Pest Megyei Hirlap, 1965. szeptember (9. évfolyam, 205-230. szám)

1965-09-12 / 215. szám

10 rest merit ^Mhiap 1365. SZEPTEMBER lí, VASÁRNAP HETI JOGI TANÁCSAINK Táppénz megvonása italozás miatt. Ce. M. dunaharaszti olva­sónk írja, hogy megvonták tőle a táppénzt, mert beteg- állomány alatt italozott. Kér­dezi — jogos-e a társadalom­biztosítási szerv intézkedése? ­A dolgozók betegségi bizto­sításáról szóló rendelkezés ki­mondja, hogy korlátozni kell a biztosítás szolgáltatásait az­zal szemben, aki gyógyulását késlelteti, vagy pedig az or­vos utasításainak nem tesz eleget. Ilyen esetben táp­pénzt is meg lehet vonni. Mivel leveléből nem tud­tuk elbírálni, vajon indokolt volt-e valóban a táppénz megvonása, személyesen is el­jártunk ügyében. Megállapí­tottuk, hogy olyan betegség miatt van betegállományban amelyre a legcsekélyebb sze­szes ital is ártalmas. Kezelő orvosa is felhívta többször már figyelmét, hogy ne igyon,■ ennek ellenére a betegellen­őrök több esetben önt a kocsmában találták meg. Ilyen körülmények között teljesen indokolt és jogszerű volt a társadalombiztosítási szerv intézkedése. A fegyelmi jogkört gyakorló megváltoztat­hatja-e utóbb az általa hozott határozatot? — Kérdezi O. P. váci olva­sónk, munkaügyi előadó. A,, Munka Törvénykönyve végrehajtási rendelete lehe­tővé "tette, hogy a dolgozó ké­relmére a vállalat igazgatója megváltoztassa azt a határo­zatot, amelyet a fegyelmi jog­kör gyakorlója, átruházott jogkörében hozott. Ennek a rendelkezésnek az a célja, hogy a dolgozó terhére elkö­vetett esetleges hibákat orvo­solja az igazgató akkor is, ha a dolgozó a határozat el­len nem élt panasszal. Ter­mészetes azonban, hogy csak a dolgozó javára történhet a határozat megváltoztatása. A jogszabály nem mondja ki, hogy ugyanez a jog megillet­né a fegyelmi jogkör gyakor­lóját is. Mégis, a jogszabály szelleméből kiindulva, az a véleményünk, hogy a fegyel­mi jogkör gyakorlója is felül­vizsgálhatja az általa hozott fegyelmi határozatot, és a dolgozó javára megváltoztat­hatja, ha úgy lát^a, hogy utóbb olyan új tények és bi­zonyítékok merültek fel, ame­lyek korábbi ismeretében a fegyelmi vétség enyhébb elbí­rálást nyert volna. Felhívjuk azonban olva­sónk figyelmét arra, hogy a fegyelmi határozat megvál­toztatása esetén köteles a vállalat a korábbi súlyosabb fegyelmi határozatból eredő kárát a dolgozónak megtérí­teni. Katonai szolgálatot teljesítő személy tartási kötelezettsége nem szű­nik meg. Elvált férjem tényleges ka­tonai szolgálatra bevonult és a közös gyermekünk után most tartásdíjat nem kapok. Hova forduljak, hogy a bíró­ság által megítélt összeget megkapjam? — Kérdezi J. N.- né abonyi lakos. Mivel a tényleges katonai szolgálatot teljesítő apa való­ban nincs abban a helyzetben, hogy tartási kötelezettségének eleget tegyen, ez idő alatt az anyának kell gondoskodni gyermeke eltartásáról. Volt férjének zsoldilletménye azon­ban a gyermektartásdíjra igénybe vehető. A levélből megállapítható, hogy volt fér­je szüleinél lakott, akiknek háztáji földjén gazdálkodott tovább. Jogosult az anya, ha egyedül nem képes gyermekét eltartani, a volt férj szülei­vel szemben is érvényesíteni jogát. Kit terhel a kártéríté­si felelősség a pince be­ázása által okozott kár­ért? Mezőgazdasági gépjavító ál­lomáson helyezkedtem el, ezért Budapestről Gyömrőre költöztem. Bútoraim egy ré­szét a kapott lakásban nem tudtam elhelyezni, szomszé­dom szívességből megengedte, hogy pincéjét igénybe ve­gyem. A pince az idei nagy esőzések következtében be­ázott, és bútoromban kár ke­letkezett. Kitől követelhetek kártérítést? — Kérdezi H. M. gyömrői olvasónk. Olvasónk kérdésére közöl­jük, ha a szomszédját nem terheli felelősség a beázásért, akkor nem felel a kárért. Ki­zárólag esőokozta beázásból keletkezett kárért a ház tu­lajdonosával szemben kárté­rítési igénnyel léphetne fel. akkor, ha a beázás a födém állapotával függ össze. A lakásbérleti jog el­adását törvény tiltja. Ismerősöm budapesti társ­bérletét 20 ezer forintért el­adná, mert öröklakást vásá­rolt. Az ügyletet csere formá­jában kívánjuk lebonyolítani. Van-e lehétőség a cserére? — Kérdezi Z. K. pilisi olvasónk. A lakásbérleti jog eladását törvény tiltja. Ezt a rendelke­zést egyesek színlelt csere- szerződés megkötésével akar­ják kijátszani. Leveléből megállapíthatjuk, jelenlegi lakásából azért kell elmennie, mert házát úgy ad­ta el, hogy abból meghatáro­zott időn belül kiköltözik, hi­szen beköltözhetően jóval többért adhatta el ingatlanát, mint anélkül. Az új háztulaj­donos pedig most jogait akar­ja gyakorolni — be akar köl­tözni. Ezért a színleges cseré­be is beleegyezne. Mindenki nyerni akar tehát a cserén, természetesen a köz rovására. A Polgári Törvénykönyv szerint, ha olyan ügyletet köt­nek, amelyet jogszabály tilt, azt semmisnek kell tekinteni. Ez azt jelenti, hogy az erede­ti állapotot kell visszaállíta­ni. A hatóság mindenkit vjsz- szaköltöztet korábbi lakásába. Mi lesz a pénzzel? Erre is van rendelkezés. Ismerőse köteles lesz az államnak visszafizetni az összeget, mi­vel a hatóságokat megtévesz­tő (csalárd) módon jártak el. Felhívjuk továbbá arra is olvasónk figyelmét, hogy Bu­dapesten csak az kaphat la­kást, akinek 5 éves tartózko­dása, illetőleg ugyanilyen idő­tartamú munkaviszonya van a fővárosban. Nem tanácsoljuk tehát az „üzlet” megkötését. Dr. M. 3. ÖT VILÁGRÉSZ KIÁLLÍTÁSAIN SZEREPELNEK A DUNAKANYAR F0T0KLUB TAGJAI A Dunakanyar Fotoklub híre túljutott' a város, sőt az ország határain is. Öt világrész kiállításain szere­pelnek idén is több alko­tásukkal. A budapesti orszá­gos fotóművészeti kiállítá­son két tagjuk képével ta­lálkoztunk. Részt vettek az olasz Fotocineclub Fermo ál­tal rendezett 3. nemzetközi színes diafesztiválon. Több képpel szerepeltek az edin­burghi nemzetközi fesztivá­lon; Koppenhágában a Dán Fotóművészek Szövetsége ál­tal rendezett XIV. nemzetkö­zi fotóművészeti kiállításon. Találkoztunk váci klubtagok nevével és fényképével az idei zadari (Jugoszlávia) fo­tográfiai biennálén, az in­diai Pondicherry Nemzetközi Fotószalon, s az ausztráliai Queenslandi Nemzetközi Fotó­szalon katalógusaiban, tár­latismertetőiben. (p. r.) RAJT kapitális rád elejtésével A Kisalföld dunai árterüle­tén megkezdődött a szarvas- bőgés. A vadászok elfoglalták az előre elkészített magaslese­ket, hogy célba vegyék a nászra hívó bikák legszebb példányait. A Kisalföldön az idén 79 golyóérett szarvasbika kilö­vését tervezik a vadásztársa­ságok. A szép trófeák egy része klüföldre kerül: mintegy 25 külföldi vadász jelentette be, hogy az idén a Kisalföl­dön kíván cserkészni. Már az első vendégnek kedvezett a szerencse, olyan szép bi­kát ejtett el, amelynek agan­csa nyolc kilogrammon fe­lüli súlyú. rmrsfMfsssAwssswjrssssssssMjrssySMmsssssssssyjwrsssrmmssssjmsssjmrsi S 0 GRAFIKAI BIENNALE Nagy jelentőségű képzőmű­vészeti eseményre: a 3. or­szágos grafikai biennálé meg­rendezésére készülnek Mis­kolcon. A tárlatra hazánk minden részéből 75 grafi­kusművész 600 rézkarcot, fa­metszetet és litográfiát ké­szített. A 14 tagú zsűri 198 műalkotás bemutatásáról dön­tött. A 3. országos grafikai biennálét október 31-én nyit­ják meg a miskolci Nemzeti Színház társalgójában. Jaj de jó a kalap! Tudniillik kalapmódszer. Húszán dolgo­zunk a mi kis munkahelyün­kön. Körülbelül egyforma munkát végzünk, emiatt gondolataink is hasonlítanak, sőt, gondjaink is kis­sé. Nyilván ez az oka, hogy minap fizetéskor így szólt Kedvesi elv­társ: — Fiúk, tudok egy jobb pénz- szerzési mód­szert, mint a lot­tó vagy az OTP. Betesz mindenki egy százast a ka­lapba, az kétezer forint. Majd be­tesz mindenki egy cédulát a nevé­vel. Aztán akinek a nevét Melinda, az ártatlan gondo­5 latú titkárnő ki- § húzza, az meg­6 kapja a kétezret. ^ — És a többi ^ tizenkilenc, az 5 mit kap, apus- í kám? — firtatta | Kalacs, kit a $ részletek is min- dig érdekelnek. $ — Az is meg­^ kapja a maga két- ^ ezrét, csak ké- \ sőbb. Van, aki jövő elsején, van, aki majd húsz hó­nap múlva. Mert a kalapművelet húsz hónapig tart s előbb-utóbb mindenki sorra kerül. Aki már nyert, annak nem kerül kalapba a neve — természe­tesen. Csak a szá­zasa. Megegyeztünk: van fantázia a do­logban. Milyen jó lesz például, ha karácsony előtt beszalad a kétezer ajándékra, vagy farsangban éjsza­kai kalandokra, netán tavasszal tél végi kiárusí­tásra. Jól van, betettünk, húz­tunk. Korányi nyert, az arány­lag jól szituált és mértékletes életű. Ez történt má- sodikán. Harma­dikén délben Fel­legi feltartóztat­ta a folyosón Ko­rányit: — Ferikém, ha egy százast tud­nál elsejéig... Korányi adott, mit tehet az em­ber, ha kétezer forintot húztak ki neki kalapból? Aztán jött Sze­Augusztus húszadikán Veresegyházon példátlan ke­gyetlenséggel meggyilkolták a hatvanegy esztendős Ar­nold Lujzát. Elfogatásakor így indokolt a tettes, a húsz­éves Varró Ferenc: szóra­koztam! A Szent László utcai eladó telek előtt lámpa. Akarattal nem figyelek az alatta levő mészíoit-» ra a vizes őszi virágok között. Belököm a tüskés akácvesszőkből font sövény ajtaját. Ázott gaz a kertben, végében összetákolt ház. A lelakatolt ajtó, a függő nyö­zött ablakszemek mögül ér­ződik a fillérekben számoló szegénység. Egy vörös macs­ka lépeget elő, simul és riad egyszerre. Fej a szemközti kerítés ha- sadékában: — öt macskája volt. Meg egy nővére a szomszéd falu­ban. Ütődött, jámbor volt mindig a Lujza néni. Kétszáz forintot kapott a tanácstól. Szépen neccelt, abból éltek, ő, meg a cicák. Fiatalkorá­ban szerelmes volt valami egyházi emberbe. Hát lány maradt, ahogy azt nagy büsz­kén mesélgette. S hogy ennek kellett ilyen erőszakkal meg­halnia. Este nyolc tájban történt. A búcsúban volt a fél utca. Mi a tv-t néztük. Han­gosan szólt. A faluban még egy halott ház: Varróéké a Szent Imre utcában. Kopogtatásra néma­ság, zárt ajtó, hunyt ablak fogadja az idegent. Egy lány hajol ki a szom­szédból. — A Varró-fiú miatt jár erre? Ütötte azt mindenki — ezzel meg is mondtam a lé­nyeget. Az apám is verte, amikor beajánlotta a tető­fedőkhöz, ő meg ellopta a padlásra akasztott ruhát. És bement aludni az idegen il­lemhelyre. De hívhatom az anyját is. Csak itt beszélhetek az asz- szonnyal, mert az ura tiltja a felvilágosítást. Átszökik hát. Halkan sír, hogy ne za­varjon. — Az ostrom alatt hordtam ki Pesten, az apját' már nem ismerhette. Kirítt az öt gye­rekem közül, már az óvoda sem akarta vállalni, öt ele­mit járt. Lopni kezdett, bi­ciklit, órát, itthon pénzt. Hol nálunk ette az ingyenkenye­ret, hol javítóba vitték, de onnan hazaszökött. Ha dol­gozni ment segédmunkára, csak az első fizetésig állta. Akkor leitta magát. Hacfo rintos kolbászt vett, azt ette kenyér nélkül. Mondtam, em- beredj meg, udvarolj egy lánynak — velem szót értett, néha együtt sírtunk, milyen csavargó is ő —, de a lányok nem érdekelték soha, za­varban volt, vagy mi. Gon­doltam, azért van mindez, mert egyszer leesett öt méter magasból. A mostohaapja ezt nem vette figyelembe, verte csak mindig, azt mondta, úgy lesz ember belőle. Ha rászól­tam a férjemre, engem is ütött. Tavaly elmentünk Vácra az urammal a rend­őrségre, csináljanak vele va­lamit. Azt felelték, nincs arra hely, hogy az összes munka­kerülőt bezárják, ha nem kö­vetett el komolyat. Hát most elkövetett. Bemehettem hoz­zá a börtönbe, de nem is mertem ránézni, úgy félek. • A tanárral egy osztályte­remben, iskolapadokban ül­ve beszélgetünk. — öt-hat éve, mikor a fa­luba költöztek Varróék, azt mondták a tanácsnál, legyek a gyámja, mert pedagógus, meg a szomszédja is vagyok. Akkor szabadult a javítóból próbaidőre. Én láttam, hogy milyen, de azt is, hogy az apja veri, neveli, hát megír­tam, nem javaslom intézeti visszahelyezésre. Olyan ke­vés a férőhely, és nálunk is vannak itt az osztályokban ilyenforma fiúk. Később már láttam, hogy a neveléssel is baj van ná­GYILKOS luk, de akkor már nem voltam a gyámja. Mert az igaz, hogy lógott, de az is igaz, hogy ha keresett, a pén­zére egy fillérig igényt tar­tottak. Zsebpénzt nem ka­pott, még egy tízest sem .szom­batonként. A fuvaros, akinél néha dolgozott, vett neki egy ruhát, Hazament büszkén megmutatni, és az apja szét­szaggatta rajta. Egyszer visszaütött az ap­jának. Attól fogva nem ma­radhatott otthon. — Mégis azt hittük, minden jóra fordul, mikor vagy öt hete a mostohaapja vissza­fogadta. Adott neki egy ru­hát a sajátjából. A gyerek otthon dolgozott a konyhá­ban, a kertben. Bekopogott a szomszédokhoz — bocsána­tot kérni. Mi kölcsönadtuk ne­ki a kerékpárunkat. Az any­ja naponta a zsebébe du­gott egy húszast, hogy men­jen, keressen munkát. De es­ténként azzal állított haza, nem veszik fel. Tele volt a könyve önkényes kilépéssel. A veresegyházi áliomás olyan, mint a többi. Odajön hozzám két suhane. Egyikük felhúzza a hajat a homlo­komból. — Pofon leszel vágva. — Ettől a nőtől? — Nem tőle, tőlem, fiam. Akinek ígérik, 25 éves, aki ígéri, hatvan. Kovács fu­varos. Csizma, bricsesznad- rág, kék kötény, vadászkalap. — Varró Ferencről szeret­nék ... — Ellopta egyszer a kerék­párom. Fél nap alatt utol­értem a Telekin. Hatszáz fo­rintra ítélték. Az utolsó ket­tőt kifizettem, nehogy le­csukják. Azt mondta egy haverjának, mégis az övé lesz a bicikli. Akkor letettem a közelébe és figyeltem, mint a macska. Felült; én meg há­tulról utánanyúltam. De nem volt az férfi, odatolta a ké­pét az ütések elé. Amikor nyomaveszett két­száz cserépnek, és nem tud­tam melyik fickón keressem, két tízest nyálaztam a Varró kezébe. Köpte, mint a víz­sugár. — A barátai? — Nem akkor kell ütni őket, amikor ütnek, hanem amikor először gondolnak rá. — Mégis, milyenek? — Valamelyik nap az egyik fogott néhány órára egy lányt. Aztán elvette a pénztárcáját, adott egy po­font, és elküldte. „Azt kép­zeli, majd ingyen megyek ve­le.” — Mit szólnak ők a Varró- ügyhöz? — Eggyel kevesebben let­tek. Az apameknal keressék, ott lakik, — mondja Varró Ferencné bátyja. — A bátyjáéknál lakik, — mondja az apja, amikor el­megyek hozzájuk. Végül mégis megtalálom Varró Ferencnét. Pár év­vel idősebb a férjénél. Erős, mély hangú nő. — Miért ment hozzá? — Sajnáltam. És szeret­tem. » — Akkor miért váltak el néhány nap múlva? — Nem volt lakás. És a férjem nem akart dolgozni. És ... Csak egyszer voltunk együtt, úgy, akkor sem sike­rült. — Hogyan békültek ki a gyilkosság napján? — Együtt voltunk délután. Megsajnáltam. Kért, menjek el vele az erdőbe, de késő volt. Hazakísért. A haverjai mondták utóbb, azon a na­pon kijelentette nekik, ha ma sem leszek hajlandó ve­le, megöl. Pedig ez nem raj­tam múlott addig sem. Már arra is gondoltam, tán ha el­megyek akkor az erdőbe, én leszek az áldozata. — Maga hogyan él ezután? — Nem tudom. Otthon a szüleim nem engednek lak­ni. A faluból kinéznek. Ál­landó lakásom sincs. Pedig én nem csavarogtam soha, mindig dolgoztam. — Szereti még a férjét? — Szeretem. Húsz nap ei^eit a gyilkos­ság óta, de a faluban ma is erről beszélnek a legtöbbet. Arról, hogy a feleségével volt aznap a fiú. Hazakísérte. Varró a gyilkosság után a kocsmába ment. A haverok kérdezték, mitől véres a ru­hája. Azt felelte, verekedett a sorompónál. Kifelémenet még ellopott egy kerékpárt. Otthon szerelt rajta, amíg el nem álmosodott. A reggel a kocsmában találta. Egy rendőr odaszólt: nem akarsz könnyen szerezni egy szá­zast? Segítsd elszállítani a halottat! Segített. A faluból valami ősi pa­raszti igazságszolgáltatási vágy tört elő. Komolyan fog­lalkoznak, hogy kikérik a Kút a hatóságoktól. Mint mondják, népitélet elé. Koszon akikor bevezetik. Kis vézna fickónak Írták le. A valóságban elég izmos szőke fiú. Az arca rendes. Csak a pislogása: három rövid, az­tán megint három rövid, majd hosszan hunyorít. Ha beszél, szembenéz, gesztikulál. — Ferikém, mennyi cigaret­tát kapsz egy nap? — így a nyomozó. — ötöt. — Ugye azt mondtam, ha őszintébb leszel, többet kapsz. De máig is csak ötöt kapsz. Kérdezhetek. — Miért hagyta ott a mun­kahelyeit? — Mert mindig megsértet- . tek, s olyan helyen nem ma­radok. De nem'is volt miért. Egyszer fizetéskor az anyám, meg az apám megvárt a Cor­vin előtt. Gondolom, most az­tán veszünk nekem egy nad­rágot, hát csak nézem, ahogy az apámnak vásárolnak ruhát, cipőt és elfogy a pénz. — Nem udvarolt soha lány­nak? — En gem ez a dolog nem­igen érdekel. Kisebb ' korom­ban kértem pénzt mozira, nem adtak. Nem tudom, hogy kell beszélni a lányokkal. — Hogy nősült meg? — Piás voltam, úgy egyez­tem bele. Bementünk a kocs­mába. ott piált a feleségem. Elkezd nekem magyarázni egy barátnője, hogy így meg úgy, miért n.em házasodunk mi össze. A feleségem meg elkéri a személyazonossági- mat. Aztán berendelt a ta­nácshoz, esküdjek. Hát, mon­dom, milyen esküvőről be­szél? Erre elkezd fenyegetőzni, hogy én házasságszédelgő va­gyok. Hát mondom, most már mindegy. Az esküvői ruhát is ő kérte kölcsön, mert nekem nem volt. azért se gondoltam házasságra. Nem arról van szó, nem lett volna rossz vele, egyrészt mondjuk örültem volna neki. — Együtt voltak a néhány nap alatt úgy is, mint férj feleség? — Csak egyszer, mert hol ő nem ért rá, hol én nem. — Miért követte el a gyil­kosságot? — Hívtam a feleségem, jöj­jön az erdőbe, de nem jött. Hazakísértem, megláttam a Lujzi nénit, elbúcsúztam a fe­leségemtől, beleütközöm a Lujza nénibe, amint nyitja a kaput. Aztán csak ütöttem. Kiborítottam a táskáját. Alsó­nemű volt benne. — És ami aztán történt, mi­ért tette? Mitől érzett olyan dühöt? — Én azt nem tudom. Ide­ges vagyok, nem tudok ezzel foglalkozni. Aztán kivezetik. P. A. kér, ki már két- ^ százat kért, de ^ nem lehetett eí-§ utasítani, . mert ^ fontos családi ^ problémákra hi- ^ vatkozott. Ötödi- S kén Viola követ- \ kezett; majd ha- \ todikán Sikér, az- ^ tán Zólyomi, $ majd szemérme- $ sen befutott Sá- § rika is. Tizenötö- § dikén Korányi ^ már mind az s ezerkilencszáz í idegen százforin- \ tost kihelyezte, ^ sőt, plusz hatszáz \ forintot is kellett^ kölcsönöznie sa- ^ ját jóból, hiszen ^ aki szerencsés, § annak nem illik § megtagadni apró 5 kartársi szívessé- § gehet. \ Tizenhatodi- ^ kán ellenben oda-§ ment Kedvesi- ^ hez, hogy valami^ kiegészítő­módszert kellene ^ kispekúlálni, § mellyel hó vé- S géig biztosítani § lehetne a boldog § nyertesek szerény ^ életszínvonalát. ^ Valami vigasz- ^ díj... vagy. ilyes- ^ féle, mert neki^ például f ogalma § sincs, miképpen $ fog ebben a sze-^ rencsés hónapban^ megélni. <al)$

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents