésében a növényvédelmet. mintha beállott, termő szőlő lenne. — Huszonnégy mázsa réz- gálicot. tizennyolc mázsa rézmészport és Tiovitot használunk fel, — mondotta Herezeg Balázs, a szőlőtermelés brigád vezetője. — Kj&t és fél ezer hektoliter perrmetle- vet szórtak ki az RS 109-es gépek és á kézi hajtású géppel a tago-k azokon a részeken. ahol a süppedékes talajon a gépek nem tudlak mozogni. — Amilyen arányban növekednek évről évre a tőkék, olyan mértékben emelEhhez már csak a jó füstölt oldalas hiányzik Babot csépel Kovái Mihály kedik a növényvédelemben felhasznált védekezőszer. / —■ Majd az idő mondja meg jövőre, hogy mennyit használunk fel, egy bizonyos, hogy. ez a nehéz munka is sokkal könnyebb lesz. — Vagyis? — Hát az idén még kádakban kevertük a permetlevet. A gépekbe szivattyúztuk, a kézipermetezőkbe pedig me- ricskévél adogattuk. Nehéz fáradtságos munka volt és permetezés idején egy fogatnak egész napon át nem is volt egyéb dolga, int az, hogy a területre kiszállítsa a permetlevet. Jövőre már sokkal köny- nvebb lesz. Készül a keverőtorony, amelybe motor nyomja fel a vizet, a kész permetlevet pedig nagy kényelmesen egy ember engedi majd csapon a gépekbe. Egyenesen úgy épül a. torony, hogy még az UE 28-as traktorok is alá tudnak állni. Víz, víz, mindenütt víz Nem kedvezett az idei esztendő a Petőfi Termelőszövetkezet 4-es üzemegységében a növénytermesztő brigádnak. A sok víz nagyon megrongálta a gabonákat. Volt olyan terület, ahol még júniusban sem lehetett szántani. Amikor pedig végre megindulhatott volna a talaj- munka, már csak őszi káBETONJARDA - ÖSSZEFOGÁSBÓL Kedves látvány fogadta a járókelőket vasárnap délelőtt a X., Varga János utcában. Egy karcsú fiatalasszonytól kérdeztem meg. hogy tulajdonképpen mi történik itt. — Gyalogjáró készül hideg betonból — hangzott a szakszerű válasz. — Az á’apot az utca lakói készítik. Reggel korán a tanács- kiküldött szakembere indította be a munkát. — Az anyagot a tanács adja. A betonozást a városi tanács szakemberei végzik majd el. Kicsik és nagyok élvezik most a közös munka örömét, s élvezhetik majd a sima beton gyalogjárda által nyújtott kényelmét. Tízperces sor- banállás után végre a pult elé kerültem. Éppen csak az első szótagot ejtettem ki, amikqr hónom alatt kis emberke dugta ki a fejét. Az eladó arca felragyogott. — Tessék parancsolni ! Nem nekem mondta, hanem annak a kerti törpének, aki der- cés, rikácsoló hangon kérte a porcot, a gyulait és a szép, tízde- kás ementáli szeletet. Az eladó villámgyorsan kiszolgálta. Mintha nem is én következtem volna. Keresztülhajolt a konzol üvegen és egyenként Protekció dobálta az árukat a kis ember önkiszolgáló kosarába. Mire a kenyérpulthoz értem, a törpe már meg is. kapta a többiek feje felett a szép, barnára sült két- kilós fehér kenyeret. Tömeg várakozott ott, ahol ki volt írva: tej. Az én emberem mégis pillanatokon belül szabadult. így kergettem végig a bolton. Nem is sejtettem, hogy miért részesült ilyen kedvezésben. A pénztárnál mögöttem állt. Kezében lobogtatta a százas bankót. A pénztáros-nő mellettem nyújtotta a kezét és udvariasan vette át a pénzt. — Tessék, elnök elvtársi Villámgyorsan számolt. Amikor vissza-, adott a százasból, meleg hangon meg is köszönte. — Köszönjük, elnök elvtársi Mogorván csaptam szatyromba a vásárolt holmikat. Már a sarkon jártam, amikor eszembe jutott, hogy meg kellett volna kérdezni a kartársnőt, hogy vajon hol elnök ez a kis emberke? posztéval, csalamádéval próbálkozhattak. A kölessel, muharral nem sok szerencsével jártak. — Nem hiszem, hogy három háztáji gazda elmondhatja, hogy az ö kukoricáját nem viselte meg az idő, — mondotta Holló Sándor, a brigádvezető. — De még a szőlővállalásban sem volt szerencsénk. Víz, víz! Mindenütt a. viz. — Még az a szerencse, hogy a tagság évi kenyerét biztosítja a termelőszövetkezet. A tavalyi jó termésből még maradt va'amennyi bor a tagok pincéjében. De talán még ennél is fontosabb, hogy a tagok nagyon szorgalmasak. Már a jövőt készítik elő. Szívesen vállalják a munkát az új telepítésű szőlőben. Ha kell, átmennek más üzemegységbe is, sőt még arról is hallottam, hogy a társgazdaságokban dolgoztak olyanok, akik meg akarják fogni a garast. Szívesen vállalkoznak kukoricatörésre, répaszedésre. Csak azért, hogy ezt a rossz esztendőt átvészeljük. A hadaró egyhangú csattogása közelebb csalogat. Kovái Mihály bácsi egy kicsi időre leteszi a rostát. Előveszi a pipáját. Én akkor fordulok be a Petőfi Termelőszövetkezet 3ras üzemegységének az udvarára. Éppen csak hogy köszönök, nevetve mutatja felém a félkilós öngyújtóját. — Ezt legalább megérzem, ha elejtem — s amikor kérdezni kezdem, csalódottan folytatja: — Azt hittem, hogy azért jött, hogy megköszöntsön. Holnap töltőm a nyolcvanadik esztendőt. Néhány rapszódikus szó a hosszú életről. Arról, hogy Kőrösön hasonló nevezetű ember nincsen. A szépapa keveredett ide valahonnan a Nyírségből. Élete párjával most tölti együtt az ötvenedik esztendőt. — De úgy vegye! — emeli fel a hangját. — Hogy meg sem vagyunk esküdve. Mindketten özvegyen maradtunk. Így kerültünk össze, és látja, ötven év lett belőle. — Azon á földön vállaltam babot köztesként, amelyen öt öt évvel ezelőtt a termelőszövetkezet őszibarackosat telepítettük. Azonkívül feliből bírok hatszáz k vad rät szőlőt, de még a háztáji is ott van. Abban meg árpát, kukoricát termeltem. Lekerült a padlásról a csép- hadaró. Segítség is akadt a munkában. Fia meg a menye felváltva forgatják a esépha- darót. — A rostálás az öregnek | marad! — kapja fel a földről Mihály bácsi a rostát és munka közben tovább folytatja a beszélgetést. — Feléből vállaltam. ha minden jól megy, meglesz a két mázsa. Ami nekem jár: egjv mázsa, de abból is jut jócskán a piacra. Szurok helyett szilva A Dobó Katalin szocialista brigád — nevével ellentétben — nem a forró szurokkal vívja csatáját, hanem a szilvával Hó végi párbeszéd — Jaj, de jó, hogy találkoztunk, öregem! Adj kölcsön egy százast. — Ne hülyéskedj! Húszon kilencedikén száz forintot? — Dehát legalább egy ötvenesed van? — Ugyan, hol élsz te. A kávémmal adós maradtam. — Egy húszast, pajtikám, á föld alól. — Nincs! — Könyörgök egy tízesért. — Egy huncut vasam sincsen! — Két forint. — Üresek a zsebeim. — Hát adj egy cigarettát. — őrült, vagy! Tudod, hogy nem dohányzom — Hát akkor legalább mondd meg, hogy menynyi a pontos idő! 35 mázsa — egy holdra átszámítva Az akasztott ember ára Az amerikai Delaware államban a bűnözők kivégzésére nem villanyszéket vagy gázkamrát használnak, hanem „hagyományos” akasztást. Hivatalosan közölték, hogy egy akasztásos kivégzés 450 dollárba kerül, ebből 300 dollár a hóhér díjazása. A Szabadság Termelőszövetkezet központja mellett elsőnek Sebők István állt neki a kukoricatörésnek, azután Halápi József következett. A szép csövek már fenn vannak a termelőszövetkezet táblás kocsiján. Érthető, hogy kíváncsiak vagyunk a terméseredményre. — Jó! — mondja kurtán Halápi József. — Nem is .»,,»,y„,W////////// volt egy vékás kukoricám, pontosan számítva háromszáz öl és hét mázsa kukoricát törtünk. Ha ezt egy holdra átszámítjuk, jó harmincöt mázsát számolhatunk. — Már akkor, amikor mutatkozott, szerződést kötöttem két hízóra. Most pedig örömmel mondhatom, hogy jól számoltam. Megvan a két jószág részére az ele ség. A konzervgyár I. telepen eddig egri tempóban 462 tonna szilvabeíőltei készítettek elő, de a teljes győzelemig — az 1000 tonnáig — nincs megállás (Godány felv.) MIT LATUNK MA A MOZIBAN? Arsé.ne Lupin. Francia filmvígjáték egy nagystílű kalandorról. Szélesvásznú. Kísérőműsor: 6. Sporthíradó. Magyar híradó Előadások kezdete: fél hat és nyolc órakor. Elmentek az út javítók BRAVÚR NEM TUDOM, hogy Balzacnál vagy Flaubertnél olvastam, ! hogy az asszonyok veszedelmes életkora a harmincadik esz- j téridőnél kezdődik és valamikor a negyven táján fejeződik be. ä Piroska éppen kapuzárás előtt bolondult meg. A névnapján \ lógott meg egy huszonöt esztendős ficakkal, akit előzőleg azért | takarítottam el a környékről, mert megsejtettem, hogy kutya ( van a kertben, A lányom a mezőtúri gimnáziumban nyűtte az iskolapa- J dot. Nem írtam meg neki, hogy baj van a mamával. Kár lett 5 volna az érettségi előtt megzavarni a különben is nagyon ér- \ zékeny gyereket. Rettenetes volt látni, amikor az érettségi bizonyítványt ! lobogtatva berobogott a házba, szobáról szobára szaladt, és ! mintha megérezte volna a bajt, sírva borult a mellemre. — Hol van marni? — zokogta keservesen. Odaültettem magam mellé az elkeseredett gyereket. Sely\ mes szavakkal elmondtam neki mindent, ami rátartozott. — Nem baj, kislányom. Megleszünk így szépen kettesben \egy-két évig, amíg rákészülök a magányosságra. Ha állásba ! kívánkozol, vagy tovább tanulsz, esetleg, ha férjhez mész, | majd én is megleszek valahogyan. Látod, fél esztendeje el- ! múlt, hogy egyedül vagyok, és nem haltam bele. Pirikém gyűlölettel beszélt a rossz asszonyról, szidta az ; asszonyszöktető senkiházit. Aztán mit tehetett mást, kolbá- ^ szos, szalonnás tojásrántottát sütött és annak rendje szerint ä megvacsoráztunk. Egyre kevesebbet beszéltünk róla. Elmúlt a rossz kedvem. i Vidáman fütyörészve végeztem a dolgomat. Egy hét múlva azonban nagyon meglepett, amikor Piri azzal csapott rám. hogy hol laknak? Tudtam, csak a feleségemről, meg arról a betyárról lehet szó. Megmondtam, hogy Somogyszobra mentek, és tudtommal a fajankónak ott van állása. — Utazok! — szögezte le határozottan a lányom. — Utóvégre akármit is tett, az anyám, és illik, hogy meglátogassam. NEM TARTOZTATTAM. Kár is lett volna, hiszen éppen olyan akaratos természetű, mint az anyja. Elment és megérkezését egy képeslapon jelentette. Heteken keresztül semmi hírt nem kaptam tőle. Már azt hittem, hogy az asszony után most már a lányomat is elvesztettem. Nagyon fájt, nem találtam a helyemet. De tartottam magamat. Egy sort nem írtam az asszonynak. Pedig majdnem megbolondultam nyugtalanságomban. Autózúgás riasztott fel egyik éjszaka. Felpattantam az ágyból. Gyorsan ajtót nyitottam. Piri ott állt a küszöbön. Vidám, sugárzó kedvvel. — Hazajöttem, papa! Mindent elintéztem. Ámulattal hallgattam. Elmondotta, hogy az egész hónapot Somogybán töltötte. — Most kapaszkodj meg, papi, mert olyan dolgot mondok, ami egy kicsit hihetetlenül hangzik. Ezalatt az egy hónap alatt megszerettük egymást Imrével. Megszöktünk a mamitól és tegnap Pesten megesküdtünk. — AZ ÁMULATTÓL alig tudtam szóhoz jutni. A lányom pedig tovább darált. Majd felugrott, kiperdült az ajtón és bevezette a feleségem csábítóját. — Papi, ne is vonakodj. Utólag egyezz bele a dologba. Azt ajánlom neked, hogy azonnal indulj Somogyszobra a mamiért. Nem lesz baj, ha egy hetet eltöltesz Somogybán, legalább a mézeshetünket senki sem zavarja. Mire hazaindultok, mi is vonatra ülünk Somogy felé. Lehet, hogy éppen félúton találkozunk.
