Pest Megyei Hirlap, 1965. augusztus (9. évfolyam, 180-204. szám)

1965-08-18 / 194. szám

MST HEGYEI úJTírlan 1065. AUGUSZTUS 18, SZERDA KEREK MEZŐBEN KÉT KOMLOVIRAG Matuzsálem sörgyár Serfőző, aki technikus — Tejet iszik a Huligán Gyermekszemmel a KRESZ-röl A Magyar Filmgyártó Vállalat 8-as stúdiója gyermek KRESZ-filmet forgat a Várban. A film érdekessége, hogy meseszerűen mutatja be a gyerekeknek a helyes közlekedés'. A jelenetekben autóbusz-triciklik és talics ka-taxik is szerepelnek. A legkülönlegesebb közlekedési eszköz egy triciklivel kombinált fürdőkád. Sosem hittem volna, hogy egy matuzsálem ilyen . meg­fiatalodva, alkotó ereje teljé­ben képes fogadni látogatóit! Pedig, jócskán eljárt fölötte az idő: kereken 104 esztende­je, hogy — néhány apró bó­déban — megszületett. No persze, azóta alaposan kinőt­te a bódékat: valóságos város­rész lett belőle Kőbányán, a Jászberényi úton. Aztán az a csoda is megesett vele. hogy nyolcvanegynéhány esztendős korában átkeresztelték: Dre­her Sörgyár helyett Magyar Országos Söripari Vállalat 2. számú telepe lett a neve. Amíg a sör eljut odáig... Ismerkedésünket a gyárma- luzsálemmel Barna József, a vállalat iparitanuló-otthoná- nak vezetője közvetíti. Úgy is­meri a gyár múltját, jelenét, termelését, mintha maga is söripari szakmunkás — így nevezik manapság a hajdani tisztes serfőző céh tagjainak utódait — lenne. S aki eddig — velem együtt — azt hitte, hogy a gyár egyik kapuján bemegy a sörárpa, odabenn megfőzik, s a másik kapun ki­jön a sör, hallgassa meg, mi­csoda „tisztítótűzön” megy az árpa keresztül, amíg keser­nyés-aromás ital lesz belőle!... — Serfőzésre — így mond­ja, régiesen — csak a kétsoro­sán vetett tavaszi árpa alkal­mas. Ennek egyenletesebb a szemnagysága, s nagyqbb a fehérjetartalma a többinél... Tehát az árpa bejön az egyik kapun. Első útja a tisz­títóba, s az osztályozóba ve­zet. Szétválogatás után silók­ban vagy padláson szárítják, s közben a héja megpuhul. A következő állomás az áztató, ahol háromszori vízcserével mossák, mésszel fertőtlenítik a jobb sorsra érdemes árpát. — S mosás után megfőzik — játszom a jólértesültet. Karsai József művezető, a „föld alatti birodalom”, az ászokpincék „fejedelme” mo— solyogva veszi át a szót: — Korai lenne kissé. Előbb malátaszérűn csíráztatjuk az árpát néhány napig, utána is­mét szárítóba kerül. Itt forga­tás közben a gyökércsira el­válik a szemtől, s a maláta- tisztító szétválogatja. A csí­rát takarmányozásra használ­ják. a maláta pedig a serfőzés alapanyaga lesz. — Lesz? — Bizony, csak lesz. Előbb ugyanis megfelelő ideig pi­hentetjük. Aztán malomban megőröljük, keverőüstben pótanyagokkal és vízzel ke­verjük, különböző hőfokon cukrosítjuk, végre főzőüstbe kerül, s ott főzzük. — Utána palackozzák ... — Na, azt megnézhetnék a sörisszák, ha ilyen árpalét pa­lackoznánk! A főzőüstből szű- rőkádakba vezetjük a lét, majd a komlókádakban kom­lóval keverjük. Ezután már mindössze hat-nyolc művelet van hátra: előbb hűtőbárkán, aztán csörgedezőn hűtjük, majd élesztővel erjesztjük, végül utóerjesztésre hozzánk, az ászokpincébe kerül. „Pinceváros" a föld alatt Nemcsak szavakban, a való­ságban is eljutottunk az ászok- pincéig. Kissé hideg van itt, jó szolgálatot tesz a vattázott pufajka, amit rámsegítenek. De — ezt az állomást kár len­ne kihagyni! Csaknem negyed- millió hektoliter sört tárolhat­nak egyszerre ebben a labirin­tusrendszerben ! Ilyen töméntelen sok sörből természetesen — illik egy kis kóstolót venni. Óriási rézkupá­ból töltik poharakba a zama­tos, pincehideg ászoksört. A serfőzők esküsznek rá, azt mondják, jobb, mint amit még ezután filtergépen szűrnek, pasztőröznek, tisztítanak pa­lackozás előtt. Szó se róla, zamatos, csak még zavaros is kissé. Nem olyan átlátszóan tiszta, ara­nyosan csillogó, mint a palack­sör. Bartos József csoportvezető — technikumot végzett serfő- ző! — szívére veszi a kritikát. — Ez zavaros? Kóstolja meg még egyszer! Megkóstolom. Érdekes, a második pohár valahogy ke­vésbé zavaros. A harmadik it- cét Farkas Józsi bácsi egészsé­gére ürítjük, aki nyolc éve A film egyik főszereplője beszáll a talicska-taxiba. A magyar campingek rangja A magyarországi campin­gek tanulmányozására ha­zánkba érkezett T. S. Boám, az angol Karaván Szövetség alelnöke, aki bejárta d buda­pesti és a Dunakanyarban le­vő campingeket, több napot töltött a tokaji, a debreceni, a szolnoki, a sóstói és a Bala­ton környéki táborozóhelye­ken. Az alelnök elismeréssel nyilatkozott a magyar cam­pingek elhelyezéséről és fel­szereléséről, s hangsúlyozta, hogy ezek európai viszonylat­ban is első helyen állnak. Honfoglaláskori település Szabolcsban ment nyugdíjba innen, de ma is mindennap bejár dolgozni. Visszahúzza a szívé. — Vagy a gégéje! — kontrá- zik Karsai művezető. Józsi bácsi legyint. Ö tudja, hogy nem a sör a lényeg, ha­nem a munka, amit hatvan­nyolc évesen is frissen, szíve­sen végez. Az elfoglaltság, az az érzés, hogy még szükség van rá, az tartja éleiben — mondja suttogva, mintha tit­kot árulna el. Igaza volt Bartos Józsefnek: finom ez az ászoksör. És négy pohár után már cseppet sem zavaros. Még a macskákat is látom az ajtóban, a poháron keresztül. Pardon, helyesbítek: az aj­tóban csak egy macska áll. De úgy, mintha önmaga szobra lenne. Karsai József biztatja: — Bejöhetsz, Huligán. Huligán illemtudóan nyávog és bejön. — A tejedért jöttél, Huli­gán? Kurta miau a válasz. — Huligán ugyanis státus­ban van nálunk — magyaráz­za a művezető. — Az ászok- pince dolgozója: patkányfogó. A zsákmánnyal minden eset­ben jelentkezik a küszöbön, mielőtt megenné. A tej pedig védőitalként jár neki és egész házanépénelt. Uvegestánc Utunk utolsó állomása a kí­sérleti üzem. A falon ková­csolt rézdombormű, a serfőző céh címere: kerek mezőben két komlóvirág, fölötte a szak­ma jellegzetes munkaeszközei. Itt kísérletezik ki a hazánkban főzött összes sörfajták gyártás­technológiáját. A kísérleteket fiatal szak­ember, Rozinszky Csaba végzi. Elektromérnöknek készült, s .serfőző lett. Nem bánta meg. .Most már a szakmában szán­dékszik felsőfokú tudásra szert tenni. Egy kis kóstolót, persze, itt sem lehet visszautasítani. Ér­dekes: nem hiába dzsessz-do- bos a házigazdánk, a sört is tánclépésben hozza. De hát, istenem! Elvégre üveges tánc is van a világon! Ez most egy sörösüveges-tánc. Igaz, nem a fején hozza az üveget. Biztosan nem tudta eldönte­ni, hogy a két feje közül me­lyikre tegye ... Nyíri Éva Kedvezmény a háztájinak A háztáji szarvasmarha­állomány feljavítása érdeké­ben az állam lehetővé tette, hogy az egyéni állattartók kedvezményes feltételek mel­lett tenyész-szarvasmarhát is tarthassanak. Minthogy ezek­nek az állatoknak a gondozá­sa nagyobb körültekintést, felelősséget igényel, az Állami Biztosító külön kockázatot vállal az akció keretében ki­helyezett szarvasmarhákért. A biztosítás az Állatforgalmi Vállalattal kötött szerződés idő­szakára érvényes és károsodás esetén az összérték 80 száza­lékára nyújt kártérítést. A te- nyé.-z-szar vasmarha hathóna­pos kort betöltött szaporulatát is lehet biztosítani arra az időre, amíg az állattartó ne­veli. KÖNYVESPOLC Földes Mihály: VESZÉLYES ÉLET Bizonyára sokan emlékeznek még az olvasók közül a József Attila díjas író Viharos ta­vasz című nagysikerű regényé­nek hőseire, Űs Bálintra, Végh Ilonára, Fodor Imrére és tár­saikra. Földes Mihály új regé­nyében, a Veszélyes életben új­ra találkozhatunk velük. Az író ezúttal a Tanácsköztársa­ság bukását közvetlenül köve­tő időbe vezet el. A kisre­gény ifjú hőseinek a véres meg­torlásért lihegő Horthy-pribé- kek féktelen rémuralma ide­jén is volt merszük a bátor helytállásra, a vérbe tiport forradalom eszmei tüzének továbbszítására, a szívós és lankadatlan ellenállásra. A bátor csapat tagjai gyakran veszedelmekbe kerülnek, né- hányan el is pusztulnak kö­zülük. de leleményességük, szerencséjük, s nem utolsó INTERURBAN: Lehet egy kicsit gyorsabban? - A nyúl a csigával versenyez Barkácsoljunk - húszmilliót! Már sokszor megkérdezték valamennyiünktől: lehet-e egy kicsivel több. Olykor azt: le­het-e kevesebb? Annál meg­lepőbb hallani a „Lehet-e egy kicsit” legújabb változa­tát: lehet-e egy kicsit gyorsab­ban? — Ezt a kérdést mi tettük fel s egyúttal — időt sem qd- va a találgatásra — be is bi­zonyítottuk, hogy lehet. — A mérhető sebesség? — Kilométerben nehéz len­ne fogalmazni. De talán ez sem hangzik rosszul: kétéves fór! A Mechanikai Müvek igaz­gatója jó hangulatban telefo­nálja mindezt. Egyúttal jelzi, hogy: — Már meg is vagyunk ... Ha megkérjük az építőipart... hát mit mondjak... még ké­nyelmesen építgetik azt a má­sik csarnokot, amelyben év elején már dolgozni kellett volna ... Ezért magunk kezd­tünk hozzá s fél év alatt be­érett a gyümölcs, elindultak masináink az új üzemrész­ben! Kétszeresére nő az elektro­nikus kondenzátorgyártó ka­pacitás. Mindez saját erőből, saját, program szerint és kivi­telezéssel. — A nyúl a csigával ver­senyzett. Csoda-e, hogy az esélyes ért célhoz. Bár az len­ne az igazi, ha a szereposztás egyszer végre megfordulna. — Mi is ennek örülnénk. De most az a fő, hogy elké­szültünk. Sőt, a hozzávaló gé­peket is magunk hoztuk össze. — Mit ér a barkácsolás? — Következményeivel húsz­milliót! Ennyivel több kon­denzátort dobhatunk piacra a külföldi vevőknek! Ma min­den mennyiség kevés. Egy da­rabnak három helye is lenne. A partnereknek így előbb in­díthatjuk el szállítmányunkat. Nagy örömmel szorítunk ke­zet Sátor János igazgatóval és munkatársaival. Nem első esetben bizonyítják, hogy ha kell, huszárvágással, hozzáértő húzással lekörözik az időt. t. gy. sorban a pesti kisemberek szolidaritása megment többe­ket közülük. Az író közvetlen, fordulatos képet fest a veszélyes időszak küzdelmeiről és mártírjairól. Nagy erénye, hogy a sötét és nyomasztó kor ábrázolása köz­ben sem feledkezik meg arról, hogy szemléletesen bemutas­sa a nehéz harcok vállalóinak derűjét és apró örömeit is. Nem megelevenedett szobrok, hanem érzésektől, indulatok­tól -fűtött és gyengeségektől sem mentes emberek szerepel­nek ebben az izgalmas re­gényben. Cselekményekben gazdag, megírási módjában sokszínű, mondanivalójában nagyon be­csületes szándékú regény Föl­des Mihály műve. Érdemes el­olvasni mindenkinek. Azoknak is, akik végigélték és harcol­ták ezt a nagyon nehéz idő­szakot, és azoknak is, akik ed­dig csak hallomásból ismer­ték — őszinte tanulságul szol­gál. (Kossuth Könyvkiadó.) Mai lengyel elbeszélők Nagy meglepetés és tanul­ság ez a gyűjtemény: vonzó képet ad a modern lengyel irodalom fejlődéséről, monda­nivalójának kitágulásáról, stf- luskísérleteinek változatos­ságáról. A legidősebbektől a legfiatalabb nemzedékig gaz­dag ízelítőt ad az élő lengyel irodalom új utat kereső törek­véseiből, érett vagy most ér­lelődő stíluskísérleteiről. Már nemcsak a második vi­lágháború szörnyűségeinek nyomasztó élményanyaga ih­leti az írókat, hanem a ma bo­nyolult valóságának felfede- zése. sematizmus-mentes áb­rázolása. A paletta a legtar­kább színképet mutatja: a realista törekvések mellett gyakran a groteszk képtelen­ségek birodalmába kiránduló modern mesék, expressz'ív ha­tású álomlátások bukkannak fel, de fő vonásuk mégis a provincializmustól való szaba­dulás, az elvi tisztaságra tö­rekvés, a felszabadult hang és szenvedélyes igazmondás. A kötet kiemelkedő és rep­rezentatív értékű írása Za- wyeski: Kiáltás a világűrbe című elbeszélése, valamint a fiatalok közül Mowakowski: A négyszögletes című története. De a kötet többi írása is a mai lengyel irodalom legjobb értékeinek eleven összefogla­lását adja. (Európa Könyv­kiadó.) Korábban előkerült leletek alapján ásatásokat végeztek a közelmúltban a Szabolcs me­gyei Gergelyiugormja határá­ban. Az ásatásoknál eddig négy koraközépkori lakás ma­radványait sikerült feltárni a Makócsa-patak partján. A napfényre került leletek bi­zonysága szerint ezeréves te­lepülésre bukkantak. A X. Nagymaroson a nagy dunai árvíz idején kétszáz személyt kellett ki­költöztetni a veszélyeztetett területekről. Harminchat ház­ba szivárgott be a víz és közülük jó néhányat alapo­san megviselt az ár. A leg­nagyobb károsodás a part menti gyümölcsösöket érte, ahol a fák 60 százaléka ki­pusztult. Ez a szám még nem végleges, hisz több olyan egyed is akad még a fák között, amely feltehetően nem tudja átvészelni a ká­rosodást. A község gyü­mölcstermesztői kölcsönt vesz­nek fel és ősszel telepítés­sel pótolják a kipusztult fá- ka L század második felében hasz­nálhatták lakóhelyül. A telep 50—60 házból állhatott. A honfoglaláskori településtörté­net elkészítéséhez a gergelyi- ugornyai eredmények érté­kes adalékként szolgálnak. — Régen láttam az édesanyádat. — Pedig tegnap is itt járt. Segített fel- vikszelni a parkettát. — Milyen arany lélek! Meglátogathat­nánk ... — Meg, bizony. Olyan régen nem jár­tunk már náluk. Apa is örülni fog neked. — Ó, a drága öreg­úr! Sohase felejtem el, hogy felmászott hetven éves fejjel a jegenyefára, és le­hozta Bábudnak a kismadarat. — Apa már ilyen jószívű. — Anyád is. Min­dig segít neked. — Még a Manói­nak. meg a Pirinek, meg Jucókának meg... W///////////////////////X/////////////////////////////7/////////// proó p ’jafcicóinla — Állj csak meg! Ne sorold fel mind a kilenc testvéredet... — Kérlek szépen. — Ne sértődj meg mindjárt. Tudod, hogy menni/ire tisz­telem és szeretem mamát az ö ern fe­detlen szorgalmáért. Vasárnap .délben ki­megyünk. Jó? — Pompás. — Apának elvi­szem ezt a két szi­vart, amit Béla adott. Valódi kubai sziva­rok. — És töröttek. — Nem ez a lé­nyeg. — Tudom, valódi kubaiak. Jó, hát csak vidd. Legalább meg­hívjuk mamáékat a Lila tulipánba, ebéd­re. — Á! Úgysem jön­nének! Mama bizto­san süt néhány kap­ros palacsintát is, ha kimegyünk. Tudja, hogy mennyire imá­dom. Micsoda remek keze van! — Hát ez szent­igaz, Ede. Csak az a baj. hogy a mama most még se fog ne­ked palacsintákat sü­tögetni. — Ugyan ... — El is feledtem mondani, Ede, hogy szegény mama a kar­jára esett vikszolás közben. Nincs nagy baj, ne ijedezz. De pár napig pihennie kell. Megmondta a Lovánszki doktor. — Szegény mama! Akkor talán ne is za­varjuk! Pihengessen csak. Ráfér. — Azért... — Nenene, nenene. Majd legközelebb. Nem venném szivem­re, hogy gyötörjük a sok mihaszna beszéd­del, —' Drága. Akkor majd én sütök ne­ked, kárpótlásul, fi­nom kapros ... — Azt már nem! Ahhoz csak a ma­mád ért igazán! Darázs Endre

Next

/
Thumbnails
Contents