Pest Megyei Hirlap, 1965. szeptember (9. évfolyam, 205-230. szám)

1965-09-12 / 215. szám

1965. SZEPTEMBER 12, VASARNAP i'tsr «ECTt. I kJŰi'Iop Zöldség-, gyümölcs- és növény- védelmi kiállítás Ráckevén Nagy érdeklődéssel kísért megnyitó tegnap délelőtt A Pest megyei Tanács me­zőgazdasági osztálya, a Magyar Agrártudományi Egyesület Pest megyei szervezete, a Pest megyei Szövetkezetek Értéke­sítő Központja és a Pest me­gyei AGROKER Vállalat me­gyei zöldség-, gyümölcs-, sző­lő- és növényvédelmi kiállí­tást és versenyt rendezett Rác­kevén. Szombaton délelőtt a köz­ségi tanács nagytermében ankéten vett részt a több száz érdeklődő. Merényi Károly, a Földműve­lésügyi Minisztérium osztály- vezetője A kertészeti termelés helyzete és fejlesztése a har­madik ötéves tervben címmel tartott vitaindító előadást, majd Kozma Pál, a kertészeti tudományok doktora, a Kerté­szeti és Szőlészeti Főiskola rektora, valamint dr. Cselötey László, a kertészeti tudomá­nyok kandidátusa, az Agrártu­dományi Egyetem tanára szó­laltak fel. A kiállítás megnyitására délután 13 órakor került sor a járási tanács székházában. Az ünnepélyes megnyitón részt vett Szakali József, a megyei pártbizottság titkára, Varga Péter, a megyéi tanács vb- elnöke, Pénzes János, a megyei tanács vb-elnökhelyettese, dr. Biró Ferenc, a megyei pártbi­zottság mezőgazdasági osztá­lyának vezetője, a járás párt-, tanács-, valamint tömegszer­vezeteinek vezetői, továbbá a megyei termelőszövetkezetek kiküldöttei. Varga Péter, a megyei ta­nács végrehajtó bizottságának elnöke nyitotta meg a kiállí­tást Amint mondotta, Budapest közvetlen köze­lében nagy jelentősége van a zöldség- és gyümölcster­mesztésnek. Pest megye területének 15,2 százalékán folytatnak zöldség­éé gyümölcstermelést. A megye nagy százalékban részesedik az ország paradicsom-, ubor­ka- és paprikaellátásából. A főváros egyre növekvő szük­séglete mellett fontos feladata a megyének, hogy ellássa az ipart, a konzervgyárakat zöld­séggel és gyümölccsel. A továbbiakban foglalkozott Varga Péter azzal is, hogy Pest megyében nagy ha­gyományai vannak a zöld­ség-, szőlő- és gyümölcs­termelésnek. A szőlőtermő terület csaknem 61000 hold, a zöldség több mint 30 000, s a gyümölcster­mő terület is jelentős. A közel­jövő feladata, hogy a gazdasá­gok növeljék az egységnyi te­rületre eső terménymennyisé­get és javítani kell a minősé­get, valamint a választékot is. A ráckevei járásban külö­nösen jó feltételek állnak rendelkezésre e kultúrák továbbfejlesztésére. A járás párt- és tanácsi veze­tői bátor lépéseket tettek en­nek érdekében. A megyei párt- bizottság és megyei tanács nagy segítséget nyújt e tervek megvalósításához. A szakem­bereken, a termelőszövetkezeti! tagokon, valamint az állami és tan gazdasági dolgozókon a sor, | hogy e határozat szellemében: növeljék a termelést. A telepítések üteme a követ- : kező ötéves tervben lelassul — j ismertette Varga elvtárs —<: mert pótolni kell a járulékos! beruházásokat. Felhívta a| szakemberek figyelmét: szűk-l ség van az ő segítségükre és: helytállásukra. A kiállítás ünnepélyes j megnyitása után került sor a versenybizottsá-i gok által odaítélt díjak és ju-j talmak kiosztására. Az őszibarack termelésben — ] az áUaml szektorban — első dl- . jat nyert a TörökbáUnti Állami < Gazdaság. Második díjat az ] Édesipari Célgazdaság, harmadik; dijat a Törökbálinti Állami Gaz- j daság, negyediket pedig a Kér- . tészeti Kutató Intézet kapta. Az őszibarack termelésben a ; termelőszövetkezetek versenyé­ben első lett az érdi Barack­virág Tszcs második a Diósdi 1 Szakszövetkezet, harmadik a biai Dózsa Tsz, negyedik a zsámbéki Oj Elet Tsz, ötödik a töki Egyet­értés Tsz. A körte termelésben első di­jat a Kertészeti Főiskola sorok­sári tangazdasága kapta, a má­sodikat ugyancsak e gazdaság- nak ítélte a bíráló bizottság, s a harmadikat a Kertészeti Kutató Intézet gazdasága nyerte el. A szilva termelésében a követ­kező a sorrend: első a Kertészeti Főiskola soroksári tangazdasága, második a Kertészeti Kutató In­tézet gazdasága, harmadik Kis- pál Ferenc túrái termelő. Az alma termelésben nyerte­sek: első a dánszentmiklósi Mi­csurin Tsz, második a Kertészeti Főiskola tangazdasága, harma­dik a túrái Galgamenti Tsz, ne­gyedik a dánszentmiklósi Micsu­rin Tsz. A szőlő termelésben az első dí­jat a Kertészeti Főiskola tangaz­daságának juttatták. A paradicsom termelésben első a péceli Zöld Mező, valamint a kocséri Üj Élet tsz, második a nagykőrösi Szabadság és a ceg­lédi Táncsics tsz, harmadik a százhalombattai Rákóczi és a dunabogdányi Üttörő tsz. A paprika termesztésben a sor­rend a következő: első a Kerté­szeti Kutató Intézet, valamint a ceglédi Táncsics Tsz, második a gyáli Dózsa, a j ászkaraj enői üj Barázda tsz, harmadik a kiskun- lacházi Petőfi és a túrái Üj Ütőn tsz. Az uborka termesztésben első a Kertészeti- és Szőlészeti Főis­kola tangazdasága, második a váci Kossuth, harmadik a tárno­ki Lenin, negyedik az abonyi Jó­zsef Attila, ötödik a kakucsi Le­nin tsz. A gyökérfélék termesztésében első díjat a kiskunlacházi Pe­tőfi, második a dabasi Szikra, harmadikat a szigetcsépi Lenin tsz nyerte el. A káposztafélék termelésében első díjat a vecsési Zöld Mező, másodikat a fóti Vörösmarty, har­madikat a kakucsi Lenin tsz-nek ítélték. A karfiol első díjat a érdemelte ki. A zöldbab termesztésben a sor­rend a következő: a Kertészeti és Szőlészeti Főiskola soroksári tan­gazdasága, Cene János domonyl termelő, s a ráckevei Árpád Tsz. A dinnye termelésben első lett a jászkarajenői Üj Barázda Tsz. második a nagykátai Magyar- Koreai Barátság Tsz. Az üzemek nagydíját a Kerté­szeti és Szőlészeti Főiskola so­roksári tangazdasága, valamint a dánszentmiklósi Micsurin Tsz pyerte el. A kiállítás ma és holnap tart nyitva, a látogatók bemutató­kon, előadásokon vehetnek részt. termesztésben az kakucsi Lenin Tsz Bérlista az asztalon Mennyit kerestek augusztusban a toki tsz dolgozói? Emlék méhes A borjádi méhest, amelyhez Petőfi Sándor Tolna megyei tartózkodásának emléke fűző­dik, a kölesdi tanács segít­ségével rendbehozzák a szek­szárdi Béri BaJogh Ádám Mú­zeum munkatársai. A fogatos 2472 forintja ♦ „Csoda" a silókukoricában ♦ Mit kap aki gyümölcsfát gondoz ? A téma az asztalon hever. Szabad beletekinteni? Rakusz József tsz-elnök: „Tessék!” Az egyiken tsz-tagok, a má­sikon alkalmazottak. Trakto­rosok, építők, rakodók, állat- tenyésztők. Miért? Elnök: „így van. Fejőgu­lyást például máshonnét kel­lett hozatni. Tökön az volt a divat: az asszony fejt, az em­ber almozott, takarmányozott. De melyik toki asszony fej meg 20—30 tehenet? A tag is havonta kap fizetést, az alkal­mazott is. Garantálva.” — Nánási Gyula — mon­dom — fogatos. Ö a bérlistán az első. De várjunk. Nem munkaegység-előleg? Fizetés? — Az hát. Garantált mun­kabér. Hatvan százalék kész­pénz s negyven természetbeni a tagnak; nyolcvan készpénz, húsz természetbeni az alkal­mazottnak. Havonta. Mennyit kapott augusztusra Nánási? — Ha jól látok — mondom — 2472 forintot. — Jól lát — mondja az el­nök. Az a helyzet, hogy napi egy piros nálunk már megszokott, szin­te a norma. Pedig csaknem minden munkát teljesítmény alapján díjazunk. Vagy éppen azért? Még azt akarom mon­dani, hogy egy kicsit be is fürödtünk a tapasztalatok alapján megszabott normáink­kal. — Nem ment a munka? — Nagyon is ment. Tavaly, ha sikerült egy géppel 500 mázsát lesilózni, tapsoltunk. Gépromlás, satöbbi — 400-ra szabtuk idíén a normát. Hát nem volt gépromlás, az embe­rek meg hajtottak, mint az ör­dög. Volt, aki silózásban egy nap 250 forintot is megkere­sett. De egye fene. Ráfeküd­tünk az állattenyésztésre, meg a gyümölcstelepítésre. Nálunk ez a jövő. — Tudna valamit mondani Nánásiról, meg az augusztusi munkájáról? — Tudok hált. 20 éve kezd­tem Tökön a pályafutásom, mint jegyzőgyakomok. Nánási 55 esztendős fogatos — volt középparaszt. 32 hold barac­kost ekézett meg augusztus­ban egymaga, azonkívül ben­ne volt a terménybetakarítás­ban is. Azt is elmondhatom róla, hogy a régi helyébe össz­komfortos, új házat épített, tsz-ösztöndíjas egyetemista fia van — az ilyesmit az újság­írók szeretik, örülhet: min denkinél tudok mondani ház­építést, alakítást. — 23-as szám, Ványi Zsig- mond — terelem tovább a szót. — 2794 forint. — Helyes. Zöldmetszést végzett az őszibarackosunk­ban. Ványi tavaly óta szak munkás. Szükségünk van ker­tész szakmunkásokra, 240 hold a barackosunk, harmincat te­lepítünk. Egyelőre. „Kiszú­rom” Ambrus Aronnét 2580, Gy. Kollár Lászlót 2606 s fe­leségét 2114 forinttal. — Gyümölcsös, gyümölcsös. Zöldmetszés, kapálás. Ná­lunk a gyümölcs a jövő. Meg a takarmány, az állat. Azért a „gyalogos" sem szorul háttérbe a bérlis­tán. B. Ványi Istvánná 2600 forinttal szerepel. — Gabonaforgatás, tisztítás, zsákbamerés, — szól az elnök. — De volt benne aratás is, meg uborkaszedés. A férje különben MÁVAUT-os, há­rom gyerekük van. Mi erő­sen támaszkodunk a gépek­re és a „háztáji erőkre”. Az alkalmazottak listáján először Rácz Ferenc nevére mutatok. — 580 sertést gondoz har­madmagával. Egyéni korá­ban is értett Rácz az állatok­I hoz. Volt vagy három-négy kocája. Most idén ő is be­iratkozik a szakmunkás­tanfolyamra. Jövőre megsza­porítjuk a törzsállományt. 2215 forint volt Rácz augusztusi fizetése. Petrgvai Istváné pedig 3012 forint. — Petrovait az anyácsa- pusztai állami gazdaságból hoztuk. Illetve nem kellett hozni, jött magától. Felesé- gestől, öccsével együtt. A gye­rekek miatt, akiknek itt kö­zel az iskola. A három Petrovai egy bri­gádban dolgozik. Az asszony és az „öccs” 2812 forintot kapott múlt hónapra. Ötven tehenet gondoznak, etetnek, fejnek hárman. — Május óta vannak itt — i azóta majd kétszeres lett az j istállóátlag. I — Jön egy új ember és j több lesz a tehén teje. Az mi- j tői van? ! — Petrovaiék kiharoolják ! a takarmányt, s pontosap S etetnek. És megfigyeltem ! mindig, szinte percnyi pon­tossággal kezdik a fejést is. ! Minden munkának megvan ía maga csodája. ! Az öreg Hermán István »bácsit kérdezem: milyen ! érzés pénztárosnak lenni? ; — Most már elég jó érzés, smert | kevesebb a panasz. «Nemigen akar nyilatkozni ár­iról, hogy mit kellett régen le­inyelni, s azt mondja: őt ke- 1 veset szidták, mert a bérel- | számolóhoz, normáshoz, meg i elnökhöz, főkönyvelőhöz irá- ! nyitotta a panaszost, ha az ■ keveslette a munkaegységet, «a pénzt. „De azért eleinte, mi­ikor a szövetkezet megalakult, j magam is féltem: mi lesz ve- 1 lünk, nincs se üres svábház, jse uradalmi épület” — vallja ibe az öreg, vastagnyakú ká- i lomista, ki mellesleg arról is I nevezetes, hogy életében j mindig pénztároskodott. Hol : fillérekért, hol becsületből, : minden elképzelhető falusi : egyesületnél, míg az Egyetér­tés Tsz pénztárába ért Most adó, vízdíj s efféle le­vonások okoznak kis szó­váltást, gondot, de ez csak futófelhő az iroda s a pénz­táros egén. — Van-e, lesz-e miből fi­zetni e komoly bérlistákra? — kérdem az elnököt. — Lesz. Már idén visszafi­zettünk minden rövidhitelt. S decemberig nemcsak ez évi terveinkre dolgozunk, I SZEDIK A KRUMPLIT a monori Üj Élet Tsz-ben. A ké­pen látható brigád az első fél holdról — nagy termést — 70 mázsát takarított be Foto: Gábor hanem jövő évi tartalékok­ra is. Például sertésekből 200 ezer forint jövedelmet vi­szünk át 1966-ra... András László Hordozható rádiótelefon A Budapesti Rádiótechni­kai Gyár a rádiótelefonok családját most érdemes új taggal bővítette. Elkészült a hordozható adó-vevő berende­zés, amelynek súlya mind­össze másfél kiló, Több súly a vállon? A hang ingerült volt, a szó igazságtalan: — Mit akartok még, újabb súlyt az ember vállán? Elég széles a vállad, nem? — hangzott a válasz, s pillanatok alatt eloszlott az ingerültség. Kilenc ember vitatkozott, a színhely az ÉVIG gyáregysége volt. A téma pedig: munkabrigádjuk nevezzen be a szocialista cí­mért folytatott versenybe. A döntés: beneveznek. Leegy­szerűsítés lenne, ha azt állí­tanánk: mindenütt gyorsan, könnyen megoldódnak a ha­sonló problémák. A fejlő­dést azonban számokban is lemérhetjük: megyénk mint­egy 170 ezer ipari munká­sának hatvan százaléka része­se a munkaverseny-mozgalom- nak, s. a megyében a szocia­lista címet elnyert brigádok száma megközelíti az ezret. Újabb súly a vállon? Igen, a verseny valóban többet kö­vetel attól, aki részt vesz a versenyben, az azon kívül­állótól kevesebb is elég. Még­is, ezt a többletet mind na­gyobb számban vállalják a munkások, s tegyük hozzá: önként teszik ezt. A Szent­endrei Papírgyár verseny­felelőse így fogalmazta ezt meg: „amit erőltetni kell, az nem jó. A gyárban levő ver­senymozgalom valóban a dol­gozók akaratán nyugszik, s nem a látványos eredmények, hanem a megalapozottság a cél”. E megalapozottságra jó példa a Váci Kötöttárugyár: a versenyformák sokrétűsége mindenki számára megte­remti a részvétel lehetőségét. A dolgozók hatvan százaléka — s itt, ahol az összlétszám nyolcvan százaléka nő, ez nem kis dolog! — részt vesz a versenyben, de a vetélke­dés formája nem merev, sé­mákba kényszerített, hanem a munkához, a körülmények­hez igazodó. A fonóban a verseny kollektív, másutt a brigád versenyez, a kon­fekciórészlegben például blok­konként tettek vállalásokat, s teljesítik azokat, a nyers­kelménél a kilósteljesítmény a fő szempont; o forma jó megválasztása egyben a tar­talom gazdag kibontakoztatá­sának tág terét is biztosítja. A Zója-brigád a körhurko- lóban — kármán László ve­zetésével — vagy a Rózsáné irányította Petőfi-brigád a konfekcióban — a brigádver­seny élenjárója. A tizenöt ma­gádban 168 ember fogott öjz- sze, ám az egyéni vállalások száma megközelíti a hétszá­zat, érthető tehát, ha nagy fi­gyelem jut e verseny e for­májának. A kötöttárugyári tapasztalat ugyanis nemcsak a versenyformák sokrétűsége, hanem a súlypontok megta­lálása tekintetében is példás, tehát követésre méltó. A munkaverseny céljai kö­zött régen elvesztette első he­lyét az, hogy fokozott fizikai erő felhasználásával, többet termeljenek a versenyzők. A több helyét — joggal — a mi­lyen minőség, s a mennyiért foglalta el. Textilipari üze­meinkben, de például a MÁV Dunakeszi Járműjavító Üze­mi Vállalatnál is a versenyár- tékelés alapvető tényezője: a minőség. A minőségi mun­kához elsősorban nem több fizikai erőfeszítés, hanem kö­rültekintőbb tevékenység, na- gyobbfokú szervezettség kell. Olyan apróság például, hogy a gépek tisztántartásával, kar­bantartás utáni leellenőrzésé­vel a masina kezelője a tex­tilüzemek legnagyobb rémét száműzheti: a kelmeszennye­ződést. A tűtörés csökkentése, a szövési hibák azonnali fel­fedezése versenyfeladat, de ugyanakkor — jövedelemnö­velő tényező is. Mind több üzemben finomítják a bére­zést, elérve ezzel, hogy a ver­senyben vállaltak teljesítése ne csak öntudat kérdése le­gyen, hanem az anyagiak is erre ösztönözzenek. Cegléden, a Közlekedésépítési Gépjaví­tó Vállalatnál az eszterga­üzem egyik dolgozója félig tréfásan, de ugyanakkor a lényegre tapintva azt mond­ta: nálunk a verseny becsület, no meg — pénz dolga. Aki jobban dolgozik, minőségben, mennyiségben többet ér el — jogosan teheti zsebre a vas­tagabb fizetési borítékot, s nem kell restellni —, mert nem egy üzemben érthetet­len és indokolatlan álszemé­remből, az anyagiasság jelző­jétől való félelmüktől így tesz­nek — kimondani: aki töb­bet tesz le az asztalra, az többet is vihet el onnét. Mi­vel a verseny üzemeink nagy többségében nem mestersé­gesen szított, hanem az egész­séges vetélkedés szellemére alapozott, ma már a dolgozók előtt nem kell bizonygatni, hogy mentes a régi és rossz ízű sztárolástól, futtatástól; nem a kirakat, nem egy em­ber kétszáz, vagy háromszáz százalékos teljesítménye a cél, hanem éppen a szeré­nyebb, de biztos alapokon nyugvó többlet elérése, mi­nőségben, mennyiségben, gaz­daságosságban egyaránt. Az önkéntesség természe­tesen nem jelenti az ösztönös- séget, az ahogy van, úgy van érvényesülését. A versenynek valóban csak akkor van értel­me, ha az szervezett, összefo­gott, rendszeresen értékelt, s ez nem mond ellent az önkén­tességnek. Önkéntes, mert va­lóban a dolgozó döntse el, vállalja-e a többletet, s ha er­re ösztökélik, akkor okos és meggyőző szóval, az anyagi többlet megmutatásával, s ne utasítással tegyék ezt. Szeren­csére mind kevesebb az olyan üzem, ahol „elrendelik” a ver­senyt, s ilyen szellemben szabják meg annak céljait, formáit. Különösen a felsza­badulás huszadik évfordulója előtti verseny mutatta meg a dolgozók önkéntes többletvál­lalásának nagyszerűségét és jelentőségét a népgazdasági feladatok teljesítésében, s bár e lendületet nem tudták tö­retlenül folytatni mindenütt az első versenyszakasz lezá­rása és értékelése után, az kétségbevonhatatlan, hogy a természeti csapások sújtotta ország gondjainak megoldásá­ban felbecsülhetetlen értékű erőforrást jelent a muníkaver- seny-mozgalomban részvevők által végzett többletmunka. A harmadik negyedév utol­só hónapjában vagyunk, évi feladataink teljesítésére már csak egyetlen negyedév, a ne­gyedik áll rendelkezésre. Azért kell ezt hangsúlyozni, mert a nyári szabadságok, az árvíz miatti átcsoportosítások okozta zökkenők után üze­meink munkája visszatér a megszokott kerékvágásba, s jó­vátehetetlen mulasztás lenr- elfeledkezni a versenyről, vagy akárcsak másodlagos­ként is, kezelni azt. Három és fél hónap sok is, kevés is. Sok. ha gyorsan és mégis körülte­kintően mérik fel a feladatr kát. s kérik a munkások segít­ségét teljesítésükhöz, kevés ha huzavona lopja el a napo­kat, s hetek telnek el, míg végre megállapítják, hogys^ is kell koncentrálni az erő­ket. Mepv°nk legnaevobb üze­mében, a Csepel Autógyárban, a versenyző munkások sokszor oldottak meg lehetetlenné' látszó feladatokat, s a gyár vezetői számítanak mindenkor rájuk. Mert a jó versenyhez ez is hozzátartozik: hogy igé­nyeljék a többlet vállalását, s hogy becsüljék is ezt a több­letet. így kap értelmet a mun­kás elhatározása: több súlyt rak a maga vállára, verse­nyezni fog. A többlet súly nemcsak viselőjének váll í4 izmosítja, szilárdabbá teszi " talajt is: a népgazdaságot. Mészáros Ottó

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents