Pest Megyei Hirlap, 1965. augusztus (9. évfolyam, 180-204. szám)

1965-08-29 / 203. szám

1965. AUGUSZTUS 29. VASÁRNAP MST megyei v/firfap II MINDENKI ÜDÜL — Amíg üdü­lök, vigyázzanak az én drágáimra. — Kezét csóko­lom, anyu... — — Jobb helyet nem talál fürdés­re... T ulajdonképpen nem volt rátarti, de kicsit bosz- szantotta, hogy a házmester kolléga úrnak titulálja. A házmester egyébként kiegyen­súlyozott, elégedett férfiú­nak látszott, szeretett ultiz­ni, de a villany- és vízve­zetékszereléshez is értett, sőt legtöbb esetben meg is tudta javítani a liftet. — Mi újság, kolléga úr — szokta mondani, amikor es- ténkint ő a liftért kicsen­gette, majd megállapította, hogy furcsa az időjárás és közben benyomta a negye­dik emeletre a gombot. A választ rendszerint nem vár­ta meg: sürgősen iszkolt vissza a házmestert lakás ügyeletes helyiségébe, ahol a Piatnik-dáma, vagy rósz-, szabb esetben P. Howard várta. A z egyik éjjel — talán éj­fél lehetett — a ház- mesterné nyitott kaput. A házmestemé kerek volt, de nem nélkülözte a bájt és a rugalmasságot. Mikor a lift- fülkébe léptek, egyszerre nyugtalanítóan feszültté vált a légkör, úgy érezte feltét­lenül következnie kell va­laminek. Az asszony leplezetlenül ásított, jelezve, hogy imént még intim kapcsolatban volt az ággyal, majd puha moz­dulattal nyúlt az indító­gomb felé. ő jó ütemérzék­kel szintén kinyújtotta ke­zét, ujjai rásimultak az asz- szony csuklójára. Az asszony nem tett ellenvetést, csak bágyadtan és várakozón né­zett fel reá. A csókot nem tudták a ne­gyedik emeletig befejezni, kénytelenk voltak visszave­zérelni a liftet a földszintre, majd újra felszálltak a leg­felsőbb régiókba s ott lebeg­tek ég és föld között, míg el nem oltották szomjúságu­kat. M ásnap, amikor csengetett, már ismét a férfi sie­tett elő a házmesterlakás­ból. Kicsit csalódottan, sőt bosszúsan figyelte érdekes, kacsá'zó lépteit, de aztán fe­lülkerekedett benne a hu­mor és a férfiúi szolidaritás. — Mi újság kolléga úr? — kérdezte derűsen, miközben a házmester arra koncent­rálta figyelmét, hogy egy­ből beletaláljon a liftkulcs- csal a lyukba. (andrás) — Holnap csinálsz? mit (Komádi István rajzai) Van a járásban valami kü­lönösen izgató, amitől meg­dobban az ember szíve, s furcsa kis bizsergés fut át a hátgerincén... Párduc­könnyű lépteivel úgy tud sietni, mintha lassan menne, s finom, formás kicsi karjai úgy mozognak, akár az óra­mű. Pontosan, szabályosan ... A szemei kékek és csillo­'rfffsrssssfSSSfSSSssssssssfjrssssssssssfSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSfSSSsssssfSSSSSSSSSsrsjQljyJssssssssssssssssssj’ssssssssssfssssssssssssssss, Délután meg akarok lógni a hivatal­ból. Valami ürügy kellene. Temetés, esküvő, keresztelő. Nem jó, mert az elmúlt évben már az egész családom eltemettem, vagy férjhez adtam, illetve szocialista névadásban részesítettem. Egy lehetőség van csak. Beteg leszek. Már délelőtt elkezdtem mondani a gépírónönek, hogy rettenetesen fáj a fejem. — Nem akármilyen fejfájás ez — tájékoz­tattam. — Ügy érzem, mintha a koponyámat belülről feszegetnék. Részvéttel hallgatott és elmesélte, hogy neki volt egy sógora Alsódabason, aki hason­lót érzett a halála előtt. Elmondtam a panaszom a főnökömnek is, aki részvétlenül hallgatott. — Vegyél be valamit — mondta közönyö­sen. — Már bevettem, amit lehetett — mond­tam, és felsoroltam egy gyógyszertárra valót. — Nem használ. Olyan ez, mintha az agya­mat termeszhangyák rágnák. \ • — Akaraterő kérdése az egész. Szuggeráld magadba, hogy nem fáj a fejed — taná­csolta, és otthagyott. — De igenis fáj. Fáj és fáj. Akármit csiná­lok — ordítottam utána. Mindenkinek elmondtam, hogy nálunk csak beszélnek arról, hogy legnagyobb érték az ember. Ügy fáj a fejem, mintha gőzkala­páccsal ütögetnék, mégsem küldenek haza. Márpedig hazamegyek, mert délután jön hozzám Jucika, a világ legaranyosabb kis­lánya. Gépírönönknek elmondtam, hogy már szé­dülök is, és lila meg sárga karikák ugrálnak a szemem előtt. Elborzadt és elmondta: a sógorának Alsódabason (isten nyugosztalja) ugyanilyen karikák ugráltak a szeme előtt, amiben az is szöfnyű, hogy a lilához egyál­talán nem megy a sárga. Ebód után egy összeestem, de a főnököm megint jött az önszuggesztióval. — Mondogasd magadnak, hogy erős vagy. hogy le tudod győzni ezt a frontátvonulásból adódó kis gyengeséget! — Nem vagyok erős. Fáj mindenem! Szé­<2^ its —■ gók. Mélységek és magas­ságok tükröződnek bennük: a tenger mélysége, az ég­bolt' magassága ... Ezek a sze­mek, barátom, egyformán fé­nyesek, ha sírnak, ha nevet­nek, s mindig tiszták és át­látszóan őszinték. Nem tud­nak gyűlölettel, bosszúsan villogni; netán csak éppen kissé szomorúak, ha meg­bántjuk őket, mint a csi- nyen kapott okos gyerekek. Bele kell pusztulni... Na és a szív alakú piros, kicsi édes száj!... Te!... Én még olyat életemben nem láttam. Ahogy az beszél, ahogy az mozog, le, s fel — én csak lesem ... Kérlek, egy ilyen szájnak külön ön­álló kis élete van. Nem al­kalmazkodik a test többi ré­széhez: szemérmes és sze­mérmetlen tud lenni egyszer­re, félénk és kihívóan bá­tor, kívánatosán engedel­mes és ridegen elutasító. Mindezt körülbelül így mondta el egy barátom a ká­véházi törzsasztal mellett teljesen józan állapotban, tegnap este háromnegyed tízkor. Illett, hogy megkérdez­zem tőle: — Te mondd, tulajdonkép­pen kiről beszélsz? Rosszalló pillantásokkal végigmért és azt mondta: — írónkéról, a volt felesé­gemről ... Tudod, akivel öt évig együtt éltem ... Zoltai András Üjsághír: Csempészraktárat lep­leztek le egy olaszországi klast­rombán. A VDK NEMZETI ÜNNEPE Mi volt nálatok? Egyházi buli. (Pásztor rajza) Húsz évvel ezelőtt, 1945. szep­tember 2-án kiáltották ki a Viet­nami Demokratikus Köztársasá­got. VÍZSZINTES: 1. Az ország irá­nyító és vezető társadalmi szer­vezete a VDK-ban. 12. Ciráda. 13. Folyó az NDK-ban. 14. Nálunk már rég megszűnt ez a rang. 15. Figyelmeztet. 17. Amerikai Egye­sült Államok. 18. Vissza: orosz férfinév. 19. Indulatszó. 20. Azo­nos magánhangzók. 22. Tímár Mi­hály. 23. Y. Z. P. 24. Fordítva: játszma (ékezet felesleges). 26. Fejfedő. 28. Az ipar vezető ágaza­ta a VDK-ban (a hatodik kocká­ban kettős betű). 31. Igerag. 32. Hangtalanul zár. 33. Idegeskedik. 34. Bőrkidolgozó mesterember. 36. Piros, németül. 37. Zuhanok. 38. Gyorsan beszél. 39. Légy bá­tor. 40. Nehézipari Minisztérium rövidítése. 41. Nagyon sír. 42. In­diai pénz. 43. Kettőzve: szülő. 44. Kéz. 45. A Vietnami Demokratikus Köztársaság elnöke. 48. Férfinév. 49. Arhatár, értékhatár. 50. U. H. 0. 52. Jogában van. 54. P. E. A. 55. Dani mássalhangzói. 56. ... Gábor. Ismert fiatal zongoramű­vészünk. 58. Német személyes névmás. 60. Azonos magánhang­zók. 61. Folyó Németországban. 62. Hibás. 64. Fordítva: így hív­ták régen az ipari tanulót. 65. Se­regi Géza. FÜGGŐLEGES: 1. Közigazgatási székhely a VDK-ban. 2. Van, né­metül. 3. Mutatószó. 4. November eleje. 5. Ultiban van. 6. Kitalált történet. 7. Irt, régiesen. 8. Orosz igen. 9. L. B. J. 10. Régi evezős hadihajó. 11. Eltulajdonít. 12. A VDK néphadserege 1954. május 7-én Itt mért megsemmisítő vere­séget a francia gyarmati hadse­regre. 16. Mákot aprít. 18. Az elektromos áram erősségének mér­tékegysége. 20. Házi szárnyas (né­velővel). 21. Amerikai Államok Szervezete (a harmadik kockában kettős betű). 22. Pedagógus. 24. Fehérneműm. 25. Kis folyóvíz. 27. Azonos mássalhangzók. 29. Föld­rész. 30. Vissza: területet rabol (ékezet hiányzik). 32. Ismert szov­jet diplomata. 35. Szó szerint meg­tanul. 36. A levegőbe hajít. 38. Peca legvége. 39. Bebalzsamozott tetem. 41. ... bükköny. Zöldta­karmánynak vetik. 42. összecseng a verssorok vége. 44. Betű, ki­ejtve. 46. Hangszer. 47. A VDK fővárosa. 48. Neves színésznőnk. 51. Fedezett a labdarúgócsapat­ban. 53. Kommunista Ifjúsági Szö­vetség. 55. A VDK hivatalos pénzneme. 56. A vietnami problé­ma rendezésének egyetlen lehet­séges alapja. 1954. júliusában kö­tötték ezt a megállapodást, amely előírja a ketté szakított ország választások útján történő egye­sítését. 57. Francia terrorszerve­zet volt Algériában. 58. Szavak egyvonalban. 59. Csapadék. 60. Ugyanaz, mint a függőleges 57. 62. Helyhatározórag. 63. Z. D. 64. Azonos mássalhangzók. BEKÜLDENDŐ: A vízszintes 1, 28, 45, és a függőleges 12, 47, 56. AUGUSZTUS 15-i rejtvényünk helyes megfejtése: Csonla Pukto — Korea a koreai népé — Kvan- tung hadsereg — A riadó. KÖNYVJUTALMAT NYERTEK: M. Izsmán Mária Bp., XI., Méne­si út 10. — Galambos Ferenc Vác, Mátyás u. 3. — Kiss Paula Abony, I. Szelei u. 20. — Stoits Pálné Ráckeve, Gorkij u. 20. — Piffkó Jánosné Dobogókő Iskola. — Gönczi László Bp. XIV., Uzsoki u. 49/a. H. 4. — Horváth Gyula Nagykőrös, n., Biczó G. u. 16. — 25. — Hollós Attila Bp. VTL, Gudra László Gyömrő, Tompa u. Damjanich u. 12. fsz. 2/a. — Lan­tos Gyuláné Bp. Vffl., Kálvária u. 18. G YERMEKREJTVENY Pajtások! Az első magyar aranyérmesek neve szerepel mai rejtvényünkben, akik az Univer- siadén győzelmet szereztek. I X b 4 J m q <o Ljj ■ 1­m J íO a ■ M 4 d ^5-* <r~ 20 ~iri.J...LL VÍZSZINTES: 1. Egyszerű gép. 6. Becézett fiú­név. 7. Az egyik hegedűhúr. 8. Erre a helyre. 9. Közelgő évszak. 10. A férfitőr egyéni versenyének első helyezettje. 12. A harc köze­pe?!? 13. Gábor Cecillia. 15. Tu­datos félrevezetés, hitegetés. 18. Kerti szerszám. 19. Ritka női név. 20. Cérna Zoltán. 21. ízesített lé­ben szalonnát főz. 22. Edénytisztí- tó szer. FÜGGŐLEGES: 1. Elbeszélő költészet. Irodalom 2. A női 100 méteres gyorsúszás­ban első lett. 3. Zseblámpa tarto­zék. 4. A liba egyik fele ?! 5. Színes fém. 7. Kisgyerekek régi szórakozása, játéka volt. 9. Fél tíz?!? 11. Község a monori Járás­ban. 14. Tisztességtelen eszközök­kel játszik. 16. M. O. 17. Tiborka. 18. Tetőzetet készítő iparos. 21. A. R. Pajtások! A két vastag betűk­kel szedett sor megfejtését írjá­tok le egy levelezőlapra és 1965. szeptember 6-ig küldjétek be a szerkesztőséghez. A helyes meg­fejtők részt vesznek az augusztu­si jutalomsorsolásban. Az 196N augusztus 15-i rejtvényünk hely-, megfejtése: Semmelweis Ignác. I dűlök! Lila karikák! Kék kockák! Most húz- zák az abroncsot a fejemre! Végre rájött, hogy a legnagyobb érték\ szenved a szeme láttára. Ideadta a vállalati ^ kocsit és hazaküldött. $ Vidáman és könnyedén léptem a kocsiba. ^ Egy félórával előbb hazaértem, mint ami- ^ korra Jucikát vártam. Kölnit szórtam szét a § lakásban, italt készítettem elő, és várakozva ^ leültem. ^ De nicsak! Fáj a fejem. Mintha a ícopo-^ nyámat belülről feszegetnék. mintha az \ agyamat termeszhangyák rágnák, mintha ^ abroncsot húznának a fejemre. Nem láttam $ az utcát, csak a karikákat. Lilát és sárgát! ^ Borzalom. Szédülök ... Végem van ... Le ^ kell győznöm a fájdalmat. Nem megy. Fáj ^ és fáj a fejem. Fáj az egész testem. Le kell ^ feküdnöm... | Ledőlök a díványra. Megjelenik a lila kari- ^ kák között az alsódabasi sógor. Gúnyosan ^ integet. Jelzi, hogy vár. Kint csengetnek. /^z ajtóhoz vánszor- ^ gok. & — Te nem is örülsz nekem? — támadj Jucika, mikor a képemre néz. — De örülök — nyöszörgők, Jucikát azon- ^ ban nem tudom meggyőzni. — Fáj a fejem ... — Hát szuggeráld be magadnak, hogy§ nem fáj. Az önszuggesztió a leghatásosabb. | Persze, csak az igazi, erős férfiaknál... § s — Szuggerálom, de nem megy.­s — Nyamvadt vagy... Különben, mennem ^ kell. Vegyél be valamit — szól még vissza^ az ajtóból. Utána szeretnék szólni, hogy erős vagy ok, k fog rajtam az önszuggesztió, csak éppen az^ első jött be, és a kontra-önszuggesztióhoz§ nem értek. De nem jön ki hang a torkomon. § s Fáj a fejem... de azt hiszem, ezt már ^ mondtam... ősz Ferenc $ KERESZTREJTVÉNY

Next

/
Thumbnails
Contents