Pest Megyei Hirlap, 1965. augusztus (9. évfolyam, 180-204. szám)

1965-08-29 / 203. szám

1965. AUGUSZTUS 29, VASÁRNAP PEST HEGYEI tMfriap Köveihe&etesebb9 alaposabb A pártépítés tapasztalatai a nagykőrösi pártszervezetekben A pártszervezetek sokrétű feladatai között igen fontos helyet foglal el a pártépítés: a legjobbak kiválasztása, s velük a párt sorainak további erősítése. A pártépítő munka, szakítva korábbi időszak sok­szor hibás, tdtokzatoskodó módszereivel, ma csak annyi­ban belső ügy, hogy a döntést a kommunista közösség hozza meg, de máskülönben a dol­gozóik széles nyilvánossága előtt történik, s így van ez Nagykőrös 46 pár talapszerve­zetében is. Számok és tanulságok Az elmúlt év első felében 57 tagjelöltet vettek fel a vá­ros pártszervezeteiben, ez év első felében 54-et. A számsze­rű eredmény tehát nem válto­zott jelentősen, ugyanakkor az összadaton belüli arányok többféle tanulsággal is szol­gálnak. A termelőszövetkezeti pártszervezetekben tavaly az év első felében 18 tagjelöltet vettek fel, az idén csak hetet. Ugyanakkor az állami gazda­ságban, ahol tavaly az év el­ső felében egyetlen tagjelölt felvételére sem került sor, most hatot vettek fel, az épí­tőipari pártszervezetekben, ahol hasonló volt a tavalyi helyzet, most kilenc tagjelölt­tel erősödött a kommunista közösség. Az említett példák jól bi­zonyítják: ahol alapos és rendszeres feladatként foglal­koznak a pártépi téssel, ott mind erőteljesebb az előrelé­pés, ahol viszont még ma ‘s csak időszakos feladatiként fogják fel, ott megtorpanás, sőt, visszaesés tapasztalható. A városi pártbizottság 1563- ban tárgyalta a pártépítés helyzetót, s az akkor hozott részletes és jó határozat ma is jelentős iránymutató az alapszervezeteknek. E határo­zat nyomán javult meg — mégpedig jelentős mértékben — a KISZ-szervezetek ilyen jellegű tevékenysége, s ma va­lóban kiapadhatatlan forrást jelentenek a kommunista fia­talok. A pártépítés bonyolult munka: minden emberhez másként kell közeledni, s másként kell — felvétele utón is — foglalkozni vele. A tag­jelölt kiválasztása és felvéte­le ugyanis csak az első lépés, a második a tagjelöltekkel való állandó, alapos foglal­kozás. E tekintetben a 46 alapszervezet közül a többsé­get dicsérni kell; nemcsak megbízatást adnak a tagjelöl­teknek, hanem figyelemmel is kísérik azok teljesítését, hó­napról hónapra beszámoltat­ják a tagjelölteket végzett munkájukról. Néhány párt- szervezetben azonban — a 46 közül 13-ban — még nem ér­te el e munka a kívánt szin­tet, s ez többek között meg­mutatkozik abban is, hogy a tagjelöltek az egy év jelöltségi idő lejártával sem kerülnek taggyűlés elé, hogy ott dönt­sön a tagság felvételükről, néhány pártszervezetben több olyan tagjelölt van — a vá­rosban összesen 34 —, akik­nek ügyét több hónappal ez­előtt már taggyűlés elé kel­lett volna terjeszteni. Tartalom és forma A tagjelölt felvétele a ta­gok sorába lényegében már formai lezárása a jelöltségi időnek, s e formai lezárás csak akkor lehet igazságos és helyes, ha közben az egyéves időszak tartalmasságát is biz­tosították. A városi pártbizott­ság intézkedései nyomán a korábban említett 34 tagjelölt ügye e hónap végéig rendező­dik, de jogos a kérdés: ahol már a formai rendezés is megkésett, vajon megvolt-e a tartalom, azaz a kellő és ál­landó foglalkozás a tagjelöl­tekkel? Hiba lenne erre álta­lános választ adni, mert pél­dául a Nagykőrösi Konzerv­gyár pártszervezeténél nyolc olyan tagjelölt volt, akik tag- jelaltségi ideje lejárt, mégis, itt jó és színvonalas a párt­építő munka, a tagjelöltekkel foglalkoznak, megbízatásokat adnak nekik, s számonkérik azok végrehajtását. Ugyan­akkor a Rákóczi Termelőszö­vetkezetben hat ilyen tagjelölt volt, s itt már a pártépítő munka egésze sem egyenletes, összesen tizenöt olyan tagje­lölt volt a termelőszövetkeze­tekben — az említett közös gazdaságon kívül a Dózsa Tsz-ben négy, a Petőfi Tsz- ben három — akik ügyét’már tárgyalni kellett volna. Igaz, a száj- és körömfájás miatt elrendelt gyülekezési tilalom áprilisig lehetetlenné tette ezt, dehát április óta néhány hó­nap eltelt már... A munka egyenletessége — ez az, ami még hiányzik a város termelőszövetkezeti pártszervezeteiben, sőt, az Arany János Termelőszövet­kezetben másfél év alatt egyetlen tagjelöltet sem vet­tek fel! Ez utóbbi közös gaz­daság sok gonddal küzdött, de ma már a megszilárdulás útját járja: éppen ezért lenne nagy szükség a kommunisták sorainak erősítésére, á szilárd magot jelentő kommunista kö­zösség létszámának, s ezzel erejének bővítésére. Ahogyan a nagykőrösi pártalapszerve- zeték többségében megértet­ték, s aszerint is dolgoznak, hogy a pártépítés nem kam­pány, hanem állandó feladat, úgy el kell jutni a kisebbsé­get jelentő, s ma még e fel­adattal csak időközönként fog­lalkozó pártszervezeteknél is e felismerésig és — gyakorla­tig. Mert indokolatlan, hogy a vasúti vagy postai pártszer­vezetnél hosszú ideje nem vettek fel tagjelöltet; a jól dolgozó külterületi kézbesítők között például van olyan, aki megfelel a követelményeknek. Miért mondanának le a kom­munisták soraik erősítéséről? Nem arról van szó, hogy az említett pártszervezetekben befelé fordulnak, vagy elzár­kóznak a ^kívülállók” elől, hanem arról, hogy még néni sikerült a pártépítést munká­juk szerves részévé tenni, halott fontosságával maguk is tisztában vannak. Igényesebb munka A területi pártaiapszerveze- tekben indokolt, hogy nincs tagjelöltfelvétel; nagyrészt nyugdíjasokból áll a pártszer­vezet. Ugyanakkor azonban nem használják ki a lehetősé­geket az értelmiségi pártszer­vezetek; hiszen az orvosok, pedagógusok között több olyan van, akinek helye a végzett munka alapján ott van a párttagok soraiban. Ez utóbbi — a végzett munka — mind többet nyom a latban, s ez helyes. Ugyanakkor nem­csak erre korlátozódik az alapszervezetek kiválasztó munkája. Jól mutatja ezt, hogy míg tavaly a városi pár t-végr eha j tóbizottságnak 12 kérelmet kellett visszauta­sítania, addig ez év első fe­lében mindössze hármat. Kö­rültekintőbb és alaposabb lett a munka, s valóban fehér hol­ló az olyan eset, mint ami a konzervgifárban történt, ahol valaki pórtbakerülésével akart „karriert” csinálni. Termé­szetesen nem sikerült... Az igényesebb munkát csak nagyfokú körültekintés biz­tosíthatja. Az például, hogy nem elég megbízatást adni a tagjelölteknek, ha ugyanakkor a párttagok nem végeznek pártmunkát! A városi párt- bizottság igen helyesen értel­men a pártmunka fogalmát, nem szűkíti le, hanem a tö­megszervezetekben dolgozó kommunisták, tagjelöltek te­vékenységét is pártmunka- kénit értékeli, s többek között ennek tudható be az is, hogy a pártépítési tevékenységben a női tagjelöltek aránya egész­séges. A nők szívesebben dol­goznak a nőbizottságokban, s miért ne lenne ez pártmunka, mégpedig nem is lényegtelen! A városi pártbizottság fél­évenként összehívja a tagje­lölteket, s a baráti beszélge­tés, ahol szó esik a párt tag­jainak jogairól, 'kötelességei­ről, nemcsak kedves gesztus, hanem annak bizonyítéka is a tagjelöltek előtt, hogy tö­rődnek velük, hogy valóban szükség van rájuk. A gyen­gébben dolgozó pártszerveze­teknél ugyanis a magáraha- gyott tagjelöltben joggal me­rül fel a kérdés: miért hív­tak maguk közé, mi szükség rám, ha nem kapok munkát, ha nem igénylik közreműkö­désemet? Többször is szó esett erről a titkári értekezle­teken, s mint a városi párt­bizottság tapasztalatai mutat­ják, észrevehető a kedvező változás. Önként vállalt többlet Az alugrafika- | DOSSZIE A tagjelöltek tudják: önként vállalták mindazt, ami a párt­tagsággal együtt jár. Példát kell mutatniok munkájukkal, emberi magatartásuklcal, s az élet teremtette nehéz hely­zetekben nekik teli az elsők­nek lenniük, akik vállalják az áldozatot, s megkeresik a megoldást s azt végre is hajt­ják. Ebben az értelemben a legészrevehetőbb a pártépíté­si tevékenység minőségének javulása. Említhetjük a láda­gyárat, a konzervgyárat, de más pártszervezetet is, ahol a felvett tagjelöltek, illetve tagok minden tekintetben megfelelnek e követelmé­nyeknek, s a dolgozók köz­vetlenül tapasztalhatják: a párt soraiba kerülés valóban a legjobbak, a legtöbbet tevők kiérdemelt joga, s ez nagy­mértékben növeli a kommu­nisták tekintélyét. Általában 100—120 tagje­lölt dolgozik a nagykőrösi pártszervezetekben. Néhány ritka kivételtől eltekintve va­lamennyien becsülettel meg­felelnek a követelményeknek tagjelöltségi idejük alatt, s a párt soraiba fogadja őket. Évente 100—120 kommunistá­val több — egy városban je­lentős erő! Ennek az erőnek szilárddá tétele, a munka egyenletességének biztosítása, a pártépítés színvonalának to­vábbi növelése: a város 46 pártalapszervezetónek állan­dó és következetesen megva­lósítandó feladata. Mészáros Ottó Ha valaki belép a Pest me­gyei Vegyi- és Kézműipari Vállalat szentendrei alugrafi- kai üzemébe, ugyancsak el­csodálkozik. A ház homlokza­tán, léptesőházában, a műhe­lyekben, mindenhol szembe­ötlő repedések. p Életveszélyes! — mondta, ki tudja hányad­szor, a Szakszervezetek Pest megyei Tanácsa, amikor ta­valy ősszel immár másodszor hozott határozatot az üzem bezárására. De életveszélyes­nek minősítette és tiltakozott a városi pártbizottság és ma­ga a vállalat is, amelynek igazgatója utoljára június hu­szonötödikén írt sürgető leve­let a megyei tanács ip>ari osz­tályához, mellékelve egy mér­nöki szakvéleményt. Idézem: „... a lépcsőház mennyezete repedt, ... a fennálló szerke­zeti hibák fokozódtak." Rátér a részletes leírás, hogy az ár­víz tovább rombolta az épü­letet. Tehát elsősorban a veszé­lyesség jellemzi az alugrafi- kában tapasztalt munkakörül­ményeket, s csak másodsor­ban a telep kicsinysége, a szellőzetlenség, a porral telí­tett levegő. Persze, veszélyt jelentenek az utóbbiak is, az emberekre csakúgy,/ mint a több százezer forint értékű gépparkra és a termék minő­ségére. Egy üzem képességét első­sorban termékeiből állapíthat­juk meg. A szentendrei . alugrafiká- ban fotochemigráfiai eljárás­sal precízen megmunkált, szí­nes, rajzos műszertáblák, gyártmányjelzések készülnek. Többnyire külföldi országok­ban jelzik gépek, műszerek oldalán nemcsak a kapcsolá­sokat, a szerkezetet, de azt is: magyar termék. A legnagyobb hazai gép- és műszergyárakkal áll folyama­tos szerződésben a szentendrei alugrafika, e megrendelések­nek évek óta pontos, megbíz­ható szállítója. Leállítás ese­tén más vállalat nem tudná pótolni tevékenységét, mert ez a kis üzem dolgozik a pro­filon belül az országban — darabszám szerint — a legna­gyobb kapacitással. De a leg­nagyobb szakmunkásgárdá­val, a legjelentősebb gép­parkkal is ők rendelkeznek... Közvetlen expótra is lehet­ne kilátásuk. A METRIMPEX külkereskedelmi vállalat nem­rég piackutatást tartott Nyu­gaton és megállapította, hogy lenne kereslet a műszertáb­lákra: az ajánlatok órtelmé­Szeptember 2—3 GEORGIKON-NAPOK A Keszthelyen immár min­den ősszel hagyományosan sorra kerülő Georgikon-napo- kat az idén szeptember 2-án és 3-án rendezik meg. A ta­nácskozás központi témája: a műszaki fejlesztés a mezőgaz­daságban. A szeptember 2—3-i tanács­kozás egyébként az idén csak „kis" Georgtfcon-napoknak számít, mivel ugyancsak a Georgikon-napok keretében rendezik meg Keszthelyen szeptember 12—16 között a IX. nemzetközi lápkongresz- szust. Ezen a nagyszabású tu­dományos tanácskozón a láp- és tőzeghasznosítás töbszáz külföldi szakembere vesz részt és 23 ország küldöttei Négycszíendős huzavona Rossz munkakörülmények — minőségi munka Exportra is dolgozhatna Megszívlelendő tanulságok ben importált gép>ek egy ré- - szóért mi ezeket adnánk cse­rébe. Az első szerződést már meg is kötötték az Alugrafi- kával 500—500 darabra. To­vábbi érdeklődés is mutatko­zik, de — „ezekre a falakra nem lehet tervezni”. A belépő látogató tehát ak­kor csodálkozik el másodszor, mikor megtudja, hogy a szűk üzemben, a málladozó geren­dákkal alátámasztott falak között, a leírt körülmények ellenére nyereséges, valu­tát hozó, elsőrangú minőséget nyújtó termelés folyik. Nem túl zunk, ha ezeket az eredményeket a műszakiak­nak és a szakmunkásgárdá­nak tulajdonítjuk. A mintegy hetven dolgozó — kiknek nagy része nő — nyolcvan százaléka szakmunkás. Ennyit a termelésről és a termelőkről. Az alugrafika-dosszié, amelynek borítóján az Élet- veszélyes! — felirat áll, négy esztendő óta egyre növekszik. Négy évvel ezelőtt volt egy terv, hogy az üzemet Gyömrő- re telepítik, de a munkások tiltakoztak A Szakszervezetek Pest me­gyei Tanácsa múlt év ősszel határozatot hozott az üzem le­állítására. A határozatot a könnyűipari miniszterhelyet­tes ez év július 1-ig feloldot­ta, hogy az illetékeseknek le­gyen idejük megoldásra. Jú­lius 1. ugyanúgy találta a szentendrei üzemépületet, ahogyan azelőtt volt. Időközben a megyei tanács ipari osztályán rendelkezésre állt egymillió 100 ezer forint a probléma megoldására — egy barakküzem felépítésére Soly­máron. Az összeget a megyei közgazdasági bizottság letil­totta, s abból fröcsöntő üzem létesült. Indok: Az új alugra­fika Szentendrére épüljön. Ezt az egyetlen logikus megoldást időközben gazdasági vonalon elutasították A mindmáig késlekedő dön­tésben különböző szempontok játszanak közre. Mint p>éldául az ip>ari dekoncentrálás elve, amely nem kíván a főváros közelében beruházni. Vagy a profiltisztítás igénye — hi­szen nem gazdaságos, hogy az alugrafika ugyanazt gyártja, amit például a Pest megyei Műanyag- Játékáru és Tömeg­cikkipari Vállalat solymári üzemegysége. A különböző meggondolá­sokkal szemben azonban van egy adottság. Ez pedig a Szentendrén hosszú évek alatt kinevelt, szakképzett törzsgár­da, amelyet nehéz lenne olyan eredményesen pótolni egy má­sik községben, hogy az új, üzem mihamarabb olyan, eredményeket produkáljon* mint most, lehetetlen körül­ményei ellenére az alugra- fika. És akkor még nem beszél­tünk arról az emberi szem­pontról, hogv mintegy hatvan szakképzett ember elkerülne eredeti foglal kozásábóiL Az ő érdekük is, hogy szakmájuk­ban maradjanak, de a nép­gazdaságé is! De térjünk vissza a sürge­tő veszélyességre. Július el­sejével újból életbe lépett a szakszervezet letiltása. Azóta mindössze annyi történt, hogy aládúcolták az épületet. Végül álljon itt az ügybe alapos betekintést nyert négy ember véleménye. László Imre, a Pest megyei Vegyi és Kézműipari Vállalat fődiszpécsere: — Lehetetlen munkakörül­mények az egyik oldalon, eredményes termelés a mási­kon. A két tényező egyszerre akadályozza. ugyanakkor fenntartja egymást. Mert va­lahányszor sor kerülne a je­lenlegi helyzet felszámolásá­ra, az üzem sürgős szerződé­seire hivatkoznak. És akár­hányszor sor kerülne tága ­sabb szerződések kötésére — a rátervezést mindenkor ne­hezítik körülményeink. Az a véleményem, vagy létesüljön egy megfelelő üzem, vagy ál­lítsák le. az alugrafikát. Hegyvári Ferenc, a Szak- szervezetek Pest Megyei Ta­nácsának titkára: — Ha bekövetkezne a bal­eset, ki lenne azért a fele­lős? Az üzemelés leállításá­ra további haladékot adtunk. De ha néhány napon belül nem születik határozat a meg­oldásra, augusztus végén azon leszünk, hogy bezárjon a részleg. Nyilatkozott a Könnyűipari Minisztérium illetékes osz­tályvezet 5 helyettese, Várako­zó Ferenc is: — Mi a biztosíték arra, hogy az épület n.em dől ösz- sze? Jelenlegi álláspontunk, hogy ha nincs döntés, álljon le az üzem. Befejezésül részlet a megyei tanács ipari osztálya főmérnökének augusztus 24-én kelt levelé­ből: „Jelenlegi aládúcolással ugyan a közvetlen balesetve­szély elhárítottnak látszik (?), de ezzel együtt is a felelősség a megyei tanácsot terheli”. Végül a levél írója az üzem leállítását javasolja szeptem­ber elsejére. * Idáig tart az aJugrafika- dosszié. Elég tetemes, ez a cikk is ezért kerekedett óha­tatlanul ilyen hosszúra. Hisszük, hogy a közeli na­pokban megnyugtató, éssze­rű döntés születik: olyan dön­tés, amely Szentendrére ter­vez egy balesetmentes üze­met. De ha meg is hozzák, ak­kor sem kerekedik megnyug­tatóvá a dosszié története, leg­feljebb tanulságossá, a jövő­re nézve: ne feledjük, négy éve életveszélyes a málladozó épület, de ennyi idő kellett ahhoz, hogy legalább néhány állvány odakerüljön! Ha le­szűrik e tanulságokat, akkor az alugrafilca esetéhez ha­sonló ügyekben jobban, ha­marabb érvényesül az éssze­rűség, a gazdaságosság elve, — s tán a dossziék is véko­nyabbak lesznek. Padányi Anna Elmélyült munka Imi (Foto: Kotroczó)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents