Pest Megyei Hirlap, 1965. augusztus (9. évfolyam, 180-204. szám)

1965-08-11 / 188. szám

rtai megyei 1965. AUGUSZTUS 11, SZERDA A.Merikai vezetők riot mint i Megnyilatkozásai McNamara elismerte a partizánsikereket Tüntetés a Capitólium előtt - Heves harcok Dúc Gonál Vietnammal kapcsolatban nyilatkozott Johnson elnök, illetve Rusk külügyminiszter és McNamara hadügyminisz­ter. Igyekeztek megnyugtatni az amerikai közvéleményt „az Egyesült Államok szilárdságá­ról és egyidejű tárgyalási készségéről”. Johnson sajtóértekezletén kijelentette, hogy az Egyesült Államok továbbra is Dél-Viet- namban szándékozik maradni, meg akarja fékezni „az észak­ról kiinduló agressziót“, ami Washington politikai nyel­vére lefordítva, VDK elle­ni bombatámad ások foko­zását és a dél-vietnami hazafiak elleni hadműve­letek kiszélesítését jelenti. Miközben Johnsonnak ezek a szavai elhangzottak, a wa­shingtoni Capitólium, a kong­resszus háza előtti téren ezer- ötszázan tüntettek a vietnami háború folytatása ellen. Két­száz személyt őrizetbe vettek. A CBS televíziótársaság ka­merái előtt este Rusk és Mc- Namara érvelt Washington vietnami politikájának helyes­sége mellett. A hadügyminiszter nem tud­ta cáfolni azokat a jelentése­ket, amely szerint a dél-viet­nami partizánok az utóbbi hó­napokban jelentősen fokozták harci tevékenységüket és vi­tathatatlan győzelmeket arat­tak. Elismerte, hogy a dél- vietnami hadsereg katonái tömegesen állnak át a par­tizánok és az DNFF fegy­veres alakulatainak olda­lára. A tudósítók felvetették azt a lehetőséget, hogy Washing­ton szüntesse meg Észak- Vietnam bombázását. A John- son-kormány két vezető mi­nisztere azonban ezt határo­zottan elutasította, ugyanak­kor Dean Rusk hosszasan fej­tegette, hogy az Egyesült Ál­lamok a tárgyalásos béke híve. Saigonból érkező hírügynök­ségi jelentések szerint Due Co katonai tábor kö­rül elkeseredett harcok hullámzanak. A Pleikutól 50 kilométernyire fekvő tábort a dél-vietnami felszabadítási erők egységei már hosszabb ideje ostromol­ják. A Reuter jelentése sze­rint dél-vietnami ejtőernyős egységek érkeztek a szoronga­tott helyzetben levő helyőrség felmentésére. Rakétakatasztrófű Amerikában Felrobbant egy Titán—3 üzemanyaga Súlyos szerencsétlenség tör­tént hétfőn egy amerikai ra­kétakísérleti telepen az Ar­kansas állambeli Searcyben. Egy Titán—3 típusú rakéta 48 méter mély kilövőhelyén dél­után háromkor (magyar idő: esti tíz) kisebb tűz keletkezett, majd fülsiketítő robbanás hallatszott és lángoszlop tört a magasba az aknából, ÚJABB TÜNTETÉSEK GÖRÖGORSZÁGBAN Sstefanopuloss vissza­adta m&ghízatását Papandreu országjáró körútra akar indulni Egy lobbanás az ég végtelen kékjében... A Krasznaja Zvezda cikke a szovjet ellenrakétáról Moszkva. „Az utóbbi időben további fontos lépésekkel sikerült fo­koznunk a rakétaelhárító rendszerünk hatékonyságát’’ — írja a keddi Krasznaja Zvezda első oldalon közölt fényképes riportjában, amely rövid kísérőszöveggel két különleges fényképet tar­talmaz. A riport elmondja, hogy az imperialista hatalmak nagy reményeket fűznek az atom­rakétákhoz, amelyeknek meg­semmisítését igen bonyolult feladatnak tartják. Ugyancsak nagyon bíznak a repülőgépek­ről indított „levegő-föld” ra­kétákban, amelyek az aktív légvédelmi eszközök hatókö­rén kívül válnak el a rakéta­hordozó repülőgéptől. A rakéták elleni védelem két részből áll. Erős rádió­lokációs berendezések nagy távolságban észreveszik, fel­ismerik, követik a támadó rakéta robbanófejét, majd rávezetik az ellenrakétákat. A Krasznaja Zvezda egyik fényképe a szovjet rakétavédelemben rend­szeresített célkövető lo­kátorállomást, a másik képe pedig induló ellen- rakétát ábrázol. „Egy lobbanás az égbolt végtelen kékjében — ez a jele annak, hogy az elfogás sikerült. A rakétát rakéta semmisítette meg.” Athén. Sztefanopulosz, a görög ki­rály által kormányalakításra felkért miniszterelnökjelölt pártjának, a Centrum Unió­nak a határozata alapján fel­kereste Konstantin királyt, hogy a megbízást visszaadja. Egyelőre nem lehet tud­ni, mi lesz az uralkodó következő lépése. A UPI egyik kommentárja szerint, ha a parlamentre tá­maszkodva akar megoldást ta­lálni, akkor el kell fordulnia a Centrum Uniótól, az ország legnagyobb pártjától. Hétfőn este ismét nagysza­bású tüntetések voltak Pa­pandreu mellett Athénban és Szalonikiban. A görög fő­város központjában tízezres tömeg vonult fel az utcákon, jelszavakat kiáltozva a kirá­lyi család és főleg Frederíka anyakirálynő ellen, akinek az országból való távozását kö­vetelték. A tüntetők az egye­tem közelében gyülekeztek, majd a város központja felé tartottak, onnan a királyi pa­lota irányába akartak befor­dulni, de a rendőrségi hangszórók figyelmeztetésére az út­irányt megváltoztatták és békés menetben vonultak végig a Venizelosz sugár­úton. Hírügynökségek megállapítása szerint július 23-a óta ez volt a legnagyobb tüntetés Pa­pandreu melleit. A Centrum Unió ifjúsági csoportjának egy szóvivője kijelentette, hogy mostantól kezdve min­den este tüntetni fognak Athénban, „amíg csak nem teljesül a nép akarata”. Szalonikiban mintegy két­ezer tüntető követelte, hogy Görögországban tartsanak népszavazást. Mint az AFP jelenti, Pa­pandreu országjáró körútra akar indulni, hogy a lakosság­nak megmagyarázza a jelenle­gi politikai válság okait. amelyben körülbelül 50 kato­nai és polgári személy dolgo­zott a rakéta tökéletesítésén. A munkások és mérnökök az akna felső „emeleteinek” egyikében tartózkodtak, s hetvenöt tonna súlyú, elektro­mos szerkezettel nyitódó-csu­kódó ajtó választotta el őket a külvilágtól, tekintettel a kilö­vőhelyen felhalmozott, rend­kívül nagy mennyiségű nyers­olajra és arra a körülményre, hogy a Titán—3 nukleáris rob­banófejjel felszerelt raké­ta. Bár vizsgálati eredmény egyelőre nem áll rendelkezés­re, feltehető, hogy a csapóajtó elektromos szerkezete okozott rövidzárlatot, majd tüzet, amely véigül a föld alatt gyúj­totta be a rakéta üzemanya­gát. Hivatalos közlés szerint a szerelés előtt a rakétáról eltá­volították a nukleáris robba­nófejet, az atomrobbanós ve­szélye tehát állítólag nem állt és nem áll fenn a támaszpon­ton. Johnsont tájékoztatták az eseményről. Az elnök azonnali és beható vizsgálatot rendelt el. A legfrissebb jelentések sze­rint a rakéta-öngyulladás halálos áldozatainak szá­ma kedden reggelre 19-re emelkedett. 29 munkás, il­letve szakértő, az izzó ak­nában rekedt és életükről szintén lemondtak, bár holttestüket nem hozták felszínre. LAPZÁRTAKOR ÉRKEZETT Eddig S3 halott Az. Arkansas állambeli ra- kétakísérieti központ szóvivő­je kedden délben közölte, hogy a földalatti kilövőhélyen hétfőn kigyulladt Titán ra­kéta eddig 53 halálos áldoza­tot követelt. Mindazok, akik a szeren­csétlenség pillanatában a földalatti kilövő helyen tartózkodtak, meghaltak. Végleges adatokat csak ak­kor közölhetnek, ha már ki­szivattyúzták a tűz eloltásá­ra bepumpált vizet a kilövő­hely mélyéről. Egyelőre nem tudják pontosan, hányán tartózkodtak a rakétaállásba.i a katasztrófa pillanatában. Tovább gyorsult a gabonabetakarátás (Folytatás az 1. oldalról.) napi telefonbeszélgetés során elmondotta: sikerült elháríta- niok a gabonabetakarításban jelentkező akadályt — egy kombájn ugyanis elromlott — s így az abonyi határban is meggyorsult az utolsó hol­dak lcaratása. Igaz, hogy a járulékos mun­kák Abonyban nem haladtak éppen a leggyorsabban, de most már a felszabaduló gé­pi erőt a vető- és mélyszán­tásra tudják összpontosítani. Ezek szerint a ceglédi járás­ban is végeztek az aratással, s mint már jeleztük — ha az eső nem szól közbe — ma es­tére a gödöllői járás közös gazdaságaiban sem marad tal­pon álló gabona. A megyei aratási ügyeletén tegnap délután elmondották, hogy nagyobb géphibáról se­honnét sem érkezett jelentés. Az aratás meggyorsítására el­indult kisegítő kombájnok egy része már munkához lá­tott az aszódi járásban a szo­bi és a nagykátai járásban is. s. p. BOGOTA Gyárfoglalás Kedden Bogotában a PVC- csőgyár sztrájkoló munkásai elfoglalták az üzemet. Az or­szágban a gazdasági válság miatt és a munkaviszony ja­vításáért az év első hét hó­napjában mintegy tízezer munkás 53 alkalommal lépett sztrájkba. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG KORMÁNYÁNAK NYILATKOZATA ns indokínai térségben folyó atnerikni agresszió kiterjesztéséről (Folytatás az 1. oldalról.) hiábavaló minden kísér­letük a vietnami nép igaz­ságos harcának megtöré­sére. A Magyar Népköztársaság kormánya, népünk a többi szocialista országgal, az egész haladó emberiséggel együtt felháborodással ítéli el az Egyesült Államok háborús provokációit, felemeli tilta­kozó szavát az indokínai térségben folyó bűnös ag­resszió ellen és testvéri szoli­daritásáról biztosítja a ketté­szakított hazájában szabadsá­gáért, függetlenségéért elszán­tan küzdő vietnami népet. A Magyar Népköztársaság kormánya és az egész ma­gyar nép támogatja a Viet­nami Demokratikus Köztársa­ság kormányának és a Dél-Viet­nami Nemzeti Felszabadítás) Frontnak, mint a harcoló vi­etnami nép tényleges képvi­selőinek javaslatait a viet­nami kérdés rendezésére. Az Egyesült Államok ha­ladéktalanul szüntesse be agresszióját a vietnami nép ellen, vessen véget a Vietnami Demokratikus Köztársaság elleni terror- bombázásainak, vonja ki csapatait és fegyverzetét Dél-Vietnamból. Az 1954. évi genfi egyezmé­nyek szigorú betartása meg­felelő alapot teremt arra, hogy a vietnami nép a Viet­nami Demokratikus Köztár- ; ságá és a Dél-Vietnami Nem- i zeti Felszabaditási Front is- : mert programjának megva; i lósításával maga döntsön i sorsáról. i A Magyar Népköztársaság j kormánya, népünk interna- i cionalista kötelességét telje- ! sítve minden erkölcsi, anya- j gi és egyéb segítséget meg- ; ad továbbra is a vietnami • népnek. ! Az amerikai agresszió ki- : szélesedése arra kötelez ! bennünket, hogy még ha- i tározottabban, még ak- | tívabban támogassuk Vi- i ctnam igazságos harcát I az amerikai imperializ- i mus ellen. i ; Egyek vagyunk vietnami j testvéreinkkel. A vietnami ! nép igaz ügye győzni fog! különben is, ha lóbálod, nem tudom elolvasni mennyire vagy leszázalékolva. Ide az­zal a flepnivel! Kiragadtam a kezéből. Amikor elolvastam, úgy érez­tem magam, mint akit hirte­len fejberúgott a vadgalamb. Nem a részletes, hanem nyo­mozó alhadnagy volt — Mi van az imperializ­mussal és a kombinéval? Ki a nyakigláb? Ki a fosztogató? Ki a huligán? — ordított egy­re veszettebbül, s mind kö­zelebb nyomult hozzám. Mint mondtam, az utolsó t pillanatban lépett be Lassu- stophné. Amikor a detektív t közbelépés után befejezte 8 . csuklási kampányt, bemutat­kozott a háziasszonynak is. r _ ; E kkor meg ő kezdett el csuk- lani. Elkapta a hosszútól. Ügy látszik, ez ragadós. Öt azon­ban már nem volt időm hát­ba ütögetni, mert a nyomozó­tiszt rámordított: — Feltűnés né1 kül köves­sen! Alig volt időm magamra kapkodni a legszükségesebb ruhadarabokat. Az inget is csak a zsebembe gyömöszöl­tem, s idegességemben az at­létatrikóra kötöttem nyak­kendőt. S ez nem is csoda, Életemben először akadt dolgom a rendőrséggel. Rá­adásul egy ilyen hebrencs természetű detektívet külde­nek értem. Alig szól az em­ber egy-két szót, máris düh­be gurul. Szerintem, ha vala­kinek ilyen mimóza lelke van, ennyire sértődékeny, az ne menjen nyomozónak. Nekem például sokkal jobb lett volna, ha az a hosszú va­lami más pályát választ. Most könnyebb perceim következ­nének. Nem nézne rám ilyen vasvilla szemekkel. Behozott ugyanis ide a ka­pitányságra, s leültetett ebbe a cseppnyi szobába. Az abla­kon karvastagságú rácsok, az ajtón akkora zár, hogy egy fémgyűjtő gyerek egyedül el sem tudná cipelni a MÉH- hez. Rideg környezet. íróasz­tal mellé ültetett a hosszú, s elém tett egy halom papírt, s ceruzát. — Mindent tudunk! — reccsentett rám mérgesen. — Kíváncsiak vagyunk azonban, hogy mit hajlandó önként be­vallani. Itt a papír, ceruza, írjon le mindent — s ezzel ott hagyott, leült velem szem­ben egy másik íróasztalhoz. (Folytatjuk.) (3) Később nagy per kezdődött. A motoros kártérítést követeit a házmestertől, ez pedig Las- sustophnétól. Amikor az asz- szony az egész ügyért a fű­zősre hárította a felelősséget, a bíró azonnal berekesztette a tárgyalást. Lehet, hogy ebben az is közrejátszott, hogy az egyik népi ülnök előbb nevet­ni, majd minden átmenet nél­kül zokogni kezdett. Aztán ki­itta a tintatartót. Tíz perc múlva a Hárshegyen volt. Mindez a sok bonyodalom az amerikai szisztém miatt. Mondtam is Lassustophnénak: — Lám, lám. Most saját magán is kitapasztalhatta, amit a szemináriumon tanult: a kapitalizmus szőrös keze be- lenyulkál életünkbe. Szerintem nem értette meg ezt a mély tanítást. Egyszerű, primitív eszével csak a fűzőst okolta a tengernyi bajért. Hiába nem tud még nemzet­közi méretekben gondolkozni. Zavaros ősködök gomolyognak a fejében, s kár minden taní­tásért, ez az asszony már így fog belenőni a szocializmusba. Mindegy. Van olyan erős ez a rendszer, hogy így is elbír­ja Lassustophnét. Ennyit a filozófiáról. A lé­nyeg azonban, hogy főbérlőm megmaradt a puszta gyűlö­letnél, s az ami mellek ter­jesztőjének hasbarúgdalását rámbízta. Biztosan azt gon­dolta, hogy ez férfimunka. Én pedig ráhagytam, legyen meg az akarata. Kilépett az ajtón, s nyom­ban kiugrottam az ágyból. Pizsamában, mezítláb kódo- rogtam a lakásban. Alkotó pillanataim voltak, s gigászi terveken törtem a fejemet. Zsongtak, egymást kergették agyamban a gondolatok. Egy kedves, megnyerő külsejű fér­fiún akartam segíteni. Maga­mon. Ekkor csöngettek. Éppen azon agyaltam, hogyan lehet­nék például sportkisérő, s már egészen közel jártam a való­színű megoldáshoz. A csönge­tés megzavart. — Ki lehet ez a tolakodó alak? — mérgelődtem, s eszembe jutott: biztosan a részletes. Egészen komolyan gyűlölni kezdtem. Kinyitottam az ajtót, s ott állt egy horihorgas férfi, akta­táskával a kezében. — Ez a fűzős! — gondoltam tüstént, de nem akartam azonnal has- barugni. — Eljöttél cocikám? — kér­deztem nyájasan. — De kérem!... — próbált tiltakozni a nyurga. Hamar leszereltem: — Coki! Mi van a mellek­kel?! — Vegye tudomásul, hogy én a rendőrség... — Majd én megyek a rendőrségre, te félresikerült huligán! Adok majd én ne­ked ami melleket — vágtam közbe erélyesen, de a hosz- szú újra és újra tiltakozni próbált: — Megőrült maga? — örült az a fűzős apukád! — ordítottam igazságom tu­datában felháborodva. — Védtelenül fosztogatni? Be­csempészni az imperializmust a kombiné alá? Ezt tanultad az iskolában? Ekkor kezdett habzani a szája. Hörgött, vérben forog­tak a szemei, s egy kis köny­vecskét lobogtatott. Azt hit­tem, diliflepni. Rá is kiáltot­tam: — Ne hadonássz itt, te nya­kigláb, mert megjárhatod! S

Next

/
Thumbnails
Contents