Pest Megyei Hirlap, 1965. szeptember (9. évfolyam, 205-230. szám)
1965-09-18 / 220. szám
1965. SZEPTEMBER 18, SZOMBAT PEST »lLi.lt JCírlap Szénarakodási bonyodalmak Márciusra feloldották a száj- és körömfájás miatt elrendelt zárlatot. A borsodi termelő- szövetkezetek hónapok óta hiába várták jószágaiknak Pest megyéből a takarmányt, most végre megindulhatott a szállítás. A MÉK dabasi szállás takarmány felvásárló telepén éjt nappallá téve lázas gyorsasággal dolgoztak. Hozták a rakodómunkások a községekből a telepre, onnan a vasútra vitték a szénát. Harmincegy napból áll a hónap, huszonkilencet átdolgoztak belőle és egyik napon se kevesebbet tizenegy óránál, ne szűkölködjenek tovább a borsodiak. Kereshet-e fizikai dolgozó 3000 forintot? A rakodómunkások bérét a MÉK 74/1964. számú körlevelében szabályozta. Fillérekben szabta meg egy-egy mázsa takarmány fel- és lerakodásának vagy elrendezésének díját. El lehet képzelni hát, milyen sok mázsát kellett emelgetniük a rakodóknak, ha márciusra egy-egy munkás részére 3000 forintot is meghaladó keresetet számfejtettek az irodán. Április 12-én így kellett volna kifizetni bérüket. Április 9-én azonban megérkezett a MÉK budapesti központjából Takács Pál szálastakarmány előadó, meg Szarvas Ferenc normás és bérelszámolási revíziót tartott. Piros ceruzát, meg a márciusi munkalapokat vették elő. Kihúztak számokat, új számokat írtak helyettük, végül az egyik rakodó járandóságát ezernél több, a másikét ezernél kevesebb forinttal, de valamennyiét csökkentették. Kovács József, a telep akkori vezetője erről a revízióról mondja: — Nekem a két revizor azt mondta, nem jól értelmeztem a körlevelet. Az emberekkel nem beszéltek, jegyzőkönyvet vettek fel és bécitáltak másnapra a központba, Pestre. Ott Takács azt mondta: KfSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS\ § s I Interjú | I az amatőrrel I $ s ^ Felkerestem Dozvald Já- \ ^ nos amatőrfilmest, aki X X most a takarékossági ama- ^ ^ tőrfilm-pályázaton — mint ^ ^ az újságok is hírül adták ^ ^ — szép eredményt ért el. ^ — Gratulálok, olvastam§ ^ a sikeredről az újságban. $ ^ — Köszönöm, valóban X ^ dicsekedhetem: Bárdos Ká- ^ « roly, Kerekes László és mi, ^ í Németh József amatőr kol- ^ ^ légámmal megosztott első ^ ^ díjat kaptunk. i ^ — Hogyan jutottál arra $ ^ az elhatározásra, hogy S; ^ részt vegyél ezen a pályá- X ^zafon? ^ | — Megirigyeltem újság- ^ 5 írói sikereidet. ^ ^ — Na és, sikerült túl^ szárnyalnod? | ^ — Természetesen, k — Mit jelent neked ez az § ^ első díj? ^ ^ — Kettőezerötszáz forin- \ 4 tot. Egy filmért! ^ § — Úgy, tehát anyagi si- ^ ^ kerekben szárnyaltál túl, ^ ^ no, ez nem volt nehéz. És 5 ^az erkölcsi siker? 6 — Hogy érted? ^ — Úgy tudom, OTP rek- $ lámfilmet kellett készíte- ^ $ netek. Valamiféle meggyé- X ^ zödésedet fejezted ki ezzel ^ ^ az alkotásoddal? § — Valóban. ^ — Éspedig? ^ — Hogy ... szóval hogy... X 4 érdemes takarékoskodni... ij í a takarékosság jó dolog X ^ — Neked van takarék- ^ ^ betétkönyved? ^ — Mi az hogy! A díjat ^ ^ nyereménybetét forrná já- X § ban kaptuk meg. ^ — És azelőtt? X i — öt évig volt már ta- \ X karékkönyvem. X — Igen. ez valóban szép ^ ^ dolog. Hát akkor talán ... ^ ^ de bocsáss meg, még egy ^ ^ utolsó kérdésem lenne, s ^ Mennyi pénz volt abban a § § takarékbetétkönyvben öt X 5 év alatt? ^ — Tizenegy forint. \ Dozvald János S; s ^ v////////////y///////////////////////////. A több munkával nem mindig arányos a bér — Átszervezett tanú A teljesség kedvéért nem hallgatjuk el, hogy Kovács ügyében, de a rakodómunkásokéban hozott döntőbizottsági határozatot is megfellebbezte a MÉK. A vállalatnak gyakran vannak dolgozóival munkaügyi vitái. Nemrég például az ugyancsak a dabasi szálastakarmány telepen alkalmazott és munka közben nyomorékká lett Batta János dolgát ismertettük. Ez a most elmondott két ügy is csak két virágszála a jókora csokornak. Szokoly Endre 6.8 mázsa többlettakarmány — a mintalegelőkön Megyénk 39 mezőgazdasági üzemében, állami gazdaságában és termelőszövetkezetében működik már mintalegelő. Az 1860 holdat kitevő összterületen a legutóbbi számítások szerint 17 mázsás holdankénti átlag- eredményt értek el, szemben a más legelőterületek 10,2 mázsás terméseredményével. A mintaterületek 6,8 mázsa többlettcrmése bizonyítja, mekkora tartalékokkal rendelkezünk még a legelőgazdálkodásban is. Gombásított takarmány — az egyetemi kísérletek újabb eredménye Sokféle kísérletet folytatnak a gödöllői Agrártudományi Egyetem különböző tanszékein, s hogy nem is eredménytelenül, azt bizonyítja a legújabb siker: az úgynevezett gombásított takarmány. Dr. Petróczi István docens évek óta foglalkozott már a burgonyaleromlás okaival. E kísérletek során bukkant a Fusarium nevű gombára, amely magas fehérjeértékű és takarmányozásra kiválóan alkalmas. A kísérletek során a kutató tervet készített a gombák nagyüzemi termesztésére. Ennek során őrölt kukoricadarába oltotta a Fusariumot, aminek a fehérjetartalma két- három nap alatt 78 százalékkal, a zsírtartalma pedig 50—60 százalékkal növekedett. Második műszak Valami nagyon eredetivel találkoztam az abo- nyi művelődési ház szabadtéri színpadán. Hir- bevált fényfüggöny után kísérleteznek-e, vagy egy színpadon, („csak ment, telenében nem tudtam eldönteni, hogy most valami újabb függönytechnikával irodalmi műsor kellékei maradtak ott ment, teregetett némán”). Aztán kiderült, hogy sem ez, sem az, hanem nagymosás van az udvarban, s a nappal ráérő színpad vasállványzata ilyenkor a napfényre tartja a száradó fehérneműket. D. J. Aki nem mond — Törvénytelen — mondja a jogász. — Ilyen is van? — kérdezi a laikus. — Hol találni azt az embert? — kételkedik az újságíró. És Budaörsön, a háziipari szövetkezet választmányi ülésén összetalálkoztak. És most, miután hivatali időnk lejárt, a vezetőség benyújtja lemondását — jelenti be Varró Károly eddigi elnök. A jelenlevők elemi erővel tiltakoznak: minek lemondani? Nem engedjük! Akik voltak, maradjanak! Percekbe telik, amíg a meghatódott elnök megmagyarázza, így kell, így szabályos. ... Bizalmatlanság és hitet, lenség. De sokszor találkozott vele négy esztendő alatt. Kínkeserves volt lábraállni, megküzdeni. Alig értették meg egymást a műszaki vezetővel. Tűzzel-vassal ellenezte, hogy a kötő-szövő háziasszonyok ezután műszerrel, villanymotorokkal foglalkozzanak. És ma ez a műszaki ember az egyik legjobb segítőtárs ... Választanak. Idegesítő pillanatok. Aztán feltör a taps és szűnni nem akar, amikor felolvassák: Varró Károly elnök; ellene senki, mellette mindenki! Nem mondható olyan embernek, aki lesi mások kegyét. Ahol a napi dologról, munkáról van szó, kérlelhetetlen és szigorú. De ő volt az is, aki az ócska falusi vityillóból neonfényes kis üzemet épített. Most bojlereket szállíttat minden munkahelyre, hogy meleg vízben fürödhessen le, aki akar — hazaindulás előtt. „Rövid négy év alatt milliomos lett a szövetkezet. Nyolcmilliós programmal indultunk, s az év végéig alighanem elérjük a harminc- hármat!” A nagy megyében itt keresnek legjobban. Jól fizetik a vasalónőt is. És nemcsak a főkönyvelőnőnek, de a ta- karítóasszonynak is kezitcsó- kolomot köszönnek. Ám mindennél jobban megkövetelik a becsületes viszonzást. Csak ilyen eszményi kettős teremthetett olyan helyzetet, hogy a tisztességes honorálással nemhogy eltékozolták a javakat, de serkentették rá, hogy még több legyen. Ma tízmilliós a szövetkezet vagyona! „Termékeink már Európát járják. A kismotorok ügyes játékokba, ipari tv-kamerák- ba szerelve jó_ pénzt hoznak az országnak.” ... Az elnök nehezen tud válaszolni arra, hogy miért is megy olyan jól minden. Tény, hogy neki ez idáig nem sikerült találkozni az érdektelenséggel; pedig azt mondják — kórtünet. Még nem volt javítóban egyik gépkocsijuk sem. Igazán nem a sofőrök dolga, mégis alkatrészt cserélnek, kis- és nagyjavítást végeznek ... Most is Esztergomba hajózott az egész gárda. A fiatalabbik vezető lemondott az útról. Fájt a szíve. Ám mit tehet, hétfőn volánhoz kell ülni, s a kocsi nincs rendben... Mindenki boldog. A választók elégedetten nyugtázzák az eredményhirdetést. Miért? Miért van ez így? Mert mindenki munkatárs! Van főnök — elnök is, főkönyvelő is, műszaki vezető is — de a többi mégsem gondol arra, hogy ő csak beosztott. Ezen a portán minden névnapot megülnek. És a szövetkezet első embere nem tud hivatalból olyan elfogadható kifogást, amely felmentené őt a részvétel alól. Gratulálnak. Az elnök élete legboldogabb napját éli. Ahol ennyi bizalom, barátság és szeretet árad, ott elfelejtik a kezdeti — olykor ádáz — küzdelmet azért, ami ma már természetes. t. gy. Autós felvonulás Részvevők: az OTP-autók nyertesei Az OTP megyei igazgatóságán lelkesen szervezik azt az ötletes felvonulást, amelyre október 10-én, vasárnap kerül sor Pest megyében. Már elküldték a meghívókat azoknak a szerencsés nyerteseknek, akik eddig autó- nyereménybetét könyvükkel a megtartott sorsolásokon személykocsit nyertek. A tervezett felvonulás 150 kilométeres útvonalon halad: a hetvenkét kocsiból álló konvoj részvevői az újpesti Megyeri csárdánál találkoznak és Vácon, Gödöllőn, Túrán, Gyomron keresztül haladnak majd Monorig. Itt tartják meg a záróünnepséget, amelynek külön érdekessége, hogy a részrelegvevők közül jutalomban szesítik azokat, akik a szebben díszítették fel kocsijukat. De ennél nagyobb tét is lesz az itt rendezendő reklámsorsoláson: az OTP ez alkalommal „főnyereményként” egy ötezer forintos autó- nyeremény betétkönyvet sorsol ki, négy másik autótulajdonosnak pedig, a csak igen nehezen beszerezhető, teljes külső-belső gumi garnitúrát ajándékoz. A felvonulók közül úgyszólván minden tizedik részesül majd valamilyen jutalomban. Az autós OTP-parádé célja, hogy tovább népszerűsítse, bővítse a megyében, az autónyeremény betéttulajdonosok mintegy tízezres táborát. SZÓRAKOZÁS RÁKOSKERESZTÚRON a presszóban javítják a cserépkályhát. „Még nyílnak a völgyben a kerti virágok”,... s itt a kályhával a télre emlékeztetik az embert. A presszóban most mindenki összeszorult, mert a felfordulás miatt tilos a nagyterembe lépni. Viszont a hangulat így intimebb. Feloldódnak a gátlások, mindenki odaülhet mindenki asztalához, hiszen kevés a hely. A kávéfőzőnő fekete, csinos és kedves. De kiszolgálás nincs. A vendég pillanatok alatt megkapja amit kér, de saját kis kacsóival viheti az asztalhoz a feketét. Itt tehát a korszerű kereskedelem, illetve vendéglátóipar divatját éljük és élvezzük. És még valamit. A csinos, szép szemű presszósnő jelenlétét. Három fiú ül a szomszéd asztalnál. Kettő helyre legény közülük, egymást túllicitálva teszi a szépet a presszósnőnek. A nő hálás, jó feketét főz és mintha a szódában is több lenne a gyöngy. A két jóvérű legény mindenesetre erre meg is esküszik. A harmadik jámbor fickó semmit sem szól, ő a karzat, a közönség, a szurkolótábor egyszemélyben. Hogy az elektromos indukció meg ne szakadják, már a harmadik feketét rendeli felváltva a két fiú. Közben megittak néhány pohár szódát és bambit is. AZ ÁM, ITT BAMBI IS KAPHATÓ. „És vermuth is”, mondja kedvesen a nő. Rendelnek gyorsan három pohárral, aztán még egyet a nőnek is. — Szolgálatban nem iszom — mondja és félretólja az italt. — Maga olyan szép, de egy kissé ké- ményszívű. — Ezt a fekete legény mondta, mert már nem volt sok ideje és egy gyors huszáros rohammal gondolta a dolgot elintézni. A nő bájosan mosolygott, de nem tudott válaszolni, mert új vendég érkezett. Az új vendég csinos, szőke nő volt. Mindenben ellentéte a presszósnőnek. Alacsony, filigrán és hallgatag. Egy duplát kért. A két fiú megnézte a flört- háborítót, és úgy találták, egész csinos. Az új vendég megkapta a feketéjét, szétnézett, hová üljön. A fekete fiú invitálta: hozzájuk, s már vitte is tálcán a poharat. A határozottság, vagy talán az erőszak elámítottá a nőt. De rászorult a segítségre, mert karján két frissen vasalt férfinadrágot tartott, nehezére esett volna a poharat egyensúlyozni. Leült. És egész lényével hangsúlyozta, nem kíván a társasághoz tartozni, senki sem érdekli őt. A FRONTOK AZÉRT MEGVÁLTOZTAK. A szőke nő mégiscsak testközelben ül mellettük, neki udvaroltak hát. Az a nagy szóáradat közepette ránézett a harmadikra, a jámbor fickóra, aki eladdig egy szót sem szólt, csak a szeme beszélt. Kiitta a feketéjét, felállt, megköszönte a helyet és ahogy jött, elment. A mágnes ismét fordult és a fekete nő felé húzta a fiúkat. Az észre sem vette őket. — Ne, haragudjék, bennünket udvariasságra neveltek odahaza. — Mit akarnak maguk egy asszonytól? — kérdezett vissza a nő. — Ismeri? — Nem. — Fiát akkor honnét tudja, hogy asz- szony, hiszen olyan fiatal kis törékeny lény volt. — Csacsi. Nem látta karján a férfinadrágokat. A Patyolatból hozta. — Ezt honnét tudja? — izgult a fekete fiú. — Alul a nadrágok hajtókái cérnával voltak összefűzve. — Ezek szerint maga is asszony? — Nyert! — De elvált! — Miből gondolja? — nyílt kerekre a nő szeme. A FIÜ RÖHÖGÖTT. Mert semmit sem tudott, csak blöffölt. Ekkor megjelent a presszóban egy egyenruhás férfi, talán százados lehetett. Odament a presszósnőhöz, megcsókolta az arcát és megkérdezte, mi van? — A szokásos szórakozás — mondta a nő és odaadta férjének a félretett ver- muthot. A történet végére már nem emlékszem, mert én temetésre jöttem ide, nem akartam e1 késni, hát eljöttem a presszóból. (suha) „Nem lehet egy fizikai dolgozónak háromezret, meg még többet kifizetni”. Áprilisban, májusban azonban, ahogy azelőtt is márciusig, megint a régi módon kellett értelmezni a körlevelet. Akkor azonban a normális munkamenet mellett már csak 1500 forint körül kerestek az emberek. Szabad-e tanúskodni a vállalat ellen ? Batuska János, Harmincz János, Harmincz Ferenc, Czeróczki István, Medve Ferenc, Medve László és Balázs László, a telep összes rakodói, úgy vélték, nem lehet az elvégzett munka előtt megállapított bért utólag leszállítani, és a munkaügyi döntő- bizottsághoz fordultak igazukért. Ügyükben kihallgatták Kovács József telepvezetőt is, aki az igazságnak megfelelően vallott. Tanúvallomását perdöntőnek tekintette a bizottság, megállapította, hogy a revizori csoport intézkedését a márciusra számfejtett „magas” munkabér váltotta ki. Meg is ítélte a munkások követelését. — ítélet után — beszéli el Kovács — behívták a dabasi MÉK kirendeltségre, ahol azt, mondták nekem: „Miért avatkozik az emberek ügyébe, magának a vállalat mellett kellett volna kitartani.” Kovács Józsefről mondjuk el, hogy 1951-ben maga is rakodómunkásként került a takarmányfelvásárló telepre, akkor a Takarmányforgalmi, később a Terményforgalmi Vállalat volt annak a gazdája. 1956-ban a helyi földművesszövetkezet vette át, 1960-ban pedig a MÉK. Tíz esztendeig ennek ellenére változatlanul Kovács volt a telep vezetője. Közben évekkel ezelőtt elvégezte a szálastakarmány-, meg a gyümölcs- és zöldségfelvásárló tanfolyamot is. Munkája ellen soha nem volt kifogás. Átszervezés miatt? A járási munkaügyi bizottság június 15-én hozta meg határozatát a rakodók követelése ügyében. Június 28-án a MÉK telefonon felszólította Kovácsot, készüljön fel, másnap leltározás lesz. Meg is kezdődött a leltár felvétele, akkor tudta meg Kovács, hogy a MÉK a telepet július elsejével átadja a MESZÖV-nek, il- j letve a dabasi földművesszövetkezetnek. Néhány nap múlva, még leltározás közben felmondólevelet kapott. Indoklás: átszervezés miatt. Gyökeres volt az átszervezés. Takács Pál, a MÉK szálastakarmány előadója átkerült ugyanilyen minőségben a MESZÓV-höz. Kovács Pál viszont nem kellett a dabasi fmsz-nek, helyette szakképzetlen vezetőt alkalmaztak, amihez Takács Pál hozzájárult. — Amíg az fmsz-é volt a telep, negyedévenként jutalmat kaptam, jutalomüdülésben is részesültem. Most meg nem kellek — panaszolja Kovács. Hogy állása felmondása és a rakodómunkások bérkövetelése ügyében tett tanúvallomása között valami összefüggés lenne, nem mi állítjuk. Ehelyett idézünk a járási munkaügyi döntőbizottság Kovács József felmondását hatálytalanító határozatának indoklásából: „A munkaügyi döntőbizott- sg megállapítása szerint Kovács József munkaviszonyának megszüntetése nem az átszervezéssel füag össze, ez csuván kedvező alkalomnak kínálko- ■ zott nevezett eltávolítására.” Világosan meg is mondja j azután az indoklás azt is, hogv a döntőbizottság bizonyított-] nak vette: „...személyi ellen-] tétek keletkeztek Kovács József és munkaadója között a fizikai munkások március ha- I vi teljesítménye igazolásánál...” i
