Pest Megyei Hirlap, 1965. augusztus (9. évfolyam, 180-204. szám)

1965-08-20 / 196. szám

1965. AUGUSZTUS 20, PÉNTEK

•neu. i

Krs **

:s

ALAKULT: 1950. AUGUSZTUS 20-AN

Születésnapi számvetés

Megtanult már járni a pusztazáinori Tolbuchin Tsz

Annak emlékére, hogy Tol- buchin marsall húsz esztendeje Pusztazámorban rendezte be főhadiszállását, a község termelőszövetkezete róla nevezi magát megalakulása, 1950. augusztus 20. óta Tol- buchin Tsz-nek. Vagyis most ünnepli tizenötödik születésnapját. Lesz-e bankett, ünnepi szónoklat? Fontosabb ennél, hogy a szövetkezet eljuthatott ehhez az évfordulóhoz.

Húsz mázsás átlagtermés

— Bizony, gyenge volt mindig a mi tsz-ünk — halljuk Szalay Károly községi tanácselnöktől. Egyáltalán nem panaszos a hangja. Miért is lenne, amikor: — Másfél éve új elnök került a szövetkezetbe, Szabó József. Belevaló, szorgos, talpraesett s csak 37 esztendős. Rövid idő alatt rendbehozott mindent.

Egy öreg ember, később kitudódik, nyugdíjas tsz-tag, várakozik valami papirosra a tanácsházán, beleszól:

— Kérem, ez az új elnök csodát tett.

Ki az, aki ne akarná a csodatevő erejének titkát kilesni, lássuk hát ezt az embert. Kicsit keresni kell, de megtaláljuk a magtár mellett, ahol az öreg cséplőgép szeleli a behúzott búzát

— Aztán a búza hogyan fizet?

— Köszönöm, meghálálja tisztességgel a munkánkat. Holdankénti átlaga húsz mázsánál nem lesz kevesebb.

A Barcza uraság a negyvenes években 600 holdat vetett be búzával, learatott 40 vagonra valót, büszke volt a jó termésre. A tsz idei 175 holdas búzavetése pedig 36 vagonba talán bele se fér. Micsoda szapora vetőmag! Az őszi árpa 20,25 mázsa, a tavaszi még nagyobb, 20,30 mázsa átlagot hozott. Az emberek nagyon szorgalmasan dolgoztak.

Mindebből szinte az látszik, hogy a jó eredményhez Szabó József tsz-elnök legfeljebb csak, ahogy a többi tag, hozzájárult.

— Nem így van — biztosít Szalay Károly. — Oroszlán- része van benne. Már Tor- bágyon, ahonnan hozzánk jött, megmutatta. Két évig volt ott, de az első évben rendet teremtett.

Ingó földön, ingó vezetőség

Ugyanezt állítja Iványi Im- réné főkönyvelő is és elbeszéli, volt olyan esztendő, nem is egy, amikor még 6000 forintra sem rúgott az egy tagra eső átlagkereset.

— Tizenöt esztendő alatt tizenhárom elnöke, kilenc főkönyvelője volt a tsz-nek.

Hát ez az adat mozgalmas múltra vall. Bizony, még a föld is megmozdult a tsz talpa alatt. Pusztazámor határa 1613 hold, ebből a tsz ma mindössze 720 holdat mondhat a magáénak, mert 1961- ben is átadott jó pár száz holdat a Törökbálinti Állami Gazdaságnak. Idén a Barcza- tanyát több épülettel, valamennyi földdel a tsz már visszakapta.

1 kg hús

— 3 kg takarmányból

A Barcza-tanyán sem föld, sem istálló nem üres. Az egyik istállóban például Rutai Ferenc vezetőségi tag, meg egy állatgondozó, ez évben szép eredménnyel felhizlalt már 80 szarvasmarhát és második turnusban most hizlal ugyanannyit. Négy lelkes fiatalasz- szony pedig ötezer pulykát; darabonként 36 forint volt rajtuk a haszon. A következő 5000 pulyka novemberben kerül ki kezük alól. Tavasszal, hogy megvesse törzstenyészete alapját, vett a tsz 700 kislibát. Úgy gondozták az aszszonyok, hogy kettő híjám mind felnevelték.

Aztán a disznóhízlalás! Ennek idős Bedő Józsi bácsi a hőse. Száz 50 kilós süldőt, egyesegyedül vesződve velük, három hónap alatt 115 kilósra gömbölyített, és minden kiló súlygyarapodáshoz csupán három kiló abrakot használt fel. Havi 1600 forint fizetést kapott, s végén még a ráhizlalt súly után 1872 forint prémiumot.

—■ Eleinte nem lehetett egyetlen emberre sem számítani a munkánál — beszél a másfél esztendővel ezelőtti időkről Szabó József. — Még aki Kerkuska Józsi bácsi, növénytermesztési brigádvezető könyörgésére el is jött a munkába, az is inkább csak lógott. Megmondtam, ezért, vagy azért a munkáért, ennyit meg ennyit kapnak. „Aztán igazán meg is kapjuk?” — kérdezték hitetlenkedve, és csodálkoztak, amikor a pénzt valóban megkapták. Elveszett minden bizalmuk a vezetőségben, nem volt könnyű vissza- szerezni' de most már bíznak, tehát dolgoznak. És még egy; a készpénzfizetés nemcsak egyszerűen munkára, de jó munkára is ösztönzi őket. Nem kell az utánpótlás miatt sem aggódni. Tíz-tizenöt Puszta- zámorról pesti gyárba járó segédmunkás érdeklődik, felveszik-e tagnak a Toibuchinba. Amennyire szükség lesz, még ez év végén fel is veszik.

— Jó a kereset nálunk — beszél tovább az elnök — még a növénytermesztők sem panaszkodnak. A nők is megkeresnek a háztáji jövedelme nélkül havonta 1000—1200 forintot, a férfiak átlagjövedelme meg 1400. Olyan is sok akad azonban, aki 1800 forintot rendszeresen megkeres. Készpénzben. És most már

meg merem mondani, év végén nyereségrészesedés is lesz.

Egyetemi szakdolgozat

meg a gyakorlat

Halljunk azonban valamit Szabó József tsz-elnök személyéről.

— Biai vagyak, apám az ottani tsz tagja, azelőtt 15 holdját művelte, mindig jó gazda volt. Engem szánt paraszti örökösnek, elküldött hát a mezőgazdasági technikumba. Egyetemre szerettem volna menni, de sürgősen kellett a sok szakember, és engem érettségi után, mindjárt az iskolából elvitt az Etyeki Gépállomás. Mégis, most már ott tartok, esti tagozaton elvégeztem az agráregyetemet. Csak az államvizsga van hátra. Készítem a szakdolgozatot

— Miről?

— Optimális takarmánytermesztés feltételei egy adott gazdasági üzemben — ez a címe.

— Könnyő munka, hiszen itt sok takarmányt termeszt, csak nekiül, aztán egyszerűen leírja saját tsz-ében szerzett tapasztalatait.

— Nem, ez nem megy. A tudomány állása szerint legalább 3000 holddal kell kezdenie ahhoz a nagyüzemi gazdaságnak, hogy eredményes legyen. A Tolbuchin messze alatta marad ennek.

— És mégis szemmel láthatóan eredményesen gazdálkodik.

— Igaz, ez azonban csak a szabályt megerősítő kivétel.

Mindegy, ha csak kivétel is, az a fő, hogy a 15 éves tsz megtanult járni a születésnapjára.. Megvan az optimális feltétele annak, hogy tovább erősödjék, felvirágozzék, még ha kicsi is igazi nagyüzemi gazdaságnak.

Szokoly Endre

Szobrot kap Zebegény festője

Három évtizednél hosszabb ideig lakott és néhány évvel ezelőtt bekövetkezett haláláig alkotott Zebegényben Szőnyi István festőművész. Művészetét itthon és külföldön egyaránt elismerték, magas kitüntetésekben is részesült, többek között Kossuth-díjat kapott. Házában özvegye él, nem hagyta el férje kedves Zebegényét, ahol a nagy mester műtermében sok-sok mestermű őrzi emlékét.

Most kőbe vésett emléke készül. Mellszobrát nemsokára befejezi Vilt Tibor, a kiváló szobrászművész és még ez idén fel is állítják a községben. Egyelőre azonban nem döntötték még el, hová kerül a szobor. Felmerült két terv is, ezek szerint vagy a zebe- gényi Szőnyi-ház előtt helyezik el, vagy a község iskolája előtt.

Folytatják az árvízsegélyek kifizetését

Felmérték a pótlólagos kárigényeket

Csütörtökön reggel összeült az árvízkárosultak segélyezésére alakult társadalmi bizottság, hogy számbave- gye az általános kárösszeírás után jelentkező igényeket.

Pest megyében eddig 6 826 300 forint került kifizetésre az OTP- fiókokon keresztül.

A kifizetést a szentendrei járásban kezdték meg augusztus 5-én; itt eddig 5 215 550 forint ingósegélyt vettek fel.

A megyei felmérés július utolsó két hetében történt. A társadalmi bizottság a rendelkezésre álló pénzösszeg egy bizonyos részét a kifizetések megkezdése előtt visszatartotta az utólagos jogos bejelentésekre, az esetleges reklamációkra. Mint most bebizonyosodott, ez az

intézkedés helyes volt, mert voltak olyanok, akik valamilyen okból kimaradtak az összeírásból. Mások azért nem jelentkeztek, mert nem bíztak abban, hogy valóban megkapják az elszenvedett kár egy részét.

A pótlistán összesen 747

ezer forintos kárigény szerepel.

Többek között majd kétszáz hétvégi háztulajdonos heve is. A bizottság megállapította, hogy sok a megalapozatlan bejelentés. Megállapodtak abban — és erről értesítik a szentendrei járási társadalmi bizottságot —, hogy a víkendház-tulaj- donosok anyagi körülményeit megvizsgálják s csak azok részesülnek kisebb ösz- szegű kártérítésben, akiknek szociális körülményei ezt indokolttá teszik.

A LEGSZEBB

Mint már beszámoltunk róla, Sződligeten a Duna partján megnyílt a Dunakanyar legszebb campingje. Az ezer személyt befogadó táborban korszerűen felszerelt főzőhelyek, zuhanyozók, és egyéb táborozó kellékek szolgálják a vendégek kényelmét.

ÜNNEPI MŰSZAKKAL ZÁRJÁK A NYARAT

Augusztus 20-án ünnepi műszakkal zárják a nyarat a KISZ önkéntes ifjúsági építőtáborai. Június 27 óta mintegy 27 000 fiatal dolgozott az ország minden részében a különböző feladatok megoldásán. Huszonnégy tábor lakói a

növényápolásban, a zöldség- és gyümölcsszedésben segítették a termelőszövetkezeteket és állami gazdaságokat. Az idén először három helyen a fiúk is részt vállaltak a mező- gazdasági munkából.

Külföldi autós vendégek túrára indulnak a campingböl.

ózereó milu

Ili

l

nyert ötös találatával a lottón. Nyomban elhatároztam, hogy felkeresem őket.

I A budai hegyek között--------------- meghúzódó fal

ucslcában, amikor Kovácsék- ról érdeklődöm, azonnal tudják, kiket keresek.

— A kétszeres milliomosok? — s mondják merre menjek, hol találom meg a házukat.

Meredeken kanyarodó kis utca, szerény, talcaros ház, két ablakán leeresztett redőnyök, a belső kis világot komor vaslemez kerítés zárja el. Nagyon öreg s félénk parasztnéni nyit kicsinylce rést a lea- pun: egyedül van itthon, fia, Károly, bement a városba orvoshoz, menye kint van a gyümölcsösben, őszibarackot szed, azután viszi a szakszövetkezet átvevőhelyére. Már ott kell, hogy legyen a lovaskocsival.

De ott csak a beszédes, kedves, barna szemű tízéves Margitkát találom, a kislányukat. Várjuk együtt anyukát s közben elcsicsergi: három nagy bátyja van, egyik itt rendőr a községben, a nagymama három hete jött fel hozzájuk a messzi Nyírparasznyáról, ő múlt vasárnap autózott a Tibor bácsival, most is mennek majd vele 20-án Paksra, anyuka szülőfalujába. Okos kislány, a milliókról nem szól, igaz, én sem kérdezem, csak annyit mond, apuka új motort vett, Danuviát.

Kovácsáé nem jön a barackkal, megtudjuk, hazament, nem szüreteltek, még ■nincs elég érett, csak egy bevásárló kosárral szedett, szép, mosolygó piros Mariskálcat.

| Ő nyit kaput s bevezet,----------------------- leültet a

r

agyogóan tiszta konyhában, ötven körüli, energikus, erős asszony, egyáltalán nem barátságos, de nem is udvariatlan, csak kemény, kategorikus, mint aki hozzászokott s fölkészült a sok kellemetlenkedő látogatóra.

Mondom neki ki vagyok, s miért jöttem, a kétmillióról szeretnék beszélgetni.

— Kérem, az már elmúlt, hogy megkaptuk, annak már három hónapja, mi már el is felejtettük.

— En csak most hallottam róla, hogy nyertek.

— Pedig írtak róla az újságok, kint volt a tévé is, megrohantak bennünket, nem örültünk a szenzációnak, titokban is akartuk tartani, de a postásunk kinyomozta, hogy mi vagyunk a nyertesek.

Mondom, hogy nem olvastam, mert én még nem lottóztam soha.

Gyanakodva méreget, talán azt hiszi, valamilyen trükk ez, nem akarja elhinni.

— Pedig csak így lehet nyerni, mi azóta is megvesz- szük minden héten a szelvényünket.

— A kétmillió után szükségük van még erre?

— Arról már nem beszélünk, az nem közügy. Elég

volt nekünk akkor májusban. Jöttek hozzánk vadidegenek és mindenféle címen pénzt kértek. Mondtam is, milyen jogon kérnek, van énnékem elég rokonságom. Az uram gyengébb szívű, mint én, beszédesebb, azt próbálták meglágyítani, de én vigyáztam.

Nem kérdezem többé, végül is igaza van, mi közöm hozzá, mire költik azt a temérdek pénzt. Az övék, azt tesznek vele, amit akarnak.

Kovácsáé, mintha megérezné, mire gondolok, egy kicsit megenyhül.

— Higgye el, nem olyan sok az, el lehet gyorsan költeni, ha nem vigyáz az ember, mi szétosztottuk a családtagoknak. Ami van belőle, csak arra jó, hogy egy kicsit könnyebben éljünk és már ezentúl ne dolgozzunk olyan erősen. A férjem úgy sem tud már, majdhogy egy éve betegállományban van.

| Érzem, a témát befejezte.------------ Ennél többet tehát nem tudhatok meg a kétmillió sorsáról, mint ahogy itt a faluban nem is tud senki semmit róla. Az első napok felcsigázott érdeklődése rég elmúlt, az emberek napirendre tértek Kovácsék milliói felett, ha nem is felejtették el, de nem foglalkoznak vele. Ök pedig ugyanúgy élnek most is, mint annak előtte. Köztiszteletben álló, megbecsült család, már itt laknak húsz éve. Károly bácsi — aki egyik útépítő vállalat szakembere —, úgy mondják, az elmúlt években rengeteget segített az itteni sártenger megszüntetés

ében. Ö szervezte az utcák építésére a munkát a tanács vezetőivel együtt, hengen szerzett, szaktanácsot adott. Ismeri, szereti mindenki t faluban.

Amikor szigorú feleségétö. búcsút veszek, azt mondja:

— Említette, hogy van égi kisfia. Vigyen neki egy pa szem barackot.

A kosárból belerak egy ki lóra való gyönyörű Mariska egy zacskóba és átnyújtja.

— Csak akkor fogadom el, lia az árát megfizethetem.

Beleegyezik s így szól:

— Fizessen érte amennyit akar.

— Nem ismerem az áralcat.

— Legyen hét forint.

— Keveslem.

— Akkor adjon tízet.

| Amikor megcsikordul-------------- mögöttem a nehéz iiaskapu zárjában a kulcs, úgy érzem, Kovácsné megkönnyebbülten sóhajt; no, ez is elment végre. En meg az érdi lottó „királyra” gondolok. Néhány éve, hogy ott egy szegény ember, aki barlanglakásban lakott, s azza lcereste kenyerét, hogy gube rált, a MÉH-nek gyűjtött hulladékot, nagy összeget nyert, llúdszámra szórta a téliszalámit az utcán a kutyáknak, a kocsmában tízezreket fizetett ki, megvendégelve mindenkit. Néhány hónap alatt ráhágott a rengeteg pénz nyakára és mehetett vissza guberálni.

Nos, a kétszeres milliomos Kovácsékat ez a veszély nem fenyegeti.

Hetesi Ferenc Pál

$ | Bevallom, sok más em\ ------------------ b ertársamhoz

^ hasonlóan, én eddig még nem ^ találkoztam, nem beszéltem ^ eleven milliomossal. Persze, ^ hallottam, meg olvastam is ^ sokat mesébeillö gazdagokról, § fényűző szórakozásaikról, \ gondatlan életükről. Meg \ azokról a szerencsésekről is, ^ akik a mi munlcán alapuló ^ társadalmunkban véletlen § szerencse folytán, a toto, de ^ különösen a lottó jóvoltából, ^ váratlan, vagy nagyonis várt, ^ nagyonis remélt alkalomból, ^ olyan hatalmas pénzösszeg i birtokába jutottak, amilyen- ^ hez egy egész élet szorgalmas S munkájával sem juthat ná- § lünk senki emberfia. Tudom, ^ hogy egy-egy ötös találat § nyerteseit — akik gyakran § milliós összegeket vesznek § kézhez — megrohanják az új- ^ ságírók, fotósok, rádió- és tévé- ^ riporterek, s ők rendszerint ^ boldogan mosolyogva nyilat- ^ koznak: villát vesznek Budán, 5 autót, balatoni vitorlást vá- í súrolnak, külföldi körutazá- § sokra indulnak. Pontosan, sza- $ bályszerűen úgy, ahogy ez § milliomosokhoz illik, s meg \ van írva a nagy könyvben...

^ Nos, éppen azért, mert még $ nem ismertem sem hazai, sem \ külföldi milliomost, enyhe iz- ^ gálmát éreztem, amikor tudo- \ másomra jutott: az egyik fö- 5 város melletti kis községben $ az idén áprilisban egy család § példátlanul nagy összeget —

' kétmillió 410 ezer forintot —