Pest Megyei Hirlap, 1965. augusztus (9. évfolyam, 180-204. szám)

1965-08-08 / 186. szám

V65. AUGUSZTUS 8, VASÁRNAP PCS T MEGYEI CÁCtrlap Mit „üzennek“ a kirgiz ba rla ngrajzok ? Kétezer évesnél régebbi barlangrajzokat találtak nem­rég Dél-Kirgiziában, a Pamir és az Altáj-hegység nyúlvá­nyain. Röviddel azelőtt az archeológusok e barlangok körzetében kőbaltákra buk­kantak. A kirgiz archeológu­sok által felfedezett barlang­rajzok a Közép-Ázsiában ta­lált, első, úgynevezett pikto- grafikus, tehát képjelekkel készült írások. A jelek a barlang sziklafa­lán vastag zuzmóréteg alatt voltak. E réteg lefejtése után tűnt elő a piktogram, amely összesen mintegy két négyzet- méternyi falfelületet foglalt el. Szomszédságában még né­hány kisebb piktogramot fe­deztek fel. E „rajzos üzenetek" ábrái­nak elemzése érdekes ered­ménnyel járt. A piktogramo- kon tátott szájú kígyókat, a napot jelző köröcskéket, a lak­helyeket és a mezőket feltün­tető négyzetes alakzatokat lát­ni. Kitűnt, hogy ezekkel az áb­rákkal az egykori őslakók to­temjeikhez, patrónusaikhoz, a kígyókhoz folyamodtak segít­ségért. Arra kérték a kígyó­kat, védenék meg lakóhelyü­ket és földjeiket a tűző nap­fénytől, s küldenének esőt a szomjazó vidékre. A piktogramok megfejtésé­nél nagy segítségükre voltak a A „gyémantváros" építése Szibériában, a 66. szélességi fo­kon, az Északi- sark közelében fekszik Jakut­föld. Ezen a vidé­ken a tájat az év legnagyobb részé­ben hó és jég bo­rítja, s hónapokon át ki sem süt a nap. A fagyos vi­dék azonban igen gazdag: ezen a te­rületen fekszenek a Szovjetunió leg­nagyobb gyémánt­mezői. Itt találták nemrég azt . g kéi hatalmas gyémán­tot is, amelyeket a Voszhod—2 hi- vójeléről neveztek el. A különös város építésének tervét készítette el a Ja- kut Gyémántkuta­tó Intézetben egy építészmérnök csoportja a Kísér­leti Tervezés Köz­ponti Kutató Inté­zetével együttmű­ködve. Az új vá­ros: Ajkál, a gyé­mántipar 6000 dol­gozója, geológu­sok, építészek, munkások részére készül. A város helyét már kijelölték: a magas, sziklás fo­lyóteraszon kell majd építeni, mert bár a fagyos talaj itt sem mun­kálható meg köny- nyebben, a szikla viszont a tavaszi olvadáskor nem lágyul meg. A vá­ros tulajdonkép­pen több épület- csoportból áll majd. Nyolc, több emeletes épületből álló lakótömböt fedett folyosó kapcsol egységbe. Ez lesz majd az első városrész. A fedett utca teljes kényelmet és igen jó élet- és munka- körülményeket biztosít a város lakóinak. A város­ban, helyesebben a fedett utcákon állandóan 15 C fok körüli hőmér­séklet uralkodik majd, mig kinn a szabadban gyak­ran mérnek —60 C fokot. Ajkál ut­cáin mindig vilá­gos lesz, pedig Ja- kutföldön az év hat hónapjában éjszaka van. Az épületeket természetesen minden kényelem­mel : központi fű­téssel, vízvezeték­kel és villanyvilá­gítással ellátják. A lakóházak föld­szintjén, az utcák­ról nyílnak majd az üzletek, raktá­rak és javítómű­helyek. Az épület- komplexum kö­zépső részén lesz az iskola és a kul- túrközpont hang- versenyteremmel, mozival, könyv­tárral, sportcsar­nokkal. Ajkál lakóinak kényelmes közle­kedésére is elké­szült már a terv. A gyémántfeldol­gozóba vezető fő­útvonalat szoro­san a fedett vá­ros szélén vezetik végig. A várost körülölelő kör­úton autóbuszjá­rat lesz. A megál­lók közvetlenül az épületek előtt lesznek, s a váró­termeket még kü­lön szélvédővel látják el és fűteni is fogják. Az épít­kezést kb. egy év múlva kezdik meg. Az előkészü­leteket azonban már megtették: első lépésként megkezdték an­nak a nagyfe­szültségű távveze­téknek az építé­sét, amely a viljui vízi erőművel köti majd össze Aj­kált. Székely Miklós kutatóknak az Ősi kínai és egyiptomi hieroglifák. Az üzenetek, helyesebben a segélyt kérő folyamodványok abból az időből valók, amikor több évszázadon át nem volt ezen a vidéken csapadék, s szinte állandósult a szárazság. Alighanem ekkoriban történt, hogy kiszáradt az az ősi és te­kintélyes méretű csatorna is, amely a Zeravsan folyóból me­rítette vizét. A folyót eredeti­leg gleccserek táplálták, ezek méretei azonban abban az idő­ben lecsökkentek. Ukrán tudó­sok adatai szerint ebben az időszakban a Dnyepr is annyira kiszáradt, hogy könnyűszerrel át lehetett lábalni rajta. Képünkön: a piktogramok és cikkünk szerzője, V. Csej- litkó archeológus. Érdekességekről röviden Radiüizotópos nyomonkövetés A korszerű cukorrépater- mcsztési technológia a pontos vetésen alapul. A szemenként vető gép működésének meg­ítélése szempontjából döntő a magvak távolsága a sorokban. Ezt az eddigi hagyományos módszerekkel nem lehet pon­tosan mérni. Cseh kutatók nemrégiben az elvetett cukor­répa magvak távolságának mé­résére új módszert alkalmaz­tak. Lényege, hogy a cukorré­pa magot megfelelő radioaktív anyaggal jelölik meg és sze­menként vető géppel vetik el. A sorban így minden egyes mag önálló radioaktív sugár­forrás lesz és ily módon ezek­nek távolsága megfelelő mű­szerrel könnyen lemérhető. A módszer természetesen csak tudományos kutatás célját szolgálja. Az életbiztosítás múltja Már az egyiptomiak ismerték az életbiztosítást. A római bi­rodalomban pedig a legkülön­bözőbb egyesületek léteztek, amelyek a tagok temetéséről és adott esetben az özvegyekről és árvákról is gondoskodtak. A régi Róma egyik jogásza, Ulpinus, aki a második évszá­zadban élt, az ilyen ügyletek számára a várható élettarta­mokat is kiszámította: a húsz­évesek számára harminc, ’ a hatvanévesek számára öt évet vett tekintetbe. A római biro­dalom bukása után, hosszú év­századok teltek el, mire az életbiztosítás újra komoly for­mában jelentkezett. Elsősor­ban a kereskedővárosok — fő­leg a tengeri kereskedelemmel foglalkozók — biztosították hajóikat, áruikat és emberei­ket is. 1369-ben Genuában ir­PEZSMATULKOK A VRANGEL-SZIGETEN A sarkvidék zord klímájá­hoz szokott pézsmatulok ma már csak Alaszkában, Kana­da legészakibb részén és Grön- Iandon él. A szovjet és a ka­nadai szervek közt létrejött megállapodás szerint Kanada néhány pár pczsmatulkot szál­lít a Szovjetunió részére, hogy azokat a Vrangel-sziget- re telepítsék. Mivel a klimati­kus viszonyok nagyjában azonosak Gszak-Kanadában és a Vrangel-szigeten, valószí­nűnek tartják, hogy a kísérlet sikerrel jár majd. A szigeten — amely igen nagy kiterjedé­sű — egyetlen ragadozó for­dul elő, a jegesmedve, ez azonban inkább a partokon él és elsősorban fókákkal táp­lálkozik, így nem valószínű, hogy a pézsmatulokra ve­szélyt jelentene. ták le először ezt a szót szer­ződésben : életbiztosítás. Kőolajvezeték - kőolajból A Szovjet Műanyagkutalo Intézetben újfajta polisztirolt állítottak elő kőolaj alapanyag­ból. Mechanikai szilárdsága és kémiai ellenállása igen nagy, a belőle gyártott kö- olajszállító csövek és tartályok jól ellenállnak a korróziónak. Ugyanakkor azonban könnyen megmunkálhatok és hegeszt­hetők. Az ohtai Vegyipari Kombinátban megkezdték a különböző átmérőjű csövek gyártását. Új kristályüveg: a piroceram Lengyelországban, a saleni- cai üveggyárban új kristály­üveget állítottak elő, a piro- ceramot. Az újfajta üveg ér­dekes tulajdonságokkal ren­delkezik: könnyebb az alumí­niumnál, keményebb az acél­nál és kitűnően ellenáll a ma­gas hőmérsékletnek. Motoral­katrészek, golyóscsapágyak, négyfeszültségű szigetelők gyártására is alkalmas. Plasztikus cement Űj építőanyagot állítottak elő Romániában, a plasztikus cementet. Rendkívül szilárd, rugalmas, könnyen szállítható, önköltsége pedig 50 százalék­kal kisebb a hagyományos ce­menténél. További előnye, hogy ugyanúgy vágható, fúr­ható, mint a fa cs fajanszlapok helyettesítésére is használha­tó. A plasztikus cementet elő­ször a nagyváradi vegyipari gyár építésénél alkalmazták. STRUCC PÁSZTOR A strucc igen erős, agresszív természetű állat. Ezeket a tu­lajdonságokat használják fel Dél-Afrikábán, ahol a strucc gyakran megmenti a juhokat a ragadozóktól. Már az is megtörtént, hogy a strucc autót támadott meg, mert vadállat­nak nézte. MENNYIT FOGYASZTUNK? Az ember 70 év alatt több mint 60 000 liter vizet iszik meg vagy vesz fel ételekkel. Kiszámították, hogy több mint 11 000 kg szénhidrátot, 2500 kg fehérjét és ugyanany- nyi zsírt fogyaszt. Laboratórium a víz alatt Négy szovjet kutató a Krim félszigetnél vízalatti laborató­riumot állít fel, tizenöt méter mélységben. Olyan ennek a* „tartálynak” az alakja, mint egy óriási vasúti olajtankko- csié. A kutatók elsősorban bio­lógiai, hidrológiai és geológiai vizsgálatokat akarnak a víz­alatti laboratóriumban végez­ni, másodsorban megfigyelé­seket kívánnak tenni arról, miként reagál az emberi szer­vezet az ilyen életféltételek- re. A le ősének védelmében A przevlaski ló — a ló ősé­nek tekintik—, a műit század­ban még vadon élt Ázsia hatal­mas füves síkságain. Ma már csak állatkertekbcn található. A prágai állatkert nemzetközi tudományos összefogást kez­deményezett a még meglevő állatkerti példányok meg­mentése és továbbszaporitása érdekében. Ennek eredménye­képpen 1959-ben és 1965-ben nemzetközi összejövetelt ren­deztek a szakemberek, az első Prágában, a másodikat Ber­linben, és különböző dön­téseket hoztak. Többek kö­zött felmerült az a javaslat is, hogy vádló-rezervátumot lé­tesítsenek. A przevlaski lovak törzskönyvét szintén Prá­gában vezetik: Jiri Volf, az ál­latkert tudós szakembere tart­ja nyilván a világ vadlóállo- mányát. Beszámolójából ki­derült, hogy 1964-ben 110 przevlaski ló élt a világ állat­kertjeiben. „HÍDHÁZ" Érdekes hidat tervezett a Brit Üvegipari Fejlesztési Bi­zottság. A 6 nyomsávos közúti híd egy hétszintes klimatizált épületet tart. A tervek szerint az épületben üzleteket, 120 ágyas luxushotelt, korcsolya­pályát, kultúrházat, az épület tetején pedig nyilvános parkot és nyitott színházat rendezné­nek be. Az úttest és az épület üvegezett része között 300 gép­kocsi részére létesítenének parkolót. A gyalogosok auto­mata mozgójárdán közleked­nének a hídon keresztül. A híd teherhordó szerkezetét, páros betontartók alkotják, amelyek négy ponton kábelek­kel lesznek ráhorgonyozva a pillérekre épített betonszerke­zetekre. A szokványostól je­lentősen eltérő „hídház”-terv, amelyet egyesek a jövő hídjá­nak neveznek, komoly vitát váltott ki az angol szakkörök­ben. Hazai gyomirtó szerek és a talaj mikroorganizmusa Magyar kutatók a soproni erdészeti egyetemen a gyom­irtó szerek hatását vizsgálták, különös tekintettel a talajban élő mikroorganizmusokra. Ezek a vegyszerek elsősorban gyökérmérgek, s alkalmazá­suk során közvetlen érintke­zésbe kerülnek a talajban élő szervezetekkel. Jól tudjuk, hogy a talajban élő baktériu­mok, egysejtű állatok tevé­kenysége, életfolyamatai te­szik „élővé” a talajt. Ezek szabályozzák a nitrogénellá­tást, befolyásolják a talaj ter­mékenységét, szerepük tehát, igen jelentős és így nagyon lényeges annak megállapítása, hogy például a gyomirtó szerek alkalmazá­sával nem okozunk-e na­gyobb kárt a talaj mikroszer- vezeteinek esetleges elpusztí­tásával, mint amennyi hasz­not a gyomok kiirtása jelent. A gyomirtó szerek hatását nemegyszer vizsgálták már — de mindeddig szabadtéri kísérletekkel. Ezzel pedig annyi külső tényező ellenőriz­hetetlen hatását kellett volna figyelembe venni, hogy ily módon érdemleges eredmény nem születhetett. A magyar kutatók ezért nem a szabad­ban, hanem laboratóriumban vizsgál­ták a nálunk használt Hungazin PK és Hunga- zin DT gyomirtókat. (Az első hatóanyaga a svájci Atrazin-nak, a másodiké a svájci Simazin-nak magyar gyártmányú megfelelője.) A gyakorlatban használt töménység tízszeresét, sőt százszorosát is alkalmazták kísérleteiknél a magyar kuta­tók és kiderült a mikrofauna — ostoros egysejtűek, amő­bák, csillósok, fonálférgek, kerekesférgek, medveál] atocs- kák — fejlődését, életét a gyomírtószerek nem befolyá­solták, sőt esetenként még fokozták is életműködésüket. Tehát a magyar gyomirtó sze­rek a talaj élővilágára nem károsak. (K. I.) Különleges járművek ^ Az utóbbi években a techni- $ ka fejlődése olykor elkápráz- ^ tató eredményeket hozott. Va- ^ jón ezek után lehetséges-e egy- ^ általában valami rendkívüli- ^ ről beszélni a gépjárműtechni- S kában? Ha rendkívüli újdon­ság nincs is, napjainkban ^ mégis számos olyan különleges ^ gépjánműről adtunk hírt, ^ amely nehéz feltételek, példá- ^ ul tönkretett úthálózaton, rossz terepviszonyok $ ^ közepette is megállják a he- S lyüket, az ipar és mezőgazda­5 ság legkülönbözőbb ágaiban. $ Ezek a járművek csakugyan ^ különlegesek és megérdemlik, ^ hogy közelebbről is szemügy­6 re vegyük őket! ^ Kiváló terepjáró tulajdonsá- § gával tűnik ki a háromtenge- ^ lyű flexomobil. Ezt elsősorban !S armait hrtcnr nv »1­S ^ vázkeret a középső tengely kö- 5 rül elforgatható és így két ^ mozgatható, egymással csukló­id val összekapcsolt részből áll. s § A háromtengelyű flexomobil felemelt hát­& sórésszel 3 A menet közben felmerülő akadályok leküzdésére mind a jármű elülső, mind a hátulsó része a vezetőülésből hidrauli­kus szerkezet segítségével fel­emelhető s ezáltal a jármű vagy az elülső és a középső tengelyen jár felemelt farral, vagy a középső és hátulsó részt használjuk és így az elülső rész emelkedik fel. Harmadik lehetőségként felemelt közép­ső tengellyel is járhat a gép­kocsi. Természetesen a flexo­mobil mindhárom tengelyén is közlekedhet. A jármű felemelt elülső résszel meredek rézsüs árko­kon, sőt 1,5 méter magas fa­lon, törmelékhalmazon is ké­pes áthaladni. A jármű úgy­szólván helyben is meg tud fordulni. Az összkerékmeghajtású, 3 tonna súlyú flexomobilt 2,5 tonna hasznos terhelésre szer­kesztették. Igen könnyű a felépít­ményt cserélni s ezáltal a legkülönbözőbb célokra használható a jármű: pl. nehe­zen megközelít­hető építkezési helyeken, mint vontató. A fle­xomobil lényegesen zajtala­nabb járású, mint a hernyó­talpas jármű és jelentősen könnyebb is annál, minthogy nincsenek hernyótalpai. 120 lóerős benzinmotor hajtja meg, amelyet tíz fokozatú hajtómű visz át három tengelyre. Míg a felületes szemlélő szá­mára a flexomobil aránylag még „normális” képet mutat, a mocsárjáró kül­ső megjelenési formája már csakugyan a kü­lönlegesség érzé­sét kelti. Ez a jármű új kísér­leti típus, amely nemcsak a Vízen tud járni, ha­nem elsősorban a mocsarakon tör­ténő átkelés cél­jára szerkesztet­ték. Ezt a külön­leges járművet s hosszanti oldalain elhelye­zett két forgódob hajtja elő­re, amelyekre csiga formájú acélprofilokat hegesztettek. A jármű e csigák segítségével „fúrja át” magát a mocsa­ras területeken. Mivel ol­dalt elhelyezett dobok nagyságához mért fajlagos talajnyomás csekély, a jármű a lágy mo­csárban is csak olyan mélyre süllyed, mint amekkora mély­ség a csigaprofilok kapaszko­dásához feltétlenül szükséges. A henger alakú dobok egy­ben alkalmassá teszik a jár­művet arra is, hogy a víz fel­színén ússzon, Az úszótesteket A különös alakú mocsárjáró biztonsági okokból olyan mű­anyaghabbal töltik meg, amely nem szívja be a vizet. így te­hát a jármű akkor sem süly- lyed el, ha a dobokat kisebb sérülés éri. A dobok között helyezték el a teknő alakú hordfelületet, amely magába foglalja a 3,6 literes lökettérfogatú motort és az erőátviteli szerkezetet is. Ez a különleges jármű valami­vel több, mint 1 tonna súlyú, hossza 4 méter. A prototípust 7 emberre vagy 500 kg teherre tervezték. A mocsárjáró jó utakon szintén közlekedhet, ez azonban az útburkolat megrongálódását eredményezné. E jármű fő erőssége, hogy olyan nehéz, mocsaras területen is tud ha­ladni, ahol a kerekes és her­nyótalpas járművek sorra cső­döt mondanak. Mocsárban 16, vízen pedig 12 óra/kilométer a jármű sebessége, csúcssebes­ségét pedig, amely 32 óra/kilo- méterre tehető, éppen a legmé­lyebb hóban éri el! L. L.

Next

/
Thumbnails
Contents