Pest Megyei Hirlap, 1965. augusztus (9. évfolyam, 180-204. szám)

1965-08-23 / 197. szám

rtat HEGYEI K/ÍÍHap 1965. AUGUSZTUS 83, HÉTFŐ REELEK TOR FENI BEN Fábri Zoltán Csak azért kezdem szemé­lyes emlékkel, mert ez na­gyon jellemző moszkvai nagydíjas filmünk, a Húsz óra rendezőjére, Fábri Zol­tánra. Tavaly nyáron Ti­hanyban töltött néhány na­pot. Családi körben, üdülő­ben barátok között. Pihen­nie kellett volna, de képte­len volt rá. A Húsz óra regényváltozatával és készü­lő forgatókönyvével, rajzó ötleteivel, formálódó gondo­lataival töltötte a vakációt. Szeretett volna kikapcsolód­ni, ám nem is igen hagy­ták. A „stáb” megkereste, hol levélben, hol személye­sen. Egyszer el is vitték te­repszemlére. Felvilianyozot- ian, lelkesen jött vissza, mert útközben ismét javí­tottak valamit a íorgatóköny- vön. Megint közelebb ke­rültek az „elképzelf-hez, ami Fábrit ezekben a na­pokban lázban tartotta. Ak­kor már bízott a Húsz óra ügyében, rajongott a témáért, az izgalmas konfliktusért, munkatársaiért. Mint később kiderült, töb­bek fejében megfordult a gondolat: milyen kín lehet az ilyen munkára, alkotás­ra termett embernek tétlen­kedni, vagy hittel táplált tervei elvetélésének tanúja lenni. Mert Fábrinak mind­kettőben része volt már. Eu- rópa-szerte és itthon is leg­többen öt tartják az egyik legjobb, legeredetibb egyé­niségű magyar filmrendező­nek. Sikerei bizonyítottak. Nemcsak a Cannes-ban dí­jázott Körhintára gondol­tunk, hanem olyan filmjei­re is. mint a Hannibál tanár úr vagy a Két félidő a po­kolban. Ezek a produkciók sablonok és könnyű sikerek keresése helyett korszerű, iz­galmas gondolatok kimon­dására. problémák jelzésére, gondolatébresztő, lelkiismeret- Felrázó szerepre vállalkoz­tak. Kritika és közönség egyaránt üdvözölte Fábri­nak ezt a törekvését, rokon- szenvvel kísérte fajsúlyos, figyelemre méltó életművé­nek kibontakozását. Mert őrá ez is jellemző. Filmjei nem esetlegessé­gek, véletlen alkalmak fo­nalán követték egymást, ha­nem belső terv igényei, szi­gorú rendje szerint. S az ilyen igények vállalása, ilyen út törése és követése nem mindig könnyű. Fábrit ér­ték csalódások, vélt és va­lódi sérelmek. Nem min­dig sikerült elképzeléseit realizálnia, olykor pedig el sem juthatott odáig, hogy forgatókönyvbe írt álmait elkezdje megvalósítani. Ép­pen ez volt tehetségének igazi próbája. Sem a kudar­cok, sem a bosszúságok nem törték meg. Ambícióit sem adta fel, egyéniségét sem szorította kalodába. Kihasz­nálta tehetségének sokolda­lúságát: díszletet tervezett, színpadi rendezői feladatra vállalkozott. Nemzeti szín­házbeli vendégszereplése, az Oppenheimer-ügy című ér­dekes dráma szírtrevitele si­kert is hozott. Ö azonban mégiscsak a filmet tekinti az önkifejezés, a világ ügyei­ben való állásfoglalás szá­mára legmegfelelőbb esz­közének. Kereste és keresi '’áradhatatlanul az új al­kalmat, azt a forgatóköny­vet, amely izgatja, érdekli, kivitelezésre ösztönzi. Sánta Ferenc Húsz óra cí­mű regénye ilyen alkotás. Na­gyon jellemző Fábrira, hogy ezt késedelem nélkül észrevet­te. Rendezői portréjának kü­lönben egyik legjellemzőbb vonása az irodalmi műveltség és az irodalomszeretet. Miköz­ben külföldön és itthon is ar­ról vitáznak, hogy a modern film elszakadóban van az iro­dalomtól, hitelességének és rangjának záloga a minél na­gyobb önállóság, Fábri együtt ■él az irodalommal. Csaknem valamennyi jelentős sikerét jelentős irodalmi alkotás film- reköltésével érte el. Móra Fe­renc, Sarkadi Imre, most pe­dig Sánta Ferenc epikus mű­vészete adott szárnyat képze­letének, filmrendezői ihleté­nek. S mindjárt ezután kell említenünk, hiszen az előbbi­ből következik, hogy Fábri Zoltán jellegzetesen magyar filmrendező. Amikor moszk­vai sikeréről nyilatkozott, a legnagyobb örömmel arra hív­ta fel a figyelmet, hogy a fesz­tivál közönsége az általános emberi, az általánosan igaz szűrőjén át azt is felfedezte s megértette, ami sajátosan ma­gyar. A Húsz óra alkotói ért­hető szorongással várták film­jük visszhangját. Vajon meg­értik-e a világ minden részé­ből Moszkvába sereglő rende­zők, színészek, esztéták, kriti­kusok egy kis magyar falu ví­vódásáról, az új társadalmi és életformák születésével együttjáró vajúdásról szóló produkciót? A rendezőnek és munkatársainak. legnagyobb sikere, hogy erre a kérdésre a fesztiválmozi közönsége és a zsűri lelkes igennel: tapsok­kal, s a kitüntető díjjal vála­szolt. Ha a siker okait keressük, sokfelé kell vizsgálódnunk. Ez­úttal még két további motí­vumra utalnánk. Az Irodalmi nyersanyagot szuverén biz- j tonsággal kezeli, nagyon is j modern felfogásban dolgozza I fel. A Húsz óra szintén ezt a legjobb értelemben veit kor- ! szerűséget valósította meg. j Merészen vágott képmozaikok összhatásaiból kikerekedő j szerkezete mellett utalni kell arra a fojtott szenvedélyesség- i re, ami a szituácikat és a sze­replők iátékát oly szembetű­nően jellemzi. Fábrit ez rend­kívül izgatja. A mai ember pszichológiája, az, ahogyan kü­lönböző élethelyzetekben vi­selkedik, eseményekre, tettek­re. szavakra reagál. Új típusok tűntek fel az életben, és Fáb­ri szüntelenül figyeli: mi jel­lemzi ezt az újat? Ezért tud­ja filmjeiben vissza is adni. Ezért tud csaknem tévedhe- letlenül szerepet osztani, szí­nészt válogatni. A Húsz óra si­kerében ennek is része lehet. Hiszen a főszereplők •>— alig egy-két kivétellel — valóban nem játsszák, hanem élik a történetet. Van azután a filmrendező munkájának olyan része is. amiről ritkán esik szó. Ez a szféra már alig tart kaprsola­49 traktor talált gazdára a budai járás termelőszövetkezeteiben. Az Érdi Gépállomás adta el eze­ket az erőgépeket, s már csak a kombájnok, meg a lánctal­pas traktorok tartoznak a gépparkjához. Július 1-től ez az üzem is túlnyomórészt csak javításokkal foglalkozik. A szövetkezeti gépek javítása mellett mezőgazdasági gépal­katrészeket készít és gépkocsi­kat javít. Fábri Zoltán Kossuth-díjas kiváló művész (MTI foto — Járni Rudolf felvétele) tót; az irodalommal, a színészi játék többé-kevésbé közismert problémáival. Ez a technika világa, a különböző kamerák, reflektorok, fények és árnyé-, kok hasznosításának tudomá­nya. Fábri ebben is mester- Mindent tud, amit a szakmá­ról tudni lehet, ami összefügg azzal a bonyolult, gyakran ne­héz, de mindig gyönyörű hiva­tással, ami a filmrendező munkája. Dersi Tamás Érdekes kísérlet színhelye most a Tárnok és Martonvásár közötti vasútvo­nalszakasz. Itt próbálják ki azt az önműködő vonatmegál­lító berendezést, amelyet egy szovjet gyártól vásárolt a MÁV. A berendezés a kor­szerű technikai módszerek alapján jelzést ad. illetve ti­losra állítja a jelzőberende­zést. ha vonat érkezik a vasút­szakaszra. A kísérleti üzeme­lés után az önműködő vonat­megállító berendezést a Mis­kolc—Nyíregyháza vasútvona­lon alkalmazzák majd. MEGNYÍLT AZ IZMIRI NEMZETKÖZI VÁSÁR Izmirben megnyílt a 31. nemzetközi vásár, amelyen 35 ország állítja ki termé­keit. Az elsősök fele most is vidéki Ezerötszáz ipari tanulót várnak még a fővárosi intézetek Végső szakaszához érkezett a beiskolázás a fővárosban: az általános iskolások száma kö­rülbelül kétszázezer lesz, kö­zépfokon mintegy 62 000-en tanulnak majd. A szakmunkás- képzés érdekében azonban va­lószínűkig a szünidő, utolsó napjáig folytatni kell a tobor­zást. Húszezer ipari tanuló be­iratkozását tervezték, s a legfőbb intézetben még számos üres hely van. Ezerötszáz ipari tanuló fiút kell még beiskolázni. Csaknem minden szakmunkásképző in­tézetben hiányzik ugyanis jó Vakolunk, vakolunk néhány esztergályos tanuló — a MŰM 1. számú intézetében például több mint száz —, to­vábbá főként a géplakatos, marós, a köszörűs szakmát vá­lasztó fiúk jelentkezését vár­ják. A fővárosi pályaválasztási és foglalkoztatási irodán egyébként az idei tapaszta­latokról . elmondották, hogy a fiatalok túlnyomó része a kívánsága szerinti iskolában, szakmában tanulhat majd. Er­re utal az is, hogy a Budapes­ten tanuló csaknem három- százezer fiatal közül a beisko­lázás során mindössze néhány ezret kellett egyik intézetből a másikba irányítani. S még egy új, de ugyanakkor é,vek óta jól ismert adat: az elsöosztályos ipari tanulók fe­le ezúttal is vidéki. „Nem az én reszortom?“ A fedett, s dugig teli kombájnszérü mellett — nagy a gabona víztartalma és lassan szárad — takarat- lan búzahalom. Ingujjas ember mentette volna a hir­telen jött nagyszemű eső elől, de nehezen boldogult a merev, nehéz ponyvával. Odakiabált a jó száz lépés­nyire levő kovácsműhely fedett ereszében doLgozó fia­talembernek: szaladjon, segítsen... „Nem az én re­szortom!“’ — kiáltotta vissza a fiú, s befordult a mű­helybe. Igen, féltette ingét és bőrét az esőszemektől. A búzát, a jó 150 mázsányi halmot, háromszáz ember évi kenyerét nem féltette! „Fiatalos könnyelműség, fe­lelőtlenség” — mondhatná, aki nem látta a jelenetet, s a ponyvával birkózó ember arcán a keserű rángást. Pedig ez kedvetlenséget, dühöt okozó, a dolgok rend­jében, az értelemben bizakodó ember kedvét zavaró közöny volt. Közöny, amely minden formájában kárté­kony, hiszen árt... A jelenség — sajnos — elég gyakori mostanában. Mert az is közöny volt — egy termelőszövetkezeti el­nök írta meg levelében —. amikor egy vállalat ..ki­szálló” tisztviselői a határban dolgozó szövetkezeti ta­gok szemeláttára órákig kártyáztak a fák árnyékába leállított autójukban. Közöny volt és ártalmas az is, amikor a műtrágyával rakott vagonok kirakására kül­dött brigádvezető szó nélkül elnézte, hogy emberei úgy dobálták a zsákokat, hogy a papír kiszakad. Es van-e veszélyesebb az olyan közönynél, amit egy föld­művesszövetkezeti italbolt vezetője tanúsított; a határ­ból hazafelé tarló, asszonyokkal teleült vontató veze­tőjének nagyfröccsöt mért. Igen, ártalmas a nemtörődömség, ártalmas akkor is, ha a legapróbb dolgokban jelentkezik. Árt az egyén­nek. árt a közösségnek, a szocializmus ügyének. Gyak­ran károsabb, mint a valóban sok kárt okozó és jog­gal szidott idei időjárás. Hogy lehet ellene küzdeni? Néha úgy tűnik, nagyon nehéz. Különösen az olyan közösségben, ahol gyenge a vezetés, s nem megy rend­jén a munka, ahol a negatív emberi tulajdonságok nem porladnak szét a nemes erély gránitján. Mégis le lehet gyűrni a közönyt! Csak tettekkel kell ellene védekezni. Munkájukat, beosztásukat, élet­hivatásnak tekintő, dolgukat mindennap elvégző fér­fiak. bátor, erélyes asszonyok, fiatalon is felelős gon­dolkodású — ahogyan mondják „embernek született” fiúk lányok állíthatnak tetteikkel, morális tartásukkal gátat a közönynek. Az olyanok, mint az a gépkocsi- vezető, aki a minap megállt a műúton, a sertéstáppal megrakott vontató defektes pótkocsijával kínlódó fiú­nak segíteni, megragasztani a gumit, felszerelni a ke­reket. A szép emberi példa és a belátással párosult erély előtt elnémul a cinizmus. A kommunisták, a KISZ-tagok, akik őszinte meggyőződésből forradalmá­rok. mindennapi példát adó tetteire van szükség. Ko­runkban hatalmas varázsa van annak az emberi tar­tásnak, amit úgy is mondanak, hogy: „rendes ember­ség" A helytállásban, felelősségérzetben, s az ebből adódó erkölcsi bátorságban rejtőzködő erő előtt meg­hátrálásra kényszerül a közöny és cinizmus. Németek, csehszlovákok, lengyelek Külföldi diákok Újszilváson Mint ismeretes, a gödöllői Agrártudományi Egyetem és a lipcsei, a nyitrai, a varsói agrárfőiskolák között szoros kapcsolat alakult ki. Az együttműködés jegyében augusztus elején 80 tagú diák­küldöttség érkezett Gödöllőre Szeptember 1—11: MEZŐGAZDASÁGI ÚJÍTÓKIÁLLÍTÁS Mezőgazdasági, erdészeti és vízügyi újítókiállítást rendez a Mezőgazdasági Kiállítási Iroda Budapesten, szeptember 1 és 11 között az Országos Mezőgazdasági Kiállítás terü­letén. Olyan újításokat és ta­lálmányokat mutatnak itt be, amelyek ugyan a gyakorlat­ban beváltak, de alkalmazásuk szélesebb körben való elter­jesztésére még nem került sor. A kiállítást reggel 9 órától délután 18 óráig tekinthetik meg az érdeklődök. A Földművelésügyi Minisz­térium javasolja a termelőszö­vetkezeteknek, hogy a bemu­tatóra küldött szakemberek részvételi költségeit térítsék ■meg. A kiállítás látogatása egyébként díjtalan. a külföldi főiskolákból ta­nulmányi tapasztalatcserére. A diákok augusztus 5-én in­dultak kéthetes nyári mun­kára a nagygombosi és a haj- dúszoboszlói tangazdaságba, valamint az Űjsziivási Álla­mi Gazdaságba. Ez idő alatt megismerkedtek a magyar termesztési módszerekkel, dolgoztak, tapasztalatcserén vettek részt. Most kéthetes or­szágjárásra indultak. A diákcsere keretében 80 magyar egyetemista ezekben a hetekben a külföldi főisko­lákon tartózkodik. — Ifjúsági bemutatót és kiállítást rendez a Magyar Divatcsarnok — a BMK Ru­házati Főigazgatóságának és a Ruházati Mintatervező Vállalatnak a közreműködé­sével — augusztus 24-én a Divatcsarnok Lotz-termében. 'AfSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS^SSSSSSSSrSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS. J Imre nagyon rokonszenves, $ nyílt szívű fiú. Túl van már $ a negyvenen, s a színészhiva- ^ főst folytatja már évtizedek £ óta. A nevét kevésbé, a hang- £ ját annál inkább ismerik az ^ egész országban: a rádióban £ hosszú éveken át naponta ol- f vásott fel.- a falu részére ké- f szült műsorban. különböző ^ írásokat. Szépen, tisztán zen- $ gö hangjában megőrizte azt $ az enyhén zamatos hangsúlyt, ^ sajátos vidéki Ízt, amit olyan í jólesik hallani. y Nos, Imre barátom szerel­lenese a hivatásának, pedig y őszintén szólva, a világot je- ^ lentő deszkák eddig tehetsé- ^ (7ét és rajongó szerelmét nem jutalmazták olyan elismerés- ^ sei, amilyent megérdemelt ^ volna. Imrének ugyanis nincs £ állandó szerződése egyik szin- £háznál sem. Esténként hívják ^ a tévéhez, a rádióhoz, vagy a i filmhez néha. ö a néhány i perces epizódista, gyakran bi- ? zony csak statiszta. Többször $ megpendítettem már előtte: ^ fordítson hátat a szerelmét %nem viszonzó hálátlan Tháliá- f. nak, s inkább írjon. Mert Im­A hivatás szerelmese re nagyon szépen, tehetsége­sen ír, a vele megtörtént kis színes eseteket vagy másoktól hallottakat tiszta népi humor­ral tudja papírra vetni. Meg­látja jártában-keltében az élet fel-felcsillanó derűjét s ízes magyar nyelven írt, ro­mantikával átszőtt történe- tecskéi érdekes, szórakoztató perceket szereznek az olvasó­nak. öt azonban nem lehet a színpadtól, választott hivatá­sától eltántorítani, az írást csak úgy mellékesen műveli. Hogy mily nagyon szereti a színházat, azt hadd érzékel­tessem két példával. — Tudod, én becsületesen csinálok mindent, amit rám­bíznak — mondta egyszer, amikor bejött a szerkesztőség­be. — Most a Madáchban ját­szom a Schiller-drámában. Katonát, jó néhány fiatal főis­kolás sráccal. Együtt me­— mondja kedvetlenül Bors László, a dunaharaszti köz­ségi tanácsi építöbrigád vezetője. — Sajnos, az is­kola teteje — mint látják — még hiányzik. Nagyon döcög ez az építkezés. Nem kapunk faanyagot, itt szeptember elsején nem lesz tanítás. Pedig két osztályt nem tud el­helyezni, azt mondta az iskolaigazgató (Gábor foto) gyünk be a színpadra, csilla­gos éjszaka, leheveredünk a tábortűz köré, ennyi a szere­pünk. De tudod, ezek a fiata­lok nem érzik azt, hogyan kell úgy igazán bejönni. En­gem látnál... Szép komóto­san besétálok, felnézek az ég­re, hátranézek a vállam fölött, azután leheveredem a fűbe. De nem úgy ám, mint a fiúk, mert azok félnek, hogy meg­ütik magukat. Egy másik alkalommal meg ezt mesélte: — Tudod, azért érdemes ér­zéssel csinálni. Most a Ham- letben lépek fel, én viszem ki a színpadról a karjaimban a halott dán királyfit. Egyik es­te megyek vele kifelé, ott áll a kulisszák mögött Tolnai Klári és azt mondja: „Nézzé­tek, milyen gyönyörűen viszi a Gábort ez az Imre." Hát öregem, ezért érdemes ... Akkor értettem meg, mit je­lent Imre barátom számára a színház sajátos világa, estén­ként megújuló varázsa. Nem is csalogatom azóta újságíró­nak. (h. f. p.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents