Pest Megyei Hirlap, 1965. szeptember (9. évfolyam, 205-230. szám)

1965-09-02 / 206. szám

Iskolában n. évfolyam, 67. szäm 1963. SZEPTEMBER 2, CSÜTÖRTÖK hanem elsősorban: „mi vagyunk”. Megélték ebben, azt, hogy mi a közösség, mi az emberség. Egymással összeforrtak, hisz egy nagy család tagjai ők: az úttörők nagy családjáé. Ennek bizonyságául barátsá­gok szövődtek. Gyűltek az autogramok nyakkendőkön, képeslapokon egyaránt. m. b. Ténagy Sándor rajza SSSSSSSSSfSSSMrSfSSSSSSSSSSrSSSSSSSSSSSSSSSSSSSJYSJ.jVSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSA A barátok futtatták a börtönbe Irmalós János tóaknási la­kos igen jól keresett, mint kőműves szakmunkás. Né­hány éve rászokott az ital­ra, de amikor látta, hogy emiatt széthull a családi élete is, önként jelentkezett elvonó kezelésre. Egy évig nem ivott. De „ba­ráti köre" nem nyugodott ad­dig, amig ismét vissza nem rántották maguk közé. Emiatt azután eldobta őt a felesége, Irmalós pedig kórházba ke­rült, mert megártott az ital. Amikor látszólag gyógyultan távozott, nem vállalt munkát, ha­nem hónapokon keresz­tül kisebb csalásokkal és lopásokkal szerezte meg az italra valót. Közveszélyes munkakerülés, nyolc rendbeli kisebb sú­lyú csalás, és két rendbeli kisebb súlyú lopás miatt vonta felelősségre a bíróság, és jogerősen 8 hónapi bör­tönre ítélte. A vádlott maga is belátta, hogy mindezt az italnak kö­szönheti, és maga is kérte a kényszerelvonó kezelést. — m — Pándon járva felkerestük a „híres malom” magtárának építőit, és megkérdeztük, hogy mi akadályozza a munkát. A brigádvezető a következőket mondotta el: Az építkezést az Élelmiszer- ipari Szerelő és Javító Válla­lat végzi. A terv szerint augusztus 31-ig kellett volna átadni a magtárt, de még az alapja sincs kész. Legnagyobb problémájuk a földmunka, il­letve a földszállítás. A magtár alapjának megteremtéséhez kétezer köbméter földet kel­lene a közeli hegyoldalból a magtárhoz szállítani. . Eddig Táppénzcsaló Bűnvádi eljárás indult csa­lás és Okirathamisítás miatt Kiss Ferenc, Tápióság, Mező Imre út 790. szám alatti la­kos ellen. Kiss június 8-án megbetegedett, a körzeti or­vos igazolása szerint 11-ig volt betegállományban. Kiss ezt az orvosi igazolást meg­hamisította, a 11-ét 14-re ja­vította ki. Verekedtek a Pásztor-testvérek Súlyos testi sértés bűntette miatt indult eljárás Pásztor Gyula és Pásztor Sándor tá- piószecsői lakosok ellen. A Pásztor-testvérek Sütőri Ist­vánt ismeretlen eszközzel úgy megverték, hogy 8 napon túl gyógyuló sérülést szenvedett. — Fejér Pál és zenekara muzsikál majd szombaton es­te Nagykátán, a járási műve­lődési házban. A bálra min­denkit szeretettel várnak. — A szórakoztató zenészek egyéves tanfolyamát vasárnap délelőtt nyitja meg ünnepélyes keretek között Chmely Ödön, a járási művelődési ház igaz­gatója. A járás összes tánc­zenésze részt vesz ezen a to­vábbképzésen. HÍREK — Hogy szebb legyen a község. Augusztus 19-én, Szentmártonkátán a Rákóczi úti fmsz vegyesbolt vezetője, Maka Jánosné és segítőtársa, Tuzó Margit üzletzárás után nekiláttak az üzlet előtti árok gaztalanításához. Jó példát mutattak a község népének. — Tanévnyitó értekezletet tartottak az általános iskolák nevelői, kedden. Megbeszélték az új tanévben rájuk váró fel­adatokat. — Vöröskeresztes bál volt vasárnap Tápiószecsőn. A fia­talok nagyon jól szórakoztak. Újból „Karsaika" REGGEL HATTÓL, DÉLIG ház igazgatóján kívül csak a gondnoknő és a fia dolgozott, de volt olyan is, amikor ti­zennyolcán jöttek el segíteni. Az öltözők alapja már kész, hátra van a feltöltés, és a fa­lak felhúzása. • A tápiószentmártoni műve­lődési házban építkeznek. Min­den vasárnap reggel 6 órától délig társadalmi munkásokkal építik a két öltözőt. Az eddigi vasárnap délelőttök mérlege nem egyforma. Volt olyan va­sárnap, amikor a művelődési Gondolom, hogy jószám- dék és a segíteniakarás ve­zette a „Szurka Piszka” név alatt rejtőző szurkolót, aki „Karsaika” címmel igyeke­zett megírni a nagykátai lab­darúgó-szakosztálynál levő hibákat. A cikkben sok az igazság, főleg az elején. Azonban, hogy a cikk el­érje a célját, és hozzásegít­se a csapatot, hogy az őszi szezonban összhang legyen a szakosztály és az elnök­ség között, némileg ki kell egészíteni. Ami a „nagyfejeket”, már mint a vezetőséget illeti, j ténylegesen igyekeztek a téli j időt megfelelően kihasználni. Amellett, hogy1 intézték a másik megyei I. osztályban szereplő öt csapat ügyes-ba­jos dolgát, foglalkoztak a lab­darúgócsapat stabil idősebb j játékosainak kérdésével, hogy új edzőt keressenek. Ugyanis nem a vezetőség találta ki az új edző szerződtetését, ha­nem a játékosok többsége kérte, mondván, hogy a Pa­litól nem tudnak újat ta- ' r.ulni stb. Érvek, a vezetőség részé­ről ellenérvek között szü­letett meg mégis az az elha­tározás, hogy új edző fog­lalkozzon a fiúkkal, és le­hetőleg olyan, aki ismerős a megyei I. osztályban, aki ismeri a „dörgést”: az el­lenfelek játékosait, játékstí­lusát. Hosszú utánjárásba telt, míg úgy találták, hogy Nagy Sándor személye erre megfelel. _Aki szemmel kísérte a fel­készülés időszakát, nem gon­dolt arra, hogy ilyen rosszul szerepel a csapat a tavaszi fordulóban. Nem az edző és a vezetőség mentegetése, de hozzátartozik a gyenge sze­repléshez, hogy a csapat egyes tagjai szögreakasztották me­netközben a cipőt, és ép­pen akkor, amikor a legna­gyobb szükség lett volna játékukra. A balszerencse mellett mindinkább meg­mutatkozott a meg nem ér­tés. Egyes játékosok ahe­lyett, hogy szívvel-lélekkel küzdöttek volna, viselkedé­sükért a kiállítás sorsára ju­tottak, ezzel is sújtva csa­patukat. A szakosztály vezetősége, amelynek elsősorban az a feladata, hogy a szakosztályt irányítsa, képtelen volt meg­oldást találni e helyzetben. Az elnökség látva a problé­mákat, összehívta a játéko­sokat és tiszta vizet pró­bált önteni a pohárba. Saj­nos, nem sok eredménnyel. Ezen az értekezleten is egye­sek nem a kivezető utat keresték, hanem sértegeté­seikkel és megalapozatlan kritikájukkal csak még na­gyobb káoszt idéztek elő. Újabb értekezlet összehí­vása vált szükségessé, amely­re meghívtuk Karsai Pált, a volt edzőt is. Itt kérték fel ismét — és nem a szur­kolók mentek el érte —, hogy vállalja el a csapat további irányítását. A legszebb pél­dáját mutatta az igazi sport­| ÚTTÖRŐINK A „MAGYAR TENGER“ PARTJÁN \ „Izgi volt, amikor ellopták a portást“ 5 Kissé hűvös, de meleget ige- ^ rő reggel köszöntött ránk az- ^ nap, amikor Tápiószeléíől Tá- § piósülyig állomásról állomás- ^ ra összegyűlt a Pest megyei ^ vezetőképző táborba igyekvő ^ pajtások 87 főből álló cso- ^ portja a Pest felé haladó vo- ^ naton. Zamárdiba kissé meg- ^ késve érkeztek. A dabasi és $ az aszódi járás pajtásai már ^ ott voltak. Velük a pajitá- $ sok régi, közös és kedves is- ^ merőse: Vajek Robi bácsi. J Már javában készítette a ri- | portot a rádiónak. Izgalom- ! mai léptek be a mieink a tá- ! bor kapuján: vajon milyen 5 lesz ez a tíz nap, amit itt el- : töltenek? ! Izgalmuk feloldódott mi­t < Mi késlelteti a pándi malom magtárának építését? ezer köbmétert termeltek ki. Csupán három dömper és egy markológép kellene, ami a föl­det odaszállítaná. Sajnos, a vállalat három hete ígéri a gé­peket, de még mindig nem küldte el. Pedig a brigádnak már csak egynapi munkája van, és utána elvonul. Lehet­séges, hogy többet ők vissza sem jönnek, meri ezt a brigá­dot Szabolcs megyébe irányí­tották. örvendetes lepne, ha a vál­lalat vezetői komolyabbak ven­nék a pándi magtár építését és a határidő betartását. ________________ <M. J.) h elyt az elhelyezkedés és be- • rendezés, szóval a honfoglalás után az ün­nepélyes zászlófelvonást és tábornyitást követően megismerkedtek a napi­renddel, vezetőikkel, tár­saikkal. Rigófüttyre ébredtek reg­gel, no meg a táborügyeletes harsány hangjára. Benne volt ebben a rájuk váró mun­ka határozottságának, ko­molyságának előreveitődése. Volt is benne részük, hiszen nem kis anyagot ölelt fel a kiképzés. A tábor célja: a KISZ VI. kongresszusán el­hangzott, az úttörőmozgalom­ra vonatkozó feladatok meg­kezdése, valamint az 1965—66- , os mozgalmi év programjának ismertetése, módszeres fel­dolgozása, az úttörőszervezet meg­alakulásának 20. évfor­dulójára való felkészülés, s a mozgalom új felada­tainak előkészítése. Ennek keretén belül hallottak a pajtások élménybeszámolót a KISZ VI. kongresszusáról, s dolgozták fei rajkeretben az öt alapkövetelményt is, és sajátították el a szoros prog­ramon belül mindazt, amit egy leendő jó őrsvezetőnek komoly és felelősségtel jes • munkájához tudni kell. Nemegyszer kellett lohol­ni, s futva teljesíteni a nap egyes— programpont­jait. Mindezt könnyebbé,, változa- j tosabbá, játékosabbá, szeb­bé, izgalmasabbá és rornan- tikusabbá tették a portyák, akadályversenyek, túrák, ki­rándulások, közös játék- és daltanulások, továbbá a szel­lemi és sportvetélkedők. Nem j volt hiány élményekben. Por- tyáztak a helység mondabeli névadójának a helyén, a Szamárkőnél. Erdőt jártak déltől egész estig, a badacso­nyi hegy oldalában akadály- verseny formájában. Közben megcsodálták a hegy orgona­sípként csoportosuló, égre me­redő bazaltoszlopait, megte­kintették a híres Kisfaludy házat. Jártak Tihanyban, ahol megtekintették a múzeu­mot. Túrák után is sportoltak. De meg is volt az eredménye. Két sportágban, az asztalite­niszben és a fejelésben a fiúk tábori bajnokok lettek. S csak hajszálon múlott, hogy a foci­ban is elsők nem lettek. De nem kellett szégyenkezni a szellemi vetélkedőn sem miat- r tűk. 5 A legforróbb lázba mégis 5 az ifi- és a nevelőveze- $ tők futballmérkőzése $ hozta őket, J amelynek végső kimenetele $ még ma is vitás, mint a cata- ^ launumi csatáé. 5 Ha már a csatáknál járunk, 5 el kell mondanom azt is, hogy 5 az annyira közkedvelt szám- \ háború viszont nagy sajnálko- | zásra, időhiány miatt el-ma- 1 radt. \ A tábori élet legizgalmasabb | élményét azonban az éjjeli \ riadó nyújtotta. Ugyanis el- \ lopták az egyik őrt, a kaputól, 5 nem sokkal éjfél után. Erre j nézve már történtek kísérle- j tek máskor is, de ráfizettek j a merénylők. Ennek tudatá- j ban mégis majdnem váratla- | nul érte az esemény a tábort. S A tettesek ismeretlen isme- ; rősök voltak, akiket sikerült ! megugratni, sőt, majdnem el 5 is fogni. Ezután szinte szólás- i mondássá vált: „Izgi volt, ; amikor ellopták a portást”. > Mindent összevéve, megta- | nulták pajlásaink: ! nemcsak „én” vagyok, embernek Karsai sporttárs, aki minden sértődösdi nél­kül, első szóra vállalta a csapat további edzését. Elismerjük, sőt tudjuk, hogy a sportkör vezetősé­gében van hiba, munkájuk sem kifogástalan. Ez abbói is adódik, hogy kevés az olyan sportember, aki min­den ellenszolgáltatás nélkül vállalja az ilyen sok mun­kával és felelősséggel járó tisztséget. Azért lett volna helyes, ha a cikkíró a „Szur­ka Piszka” megjelölés he­lyett, aláírta volna a nevét, így a legközelebbi vezetőség­választáskor felkereshettük, s megkérhettük volna, hogy segítsen a vezetőségnek. Személye ismeretében meg tudnánk keresni, hogy adjon segítséget például a tagsági díj megszervezésében is. Megnyugtatjuk, hogy nin­csen olyan szándéka a veze­tőségnek, hogy Karsai sport­társat leváltsa, akárhogyan alakul is a csapat szereplé­se. Azonban ehhez szüksé­ges, hogy Karsai sportíárs megszerezze az oktatáshoz szükséges iratokat, mert csak ezek birtokában van mód az előírásoknak megfelelően megfizetni a munkáját. Kar­sai sporttársnak csak elis­merni és megköszönni tud­juk, hogy jóformán minden ellenszolgáltatás nélkül hosz- szú évek óta fáradozik Nagy- káta sportjának előbbrevite­le érdekében. Tudjuk, hogy nemcsak elismerést, de meg­felelő honoráriumot is érde­mel. Ami a „nagyfejeket” illeti, úgy érzem, némi elismerést is érdemelnek, mert társa­dalmi aktíva létükre — ha világra szóló eredményeket nem is tudnak felmutatni —, működésük alatt a két év előtti egy területi bajnok­ságban szereplő csapat ' he­lyett most két megyei I. osz­tályban szereplő kosárlabda­csapatot, egy birkózószak­osztályt, egy megyei szinten játszó sakkcsapatot, és me­gyei első osztályban sze­replő női és férfi asztalite­nisz-szakosztályt alakítottak meg. 30 sportoló helyett ma 200 sportolója van a sport­körnek. Ha még ma nem is tudják befejezni az évtize­dek óta álló lelátó építé­sét, reméljük, hamarosan ez is elkészül. Építettek egy fu­tópályát, amelynek az értéke 150 000 forint. S ott van a higanygőzlámpával megvilá­gított kosárlabdapálya, en­nek 30 ezer forint az értéke. Bízunk abban, hogy a csa­patot a jövőben elkerüli a balszerencse, és bennmarad a megyei I. osztályban. Eh­hez azonban az szükséges, hogy a játékosok nagyon sportszerűen éljenek, és tel­jes tudásukkal harcoljanak minden mérkőzésen. Megér­tés kell legyen a vezetőség, a játékosok és a szurkolók között még akkor is, ha ne­tán gyengébben megy a csa­patnak. Terék Attila, a JTST elnöke legjobb. Az előttünk haladó járművek közelébe sem me­rünk menni. Az egyik fa­luban síró kislányt hagyunk magunk mögött, három li­ba lett a fék „áldozata”. Ez az érzés Budapesten csak nő, s amitől féltünk, bekövet­kezett. Egy hófehér, svéd rend­számú Taunus szabálytala­nul vág mellénk. Szerencsé­re már lassan megyünk, de ütközőnk így is benyomja a kocsi oldalát. Vajon ki a hi­bás? Az emberek két cso­portra oszlanak, mindenki szakértő. Közben a két ve­zető egyességre jut. Felesben fizetik a kárt. A gépkocsiveze­tőnk felháborodása jogos, többször is kérte a fék javí­tását, a műszaki vezető azon­ban csak legyintett. A baj nem jár egyedül, ha­zafelé már a kardántengely csapágya is leszakadt. A ki­küldött szerelőkocsiban al­katrész nincs. Vonórúdra kap­csolják a kocsit, s így jutunk haza. (pápai) Egy rakodómunkás naplójából Karambo! egy svéd Taunusszal autókaraván várakozik. Na­gyobb baj azonban nincs. Komáromban lerakjuk pa­radicsomrakományunkat, és indulás vissza. Budapestet elhagyva lezárt sorompóhoz érünk. Várunk. Múlik az idő, szaporodnak a járművek. Negyedóra múltán elindulok az őrház felé. Az asztalra borulva, horkolva alszik az őr. Hajnali háromnegyed négy van. Nagykátáról egynapos pi­henő után folytatjuk utun­kat. „Fogyóárut” viszünk. A sárgadinnye illata , megelőz bennünket. Nem csoda hát. ha az úton sűrű az ellenőr­zés. Egy pecsét a menetlevél­re, s két dinnyével könnyeb­ben mehetünk tovább. Minden megállás előtt szo­rongó érzésünk van. Fé­künk már két hete nem a Az út mindkét oldalán pisz­kos, sáros víz. Fekvő gabo­natáblák, elpusztult gyümöl­csösök kísérnek bennünket. Szentendrétől Komáromig jártuk be a Duna mentét. Mindenütt aggódó tekinte­tek figyelik a folyót, s az emberek az újabb dunán­túli áradásról beszélnek. El­szorul a szívünk a felmérhe- etlen pusztulás láttán. Szó léikül figyeljük az elsuhanó :újat. A sötétség vet véget i „látványnak”. Csak egy- egy csónak pislákoló fénye emlékeztet rá. hogy a Duna mellett haladunk. Dorog és Neszmély között hatalmas felhőszakadás kez­dődik. Percek alatt ellepi az utat a víz. Amire Nesz­mélybe érünk, a hegyekből le­zúduló víztömeg már átfo­lyik az úttesten. Hosszú

Next

/
Thumbnails
Contents