Pest Megyei Hirlap, 1965. szeptember (9. évfolyam, 205-230. szám)

1965-09-15 / 217. szám

CEGLÉD - A RADIOBAN A Petőfi rádió hétről hétre 1 más és más tájegység, város, J művelődési problémáiról, fej­lődéséről és lehetőségeiről kö- J zol színes képet. Győr, Veszp- j rém után az elmúlt szombaton 20 óra 40-kor hangzott el a terjedelmes ceglédi riport. A rádióriporter foglalkozott a Kárpáti Aurél Irodalmi Asz­taltársaság, a helytörténeti ku­tatók, a múzeum, a zeneiskola tevékenységével. Szó esett a középfokú oktatás tanterem- hiányáról és a járás kulturális munkájáról. Egy szavalat és egy zeneszám egészítette ki a szép műsort, amely egyben a megrendezésre kerülő „Ceglé­di ősz” kulturális eseményeire is felhívta a figyelmet. CEGLÉDI PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA Táskaszanatórium a Gubody utcában Az iskolai év kezdete óta nagy forgalom van a Lábbeli- készítő KTSZ Gubody utcai szíj jártó részlegében. Több százra tehető azoknak az isko­lai táskáknak a száma, ame­lyek a sok használat következ­tében megrongálódtak, varrá­sai elfeslettek, s amelyeket idehoztak javításra a szülők és a diákok. A kis javítóműhelyben ha­lomszámra hevernek a gyó­gyulásra váró beteg táskák, amelyeket — úgy látszik — elég későn vittek a táskasza­natóriumba a diákok. BALLAGNAK A BÖLCSODESEK CEGLÉDI JÁRÁS CEG1.É.P VAROS RfeSZ.ERE IX. ÉVFOLYAM, 217. SZÁM 1965. SZEPTEMBER 15, SZERDA Tőzeggel javítják a homokot a ceglédi Alkotmány Tsz-hen Kétszázhetven vagon szervestrágya — Száz holdon zöldtrágya — Régi parasztigazság, hogy a homokon az egyetlen úr a trágya —, mondotta Gombos Tamás, az Alkotmány Terme­lőszövetkezet főmezőgazdásza. Már pedig a mi ezerötszázhu- szonhat holdnyi területünkön egy tenyérnyi fekete föld sincs. Végig csupa homok, nem egy helyen az első szélfúvásra megmozdul a tábla. Ezen a ta­lajon eredményesen gazdál­kodni csak úgy lehet, ha meg­felelő módon trágyázunk. — Ebben az esztendőben még a múlt évi talajerő gaz­A néni bevásá­rolt. önkiszolgá­ló-kosárral a kar­ján végighaladt a bolt polcai men­tén. Egyik helyen rövidébb, a má­sik helyen kosz- szabb ideig idő­zött. Aztán oda­kanyarodott a pénztárhoz. Huncut mosoly a pénztárosnő ar­cán. Fürgén rakja az árukat ki a ko­sárból és közben hangosan mondja. A csomag vaj öt­hatvan, két kiló kenyér hét forint, tíz deka nápolyi kettőnyolcvan. És igy tovább. Kat­tan a pénztárgép minden beütésnél. A végén az ed­diginél hangosab­SZARKA ban: és egy cso­mag Terv négy forint. — Az asszony felkapja a fejét. — Micsoda ci­garetta? — Az, kedves néni, amit a zse­bébe dugott. • — Nem dugtam semmit a zse­bembe. — Nézze csak meg, ott van a zsebében. Reflex mozdu­lat. Az asszony kirántja a zsebé­ből a zsebkendőt és vele együtt pattan a földre a csomag cigaretta. — Ezt máshol vásároltam. — Lehet, de én láttam, amikor a zsebébe nyomta a csomagot. Nézze meg a másik zse­bét is. önkéntelenül belehalász a zse­bébe a néni. On­nan is kikerül egy csomag ciga­retta. A pénztárosnő beüt még négy forintot. Az asz- szony méltatlan­kodva fizet. — Legyen nyu­godt, bebizonyí­tom, hogy a tra­fikban vettem. Majd írást hozok. Záróráig az asszony nem tért vissza sem írás­sal, sem anélkül. Közelebb a fogyasztóhoz Három termelőszövetkezet a kispesti piacon A ceglédi Kossuth Terme­lőszövetkezetnek esztendők óta jól működő elárusító pavilonja van a kispesti pia­con. A kispesti vásárlók meg­szerették a Ceglédről érkező árukat, szívesen vásárolják a mindig frissen érkező ter­ményeket és tegyük hozzá: mindig a minőségnek meg­felelő áron. A választék bővítése érde­kében a ceglédi Dózsa Népe Termelőszövetkezet is betár­suit az „üzletbe’9. Hasznos ez a Dózsa Népének is, de jól jártak a peremváros vásár­lói is. S hamarosan har­madik társ is akadt. — Újabban megnövekedett a kereslet a kispesti pavi­lonban. Ezért csatlakoztunk mi is a ceglédiekhez — mond­ja Fazekas Sándor, a tör­tei! Aranykalász Tsz elnöke. — Együttes erővel még több és választékosabb árut tu­dunk nyújtani a kispesti gyá­rak, üzemek dolgozóinak. — Mindhárom termelőszö­vetkezetnek megvan a maga profilja az értékesítésben. Mi elsősorban paradicsom­mal és czeczei paprikával társultunk. A Nagykőrösi Konzervgyár szívesen vásá­rolja paprikánkat, paradi­csomunkat a szerződés kere­tében, de jut belőle a kis­pesti piacra is. Ezenkívül az a tervünk, hogy sava­nyító üzemünk termésének egy részét is a kispesti piac­ra visszük. A többit válto­zatlanul régi üzleti terüle­tünkre, Szolnok megyébe szál­lítjuk. — A tél folyamán majd burgonyát, különféle kerté­szeti terményeket, zöldség­féléket viszünk a piacra. Re­méljük, hogy Kispesten is népszerű lesz a törteli sava­nyított káposzta, savanyú paprika és a zölden sava­nyított dinnye. — Programunk: közelebb a fogyasztóhoz, s ezzel jól jár­nak a gazdaságok, de a fo­gyasztók is, akikhez így gyorsabban jut el a friss áru az asztalukra. dálkodás következményeit vi­seltük. Ez meg is látszott ter­méseredményeinken. De eltö­kélt szándékunk, hogy az idei esztendővel lezártunk egy kor­szakot és merőben más körül­mények között akarunk tovább dolgozni. A tavalyihoz képest leg­alább huszonöt százalék­kal nőtt a tsz állatállomá­nya­Jelenleg hétszázhetvennyolc birkájuk, száznegyvennyolc szarvasmarhájuk és harminc­négy lovuk van. Ez a szám kö­rülbelül kétszáz számosállatot jelent. A legszerényebb számí­tás szerint is az évi trágyater­melés meghaladja a kétszáz vagont. — Jó kapcsolatot tartunk a Nagykőrösi Konzervgyárral —, mondja tovább a főmezögaz- dász. Szerződés keretében ter­melünk paprikát, paradicso­mot, zöldborsót, a feldolgozó ipar számára. Végre elértük azt, hogy a gyártól hetven va­gon kitűnő minőségű sertéstrá­gyát kapunk. A trágyaszállítás már folyik. — Nagy jelentőséget tulaj­donítunk, a zöld trágyának. ötven holdon magsomkórót vetettünk. A homokon ez a legkedvezőbb talajjavító nö­vény. Másik ötven holdon somkórót vetettünk, amit ta­vasszal beszántunk. ötven katasztrális hold futó­homok javítására szerződést kötöttek a Talajjavító Válla­lattal. Holdanként háromszáz mázsa tőzeget terítenek el és utána öt mázsa műtrá­gyát szórnak el. A talajélet beindulása előtt még nyolcvan mázsa istálló­trágyát terítenek el egy-egy holdra. — A legszerényebb számítás szerint is háromszáz vagon trágyát tudunk minden eszten­dőben elszórni és reméljük, hogy ilyenformán a jövő év­től kezdve három évenként alapos trágyázást kapnak a földek —, mondotta tájékozta­tása végén a fömezőgazdász. (—si) Ceglédiek az újítók kiállításán Új kazalozási eljárás - Takarékos dugványültető gép A most befejeződött me­zőgazdaság újítási kiállításon két ceglédi újítás is szerepelt. Az egyiket a cifrakerti, a má­sikat a kecskéscsárdai állami gazdaságból küldték Buda­pestre. A cifrakerti újítók — Ka­lász Dezső és Ring István — a kazlazás folyamatának meg­gyorsítása érdekében a cső­vázas szalmalehúzó felhasz­nálásával dolgoztak ki kor­szerű kazlazási módszert A módszer szerint a kaza- lozandó szalma közvetlenül az elevátorok etetőgaratjához húzható, s ezzel négy toló erő­gép és tdlóvilla feleslegessé válik. Az új szervezés sze­rint stabil motorok táblánkén- ti áthelyezése, a motorokhoz tüzelőberendezések, viz bizto­sítása is feleslegessé válik, így a kazalozó az előre lefek­tetett kazalfenékre áll, kdfe- szíti és fel bakói ja a 100 mé­teres kábelt és a kazalozás megindítható . A kazalozó gépeknél alkal­mazott motorkezelői létszám feleslegessé válik, csupán egy gépész szükséges a négy ka­zalozó üzemeltetéséhez. A Kecskéscsárdai Állami Gazdaság igazgatója, T. Tóth János, a tavaszi munkák egyik legnehezebbikét, a dug­ványültetést könnyítette meg újításával. A gép takarmány- és cukorrépa, sárgarépa, pet­rezselyem, takarmány murok és egyéb gyökérfélék ültetésé­re alkalmas. Házilag bármely kovácsműhelyben elkészithe- tő. A gépi dugványültetés a kézi dugványozáshoz képest mintegy ötven-hatvan száza­lékos költség és hatvan-het- ven százalékos kézi munkaerő megtakarítást eredményez. A ceglédberceli bölcsődéből hat „kisöreg” ballagott át aa óvodába. Előtte érzékeny búcsút vettek Kovács Pálnétól, aki három évig gondozta őket Ottohál Vilmos felvétele Telefon az árokparton Térképezik a Cegléd határán átvonuló gázvezeték vonalát Karcsún ível a beton be­kötőút a Kossuth Termelő- szövetkezet 1-es üzemegyesé- ge felé. Szombat délután, az úton nincs forgalom, a környéken is minden csen­des. Az út szélén ágaskodó műszer mellett fiatalember gugol és jegyzetfüzettel a kezében áll egy fiatal lány. Észre sem veszik, hogy megállók mellettük az út­test szélén. A fiatalember telefonon beszélget az árok partján. A szokatlan lát­ványt percekig figyelem. Nézem a különös műszert és látom távolabb egy te­repjáró gépkocsi mellett ha­sonló berendezés ágaskodik. A fiatalember Pálinkás Lász­ló, a Térképészeti Vállalat technikusa, a lány pedig Panyik Anikó, aki a jegy­zőkönyvet vezeti. — Itt ha­lad már keresztül az ország egyik legnagyobb ipari gáz­vezetéke, amely a hajduszo- boszlói gázfinomítóból szál­lítja az ipari gázt a fővá­ros nagy üzemeinek. — A vezetékben már „fo­lyik” a gáz és a Térké­pészeti Vállalat feladata a te­rület pontos feltérképezése. A munka hónapok óta fo­lyik és a kétszáz kilomé­teres távolságon még jó ideig dolgozhatunk. A fel­adat sürgős, ez a magya­rázata annak, hogy még va­sárnap is dolgozunk. Újból cseng a telefon. A másik technikus jelentkezik, a gépkocsitól: — Halló, mé­rés! Panyik Anikó maga elé si­mítja a jegyzőkönyvet. A technikus diktálja az adató-, kát. TEVEOES? Karrierekről beszélgettek a társaságban. Volt aki a közismerten jól kereső or­vost emlegette példának. Akadt, aki a termelőszö­vetkezeti elnök gyarapodá­sán háborgott. Valaki ujjal rámutatott a társaság egyik tagjára, aki éppen csak egyszerű gebines. A vita elfajult a gebines terhére. Egy lila orrú, vö­rös arcú ötvenes, aki bizto­san kitűnő vendéglátóipari tapasztalatokkal dicseke­dett; még azt a kemény ki­jelentést is megkockáztat­ta, hogy némely gebines izé ... ugye ... ugye? Az érdekelt szigorúan végignézte az értelmetle­nül vádaskodót, majd ön­érzetesen válaszolt. — Téved, kérem! Én csak sört mérek! Radnóti-kiállítás a múzeumban A Kossuth Múzeum havi kiállítássorozatában a már­tírhalált halt kiváló ma­gyar költő, Radnóti Miklós emlékének áldoz. Főként fo­tókkal, reprodukciókkal, és könyvekkel szemlélteti a va­sárnap megnyílt kiállítás, a széplelkű poéta tragikus sor­sú életét. A kiállítás meg­nyitásán szép számú közön­ség vett részt. A költő élet­művét Velkey Imre gimná­ziumi tanár méltatta. Röviden : Kijelölték a végleges helyét a ceglédi új bölcsődének. A jövő évben kezdődik meg az építkezés a Szolnoki út és a Borz utca sar­kán levő telken. Ugyancsak befejeződött az épülő IX. kerületi modern élelmiszer üzlet helykijelölése, közvetlenül a kenyérgyár szomszédságában. MICSODA ASSZONY... Egyetlen kép nem volt a lakásukban... A falak csupa­szon meredeztek. Még az esküvői képük is a szekrény alján sárgult, gyúródott. Képügynök botorkált be az irodába. Hóna alatt mappa. Az osztályvezető engedélyével kiborított a legközelebbi író­asztalra egy halom rézkarcot. — Hathavi részlet, kérem! Egy vasat sem kell előre kifizetni. Te,ssék választani. Szőnyi István, Szabó Vladimír, Elekfy Jenő. A rézkarc a modern lakás legszebb dísze. Fil­léres keretben is ragyogóan mutat. A kollégák vállukat vonogatták. Egyedül ő lépett kö­zelebb. Először kedvetlenül nézegette a rézkarcokat. De hozzátette: minden kötelezettség nélkül. Háromszor is megnézett egy finom balatoni tájat Fél­retette. Csakhamar odakerült melléje két ragyogó akt is. — Való az ilyesmi huszonötéves házasok lakásába? — kérdezte, maga sem tudta, kitől. Aztán meglepődve vette észre, hogy tizenkét képet is kiválasztott. Egyenként nézegette, melyiket lehetne ki­hagyni. — Igaziad van, Tihamér! Egyszer kell vásárolni, de ak­kor jól bele kell markolni —, bíztatták a kartársai. Az ügynök is nógatta. Megadta magát és aláírta a megrendelést. — Alig száz forint havonta —, nyugtatta a szervező, miközben kezébe nyomta a golyós tollat. Felesége megmeredt, amikor meglátta a tizenkét képet. Idegességében a haját cibálta. — Ezer dologra jobban kell a pénz és beállít nekem ezekkel a vackokkal. Vidd innen, amíg ki nem dobom. Se egy rongyom, se egy cipőm, egy gramm tüzelő nélkül me­gyek neki a télnek. j A férfi ismerte az asszony túlzásait. Nem szállt vele vitába, mert akkor el kellett volna mondani, hogy az akasz­tós szekrény az asszony ruháival van tele. Hat pár cipője van, ami még nem is volt a lábán. A tüzelőre való pénz pe­dig egy összegben ott van a szekrényben. — Micsoda ember! — kiáltotta az asszony, és kirohant a konyhába. Elgondolkozva ment visszia a hivatalba. A délután nagy részét arra használta fel, hogy kartársainak jobbra-balra ajánlgassa a rézkarcokat. Volt, aki mosolygott, mások a fejüket csóválták. Hatan végre megígérték, hogy átvesznek egy-egy képet. öt órakor csoportban indultak el a képek megtekinté­sére. Az asszony meglepődött, amikor seregestül dúródtak befelé. A férfi egyenesen a szobába vezette őket. Kirakta a rékamiéra, az asztalra, a székek lapjára a képeket. A mun­katársak érdeklődéssel nézegették. Az első vevő Sárosi volt. Rámutatott két Szőnyire: — Ezeket átveszem! Példája tovább ragadt. Cserepes azon tanakodott, hogy kettőt vegyen, vagy hármat. A nagy zsibongásra az asszony bedugta fejét a nyitott ajtó résén. — Gyere, csak, Tihamér, egy pillanatra! Az ember bocsánatot kért és kisietett. — Mit csináltok ott benn? — Hát eladom a képeket. Kapkodnak értük. Az asszony elsápadt. — Meg vagy bolondulva? Huszonöt évi házasság után végre lenne néhány rendes kép a lakásunkban, te meg dob­ra vered. Semmit! Egy darabot el nem adunk! Szó sem le­het róla! Az ember elsápadva hallgatta. Visszaindult a szobába és halkan morogta maga elé: micsoda asszony... micsoda asszony.,; Rik—

Next

/
Thumbnails
Contents