Pest Megyei Hirlap, 1965. augusztus (9. évfolyam, 180-204. szám)

1965-08-04 / 182. szám

1965. AUGUSZTUS 4, SZERDA rtyr MC«. ^íiHap a P. A. M. Dirac professzor, a Nobel-díjas tudós Magyarországon Ismét hazánkban tartózko­dik Paul Adrian' Maurice Di­rac Nobel-díjas fizikus, a cambridge-i egyetem tanára. A professzor a világ egyik legnagyobb tudósa. Jelentős, sokszor úttörő szerepet ját­szott a legmagasabb szintű el­méleti fizikai kutatások csak­nem valamennyi nagy és ne­héz problémájának megoldásá­ban. Dirac professzor és felesége — az Amerikában élő magyar származású világhírű atom­tudós, Wigner Jenő testvére — most immár másodízben töltik nyári szabadságukat hazánk­ban. Földcsuszamlás Tihantfban A Tihanyi-félszigeten, a ha­lászkikötő közelében, az elmúlt napokban hegycsuszamlás tör­tént. A mintegy 120 méter magas hegy csaknem száz mé­ter szélességben megrepede­zett. A csuszamlást valószínű­leg az utóbbi időben gyakori esőzés okozta. A szakemberek felülvizsgál­ják a veszélyeztetett körzetben levő épületeket és gondoskod­nak a vízvezetékhálózat, vala­mint a hegyre vezető lépcső kijavításáról is. Segítenek a gyerekek Amerre a szem ellát — ahogy szokás mondani — végtelen sok zöld málnabo­kor, s csillognak rajtuk a ki­sebb és nagyobb, epernagy­ságú érett gyümölcsök. Illa­tukat messzire viszi a szél. Ládákba csomagolva szállí­tásra várnak. Hetvenöt hold­ból harmincöt fordult termő­re az úri Béke Tsz málnate­lepítéseiből, és a gabona aratása melleit ennek a szedése a leg­sürgősebb feladat. Szerencsére itt nem kellett csalódni és bosszankodni, mint a gabonaföldeken, ahol eleinte három kombájn he­lyett csak kettő aratott, így a hiány nagy károkat okozott, itt segítenek a gyerekek, gyorsan és ügyesen. A tsz-irodában tréfásan mondják, hogy a málnasze­désre „a csecsemőtől az ag­gastyánig” mindenki alkal­mas. Valóban, az érett málna könnyen szedhető, az ember kezében marad, még az apró gyerek is ért hozzá. Ezek a gyerekek, akik most dolgoz­nak a málnaföldön, 11—12 éves iskolások, szünidejüket töltik itt, hasznosan, hiszen pénzt is keresnek: óránként három forintot, Termőre fordult 35 hold Hasznos vakáció kilónként 90 fillért kap­nak. A bokorsorok között, a „fo­lyosókon” járkálnak, az ide­genek láttára ki-kidugják fe­jüket, aztán vissza a munká­hoz, meg a nevetgélésekhez. Aztán szaladnak a ládákkal a brigádvezetőhöz, aki jegyzi, hogy ki mennyit dolgozott. Szép teljesítményeket halla­ni, akad olyan gyerek is, aki negyven kiló málnát szed le naponta, s ez felnőttnek is becsüle­tére válnék. Újvári Pálné, örzse néni a lányok, Süli Illés a fiúk mun­kacsapatvezetője. Kérdezzük örzse nénitr milyenek a gye­rekek? Nagyon elégedetten mosolyog. — Elég az hozzá — mondja, — hogy úgy várnák reggelenként csoportba ve­rődve, zsibongva, mint héja a csirkét. Ügyesek, szorgalma­sak. Persze, ne legyünk rész­rehajlók, a fiúk is ugyanilye­nek. Gyűlnek a ládák a gyűjtő­helyen, s szaporán mozog a brigádvezető ceruzája. Ha ilyen ütemben halad a szü­ret, mint eddig, jó eredmény­re számíthatnak. (J.) Vonatunk 1189 órával korábban érkezik VÁLASZ TÖBB LEVELRE Hatezer forint pénzbírságra ítélték a törökbálinti orvost Nagy port kavart fel dr. Bo- ruczkai László, Törökbálint egyik körzeti orvosának és orvosírnok feleségének ügye, amelynek során — mint arról beszámoltunk —, a Budai Járási Tanács fe­gyelmi bizottsága az asz- szonyt állásvesztésre ítélte. Szerkesztőségünkbe azóta a házaspár ártatlanságát hangoz­tató számos levél érkezett Tö­rökbálintról. Csak most van alkalmunk válaszolni ezekre, közölve a Boruczkai-ügy to­vábbi fejleményeit Miután a Pest megyei Orvos­etikai Bizottság tanulmáiiyoz- ta az orvos ügyét, fegyelmi eljárás megindí­tását tartotta szükséges­nek. A fegyelmi tanács most tar­tott ülése alatt a megyei kór­ház folyosóján megjelent har­minc-negyven törökbálinti, többnyire asszony, s követelte idézés nélkül tanúkén ti kihall­gatását. A fegyelmi tanács közülük kettőt kihallgatott, mindkettő kijelentette, hogy az orvos működésével elégedettek, s nem tudnak arról, mintha megengedhetetlen dolgokat követett volna el. A tanács ezeket a tanúvallomásokat nem vette figyelembe, miután nemleges körülményt bizonyí­tani amúgy sem lehet. Nem mondhatják azt a tanúk, hogy az orvos nem fogadott el sen­kitől semmit. Kifogásolta viszont a ta­nács az idézés nélküli ta­núk előre szervezettnek látszó megjelenését, amely azonban a tények tisz­tázásánál nem befolyásolta. Megállapította a fegyelmi ta­nács, hogy nem lelhető fel dr. Boruczkai László orvosi ma­gatartásában a feltétlenül megkívánt bizalom, amely az orvos erkölcsi tekintélyét biz­tosítja. Elegendő erre nézve hivatkozni arra, hogy egy kis­korú gondnokolt lány kényte­len 3200—3500 forint ki nem fizetett munkabéréért pert in­dítani vele szemben. Az sem vívja ki az orvosi hivatás gya­korlásához kívánt megbecsü­lést és bizalmat, hogy éjjeli verekedésbe keveredett — már másodszor — és emiatt ellene bűnvádi el­járás folyik. Az orvos ellen folytatott ÍSTEB-vizsgálat anyaga, vala.- mint több tanú vallomása azt igazolja, hogy dr. Boruczkai orvosi munkásságát anyagi motívumok szövik át. Nem lát­ja ugyan megnyugtatóan bizo­nyítva, mintha a betegektől pénzt kért vo},qp, kétségtelen azonban, hogy magatartásával olyan légkört teremtett, amelyben a betegek gyógyulásuk ér­dekében helyesnek látták megajándékozni. Tényként megállapítható, j hogy a rendelési időt nem tar- j tóttá be s ezalatt rendelőjében i társasággal italozott. EGY NYÁR — KÉT SZEZON A népi ellenőrök vallomása szerint a beteglapokra a kór­ismét felületesen írta be. töb­beket indokolatlanul egy-két napra ágyban fekvő betegnek nyilvánított. Vadász György-’ nének pedig kilenc esetben hamis tartalmú igazolást adott, s emiatt az asszonyt munka­helyéről igazolatlan mulasztás miatt elbocsátották. A fegyelmi tanács végül is 6000 forint pénzbírsággal súj­totta az orvost. A határozat el­len fellebbezésnek van helye. — Mennyi idő alatt készül el egy vasúti kocsi? — Csuti elvtárs, nézze csak meg: hol is tartunk most? Csuti László mosolyog, ak­tuális kimutatások közt lapoz, állát vakargatja, összead. — Jelenleg pontosan 7922 munkaóra alatt tudjuk előállítani... Mintha bizony vásárolni akarnék személyi használat­ra, vagy cégem megbízásából sürgősen néhány Bahv-kocsit s mint vevőt érdekelne a gyár­tási idő. Be is vallom: nekem így nem sokat mondanak az ezer órák; eddig vonattal kapcso­latban csupán a perces kése­delmek érdekeltek, de ez a forgalomra tartozik, nem a vonatgyártásra. Erre újra ce­ruzát ragad, újra kimutatáso­kat lapoz s azt mondja: ja­nuárban még 9111 órára volt szükségünk, hogy egy kocsit tetőtől talpig megépítsenek. Most már én is számolok egy kicsit s kisütöm, hogy fél év alatt 1189 órával javították meg januári eredményüket. Szép sportteljesítmény. — Nem sportteljesítmény — mondja Csuti László és me­gint nagy lepedőket terít, ki­mutatásokat szögez szembe velem — hanem normakar­bantartás. Ha szelíd szívű riporter len­nék, rögtön kifordulna kezem­ből a toll. Drága magyar nyelv! Mit vétettél ellenünk, hogy e szörnyű hangzású szót kiagyaltuk? Nem elég a nor­ma? Még karban is kell őt tartani, mint például a vasúti kocsit? Ám az ember ne érze­legjen, sem stilisztikailag. sem pedig a „melósérdek” jelsza­vával. Norma nélkül elképzel­hetetlen ma a nagyüzemi munka, hiszen ez ad az ember tevékenységének a munkahe­lyen, a közösség szerkezeté­ben ütemet, felelősséget, fe­szes- tartást. S hogy a norma igazságára, jogára vigyázni kell? Ám legyen ez: karban­tartás, de olyan, amelyet- a korszerűség, méltányosság, a gyár és dolgozóinak érdeke megkövetel. Nem, nincs szó semmiféle normás túlteljesítésről — Nyaralók a Duna mellett - Kapunyitás a vízparti SZÖT-üdülőkben „ ... augusztus 5-től a visegrádi MEDOSZ üdülő kivételével a Du­nakanyar valamennyi SZOT üdülőjét üzemel­tetik.” A vihar kidühöngte magát s minden remény megvan rá, hogy néhány nap után ismét tombol — a nyár. Szikrázó napfényű, friss levegőjű, megnyugtatóan csöndes ez. a hegyek közelében, a dunaka­nyari üdülők központjában. A kapun túl mesekastély. A színek erősek, élénkek, a zöld haragos, a fehér vakít, a kék erős, minden virágnak, nő- j vénynek, bokornak csodálni- ! való a színskálája. De ez még | mind csak ízelítő. A tulajdon­képpeni üdülő — egy elegáns, reprezentatív európai szálló — magasabban épült, s lép­csősor vezet a helyszínre. A gazda. Lépés János, nagy buz­galommal, a látogató pedig elfogódottan járja a szőnyeg­gel borított folyosókat s cso­dálja a kis szállásokat, ame­lyek mindegyikéhez egy-egy fürdőszoba tartozik. — Ilyen ez a mi SZOT-üdü- lőnk. Játékra és kéthetes nyu­galomra, egy-két kilós gyara­podásra minden lehetőséget biztosítunk. A leányfalui központ a Du­na mentén nyolc üdülőegysé­get kormányoz — Visegrádiéi — Nógrádverőcéig kétheten­ként 1300 embert szállásolnak el. — Annál jobban fájt ne­künk, hogy két hétig vala­mennyi üdülőnk bezárt. Per­sze a kapuzárás csak a be­utalt üdülőkre vonatkozott. Az árvíz ideje alatt 300 kite- lepítettnek adtunk hajlékot — mint látható — nem is akármilyent. — Hogy sikerült a lebonyo­lítás? — Hogy őszinte legyek, fél­tem egy kicsit. De kérem itt egy forint kár nem történt.. A park, a mi gyönyörűségünk, épp oly szépen fogadhatta a SZOT-vendégeket, mint ami­kor Szigetmonostorról átvet­tük a kitelepített embereket. Volt itt olyan, aki sírt, amikor búcsúztunk. S nekünk is megható volt látni olyan em­bereket, akiket még életük­ben senki nem szolgált ki. — Túl a Duna okozta in­tervallumon, most is érvényes a kérdés: milyen a menázsi? — Kérem, én nem azért mondom, de jobb mint a Ba­latonnál. Tessék mondani, hol adnak kéthetenként négyszer baromfihúst? Válasz­ték, háromféle. Az érkezés napján legutóbb rántotthús, rizzsel, uborkasalátával, vagy sült és torta. S csodálkozni fog, de Dömösön, a kis üdülő­ben még este is adnak elő­ételt! — Több a pénz? — Dehogyis több! Igaz, mondják a hitetlen látogatók, honnan vesszük, nem lehet ennyit adni a hivatalosból. Pedig lehet. Gazdálkodni kell, nem akárhogyan, s legyen hozzá szíve is annak, aki mű­veli. Ha nem, jobb ha abba- hagyja, vagy hozzá sem kezd. Volt itt gyerek, aki négy ki­lót hízott. Ezzel dicsekednek, de a felnőtt — különösen ha nő az illető — szégyenli be­vallani. — Kik járnak ide? — Mindenféle ember. Se­gédmunkástól a mesterig, mérnökig minden rendű-ran­gú nyaraló. S természetesen családosok, mert az egész Du­nakanyar a családosoké. Ed­dig csak nyáron volt így, ez­után télen is azt szeretnénk, ha férj-feleség kettesben, vagy gyerekestől jönne pihen­ni. Valljuk meg. nem épp a legjobb dolog, hogy a nyara­lókban férj-feleség külön ke­rül. Elég baj volt már emiatt... — Mi az oka, hogy az árvíz miatt kettéosztott nyár máso­dik szezonján még nincs nyit­va valamennyi Duna menti nyaraló? — Az épületek rendben vannak, csak a vízellátás az akadály. Ahol még zárva tar­tunk ott nem sikerült az ár­víz miatt fertőzött kutakat megfelelően kitisztítani, fer­tőtleníteni. Dehát szerencsére az ilyen árvíz sem jelentkezik gyakran, s aki egyszer a du­nakanyari üdülőben pihent jobban visszakívánkozik, mint a Balaton mellé. Tóth György mondja Csuti László. Annyi történt, hogy a decemberi párthatározat után a Dunakeszi Járműjavító is „lelkiismeretvizsgálatot” tar­tott. A lelkiismeretvizsgála­tot másképpen is nevezhet­jük. ha nem szeretjük az áj- tatos kifejezéseket s inkább bírjuk a szakmai nomenklatú­rát. Például: „Veszteségta­nulmányozást végeztünk, fel­mértük a dolgozóktól függő és független veszteségidőket. Felülvizsgáltuk a technoló­giát és a normákat.” Mindenki gondolhatja, hogy a veszteségfelmérés, a tech­nológia- és normafelülvizsgá­lás már egész sor kötelesség­szerű intézkedést tesz szüksé­gessé a légtöbb üzemben. Itt is így történt. A „lelkiismeret­vizsgálatot” számos (vagy számtalan inkább a helyes kifejezés?) technológiai vál­toztatás, gépesítés, munka­módszer-változtatás követte. Utána persze új normák szü­lettek. — Nehezebb lett így a mun­ka? — Nem lett nehezebb. A gyártási folyamatok változá­sa nem jelenti azt, hogy a munkásoknak nagyobb erőt kellene kifejteniük. Az óra­megtakarításnak 73.5 száza­lékát a technológiai változ­tatásokkal, gépesítéssel, 26,5 százalékát pedig jobb munka- módszerekkel, szervezéssel értük el. Például... Csiik György hegesztővel beszélgetek. Persze a beszél­getésre várni kfell, míg a szén­dioxidlánggal be nem for­rasztja a ..vassebet” a kocsi főkereszttartóján, amelyet ott kell keresni a vasúti kocsi forgó váza alatt. Az interjú félrefordított fejjel indul: ri­port kedvéért ,$<?Cjiézz a he­gesztőlángba. Aztán szól: már lehet. — Könnyebb, mint villamy­nyal? ->,r> — Nem könny^Jjjj. Inkább nagyobb figyelmet kíván. — Gyorsabb? — Sokkal gjAteibb. — Mennyivel ?— — Nem tudom. Talán 50 százalékkal többet csinálok. Itt áll a technológus is. aki a széndioxid lánggal való he­gesztését kigondolta és be­vezettette: Szekér László. Ö mondja, hogy egy kocsinál harminc óra nyereség ez az új módszer. — Szívesen csinálja, Csík elvtárs? — Persze. Bár kicsit job­ban kell figyelni. Meg töb­bet készítek, több az anyag- mozgatás is. De egy forint­tal több lett az órabérem. — Igazságos a dolog? — Hát hogyne. így sokkal gazdaságosabb. Endrődi Miklós lakatos most nem izzított és ho­mokkal töltött csöveket haj­lít, hanem hidegen, egyene­sen erre a célra és itt készí­tett géppel. Idősebb, sovány, nyíltszemű ember. — Sokkal jobb így. Nekem például könnyebb is, mert nem kell a szénnel, meg a homokkal bajlódnom. Másfélszer annyit csinálok. Hetven fillérrel emelték is az órabérem. — Mosolyog. — Hogy érdekeltté tegyenek az új módszerben. Dehát miért is ne volna érdekelt? így gaz­daságosabb ... Számtalan hasonló techno­lógiai változtatás áll a közei 1200 munkaóra megtakarí­tás mögött. És áll olyasmi is, amely azt a gondolatot kelti az emberben, hogy ösz­tönzés, öntudat nélkül meny­nyi visszásság rejtve ma­rad. Egy műszaki dolgozó például a prémiumfeltétel ösztönző erejétől indíttatva egyszerű és nagyszerű javas­latot tesz. Brigádján belül megold egy takarítási mun­kát s ezzel egy segédmunkás egész munkaidejét szaba­dítja fel. A rejtett tartalékok humoros, sőt szatirikus vál­tozata ez. Mindegy. A lényeg az, hogy egy félév alatt közei 1200 órával gyorsabban és gazdaságosabban készül el egy kocsi. A lényeg az. hogy az új normák nem követelnek több verejtéket s a januári 9.42 forintos át­lagórabér júniusban 9.48-ra emelkedett. — A vállalat, a gyár gaz­dasági felelőseinek tartjuk magunkat — mondja Csuti elvtárs, a normaosztály veze­tője, s az arca most ko­moly és gondterhelt. t- Minket nem szeretnek túl­ságosan, de talán nem is ha­ragszanak ránk. Azt akar­juk. hogy azt a bért fizesse a gyár minden dolgozónak, amiért megdolgozott. És minden rendes dolgozónak az a fontos, hogy gazdasá­gosan termeljen a gyár. A gyár ad kenyeret... S csak akkor adhat, ha jól műkö­dik, állja a versenyt. .. Ezért őrködünk a normák felett. Sajnálom, hogy nem va­gyok most külföldi állam, hogy feladjak valami elő­nyös megrendelést. S ezzel is növeljem a gyár dolgo­zóinak büszkeségét, gazda­sági sikerét és — nyere ségrészesedését. András László HIDEG A VIZ. (Foto: Kotroczó)

Next

/
Thumbnails
Contents