Pest Megyei Hirlap, 1965. augusztus (9. évfolyam, 180-204. szám)

1965-08-29 / 203. szám

1965. AUGUSZTUS 29, VASÁRNAP "“KKiriun A három és fél ezer éves üveg ELEKTROTECHNIKAI ÓRIÁSOK Sibaris és magnetometer A régészeknek új eszköz áll rendelkezésükre, amelynek segítségével régi települések, városok helyét, sőt alaprajzát is pontosan meghatározhatják. Ez az eszköz a rendkívül érzé­keny mágnességmérő, magnetometer, amely a földmágnes- ségnek 1 milliomod résznyi változását is érzékeli. Lehetővé teszt hogy föld- vagy vízrétegen keresztül is megállapíthas­sák a régi települések pontos alaprajzát,'az épületeket, a kö­vezett utakat, esetleges emlékműveket, mert ezek — külön­böző anyagokból lévén — mind másként térítik ki az érzé­keny műszer mutatóját. Az egykor lakott területek mágneses tere más, mint az „érintetlen" területeké. Ennek a módszernek segítségével találták meg olasz és amerikai régészek Sibaris város helyét. Sibarisról tudjuk, hogy lakói kényelemszeretők, sőt élvhajhászók voltak. Berzsenyi a Magyarokhoz című versében „Rut sibarita váz”-1 emleget. Az ismert települést i. e. 510-ben a szomszéd város, Croton hadserege megsemmisítette. A magnetometer adatai szerint Sibaris az Ion tenger partján feküdt, kb. 5 km! területen. Jelenleg 5 méteres vízréteg borítja. K. J. Mitterhofer faírógép. III. Amenemheí jogara — Kiemelt mesterség Kómában - És a magyarok: Az üveget, ezt a csodálatos anyagot, amelynek alapanya­ga a kvarchomok, az egyipto­miak találták fel. A legrégibb üvegtárgy III. Amenemhet fá­raó (középső birodalom) üveg­jogara volt, amelyet a berlini múzeum őriz. Az egyiptomiak még sza­bad formázással készítet­ték üvegtárgyaikat, ho­mokmagra sodorták, vagy a mag köré öntötték az üveganyagot. Illatszeres üvegcséket formá­ba is sajtoltak és agyagformá­ba is öntöttek. A meleg üveg­anyagot kézzel formálták ék­kövekké, gyöngyökké. Az egyiptomi üveg keresett áru­cikk lett, s az' akkori világ­nak legjelentősebb „üvegvá­rosa” Alexandria volt. Az üvegfúvó pipa forra­dalmasította az üvegkészí­tést. Pontosan nem tudjuk, kik találták fel, mindenesetre a Földközi-tenger keleti partjá­nak valamely részén, feltehe­tőleg Szíriában, kerek 2000 évvel ezelőtt alkalmazták. Ez a pipa tette lehetővé a nagy­méretű. vékonyfalú üvegedé­nyek készítését. Ezáltal vál­hatott az eddig fényűzési cé­lokat szolgáló üveg használati cikké. Az üvegműves igen megbe­csült iparos volt már a leg­régibb időktől kezdve. Tudjuk, hogy Rómában kiemelt mester­ségként tartották számon, amelyet nemcsak örökölni lehetett, de mindenféle közadóktól is mentesült. A római birodalom már igen fejlett üvegiparral rendelke­zett, a legkülönbözőbb célok­ra gyártottak üvegedényeket, kezdve a finom kis illatszeres üvegcséktől a szoptató üvege­ken keresztül, a nagyméretű halotti urnákig. A római birodalom bukása után az üveggyártás — a fújt üveggyártás — hosszú időre lehanyatlott. Színes síküveget készítettek nagy mennyiség­ben, főleg a gótikus katedrá­itok számára. Nyugat-Euró- pában a középkor folyamán érvényben riíaradtak az üveg­művesek előjogai, s a gyártási titok megőrzése érdekében mindenkor ragaszkodtak a mesterség öröklődéséhez. Érdekes megemlíteni, hogy hazánkban nehezen indult meg az üvegművesség. Ennek magyarázata abban keresen­dő, hogy az ötvösművészet igen magas fejlettségű volt. A magyarok érthető mó­don a fém, a fa és bőr palackokat és ivóedénye­ket részesítették előny­ben a törékeny üveggel szemben, s a középkor elején sokkal szívesebben használtak ne­mesfémet edények készítésé­re, mint egyéb anyagokat. Az üveg iránti bizonyos fokú kö­zöny szinte napjainkig fenn­maradt, A fújt üvegedények gyár­tása a XIV. században újjá­éledt. Ezek az üvegedények aránylag egyszerűek voltak, és csak a XV. század utolsó ne­gyedében született meg Velen­cében a díszes üvegek gyártá­sa. Az üveggyártásnak a fújt üveg készítés csak kis része. Hosszú volna elmondani a hengerelt, az öntött üveg tör­ténetét. Majdnem bizonyos, hogy ez az ősi anyag, amely nélkül a kémia, a fizika, az orvostudomány fejlő­dése elképzelhetetlen, a jövőben egyre fontosabb szerephez jut. Az építészet, a közlekedés- technika egyre több és újabb formában használja fel az üveget és valóban joggal mondhatjuk, hogy az üveg az eljövendő korok nyersanyaga. Koroknay István A Szovjetunióban az elekt­romos energia termelése és felhasználása egyre nagyobb méreteket ölt, A leningrádi XXII. Pártkongresszus Gyár­ban készítik a krasznojarszko- jei vízierőmű 508 000 kilowat­tom óriás vízturbinát, amely­nek egyes elemei is óriások. Nyolc méter átmérőjű forgó­részének súlya kb. 200 tonna. Megmunkálását 19 méteres befogó nyílású karusszelesz­tergán végzik. A turbina- alkalirészek hőkezelésére fel­építették Európa legnagyobb gázkemencéjét. Ugyancsak nagyszabású fel­adatokat jelent a termeit elektromos energia nagy tá­volságra történő szállítása. Je­lenleg 750 kilovoltos váltó­áramú távvezetékek építésén dolgoznak. E munka megoldá­sát a Szovjet Villamoseijergia- ipari Tudományos Kutató In­tézet vállalta. Az 508 000 kilowattos turbina forgórésze közben. megmunkálás Mekkora a villámok ereje? A vakokon akartak segíteni.. Érdekességek oz írógépről A zseniális Kempelen Far­kas, a kitűnő mechanikus és konstruktőr nemcsak sakk­automatát szerkesztett, hanem egyik, bécsi barátja vaik lánya részére írógépet is. Nem vé­letlenül említettük éppen Kempelen művét: az írógép- készítés ötletét az a segíiö- szándék adta, hogy vak embe­rek számára tollat helyettesí­tő eszközt, gépet szerkessze­nek. Ilyen készüléket szer­kesztett 1833-ban az amerikai Búrt, tíz évre rá a francia Foucault, az amerikai Charles Thubler, majd néhány évvel később a francia Pierre, 1855- ben pedig az angol Alfred Bach próbált vakok részére segédeszközt készíteni az írás­hoz. Az írógép első szabadalma megelőzte mindezeket a kí­sérleteket. Angliában Henry Mül jelentette be már 1714- ben mechanikai irókészülékét, amely a tollat pótolja és a kézírást kiküszöböli. De sem ez. sem az előbb említett írókészülékek nem szolgáltak kiindulópontul az igazi írógéphez. Az első való­di ■ írógép-szabadalom alig százesztendős. 1867-ben egy amerikai nyomdász, Lathan Shales és egy mechanikus, Charles Clidden szabadal­maztatták írógépüket. Ez a készülék már annyira hasz­nálható volt, hogy némi ja­vítás és tökéletesítés után 1869-ben a Remington és fiai cég már elkezdte gyártani az első Remington-írógépeket Ezeken még csak egyfajta betűvel lehetett írni: csak nagy betűkkel. Yosit, aki a Sholes-féle gépet tökéletesí­tette és gyártásra alkalmassá tétté, 1880-ban — kiválva a Remingitom-cég kötelékéből —, Caligraph néven olyan gépet kezdett gyártaná, amelyen már kis és nagy betűvel egyaránt írhattak. Ezután új és új típusok je­lentek meg és csakhamar több írógépgyár létesült — egyelő­re csak Amerikában. A kilencvenes évek végéig Európában nem gyártottak írógépet, csak a századfordu­lón jöttek létre a német és francia írógépgyárak. Ez an­nál különösebb, mert Európa első írógépe megelőzte az amerikait. Egy ács és aszta­los találta fel, szerkesztette meg ezt az első valódi írógé­pet 1864-ben. Peter Mitterho­fer-nek hívták a feltalálót, aki 1822-ben a Meran mellet­ti faluban született. Négy kü­lönböző modellt szerkesztett, nagyrészt keményfából. Égjük gépe fennmaradt és a drezdai egyetem tulajdonában van. A készülék 15 kilogramm. Mitterhofer modelljei mai megítélésünk szerint alkalma­sak lettek volna sorozatgyár­tásra és semmiben sem ma­radtak. az amerikai gépek mö­gött. De a feltaláló a maga idejében semmiféle érdeklő­dést nem tudott felkelteni ta­lálmánya iránt. Mitterhofer teljesen feledve 1893-ban szü­lőfalujában halt meg. Megállapították, hogy ha­zánkban a lecsapó villámok száma évenként mintegy 300 ezerre becsülhető. Az idei zi­vataros nyár ezt az átlagot bi­zonyára felülmúlja. Sok em­berben felmerülhet a kérdés: vajon nem lehetne-e azt a ha­talmas energiát, amelyet a villámok képviselnek, va­lamiképpen hasznosítani? Hogy a kérdést megítélhessük, idéznünk kell a villámkutatás néhány eredményét. A iégkör elektromos jelen­ségeinek vizsgálata — amely­nek a villámkutatás egy ré­szét képezi — régóta foglal­koztatja a kutatókat. Tisztáz­ták a villámlás lényegét, le­írták kísérő jelenségeit és igen sok mérést végeztek. Megállapították például, hogy a villámlás a levegő kü­lönböző vastagságú, a milli­méter századrészétől néhány centiméterig terjedő vékony csatornáiban zajlik le; ezek­ben pozitív ionok és előle tró­nok rohannak, amelyek izzás­ba hozzák a levegőt. S mi ezt az izzó levegőt látjuk villám­nak. Megmérték, mekkora a vil­lám haladási sebessége, s azt találták, hogy az legalább 100 —200 kilométer percenként. De a kutatóknak ez nem volt elég, azt kellett tudniuk, hogy milyen gyorsan, változik a vil­lamos feszültség és áramerős­ség a villámban, valamint mekkora e változás? A villámban lezajló villa­mos kisülés (amíg a feszültség hirtelen felugrik és nullára csökken) néhány milliomod másodpercig tart. És az idő­tartam kezdetén 10—20 maLlió volttal növekszik a feszültség milliomodmósodpercenként, és hasonlóan meredeken ugrik fel az áramerősség is átlag­ban 6000 amperral milliomod­másodpercenként. A kialakult áramerősség — a mérések szerint — a villámok 50 százalékánál nagyobb, mint 15 000, 10 százalékánál nagyobb, mint 50 009 és minden századiknál nagyobb, mint 100 000 amper. Kiszámították: a hatalmas áramerősségek következtében a villámcsatornában 10 000— 15 000 fok hőmérsékletnek és 100 atmoszféra nyomásnak kell lennie! De miért nem lehet ezeket a hatalmas áramerősségeket valamiképpen „befogadni” és hasznosítani? Mert rendkívül rövid időtar­tamú áramlökésekről van szó. Az átlagos 15 000 amper ere­jű villám egy percen keresz­tül csupán egynegyed amper állandó áramot adna! Ezzel pedig még egy kávét sem tud­nánk megfőzni. D. Űj berendezés az ultranagyfeszültségű távvezetékhez. Hordozható műanyaglégcsarnok A mezőgazdasági termé­nyek biztonságos elhelye­zése sok esetben okoz ko­moly gondokat. Nemrég kül­földön és legújabban hazánk­ban is határozott méretha­tárig kedvező körülményeket nyújtanak a termények el­helyezésére. A szállítható lég- csarnok egy fél hengerből és két negyed gömbből álló tér­séget zár körül. A felszerelésnél a mű­szálakból készült csarnok­burkolatot szétterítik a csar­nok helye fölött. A határ­vonal úgy rögzíti le a bur­kolatot a földhöz, hogy le­hetőleg légmentes zárás keletkezzék. Ezután komp­resszorokon keresztül — ame­lyek a csarnokon kívül he­lyezkednek ei — levegőt táplálnak be, így túlnyomás keletkezik, a csarnok felfúvó­dna és kialakult a termény­tároláshoz kívánt légtér. A csarnok formaadósánál tekintettel vannak arra az alapelvre, bogy a lehető legkisebb felülettel a leg­nagyobb térfogatot kell el­érni. A hordozható légcsar­nok a könnyebb előállítás miatt különálló elemekből készül. A felületeket össze lehet varrni, ragasztani vagy forrasztani egymással. A fe­lületek összeillesztésének he­lyét, hogy légmentesebben zárjon, még egyszer egy csík­kal átragaszthatják. A levegő kiszüremlésének megakadályozására a csarnok bejáratát zsilipként alakítják ki. Minél nagyob­bak a csarnokok, annál je­lentéktelenebbé válik a le­vegőveszteség a bejáratoknál. A bejáratok és a zsilipek beillesztése a csarnokburko­latba különleges gondossá­got igényel, A hordozható légcsamokok hasznosítási lehetősége igen sokoldalú. Felhasználásukra nagy jövő vár, különösen a mezőgazda- sági termelésben. Ligeti György Az ujjlenyomatok az orvostudomány szolgálatában Az ujjlenyomatokat eddig elsősorban a bűnüldözés so­rán hasznosították a rendőrsé­gi szervek, a tenyér vonalai­ból pedig a tenyérjósok „ol­vasgattak”. Az utóbbi időben azonban az Orvostudomány is fokozottabb mértékben figyel fel azokra a rendellencsségek­Az NDK fővárosában levő Charité kórházban a közel­múltban röntgensugárral egy i, e. 600 táján bebalzsamozott fiatal egyiptomi lány múmiá­ját világították át. A vizsgá­lat során olyan csontbetegséget ész­leltek az orvosok, ame­lyekről eddig azt hitték, hogy nem pusztított az ókoriak soraiban. A múmia röntgenezés több évtizedes múltra tekinthet vissza. Rcy Moodie amerikai orvos például 1931 óta rönt­genez rendszeresen egyiptomi és perui balzsamozott múmiá­kat. A közelmúltban a Bri­tish Múzeum egyik kollokviu­mán rámutatott arra. hogy a múmia röntgenezéssel számos ókori betegséget derítettek fel. Ugyanakkor felhívta a fi­gyelmet: a múmia röntgene- zés során felállított diagnó­zisoknál igen óvatosan .kell el­járni, mert nemrégiben pél­dául ilyen, röntgenképekre alapított diagnózisokkal az or­vosok melléfogtak. Ókori csigolyaelváltozáso­kat észleltek néha. Ezek, mint az utóbbi gondos kí­sérletek kiderítették, a mumlfikálással (bebalzsa- mózással) kapcsolatos el­változásók voltak. Tehát nem szervi betegségek, hanem a bebalzsamozott ha­lottak tetemében az évszáza­dok folyamán beállott kiszára- dásos és egyéb bomló folya­matok következtében jöttek létre. re, amelyeket az emberi ujj­lenyomaton és tenyérrajzon lehet kiolvadni. Neves ameri­kai és más országok orvosai szerint például az ujjlenyo­maton megfigyelhető rendel­lenességek szoros összefüggés­ben állnak egyes veleszületett betegségekkel, mint pl. a Down-kórral, szívbetegségek­kel, idegrendszeri elváltozá­sokkal, skizofréniával stb. Az Egyesült Államok Virgínia ál­lamának egészségügyi hatósá­gai a közelmúltban 5000 kór­házi betegről vettek ujjlenyo­matokat — rendőrségi szak­emberek közreműködésével —, azzal a céllal, hogy az ujj­lenyomatokon megfigyelhető bizonyos betegségre utaló rendellenességeket tanulmá­nyozzák. Röntgenezik a múmiákat

Next

/
Thumbnails
Contents