Pest Megyei Hirlap, 1965. szeptember (9. évfolyam, 205-230. szám)

1965-09-17 / 219. szám

fl nfitanács segítségével: Szülők akadémiája Koeséron (Tudósítónktól) Kociséran az új tanév so­rán is megrendezik a „szü­lők akadémiáját’’ az iskola tantestülete és a községi nő­tanács közös szervezésében. Az akadémián tíz előadást tartanak a Tudományos Is­meretterjesztő Társulat elő- adógáidájába tartozó taná­rok. Az akadémiai előadá­sok célja megismertetni a szülőkkel a gyermeknevelés családi, iskolai problémáit, szoros kapcsolatban az is­kolában folyó munkára ne­velés módszereivel. Foglal­koznak majd az előadók az oktatási reform bevezetése óta az oktató-nevelő munká­ban bekövetkezett változások­kal és hasznos tanácsokat kapnak a gyermekek pálya- választásával kapcsolatban. A község külterületi isko­láiban négy-négy előadást tartanak ebben az évben, me­lyek keretében — a nevelési problémák mellett — az is­kolák körzetesítésével kap­csolatos változásokról is tá­jékoztatják a szülőket. B. L. CEGLÉD! PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA LAP ce6l£d város rsszebe Most jöttem az iskolából IX. ÉVFOLYAM, 219. SZÁM 1965. SZEPTEMBER 11, PÉNTEK KÉSŐN ERIK A KUKORICA Át kell csoportosítani a kenyérgabona vetésterületét Korán beköszöntött az ősz. A ködös reggelek, az esős idő­járás nem kedvez a mező- gazdaságnak. Mennyiben hát­ráltatja ez a munkát? Erről érdeklődtünk a járási tanács mezőgazdasági osztályán. — Eddig még nincs külö­nösebb lemaradás. Egyedül Kevés a lucemavetőmag Több erőt a cukorrépaföldekre Hosszú kocsi­sor kígyózott a nyár végi al­konyban a dülőút kanyarjaiban. Gépkocsi lámpák fényének bizako­dó derűje kísérte a csemői lakodal­mas, házhoz a fia­tal párt. Többnyire ilyenkor nyár vé­gén, ősszel válnak valóra a szép, kö­zös ' elhatározá­sok ezen a vidé­ken. A városban ■ lakó fiatalok örömmel. teljesí­tették a nagyma­ma régi vágyát: az ö tanyáján ül­ték meg a lako­dalmat. Tizenegy autó­val jöttek a roko­nok, barátok, hoz- ‘íg§Bkrtoz6k‘\ ünne­pelni Éva és Feri esküvőjét. S amint az első kocsiból kiszállt a fiatal pár, a pitvarban várakozó zené­szek nyomban rá­zendítettek. Így lépdelt a szobába a násznép sorfala közt a menyecske és az ifjú férj. A lakásból min­den felesleges bú­tort száműztek, csupán a megte­rített asztalok és a körbefutó lócák, székek hívogat­ták a vendégeket. A főhelyen a fia­talok ültek. Éva csinos, hosszú es­Lakodalom, 1965 kiivói ruhájában, fején a fátyollal, az ünnepi feketé­be öltözött Feri az oldalán. Szépek voltak és boldo­gok. Megkezdődött a lakoma. A vőfély tréfás szavakkal kínálta az illato­zó pörköltet. S hozták a túrós ré­test, a rengeteg ropogósra sült pulykát, tyúkot. A hagyományos ajándéktorták so­rával végződött a vacsora. Termé­szetesen ennyi jó falatot szaporán kellett öntözgetni a kedvcsináló jó csemői borral. A gazdasszony remekelt készít­ményeivel. Hány kiló marhahúst, hány tyúkot, pulykát használt fel a vacsorához? S egy egész ke­mence túrós és mákos rétes sült és egy sublótnyi aprósütemény. Vacsora után a zenekar serényen húzta a talpalá- valót. Ahogy telt az idő, s ürültek a poharak, úgy csapott egyre ma­gasabbra a jó­kedv. Az időseb­bek a friss lábú fiatalokat megszé­gyenítve ropták a táncot. Jól meg­fért a csárdás és a twist a zene­számok egymás­utánjában. Egyszer csak feltűnt, hogy „vendég-villany” világít a házban. Mint kiderült, há­romszáz méterről, a szomszéd tanyá­ból, gumikábelen invitálták ide az áramot erre az éjszakára. Hajnalra tető­zött a hangulat, s egymástól kap­kodták el az új­donsült menyecs­két egy-egy tánc­ra a férfiak. De összekapaszkod­va, vígan dalolva is szárnyra kapott sok szép régi nó­ta. Mai életünk törvényei ötvö­ződtek nemes ha­gyományainkkal, mint a két fiatal eggyé kovácsolódó sorsa... Egyszerre meg­virradt, és a „vendégvilla­nyok” is lassan feleslegessé vál­tak. Sűrű búcsú­zással hazafelé készülődtek a vendégek. így indult a kö­zös útra Éva és Feri. Tamasi Tamás A postaigazgatóság válasza képes levelezőlapok ügyében a vetés nem megy zökkenő­mentesen, Lucernából nem áll elegendő vetőmag a tsz- ek rendelkezésére; helyeseb­ben azok, akiknek nincs, nem is tudnak vetni, mert köz­ponti készletből nem kap­nak. Az őszi takarmányke­verék, őszi árpa. rozs vetése jó ütemben halad. A későn érő kukorica azonban késlel­teti a munkát. Éppen ezért azt javasoljuk a tsz-eknek, hogy csoportosítsák át a ke­nyérgabona vetésterületeit oda, ahol időben elő tudják készíteni a talajt, mert a ku­koricabetakarítás még kedve­ző időjárás esetén is csak két három hét múlva kez­dődhet meg. Eddig még csak egy-két helyen kezdték meg I Je-§ a korai kukorica szedését, lenleg a cukorrépa betakarí- ^ tásán van a fő hangsúly. Az í; abonyi József Attila és Új § Világ, valamint a kőröstetét- S leni Vörös Csillag már je- ^ lentős mennyiséget felsze- ^ dett, de jó lenne, ha a többiek ^ is követnék a példájukat, mert ^ az esős ősz előtt idejében be ^ kell fejezni ezt a munkát is. S A burgonyaszedésben hatvan | százalékán már túl vagyunk,® s a silózás is befejezéshez kö- § zeledik. $ A cséplést befejeztük, né- 5 hány tsz tartozik még a ga- ^ gabonaelszámolással. Azt azért 's/f/SSS/S/SS//SSSSfSSSS/S/S/S///SSSSS/S/SSS///SSSSSS/SSS/S//*SS////SS/SSSSSS//SSSSSS/f//S, már most is tudjuk, hogy az idei gabonafelvásárlási terv teljesítése igen kedvezően ala­kul, — mondotta befejezésül Kónya Ferenc. Mii csinál nyolcvan vadász? Vadászati szezon — szüret nélkül Panaszkodnak a három tár­saságba tömörült ceglédi va­dászok: megkezdődött a va­dászati szezon, de késik a vadászok „szürete” a ceglédi tájakon. Augusztus eleje óta szabad a róka, szarka s az üregi nyúl. Ilyen azonban mutatóba, ha akad. Kacsáz­hatnának is a vadászok, de vadkacsa is csak ritkán ke­rül puskavégre. Állítólag lőt­tek vagy hármat a Kossuth Tsz halastava partján, meg egy híján egy tucatnyit mi­napokban a Vörös Csillag Tsz mögötti tocsogóban. Mit csinálnak hát a ceg­lédi vadászok? — kérdeztük a járási tanács vadásztársa­ságának gazdasági felelősé­től, Kónya Ferenctől. — Augusztus elseje óta szabad a vadkacsa, de nincs. Huszonötén béreljük a mint­egy 18 ezer holdnyi terüle­tet, de azon nincs nádas, zsombékos, ahol elszaporod­hatnának a vadkacsák. Egye­lőre hát csak készülődünk az október 10-én felszaba­duló fácánvadászatra... S a fogoly? — Egyelőre tilos, megti­zedelte a múlt évi kemény tél... — ... meg a rabsicok — ve­szi át a szót az egyik vadász. Hurokkal, hálóval, rostával, meg tőrrel is tizedelik a vadgazdálkodásnak ezek a „fegyvertelen” vámszedői a fogoly- meg a fácánállo­mányt. Meg aztán so­kat ártanak a kóbormacs­kák, kutyák, de a gondat­lan arvalinazás is, »sok kárt okoz... — Nemcsak kilőjük a va­dakat, hanem gondoskodunk az utánpótlásról is — ve­szi vissza a szót Kónya Fe­renc. Idén fácáncsibéket kel­tettünk és más vadásztársa­ságoktól is szereztünk be fácáncsibéket. Nemcsak az állomány gyarapítása céljá­ból, hanem a vérfrissítés miatt is... Aztán a terveikről beszél Kónya Ferenc. Volleres fá­cántenyésztést rendeznek be. Kifutó udvaros épületben to- jatják majd a fácánokat, s a tojásokat kotlósokkal kel­tetik ki. S majd későbben a felnevelt fácánokat visszaen­gedik a fácántársadalom­ba ... Most azonban ő is — mint minden vérbeli vadász — alig várja, hogy október 10-én puskavégre kapja az első fácánkakast. Amikor pedig majd bekö­szönt a „nyúlszüret”, sok­szor lőporfüstös lesz a pus­kacső, mert elég jónak lát­szik a nyúlszaporulat. De élő nyulat is befognak majd vagy százat, jó pénzt hoz az a társaságnak, de valutát is az államnak. (fzl) A méheknek sem kedvezett az idei nyár r / Kevés a tarló — Óvatosabb vegyszerezést Süveges Rezső, a Járási Épí­tőipari Szövetkezet asztalosa régi méhész. Sok szakmai ta­pasztalata van, megkérdeztük hát tőle, hogyan dolgoztak az idén a méhek. — Sajnos, ez az esztendő nem sok jót hozott. Sok volt az eső, igen kevés a meleg. Az év során csak kilenc olyan napot tartottak nyilván, ami­kor harminc fokon felül volt a hőmérséklet. Bizony ezt az időjárást megsínylették a méhek, de ezzel együtt a gyü­mölcstermelés is, hiszen az apró bogarak mozgása és be­porzása egyik nélkülözhetet­len feltétele. Az idén húsz méhész volt legeltetésen a Cifrakerti Álla­mi Gazdaság repcetábláján. A két hét alatt a családok igen szépen felerősödtek, de jól járt a gazdaság is, mert a hatvan- holdas repcetáblán évek óta ilyen szép termést nem értek el. És ebben nagy része volt a kaptárak sürgő-forgó népé­nek. — A három gyűjtésből hét és fél mázsa mézet szállítot­tam szerződés keretében az állami felvásárlásnak. A nyár második fele azonban nagyon szomorú eredményt hozott. Általában ezt a gyűjtést szok­ták a méhészek meghagyni a családok téli ellátására és ugyancsak ebből kerül ki az a serkentő táplálék, amire a méheknek tavasszal feltétle­nül szükségük van. Ezenkívül azonban legalább még négy mázsa cukrot kell megvásá­rolni a méhek téli ellátására. Vannak azonban a méhé­szeknek ennél is nagyobb gondjaik. A mezőgazdaságban és a gyümölcstermelésben egyre erőteljesebb a vegysze­res növényvédelem. Gyűjtés­kor a méhek a virágporral felszedik a mérget. Szegények üggyel-bajjal el vergődnek a kaptárig és rendszerint rövid idő alatt elpusztulnak. A nek­tárral azonban bejut a méreg a kaptárba és bizony igen gyakran a fejlődésben levő bogarakat is elpusztítja. — Csak annyit kér a mé­hész a mezőgazdasági üze­mektől, hogy a vegyszeres vé­dekezést lehetőleg ne virágzás idején végezzék el. — A mézgyűjtés egyik igen fontos területe a tarló. Sajnos ez a lehetőség is egyre szűkül. A mezőgazdaság közvetlenül a betakarítás után leszántja a tarlót. Ilyenformán a tarló­világból semmi sem kerül a kaptárba, pedig emberemléke­zet óta ezt szánták a méhé­szek a családok téli ellátására. — Nem sokat kérünk! — mondotta befejezésül Süveges Rezső. — Csak annyit, hogy a jövőben az árpatarlót ne szántsák be augusztus 20-ig. És vessenek minél több pil­langóst a tarló helyére. Ezzel mérhetetlen segítséget nyúj­tanak a méhészeknek. Dißhiin (fosok Három fiú a családban. A két nagyobb már hetykén szívja a Fecskét. Nehogy a j hatéves Gyurka beárulja a l füstölést a szülőknek, a két ! nagyobb ravaszul próbálja ! leszerelni az öcsköst. Ö is I kap egy egész szál cigaret- ! tát. A mennyei élvezetre a \ kamra sarkában kerül sor. ! Ara a teljes diszkréció. A ! harmadik szippantás után > Gyurival egyet fordul a vi- \ lág és ... \ Hetek múlva azonban le- \ bukott a titokban fiistölgető l társaság. Árulkodott a meg- ! talált cigaretta és gyufa. ! Felelősségrevonás. Az apa | szigorú tekintettel mustrál- i gatja a két nagyobbik fiút. ; Gyurka lehajtott fejjel j hallgatja a két bátyja fejmo- ! sását. Az apa szigorúan fe- ! léje fordul és mellének tűzi ! a kérdést: ! — Remélem, te nem do­: hányzol? ; Gyurka szepeg. Hangja két- j ségbeesetten remeg: \ — Nem, apu! Én már le­! szoktam! rsssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssss , ! Nem tehettem egyebet, sze-! pen kimásztam az útra. A ku-! tyám csendesen kattycgott \ utánam. Amilyen okos állat,l megérezte, hogy ott nekünk l semmi keresnivalónk. Szépen letanyáztam az út\ másik oldalán. Kutyám a Iá- ; bam elé keveredett és úgy! vártunk türelemmel. : Beletelt bizony abba egy féli óra is, mire előbújtak a kuka- \ ricásból. Nagyon virágos ked-l vüik volt. Az ember rögtöni felpattant a motorra. Az asz- j szony mögéje kuporodott aj hátsó ülésre. Nem indultak el ! azonnal. Még egy pár percig! falták egymást, és csak azután! rúgott egyet a motoron az em-1 bér. Felzúgott, csörömpölt és l megindult. Lámpása végigsö- > porté az országutat. Hát ezek se kukoricát lop-! tak. Gyanítom azonban, hogy! mégis csak tilosban jártak. De l hát ehhez nekem semmi kö-1 zöm, én kukoricacsősz vagyok. I Az annak a mélák Janinak a \ dolga, hogy jobban vigyázzon j az asszonyára. —Rik— ; A KUKORÍCACSŐSZ PANASZAI Óvatosan figyeltem a szürkü­letben. Mindig arra füleltem, hogy mikor reccsen meg a tol­vajok kezében a kukoricaszár. Már morogtam is magam­ban az indulatos szavakat. — Betyárok! Föld terhei! Nem szégyelUt&k magatokat! Mi a közösséget szolgáljuk, ti pe­dig a mi verejtékes munkán­kat kobozzátok. Jaj, nagyon szépen hangzott, ahogyan el­gondoltam, csak éppen nem került rá sor. Három-négy lépésre lehet­tünk már csak tőlük. Kutyám valósággal remegett. Amikor megálltunk, halk suttogást hallottam. — Csókolj hát meg! Ezt a férfi mondta. Megis­mertem a dercés, krákogós hangot. Meg is kapta, amit áhítozott, hallottam a cuppa- nását. Az első után a második, rögtön utána a harmadik és hogy utána mi következett, azt én nem láttam. nagyon kopasszák idegenek a közös táblákat. Nyugodtan hozzátehetem, hogy felénk becsületes embe­rek élnek. Nem tudtam én még, hallják-e, senkit tetten- érni holmi Igpáson. De azért szorgalmasain lestem, kutat­tam a tolvajok után, éjjel­nappal. A kutyám is ered­ménytelenül szaladgált körü­löttem. Nem volt senki, akit feljelenthettem volna. Hanem egyik este felcsillant a szemem. Nagy oldalkocsis motor a beton szélén. Körü­lötte senki, egy teremtett lé­lek. No. mondom a kutyám­nak: — Bandikám, kedves jó­szágom, ha még sose. de most az egyszer nem kerülgettünk hiába. Rápisszegtem a kutyá­ra. Meg is értette a szándéko­mat, előrecsapta a két fülét és hason csúszva haladt előttem a kukoricaföldön. Már halk suttogást is hallottam. A csil­lagát neki, ketten vannak! tett hiányosságok megszűn­jenek.” Dr. Jáder Béla üzemviteli igazgató- helyettes |■sss/sssss/ssssss/ssssssssssss/ssssssssssssss. I i Javában ért a kukorica. '.Szépen sárgultak a levelek. \ Erre-arra már szorgalmasan ; folyt a törés. A mi mezőgaz- ! dászunk úgy volt vele, hogy i van idő bőven. Csak hadd vé- ; gézzé el a törést a tagság a : háztájiban. Jelentőségteljesen i kacsintott hozzá. Mindany- i nyian megértettük, hogy mi • volt a cél az okos rendelkezés- | sei. ! Én is megértettem, pedig j csak egyszerű mezőőr vagyok. : Ha a tagok letörik a termést a ! háztájiban, szépen hazahord- i ják a kukoricát, és amikor a ;iközösre kerül a sor, akkor ■ majd nem hordanak, mert ; nem lesz hová. No, szóval ez \ az okos rendelkezés nagymér- ! tékben emeli a termésátlagot. \ Nékem azonban nem na- | gyón kedvezett ez a döntés. i Mert ez annyit jelentett, hogy | még jó néhány nappal tovább i kellett kerülgetni a kukorica- \ táblákat. Hidegben, esőben, ! kedvetlen, zimankós éjszaká- ! ban, nehogy véletlenül szó ér- ! je a ház elejét. Tudják, ma- iguk, arra gondolok, hogy ne A Budapest—Vidéki Posta- igazgatóságtól kaptuk az aláb­bi levelet: „A Ceglédi Hírlap ez évi augusztus hó 29-i számában ,Széljegyzetek diáklevelek j margójára’ címmel cikk jelent i meg, amely a többi között \ Cegléd nevezetes épületeit áb- i rázoló képeslapok hiányát is j szóvátette. A cikkben fog- \ laltak alapján a ceglédi pos- j tahivatal képes levelezőlap-1 készletét ellenőriztem és en- \ » nek eredményeképpen meg- \ állapítottam, hogy a neve- i zetesebb épületeket ábrázoló \ képeslapokból valóban nem \ áll kellő választék rendelke- \ zésre. A helytálló bírálat alapján j intézkedtem, hogy a szóvá- i Köszönetünket fejezzük ki mind-! azoknak, akik szeretett jó férjem,! édesapánk, nagyapánk, Reggel j Sándor temetésén megjelentek,; részvétüket nyilvánították, sírjára] koszorút, virágot helyeztek. Külön ] köszönetét mondunk a Belgyó-j gyászát, a Cipőipar 2-es számü tü-] zödéje dolgozóinak a küldött ko- ] szőrűért, özv. Reggel Sándorné és a gyászoló család

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents