Pest Megyei Hirlap, 1965. augusztus (9. évfolyam, 180-204. szám)

1965-08-26 / 200. szám

Fél Szolnok megyét ellátja káposztával a törteti Aranykalász savanyító üzeme Három esztendeje annak, hogy a törteti Aranykalász Tsz-ben rekord mennyiségű téli káposzta termés volt. Tizenkét katasztrális holdon négyszáz mázsa elsőrendű káposzta lérmett holdanként. Ilyen hatalmas termésre a kö­zös gazdaság vezetősége nem számított. — Nem is tudtunk hirtele- nében mit csinálni a renge­teg káposztával. — mondot­ta Fazekas Sándor, a terme­lőszövetkezet elnöke. — Ezt a szédületes mennyiséget sem értékesíteni, sem szállítani nem tudtuk. Váratlanul se­gítségünkre sietett egy nagy­szerű ötlet: tartósítani, kell a káposztát, mert különben a nyakunkon marad. Edényünk azonban nem volt a tartósításhoz. A Szolnoki Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalatnál végül is talál­tunk elegendő huszonöt-öt- ven hektoliteres kádat. Ezen­kívül pedig — s ez volt á leg­fontosabb — találtunk átve­rőt is. Két év óta mi látjuk el Szolnok megye felét sa­vanyúkáposztával, s azóta nincsen semmi gondunk az értékesítéssel. — Az idén is tizenhét hold téli káposzta vetés termését savanyítjuk. Egyszerre öt­száz hektoliternyi edényben folyik a tartósítás. Üjabban pedig még egy saját műhe­lyünkben elkészített villany­meghajtású káposztagyalu- val tökéletesítettük az üze­met. Kezdődik a szilvaszüret A ránk következő napok­ban már megkezdődik a kék szilva szüret városunkban. Becslések szerint ebből a gyümölcsből mutatkozik a legnagyobb termés. Különö­sén az Öregszőlőkben lesz je­lentős a felvásárolható meny- nyiség. A szezonra való fel­készülést mutatja az is, hogy a íöldmüvesszövetkezet felvásárló kirendeltsége is helyet változtatott. A Budai útról áttelepült a Pesti útra. mert az áru nagyobb részét innen vásárolják fel. Ismét szerencse!... . . . ért két ceglédi lakost. A fatelep két dolgozója a 2Ö78 111 számú szelvényükkel négy találatot ért el. Nyere­ményük: 63 380 forint. A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA IX. ÉVFOLYAM, 209. SZÁM 1065. AUGUSZTUS 26, CSÜTÖRTÖK Tócsák, tavak A héten hullott csendes eső is megmutatta, hogy utcáinkon a csapadék zavar­talan lefolyásának útja nincs biztosítva. A vízlefolyókat benőtte a fű és a gaz, az átereszek eltömödtek, a ka­puk előtti dudák hordalék­anyaggal vannak telítve, s e körülmények miatt a lefolyó vizek megrekednek, tócsákat, tavakat■ képeznek. A város lakosságának elsőrendű ér­deke, hogy öntevékenyen megszüntesse ezeket az ál­lapotokat. Jó lenne viszont, ha a városi tanács szem­lét tartana a városban, s oda hatna, hogy még az őszi nagy esőzések megindulása előtt városszerte kitisztíta­nák az árkokat, átereszeket. Répamag nyugati exportra Tizenötezer forint holdanként ~ Szépen fejlődnek a dugványok — Befejezték a magrépa aratását a ceglédi Kossuth Termelőszövetkezetben A ceglédi Kossuth Terme­lőszövetkezet 1-es üzemegy­ségében százhárom kataszt­rális holdon termeltek az idén magrépát. Az értékes termelvényt ólomzárolt zsá­kokban adják át a Magter- meltető Vállalat tápiószelei kirendeltségének, ahonnan a megtermelt répamag mintegy hatvan száza­léka exportra — elsősor­ban nyugati országokba kerül. A hazánkban termelt répa­mag ugyanis igen keresett cikk, egy mázsa répamagért mintegy ezerötszáz forintot fizetnek a világpiacon. — A megtermelt vetőmag­A Kossuth Tsz 1-es üzem­egységében húsz mázsa diny- nyét szedtek egyetlen délután. A fogat beszállította az arany­sárgán színesedő dinnyéket az elárusító helyre. Tíz órakor azonban újabb szállítmányért telefonáltak és két órakor már a harmadik szállít­mányért zörgetett a piaci pa­vilon vezetője. — Miért ilyen keresett a mi dinnyénk? Leghelyesebb, ha magától a dinnyéstől kér­dez» meg, — mondotta Török István, a termelőszövetkezet 1-es üzemegységének veze­tője. Kanyargós úton vágtatok ki a dinnyeföldre. A legjobbkor. Már a másnapi piacra szedik äz illatos sárgadinnyét, apa és fia a családdal. — Meddig tart a munka­idő? — kérdezem bevezető­A csányi dinnyés képpen. Kovács Vilmos, « dinnyés, csak mosolyog. — Munkaidő? Ameddig a munka kívánja, s még azon is túl. Mert amikor már meg­szedtük az érettjét, és régen besötétedett, akkor is járjuk a dinnye táblát, hogy elriasz- szuk a nyulakat. Az még ugyanis nem lenne báj, ha egy-egy dinnyébe belekóstol az alkalmatlan tapsifüles. A nagyobb baj az, hogy szeszé­lyesen húsz-huszonöt dinnyét' is megrág az ebadta. — Csányidk? — Igen! Dinnyés volt ed­dig minden rokonom. Apám­tól tanultam a dinnyeterme­lést, ő a nagyapámtól vette át. Arra már senki sem em­Szüretelik a magparadicsomot lékszik Csányon, ki kezdte el a községben a dinnyetenme- lést. — Van annak már tíz esz­tendeje, hogy egyet gondoltam és elindultam otthonról. Itt kötöttem ki a Kossuth Tsz- ben. Azóta minden esztendő­ben itt dolgozom, feleségem­mel meg a fiammal, aki azó­ta innen házasodott. Aztán megtudom még, hogy négy éve már termelőszövet­kezeti tag a Kossuthban és az év nagy részét, hét-nyolc hónapot, itt töltik a dinnye­földeken. .. í. . — Hogy miiért olyan kapós a dinnyénk?. . kérdezi viga­sza a csányi dinnyés. Nincsen abban semmi ördöngős dolog. A magon múlik minden. Ép­pen azért a csányi dinnyés idegen helyről nem szerez magot. Legfeljebb a,rokonság­tól, de még onnan se szíve­sen. Az az igazán megbízható mag, amit az ember maga ter­mel. Gondosan kiválasztjuk a legmegfelelőbb dinnyét. An­nak a magját megszárítjuk és úgy tesszük el a következő évre. A dinnyés csak a dinnye magjáról szólott, én azonban úgy vélem, hogy sok múlik az emberen is, aki apai örökség­ben hordozza azt a nevet, hogy — „csányi dinnyés. —ssi. HA ELVESZETT, KERESSE A CEGLÉDI RENDŐRSÉGEN Riport egy talált táska ürügyén Negyedévenként harminc kerékpár hiába várja gazdáját Három hónapja, hogy a Törteli úton egy elveszett tás­ka került a kezembe. Nem volt könnyű dolog megszaba­dulni tőle. Hasztalan próbál­koztam a tanácsnál, majd Kő- röstetétlenen és Abonyban. Nagynehezen este nyolc óra táján a Ceglédi Rendőrkapi­tányságon sikerült az alkal­matlan tárgytól megszabadul­ni. Az őrszobán jegyzőkönyvet vettek fel és azzal búcsúztam, hogy — viszontlátásra három hónap múlva. Rendelet van rá ugyanis, hogy áméhriyiberi a becsüle­tes megtaláló igényt tart. rá, három hónap után — ha a tulajdonos nem jelentkezik — megkaphatja a talált tárgyat. Eltelt három hónap, kí­váncsi voltam a folytatásra. A tulajdonos nem jelentkezett, úgy látszik, nem is álmodott arról, hogy valaki leadja a rendőrségen. A táskát tehát megkaptam. Ráadásul Papp Sándor rendőr százados érde­kes tájékoztatást adott a talált tárgyakkal kapcsolatban. — Bizony elég sok holmit el­hagynak az emberek. Gondat­lanságból, figyelmetlenségből. Egészen különleges eset az el­veszett, elhagyott, gyakran el­lopott kerékpárok ügye. — A károsultak általában rémülten sietnek a hatóság­hoz. Vannak azonban igen szép számmal, akik örökre le is mondanak elveszett holmi­jaikról. Pedig igen sok becsü­letes ember behozza a talált tárgyakat. Jellemző például, hogy negyedévenként átlago­san mintegy harminc kerék- párnak nem jelentkezik a gazdája, s ezeket a Bizományi Áruházon keresztül értékesít­jük. . — Igen helyes volt, hogy a talált táskát ide hozta a Ceg­lédi Rendőrkapitányságra — folytatja a rendőrszázados. — Ugyanis a járásból-minden el­veszett tárgy idekerül hoz­zánk. Akár Törteiről, akár Kocsérról, vagy éppen Dán- szentmiklósról. Minden káro­sultnak azt ajánlom a figyel­mébe, hogy a járásban elha­gyott vagy elveszett tulajdo­nát a Ceglédi Rendőrkapi­tányságon keresse. Kezemben forgatom a táskát, Papp elvtárs rámutat: — Arra figyelmeztetem, hogy a táskát egy évig a jó gazda gondosságával meg kell őriznie, hiszen ha addig a jo­gos tulajdonos jelentkezik, vissza kell adnia. Természete­sen, ha a táskát javíttatja, akkor az esetleg jelentkező tulajdonos köteles a költségét megtéríteni. ból egyetlen szemet sem tartunk meg — mondja Tö­rök István, az üzemegység vezetője. Minden évben új vetőmagot kapunk a válla­lattól. A jövő évi magrépa- termeléshez szükséges vető­magot jól előkészített és gondosan trágyázott, földbe, már a tavasszal elvetettük, és a dugványok igen szépen fejlődnek. November folyamán a dug­ványokat felszedjük, a bur­gonyához és a takarmányré­pához hasonlóan prizmáz- zuk. Tavasszal a dugványo­kat kiültetjük a földekre olyanformán, hogy minden egy sor rózsaszín Béta-tet- rát három sor takarmányré­pa követ; ugyanis a mag- répatáblán tulajdonképpen keresztezés folyik, minthogy ez a kétféle répa kölcsö­nösen porozza egymást. Az idei termés aratását be­fejezték és ha a tegnapi eső közbe nem S2pl, a cséplést is megkezdték volna a tsz- ben. —: Milyen termésre számí­tanak az idén? — kérdez­tük. — A termés szép volt, s reméljük, hogy az idén is elérjük a kilenc és tíz má­zsa közötti átlagtermést, ami a szövetkezetünknek megkö­zelítően tizenötezer forint bevételt biztosít katasztrális holdanként. a ^ Kámán alatt simul a domb- § vidék az Alföldbe. A szélesre | táguló látóhatárban Apáca, § Tölös, Szarvas, Névtelen, Ger- ^ je, Cegléd és Bács zömök ^ templomának tornya látszott, ^ északnak feküdt Cserő, Ber- ^ cél és Szilas, közvetlen fölöt- ^ te pedig Máté, a Kerekegyhá- ^ zával. | Szép, piros életek voltak itt s hajdan, miket az idejött el- 5 lenség kioltott. A felgyújtott ^ faluk hamus, fekete puszták- ^ ká rontöítan foszlottak el esz- | tendők alatt. A földházak mé- \ igén most apró halmok dom- ^ borodnak, takarván a régi nép Sj pihenő hajlékait a kialudt- § tüzű kemencékkel. A nagyobb ^ halmok, a adnék és dombok ^ ormain, szentegyházak köveit ^ rejtegetik és a szétdúlt oltá- i rókát. A kövek és téglák a XI—XIII. században falak $ voltak, félhomályukban zso- § lozsmák zengtek és könyörgő ^ imák a békességért. A temp- ^ lomkertekbe bús halottak döl­5 lek le, hogy örökké pihenje- | nek, ámde az ekék lekoptat­6 tók a csontok földjét, s most Mezőgazdasági Kísérleti Intézet cég- s koponyák gurognak ki a ba­lédi telepén az idén 23 holdon termeltek magparadicsomot. | rázdákból, az ősök csontjai — A szedés már a hónap elején elkezdődött, és eddig öt vagon- | ™*g™l’okébesenV°Vel otvozott r.al szállítottak el a kecskeméti magfeldolgozó üzembe. A ma- | ^ falvak gazdasági egysé­gűt aztán az ország ellátására és külföldre is szállítják, a ^ ggfc voltak. Mindegyiknek visszamaradt paradicsomlevet pedig a konzerviparban hasz- annyi szántóföldje, amennyi »««**• m. - . szárú és a Sammarzinó — jó termest hozott. Holdanként -oO— | tartották földesuraikat és az 300 mázsa átlagtermésre számítanak. § egyházat, az ispánokat és a KÁMAN A Duna—T isza közi Tóth István felvétele hadsereget. A elősorolt faluk Üllőtől a Tiszáig, a Várkonybál kor­mányzott királyi, magán föl­desúri hatalmas birtoktesthez tartoztak ötszázadmagukkal. A mongol—tatár pusztítás után ez a telepítési rendszer felbomlott és az újrasarjadó élet egy-egy romfalu szedett népével 4—5—10—20 pusztán indult meg. Cegléd például hatvan pusztával gazdálko­dott. Határa Irsától Rékasig és Tószegig terjedt. Belőle sza­kadt ki Erkusbuda, Abony, Törtei, legutoljára Bércéi, ke­vesebb-több romfaluval. A falvak képe előttünk van az ásatásokból. Majdnem mindegyiknek volt temploma, a feudalizmus ideológusával, a társadalmi rend hirdetőjével és őrzőjével — a pappal, ki az isten és a földesúr aláza­tára nevelte a népet. Az apró templomokat kerek kert övez­te kerítéssel, ez volt a cínte­rem. A földházak, akárcsak a mai dinnyések putrijai, nem utcarendben sorakoztak, ha­nem közelebb-távolabb egy­mástól nagycsaládi bokrokban, a templomtól 30—500 mé­terre. A falvakon kivétel nélkül utak porzottak keresztül éspe­dig északnyugat—délkelet irányban, ahogy a Dunáról száguldó szél a dünéket ki­alakította és azok a víz és az ember útját kijelölték. Nem voltak a középkorban eldugott helységek, valamennyien be­kapcsolódtak a minden irá­nyú forgalomba, főképpen az ország fővárosába, a Budáról a Tiszára vezető vonalakba. Ezzel meg is magyarázható a mai Cegléd két budai útja: az alsón (körülbelül negyven- nyolc óta változott Pesti út­tá, azelőtt az is „budai” volt) Cegléd, Bede, Nyilas, Ernyő, Kara népe járt a jenői rév­nek, a felső Budai úton Cse- rö, Kómán, Becs, Csengeri, Szőkehalom, Feketehalom, Besnyö, Törtei, Tetétlen és Púkra hadai Várkonynak. Az utakon ma is járunk, a pusztákon legeltetünk. A pász­torok tudják, hogy hol tisztít­ja magát a kincs, és mondják az öregek, akik ismét régi vén emberektől hallották: népek laktak arrafelé valamikor, akiket karddal öltek le a ta­tárok. A falu nevét is tudják, nem egészen kegyeletből, ha­nem azért, hogy eligazodja­nak, kinek meddig szabad a nyájat ereszteni, hol kell for­dulni, ez a bogárzó ehhez a pusztához tartozik, amaz jneg mán amahhoz. A pásztorok is kimúlnak, traktorok törik a DOLGOZNAK A KISÜSTÖK A határban levő kisüstökön megkezdődött az eperpálinka főzése. Az esőzések következ­tében az eperérésnek csak az utószakasza hozott kielégítő cukortartalmú termést A főz­elék megállapítása szerint eperpálinkából ebben az év­ben gyenge eredmény várható. régi gyöpöt, de a dűlök őrzik az ősi neveket, és az odavaló tanyasiak megmondják, hogy merre volt a templom. Az már a régész dolga, ha van tapasztalata, szenvedélye és jó lába, hogy eligazodjon a mindenféle beszédeken. Ká­mán híre is eljutott hozzá, későn bár, de nem reményte­lenül. Holott jártak erre min­denféle írástudók, amikor nagy esete volt annak, hogy templomot találtak a Kámán- ban. Történt pedig a jelen század harmincas éveiben, új­ságírói és egyéb értelmisé­giek kíváncsiskodó jelenlété­ben, Kámán templomának ki- bányászása; a kilencszázéves kövekből és téglákból tanya épült, egy kis család örömé­nek hajléka. Aki erre jár, ke­resse csak a Budai úton, — közel a vasúti átjáróhoz, bal­kéz felé — a Bíróéit szőlőjét, az a ház, amelyben most ép­pen talán tésztát gyúrnak, volt valaha tömjénillatú egy­ház kőfala. Kánaánban új telep van ki­alakulóban. Ügy is lehet, hogy idővel önállósul, hadd - ma­radjon meg az ősi neve, sőt, — ha nem telhetetlen a javas­latom — még a vasútállomás is őrizze a hajdani karamonok emlékét, kik háromszáz évig laktak itt a tájban, és akiket elpusztítottak iszonyú fegy­verek, felperzseltek kegyetlen lángok. Hidvégi Lajos

Next

/
Thumbnails
Contents