Pest Megyei Hirlap, 1965. augusztus (9. évfolyam, 180-204. szám)
1965-08-08 / 186. szám
1965. AUGUSZTUS 8, VASÁRNAP '"<cJ£h4ap S FÉLMILLIÓ FORINTTAL OLCSÓBBAN... Megkezdődött Pilisvörösvá- ron a takarékszövetkezeti új bankház építése, és befejezéshez közeledik a kiskunlacházi és a tápiószelei is. A megyében így már ötre emelkedett az új építésű falusi banktevékenységnek otthont adó, korszerű irodaházak száma. Inár- cson, Diósdon és Pécelen pedig házvásárlással oldották meg a korszerűsítést. A takarékszövetkezeti hálózatfejlesztés további szakaszai: az év folyamán öt községben — Foton, Törökbálinton, Budakeszin, Tahitót- faluban és Bugyin nyílik kirendeltség. A hálózat ilymódon 12 százalékkal bővül. Gyarapodik a működési terület, az év végére tehát 85 községet ölel fel a takarékszövetkezeti ellátás. E módszeres hálózatfejlesztésnek megfelelően alakult a takarékszövetkezet gazdasági eredménye is. A megyei szintű nyereség a tervhez viszonyítva 133 százalékos, annak ellenére, hogy a február 15-től bevezetett új kölcsönfelvétel a korábbihoz képest mintegy 20 százalékkal tette olcsóbbá a folyósított köl- I csönök igénybevételét. Ez számokban kifejezve azt jelenti, hogy a fél év folyamán folyósított 30 millió forintot kitevő kölcsönt fél millió forinttal olcsóbban kapta meg az igénylő tagság. A közrend önkéntes őrei MILYEN EMBEREK LEHETNEK azok, akik szabad idejüket a közrendért, embertársaik nyugalmáért áldozzák fel? Aliik minden ellenszolgáltatás nélkül elkötelezték magukat a közbiztonság védelmére? Akik a pihenés és szórakozás perceit kurtítják meg, hogy az állam és polgárainak tulajdonát őrizzék? Milyen emberek azok, akik a társadalmi munka legnehezebbjét vállalták: az önkéntes rendőrök? — Törvénytisztelők és közösségi érzésűek — szögezi le Pintér András, a vecsési rendőrőrs parancsnoka. — Olyan emberek, akiknek igazságérzetét minden garázdaság, bűntett sérti, s a társadalom rendjéért, nyugalmáért nem sajnálják az áldozatot. Önként vállalt fegyelemmel segítik a hivatásos rendőrök munkáját, s veszélyes küldetésük során fegyverük csupán a bátorság, a lélekjelenlét és a határozott fellépés. VECSÉS EDDIG SEM VOLT APRÓCSKA KÖZSÉG, de az utóbbi időben különösen megnövekedett. Lélek- száma két év alatt 16 ezerről 23 ezerre emelkedett! Budapest hálószobája: így is nevezhetnénk, hiszen a bevándoroltak zöme a fővárosi üzemekben dolgozik. Sajnos, amint ez már lenni szokott, a főváros közelsége nemcsak a munkaszerető, becsületes embereket vonzotta ide, hanem felelőtlen, garázda elemeket is. Ez a köA propán-bután gáz gyors és tömeges bekapcsolásának előkészületei ÖTVENEZER ÚJ ENGEDÉLY Július elején, fél évvel az eredeti határidő előtt, megkezdte próbaüzemét a hajdú- szoboszlói földgázüzem, amely majd a földgáz feldolgozása során nagy mennyiségű propán-bután gázt is előállít. A jövő év első negyedében megkezdik az új fogyasztók ezreinek ellátását a nagy ka- lóriájú, gazdaságos tüzelőanyaggal. Az év elejétől mostanáig körülbelül 50 000 előbekapcsoíási engedélyt adtak már ki, s kiadásukat a második félévben folytatják. Halad az előkészületek másik része, a propán-bután gázpalack cseretelep-hálózat bővítése is. Már 170 cseretelep van az országban. Ez a szám az év végéig körülbelül 200-ra emelkedik. A következő öt esztendőben még 200-zal növelik a telepek számát. rülmény fokozott felelősséget hárít a rend őreire. Jelenleg ez teszi szükségessé, hogy a rendőrség munkáját nagy létszámú, fegyelmezett önkéntes rendőr segítse. A jövőt illetően plédig, e csoportok a társadalmi önigazgatás előfutárai. DE VAJON MIT TEHET NÉHÁNY JÖ SZÁNDÉKÚ EMBER a bűnözőkkel, garázdákkal, az országúti „fenegyerekekkel” szemben — fegyvertelenül? Sokat! Jó példa erre a vecsési és üllői önkéntes rendőri csoportok több mint tíz esztendős működése. Eleinte — mit szépítsük, — nem volt könnyű a helyzetük. Gyakran kellett biza'- matlansággal, — sőt — ellenszenvvel megküzdeniük. — Akik óvatos-távolból, tétlenül nézték, mint veri agyon egymást két ittas ember, „spiclinek” tituláltak bennünket, ha közbeléptünk. Ha tanúskodásra kértünk valakit, megtagadta. Még ma sem szívesen emlékszem vissza ezeltre az időkre, pe- dig azóta már számos kitüntetés mellé a lakosság megbecsülését, támogatását is elnyertük — mondja Atá- der Ferenc erdész. Jómaga is a kitüntetettek közé tartozik: néhány hete kapta meg tízéves önkéntes rendőri szolgálatáért a Közbiztonsági Erem aranyfokozatát. A csoportot az ellenforradalom vihara sem tudta szétzilálni. Helytállásuk nem maradt hatástalan: fiatal és idős kommunisták, pártonkí- vüliek tucatjai kérték felvételüket soraikba. A két községben jelenleg hetvenhár- man vannak. MILYEN FELADATOT LÁTNAK EL az önkéntes rendőrök? Pintér András őrsparancsnok sorolja: — Ellenőrzik az üzleteket, magtárakat, nyilvános szórakozóhelyeket; hét végén, ünnepnapokon közlekedési ellenőrzést végeznek; bevonjuk őket a különböző bűnügyi megelőzési akciókba, s a közbiztonsági járőrözésbe; végül rendszeres készenléti szolgálatot teljesítenek a rendőrőrsön. Megesik aztán, hogy szolgálaton kívül van a legnagyobb szükség az önkéntes rendőr éberségére. Példa erre Keve Gábor esete. A vecsési Vízgépjavító Vállalat munkaelőkészítője 1963 óta tagja az önkéntes rendőri csoportnak. Azóta már négyszer volt alkalma bebizonyítani rátermettségét. Először az elmúlt év elején, amikor erdei fatolvajokat fogott el, egyedül. Ezért kapta a Közbiztonsági Érem bronzfokozatát. A második eset röviddel ezután történt. — Késő estig benn voltam az üzemben. Egyszer csak jön a portás: egy motoros benzint kért tőle, adjon-e neki? Megnézzük, — feleltem és kimentem a kapu elé. Feltettem a karszalagot és kértem a jogosítványát. Azt mondta, nincs nála. Akkor a motor papírja is jó lesz. „Az sincs itt" — válaszolta. Hát legalább a benzinjegy? Az sem volt. No, — mondtam, — akkor a motor itt marad, reggel jöjjön érte a papírokkal. Mondanom sem kell, nem jött: lopott motor volt... Néhány héttel később ku- koricatalvajokat füleit le. Hárman voltak, az állami gazdaság tábláját dézsmálták. A műhely ablakából látta meg őket, el is fogta valamennyit. Ügyességét négyszáz forint pénzjutalommal honorálta a járási rendőrkapitányság. Végül, a negyedik eset idén áprilisban történt. Munkatársa, Petrányi Lajos munkásőr észrevette, hogly a műhelyablakkal szemközti lakásból két személy igyekszik, jókora batyukkal az erdő felé. Keve Gáborral közösen, üldözőbe vették a betörőket. Három kilométert futottak utánuk, egyenest az állami gazdaság melegágyáig. A tetteseknél karó és bicska volt — nem sok hasznát vették ... Csaknem négyezer forint értékű ruhanemű került vissza jogos tulajdonosához... A BŰNÖZÖK. A RÉSZEGESEK, a szabálytalanul közlekedő gépjárművezetők persze ma sem szeretik az önkéntes rendőröket. „Szürke ruhás vagy karszalagos — egyik tizenkilenc, másik egy híján húsz’” — mondogatják dühösen. Ahogy a vecsésieket elnézem — van benne Valami Vviri Eta bátran megmondják a véleményüket, itt nincs hiba. Cseri Imre, szintén a szerszámüzemből: — De ott igen, hogy igen hosszú a dolgozók észrevételeinek „átfutási ideje", sőt, megtörténik, hogy válasz sem érkezik rá! Ha valakinek oda kell figyelni a dolgozó véleményére, elsősorban a kommunista kötelessége ez. Kakucsi Péter és Cseri Imre odafigyelnek. De hogyan folytassanak állandó és hasznos párbeszédet dolgozótársaikkal. akikkel valóban igen jó a kapcsolatuk, ha alig vagy egyáltalán nem figyelnek arra, amit ők továbbítanak? Mit mondjanak legközelebb azoknak, akik bizalommal voltak hozzájuk? Az emberek megbecsülése nem ott kezdődik, hogy megfizetik őket! Vannak megfizethetetlen dolgok. Az például, hogy nemcsak beszélnek az üzemi demokráciáról, hanem gyakorolják is azt, s itt még — elsősorban a múlt szerencsétlen öröksége miatt — sok a tennivaló. A dolgozók észrevételei alapján a pártszervezet megvizsgálta a gyárba beszállított importgépek kihasználását, illetve munkába állítását. Jó dolog, hogy erre gyorsan reagáltak. Ennek eredménye, hogy — például — egy fröccsöntőt átadhattak a Remixnek. Kevesebb géppel biztosítják az azonos mennyiségű termelést. Rejtett erőforrás? Az. A dolgozók segítették feltárását. De éppen ezért több energiát kellene fordítani arra, hogy megmagyarázzák a munkásoknak: valóban vannak ládákban pihenő gépek. A gépsorok darabjai külön-külön érkeznek a gyárba, beállításúk a beruházás-építés ütemétől függ. És ha ezt megmagyarázzák, egyben a mende-mon- dáknak is elejét veszik. Ahol nincs világosságot gyújtó szó, ott helyet kap a találgatás, s a találgatást a félremagyarázás váltja fel... Hasznos volt az anyag- és áruforgalmi osztály munkáját elemző brigádvizsgálat, a szerszámellátás, s ezzel összefüggésben a technológiai osztály munkájának felülvizsgálata. Az üzem munkája a szerszámellátáson múlik: a pártszervezet ennek elsődlegességét bizonyítandó, a kooperációs üzemek pártszervezetéhez fordult, s azóta örvendetes és a termelés zökkenőinek csökkenése miatt forintban is lemérhető a javulás. (Például a trafógyártásnál.) A kisgépesítés, az új gépek beállítása, a rekonstrukció, a gyártmányfejlesztés — nemcsak a gyár műszaki gárdáját érintő feladat, hanem a gyár egész közösségét átfogó. Nincs két út: egyik, amit a dolgozók járnak, a másik amit a műszakiak. Egy út van: a gazdaságosabb és korszerűbb termelésé. Ezen járni azonban csak közös akarattal, közös erőfeszítéssel lehet. Az újítások elbírálásának olykor hihetetlenül hosszúra, de általában hosszú időre való elhúzódása alkotó energiákat csökkentő tényező. És e tekintetben teljesen mindegy, hogy „csak” egy munkás kis, vagy egy műszaki nagy újításáról van szó: egyaránt elmegy a kedvük. Több ilyen kedvrontó, tehát termelésrontó dolog is van. Vándor elvtárs, az üzem igazgatója „örökségként” gondok bonyolult szövevényét vette át, s elsősorban a kommunistáknak kell minden segítséget megadniok e szövevény kibogozásához. A szerszámüzemben például a kommunisták kivétel nélkül törzsgárdatagok. De: joggal hiányolják, hogy nemcsak ők, hanem általában senki nem kap dicsérő szót, holott az erkölcsi elismerés sokszor többet jelentene, mint az anyagi. És azt is szóváteszik, valóban az kapja a jutalmai aki — Cseri elvtárs szavaival ■— „többet tesz a serpenyőbe”, s ne történjék olyan visszás eset, mint a legutóbbi jutalmazáskor; igaz, most augusztus 20-ra már alaposabb elbírálást ígértek. A Központi Bizottság december 10-i határozata nyomatékosan hangsúlyozza a vezetés színvonalának megjavítását. Hiba lenne ezt úgy leszűkíteni, hogy vezetés alatt csak az igazgató, a főmérnököt értsük. A vezetéshez tartozik a műhelyfőnök, a művezető is. Sőt ... Elsősorban náluk dől el, mi lendül előbbre, mi toporog egy helyben, s mi csúszik vissza! És éppen ezért a pártszervezet munkájában, a pártvezetőség tevékenységében is nagyobb helyet kell kapnia a kisebb beosztású vezetők tevékenysége elemzésének, de úgy, hogy az egyben segítség is legyen a jövőre nézve. Gondot okoz több, vidékről bejáró dolgozónak az új munkakezdési rend; fel kell, hogy figyeljen a pártszervezet. A ferritüzem előkészítőjében a csoportnorma alkalmazása nem biztos, hogy a legjobb megoldás. Ha nagyobb a teljesítményük, akkor is ugyanazt a pénzt kapják, s nincs mód a jobb és gyengébb dolgozók közötti különbségtevésre; a pártszervezet itt is hasznos javaslatokat adhat a gazdasági vezetésnek. Kurdi Miklósné a transzformátorüzemből például tipikus „női gondokat” említi a zöldségellátás nehézségeit, az üzletek rossz nyitvatartási idejét, a bölcsőde hiányát. Ahol 750 nő dolgozik, nagyon is oda kell figyelni e panaszokra, még akkor is, ha ezek „városi gondok”. És arra is, hogy a har- mincmilliós rekonstrukciós terv „elfelejtette” a szociális létesítményeket, hogy évek óta nem mozdul a holtpontról a bölcsőde ügye — s ezzel akkor is foglalkozni kell, ha kívül esnek a gyár hatáskörén, a felsőbb irányító szervekre tartoznak. A Központi Bizottság decemberi határozatának végrehajtása ugyanis nem „illetékességi” kérdés, hanem mindenkire kötelességeket rovó feladat. A Híradástechnikai Anya gok Gyárában nem készül el — mondjuk —, egy hatvan forint értékű alkatrész. Nem nagy összeg. Igen, de emiatt nem kerülhet exportra egy hatezer forintos televíziós készülék, vagy még értékesebb híradástechnikai berendezés E nagy jelentőségű összefüggés felismerése mind több dolgozót jellemez, s a felismerés elmélyítése, illetve tettekre való átváltása — ez most a híradástechnika kommunistáinak legfontosabb feladata. Mészáros Ottó Tugyi Géza főkönyvelő: Nehezebb a mostani aratás, de megéri a fáradságot, hisz közei 1 millió forint bevételre számítunk a gabonából (Foto: Gábor) Fekete gólyák „Erdők remetéidnek nevezik a vadászok és az erdészek a fekete gólyákat, mivel a legelhagyotiabb erdők rejtett zugaiban fészkelnek s mindig csak párban látták őket Azért keltett nagy meglepetést hogy Baranya megyei Zaláta község határában a fekete gólyák egész csapata tűnt fel. A vizes, tocsogó» legelőn 27 fekete tollú madarat számláltak meg. Az ornitológusok eddig úgy tartották, hogy a fekel gólyák legnagyobb magya: országi fészkelőhelye a Di na déli szakasza. A Zalá közelében megfigyelt fekete gólyacsapat viszont nem tartozhat a dunai állományhoz, hiszen a község körülbelül 70 kilométer távolságra van a folyótól. Nyilvánvalóan a fekete gólyáknak új települése alakult ki az utóbbi időben ezen a vidéken, a Dráva közelségében. A társadalmi önigazgatás előfutárai TÚL A NEHEZEN — Eddig 90 vagon gabonát arattam le — mondja Kovács Benő, a ceglédi Vörös Csillag Tsz kombájnosa — még 30 vagonnal szeretném a teljesítményemet megtoldani Dani Mátyás főagronótnus: Van még aratnivalónk, de már túljutottunk a nehezén. Most már elmondhatjuk, veszteség nélkül fedél alá kerül a termés, mind a 2109 holdról
