Pest Megyei Hirlap, 1965. augusztus (9. évfolyam, 180-204. szám)

1965-08-31 / 204. szám

MST mer ^rfap 1965. AUGUSZTUS 31, KEDD Agrártudományi Egyetem,: Elutaztak a külföldi diákok Az aszódi agrás’napok fináléja — (>wd«llőii „Viszontlátásra!" — zúgják a szovjet vendégdiákok. „Doszvidányija” — zengik a gödöllői Agrártudományi Egyetem képviselői. Búcsúz- kodó, de örömtől csillogó te­kintetek jelzik, hogy a lengyel, német, bolgár és csehszlovák agrárfőis­kolák mellett a kraszno- dari agrárfőiskola hallga­tói is beletartoznak már a szorosabb baráti közös­ségbe. Egy hónapot töltöttek ha­zánkban — a gödöllői Agrár- tudományi Egyetem vendégei­ként — a tegnap este eluta­zott szovjet főiskolások. Ez alatt az idő alatt megismer­kedhettek a magyar agrár­felsőoktatással, a gödöllői egyetem tanszékeivel, tangaz­daságaival, hallgatóival, okta­tóival. Részt vettek a termelő- munkában, jártak Hajdúszo­boszlón, ellátogattak a nádud­vari Vörös Csillag Tsz-be, ta­nulmányozták az állami gaz­daságokat, aztán Keszthelyen, a Balaton környékén is meg­fordultak és a búcsútalálko­zón a felfedezők lelkesedésé­vel állapíthatták meg, akár­csak Kubánban, ahol ők él­nek, olyanok a mi természeti adottságaink is. Nemcsak szélesedett a látó­körük, tapasztalatokat szerez­hettek, de sok felejthetetlen epizód színesíti emlékeiket. Dr. Magyart András, a ven­déglátó egyetem rektora me­leg szavakkal üdvözölte a két intézmény között létrejött és Forgalomba került a Sztár és a „Kis-csupaszem" A nyári holtszezon után a televízió vásárlás megélénkü­Abszolút ivein beképzelt Lajoska, a női frizurák elismert művésze és a hölgyvendégek elkényez­tetett kedvence a mi­nap táblát akasztott a fodrászüzlet falára: „Kérem a kedves ven­dégeket, hogy kérdéseik­kel ne zavarjanak .. Bevallom: szorongva-koc- káztattam meg a kérdést: „Miért nem szabad önhöz szólni, drága mester?” — Mert rosszul . érzem magam — szól Lajoska egyszerűen. Akceptálni kell a fod- rászi álláspontot. De va­jon miért nem tehetek én is ki táblát hajvágásaim s borotválkozásaim alkalmá­val, mielőtt a borbély­székbe ülnék: „Kérem a kedves bor­bély es fodrász kartár­sat, hogy időjárás, fut­ball és egyéb szokott té­máival ne zavarjon." Így volna idő- és sport­szerű. (al) lésére készülődik a kereske­delem. Gondot fordítanak a televí­zió választék kibővítésére. A kisképcsöves kategóriában a részletre is kapható Carmen és Kékesen kívül új típus a Favorit, sőt, a napokban meg­jelent a Favorit modernebb változata is. Az új Favorit, a „Kis-csupaszem", 19 colos, domborított elölapos képer­nyőjű készülék. A nagyképernyősök közül a régieket már csak az itt-ott fellelhető AT 505-ös képviseli. A Horizont azonban méltó utóda a régebben kedvelt két készüléknek, az AT 505-ösn.eK és a Munkácsynak. A Hori­zont képérzékenysége például az AT 505-ösnél lényegesen jobb. Ugyancsak nemrégen jelen t frieg a-í Sittár nevű televízió,, amely 59 centiméteres szegletes­képcsövével, modern formájá­val méltó vetélytársa a Del­tának. Szeptemberben és ok­tóberben nagyobb mennyisé­gű AT 650-es típusú Sigma televízió kerül a boltokba. Az év végén egyébként még eggyel növekszik a nagykép- csöves televíziók választéka, forgalomba kerül a székesfe­hérvári VT rekordja, az üzem új gyártmánycsaládjá­nak legnagyobb készüléke. tovább szövődő kapcsolatokat. Koltunov, a szovjet diákkül­döttség vezetője elismeréssel beszélt az itt szerzett tapasz­talatokról. Különösen az állat- tenyésztésben elért magyar eredményeket méltatta, többek között az egyete­men folyó magyartarka és kosztromai szarvasmarba keresztezésben elért sike­rekről nyilatkozott elége­detten. Tetszett a diákoknak az egye­tem babati gazdaságában fo­lyó nagyüzemi lúd tenyésztés is. A gödöllői Agrártudományi Egyetem külföldi kapcsolatai mindinkább bővülnek. A diákcsere-egyezmények kere­tében nemcsak a lengyel, né­met, bolgár, csehszlovák és most már a a szovjet főiskolai hallgatók ismerkedtek ha­zánkkal, hanem a magyar egyetemisták is ellátogattak a szomszédos országokba. A gö­döllői egyetemről ezen a nyá­ron több, mint nyolcvan hall­gató járt a csereegyezmény keretében a baráti országok­ban. t Mint ismeretes, az aszódi járásban nagyszabású ese­ménysorozat kezdődött — az agrámapok keretében — augusztus 19-én. A kulturális rendezvények, találkozók, ta­pasztalatcserék, ismeretter­jesztő előadások után tegnap került sor az ag­rárnapok záróakkordjára a gödöllői Agrártudomá­nyi Egyetemen. Negyven szövetkezeti elnök, agronómus. tsz-tag látogatott el Gödöllőre. Dr. Magyart András, az egyetem rektora adott tájékoztatót az egyes tanszékek munkásságáról, az oktatómunkáról, az egyetem fejlesztéséről, majd a vendé­gek a különböző tanszékek el­méleti é.s gyakorlati eredmé­nyeivel ismerkedtek meg. S. P. Délszláv tájmúzeum A Zala megyei délszláv­lakta községekben dolgozó pedagógusok egy év óta gyűjtik és tanulmányozzák az ősi népi hagyományokat, szokásokat, régi emlékeket, a több száz éves munka­eszközöket, a régi lakásbe­rendezési tárgyakat és nép­viseleti darabokat. A gaz­dag anyagból* Tótszerdahe- lyen tájmúzeumot rendez­nek be. A községi tanács megfelelő épületet biztosított a múzeum részére, amelyet a tervek szerint még ebben az évben megnyitnak. Hasznosíthatják a „borbélyötpsrcet" Könyvtár a fodrászüzletben A székesfehérvári Vörös­marty Könyvtár új kezdemé­nyezésként fiókkönyvtárat lé­tesített a Lenin úti fodrász- üzletben. A pénztárban több mint 50 . kötetet helyeztek el, s a vendégek olvasnivalót kölcsönözhetnek. A könyvtárosok igyekeztek rövid, érdekes, a várakozás unalmát elűző köteteket el­helyezni az alkalmi könyv­tárban. Rövid útleírások, no- vellás és verseskötetek, sza­kácskönyvek és érdekes nép­szerű tudományos könyvek­ből válogathatnak a vendé­gek. Gondoltak a legifjabbak- ra is: képes meséskönyvek, ifjúsági regények is találha­tók a polcokon. Az új könyvtárnak máris nagy sikere van: egy-egy for­galmasabb hétvégi napon szinte az egész állományt ki­kölcsönzik a vendégek. fertikiSa: ienei központ A Sopron közelében levő Fertődön, az egykori Eszter- házy-kastélyban, ahol Haydn élt és alkotott, zenei közpon­tot létesítenek; Nagycenken a Széchanyi-kastélyban pedig közlekedési múzeumot ren­deznek be. Kezdődik a vadászidény Óz után szarvas — Vadkacsa és liba, apróvad — Élőexport dött idei őzvadászat után vadászaink reményteljesen tekintenek a szarvasbőgés ele. Ez az időszak az, amikor a vadászok alaposan szemre­vételezhetik az állomány mi­nőségét. Az ártéri területe­ket szerető és ott élő szarva­sainkból a nyári árvíz nagy vámot szedett, mintegy 20 százalékos kárt okozva az állományban. A vadászok szá­az apróvadas területeket szálljak meg, hogy a színes tollú fácánokra, foglyokra vadásszanak. Legnagyobb tá­bora ennek a vadászatnak van. Novemberben kezdődik azután a nem kevésbé iz­galmas nyúlvadászat. A va­dásztársaságok a fácán, fo­goly, mezei nyúl jelentős ré­szét hálóval fogják be, és élve szállítják a MAVAD- nak. A külkereskedelmi vál­lalat szinte minden nyu­gati országba exportára az egészséges, telivér magyar apróvadat a nyugati orszi­KÖNYVESPOLC Francisc Munteanu: Haftonnás bűn A román Francisc Muntea- nu novelláira általában jel­lemző a gyermekkori és há­borús emlékekhez való újból és újbóli visszatérés. Húsz- harminc évvel ezelőtt meg­történt eseményekről mesél ebben a kötetében is az ol­vasóknak. de a közvetlen, el­sődleges élmény olyan szug- gesztiv erejével, hogy egyben az akkori idők újra átélésé­nek izgalmát is biztosítja szá­munkra. Gyermekkorának színhelyé­re visz el többek között « Szemafor utca, A tolvaj. Ho­gyan határoztam el, hogy költő leszek, a Hattonnás bún című elbeszélése, s a háborús évek forgataga nyílik meg újra előttünk az 1314-es kilo­méter, a Visszatérés, A ciga­retta, a Marhavagonban és még annyi más elbeszélésé­ben. De az állandóan figye­lő és kutató szemmel járó író érzékenységével reagál a ma, napjaink megannyi életérzésé­re is, mint például A cirku­szista, a Szürke ember vagy a Két találkozás című írásai­ban. Francisc Munteanu írásmű­vészetének közvetlen hangu­lata, emberi melegsége bizo­nyára ezzel a kötettel is — amely az Európa Könyvkiadó és a bukaresti Irodalmi Könyvkiadó közös gondozásá­ban jelent meg — megtalál­ja az utat az olvasókhoz. Tízezer vendég a Savaria karneválon Szombathelyen , vasárnap nagy sikerrel tartották meg a hagyományos Savaria kar­nevált. Minden évben ezzel emlékezik a vasi megyeszék­hely várossá nyilvánításának évfordulójára. Csaknem két­ezer éve már, hogy Claudius császár városi rangra emelte a Pannónia nyugati részén fekvő települést. Az ünnepségre mintegy tíz­ezer hazai és külföldi — zöm­mel osztrák, jugoszláv, cseh­szlovák és lengyel — vendég érkezett az ünneplőbe öltözött városba. Négyezer jelmezes vonult fel a város kilenc utcáján és terén, mintegy három kilomé­ter hosszú útvonalon. A tele­pülés kétezer éves múltját 13 képben megelevenítő színes karnevált több mint harminc- ezren nézték meg a felvonulás útvonalának járdáiról, épüle­teiből és a csaknem hatezer személyes lelátókról. Vadkacsalesen (MTI-foto'.' — Pelrovits László felvétele) Éveken át az a vélemény alakult ki a vadászok kö­zött, hogy az őzek nagyon elszaporodtak az országban és minőségük kifogásolható. Ezt a felfogást megcáfolta az a j júniusi esemény, amikor egy osztrák vadász Békés me­gyében olyan agancsú őzba- J kot lőtt, amilyen még nem i volt Magyarországon. Nem | sokkal később Szolnok me­gyében lőttek magyar va­dászok két őzbakot, amelyek megközelítették az előbbi ma­gyar rekordot. Ezt követően július 28-án ugyancsak ma­gyar vadász zsákmányolt egy világrekordnak számító őz­bakot, megdöntve ezzel a 71 év óta fennálló lengyel re­kordot olyan jelentősen, hogy szakemberek szerint évtize­dekig sem múlható felül. A ! nemzetközileg elismert Nád- ler-féle pontozásos rendszer j alapján 196 pontos volt a > múlt század végén Lengyel- ] országban lőtt őzbak agan- j .ess, ,,a legutóbb . Martpnyásár ; környékén elejtett őzbak tró- | teája ezzel szemben 240,4 pon­tot kapott. I A sok szerencsével végző­KAZINCBARCIKA Felavatták Munkácsy Mihály szobrát Vasárnap délelőtt újabb szép szoborral gazdagodott Kazincbarcilca. Virágokkal beültetett és nagyobb részt társadalmi munkával kialakí­tott egyik terén felavatták Pátzay Pál Kossuth-díjas mű­vész új alkotását, Munkácsy Mihály bronzszobrát. Az ünnepségen mintegy kétezren vettek részt, köztü! i város vezetői és Pátzay Pa Kossuth-díjas művész. Az ün népi beszédet Varga Gáborm országgyűlési képviselő, ; Borsod megyei Tanács vb-el nökhelyettese mondotta, majc a teret Munkácsy Mihályró nevezték el. Ezután a pedagógusklubbal megnyitották a Munkács] reprodukciós képeiből rende zett kiállítást. ^Karambol A falu főutcáján az autóbuszra várunk néhámjan. Vasárnap délelőtt. A hangulat ünnepi. A keskeny betonjárdán ünnep­lőruhás fiatalok lép­kednek a kultúrház felé, a házak előtt, a támla nélküli lócá­kon pedig öregek ül­dögélnek. A megálló­tól nem messze sze­líden kanyarodik a főutca. Különös figu­ra bukkan fel a sar­kon. Kissé bizonyta­lanul lépkedő, kék munkzruhás férfiú, őszes hajú, napsütött arcú. Vállán bicikli. Amikor közelebb ér, kiderül, hogy csak bicikli-roncs. Első kereke nem is nyol­cas, hanem testvérek között is legalább nyolcvannyolcas. Küllői kuszáltan me­red eznek a megcsú- folt keretből. Kor­mánya c sáléra áll, váza is girbe-görbe. — Eleget hurcolt engem, most én vi­szem kicsikét — mondja kényszere­dett mosollyal a kék- ruhás, és óvatosan nekitámasztja a ron­csot az út széli akác­fának. — Karambol? — kíváncsiskodik az egyik várótársam. — Olyasféle. Ze- torral. — Akkor még elég szerencsésen meg­úszta. — Meg hát, hiszen nem voltam rajta. Mintha megérettem volna, hogy baj lesz. mert ott, az utca vé­gén leléptem róla, és éppen így nekilá I masztottam egy fá­nak, mint most, ma­gam pedig benéztem a kocsmába. Mert hát, tudja, kiszáradt kicsit a torkom eb­ben a nagy meleg­ben. A baj akkor történt éppen, ami­kor előjöttem, hogy indulok haza. Épp akkor ment rá a Ze- tor. Aztán reccs! Csúnyán maga alá kapta. — Jól elbánt vele. Még a lámpáját is összelapította. A di­namót sem látom, csak a drótját. — Megvan itt min­den. Ehol a lámpa üvegje! A kék zubbony baloldali zsebéből előkerül a domború üveg. A jobboldali­ból a dinamó egy ré­sze. A mély nadrág- zsebből a másik al­katrész és a lesza­kadt csengő, meg né­hány rozsdás csavrtr. — A zetoros szaki azon nyomban ötven forintot kínálgatott. Mondtam neki, hogy tízszer annyi is kevés lesz. Tavaly vettem hozzá új pedált, az­tán itt van ni, az is pacsuli lett. Könyökével az élettelenül lógó pe­dálok felé bök. — Mit szól majd hozzá otthon az ass | szony! — rosszmá- júskodik valaki. — Haj-haj, csak otthon ne lenne a vi­lágon! — sóhajt a kékzubbonyos és te­nyerével letörli hom­lokáról a verítéket, majd nyögve vállára emeli a roncsot és lassan, kicsit imbo- lyogva, indul vele hazafelé. m. t. mításai szerint azonban ez a veszteség három év alatt re­generálódik. Világszerte híresek a ma­gyar szarvasok, ezért sok kül­földi vadász jön hozzánk § évről évre szerencsét pró- 5 bálni. Az idei szarvasbő- ^ gésre már a nyáron beje- ^ lentették részvételüket nyu- ^ gatnémet, osztrák, francia, ^ olasz vadászok, akik közül ^ sokan meg is érkeztek, és ^ elhelyezkedtek, hogy figyel- í jék a szarvasokat. Nem egy ^ külföldi vadász ejt nálunk § értékes agancsú szarvast, nem ^ sajnálva a trófeáért a magas ^ árat. Nálunk lőtt két évvel ^ ezelőtt egy nyugatnémet va- ^ dász olyan szarvast, amely- ^ nek agancsa világrekordot § ért el, fizetett is érte — $ örömmel — sok ezer már- S kát. ^ A külföldi vadászokat azon- ^ ban nemcsak a szarvasbő- $ gés vonzza hazánkba. A ha- ^ lastavak környékén is fel- ^ ütötték már sátraikat, hogy $ a napokban kezdődő $ vadkarsa­^ vadászaton is gazdag zsak- ^ mányt ejtsenek. A vadász- í idényben pillanatnyi szünet S sincs, mert szeptember else- ^ jén kezdődik a vadliba-va- dászat is, majd októberben gok vadjainak vérf elf riss íté- se céljából. Mondani sem kell, hogy népgazdaságunk­nak ez az akció milyen jó hasznot hoz. Egy élő nyálért IS dollárt, élő fogolyért 8 dollárt, élő fácánért pedig 4—6 dollárt fizetnek. A 760 magyar vadásztársa­ság 13 millió katasztrális hold vadászterületet bérel az államtól. Vadászaink tá­bora 21 ezer tagot számlál. Köztük több mint ezer a hi­vatásos vadász, illetve vad­őr. A társaságok tagjai csak vizsgázott vadászok lehetnek. akik a Magyar Vadászok Országos Szövetsége által szervezett tanfolyamot köte­lesek elvégezni. A vadászatokra mindig terv szerint készülnek a tár saságok, és a vadászok k telesek elvégezni mindazt r társadalmi munkát, amely te rületükön adódik. Gondos­kodnak a vadak téli etetésé­ről, a vadgazdasági berende­zések, a vadászházak, ma­gaslesek, sózó, cserkelő utak építéséről, rendbentartásáról. Állandóan irtják a dúva- dat, a rókát, szarkát, vad­disznót, segítve ezzel a ter­melőszövetkezeteket, állami gazdaságokat a vadkárok el­hárításában. fV. A.)

Next

/
Thumbnails
Contents