Pest Megyei Hirlap, 1965. szeptember (9. évfolyam, 205-230. szám)
1965-09-19 / 221. szám
1965. SZEPTEMBER 19, VASÁRNAP .1 tevét 7 TÚL A MEGYEHATÁRON BÉKÉS Trópusi növények a híres szarvasi Arborétumban Fúrótorony az olajmezön Pár évvel ezelőtt egy ravasz pesti fényképész nyakába vette masináját és felkutatta a legistenhátamögöttibb fal vakat, tanyákat, hogy lencséjével időseket és fiatalokat, kicsiket és nagyokat megörökítsen. Hátizsákjában volt műhó és műhold is; tetszés szerint tudott nyári vagy őszi, tavaszi és téli „tájat” akár egy fehérre meszelt falusi konyha kellős közepén is teremteni. Egy-egy ilyen portyázásról tömött pénztárcákkal tért haza. Mostanában azonban már kezd megkopni népszerűsége. A „rendelők” egyre-másra küldik vissza a giccses keretbe illesztett fényképeket, nemegyszer felháborodott hangú levelek kíséretében. A városligeti Helfgott-iskola e kései tanítványa pedig nem tudja mire vélni, mivel magyarázni a változást. Ha azonban jobban ismerné azokat a gondolatokat, amelyek ma modelleit foglalkoztatják, mindjárt közelebb kerülne a számára megmagyarázhatatlannak tűnő problémához. Arról van ugyanis szó, hogy elérkeztünk az ízlésformálás leglényegesebb pontjához: az emberi tudat átalakításának. átformálásának, vagy ha úgy tetszik, pallérozásának kérdéséhez. A külső változások mellett — új ornamentikájú hágak, utcasorok — életünk rendje is lassan új arcot öltött. Szembeszökő ez a változás, ha a szellemi fejlődés egyes kérdéseit vizsgáljuk. Az utóbbi években tért hódított a televízió. A tv műsorait bíráljuk, sokszor joggal és okkal. Egyet azonban senki sem vitathat el tőle, azt ugyanis, hogy az emberek életére, gondolkodására óriási mértékben hat! S ezúttal nem csupán arra gondolunk, hogy a legel- dugodtabb falvak művelődési otthonaiban is fiatalok és idősebbek százai szoronganak esténként a televíziós készülékek! előtt; hogy az események képpé formálódva százezrek számára váltak érzékelhetőbbé, hanem arra, hogy a televízió színház- és filmközvetítései. a tárlatvezetések, hangversenyterembeli látogatások, egyszóval az egész szellemi élet „házhoz szállítása” révén milyen döntő mértékben járul hozzá az ízlésformálás kérdéséhez. Elég, ha csupán egy-egy sikertelen, fiaskóval járó televíziós műsor országos visszhangjára gondolunk. A nézők közvetve és közvetlenül olykor a levelek százaival bírálják, méghozzá a lényeget tapintó eredetiséggel a műsorok hibáit, következetlenségeit, színvonalát. De példaképpen azt is említhetnénk, hogy egy-egy irodalmi műsor milyen mértékben befolyásolja az országszerte működő irodalmi színpadok, színjátszó csoportok műsorát; hogy a tánczenei igényt ma már a televízióban látottakhoz-hailottakhoz igazítják, noha a feltételek nem mindenütt adottak egy-egy ilyen igénnyel kialakítandó zenekarhoz és így tovább. Persze, a televízió az ízlésformálásnak csupán egyik eszközét képviseli. Mellette ott sorakozik a könyvtár, a mozi, a legkülönbözőbb ismeret- terjesztő előadások jól szervezett és irányított rendszere is. Mindez tehát azt a lehetőséget körvonalazza, hogy az emberek tudatában élő múlt maradi vonásai a feledés jól megérdemelt homályába süllyedjenek. Helyüket a szocialista tudatformálás eleven vérkeringése foglalja el. Az igazi értékek elfogadtatásáért, befogadásáért vívott harcot össze kell kapcsolni az értéktelen, ósdi, elavult elleni harccal. Ez a dolgok rendjéből, természetéből következik! Hiszen annak az embernek, akinek lakását a giccsfestők mázolmá- nyaí „díszítik”, vajmi keveset mond például a Szépművészeti Múzeum világhíres Régi Képtárgyűjteménye, Goya és Rembrandt remek képei. Azok számára, akik a családi képek „műhavas” tájain igyekeznek valamiféle hangulatot teremteni maguk kőié, egyszerűen •élvezhetetlennek tűnhet egy Renoir vagy Gaugen reprodukció. (Pedig ma mór éppen a reprodukció az a „műfaj”, amely mindenki számára hozzáférhető, olcsó áron az új és régi lakások díszítését a legízlésesebb módon szolgálja.) Azok előtt, akik a reális élet, a mindennapos probléHogy mit ki nem bír az ember... Mekkora az ember állóképessége? Erre senki sem tudna pontos -feleletet adni. Milyen megterhelést képes elviselni anélkül, hogy közben elveszítené gondolkodó képességét és értelmes cselekvőkészségét? Mennyi ideig lehet meg levegő, élelem, alvás nélkül? Íme, néhány tény a Popular Science című amerikai folyóiratból. Láz; 43 fok Mekkora az a maximális testhőmérséklet, amelyet az emberi szervezet még kibír? Az orvosok hosszú éveken át úgy vélték, hogy a 42 fokos határt meghaladó hőmérséklet elkerülhetetlenül halóit jelent. Az egyik New York-i kórházban azonban az orvosok nemrég egyik betegüknél 43 fokos lázat mértek. Hőmérséklet: 18 fok Aránylag nem is olyan régen, az orvosoknak szilárd meggyőződésük volt, hogy a testhőmérséklet 25 fok alá süllyedése halálos. Tévedtek. A chicagói Dorothi Stevens eszméletét vesztve egész éjszaka a hóban feküdt. Másnap reggel megfagyva találták, szive alig dobogott. Az orvosoknak különleges hőmérőt kellett keríteniök, hogy a leány hőmérsékletét megmérjék, mert a szokásos hőmérő erre nem volt alkalmas. A leány testhőmérséklete csaknem 18 fokra siily- lyedt. Az orvosok legnagyobb csodálkozására mégis visszatért az életbe. Levegő nélkül Mennyi ideig lehet meg az ember levegő nélkül? A gyöngyhalászok olykor 5—6 percet töltenek a víz alatt. Ezen a téren az eddigi legnagyobb teljesítmény a kaliforniai Robert Forster érte el, aki 13 perc 42.5 másodpercet töltött a viz alatt. Rekordot jelentő alámerülése előtt Forster fél órán át oxigént lélegzett be. 3 hónapig éhen Mennyi ideig bírja az ember élelem nélkül? Az orvosok úgy vélik, hogy az átlagember több mint egy hónapig képes élni egyetlen falat étel nélkül, csak vizet kapjon. 1. Johnson asszony, molett amerikai hölgy (Ú2 kg-mot nyomott), elhatározta, hogy lefogyasztja magát és orvosi megfigyelés alatt radikális diétába kezdett. Napi fejadagja 3,5 liter víz volt. Hetente kétszer vitamininjekciót kapott. Ezen a diétán 17 hetet töltött. Súlyából 61 kilót leadott, de jól érezte magát. 10 emelet zuhanás Az ember olyan súlyos megpróbáltatásokat él át néha, hogy az orvosok valósággal bámulatba esnek. íme egy példa. Tavaly májusban a 16 éves George Lawrence, a Niagara-vízesés melletti szakadék mentén kerékpározva, elveszítette az egyensúlyt. Lezuhant és egy kiálló sziklára esett. Tízemeletnyi utat tett meg. Az egész balesetet egyetlen fejsebbel és egy bordasérüléssel úszta meg. Kulcsok a gyomorban Egy New York-i lakos azzal a panasszal került kórházba, hogy megdagadt a bokája. Az orvosok 258 tárgyat szedtek ki a gyomrából, köztük egy sörnyitót, 26 kulcsot és három rózsafüzért. Ezek után kiderült, hogy a bokájának semmi baja. mák irodalmi ábrázolása helyett a happy-endes szerelmi históriák, vagy a sérthetetlen jellemű lovagok és lovasok ponyva-világát keresik, zárva marad annak a világnak ablaka, melyen át például Balzac, Victor Hugo, vagy Leo Tolsztoj stb. csodálatos, érzelemgazdag világára nyílik pompás kilátás. Pedig a kaland és a romantika, a szerelem és a hősök gazdag lelki világa olyan vonzó tartozékai többek között ezeknek a Világirodalmi klasszikus műveknek is, amelyek össze sem hasonlíthatók egyetlen ponyvával sem. Felül kell emelkedni az előítéleteken! A tudatban ugyanis olyan téves képzetek is élnek, hogy mindez a „tanult emberek” számára fenntartott világ, melyhez az alapfokú iskolai végzettséggel bíró emberek nem férkőzhetnek közel. Hamis, ezerszer megcáfolt érvelés ez, ám folyvást szembe kell szállni vele, hiszen miatta nagyon sokan rekednek kívül az igazi kultúrából. Persze, nem kevés időbe, erőfeszítésbe telik, amíg mindenki egyforma intenzitással tud kapcsolatot teremteni ezzel a most formálódó szocialista tudatvilággal, s ezen belül az új ízléssel. De ebben a harcban nem is az a legdöntőbb, hogy ki-ki maradéktalanul egyik napról a másikra „át álljon” az új igények szabta követelmények, normák mellé, hanem, hogy mindenki megtegye az első lépéseket ezen az úton. Nincs is arra lehetőség, hogy az otthontól' a munkahelyig, a pihenés és szórakozás megszervezéséig, az élet minden területén egyszerre oldjuk fel azokat az ellentmondásokat, kötöttségeket, melyek még a régi tudatvilághoz kapcsolnak, s csupán nagyon fiatal hajtások kötnék az újhoz. Nem szükséges egyszeriben vallani és vállalni énnek az új ízlés-rendszernek jól körülhatárolt törvény- szerűségét, hanem elegendő, ha folyamatosan, lépésről lépésre közelítjük meg, vesszük birtokunkba a szocialista tudatvilágot, a szocialista ízlést. Egykor azt mondották: „ízlések és pofonok különbözőek”. Ezzel voltaképpen azt igyekeztek bizonyítani: ki-ki érje be annyival, amennyire körülményeiből. neveltetéséből telik; próbálkozzék kialakítani valamiféle egységes, mindenki számára elérhető normát. Ma ezzel szemben azt valljuk: ízlés és ízlés között még vannak különbségek. Az új, korszerű és szocialista ízlésrendszer kialakítása azonban azt sugalmazza: a múlttól örökölt, megkülönböztető, az embereket egymástól szétválasztó különbségeket fokozatosan megszüntessük. Hogy az ízlésbeli kettősséget felváltsa egy izmos, életképes, jól funkcionáló szocialista ízlés. Bános Tibor BEREGSURANY 1600 éves edény égető kemencék Beregsurány határában — dr. Csallány Dezső kandidátus, múzeumigazgató irányításával — az elmúlt napokban leletmentő ásatásokat végeztek a már korábban megtalált IV.—V. századi edényégető központ környékén. Az újabb ásatások meglepő sikerrel jártak. Alig egy méter mélyen a föld alatt népvándorláskori edényégető kemencéket találtak. Eddig hat kemencét tártak fel. Ezek közül kettőt már az őslakók valószínűleg „üzemen kívül helyeztek”, de négy kemence 1600 évvel ezelőtt még „üzemelt”. Ezeknek alsó asztallaphoz hasonló része csaknem épségben megmaradt, de a töredékekből a kemence egészét össze lehet állítani. A feltárt törmelékhalmokból pedig mázsaszámra kerültek elő cserépedény-töredékek, továbbá mintapecsételők és talpformázók. A leletmentő munkálatokat tovább folytatják. Négy „generációs" szőlőprés Tessényi Sándor bajai lakos a helyi Türr István múzeumnak ajándékozott egy 1842- ben készült szőlőprést. Az „öreg” sajtoló már legalább négy generációt szolgált ki. Átmérője és magassága két- két méter. Minden része fából készült, s facsavarok fogják össze. KÉTFÉLE ÍZLÉS
