Pest Megyei Hirlap, 1965. augusztus (9. évfolyam, 180-204. szám)

1965-08-17 / 193. szám

1 PEST HEGYEI ^fCívtan 1965. AUGUSZTUS 17, KEDD Eltévedt gyermekek Boldogság, ha az új élet megérkezik. Egy parányi, törékeny, magatehetetlen em­berke. De mi lesz vele, mi­lyen felnőtté válik? Hosszú -az út, s mi, akik magunk is szülők vagyunk, vagy azok leszünk, vajon mennyit te­szünk azért, hogy általunk világra hozott gyenge pa­lánta a helyes, vagy a rossz felé fejlődjék? Fiatalkorú és gyermekvédelmi osztály Hatalmas vöröstéglás épü­let. Talán nincs öt éve sem, hogy felépült. Az utca felőli oldalán sárga panellemezek takarják a járókelők kíván­csiskodó tekintete elől az intézet belső életét. A be­járat fölött ovál alaké zo- mánctábla: „Fiatalkorú és gyermekvédelmi osztály”. Nagy a forgalom. Szülők, akik talán még nem későn, rádöbbentek mulasztásaikra, kézenfogva hozzák gyerme­keiket, lobogtatva az idé­zést. Vannak, akiket hátuk mögött összekulcsolt kézzel rendőrök állítanak elő. „Kaland és bűn az életem“ T. Júlia. Magas, jó alakú kislány. Szemében valami fáradt, öreges kifejezés. Csak olvasni kell a kar­járól, ahol csúnyán ékte­lenkednek a tetoválások: 1949. VIII. 25. Ekkor szüle­tett. Nemsokára lesz a ti­zenhatodik születésnapja. — Hányadszor vagy a rendőrségen? — Nem számoltam, de már nem vagyok újonc. Árva gyerek, csupán a nagynénje él. Intézetek vál­takoztak mérföldkövenként az életében. Júlia rendsze­resen megszökött. Utcákon, pályaudvarokon éjszakázott. Egy éve kikérte az intézet­ből a nagynénje — cseléd­nek. rosszabb volt min­den intézetnél. Tizenkét gye­rekre dolgozni. Hát mi va­gyok én? Szakmát tanult, varrónő. Érdemes lenne felfigyelni az ilyen leányokra. Fogjuk meg a kezüket, hogy ne le­gyen igaz az a tragikus ön­vallomás, amit karjába te­tovált egy átsírt, magányos éjszaka után: „Kaland és bűn az életem!”. „Anya nagyon hiányzik“ D. Mária 16 éves. Apja nyolc éve elhagyta a családot. Har­Talán ez a beszélgetés hasznos lesz. hatóságok felügyelete alól. Négyszer volt ügye a rendőr­ségen. Csavarog:—-Hónapok óta. Utoljára februárban dolgozott. Pendlizett Budapest és Kis- várda között, ahol az édesap­ja dolgozott. Tőle olykor ka­pott pénzt is, aztán elküldte: „Eredj, fiam, isten hírével.” Utolsó laláíélye egy sátor volt a ‘Dunakanyarban, haverokkal. Hibáztatja az egész világot. — Csak háromnapi határ­időt tessenek adni. Rögtön dol­gozni fogok. Komolyan mon­dom. P. Gábor ezt már az idén negyedszer ígéri. De hát az első három ígéretnél ki állott mellette? Hol voltak a szülők? A rendőrség mégsem foghatja KÖZÖS ERŐVEL (Foto: Gábor) A felszabadító mozgalom és ~ tudományos szocializmus A Pravda vasárnapi száma „A felszabadító mozgalom és a tudományos szocializmus” címmel cikket közölt. A cikk írója megállapítja, hogy nap­jainkban a szocializmus ko­runk zászlaja lett és hogy korunk a szocializmusba va­ló világméretű átmenet kor­szaka. Ki milyen magasra nő? Magyarok és pigmeusok — 2 méter felett és 140 centi alatt — Nőtt az átlagmagasság EGYEDÜL AZ ÓCEÁNON Egy walesi halászhajó hét­főn délután azt rádiózta a partra, hogy 67 kilométernyi­re a Scilly-szigetekiől, találko­zott Robert Manryvel. Manry a Plain Dealer című clevelan­di lap munkatársa ugyanis ar­ra az egyedülálló feladatra vállalkozott, hogy négy és fél méter hosszú bárkáján, egy­maga szeli át az Atlanti­óceánt. Június 1-én indult el Massachusettsből. Egy hete viharzónába ke­rült, és minthogy a felkutatá­sára küldött hajók hiába ke­resték, mindenki lemondott életéről. DÍSZHAL ésVIZIBOLHA 3500 hal egy „maszek“ akváriumban Nemcsak Miskolc, de az or­szág egyik leggazdagabb hal­állományával rendelkező ak­varistájának tartják Hamar Józsefet, a diósgyőri kohászat műszaki dolgozóját Otthoná­ban, egy külön kis épületben* húsz kisebb-nagyobb meden­cében — mintegy háromezer­ötszáz díszhalat tart Megta­Lavina a szállodában Az argentin—chilei ha­tár közelében, az Andok keleti lejtőjén fekvő Puente del Inca városka szállodájá­ban vasárnap nyolc ven­dég lelte halálát, amikor a hegyoldalról lezúduló lavi­na- és kőgörgeteg a szó szoros értelmében elsöpörte a szállodaépület egyik ré­szét. A . közelben lévő pos­tahivatalt a lavina szintén betemette, az épület azon­ban nem rongálódott meg, a bent tartózkodókat sikerült kimenteni. lálhatók nála a ritkaságnak számító, trópusi vizekben ho­nos pikkelyes gyöngygurámik, a ponty alakú, világoskék­fekete árnyalatú márványgu- rámik, a kék-fehér csíkos, gyors úszású zebra daniók, a barna-fehér testű, játékos ked­vű, foszforeszkáló szemű ta- nictisok, a piros-zöld-fehér színű sipho-félék. Az állo­mány frissítésére, a „válasz­ték” bővítésére több mint har­minc akvaristával tart rend­szeres kapcsolatot. A gazdag akvárium a sok öröm, élmény mellett gondot is okoz a Hamar-családnák. Gyakran turistáskodnak, hogy a Bükk hegység tavaiból ösz- szeszedjék, kihalásszák a ha­lak eleségét, a planktonokat, ciklopsokat, vízibolhákat Az antropológusok, orvosok és a katonai sorozóbizottságok adatai egyöntetűen tanúsítják, hogy Európa lakossága — köztük a magyar lakosság is — növekedésnek indult. A testmagasság gyarapodása a múlt század vége óta tart és a mai nemzedék 3—4 centivel magasabb, mint annak idején nagyszü- leink vagy dédszüleink. E fejlődés okát még nem si­került teljes egészében tisz­tázni, az azonban bizonyos, hogy közrejátszik az iparosí­tással járó növekvő jólét, az emberekre nehezedő terhek csökkenése. Persze, az örök­lött tulajdonságoknak tovább­ra is nagy jelentőségük van, s a magyar lakosság ilyen szempontból sem áll rossz he­lyen. ..... A világ férfilakosságának átlagos testmagasságát a tudó­sok 160—162 centire becsülik, nálunk á legutóbbi adatok szerint, 169,5—172,5 centimé­terre nőnek meg a férfiak. A nők ennél 10,5 centivel ala­csonyabbak. Ezek a számok természetesen átlagot fejez­nek ki, mert termetre nézve hazánk népessége is lényege­sen megoszlik. Mind a fér­fiaknak, mind a nőknek kö­rülbelül egyharmada az átlag körül mozog, viszont a férfiaknak 31, a nőknek 29 százaléka túllépi, a többi pedig nem éri el az átlagot. Világviszonylatban persze sokkal nagyobbak a különb­ségek, mint nálunk. A legma­gasabbak a nilotid négerek 180 centis átlagos testmagas­ságukkal, de nem ritka köztük a két méter feletti óriás. A legalacsonyabbak az Egyenlí­tőtől délre lakó, ugyancsak af­rikai pigmeusok, akiknél a 140 centis ember már a közepes­nél magasabbnak számít. A törpe és az óriás nálunk meg­lehetősen ritka. A harmincas években a férfilakosságnak csak 2,5 százaléka nőtte túl a T80 centit.1 A becslések szerint ma már a lakosság 5 szá­zaléka éri el a 180 centi- méteres magasságot, s csupán 0,26 százalék ma­radt 1,5 méter alatt. Ritkaságszámba megy nálunk az a nő, aki 168 centinél ma­gasabb, vagy 140 centinél ala­csonyabb. AZ ALKOTOK: Honvédek, rendőrök, Munkásőrök Három kiállítás nyílik augusztus 20-án Vácott Mint már jeleztük: alkot­mányunk ünnepén két kiál­lítás nyílik Vácott. Délelőtt a Vak Bottyán Múzeumban A honfoglalástól napjainkig címmel négy termet betöltő anyag kerül közönség elé. Délután a Lenin úti műve­lődési otthonban a Pest me­gyei képzőművészek XI. ki­állítása nyílik meg ünnepé­lyes keretek között. üii&r Most értesültünk egy har­madik tárlatról is. A Már­tírok útján levő fegyverei erők klubjában száznál töbt festményt, szobrot, grafikái mutatnak be a nagyközön­ségnek. Az alkotók: honvé­dek, rendőrök, munkásőrök akik a ' fárasztó szolgálat gyakorlatozás után szabad óráikban veszik kézbe az ecsetet, palettát, vésőt. Az országos jellegű kiálli- j tást Tóth Imre vezérőrnagy ! nyitja meg pénteken dél- ! előtt 10 órakor az emeleti I klubszobában. Utána a hó- | nap végéig tekintheti meg | az érdekesnek ígérkező tár- i latot a város és a környék | lakossága. Álmukban nőnek a gyérekek Hamburgban a hormonkuta­tók kongresszusán két angol tudós beszámolt alapos kuta­tásairól, amelyek szerint a gyermekeknél éjszaka, álmuk­ban sokkal több növekedési hormon mutatható ki a vér­ben, mint napközben. Ez a megállapítás alátámasztja a régi feltevést, amely szerint a gyerekek főként „álmukban növekednek”. Növekedést előidéző hormo­nok mesterséges adagolásával az orvosok ma már sok eset­ben segíteni tudnak a túl ala­csony növekvésűeken is, fel­téve, hogy a baj oka tényle­gesen a természetes növekedé­si hormonok hiánya. Vajon mikor leszek ismét $ a rácsokon kívül?! madmagával maradt az édes- $ anyjával, de anyja jobban $ szerette a bort, mint a gyér-$ mekeit. Csavargót!» szóra- $ kozóhelyekre járt. Január- $ ban javító-nevelő intézetbe $ helyezték. Onnan szökött j meg a minap. Nevetve me- $ séli, miként fűrészelték el $ a rácsokat, és hogyan ug-4 róttak ki az elsőemeleti ab- $ lakon. „Jaj de izgalmas volt.” $ — Kit szeretsz? — Anyát. $ — Mégis mindig megszöktél 5 lóié. — Igen, mert ütött. — De te mégis szereted? $ — Akkor részeg volt. J minden eltévedt gyermek ke­zét! „Ne féltsenek minket!“ Törékeny. Tiszta kék szeme csillog. 16 éves kislány. Az ő története már más, talán már nem tipikus. Legalábbis jó lenne, ha nem lenne ti­pikus. T. Erzsiké szerelmes. Ez nem bűn. De ő egy ci- gányfiúba szerelmes. S ez a szülei szemében megbocsátha­tatlan. Jóska havi keresete 2000 Ft körül mozog és szere­ti a kislányt. „...Hogy fogunk megélni? Ne féltsenek minket. Ha kell, vályogot vetek, vizet hordok. Erős vagyok én. Bírom a munkát. Csak engedjenek Jóskához. Kiskőrösön befogad­tak minket. Miért hoztak on­nan el engem?” * Azért hozta ide őt a gyer­mekvédelem, mert szülei — mint kiderült — körözésre kérték a rendőrséget. Neveljük emberré őket Mit mond a fiatalkorú és gyermekvédelmi osztály ille­tékes Vezetője? — A mi munkánk lényeg« a mégielőzés. Hozzánk sok olyan gyerek is kerül, ak: még nem bűnöző, de úgyneve­zett veszélyeztetett zónába té­vedt. Olyanoké a családi kö­rülményeik, az életmódjuk hogy minden lehetőség és fel­tétel megvan a bűnözésre. Ne­héz elrontott életük kere­két visszafelé forgatni. Kép és szöveg: Regős Istvár — S amikor nem ivott? — Akkor jó volt hozzám. Simogatott. Az intézetben nem simogat senki. — Hány évre küldtek oda? — Kettőre. — Miért szöktél meg? — Mert nem adtak szabad­ságot. Anyához. Ö nagyon hiányzik... Csak háromnapi határidőt — Tessék elhinni. Amíg anyám nem ment férjhez, ad­dig naponta dugdosta a zse­bembe a pénzt, én meg kint voltam az utcán a haverokkal. Tudom, nem hiszik el, mert, hogy anya pedagógus. P. Gábor. Már nem kisgye­rek. Idén betölti a 18. életévét, és kikerül a gyermekvédelmi ! yremrégiben készítettem i i* magamnak egy elektro- ; nikus borbélyt. Úgynevezett ; emlékező automatáról van ; szó: Ismeretes, hogy az effaj- I ta gépeket meg lehet taníta­ni különböző bonyolult műve­letek elvégzésére. Nos, én — megfelelő műszaki programo­zással — készülékemet borot- válásra és hajvágásra tanítot­tam meg. Működésének lényege az, hogy a fotel támlájához szi­lárdan rögzített fej — álta­lam előzetesen meghatározott — felületéről, fotocella segít­ségével a masina háromdi­menziós térképet raktároz el jelfogóiban, majd e térkép alapján igen rövid idő alatt megborotválja az embert, il­letve haját a megfelelő fa­zonra levágja. Az első kísérlet kitűnően sikerült. A hajvágás 12 má­sodpercig tartott, a borotvá- lás még rövidebb idő alatt s oly tökéletesen zajlott le, hogy nagyítóval sem lehetett egy szőrszálat felfedezni az arcomon. Másnap reggel azonban egy kis baleset történt. Róbert A gépember is ember! mester — így neveztem el a borbély-automatát — négy másodperc alatt megstuccolta ugyan a bajuszomat, de egy csipetnyit bevágott a jobb­fülembe. Bosszankodva szedtem szét a készüléket, a műszereimmel gondosan megvizsgáltam, min­den alkatrészt. Semmi hibát nem találtam. Arra a feltételezésre jutot­tam, hogy talán az én fejfor­mám — a megfeszített szel­lemi munka következtében — annyit változik egyik napról a másikra, hogy ez túlnő az automata önkorrekciós lehe­tőségein. Elhatároztam, hogy egyidejűleg kipróbálom a gé­pet egy másik fejen is. apsza Jenő barátom, a tu­domány iránti önzetlen szeretetböl vállalta ezt az ál­dozatot. Mikor először meglát­ta a borotvákkal, ollókkal fel­fegyverzett Róbert mestert, akire (vagy amire? Ezt dönt­sék el a nyelvészek!) pedig előzőleg egy bizalomgerjesztő piszkos fodrászköpenyt is húz­tam, kicsit megijedt. Mikor azonban közöltem vele, hogy a tudomány iránti önzetlen szeretetét alkalmanként 20 fo­rinttal megtetézem, lelkesedé­se megújult. Leültettem a székbe, rögzí­tettem a fejét, és bekapcsol­tam a készüléket. Róbert mes­ter 10 másodperc alatt simá­ra kopasztotta Jenő megle­hetősen göröngyös ábrázatát, és sehol sem vágta meg. Ez nem jelentett semmit, első alkalommal engem sem bántott a gép. Miután Jenő eltávozott, én ültem a helyé­re. A gép egy-kettőre megbo­rotvált ugyan, de belevágott egy csipetnyit a bal fülembe. Másnap reggel az automata Jenőt három másodperc alatt borotválta meg, és be is köl- nizte, jóllehet, erre nem is tanítottam. Utána nekem Ró­bert mester lenyisszantotta a fél bajuszomat és tonzurát vá­gott a fejem búbjára. így ment ez napokig. Jenői osztályon felüli előzékeny­séggel szolgálta ki a készü­lék, engem össze-vissza ka­szabolt. Pedig közben ismé­telten szétszedtem. Építettem bele egy centrifugális regulá- tort, hét termisztort, egy ka­pucsengőt, két miniatűr ra­dart. Semmi nem használt. M ár idegekkel sem bírtam tovább, ' egy reggelen elkeseredve meséltem el Je­nőnek, hogy mit művel ve­lem naponta ez a gép az ő távozása után. — itt csődöt mond a tudomány! — fejez­tem be reménytelenül. Jenő barátom csodálkozva nézett rám, megcsóválta a fe­jét, s intett, hogy kapcsoljam, ki az automatát. Aztán fel­szólított, hogy nyúljak bele a gépember fodrászköpenyének a zsebébe. Tele volt kétforintosokkal! Róbert mester rendszeresen kapott borravalót Kapsza Je­nőtől, és — emlékező auto­mata lévén — őt nem vágta meg! Kürti András

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents