Pest Megyei Hirlap, 1965. augusztus (9. évfolyam, 180-204. szám)
1965-08-19 / 195. szám
1965. AUGUSZTUS 19, CSÜTÖRTÖK ”"<cf€Map 3 építkeznek GÖDÖLLŐN Rohamosan fejlődik Gödöllő. Egymás után készülnek el az új létesítmények. Mindenhol, amerre jártunk, lázas munka folyt. Egy óra leforgása alatt négy építkezést is „felfedeztünk”. Miért nem tudnak zöldágra vergődni? Gyenge vezetés, gyenge eredmények a szedni Székely Bertalan Tsz-ben 900 méternyi járdát építenek a Tisza és az Ádám utcában. A járdákhoz temérdek szurkot és 35 köbméter homokot használtak feL A jövő héten át is adják a gyalogosoknak. mm 5 — Nagy baj van itt kérem! ^ Évről évre rosszabbul mentnek a dolgok! | — Maholnap alig lesz raun§ kabíró ember a szövetkezet- | ben! § — Az a baj, hogy hozzá ^ nem értő emberek vezetik a ^ szövetkezetét! ^ Ilyen és ehhez hasonló vé- ^ leményekkel találkozni Sza- $ dán a Székely Bertalan Ter- ^ melőszövetkezetben. A tagok ijj állításait, sajnos, alátámasztják az elmúlt évek zárszóméi adásainak számadatai, az jdei várható eredmények. Az ^ egy dolgozó tagra jutó jöve- % delem egy évben sem halad- íta meg az öt és félezer forin- 1 jót. Az idei terv szerint 6038 !$ forint lesz. De ez terv! Ezzel ^szemben áll a járási bankfiók legutóbbi felmérésének ta- ^ pasztalata, amely szerint a ^szövetkezet — az első félév ^gazdálkodásának hibái miatt ^— mintegy 640 ezer forint | mérleghiánnyal zárja az évet. i; Az 1960-ban alakult szövetkezeti gazdaság nem tud ^zöldágra vergődni, pedig ami V társadalom segítségét üle- ji, abban nem volt hiány. Az § állami hitelek mellett évről ^ évre mind nagyobb összegű ^vissza nem térítendő állami ^ támogatást, úgynevezett dotációt kapott a tsz. 1962-ben § 662 500, 1963-ban 950 000, } 1964-ben 843 000, míg ez év $ tavaszán 650 000 forintot. Szintté minden esztendőben „tisz- \ tába” tették a szövetkezetét, \ minden évben kapott injek- ^ ciót”, amelytől gazdálkodásá- ^ nalc fellendülését várták. ^Sajnos, ez a mai napig sem ^következett be. | — Szadán rosszabbak a * földek, mint a környező köz6 Á\\\\\VCS^\VVt\!^^ ségekben — állítja Szabó László főmezőgazdász. — A községből a munkabíró emberek elmentek az iparba — mondja Molnár András elnök. — A járás rosszul látja a szövetkezet helyzetét — vélekedik Kosovszky Vlagyimir, a szövetkezet főkönyvelője. Ami a főmezőgazdász véleményét illeti: valóban, a szövetkezet földjei nem a legjobbak. Dombos a határ, elég sok a homokos terület. Ezzel szemben viszont a tagok úgy vélekednek, hogy amíg egyénileg gazdálkodtak, elég jó módban éltek itt az emberek. Amit az elnök mond, az elsősorban nem ok, hanem következmény. Az emberek ugyanis azért mentek el az iparba, mert a szövetkezet nem nyújt biztos megélhetést. A főkönyvelő bírálata a járás felé jogos, de nem olyan vonatkozásban, ahogyan az állítja. A járás ugyanis jól látja a szövetkezet helyzetét, a hiba az, hogy nem ad a kialakult helyzetnek .megfelelő támogatást. Ahhoz, hogy megfelelően értékeljük a szadai helyzetet, a szövetkezet megalakulásától kell forgatni az eseményeket. Szadán a termelési adottságoknak megfelelő gazdálkodás alakult ki az egyéni termelés viszonyai között. Fő termelési kultúra volt itt a szőlő, a gyümölcs és a kertészkedésnek egy különleges formája, . a babtermelés. Ezek voltak a fő. bevételi források. Volt 15—20 holdas gazdák állítják, hogy a szövetkezet gazdálkodásában ma is a legnagyobb hiba, hogy az nem a régi termelési hagyományokra épült. Nem azt folytatták magasabb szinten, hanem kellő megfontolás nélkül változtattak ezen a vezetők. A hagyományos ‘ termelési kultúra megszüntetése felé „tolta” a szövetkezeti vezetőket a gyümölcsfélék — főleg a földieper — értékesítésénél mutatkozó visszásságok. Az első évben ugyanis, amikor még foglalkoztak földi- eper termelésével, olyan alacsony áron vette át a felvásárló kereskedelem, ami ■mind a vezetőségnek, mind pedig a tagságnak kedvét szegte. Csökkent a babtermelés, s kevesebb gondot fordítottak a gyümölcsösökre és a szőlőkre is. Ez pedig maga után vonta, hogy kevesebb pénz jött a faluba, csökkent a tagok jövedelme. S miután ez évről évre megismétlődött, a bizalom is egyre inkább megingott a szövetkezeti gazdálkodásban. — Hibásnak érzem magamat a hagyományos termelési kultúra elhalásáért — mondja most a termelőszövetkezet elnöke. — Igyekszünk mindent elkövetni, hogy újra felélesszük. Az önbírálat helyénvaló, de ma már sokkal nehezebben megy a „felélesztés”, mint amikor annak idején folytatni lehetett volna. Most már ugyanis lépten-nyomon a /////■///////////////////,////■/■/////////////, s a A Humán Oltóanyaggyár részére 500 köbméteres víztárolót építenek. A terv szerint novemberre elkészül. Mind több az önkéntes véradó, ezért bővítik a véradó- állomás épületét. munkaerőhiány problémájával találkoznak. A szövetkezet vezetői rádöbbentek arra, hogy a kátyúból csak úgy tudják „kirántani” a gazdaságot, ha pénzt teremtenek, illetve jelentősen növelik a bevételt. Amint az ilyenkor lenni szokott, ők sem számoltak a reális lehetőségekkel. Az idén tavasszal 52 holdon létesítettek öntözéses kertésztet. A nagy számok „bűvkörébe*4 estek. Úgy számítottak, hogy ha már kertészet, biztos megadja a holdankénti 30 000 forintot. A terv szépen mutatott. A talaj- munkákkal azonban későn készültek el, ennek ellenére erőltették a terv végrehajtását. Munkásokat szerződtettek az ország különböző vidékeiről. A korai szállításokról lekéstek. Az ötvenkét holdas kertészetből eddig még százezer forintot sem pénzeltek, de a munkásokat fizetni kell. Teljesen bizonytalan, hogy mennyi lesz a szövetkezet bevétele a kertészetből, de a kiadás az biztos. A tagok zúgolódnak emiatt, s joggal bírálják a körülményeket figyelmen kívül hagyó vezetőket. A vezetők most pénz után futkosnak, hogy fizetni tudjanak. Ilyen irányú igyekezetükben azonban rendkívül vagy nehézségekbe ütköznek. Szidják a bankot, amely nem ad pénzt a munkások fizetésére. Veszélyben van a kerté- szentben kintlevő termés. A szövetkezetnek a bank féléves felmérése előtt, mintegy 300 ezer forint úgynevezett sor- banállása volt. A rendelkezések szerint — tekintettel arra, hogy év végén mérleghiány várható — a bank felmondta a második félévben esedékes 500 ezer hitelt, s ez most tovább terheli a tsz egyszámláját. Most már reményük sincs arra, hogy az így összegyűlt 800 ezer forintot a bevételből kifizessék. A bank arra hivatkozik, hogy a sikertelen gazdálkodás miatt kénytelen a hiteleket felmondani. A szövetkezet vezetői — s ebben sok az igazság — azt mondják, hogy ezzel az intézkedéssel pénzügyileg teljesen csődbe jutott a tsz. Szadán bebizonyosodott, hogy az eddig járt út nem vezet a szövetkezet megszilárdulásához. A helyi adottságok és lehetőségek alapos elemzése után helyes irányba kell terelni a gazdálkodást. A sikertelenségek oka elsősorban a gyenge vezetésben keresendő. Semmiféle állami támogatás nem oldhatja meg a szövetkezet nehézségeit. Az előrehaladás egyetlen feltétele a szakképzett, a tagság véleményét és érdekeit szem előtt tartó vezetés kialakítása. Ezt kell legelőször megoldani. Mihók Sándor A tekintély árnyékában A titkárnő mérges, mert éppen ebédelni indult, amikor betoppantam. Na, hála istennek — mondja jó hangosan, ebédjegyét dühös mozdulattal dobja le az asztalra, s rámbökve azt mondja két kolléganőjének; ne várjatok, láthatjátok ... Amikor két-három perccel utánam idősebb néni jön be, már a pukkadás kerülgeti, mert nem elég, hogy miattam várnia kell, még ez a néni is. Mikor megy ő ebédelni? Csinos arcát átformálja a méreg, s fejében meg sem fordult az az egyszerű gondolat, hogy ha mi nem lennénk — ő sem lenne. Legalábbis titkárnőként, itt. Az előszoba ugyanis, ahol várakozunk, egy közhivatali vezetőé, aki ellentétben titkárnőjével — kedvesen elbúcsúzva az addig nála levő féltől, szívélyesen tessékel befelé, azt sem tudja, ki vagyok, mit akarok, de hellyel kínál — amit odakinn, titkárnője elfelejtett — s látszik rajta, hogy megtisztelő kötelességének érzi az emberek ügyes-bajos dolgának intézését. H iba lenne általánosítani, s azt mondani, hogy minden titkárnő ilyen, mint ahogy nem minden tisztségviselő sem ennyire kedves és udvarias. Mégis, többször azt tapasztalja az ember, hogy a dolgozószobádban már évek óta uralkodóvá lett előzékeny és megértő légkör az esetek többségében még nem jutott el az — előszobákig ... A hatalom árnyékában meghúzódó akarnokok túlbecsülve a maguk fontosságát és szerepét, úgy tesznek — és úgy is gondolják! — mintha csakis ők lennének hivatottak arra. hogy eldöntsék, mi a fontos ügy, s mi nem, s a magúk jelentőségét úgy akarják nagyobbítani, hogy ridegségükkel, fölényességükkel annak ártanak, akinek az előszobájában ülnek. Megtörténik, hogy a mitsem tudó vezető háta mögött rendelkeznek, feleket utasítanak el, iratokat szignálnak ki, beosztottakat (mármint főnökük beosztottjait) ugráltatnak és szidnak meg, mindezt azért cselekedhetve, mert mögöttük ott van a vezető tekintélye,, s mert ők e tekintéllyel hol ügyesebben, hol durvábban, élnek és — visszaélnek. Az idős néni ugyanis, aki velem együtt várakozott az előszobában, s akit ugyancsak nem kínáltak hellyel, nem azt gondolja, hogy ez a fiatal nő, aki itt ül az előszobában, neveletlen és alkalmatlan arra, hogy napjainkban emberekkel foglalkozzék, hanem azt, hogy így bánnak az emberrel a hivatalban. A hivatalban, azaz a mi hivatalunkban. Mondhatjuk, s joggal, hogy nem helyes általánosítani; az emberek többsége mégis általánosít, s ezért veszélyes, káros, tehát tűrhetetlen az, amit a titkárnő tesz, s amit és ahogyan a hozzá hasonlók cselekszenek. L ehet, hogy ez a titkárnő, s társai, akik a hatalom, a rang különböző, kisebb vagy nagyobb előszobáiban ülnek, különben jól dolgoznak. Gyorsan és hibátlanul gépelnek, gyorsírnak, határidőre főnökeik elé teszik a jelentéseket, az aláírni valókat, lebonyolítják a telefonokat, megjegyeznek mindent, figyelmeztetik főnökeiket, ne feledjék el ezt az értekezletet, s azt a tanácskozást; ennek ellenére rosszul szolgálják főnöküket. Rosszul, mert hatalmaskodásuk és fölényeskedésük visszatetszést szül, s mert az emberek keserű szájízzel távoznak onnét, ahol megsértik méltóságukat, önérzetüket. Bárhol történjék is ez, közhivatalban, gyárigazgató előszobájában, vállalati titkárságon, mindenütt anakronizmus, a mához nincs semmi köze. A közéleti demokratizmus erősödése, az emberek fokozódó öntudata és méltóságra ébredése bonyolult, sokféle összetevőt magában foglaló folyamat. E folyamatban szerepe van az ilyen, önmagában kis, de hatásában már .nagyobb jelentőségű tetteknek, s e szerep kétségtelen eiÜsfetben negatív erőt jelent. Visszariaszt, s éppen ezért céljainkkal ellentétes. Az ilyen, céljaink elérését. ha nenV is keresztező, de megnehezítő erők kiküszöbölése olyan-feladat, amelynek végrehajtása alól nem jelentenek ki Vétóit — az előszobákban ülők sem. M. O. UJ SPORT A BALATONON: Elkészültek Vácott a vontatóhajók A Balaton partján üdülő külföldi vendégek nem kis örömére az Idegenforgalmi Hivatal és a Siófoki Hajózási Vállalat a Váci Hajógyárban négy, Mercur motorral felszerelt vízisí vontatóhajót építtetett. Kedden Siófokon, a szállodasor előtti víz tükrén, már ezekkel az új sport- járművekkel tartottak nagy- tetszéssel fogadott bemutatót a magyar vízisí szövetség tagjai. Tihanyban ugyancsak egyre népszerűbb lesz a Balatonnak ez az új sportága. A motelben üdülő Vico Tor- riani és felesége is szenvedélyes vízisportoló. Torriam a vitorlázást, felesége pedig a vízisí-motorvezetést kedveli. A vízisí-bemutatók mellett egyébként a napokban tanfolyamok is indultak, irántuk máris nagy az érdeklődés. HALLO, ITT KAPOLNASNYEK! Új telefonhálózat Velence környékén Érdtől Fehérvárig egy vonalban A 25. sz. Építőipari Váltalat még ebben az évben az AKÖV rendelkezésére bocsátja a képen látható tárolótelepct és szerelőcsarnokot. A 4200 négyzetméteren épülő telep ötmillió forintba kerül, | (Foto: Gábor) § — 1.. Igen, itt vagyok, jelentkezem! A próbát meg- & kezdtük!... s § Kápolnásnyék válaszolt a ^ vonal túlsó végéről. A vá- ^ lasz egyúttal fontos napi ^ eseményt jelent. A posta § vezérigazgatósága így infor- § mái erről: — Szerda délben s ^ megkezdtük az új, Ve- ^ Iencei-tó környéki telefonhálózat próbáit. ^ — Meddig tart? S — Előreláthatólag két hé- | tig. ^ — Előnyei? | — Érdtől Székesfehérvárig 8 egy vonalban kapcsol tizennyolc települést. Az új hálózat hármas központtal bonyolítja forgalmát, ezek; Martonvásár, Agárd és Kápolnásnyék. — Gyakorlati haszon? — Az említett lakóhelyeken részben a kézikapcsolás helyett áttérünk a gépi megoldásra, tehát tárcsázással is hívhatják egymást. De ahol ez még nem következett be, ott is átallunk az éjjel-nappali telefonszolgálatra. Megszűnik tehát a korábbi korlátozás és az éjszakai szünet. — Ez volt dítóoka? az átalakítás in— A fő ok a székesfehérvári nagy központ túlterheltsége. A tizennyolc község egymásközti, illetve Budapesttel folytatott beszélge lése Székesfehérváron keresztül bonyolódott. A nagy központ szerepét most át veszi az új hálózat. Az örvendetes esemény az első jelentős lépés a városi színvonalú automatizálás felé. A távlati tervekben Pest megye nagyobb, majd kisebb településeit is ,fokozatosan a tárcsázással működő, automatikus központokhoz kapcsolják. t- gy.
