Pest Megyei Hirlap, 1965. szeptember (9. évfolyam, 205-230. szám)
1965-09-28 / 228. szám
1965 SZEPTEMBER 38. KEDD PEST HECYEÍ ’síMírim* I Virágzástól — tetőzárásig 'qrsfsfsssffsfsss/'ssssssssstsssfsssssfs/ys/^ % ^ | Sok az Erzsébet | Bugyin £ ^ s Tudvalevőleg időközönként ^ 5 minden községi tanács tévé- § kenységét külön-külön vizsga- s £ lat alá veszi a járási tanács. N £ A úabasi például legutóbb Eu- s § gji község tanácsának műkő- § ^ dését vette szemügyre. Altalá- ^ ^ nosan bevált módszer szerint a szóbanforgó község tanácsának s S e célra készült részletés jelen- s ^ téséből kiindulva. | Bugyi tanácsa saját tévé- S kenységéről — és erre büsz- S S ke is lehet — megelégedéssel ^ § állapítja meg, hogy a jelenle- gi tanácsi ciklus alatt eddig § c összehívott huszonhat tanács- § s ülés közül egyetlenegy leivé- S £ telével valamennyi határozat- S £ képes volt. Nem mindegyik § S tanácstag buzgólkodott ugyan ^ § a megjelenésben, de azért § | elegendő számban mindig ősz- s s szejöttek. Csak éppen akkor S g egyszer nem, 1964, november S s 19-én. Azt a tanácsülést egy- § 5 szerűen nem lehetett megtar- tani, úgyszólván senki sem je- g g lent meg a tanácsteremben, g s És a távolmaradók zöme elő- S S re még csak ki sem mentette § S magát. § Utólag azonban megmond- & S ták a községi tanács vezetői- § S nek, máskor legyenek tekin- ^ § tettel a hagyományokra és ^ g olyan nevezetes napra, mint g s amilyen Erzsébet napja, többé S s ne hívjanak össze tanácsülést. S > g Igazuk van. Végtére lelkűk- s re kötötték, ápolják tömeg- s s kapcsolataikat, keressék fel S £ választóikat otthonukban is. S § § tehetnek-e róla, ha Bugyin ^ ^ minden választókörzetben tö- fc; megével akad Erzsébet, meg g aztán mikor is látogatnák meg s s jobbkor a választót, ha nem a s § nevenapján? így azután akár határozat § alapján, akár anélkül, de Er- ^ § zsébet napja a jövőben tana- § ^ esi ünnep lesz Bugyin. S V 'SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSS/s \ Szüret Márianosztrán Hangulatos szüreti felvonulást rendezett vasárnap délután a Márianosztra és Vidéke Körzeti Földművesszövetkezet és a KISZ községi szervezete. A hosszú idő óta elhanyagolt népi hagyomány felelevenítését nagy tetszéssel fogadta a falu lakossága. Kicsi és nagy, öreg és fiatal együtt derült a kisbíró mókáin, izgult a csikósnak és betyárnak öltözött lovasok vetélkedőjén, melyből holtversenyben Risai László és Zsolosmáh Rezső, került ki győztesen. A védett, faragott bútorok régies hangulatát agyonnyomják az olcsó szőnyegek, a több színre mázolt, hengerelt fal, a zsúfoltság. „Szűk keretek, teremhiány” — szabadkozik dr. Ikvai Nándor igazgató. A ceglédi Kossuth múzeum irodájában ismerkedem meg a múzeológus házaspárral, a két fiatal, csendes, szerény emberrel. Dr. Ikvai néprajzos, felesége pedig a környék újabb kori történelmét kutatja. Az épület átmeneti lakást is ad nekik — immár négy éve. Az iroda könyvtárnyi levél és fénykép, több kiló magnetofontekercs tárolóhelyisége. Munkájuk: ezeknek szortírozása, feldolgozása. Plusz évi tizenkét kiállítás rendezése. Törődés a falusi helytörténeti szakkörökkel. A községi múzeumok patronálá- sa. De mindez jobbára már csak betakarítás. Betakarítása izgalmas, fáradságos és romantikától nem mentes felfedezéseiknek. — Versenyfutás az idővel. — Így nevezik ók azt, amit kevés technikai segédeszközzel —, két fényképezőgép, egy motorkerékpár, egy bicikli, egy magnetofon —, és sok megszállottsággal csinálnak: kutatást parasztháztartásokban, padlásokon, szekrényekben, és emlékezetekben. Feltérképezik azt a süllyedő falut, amely a mai ötvenévesekkel lezárul, hogy helyet adjon egy másnak, amelyből már nem lesz visszakövetkeztethető a régi. Sietniük kell. — Ahol nem jár vasút, az a leggazdagabb terület. És ahol főleg állatneveléssel foglalkoztak. Ezek a vidékek őrzik leginkább a régit. Például a ceglédi feketeföldi tanyavilág. Itt még ma is először kérdeznek, faggatják az idegent, mi újság „kint"? Csak aztán figyelnek a mi kérdéseinkre, s szólnak kedvesen: ugyan, csak nem rongyot szedni jöttek? Vagy: hagyj ált a regi csontokat! De azért szívesen és legtöbbször fizetség nélkül adnak régi edényt, ruhát, levelet, fényképet. S beszélnek, emlékeznek is, hogy az anyjuk, nagyanyjuk, hogyan csinálta. Vagy az öregebb je: hogy ő miként csinálja. De csak akkor szólnak bőven, ha látják; értik, szeretik és komolyan veszik szokásaikat. — A „zsákmány”? A környék néprajzilag még feltáratlan. Ezért mindig előre elhatározzuk, mit keresünk, különben elvesznénk az anyag gazdagságában ... Korsók, konyhaedények, levelek, fényképek, ruhák, élőbeszéd — ez a zsákmány. A szakember számára egy népviseletbe öltözött, régi hajviseletet hordó asszony megsárgult fényképe is érdekes lehet. De például a hiedelmek, amelyekre rálelünk, sok szépséget éreztetnek a nemszakembernek is. — Példát kérek. — A ceglédi feketeföldi tanyákon. dívott, hogy Luca- naptól karácsonyig tizenhárom féle fából széket készítettek. Karácsony éjjelén a férfiember kiült a lucaszék- be a keresztétra. Éjfélkor meglátta a boszorkányt — valamely falubelijét, talán rokonát, ki az állatait, különösen. az aprójószágát rontotta. A bűbájos neon tudott ártani a lucaszéken ülőnek, mert az körülszórta magát aprószemű gabonával, s a boszorkánynak, hogy hozzájusson, előbb fel kellett csipkednie a szemeket..; Ez a babonás szokás még a harmincas, negyvenes években is dívott a környéken. De volt, ahol a lucaszékét elvitték karácsonykor az éjféli misére. Tizenkettőkor azon ülve egy lukas görcsön át szarvval a fején megpillanthatták az ártó embert. — Tehát a babona bevonult a templomba? — Sőt, erősen összevegyült a keresztény is ten hittel .. Csak amíg a vallás a jó fogalmához kapcsolódott, addig a babonák a falu népét fényéHatárjárás Zsámbékon Csak az idő szép maradjon Segít a prémium Ezt láttuk az Új Élet Tsz-ben A mostani derűs, nyárias napok, a sok eső után, mindenképpen kedveznek a mezőgazdaságnak: gyorsítják a kapások, főként a kukorica érését, ugyanakkor pedig lehetővé teszik a talajmunkák szervezett, ütemes elvégzését. A hegyekkel körülfont Buda vidéki Zsámbék határában járva, látni Is: az Uj Élet Tsz vezetői és tagjai egyaránt igyekeznek kihasználni a kedvező időt. Mindenütt dolgoznak a gépek az egész határban. Az egyik húszholdas táblán kézzel szedik, fejelik a cukorrépát, távolabb markológép rakja vontatókba a beérett trágyát, s már teríti is a túloldali nagy táblán. A termelőszövetkezet majorja mellett gyors ütemben silóznak, magasodva dombra hordják a gépek a frissen vágott silókukoricát, már 145 vagonra valót sűrít, tapos, tömörít a lánctalpas erőgép. Kint találkozunk Menyhárt József növénytermesztő mezőgazdásszal, ő számol be, hol tartanak most az őszi munkákkal. — Az árpa vetését befejeztük. Most már hozzálátunk a Az Egyesüli Izzó Gépgyára magasnyomású kazánfűtői vizsgával rendelkező FŰTŐKET KERES felvételre. Jelentkezés a gyár személy, zeti osztályán, szombat kivételével, naponta 8—14 óráig. Budapest IV. kerület, Szilágyi utca 2ó. Rákospalota—Újpest vasútállomás mellett. búzához is. De még szántanunk kell, három traktorunk dolgozik két műszakban, hogy az őszi kenyér-, és takarmánygabonák alá 680 hoi- ir4?5t előkészítsen. Elmondja: amiatt, hogy későn érik a kukorica, nem tudják a tervezett táblákat előkészíteni. Igaz, nagyon szépnek ígérkezik a cső, a becslések szerint holdanként 40—50 mázsa között lesz majd, de mivel még nem lehet törni, kénytelenek az őszi gabonát olyan táblákba is vetni, ahol idén is búza termett. — Nagyon összejött most minden. De az aratással is elkészültünk időben és a betakarítással, a szántás-vetéssel sem késlekedünk majd. Különösen nem, ha az időjárás ilyen szép lesz. Pákozd Zoltán elnök is velünk van, mindehhez kiegészítésképpen hozzáteszi: — Kidolgoztuk az őszi munkák premizálási feltételeit, ez igen sokat lendít előre. A tagok és az állandó alkalmazottak naponta 3 kiló zabot kapnak természetben prémiumként, ha a mostani időszakban hetenként legalább öt napot dolgoznak. A rakodók náluk többet, 5 kilót kapnak. Készpénz prémiumot tűztünk ki a gépekkel dolgozóknak. Külön jutalmazzuk ezenkívül az egyik legfontosabb tennivalót: a kukoricatörést. Ezt a munkát úgy szerveztük meg, hogy mindjárt zsákokba is rakják a csöveket, úgy szállítják majd be a górékhoz. Persze ennek előfeltétele, hogy a válogatást már a törés után kinn a táblán elvégezze' mindenki. így sokkal könnyebb lesz majd a behordás, időt és szállítóeszközt takarítunk meg. (h. f. p.) gető rosszhoz, a betegséghez, jéghez, állatok hullásához kötődtek. A rossztól való rettegés az ősibb — ezek a hiedelmek a sámánizmus maradványai. — Ma élő babonák? — A régiek fennmaradt vázai. Akik még űzik, az okokat sokszor nem is tudják pontosan. Szokás ma is Lu- ca-napján abroncsban etetni az apró jószágot, hogy meg ne rontsák. Vagy k-olompolni: a rossz szellemeknek, mormolva a ráolvasást: Luca, Luca, kity, koty... Vagy villát szúrni a bősze: Lányok ellen az ablakkeretbe. Ha jég esik, néhol kiteszik a sütőlapátot az udvarra. Magnetofont kapcsolnak be. Most épp egy asszony! hang emlékezik a régi aratási szokásokról. Majd töredékes ballada: Öreg betyár az erdőbe Mujdokol a sűrűségbe Gondoskodik ő magába Hová mennyen éccakára. — Az utóbbi idők legérdekesebb tárgyi leletei? — Manor on Borzsák Endre # helytörténeti kutató rábuk- kant azoknak a helyi négy-1 vennyolcas honvédeknek as hazaküldött fényképeire, akik követték Kossuthot olaszor- § szági emigrációjába, és harcoltak Garibaldi alatt... — ^ veszi át a szót a feleség. — ^ Egy falusi padláson pedig & fetonegatívokat találtunk, - mely a feldolgozatlan törté- 4 netű albertirsai tizenkilences 5 hadosztályról készült. — És még egy ritkaság: § egy hímzett bőrkabát. A mú- ^ zeológus kollégáim csodáihoz- ^ tak, hogy ilyet még lehet parasztházban találni. De er- ről már nem olvasni kell az | újságban, ezt meg kell néz- | ni Cegléden a múzeumban. | Elbúcsúzom az' Ikvai hä- | zaspártól. Űtravalóul még ^ megszólaltatnak egy betyár-1 dalt. Szintén saját gyűjtés. | Cifra csárda két oldala | sá rga | Abba mulat egy betyár | magába | A betyárnak első szava az 4 t;ót§ Ki látott már egy lovon \ hét patkót' Ki nem látott, jöjjön ide, lásson, Négy a lovam lábán, kettő a kengyelben, A hetedik magam igaz neve. P. A. Mire beköszönt a hideg idő, már készen áll a hatalmas üvegszálloda. Hatezer négyzetméteren biztosítanak majd megfelelő meleget, s ha kell fényt is az üvegházakban A tetőket lezárják, I—3 hét és már csak a fűtőtestek melegében nő tovább a dús, üdezöld szegfű. Mire odakinn hideg szelek fütyülnek, idebenn illatozni kezdenek a nagyvirágú szegfűk ’Fotó: Gábor Viktor A Cházár András emlékest minden esztendőben nagy esemény Vácott a 163 éves Siketnémák Országos TaninBizonyítvány nélkül... É va, a ceglédi cipőgyár tizenhét esztendős dolgozója. Egyelőre az üzemben foglalatoskodik: szélező. De azt mondja: talán sikerül majd bekerülnie az irodába. — Mit fog csinálni az irodában? — Azt még nem tudom. Nyolcszázat kapnék egyelőre... — És most mennyit keres? — Most ezret. Éva egy éve szakmunkás. Itt volt három évig tanuló a gyárban. Így szól csodálkozva: — Ezer forint egy szakmunkásnak? Az kevés. Nem igaz? Hiszen vannak segédmunkások, akik 1600—1800 forintot is megkeresnek. Tényleg, ez furcsa. Éva azt mondja: az irodában mégis más. Ott, van perspektíva. Menjünk ki hát a cipőgyárba. I ’riss, malterszagú üzem. Egy pár helyiség még üres. „Az adminisztráció még nem tudott teljesen kiköltözni.” Megkockáztatunk egy tréfát: „egyelőre tehát kisebb itt a bürokrácia”. Egyelőre a technikai fejlettség is szerény, legalábbis, ami a telefont illeti. A műszaki vezető — „saját” készülék hiányában — egyelőre a portáról telefonál. De legalább nem tartanak „útlevél- és csomagvizsgálatot” a portán, sőt azt mondják: feketét, bambit is lehet már az üzemben kapni. Hurrá! E mlítem a problémát Czeichner Gyulának, a műszaki vezetőnek. Hogy szakmunkás, meg segédmunkás. Meg ezer forint, s ezernyolcszáz. És hogy ellentmondás, meg bérfeszültség. — Van —, azt mondja — valóban van ellentmondás és bérfeszültség. — S vezet a munkaterembe. Az aljakör egyik szélén megáll. — Bemutatom, például, Abony Ferencnét. Abonyné kezén ördöngős gyorsasággal pörög a kis sárga gyerekcipő. Késsel dolgozik, gyors kanyargások a cipőtalpon. Ez mi? — Utánpucolás, kaptafakihúzás — szól, precízen megjelölve munkája szakszerű nevét. Nyolc óra alatt 1200 pár cipő szalad át kezén, 14 éve dolgozik a gyárban. „Írja meg, hogy a pénzt szeretem, meg a gyerekeimet” — jellemzi magát az olvasó számára. Még legalább öt helyre lehet állítani a műszaki vezető szerint: pimzel, poliroz, snittnyomást végez, talpat, talpszíjat fest. 1800 forint a keresete átlag. Segédmunkás. A szomszédban is megállunk Bognár Györgynénél s Pálóci Lászlónénál. Kezükben apró vasaló, fürge mozdulatok, nyomukban sima, fényes lesz a bőr. így kell a cipőt kivasalni. „A vasalás, fényezés, csiszolás finom és kényes munka. Ez itt a cipőkészítés kozmetikája” — szól a művezető. 1500—1600 forintot keres a két asszony, ök is segédmunkások, bár tíz éve dolgoznak a gyárban, s szintén négy-öt munkakörben teljes értékűek, ivr agyon sok betanított munkásunk megérde- 1A melné, hogy szakmunkás minősítést kapjon, hiszen lényegében sokkal többet tudnak —, s ez természetes — mint friss szakmunkásaink, kiknek bizonyítványán még meg sem száradt a tinta. Szóval így fest az ellentmondás, a bérfeszültség. De miért nem válnak szakmunkásokká a nagyszerűen dolgozó, lényegében szakképzett, betanított, régi segédmunkások? — Annyi bajunk, gondunk volt a régi üzemben... — mondja a művezető. — Nem jutottunk hozzá, hogy megrendezzünk egy-egy szakmásító tanfolyamot. Most majd az új gyárban erre is sor kerül. A szakmásító tanfolyam és a szakmunkás bizonyítvány semmi esetre sem lesz formaság. Ellentéteket, feszültségeket old fel, tisztább helyzetet teremt, segítséget, ösztönzést ad azoknak, akik egyébként eddig is becsületesen és sikerrel álltak helyt a termelésben. Éva érvelésének gyengéjére is rávilágít. A bizonyítvány mellé gyakorlat, igyekezet is szükséges. Másképpen nincs „perspektíva”. Sem műhelyben sem irodában. (al) tézetének életében. Fél évszázados hagyomány, hogy szeptember utolsó szombatján fehér asztal mellé ülnek a tantestület tagjai, az intézet dolgozói. Ilyenkor egy-egy neves gyógypedagógus, vagy közéleti személy — kezében a pompásveretű Cházár-emlékserleggel — megemlékezik az intézet alapítójának életéről, munkásságáról. Szombaton ismét emlékünnepség színhelye volt az intézet szépen feldíszített nagyterme. Idén Hargitai Károly, a Pest megyei Tanács művelődésügyi osztályának vezetője idézte a si- ketnéma-oktatás haladószellemű, magyarországi úttörőjének emlékét. Megemlékezett arról az önzetlen alkotóról, akinek a rendi Magyarországon nem volt becsülete. Nem kapott hivatalt, üldözték, műveinek egy részét elkobozták. Küzdelmes és fáradhatatlan munkája eredményeként született meg ez a váci intézet, amely azóta is sok ezer siketnémának otthona, életet biztosító forrása lett. (p. r.) PAPIRFAEXPORT Bugacon, a hajdan végeláthatatlan pusztán ma má - csaknem tízezer holdnyi erdő zöldell. A bugaci nyárfásek, fenyvesek egy része „beérett”: számottevő menryi- ségű ipari fát ad. Az idén 7000 köbméter nyárfát termelnek ki itt, s ebből 2000 köbmétert a Német Szövetségi Köztársaság papírgyárai vásároltak meg. Az ipari feldolgozásra alkalmatlan fából szőlőkaró készül. A régi falu őrzői Cházár András emlékünnepély Vácott
