Pest Megyei Hirlap, 1965. augusztus (9. évfolyam, 180-204. szám)

1965-08-07 / 185. szám

1965. AUGUSZTUS 7, SZOMBAT FEST HEOYEl 's~MirhMn A soroksári tangazdaság kísérletei Az Országos Műszaki Fej­lesztési Bizottság kezdemé­nyezésére az Alumínium Al­kalmazástechnikai Központ alumíniumszerkezetű gördít­hető növényházat készíttetett. A hat hajós, 18x21 méter alapterületű növényház, be­tontömb alapozású alumí­niumtárcsán és alumínium- csőből összeállított acéltenge­lyű görgőkön gördül. A gördíthető alumínium nö­vényházat a Kertészeti és Szőlészeti Főiskola soroksári tangazdaságában állították fel és az idén kora tavasszal megkezdték kipróbálását. Márciusban salátát, retket, karalábét ültettek el és nevel­tek benne. Április közepén csőrlővel 25 méterrel odébb gördítették paradicsom neve­lésére. Május első harmadá­ban a paradicsom annyira megerősödött, hogy már sza­bad földben nevelhették to­vább, ekkor ismét tovább gör­dítették a házat paprika ne­velésére. A próbát ősszel tovább folytatják, ekkor karalábét, retket, eset­leg salátát hajtatnak benne. Végleges véleményt majd csak az őszi hajtatások után mondanak róla. A most be­fejezett értékelés annyit már­is megállapít, hogy a gördít­hető alumínium növényházi rendszerrel lényegében három növénycsoportot lehet, a korai szabadföldi zöldségeket két- három héttel megelőzve, beér­lelni és piacra vinni nagy mennyiségben. Ez igen nagy előny a kisebb kapacitású, kö­zönséges fakeretes üveghá­zakkal és másfajta hajtatóhá­zakkal szemben. Az eddigi próbák adataiból kiszámítot­ták, hogy a tavaszi háromsza­kaszos kihasználással értéke­síthető korai salátából, retek­ből, karalábéból, paradicsom­ból és paprikából négyzetméterenként 25— 30 forint a bruttó bevétel. Őszi karalábé, retek, esetleg saláta hajtátásával pedig to­vábbi 20—25 forint négyzet­méterenkénti bevételre lehet számítani. rxTi: mit ha v Három hónap: 15 ezer királynő Kabalák ádámkosztümben Egész évben szivacs A posta jelzi: a telefonnál Székely Árpád műszaki veze­tő a Zsámbéki Vegyes Ktsz- ből. — Mit hoz a nyár Zsámbé- kon? — Embereink nagy része szabadságot kért a betakarí­tás idejére. De azért így sem állunk tétlenül. Annyira nem, hogy három hónap alatt — segítségünkkel — 15 ezer ki­rálynő jött a világra. — Ez aztán jeles! — A kívánság mindössze annyi volt, hogy az eddigiek­nél kisebbek legyenek. így hát 7600 kisebb garnitúrát szállítunk — sakkból. — Szolgáltatások? — Általában rendben. Csak a fodrászok dolgozlak keve­sebbet, mint remélték. Mit te­gyünk, úgy látszik keveseb­ben kértek új frizurát. Annál inkább pucér kabalát. — ?!... — Tulajdonképpen fából való kabalababák. A rendelő iparművészeti vállalat, aztán felöltözteti kéményseprőnek, turistafiúnak-lánynak. Vala­mennyi autódísz lesz, kripton égőt reklámozva a kezében. — Valami egészen friss hír? — Jókor a kérdés, most ér­kezett a rendelés jövőre: 2 millió fémszivacsot igényel a külkereskedelem. Ha min­den jól megy, lehet belőle három is. Dehát bővebbet er­ről csak vakáció után! t. B0R01IMPIA, 1965. Győztes: Varga Sándor A két elnevezés — Alsógöd, Felsőgöd — vízrajzi vonat­kozásokban éppen ellenkezik a valósággal. Alsógöd maga­sabban fekszik, mint Felsőgöd. Telepítési vonatkozásokban viszont valóban Alsógöd az alsó és Felsőgöd a felső, sőt egyéb szempont is akad, melyben Alsógöd alulmarad. Például a községfejlesztésben. Felsőgödöt úgy emlegetik a járási ta­nácsnál, mint kivételesen szép példát, Alsógödre pedig pa­naszkodnak. A tényeket a Váci Járási Tanács községfejlesztési cso­portja tárja elénk: Kapacitása sem kielégítő. Al- sógödön a közvilágítás egyen­lő a nullával. A művelődési ház igazgatója panaszkodik, hogy nem mernek este elmen­ni a fiatalok a művelődési há­zig. A járási tanács erélyes fellépése kellett hozzá, hogy a község vezetői — a bölcső­de építés mellőzésével — most végre napirendre tűzzék az utcák korszerű kivilágítását. A tanácselnök véleménye sze­rint sem sokáig halogatható már a központosított vízellá­tás'megoldása. A járdaépítés, csatornázás is sürgető feladat. Elhanyagolt a művelődési ház. Korszerű autóbusz meg­állóhelyekre van szükség. A beruházási gondok nagy része ugyan az idegenforgalmi szempontokat szolgálja, mégis helytelen arra várni, hogy | ezeket a kívánkozó anyagi ál­dozatokat, majd mind az ál­lam hozza meg. Az alsógödi tanács sokat számít az állam gazdasági támogatására. Ke­vés a község pénze? Felsőgöd és más községek gyakorlata a példa rá, hogy törődés áldo­zatvállalás esetén az anyagi korlátok nem jelentenek át- léphetetlen akadályt a fejlő­désben. A lakosság segítségét kell igénybe venni. A lakos­ság persze, csak úgy lelkese­dik az áldozatokért, ha az eredményeket is látja. Horri­bilis vállalkozásokkal — egyelőre a bölcsőde gondola­ta is annak bizonyult — kár kockáztatni a közslg egyenle­tes, közmegelégedéssel övezett fejlődését. Dozvald János Munkájában zavartuk meg látogatásunkkal Varga Sán­dort, a Pest megyei borver­seny győztesét. — Bizonyára nem ez az első kitüntetés, amit kapott? — Az első elismerő okleve­let tíz évvel ezelőtt kaptam, majd 1959-ben a következőt. 1961-ben pedig « járási bor­verseny második díját nyer­tem el. — Tehát fokozatosan emel­kedett egyre magasabbra, míg elérte ezt az első díjat. Milyen borral került az élre? — A január 18-án Nagykő­rösön rendezett versenyen a 16.7 maligán fokos olasz riz- linggel indultam. Megvallom, az első díj meglepett egy ki­csit, bár számítottam valame­lyikre. Nem véletlenül lett Varga Sándor a győztes. Már gyer­mekkorában érdeklődött a szőlőtermesztés iránt, s apja nyomdokain járva, 1954 óta foglalkozik szőlő- és borter- mesztéssol. A gyakorlat mel­lett a szakkönyveket is bön­gészi, tehát tudományos mód­szereket is felhasznál munká­jában. — Hogyan ért el ilyen ki­magasló eredményt? — Először is a szőlőter­mesztésnél nagyon gondos munkát kell végeni. Idén pél­dául hétszer permeteztem és kétszer poroztam be. Persze az sem mindegy, hogyan per­metezünk. A lényeg: alapos munkát végezzünk, ne siessük el. A szüretelésnél pedig el­lenőrizzük a cukortartalmat. A szőlőgondozásnáí augusztus a döntő hónap. Varga Sándor amellett, hogy kitűnő gazdaember, a tsz-ben is megállja a helyét. A tápiószőllősi Petőfi Tsz tag­jaként idén 206 munkaegysé­get vállalt, pedig akadt bő­ven munkája a 600 négyszög- öles háztájiban is. — Mit ígér az idei termés? — A sok csapadéktól a pe- ronoszpóra nagyon elterjedt, emiatt a szőlő egy része el­száradt. Ezért erős közepes termésre számítok. Nemcsak a családja fo­gyasztja a bort, hektóval vá­sárolják a környék lakói is. Ez érthető, hiszen a „varga- bort” szerte a megyében sze­retik. Sz. A. „A lényeg az, hogy jó alaposan permetezzük és ne sies­sünk vele.. (Foto: Gábor) A kép befejezetlen - várja alkotóját A ház valamikor na­gyon szép lehetett. Ma ablakszemei vak- sin homálylanak, csengője tétován berreg. A szobákban várakozón állnak a bútorok, a falakat borító festmények várják a csoma­golást. Költözik a ház gazdá­ja, Vezényi Elemér festőmű­vész. Odahagyja dunakeszi otthonát. Nyolcvankét évének több mint a felét itt élte le. Innen emlékezett vissza Ipolydamásdra, Surányra, a Dunakanyarra, amelyekről legszebb művei születtek. A szót nehezen hallja. Ö azonban boldogan mesél. Ar­ról, hogy soha nem készült festőnek, nem sejtette, hogy különleges talentum bujkál bene. Huszonegy éves volt, amikor tanulmányai során megismerkedett egy különös, lenyűgözően nagy tudású em­berrel: Herman Ottóval, az akkor már híres ornitológus­sal. Mester és tanítványa együtt járták az erdőket, me­zőket, tanulmányozták a va­dak, különösen a madarak életét. Vezényi Elemér egyszer úgy érezte, meg kell örökíteni mindazt, amit lát, a mozgás ezernyi változatát. Amikor el­ső vázlatait megmutatta a szakembereknek, azok azon­nal megbízták egy vadászati szakkönyv illusztrálásával. Az iskolai tankönyvekben az ő rókáin derült, vaddisznójá­tól féit az aprónép. A festészet lett élete köz­pontja. A tanulás fáradságos évei után alkotóereje csúcsán festette a Mezőgazdasági Mú­zeum nagy tablóját, a magyar pásztoréletet. A világháború után másik nevezetes baráthoz kötődött sorsa. Megismerkedett Kit- tenberger Károllyal. Együtt indultak Afrikába, egyikük puskával, másikuk ceruzával vadászott az állatok királyá­ra. Csakhogy Vezényi Elemért hamarosan leterítette a — szúnyog. A kinin tartotta ben­ne a lelket. Négyhónapi beteg­ség után fájó szívvel vett búcsút barátjától, s a vará- zsos afrikai kalandok színhe­lyétől. Hazajött. Neve mind ismertebbé vált. A Magyar Vadászszövetség al­bumban adta ki kétszázhatvan ceruzarajzát, amelyek mind az ember—állat örök küzdel­mét ábrázolta. A festőállvány most is ott áll az ablak előtt. A Retye- zátban látott medve emeli éppen ütésre mancsát. A kép befejezetlen. A palettán el­szürkültek a színek. A mes­ter szemén hályog tompítja ragyogásukat. Talán nem so­káig. Mert aki egész életét a kék ég, a zöld fák, a vakí­tó fehérségű havas tájak kö­zött töltötte, nem nyugodhat bele az időleges vereségbe sem. Nyolcvankét évesen mű­tőasztalra feksz'k! — Őszre ismét dolgozom — így búcsúzik. Keressenek majd meg Alsógödön a fiam­nál. Addigra új képet festek... (komáromi) aä Kökörcsin esete * a meseautóval Kökörcsint fatális véletlen rántotta ki az ismeretlenség és szürkeség ho­mályából. Mert Kökörcsin jelentéktelen kis emberke volt. A tömör népi mon­dással jellemezve: nem osztott, nem szorzott, nem sok vizet zavart. Szürke kis irattáros volt. Egy délután földi sikerekről ábrán­dozva bandukolt az utcán, amikor ha­talmas, hosszú, fekete kocsi állt meg mellette, kökörcsin nem akart hinni a fülének, amikor a kocsihoz szólították, hogy vezesse el őket a város néhány megtekintésre méltó pontjához. Telje­sítette a kérést, így egy órán keresztül a csodálatos autóköltemény ablakából tekingetett kifelé és állta az egyszerű gyalogosok irigy pillantásait. A rádióhullámoknál is fürgébb kis­városi közvélemény önkéntes társadal­mi hírszolgálata szárnyára vette a hirt: Kökörcsin egész délután egy óriási ko­csiban utazgatott. Voltak, akik tudni vélték, hogy az autó az egyik minisz­teré. Kökörcsin persze minderről semmit sem tudott. Másnap reggel csekélységé­nek tudatában osont be a vállalat ka­puján és azt hitte, hogy a káprázat játszik vele, amikor a portás nemcsak hogy fogadta köszönését, de kimászott a kuckójából és megkérdezte tőle, hogy jól aludt-e? Az pedig tudvalevő dolog volt, hogy a portás csak osztályvezetőn felül bújik ki fülkéjéből és legföljebb az igazgató álma után érdeklődik. Aztán még furcsább dolgok is tör­téntek vele. Többen támogatását kér­ték különböző ügyekben. Délelőtt őt küldték referálni az igazgatóhoz, aki meglepetten észlelte Kökörcsin hirtelen előrelépését, valamint azt, hogy milyen értelmesen beszél. Még aznap újra be- küldték az igazgatóhoz egy panasz to­vábbítására, amit el is intézett. Az igaz­gató örömmel vette tudomásul, ennek az eddig félrevonult embernek hirte­len aktivizálódását. Kökörcsin egy nap alatt közéleti em­ber lett. A gyors intézkedés csak szi­lárdította tekintélyét. Micike, az imá­dott és elérhetetlen Micike, randevút Ígért neki. Berkenye megkérte, hogy intézze el a lakásügyét. A vállalati lab­darúgó-csapat intézőjéül választotta, pedig soha nem volt még futballmecs- csen, mert utálta a zajt és félt, hogy leverik a kalapját. Osztályvezetője, aki eddig tüntetőén mellőzte, most barátságosan érdeklő­dött hogyléte felől és szemére hányta, amiért még nem látogatta meg ottho­nában. Még aznap felkérték egy eskü­vőre tanúnak és szocialista névadó­apának. Munka utánra többen meghívták egy kis konyakozásra. Kökörcsin boldogan ült a presszóban a nagy társaság kellős közepén. Itta a konyakot és örömmel nyugtázta az emberek elementáris erő­vel feltörő szeretetét. — Hogy nem vettük észre, hogy ilyen rendes ember vagy — ölelgették és Kö­körcsin.. ez a buta, szerencsétlen Kö­körcsin, annyira elérzékenyült, hogy közlékenységében azt is elmesélte, hogy milyen kellemes kocsikázásban volt része. Később csak az tűnt fel neki, hogy nagyon egyedül maradt. Másnap a portást már nem érdekelte az álma és tegnapi barátai nem fogad­ták köszönését. Azt' beszélték, hogy ez a Kökörcsin tolakodó, okvetetlenkedő karrierista. Osztályvezetője közölte ve­le, hogy a tegnapi meghívás egyelőre nem aktuális, mert előreláthatólag eb­ben az évszázadban nem lesznek ott­hon. Berkenye felkérte, ne avatkozzon más ember lakásügyeibe, Micike pedig végzetes memóriazavarba esett a meg­beszélt randevúval kapcsolatban. Kökörcsin máig sem érti, hogy mi hozta és mi vitte el oly hirtelen az em­berek barátságát. Mert Kökörcsin egy­szerű ember, aki nem ért a mesékhez és a meseautókhoz.., Ősz Ferenc Korai saláta, paradicsom és paprika a gördülő növényházban Százezrek talonban i~ r I A-J i az idén már | telsogod I eddig másfél kilométer jár­dát épített, az anyagáron kí­vül ez egy fillérbe sem ke­rült. A község nyolc fuvarosa társadalmi munkában szállí­tott, a lakók pedig ástak, ala­poztak, lefektették a kőlapo­kat. Ezenkívül parkosítottak, felújították a strandot. Két­százezer forintot ér ez a mun­ka. S amiben egyelőre nem is a forintérték a döntő, létre­hozták a Felsőgödi Ivóviztár- sulatot. A felsőgödi kutak 60 száza­léka kemény, szénsavas, leg­többször fertőzött vizű. A ma­gasan fekvő Alsógöd nem küszködik ilyen problémával, a kutak vize jó, sok helyen házi motorszivattyú viszi a lakásba. Az alsógödiek tehát elvetették a központi vízellá­tás gondolatát. Felsőgöd így egyedül fogott az eredeti kö­zös elképzelések megvalósítá­sához. A háromkutas vízháló­zat _ 8 millió forintba kerül. Felét az állam fizeti, egymil­liót az üdülők, vállalatok, a község lakóira pedig 3000 fo­rint esik fejenként, amit tíz évi, havi 25 forintos törlesz­tésben lehet kifizetni. Amíg Karvász Kálmán mérnök és Krajcsi Pál technikus elvé­gezte a falu talajszinti felmé­rését, addig a községfejleszté­si állandó bizottság és a ta­nácstagok megszervezték a tagságot. Jelenleg a lakosság 90 százaléka az ivóvíz társulat tagja. Huszonhét kilométeres csőhálózatot fektetnek majd le. A három kút maximális napi teljesítménye egymillió liter víz lesz. Ha a kért OTP- hitelt megkapják, tavasszal már fúrják a kutakat. A tervek készen állnak. A tervezést, s a társulat szerve­zési és adminisztratív felada­tait négytagú kollektíva vég­zi. Üzembe helyezéséig ők a felsőgödi vízügy motorjai. Ez a vállalkozás az egész község egységes akaratát s közügyek Iránti lelkesedését hordja ma­gában. S mintegy az egészet példázza a négytagú kollek­tíva egyik tagja, Szerencsés József bácsi munkája. — Hetven éves nyugdíjas ember létére olyan munkát végez, hogy egyetemet végzett embernek is becsületére válna — mondja a tanácselnök. — Pedig egyszerű postás volt, aki a Budapesti Távbeszélő Igazgatóság műszaki főelle­nőreként ment nyugdíjba. Most egy fél évszázad után derült ki, hogy milyen kiváló mérnök lehetett volna belőle. Végtelenül sze­rény és szorgalmas 500 forin­tot kap ezért a munkáért, de reggeltől estig a terveken dolgozik. Mondhatnánk, hogy Szeren­csés bácsi, ritka szerencsés eset. Pedig Szerencsés bácsi­ban Felsőgöd közszelleme tes­tesül meg. A község fejlődé­sének számos jó motorja van, s mert lelkes emberek töp­rengenek a gondokon, nem egyszer még az anyagi kor­látok sem szabnak határt a tervek megvalósulásának. Ezért halad olyan gördüléke­nyen a községfejlesztés. Má­téké János elnök nem ijed meg az akadályoktól. Ha ke­vésnek bizonyul a község pén­ze, akár telkeket bocsát a ta­nács eladásra, hogy a kiadá­sokat fedezni tudják. Seier Sándor, a községfejlesztési ál­landó bizottság elnöke min­denkit megnyer a közös ügy­nek, mindent megszervez, mindent előteremt. Ha mégis előfordult a járdaépítés so­rán, hogy fizetni kellett egy­két szekér fuvarért, a lako­sok gondolkodás nélkül a pénztárcájukba nyúltak.---------, ----- egészen I AlSÓÜÖdÖn más szel­--------------------- lemű a községfejlesztés. A község évi bevétele 220 ezer forint. Mire költi a tanács ezt a pénzt? Nemrég egészségházat építet­tek. Két évig tartalékolták rá a községfejlesztési alapot. Az idén bölcsőde felépítését vet­ték tervbe. A több milliós költség felét az államtól re­mélték megkapni. Ez az épít­kezés újabb öt évre kötné le a község bevételét, vagyis öt éven át semmit sem kapna a lakosság. A bölcsőde emellett csak negyven család gondját oldaná meg. — Az egyszerűbb megol­dást választják — mondják — a váci járási köfa-csoportnál, — öt évig nincs gond a köz­ségfejlesztéssel. Ez az egy feladatra koncentrálás viszont égető hiányosságokat okoz más területen, melyekkel előbb-utóbb úgyis szembe kell nézni. Alsógödre a Dunakanyar gyors ütemű fejlesztése foly­tán egyre nagyobb gondok nehezednek. Nincs a község­nek egy étterme, ahol a ven­dég, vagy átutazó megebédel­het. Elavult a község villamo­sításának jelenlegi színvonala.

Next

/
Thumbnails
Contents