Pest Megyei Hirlap, 1965. augusztus (9. évfolyam, 180-204. szám)

1965-08-05 / 183. szám

HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA IX. ÉVFOLYAM, 183. SZÁM 1965. AUGUSZTUS 5, CSÜTÖRTÖK Vásárlás — hétrét görnyedve Kézmosót kérnek a tej kereskedők — Korszerű vásárcsarnok kellene » Látogatás a piacon öt év alatt sokat fejlődött, korszerűsödött a piac. A tejet és tejterméket árusító közpon­ti pavilon a régi bádogbódé helyett higiénikus épületet ka­pott. A bádogbódét átadták az egyik húskereskedőnek. A tej­árusító asztalok falapját ki­cserélték időtálló bádoglapok­kal. Korszerű élelmiszercikk­vizsgáló laboratóriumot alakítottak ki. Felszereltségben ez az intéz­mény szinte párját ritkítja még az országban is. A föld­művesszövetkezeti központi felvásárlótelep fedél alá került, oly módon, hogy házat vásá­roltak külön erre a célra. De hiba is akad bőven. A gyümölcs- és zöldségértékesí­tők áruikat kosarakban a föld­re helyezik. Hétrét görnyedve kell az áruban válogatni. A figyelmetlen járókelő bele is léphet a kínált áruba. Arról nem is szólva, hogy járkálás közben a földön levő árut belepi a por és a piszok. Elárusítóasztalokra lenne szükség. A piac befogadóké­pessége is megnőne, s az árut az asztalon lehetne elhelyezni, így a tartalék elférne az asz­tal alatt A tej- és zöldségkereskedők régi vágya, hogy pavilont kap­janak, ami megvédené az árut, s az embert is az időjá­rás viszontagságaitól. Ha a vá­rosi tanács az építkezést enge­délyezné, szívesen hozzájárul­nának ehhez anyagilag is, vagy bérleti díjat fizetnének a pavi­lonok használatáért. Nincs a piacon kézmosási le­hetőség. Főleg a tejkereskedők Igaz, hogy csapok vannak, de kézmosó vályú kellene, s ennek felszerelése nem kerülne sokba. A piacot nézve merész gon­dolatom támadt. Jelentős be­fektetést jelentene — de ta­lán nem feleslegesen —, ha egy korszerű vásárcsarnokot hoznánk létre. Az adottságok megvannak. Csak négy fal kell és egy tető. Ez egy csapásra megoldana minden problémát A város korszerű piacot kap­na, amely régi és jogos igény. Megoldódna a MÉK és a föld­művesszövetkezet felvásárlási és raktározási problémája, hi­szen a piac bezárása után Százhúsz kilométeres sebességei rohan a kétkilós autómodell Előkészület az augusztus 29-i autómodell bemutatóra A kézmosó vályúkat ide kellene szerelni. (Papp felv.) megfelelő helyen lenne az áru. Igaz, hogy ez nem megy má­ról holnapra. De a gondolat­tal nem árt foglalkozni. (gönezöl) Válogatás hétrét görnyedve igényelnék ezt, de a közegész­ségügy is megköveteli a tej­termék árusítása előtti kézmo­sást. A tehéninterjú elmaradt Nagy munkakedwel hala­dok a Dózsa Tsz istállója fe­lé, de megállít egy erélyes tábla: Belépni tilos! És csak­hamar előbújik a hevenyé­szett nádkunyhóból Tóth Pál őr és közli, hogy fertőtlenítés nélkül se be, se ki. Három fertőtlenített védőszőnyegen haladnak keresztül a kerékpá­rok, fogatok, gyalogosok. Ezeket a szőnyegeket naponta háromszor szórják be klór­Szedik az exportpaprikát A Rákóczi Termelőszövetkezet kertészetében szedik az exportpaprikát (Papp felv.) lúggal, a mind teljesebb biz­tonság érdekében. Az őr azonban jobbra mutat, felhívja a figyelme­met a két hektós betonkádra, amely tele van fertőtlenítő anyaggal. Mellette váír egy lyászliteres bádogfazék, ab­ban is van bőven ható­anyag és fenyegetően támasz­kodik a kád oldalához a ma­gasnyomású permetezőgép, minden eshetőségre készen. Tóth Pál nagyon jól tudja a kötelességét és nekem is elmagyarázza. — Hát már áz Is jő -volt, hogy keresztüljött a fertőtle­nítő szőnyegen. De ez még kevés. Mártsa meg a cipője talpát abban a bádogfazék­ban, utána pedig fordítsa ide a motorját, majd ezzel a per­metezővel ugyancsak meg­szórom. De ha bemegy, ugyanezt megcsinálom visz- szafelé is. Mit is tehettem volna. Le­mondtam arról, hogy meg­interjúvoljam a termelőszö­vetkezet teheneit. Néhány hónappal ezelőtt készült el a Kinizsi sporttele­pen a környék egyetlen és az ország ötödik autómodell pá­lyája. Érthető érdeklődéssel várjuk a pályaavató bemuta­tót, amelyre a modellezők most már igen lelkesen ké­szülnek. Szombaton társadalmi mun­kában lecsiszolták a futópá­lyát és vasárnap sor került az első próbára. Lovas György és Hódosi ‘Je­nő három modellel vonultak ki. Gondosan készítik elő a parányi, versenyautó formájú kocsikat Közben beszélge­tünk. A két fiatalember el­mondotta, hogy mindketten | vagy tíz évvel ezelőtt a hajó- modellezésen kezdték. Szép sikereket értek el. Hogy a | legközelebbi eredményről is megemlékezzünk, elmondom, hogy a nagykőrösi hajómodel­lezők július 20-án Bala­ton szem esen a vitorlázó hajómodellezésiben har­madik helyezést értek el a csapatversenyben. — Két éve lehet annak, hogy elkezdtük az autómodel­lezést! — mondotta Lovas György. — Minden támoga­tást megkapunk az MHS-től. Adják az anyagot és teljesen díjtalanul kapjuk a parányi egy és fél—két köbcentis mo­torokat, amelyeket a model­lekbe beépítünk. A motorok percenként tizenhatezret for­dulnak és két-három verseny után használhatatlanok. Je­lenleg Pesten dolgozom, ott is lakom, de változatlanul itt vagyok az MHS szakkörben é!s minden szabad időmet a szakkör műhelyében töltöm. — A szakkörnek jelenleg hat modellje van. Ezekkel fogunk augusztus 29-én a pályaavató bemu­tatón szerepelni — vette át a szót Hódosi Je­nő. — Kecskeméten dolgo­zom, de minden szabad időm­ben és szabadságom alatt szorgalmasan modellezek. Két autóm van. Ezek közül egyet most próbálunk ki. És már sor kerül a kétkilós versenyautó tankolására. Olajozó nagyságú edényből engedik bele a keveréket, amely éterből, petróleumból és ricinusolajból állt. Hódosi Jenő drótra erősíti a fürge járművet, Lovas György vál­lalja az indítást. Két-három próbálkozás után meglódul a kis versenykocsi és nagy zúgással, fergetegesen rohan körbe a pályán. Első kör, má­sodik, harmadik. A sebesség egyre nő és amikor a tizen­ötödik kör után a két fiatal­ember leállítja a modellt, megelégedetten állapítják meg, hogy a kis versenyautó elérte a kilencven kilométeres sebességet. — Ennél jobb eredményt is szoktunk elérni! — jegyzi meg Lovas György. — Ver­senyben már futott a model- lem százhúszat is és remélem, hogy a bemutatón meg fogom közelíteni az országos ered­ményt, amely százhatvan ki­lométer. Fctoldottak a scríésaarí^tot Keddtől (augusztus 3-tól) már ismét rendszeresen lehet a sertéspiacra sertéseket fel­hajtani. Kombájn az országúton >gsssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssss/sssssssssssssssssssssssssssssssssss< MIT LATUNK MA A MOZIBAN? Riói kaland. Színes, fran­cia kalandos film. Előadások kezdete fél hat és 8 órakor. „ROZSDA MARJA, NEM RAGYOG..." — Megjöttek az artisták? — Nem, csak az óráját akar­(Gaál karikatúrája) csütörtökön neki is láttunk a munkának. Szombat estig az SZK—4-essel ötszázhetven mázsa gabonát csépeltünk. — A hajnali órákban in­dultunk el és most itt tét­lenkedünk az országúton. El­törött egy szeleprúgó és ezért nem mehetünk tovább. A gép bírná a menetet, de rúgó híján könnyen lehet valami nagyobb baj is. Pótalkatrész nincs és va­lahogyan mégis haza kellene kerülni, hiszen reggel már másutt van szükség a gép­re. — Ki tudna vajon segíte­ni? — A Nagykőrösi Gépjavító Állomáson biztosan, van ügyelet! — Akár a ceglédi AKÖV- telepröl, akár a Nyársapáti Állami Pincegazdaságból fel lehet hívni telefonon a nagy- körösieket. Biztosan segíte­nek. Két óra múltán ugyan­azon az úton haladtam visz- szafelé. Csak néhány te­nyérnyi olaj foltot láttam azon a helyen, ahol a sérült gép állt. Ügy látszik, hogy a nagy­kőrösiek segítettek. De Kiss Balázs meg is érdemelte, hi­szen ő is készséggel sietett se­gítségre, amikor a betakarí­tás érdeke megkívánta. A címzett ismeretlen A kérés: juttassa vissza! Három hete ismeretlen tet­tes kivette dr. Tege Antal gyermekorvos gépkocsijából a kis nylon tasakban levő mes­terséges légzés készüléket. Dr. Tege Antal remélte, hogy az ismeretlen tréfacsiná­ló — gyermek vagy felnőtt egyaránt —, mivel úgy sem tud vele mit kezdeni, majd csak visszajuttatja a készülé­ket. Hiába vár, az ismeretlen nem küldte vissza. Ha kezébe akad az újság és elolvassa e sorokat, sürgősen pótolja mu­lasztását, mert ki tudja, hátha éppen ő lesz a következő, aki­nek szüksége lehet rá. Vásárlórekord A nyári vásár első napján voltak a legtöbben a méter­áruboltban. A második napon — mivel hetipiaci — hason­lóan törték egymást az embe­rek a pult körül, válogatva a különböző, a nyári vásár al­kalmával leértékelt anyagok között. A harmadik napra azt mondták, lazább, de így is leg­alább negyvenen tolakodtak egyszerre a boltban. A bevé­tel mutatja a legjobban, mi­lyen nagy a forgalom. Két nap alatt pontosan kétszázhuszon­ötezer forintot árultak. S<| Sokan megfordultak az áru- ^ házban is. A két nap mérlege ^ itt kétszázhuszonhatezer fo- rint. A rövidáruboltban hét- i venezer, az Eleganciában öt- S venezer forintot árultak a le- § értékelt holmikból. Ugyancsak ^ ötvenezer forint volt a forga- ^ lom a Tip-top cipőboltban a ^ nyári vásár első két napján.--------------- | s ' UBORKASZEZON |: Naponta húsz-harminc má- ^ 1 zsa fut be sárgabarckból és ^ uborkából a földművesszövet- ^ kezet felvásárló telepére. ^ Nincs különösebb fennaka- ^ dás, a termelők folyamato- § ’ san szállítanak. De leha- §' nyatloban van mar az ^ . uborka és a barack szezonja. ^ mert a felvásárlások e'ején ^ még naponta ötven-hatvan ^ ' mázsát is beszállítottak. !(.----- I: E ngedély nélkül | legeltetett | i ^ i Tóth István (Hangács dűlő ^ , 39.) engedély nélkül legeltet- ^ . te állatait az állami gazda- ^ íág területén. A városi tanács Szabálysértési hatósága két- ^ jfzáz forintra bírságolta. ^ , Hasur Istvánt (Szurdok dű- ^ tő 36/a) tilos erdei legelteté- $ ■ lárt ugyancsak kétszáz fo- $ ■ Untra bírságolta a tanács ^ i fzabálysértési hatósága. ^ Kiss Balázson*&una—Tisza • közi Kísérleti Intézet kom­bájnvezetője azzal indult el csütörtökön hajnalban, hogy az intézet ceglédi gazdasá­gában harminc katasztrális hold búzát levágott a szov­jet gyártmányú rendrearató és nem lesz abból semmi jó, ha ez a learatott gabona na­pokig a renden marad. — A múlt héten is elég csapadékos volt az idő! — mondotta Kiss Balázs. — Ügy hallottam a gazdaságban, hogy két nap alatt, szomba­ton és vasárnap majdnem hetven milliméter eső esett. Az pedig nagyon megron­gálná a renden levő gabo­nát. — Megértettem, hogy segí­teni kell, hiszen öt-hatszáz mázsa búzáról van szó. Ezért r vállaltam és másodmagam- >i ma] eljöttem Ceglédre. A ^ vágó szerkezetet úgy hozták | utánam tehergépkocsin és s A GYENGE GYOMRÚ EMBER VIGYÁZZON! Rendszerető em­bert nem érik meg­lepetések. Ha nem süt a nap, kiakasz­tom a szekrényből a ballont, vagy az átmeneti kabátot. Ha az égen parányi bá­rányfelhő tekereg, karomra akasztom az ernyőt. Mivel pedig meglehetősen gyenge a gyomrom, a szódabikarbónás doboz mindig ott van a zakóm jobb zsebé­ben. Én már nem kel­tek feltűnést az étte­remben, ha termé­szetes mozdulattal oda teszem a tányé­rom mellé a szóda­bikarbónás dobozt. Akinek gyenge a gyomra, az vigyáz­zon. Ez olyan egy­szerű igazság, amit senki sem kíván megcáfolni. A déli étkezés ná­lam szertartás. Kez­dem az étlap lassú és gondos áttanul­mányozásával. Pont­ról pontra haladok és igen figyelmesen állítom össze az ebé­det. Gyermekkoromban is szerettem a le­vest. Erre kedves anyám szoktatott rá. Ebből a jó szokásból máig sem enged­tem. Szívesen eszem erőlevest, rajongok az Ü jházy-tyúkle­vesért. A húsleves minden változatát becsülöm. A gulyás­leves a rangsorolás­ban igen előkelő helyet foglal el. Másodikfélének mindig szeretem a tartalmas dolgokat. A jó puhára főtt marhapörkölt akkor jó, ha elegyes hús­ból készül és egy kicsit csípős. Akár galuska, akár bur­gonya, vagy éppen rizs, egy a fontos, hogy az adag meg­felelő legyen. Az ember azzal a nyu­godt érzéssel fek­tesse egymás mellé az evőeszközt a tá­nyérra, hogy jó ízűt evett. Persze a mar­hapörkölt nem egyeduralkodó az ét­lapon. A tokány, a borjúpörkölt, a liba­máj rizottó, a szűz- pecsenye egyforma eséllyel indul a ver­senyben és hogy me­lyik fut a célba. azt mindig a szerencsés véletlen határozza meg. Őszintén beval­lom, hogy nálam nem ritkán sor ke­rül a ráadásra. Ezt egy kicsit részlete­sebben meg kell ma­gyarázni. Teszem például kitűnő ét­vággyal legyűrtem a marhapörköltet, galuskával- vagy tar­honyával és erre fér­fiasán kijelentem, hogy ráadás. Ez min­dig olyan valami, ami pompásan ki­egészíti az elteme­tett marhapörköltet. Frissen sült bécsi­szelet, rostonsült borda róseibnivel és változatos sava­nyúiul. A tésztát általá­ban nem szeretem. Változatlanul állí­tom, hogy sok benne a liszt. De tapintat­lanság lenne, ha mel­lőzném. Az enyhén sós sajt után még csak eljárja a forró túrós rétes, a mákos haj­tott, a tepertős pogá­csa melegen. Ha minden kötél sza­kad főtt tészták kö­zül a túrós szagga­tott, hogy a pala­csintáról el ne fe­lejtkezzek. Az ebéd előkelő befejezése a fekete. Két szem cukorral, azon mód forrón és kész. Többet egy fa­latot sem. Óvatosan benyúlok a zakóm alá. Egyetlen ügyes mozdulattal lazítok egy kicsit a nadrág­szíjon és igyekszem minél mélyebb lé­legzeteket venni. •A gyenge gyomrú embernek nagyon kell vigyázni magá­ra. Nehéz dolgokat általában nem sza­bad enni. Fontos, hogy ne terheljük meg a gyomrunkat. Előrelátó ember vagyok. Ez a magya­rázata annak, hogy az ebéd befejezésé­ül kinyitom a szó­dabikarbónás do­bozt. Késhegynyit lepöckölök egy po­hár vízbe és frissen lehajtom. Ezen senki sem csodálkozhat. Gyen­ge gyomrú ember­nek vigyázni kell az egészségére. (rossi)

Next

/
Thumbnails
Contents