Pest Megyei Hirlap, 1965. augusztus (9. évfolyam, 180-204. szám)

1965-08-19 / 195. szám

V AWWVVVA - XVW%\»\V\ wv.wvwAWVwWWWVavVXX^X^.VVV^X^^^AXXXX^XXX^X^X\^vSNVs\^V; ‘ IX. ÉVFOLYAM, 193. SZÁM 1965. AUGUSZTUS 19, CSÜTÖRTÖK I 31 i lesz a leszerelésre kerülő vezetékes rádiók sorsa? Magyarországon 167 ezer falusi otthonban szól jelenleg a vezetékes rádió. Éppen ezért nagy tömegeket érint az a kérdés, hogy mi lesz e rádiók sorsa. Amint azt a posta ve­zérigazgatóságán elmondták, a Minisztertanács a legutóbbi hetekben úgy döntött, hogy megszünteti a vezetékes rádió- rendszert. A vezetékes rádiószolgála­tot 1950-ben honosították meg Magyarországon, akkor, ami­kor még sok lakott települé­sen, községben nem volt áramszolgáltatás. A határo­zatnak akkor valóságos kul- túrmisszió jellege volt. A párt és a kormány határozata nyomán 250 ezer házba vezet­ték be a vezetékes rádiót s egy-egy hangszóró felszerelé­se 600 forintjába került az államnak. Az előfizetési dí­jakat is kedvezően állapítot­ták meg. A készüléktulajdo­nosoknak havonta 6 forintot kellett fizetniük, bár a fenn­tartási költség 16 forint volt. Ez évente 20 millió forint többletkiadást jelentett a népgazdaságnak. Most, hogy hazánkban be­fejeződött a villamosítás, és mind több falusi családnak nyílik módja, hogy hálózati rádióvevőkészüléket vásárol­jon, sokan felmondták a régi vezetékes rádió bérletét. Egyébként is a statisztikai adatok szerint Magyarorszá­gon 2 303 000 rádió, ezenkí­vül 167 000 vezetékes rádió- előfizető van, tehát majd minden családnak van már rádiókészüléke. A szakemberek véleménye szerint a vezetékes rádió va­lóban csak azt a eélt szolgál­ta, hogy hírközlő, tájékoztató forrása legyen a falusi la­kosságnak. Ezeken a készülé­keken ugyanis igényesebb műsort, például zenei adást alig lehet élvezni. A megszün­tetésre a fő indok mégsem ez. A 15 évvel ezelőtt épített ve­zetékek, és berendezések már elavultak és sürgős felújítá­sukra lenne szükség. Ez pedig mintegy 100 millió forintjába kerülne a nép­gazdaságnak. Többen szóvá tették, hogy miért szüntetik meg nálunk a vezetékes rádió rendszerét, amikor ilyen működik más országokban is. Az 1950-es ne­héz gazdasági helyzetben seb­tében felállított hálózat azon­ban jóval gyengébb és gazda- ságtalanabb a külföldiekénél. Igaz, hogy ott lényegesen ma­gasabb is a vezetékes rádió után fizetendő használati díj. A szovjet és lengyel vezeté­kes rádió például hasonló el­veken működik, mint a ma­gyar, azonban előfizetési dí­jukat a hálózati rádiók há­romszorosában állapították meg. Ha Magyarországon így jár­tak volna el, akkor a jelenlegi 6 fo­rint helyett 30 forintban kellett volna megállapíta­ni az előfizetési dijakat. Mindezeket figyelembe vé­ve, javasolta a posta vezér- igazgatósága, hogy a vezeté­kes rádió rendszerét szüntes­sék meg. A határozatot há­rom—három és fél év alatt hajtják végre a jelenleg mű­ködő berendezések elévülésé­től függően. A posta úgy ter­vezi, hogy az erősítőket és hangszórókat — többnyire hangos híradó céljára . — könyvjóváírással átadja a he­lyi tanácsoknak. Ezenkívül ■mintegy 3000 erősítőt és 200 ezer hangszórót a Művelődés­ügyi Minisztériumnak aján­lottak fel az oktatás segítsé­gére. Felvetődhet a kérdés, mi lesz azokkal, akiknek lakásá­ban eddig ilyen vezetékes rá­dió működött. Olyan elképze­lések születtek, hogy a volt vezetékes rádióelőfizetők ré­szére az ezer forintnál kisebb értékű rádiókra is kiter­jesztik az OTP-hitcIak- ciót. A posta most készült fel a vezetékes rádió megszünteté­séről hozott minisztertanácsi határozat végrehajtására. A megtakarított 100 millió fo­rint felújítási és az évi 20 milliós üzemeltetési többlet- költséget a Kossuth- és a Pe- töfi-rádió adásának javításá­ra, a műsorsugárzás minősé­gének fokozására fordítják. K. I. ÜNNEPSÉG A CIFRAKERTBEN ALKOTMÁNYUNK NAPJÁN Holnap fél tízkor térze­nével kezdi meg az ünnep­séget a Cifrakertben a kon­zervgyár fúvószenekara. Az ünnepség pontban tíz órakor kezdődik, Hegedűs Lászlónak, a városi pártbi­zottság titkárának megnyitó beszédével. Az ünnepség szó­noka dr. Magyari András, az Agrártudományi Egyetem rektora. Az új kenyeret a Petőfi Termelőszövetkezet küldött­sége adja át. A nap eseményéhez tarto­zik a délutáni sportműsor és az este nyolc órakor kez­dődő aratóbál a cifrakerti Arénában. Ejnye, ejnye biciklisták! A rosszalló fejcsóválás azoknak a kerékpárosok­nak szól, akik a tejivóban szoktak vásárolni. Előre bocsátom, tisztelet a kivételnek, akinek nem inge, ne vegye magára. A kerékpárok körüli zűr főleg a hetipiaci napokon van. Zsúfolva van a kerékpártartó, majd szétszakad a sok járműtől. Sőt oda sem fér mind. Ekkor jön a vi­rágtartó. Ellenben más napokon is, amikor a vasrács több foka üresen tátong_ a kedves kerékpárosok közül töb­ben szintén a csinos műkő virágtartót választják bi­ciklitartónak. Nem vonom kétségbe, „kiváló” az ízlésük. Hiszen nagyon szépen virít a virágtartóban a sokszínű petú­nia — bárcsak a városban mindenütt így díszelegné­nek — csak a jó érzésükkel van némi baj. Arra ugyanis még nem jöttek rá ezek az igen tisz­telt kerékpárosok, hogy a virágtartók nem az odatá­masztott kerékpárok tartására hivatottak, „csupán” dísznek vannak ott. Persze, az sem ártana, ha legalább még egy ke­rékpártartót is elhelyeznéiiék a kis térségre, vagy a meglevőt hosszabbra cserélnék ki. Hiszen arra „kény­szerülnek" csúcsforgalom idején a biciklisek, hogy jó ízlésüknek fittyet hányva, a petúniákat , örvendeztes­sék” o vasmasina könyörtelen súlyával. (gh) Ma nyílik a kiállítás Remsey Jenő festőművész alkotásaiból ma délután 5 órakor nyílik meg a kiállí­tás a művelődési otthon eme­leti termeiben. A megnyitó beszédet Hor­váth Lehel, a Hazafias Nép­front városi bizottságának el­nöke mondja. A kiállítást augusztus 29-ig tartják nyitva, az ünnepna­pokon délelőtt 8—12 óráig és délután háromtól hatig, munkanapokon pedig dél­előtt tíztől tizenkettőig, dél­után négytől hat óráig. A betakarítás fináléja Szombaton a Petőfi Tsz-ben végeznek a csépléssel Nem sikerült augusztus 20- ra befejezni városunkban a cséplést, mint azt az előző ter­vékben leszögezték. Elhúzó­dott az aratás is az időjárás szeszélyessége miatt, s így a számítások szerint augusztus 31-ig végeznek városunk ter­melőszövet kezetei. A Rákóczi és az Arany Já­nos termelőszövetkezetekben probléma van a csépléssel. Se­gítséget nyújtanak nekik em­beri és gépi erőben, hogy 31- ig ott is befejeződhessen a betakarítás végső akkordja. Előreláthatólag a Dózsában jövő szerdán, a Szabadság és a Petőfi termelőszövetkezetek­ben augusztus 21-én vagy 22- én végeznek a csépléssel. A Hunyadi 28-ra tervezi a csép- lés befejezését. Ezek még csak tervek, fi­gyelembe véve az eddigi mun­kák iramát. És remélhetőleg az időjárás nem incselkedik már és sikerül a terveket idő­ben megvalósítani. Véget ért a nyári vásár / fííPO OOO forint forgalom Védekezés a lucerna kártevők ellen Az ízes falatok sikere a Központiban Kíváncsi vagyok annak a konyhának a belső életére, amelynek ízletes ételeit ma­gam is gyakran fogyasztom. Éppen adagokat készít szál­lításra Juhász Pálné konyha­vezető, amikor Molnár János főpincér bevezet hozzá. — Azt írja meg — mondja mosolyogva Molnár János, hogy az evés jobban érdekli az embereket, mint az ivás. Ugyanis a konyha, beleértve az étterem forgalmát, öt­nyolcezer forinttal is túltelje­síti az ételforgalmat. Juhász Pálné elmondja, hogy naponta 120—130 ebé­det visznek el. Ezen kívül adódik az étteremben fo­gyasztók ellátása. Különösen népszerűek a tiszai halételek, harcsa, süllő stb., amelyeket több féle mó­Várovfejlevzfés don készítenek el, természe­tesen nagyon ízletesen. A tésztaféléik is igen nagy választékban és jóízűen ke­rülnek ki a konyhából. Nagy számban keresik fel az éttermet a vidékiek is. Sajnos, a nagyközönség által annyira kedvelt pa­calból nem kapnak eleget. Dél közeledik. Sok a mun­ka. Nem is zavarjuk tovább Juhász Pálnét. Csak egy má­sodpercre tekintünk be a konyhára, ahol Labancz Györgyné, a Központi szakács­nője sürög-forog a nagy faze- j kak és lábasok között. Mindenütt ott van. A jó été- á lek az ő keze munkáját di­csérik. £ Aznap délben, amikor oda- J haza eszem a jó borjúbecsi- ^ náltat és túróscsuszát, magam ^ is úgy érzem, jó a Központi ^ gárdája. ^ Kár lett volna ebédfőzéshez ^ fognom. > Bíró Ilona Attikai verseny szombaton Szombaton délután fél há­romkor kezdődik a sportpá­lyán a Fejér' és Pest megye közötti viadal. A KÖNYVTÁR NYITVATARTÁSA Péntektől hétfőig zárva van a könyvtár, augusztus 24-én a szokott keddi időben köl­csönöz. MIT LÁTUNK MA A MOZIBAN ? Egy amerikai Párizsban. Amerikai színes revűfilm. Kísérőműsor: Párizsi pil­lanatképek. Előadások kezdete: fél hat és nyolc órakor. Melipax méhkímélő szerrel permetezi Volt Balázs a lucernát a Dózsa Termelőszövetkezetben. (Papp. felv.) '.'///ssss/ssssss//ss//sssfssssssssss/sssssyssssssssssssss//ssfs//s/s/ssss/sss//ssssss/ssfs//ssssssssssssss/sss/s/sssssssssss//ssssssssssssyssss/ssssssssss/s/sss/ss/sssssssssss/ssss A nyári vásár utolsó nap­jaiban sem lankadt az embe­rek vásárlási kedve az Arany méteráruboltban. Ugyanolyan tömegben zsűl%lcfdtak a pult előtt, mint az első napok­ban. Annyi különbség van csupán, hogy a pultokon most már nagyon megcsap­pantak a tarka „anyaghen­gerek”. Az emberek az utol­só méterekért sóhajtoznak, bárcsak jutna még. Nem is csodá,' hogy így kifogyott n különben gaz­dag raktárkészlet, hiszen háromezerhatszáz ember vásárolt a nyári vásár közel háromhetes idő­szakában. Annyi, mint máskor két és Cél hónap leforgása alatt. Hétszázhúszezer forint for­galmat hoztak a legkelen­dőbb áruk, a leértékelt bú­torvásznak, selymek, karto­nok. A Tip-Top cipőboltban fő­leg a férfi víkendcipőket, női szandálokat, papucsokat vit­ték. A bevétel kétszázezer forint körül van. Az Ele­ganciában a kartonruhákat, nyári blúzokat keresték leg­inkább, majd a később befu­tott férfi vászonöltönyöket. Ezekből a leértékelt cik­kekből százezer forintos forgalmat értek el. A rövidáru-szaküzletben csaknem nyolcszáz darab férfi nyári ing fogyott el. Ezek adták a négyszázhusz- ezer forintos, közel három­heti forgalom zömét. Ezen­kívül keresett volt a fürdő­ruha, úszónadrág, a 60 szá­zalékosan leértékelt kesztyű, a pamut- és flórzokni. Az áruház listája négy­száznegyvenezer forint bevé­telt mutat. A sorrendben a leértékelt nyári cipők vezet­tek, ezt követik a nyári férfiingek, női és leányka kar­tonruhák. A boltokat dekoráló, a vá­sárt hirdető transzparensek „nyugdíjba” vonulnak. Egy cseppnyi lélegzetvételhez jut­nak az üzletek alkalmazot­tai — és a vásárlók is. Ez a vásár is befejeződött. Nem is rosszul: sikeresen! — Az Alpokba, vagy a Tát­rába készülsz ebben a felsze­relésben? — A, dehogy, csak Cegléden van egy kis dolgom. A CIFRAKERTBEN érett­ségi találkozót tartottak. An­nak idején huszonheten vé­geztek, de csak tizen jöttek el, többnyire azok, akik ma­gasabbra jutottak a „sors­lajtorján”. Eljött többek kö­zött szép, kékesszürke Opel autóján az egykori kis sző­ke Gyuri, aki az iskolában minden tantárgyból, s még a magaviseletből is nehezen kapta meg a hármast. Ott volt a cigányképű, magas Ferike is, aki a legjobb ta­nuló volt az osztályban. Majd mindnyájan elhozták a feleségüket, a volt lánydiá- lcok pedig a férjüket. Egye­dül csak ketten jöttek, Sári­ka, aki még nem ment férj­hez, s tanárnő az egyik felvi­déki városban, és Péter, aki agglegény, s egy dunántúli építési vállalat mérnöke. A vacsora során az öreg­diákok felköszöntötték a ta­lálkozón megjelent öreg osz­tályfőnöküket, s a barátságos lcoccintgatás közben lassan kivirágzott a nóta is. És egy­más után elevenedtek fel a régi, kedves diákemlékek. A legtöbbet Sárika és Péter kö­rül forgott a szó, akik az is­kolában sokszor borsot tör­tek egymás orra alá. ELMONDTÁK, hogy még valamelyik alsóbb osztályban Tízéves találkozó esküvővel Sárika egyszer az anyukájá­nak segített a nagytakarítás­nál, és nem készült magyar irodalomból. Szerencsétlen­ségére a magyartanár felszó­lította. Csokonai élete és munkássága volt a napi lec­ke, de bizony a kislány nem­igen tudott semmit sem róla. Az öreg tanár igyekezett Sárikát legalább elégséges felelethez segíteni. — Hát mondja — kérdezte többek közt tőle, — nem hallott valamit a Dorottyáról, mije volt az Csokonainak? A rossz osztályzattól való félelem, meg a sok összevisz- sza suttogás Sárikát egészen megzavarta. Ekkor a háta mögött ülő, nagy mókames­ternek ismert Péter valamit odasúgott neki. És a leány minden gondolkozás nélkül, gépiesen bemondta a súgást: — A nagymamája ... Erre egetverö kacagás tört ki a tanteremben, tekintve, hogy a Dorottya Csokonai egyik irodalmi munkájának a címe volt. Ezt az esetet Sárika Pé­ternek egészen sohasem bo­csátotta meg, s ha alkalom nyílt rá, ö is visszaadogatta a kölcsönt. MINT EGY másik osztály­társ elmesélte, valamelyik felsőbb osztályban egy ön- lcépzőköri gyűlésen Péter egy versét adta elő. A bírá­lók sorában Sárika kegyetle­nül ledorongolta a költe­ményt: — Műdalfaragó mesterem­berek zengeményeinek sab­lonos utánzása — mondotta többek között —, erőltetett rímekkel. Mindezek folytán a második fokra ajánlom ... A találkozón a jó fojtott borok éjféltájra magasra emelték a hangulatot, s a jókedvű öregdiákok, ha meg­unták a nótázást, kimentek egy kicsit a kertbe sétálgat­ni a vén vadgesztenyefák alá. Ott találkozott össze Sá­rika és Péter. Egy pár kört szótlanul végigjártak, majd leültek egy padra. — Mondja, haragszik-e még rám — szólalt meg csen­desen Péter. — Nem — felelt nevetve Sárika —, tudja, az idő min­den sebet begyógyít... Hát maga haragszik-e? — A VILÁGÉRT SEM — fűzte Péter a szót. Nem is haragudtam. Bár bevallom, fájt egy kicsit, hogy olyan nagyon lebírálta azt a kis verset, amelyet magának... magához írtam ... . — Nekem ... hozzám? — kérdezte meglepetten Sárika —, hát... miről is szólt az a vers? — Még emlékszem az első strófára — felelt Péter —, valahogy így szólt: Tanúm az ég, nap. a csillagoi:, Hogy azért élek. hogy azért vagyok, Azért sírok, azért nevetek, Hogy Tégedet szerethesse­lek ... Azután sokáig hallgattak, majd Sárika törte meg a csendet: — Tudja, nem is volt olyan rossz ez a vers — mondta és hosszan, melegen megszorította Péter kezét. ÉS PÉTER még a találko­zó éjszakáján elhatározta, hogy Sárikát elveszi felesé­gül. Azután levélváltások, lá­togatások következtek, és amint hallom, még a nyári vakációban megtartják az esküvőt. (kopa)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents